A rap csak az énekstílus neve, a hip-hop meg a mûfajé. Nekem speciel semmi bajom magával a rappel, de a hip-hoppal nagyjából ki lehet kergetni a világból. Legalábbis nagy részével...
De pl Everlast-ot nagyon bírom. (Ez mondjuk egy elég lassú és éneklõs szám, de nem baj.)
"Metált rapet, technot nem szeretem úgy általában, de vannak számok amiket meghallgatok, pl. Fatboy Slim, meg Dizzee Rascal, metálnál meg Dream Theater."
Ok mert a fatboy slim nem is techno, meg metál sem :D
Igazából minden mûfajban vannak jobbak és rosszabbak. Metált rapet, technot nem szeretem úgy általában, de vannak számok amiket meghallgatok, pl. Fatboy Slim, meg Dizzee Rascal, metálnál meg Dream Theater.
Egyébként azzal nem értek egyet h a rap monotnon, meg mindig ugyanazt ismétli. Szövegileg nagyon változatos, de mondjuk tény h zeneileg, a nagytöbbség valóban elég gyenge.
Nemtudom hip-hop és rap között mi a különbség, de csak ajánlani tudom a magyar Jazzéiel együttest, akik tényleg minõségi és egyedi, hip-hoppos zenéz csinálnak.
Rájöttem hogy a legtöbb techno számmal az a bajom hogy ha meghallgatom az elsõ 10 másodpercet akkor már lényegében hallottam az egész számot. Háromszor.
Több dallamrétegû zenéket, szóval ami nem tuctuc. Váltakozó dobritmus, de nem 2 állapot között, hanem ide-oda cikázva különféle paraméterek között. Nézzen ki úgy a hullámformája, mint egy sorminta. Magas, és mély hangok egyaránt szerepeljenek benne. A ritmus és a dallam külön életet éljen, de néha találkozzanak, és reagáljanak egymásra. Szimmetrikusan, harmonikusan, de azért játékosan. Ne 3 perces szám legyen, hanem komoly terjedelmû. Lehet benne ének, rappelés, kántálás, bármi, de legyen benne instrumentális rész, és az énekhang ne nyomja el a soundtracket.
Az általam elképzelt ideális zene tehát, múfajokat felsorolva : az oldshool EBM, a spacesynth, és a (gyors) HI-NRG keveréke. Persze tökéletes arányban elegyítve.
Anders Lundqvist néhány száma már "majdnem".
a második már nem válasz volt, hanem saját
hát nem olvastam végig az egész topikot, mert 2-3 hozzászólásonként ugyanaz van. Szerény véleményem szerint a jó zene az, aminek jó szövege van, nem csak véletlenszerûen egymás után rakott szavak, aminek története és dallama van. Ez azért lehet, mert én mindig énekelek az utcán, ha sétálok és zenét hallgatok. Nem tudnék egy gitárt úgy megpendíteni, hogy élvezhetõ legyen, amit hallani lehet, nincs jó hangom sem, és szerintem még a dobverõt is képes lennék fordítva fogni. Azon egyszerû halandók közé tartozom, akik csak élvezni szeretnék a zenét. Ettõl függetlenül nem köpöm le az olyan embert, aki egy másfélórás számot hallgat õrjöngve (teljesen 'insturmentálisat'), és egy 15 percig kitartott ritmus után azt mondja nekem: hú, ezt figyeld, ez a legjobb rész! Meghallgatom, és bólogatok, de élvezni nem tudom. Ez nem azt jelenti, hogy be kell tokosodni, hiszen én is mindent hallgatok az Infernaltól kezdve, az Ärztén kereszül Ákosig. Nekem fontos benne az ének, és ennyi. Szép napot, és jó vitázást! :)
még jó, hogy csak szinte! itt szeretnék kiemelni egy jó példát: Farin Urlaub nem is drogos,antialkoholista, nem dohányzik, pacifista, természetjáró, adakozó. De nem ezekért szeretem. Hanem azért, mert fantasztikus zenét csinál szólókarrieistaként és a Die Ärtzével is :)
de úgy is felfoghatjuk, hogy amirõl órákat lehet filozofálni, teóriákat fejtegetni, az mind komoly, amit meg csak egyszerûen hallgatva élvezünk, de nem tudjuk miért (azon kívül, hogy jó meg tetszik stb.) az meg mind könnyû ....tehát pl. a black metál spirituális érintései is komolyzene. én eddig nem hallottam "ki" sok metálstílusban sem az õsrezgést, biztos nem vagyok elég jó befogadó alany hozzá (pedig sok hardrock és még metál zenét is szeretek, mindent,amiben van dallam, nem csak üvöltés, örjöngés és gitárszaggatás stb. bár ez utóbbiak nem is zenék a számomra, de ugyanígy nem az egy végtelenül elnyújtott klasszikus nyávogás sem)
...hát nem tudom, szerintem ennyi erõvel bármelyik stílust lehetne õsrezgésnek hívni, amennyiben azzal megegyezõ AUM-beat alapokkal bekeverjük. nincs valakinek egy AUM-VSTi-je?
