Te meg saját bevallásod szerint sem tudod, hogy miért nevezik Tiestot zseninek. Ugyanis 1-2 számot hallottál tõle összesen. Hogyan ítélhetsz meg valakit, ha nem hallgattad meg egy CD-jét az elejétõl a végéig legalább háromszor????
Jogos. Elég ha én tudom, mennyire értek hozzá, nem is fogom ilyenre pazarolni az idõmet, majd rendes zenét fogok összerakni nyáron, ha lesz több idõm :) Illetve ha minden igaz, jövõre nekem már zeneszerzés gyakorlati órám is lesz.
Higyjétek el, hogy nagyon sok objektív oldala van a zenei tetszésnek, nagyon sok mindenen múlik, hogy mit szeretünk. Most már többen is bebizonyítottátok, hogy igazából fogalmatok sincsen a komolyzenék összetettségérõl, nehézségeirõl, és igazából tényleg nem is hallgattátok még úgy, ahogyan azokat kell. A klasszikus zenékben ráadásul azt sem árt tudni, hogy a zeneszerzõnek milyen élete volt, vagy milyen alkalomból írta a mûvét. Akár hiszitek, akár nem, én is hülyeségnek tartottam ezeket, már TUDOM hogy nem így van. Ez az, amiért én azt gondolom, hogy van értelme az ilyen vitáknak.
A #67 -es hozzászólásomban leírt kérdések még mindig érvényesek.
"Nagyon sok elektronikus zenében nem 1 dallam van, hanem akármennyi is lehet, egymás !mellett! ÖSSZEILLÕEN(ez az ami iszonyú nehéz)" De miért olyan iszonyú nehéz az, különbözõ dallamokat egymás mellé rakni :) Sõt 2 szólamig nem is kell figyelni a harmóniákra.
"Annyira voltak zsenik annak a 90%-nak a szerzõi mint amennyire én a pápa vagyok. Teljesen random összevissza hangjegyeket lekottáztak, és azt nyikorgattatták egy zenekarral." Akik fenntmaradtak, kb. 90%-a nagyon is zseni volt, ha jobban ismernéd nem mondanál ekkora bõdületes hülyeséget! Ha nem hiszed, kezdj el olvasgatni egy Kesztler: Összhangzattan könyvet, és meg tudod, hogy mennyire nehéz harmóniákat (tehát 3 vagy 4 szólam elett) úgy egymás után fûzni, hogy ne legyen hallgathatatlan, zenekar mellett meg pláne. Úgy felrakni rá a dallamot a kíséretre, hogy hangnemen, harmónián belül maradjon, rá vezessen a következõ harmóniára, és még el is tudja játszani/énekelni a zenész. Nah ezek azok, amikhez vagy 10 év kemény szolfézs-zeneelmélet gyakorlat, vagy zsenialitás kell, már pedig régebben nem tanultak ilyet.
Ha azt nézzük mennyi ember volt, nagyon kevés jó zene szerzõ volt (ma már jóval több van, mert lehet tanulni! Zeneakadémián zeneszerzés óra is van). A romantikáig mindig nagyon keveset fogadtak el a hallgatók, aki nem volt zseni az eltûnt. A korai zenéket én sem nagyon szeretem, pont azért mert túlságosan szabályosak, de késõbbieket már igen.
"Régen én is azt mondtam hogy zene csak hangszerrel lehet, de mióta beleástam magam az elektronikus zenébe, rájöttem hogy nagyon nem." hát én eléggé úgy veszem észre, hogy csak abba ástad bele magad inkább :) A komoly zenébe sokkal jobban bele kell, hogy meg tudd érteni.
De figyelj, te úgy akarod kezelni az elektrót, mint a komolyzenét, mikor semmi közük egymáshoz. Az elektronikus zenében ismétlõdések vannak, és ez törvényszerû. Persze vannak kivételek, pl 4. perctõl, de általában ismétlésre alapszik. Általában mindegyik egy hangulatra, egy tripre akar "belõni" téged és ezt ismétléssel tudja fenttartani. Másrészt az elektro nagy részére lehet táncolni és egy részüket azért is készítik, és ezért nem olyan komplex ütemei vannak.
Igen, korlát nincs. Míg más stílusokban a gitár vagy vmi szól úgy ahogy, max effektpedállal, x megszámlalható lehetõségel, addig elektróban minden egyes ütemet, basszust, effektet, stbit ki kell keverni (illetve az, aki nem akarja ugyanazt játszani), ami nem olyan egyszerû, mint megrántani a gitárt vagy húzni a hegedûn és hadd szóljon. Egy átlagos rockzenekarban minden számban ugyanúgy szól a gitár, elektróban pedig számról számra változik általában.
juj ne az ejay-el gyere :D az a legegyszerûbb (és legbutább szerkesztõ) akármilyen akarással is csak igen gyenge zenét lehet benne létrehozni. zenei tudás nem kell hozzájuk ezek a kották meg dórémifá hülyeségek elavult izék, amik az 1700-as években még talán hasznosak voltak. Most már nincs szükség rájuk, csak annyi elég hogy a kockás csíkon húzogatod a csíkokat különbözõ hangfrekvenciánál... de tehetség nélkül egy fülsértõ hallgathatatlan fost lehet így összehozni.
Nagyon sok elektronikus zenében nem 1 dallam van, hanem akármennyi is lehet, egymás !mellett! ÖSSZEILLÕEN(ez az ami iszonyú nehéz), emellé még az effektek(a szám hangulatától függõen, bizonyos nem odaillõ effektekkel rommá lehet zúzni egy jó zenét is. Dob ütem, úgy hogy a dallam és a dob ütem, akár több percenként tér csak vissza (vagy akkor sem). Egyes breakbeat számokban igazából bonyolultabb dob ütem van mint bármelyik rock zenében, emellett folyamatosan változhat. És mellesleg rohadt nehéz jót csinálni, 1 hajszállal rossz az idõzítés már az is elronthatja az egészet, úgy hogy még a többi rész jóságát se hallani. Én próbálkoztam már, összehoztam egy viszonylag jó dallamot, de az kevés. Más dallamokkal, és a dobbal összehozni úgy hogy jól hangozzon nagyon nehéz.
BTW azt nem írtam le, hogy én a klasszikus zenék 90%-át utálom. Annyira voltak zsenik annak a 90%-nak a szerzõi mint amennyire én a pápa vagyok. Teljesen random összevissza hangjegyeket lekottáztak, és azt nyikorgattatták egy zenekarral. Aztán a sznobizmus zsenikké tette õket. Olyan ez mint a vászonra hányunk képek. Kitalálnak valamit rá hogy miért jó, és elkezdik dicsérni orrba szájba. Ezt ma hype-olásnak hívják.
Pazarlás és hülyeség amikor egy nagyzenekart ilyen nyihogásra használnak fel. Filmzenéknél gyakran hallható hogy lehet normálisan felhasználni egy nagyzenekart, nem random nyihogásra.
Egyébként az igazi hangszerekbe korlátozott lehetõségek vannak. Elektronikusba, nincs korlát.
Régen én is azt mondtam hogy zene csak hangszerrel lehet, de mióta beleástam magam az elektronikus zenébe, rájöttem hogy nagyon nem.
Ezzel a hozzászólással az a gond, hogy te megpróbálod megmagyarázni az ízlésedet. Holott nem kell ezt magyarázni, egyszerûen neked az tetszik, és kész.
ez az elektronikus vs hangszer téma lassan felér a pc vs konzol témával. :) tehát egy végeláthatatlan örökös vita, amiben próbálják egymást meggyõzni a felek arról, hogy mennyire jobb az élõ hangszeres zene, mint a tuc tuc, vagy mennyire is könnyû egy elektronikus zenét összehozni, és így tovább amirõl épp szó van. nem tök mindegy igazából? :) szerintem nem attól lesz ténylegesen zene a zene, mert rendes hangszerekkel van elõadva. az elektronikus zene is tudja ugyanazt a szintet produkálni, még ha a kívülállónak csak egy zaj. és ez lehet egy szolíd dance, vagy egy speedcore szám én azért szeretem azokat a stílusokat amiket hallgatok, mert azokban találom meg önmagam, azoknak a stílusoknak a számaival tudok eggyé válni , azok a stílusok indítják be a fantáziámat, azok gondolkodtatnak el, azok kapcsolnak ki, avagy pörgetnek fel, és így tovább. lehet valaki a 50 centben találja meg önmagát, akár divatból, akár nem. jó, mondjuk aki ténylegesen szereti azt a mûfajt, az azért tovább lép 50 centen, és jobban beleássa magát a témába. nekem nem jön be nagyon a rap, hip-hop, rnb (jó, van pár szám azért ami tetszik), de nem is mondom rá hogy szar. akinek tetszik hallgassa. bár amikor kis tinik majmolják az amcsi divatot (térdig lelógó nadrág, ilyen olyan sapkák kendõk, hajóláncok a nyakban, hatalmas G-Unit feliratok, stb), akkor már azért mondom magamban hogy bakker ez már megint mi. de valahol minden stílusban megvannak a stílusra jellemzõ dolgok, amiket sokan követnek. zenei nem tetszésem pedig egyenlõ a #26-os kommentben leírtakkal. tehát nem nagyon szeretem az ilyen huszadrangú fél évente megalapuló együtteseket, akik kiadnak 2 albumot, és eltûnnek a porondról. meg azt "bírom" még, mikor valakitõl megkérdezem, hogy milyen zenét szeretsz, és azt válaszolja, hogy mindenfélét. ilyenkor visszakérdezek, hogy a country-t, mulatóst, heavy metalt is? válasz általában az, hogy hát ezeket azért már nem. :D ezután nagy nehezen felsorol pár stílust az ember, de annyira keverednek ezek, hogy a végeredmény az, hogy nincsen zenei stílusa. azt hallgatja, ami megy a VIVA-ban, vagy a rádióban. hála az égnek nem nagyon tudom mi megy ott, mert nem nézem se a VIVA-t, és nem hallgatok rádiót sem. próbálom magamat kímélni az aktuális slágerektõl, elég ha az utcán hallom ahogy megy az eszmecsere ezekrõl. :)
A technikai része a nehéz (megtanulni kezelni ezeket a programokat), de ehhez nem kell igazából tudás meg zenei tehetség, csak sok idõ, meg szeretni a zenét. Az igaz, elhet hogy túl könnyen beszélek, hisz én suliban is tanultam kezelni a CubAse-t, nekem is megvan, amiben nagyon jó midi kezelés van, VST támogatás, de külön programmal is nagyon durva effekteket tudok elõhozni. Akit érdekel annak meg is tudom mutatni akár MSN-en is, hogy milyeneket... (de szóval millió van...).
Komolyan azt hiszitek, hogy egy ilyen össze rakása olyan nagy tehetséget, tudást, meg gyakorlatot igényel? :) Emlékszem mikor egyszer próbáltam a Dance eJay vagy mit még régen (még midi nélkül), simán összeraktam a jingle bells dallamára egy ilyesmit (2-3 perces, olyan fél vagy 1 óra alatt, de próbálkoztam minden félét). Szerintem fogalmatok sincs, milyen egyszerû így berakni egymás után beállított dobokat, feljátszani 1-2 dallamot. Hallgatom amiket belinkeltél, ugyan az ismétlõdik egy darabig, nagyon egyszerû dallammal, aztán váltakozás, 1-2 effektel. Ne mond már, hogy ebben kemény színvonalas munka van! Próbáltatok már így felvenni bármit, meg összekeverni, több sávba, effektelni, stb.? Ez nem nagyképûség, hanem valamilyen szinten tapasztalat, hiszen ilyen dallamokat simán fel tudok játszani ritmus alá, midi-vel még a ritmust is fel lehet játszani (dob hangszínt hozzáadva a midi jelekre), az ráadásul még be is ütemezi rendesen, ha nem sikerülne elég egyenletesen :D Milyen programokat ismertek ti, amikkel ilyen "igényeset" szerintetek nem lehet összerakni? Persze az ének az más kérdés, ahhoz tényleg mindenképpen kell egy énekes. A vokál tényleg jó a 3.-ban amit linkeltél.
"Hozzáteszem, hogy butaság azt mondani, hogy csak az a zene élvezhetõ, amely zeneileg komplex, és 70 ember, valamint 30 év tapasztalat kell hozzá, hogy megalkossák." Azért ne túlozzunk, ilyet nem mondtam, tényleg van ellenpélda, hogy 1 ember is képes nagyon jó zenéket létrehozni (Hans Zimmer, Vangelis, egyéb filmzenék megintcsak :P).
"Ilyenkor persze a "mesterek" szeretnek azzal védekezni, hogy bizonyos zenei stílusokhoz fel kell nõni..." Az hogy milyen zenét szeretünk, változik idõ folyamán, ahogy változik egyéniségünk, gondolkodásmódunk is, több mindent megismerünk, kell egy bizonyos élet tapasztalat is. Régebben én sem hallgattam komoly zenéket (csak akkor amikor én is elõadók között voltam). A komoly zenék nehezebben emészthetõk, mint a könnyûzenék (nem véletlen ez a kategória elnevezés sem), jobban oda kell figyelni, át kell érezni és követni a zenét (tudom hülyén hangzik), emellett az sem árt ha megérted a harmóniákat, hogy mitõl szól valami úgy ahogy (bár ez már inkább az elõadásuknál fontos). Amúgy "mesterek", zenészek szerintem soha nem mondanak ilyet, én inkább felnõttektõl hallottam akik tényleg kb. annyit értenek a zenéhez hogy... (nem részletezem :D).
És a 3. példádat tekintve, mennyi esély van, hogy jobban tetszene, ha az a szép ének alatt valami normális, akusztikus hangszer általi zene szólna :)
Hiába tûnik könnyûnek zeneszerkesztõ programmal alkotni, mégis lekell tenni valamit az asztalra, hogy elismert legyél. Ha ennyire könnyû lenne, mint ahogy itt egyesek gondolják, akkor minden nap érkezne egy új, elismert noname ember, aki 2 nap múlva Tiesto szintre gyúrja fel magát. Hogyne, persze. Ez már megint csak arról szól, hogy okosak akarunk lenni egy számunkra nem nagyon ismert zenei stílusban, sõt, egy olyan zenei stílusban amit igazából lenézünk. Sokan lenézik az elektronikus zenei stílusokat, gondolván hogy milyen egyszerû összehozni egy számot. Kíváncsi vagyok ha valakit innen leültetnénk egy Reason elé, akkor mit mondana. Addig biztos eljutna, hogy elindítja a programot, na de hogy utánna semmit sem tudna kezdeni, az is biztos. :)
már megbocsáss, de nagyképûség azt állítani, hogy egy zeneszerkesztõ programnak nekiülve te összehozol egy ilyet, netán ha jobb napod van, egy ilyet is. Végighallgatni ám! :)
Igen, programmal viszonylag könnyû "zenét" csinálni, rengetegen hivatkoznak erre. Viszont az nem lesz olyan színvonalú, hogy az ember, ha leül zenét hallgatni, azt nyomja be, és élvezettel hallgassa. Színvonalasat alkotni minden "platformon" nehéz. Remélem érzed, hogy ezek mögött a számok mögött pl. elég kemény, színvonalas munka áll.
Hozzáteszem, hogy butaság azt mondani, hogy csak az a zene élvezhetõ, amely zeneileg komplex, és 70 ember, valamint 30 év tapasztalat kell hozzá, hogy megalkossák. Hogy az elektronikus zenénél maradjunk, ez pl. zeneileg jóval "primitívebb" mint egy klasszikus szimfónia, mégis sokszorosát nyújtja számomra élvezeti faktorban. Saját vélemény. Talán csak a vokál miatt :) Ilyenkor persze a "mesterek" szeretnek azzal védekezni, hogy bizonyos zenei stílusokhoz fel kell nõni... a hozzáértéssel járó EGO.
Mi számít flamenek, itt szerintem nyugodtan lehet errõl vitatkozni, én próbálom normális vita irányba terelni a témát (érvekkel, magyarázattal, hogy én miért gondolom így). A zenei ízlés egy részben szubjektív, de nagyon befolyásolja, hogy mit vagyunk egyáltalán hajlandóak befogadni a hozzáállás, a tágabb zenei ismerettség, hogy milyen élmények (esetleg képi élményék) kapcsolódnak 1-1 zenéhez.
Akik többet hallgattok ilyen trance, és egyéb zenéket, azoktól kérdezem, hogy mennyire ismertek klasszikus illetve komolyzenei mûveket (filmzenéket, klasszikusokat, modernebb szimfonikus zenéket akár XXI. századiakat), illetve hallottatok-e már élõben zenekart, vagy csak akusztikus hangszert? (úgy, hogy nem csak valahonnan kihallatszott, meg fél füllel hallottátok, tehát úgyértem, hogy odafigyelve a zenére)
Próbáljátok meg részletezni, hogy miért szeretitek azt amit szerettek, milyen élményt nyújt hallgatni (akár hosszabb távon). Ez most nem csak az elektronikus zenére vonatkozik, hanem pl. rap, hip-hop -ra is. Illetve azt is, hogy miért szeretitek jobban, illetve miért nem szerettek 1-1 zenei stílust.
Látta valaki az Egyiptom hercegét (rajzfilm, Hans Zimmer írta a zenéjét). Érdemes megnézni szerintem, és a zenéjére odafigyelni, nah abban minden van :) The Prince of Egypt-The Plagues (egy kis részlet belõle)
Vagy Disney -tõl a Fantázia 2000 -et ismeri vki? Zene és kép kapcsolata miatt érdemes megnézni :) (szintén érdemes ezeket is jobb minõségbe, Egyiptom hercege -t HD-ban is le lehet tölteni!).
õket szeretjük nagyon. ritka a jó magyar banda, be kellett raknom, mert megfogott
nem tudtok tágabb körben olyan zenei stílust mondani, aminek legalább egy elõadóját ne szeretném. Ja bocs, egy van: az RNB. azt nem tudom megszeretni.
mostanában nagyrészt chillout, ambient, és egyéb lágyabb zenék jönnek be. De volt már nekem mindenféle korszakom, mindössze pár év alatt -.-'
Alapesetben benyomott állapotba készül, így úgy is kell hallgatni. Errõl bármelyik nagyobb dj-t meg lehet kérdezni. Viszont vannak olyan emberek, akiknek ez drog nélkül is bejön. Minimálisan, de vannak. Én csak annyit fûznék az egész topikhoz, hogy hála a jó Magyar "hozzáállásnak" csak flame lesz belõle. De ha már itt járok leírom, hogy rengeteg mûfajt meghallgatok, de az Amerikai SkatePunkot favorizálom. Azért itt egy jó öreg kis nóta, amikor a diszkózenének még sokkal nagyobb színvonala volt: Dj Supreme (ezt még bakeliten csinálták). Az ilyen zenéket egyébként ajánlom minden mai diszkós figyelmébe ;)
Kire gondolsz itt, hogy egyféle zenét hallgat? :) Hallgatok én sok mindent (komolyzenék, filmzenék, pop, punk, rock, korábban felsoroltam több egyéb zenészt/együttest is). Az idétlent visszavonom, tényleg nem jó szó rá (bár sokra igaz, disco mûfajban fõleg).
Az elektromos hangzást én nem fikázom, csak arra próbálok utalni, hogy sokkal "jobb" (korábbian kifejtettem) a nem elektronikus. Nem állítom, hogy nem lehet meghallgatni, akár valami miatt szeretni némelyiket (én mondjuk nem tudom) más mûfajban.
Abban egyet értek, hogy nem szabad csak egyféle zenét hallgatni, meg kell ismerni minél több zenét. Én nagyon sokat hallgatok zenét, sok fajta zenét ismerek (klasszikusoktól kezdve ugyebár, a Zenemûvészeti szakközépiskola miatt, még Operában is énekeltem régen, tehát abból a mûfajból is ismerek párat). Én azt remélem inkább, hogy többen rájönnek - nem zenészek is - hogy mik az igényesebb, szép zenék.
Higyjétek el, elõbb rak össze valaki egy "hallgatható" techno-t meg trance-t (ha tud midi-n pötyögni, és ért az ilyen zeneszerkesztéshez), mint mondjuk egy klasszikus zenét, vagy filmzenét :)
A rock tényleg primitívebb, és egyszerûbb mûfaj, mégis szükséges, hogy jól tudjanak a hangszeren játszani, és egy jó énekes is kell. Persze hála a sok kevésbé igényes hallgatóknak, már elég ütni a dobot, zúzni a gitárt, meg beleordibálni valamit a mikrofonba.
Tudsz olyat mondani vagy linkelni (youtube-ról akár), amirõl azt gondolod, hogy nem lehet csak úgy egyszerûen (bár sok idõ alatt) összerakni, tehát ami olyan nagy tudást igényelne, tényleg kifejez valamit? :) Tehát nem olyan, ami egyszerû dallamokból áll, viszonylag egyszerûen váltakozó ütõskísérettel, illetve effektekbõl. Van 1-2 effektelõ program, ami olyan effekteket ad ki, hogy én is csak néztem, midivel vezérelve meg tényleg érdekes volt. (szépnek megint csak nem mondhatnám, bár vmilyen zene töltelékként már el tudnám képzelni).
"Midivel gagyi prünyögést lehet összerakni" MIDI-vel gagyi prüttyögést??!! Ez azért nagyon nagy baromság! Filmzenéket csinálnak midivel.
Mert igaz? Tiesto inkább remixer, mint eredeti elõadó, az agyonhájpolt Adagio for Strings sem az övé eredetileg pl. Baromi jó a szám, de olyan, mint az újraformatervezett sótartó: nagyon jó tud lenni, de a formatervezõnek nem kellett kitalálnia a sótartót, mert azt sok száz évvel ezelõtt kitalálták.
Persze, nem azt mondom, hogy mindenki rájön, inkább csak remélem. Nem szabadna (de lehet, mint látjuk) csak egyféle zenét hallgatni, mert az csõlátáshoz vezet, olyan kijelentésekhez, hogy a "trance idétlen". Én is fikáztam az elektrót, aztán elkezdtem hallgatni és nagyon megtetszett. Ma meg már mindent meghallgatok.
Az elektronikus zene ugyanolyan zene, mint a többi, és nem kell hozzá kevesebb tudás, mint pl a hûdenagy rockzenéhez (ami szerintem sokkal primitívebb bizonyos szempontból). Azt meg ne felejtsd el, hogy nem csak trance van, késõbb esetleg rátalálsz arra az elektróra, ami tetszik. :) Pl: trip-hop.
Nem tudom... valahogy az elektronikus zene nem tudja visszaadni annak a zenének a varázsát, amit hangszerrel játszanak. Ráadásul manapság tele van a média olyan szemetekkel amikben még csak egy kevés munka sincs...
Tudom nem nekem írtad, de látsz reményt arra, hogy én pl. rájövök? :) Tanulok hangkultúrát, hangtechnikát, zeneelméletet, zongorát (kb. 10 éve), zeneirodalmat, esztétikát is és még sok mindent :P Ráadásul elektromos zongorám van (bizonyos szempontból sajnos, de több okból ezt választottam), amit MIDI -ként is tudok használni (és szoktam is, bár felvenni még nem nagyon, csak effektekkel próbálkoztam). Szóval azért van egy kis tapasztalatom, nem csak össze-vissza beszélek (mégha kicsit kevésbé ismerem ezeket az említett mûfajokat).
"számot rohadtul nem egyszerû összerakni" Próbáltál már összerakni, illetve eleve valamilyen zenét össze mixelni, MIDI -vel? :) Nehéznek tûnik, de igazából nincsenek benne olyan részek, harmonia kötések, amiktõl igazából nehéz lenne, csak idõ igényes összerakni.
Háttérhangulatadóknak lehetnek viszonylag jók, de külön hallgatva - elvonatkoztatva a játéktól - milyen hangulatot ad a zenéje? (gondolom nagyon jó hangulatot... :D).
Hogy miért kell akusztikus, hát több oka is lehet; sokkal szabadabban lehet játszani rajtuk (jóval nagyobb gyakorlat is kell hozzájuk), kellemesebb és természetesebb hangzásuk van (nyugtatóbb hatás), együtt szólva sokkal szebb hangzást képesek alkotni, mint az elektronikus. Sok féle képpen le tudod tesztelni, játsz el valami egyszer ûdallamot szintetizátoron, majd egy jó akusztikus zongorán. Vagy hasonlíts össze 2 hasonló filmzenét, úgy hogy az egyik teljesen MIDI -vel készült, másik pedig zenekarral (Hans Zimmernek van mindenféle, pl. midi-s a Szikla zenéje, zenekaros a Karib tenger kalózai). Elég csak megnézni, hogy kik lettek a híresebbek, akik zenekarral (is) készítették a filmzenéiket, sokkal igényesebben (Hans Zimmer, Ennio Morricone). 1 kivételt tudok aki tényleg nagyon jól összerakta elektronikusan a zenéit; Vangelis. Ettõl függetlenül az õ zenéi is jobbak zenekarral :)
"Részben azért is mondtam kevésbé igényesnek, mert ilyet ha lenne sok idõm (ilyenre szánható), én is összetudnék rakni, bizonyos idõnként változó basszus (midivel feljátszok néhányat, és berakom egymás után), aztán szintén midi-vel feljátszok ilyen dallamokat ritmusban, valamilyen hangeffektet (hangszínt) rájuk vagy végig játszok így valamit amíg megy, és kész is van egy ilyen."
mindenki azt hiszi... aztán aki kipróbálja rájön hogy egy igényes dallamos trance (vagy bármilyen elektronikus) számot rohadtul nem egyszerû összerakni. Sok gyakorlat kell hozzá, minden hanggeneráló eszközt ismerni kell, aztán jön az ihlet fejben és ott jön a legnehezebb: megvalósítani.
"valamilyen érzelmet, hangulatot fejeznek ki és adnak át, esztétikai élményt nyújtanak."
ehhez me, kell akusztikus hangszer. Elektronikus zenék sokszor hangulat szerint is osztályozva vannak. Erre gyönyörû példa a stalker játékok zenéi direkt hangulatkeltésre vannak... és nagyon jól is csinálják. Minden jobb zene ad egy hangulatot, és élményt, nem csak a valós hangszeres...
Hát, számomra általános, én saját véleményt mondtam :-)
kieg: Mondjuk a filmzenék egy nagy részénél már nincsenek akusztikus hangszerek, csak midivel játszák fel, de azokon mégse annyira érezhetõ elektronikus hangzás, tehát az akusztikust utánozzák.
Ezt amúgy inkább érdekesnek mondanám. Részben azért is mondtam kevésbé igényesnek, mert ilyet ha lenne sok idõm (ilyenre szánható), én is összetudnék rakni, bizonyos idõnként változó basszus (midivel feljátszok néhányat, és berakom egymás után), aztán szintén midi-vel feljátszok ilyen dallamokat ritmusban, valamilyen hangeffektet (hangszínt) rájuk vagy végig játszok így valamit amíg megy, és kész is van egy ilyen. Én mondjuk már eleve az elektronikus hangzást sem szeretem, már az elektromos gitárt se nagyon. Az jó zene én számomra az akusztikus hangszereknél, és normális énekhangoknál van, harmónia szempontból megtervezett zenék, amik valamilyen érzelmet, hangulatot fejeznek ki és adnak át, esztétikai élményt nyújtanak. Hallgassd meg amit ajánlottam, Yanni koncert DVD-jét (lehetõleg 4.1 -ben :P, ha be tudjátok szerezni akkor javaslom a Taj Mahal -i felvételt), ne úgy hogy közbe már írjátok, milyen hülyeségeket mondok, hanem odafigyelve. Nehezen hiszem el, hogy utána valaki meg tudja hallgatni ezt élvezettel, pl amit belinkeltél :) Vagy Loreena McKennitt is nagyon jó, azt meg lehet szerezni normális hanganyagban is :) (érdemes nem mp3 -ban azt is, hanem vmi lossless :D)
Nem akarok senkit sem meggyõzni, de tudom, hogy sokan már csak azért sem hallgatnak komolyabb zenét, mert az nem divatos meg stb.. Pedig szerintem nagyobbrészt aki igényesebb az egyet értene velem (mert ahogy látom egyedül vagyok sajnos ezzekkel a véleményekkel), de ha már a topik indítója a véleményünket kérdezte :P
Hát, ez tényleg nem olyan rossz, bár én azért nem sorolnám az igényesebbek közé :) Had ne kezdjem el mûvészeti, zeneelméleti, és esztétikai irányból elmagyarázni, hogy miért! :-) De igazad van, ez már hallgathatóbb kategoria, és nem idétlen. Én Tiesto-t, Armin von Buren vagy mit hallgattam 1-2 számig (meg többet hallottam másoktól, részleteket), de valahogy azok sem, pedig azokat istenítik néhányan, azokból vontam le a következtetésem.
A rappel én is voltam így, hogy szerettem meghallgatni néhány számot így idõnként (fõleg Animal cannibals :P, és még néhány), de szóval nem mint zene.
ezt támogatni tudom,szinte csak ilyen zenéket hallgatok :) teljes mértékben a lenézem a mostani "rap"-nek nevezett szemetet.. a mai magyar rapzene is elég gagyi (pl. siska,fluor -.-) de van 1-2 régebbi magyar rapszám amit szívesen hallgatok (MC Gõz vagy Sub Bass). aztán van a techno amit nem nagyon szeretek,1 van amit ki nem állhatok az a hardstyle :| a rockot nem nagyon szeretem szintén és nem mondom h utálom vagy szar mert van 1-2 szám (fõleg metalban) ami egészen tetszik :)
De még mielött félreértenének: a hip hop mûfajt én nagyon is szeretem csak nem azt amit manapság annak hívnak. 1983-1999 között szinte csak jót lehet találni ebben a mûfajban (2Pac, Dr. Dre, Snoop, Public Enemy, Gang Starr, Eazy E stb.)
A trance zene nem új stílus, és egyáltalán nem igénytelen/idétlen, te még ezek szerint nem hallottál egy jó számot se belõle. :) pl. http://www.youtube.com/watch?v=xoscbisJ3HE&fmt=18
Hasonlóan érzek én is ezek iránt, hip hop -ot, reppet, és ezeket az újabb igénytelen, idétlen mûfajokat (disco, dnb, trance, emo, meg fogalmamsincs hogy hívják a többit...) inkább kerülöm. Nagyon sok jó zene, zenész van, én is nagyon sok stílust hallgatok, klasszikusok, filmzenéktõl rockzenékig (meg nem tom hogy nevezik, dallamos metál?), amiben van zenei "mondanivaló", szép dallamok, mindig attól függõen hallgatom hogy milyen hangulatban vagyok. Utóbbiakban az igényesebb pop zenéket is szoktam hallgatni. Magyarok közül amiket így viszonylag szeretek hallgatni, az a Kárpátia, Ossian, Nox, Kormorán (illetve Aljas kúszobab, de nem tartozik azokhoz, amiket így zeneként szeretek hallgatni :-) ) Egyébként, nagyon szeretem pl. Yanni -t (rá lehet keresni youtube-on, de engem csak akkor fogott meg, mikor letöltöttem 2 koncert DVD-jüket), Loreena McKennitt-et, Rachid Taha-t, Lisa Gerrard-ot, Celine Dion-t (ezek azok, amiket így nem nagyon tudok mûfajba besorolni, mindegyikben van valami különleges :-) ), persze mint írtam ezek mellett még sok mindent (fõleg filmzenéket). Keményebb mûfajban is sokmindent, bár azokat már inkább háttérzeneként hallgatom (Rhapsody, Green day, Stratovarius, Rammstein, Sonata Arctica, Nightwish, Witin temptation, és még sok más).
10-12 évesen Evanescence-ot meg Eminemet hallgattam sokat (utóbbit már nem szeretem). 12 éves koromtól szoktam rá a trance zenére, akkor még azt se tudtam, hogy így hívják. :) Aztán megismerkedtem a house-zal is, ebbõl inkább a funky-s a nyerõ. Jöhet még hard rock, hands up, dnb, hip-hop, progressive, goa, psytrance, meg hasonlók. Amiket szeretek: Alex M.O.R.P.H., Armin Van Buuren, Markus Shulz, Yahel, Yoji Biomehanika, Nitrous Oxide, Orjan Nilsen, Deadmau5, Paul Miller, Chicane, 4 Strings, Real Booty Babes, Ronski Speed, Rachael Starr, Phynn, Arnej, Paul Van Dyk, Tiesto (régi zenéi), stb. Amiket utálok: emo, pop, nyálas rnb, 'hörgõsmetál'. Nem mondom, hogy szar, mert másnak biztos jó, de nem az én világom. A magyar zenét tiszta szívbõl gyûlölöm, fõleg a disco/dance zenét. Ilyeneket, amiket már felsoroltatok: Spy the Gost, Josh & Jutta, Dance 4 Ever, broáf. XD Egy olyan együttes van, amit meghallgatok, ez a Unique.
Utálom azt a szart, ami manapság megy mindenhol (rádió, tv, cigánygyerek mobilja etc.) "Rapzene" néven. souljahboy,young jeezy,fiftifillér, és még sorolhatnám.... Sanyixhez hasonlóan R&B-tõl is hányok, szvsz undorító hogy manapság fekák így bebuzulnak, r&b a csajok stílusa volt...(jorégen)
Igazából manapság minden szar ami a médiába kerül, persze vannak kívételek: Duffy, Amy Winehouse, Gabriella Cilmi etc. tehát énekes nõk terén még nem annyira fos a helyzet.
U.I.: "utálom az ilyen szpájdögószt(hogy rohadna meg az a tetû aki csinálja) szerû idióta szarságot, és minden ilyen tojng-tojng-tijng-tojng szerû fospunepát (tehát a tipikus magyardiscos szarokat)." ezt a mondatot lefordítanád ? :D
Utálom az árenbít: -mert szar -mert összevissza visítoznak, meg nyáladzanak -mert a csapból is ez folyik -mert mostanában ez a "menõ", én meg a "menõ" ("trendy") dolgoktól alapból hányok :D
utálom az ilyen szpájdögószt(hogy rohadna meg az a tetû aki csinálja) szerû idióta szarságot, és minden ilyen tojng-tojng-tijng-tojng szerû fospunepát (tehát a tipikus magyardiscos szarokat).
Ezeken kívül kb mindenfélét hallgatok, olyanokat hogy: Armin van Buuren, Hybrid, PMT(False Prophet) remixek, Sunlounger, The Crystal Method, Prodigy, Depeche Mode, Iron Maiden, Metallica, Iced Earth, Black Sabbath, Pink Floyd, Deep Purple.
Hird, Plej, Sade, De-Phazz, Lemongrass, Madrid de los Austrias, Sofa Surfers....
roger sanchez, desyn masiello, Tonka, terry lee brown Jr, pryda, timewriter, anorganik...
sok van!!!
amit kifejezetten utálok, az a gagyi VAVA tv-s germéán pumpálós fos zene dzsoss és dzsutta féle ótvar! lakodalmas-, cigány-, rockzene...
szóval többet utálok, mint amit szeretek!
Ó, és kifelejtettem a Red Hot Chilli Peppers-t. Hogy is felejthettem el azokat a remek basszus gitározásokat. :D
Úgy 6. - 7. táján kezdem el komolyan ízlelgetni a zenét, ha jól emlékszem. Igazából akkor még csak abból éltem amit apám mutatott: Madness, Police, LGT, Tankcsapda, Depecke Mode... Azóta megismertem rengeteg együttest, szinte minden héten mást hallgatok, fõleg punkot, rockot, meg hát ami éppen megtetszik. Nagyjából egy éve szerettem bele piszkosul az Offspringbe. Azzal a lendülettel el is mentem a VOLT-ra, amit azóta sem bántam meg. :D Azóta már egyre kevesebbet hallgatom õket. Amit viszont nem tudok megúnni az az AC/DC, és a Tankcsapda. Újabban Supernem-et, meg hát a jó öreg magyarokat - Beatrice, Bikini - hallgatom. Természetesen szeretem a Kispál-t is, ezt egyik barátom által ismertem meg. Aztán néha még Foo Fighters, Blink-182, Billy Talent, és Elvis Presley. :D
Nemrég kezdtem el gitározni is. Hát szerintem az élet egyik alapfeltétele a zene. Nem is tudnám elképzelni az életet enélkül.
fõleg punk/rock/metal/alter/hardcore A.F.I., Blink 182, Deftones, Foo Fighters, Metallica, Raunchy, Sikth, Soilwork,SR-71, Subscribe, Supernem, SOAD, The Cure, The Killers, Underoath
hirtelen ezek jutottak eszembe, mint kedvencek, amiket szeretek
de olykor trance is jöhet (Alex Morph, Markus Schulz, Above @ Beyond)