Itt van 1-2 nagyon jó hozzászólás, érdemes olvasgatni :)
Így van és pont ezért jók ezek a zenék és kész, nem kell firtatni, milyen nehéz összehozni õket, meg stb. Ha képes belõled hatást kváltani, ami nem csak egy HÁTEZKURVAJÓ/!%!%, akkor rendben van a dolog. Persze ettõl még lehet az a zene szar, de azt megmondani a zenekritikusok dolga.
Ebben lehet valami, de mi zeneirodalmon egy másik tényezõrõl beszéltünk. Amíg a baba az anya hasában van, állandóan hallja a szívverést (belülrõl sokkal hangosabban!). Ezáltal lesz a doboknak egyfajta nyugtató hatása (amit az õskorban a sámánok a beteg nyugtatására, és belsõ gyógyító "energiájának" felerõsítésére is használták. Ez által lehet az ilyen stílusnak is vonzereje, valamilyen jobb hatása. Nameg ezekre ugye többnyire táncolnak, isznak, szórakoznak, amivel több élmény is kapcsolódik az adott zenéhez, stílushoz. Ez is nagyon befolyásolja az, hogy milyen zenét szeretünk, hogy milyen élmények fûzõdnek hozzá. Ezért is javasoltam pl. a Fantázia 2000-et, azok még igazi jó mesék is (mégha nem is szövegelnek meg káromkodnak benne...), klasszikus zenére. Arról is lehetne órákig beszélni, de most inkább nem folytatom :)
Nem ismerek ilyet sajnos, talán Bartóknak vannak olyan mûvei, amik ilyesmi hangulatot fejez ki (pl. Kékszakállu herceg vára, bár nem ember gyûlölõ, gyülöletteljes). Vagy a Verdi: Requiem Dies Irae tétele (ugye halotti mise, utolsó ítélet). Mikor azt adtuk elõ, pont ennél a tételnél az elején rosszul lett az egyik elsõ sorban idõsebb férfi :-) Akárhogy töröm a fejem, nem tudok olyanról, ami ilyen gyûlöletet szeretett volna kifejezni. Valahogy nekem nem is hiányzott még, hogy ilyesmit fejezzen ki... :))
"vajon a trash vagy death metálban mi az élvezetes és kik és miért hallgatnak olyan (nagyonpicibetûs) """zenét"""?!"
Ez olyasmi, amit kívülálló nem fog megérteni, mert soha nem fogja birtokolni azt a lelkiállapotot, hangulatot és életérzést, ami ezekhez kell. Én special egyiket sem szeretem (inkább black metal), mert nincs más bennük, mint düh, erõszak, ellenállás és rombolás. A black metal például inkább épít, és spirituális zene (bármennyire viccesen hangzik). Ha visszavezetitek a tremolo riffeket egy gyökérre, akkor az a drone-ban ismerõs zajhoz fog hasonlítani, ami nem más, mint az õsrezgés (AUM), aminek spiritualizmusát nem lehet megcáfolni. Ha pedig a blast beateket, akkor a sámánisztikus dobolás a végeredmény: ugyanaz az õs-mag, ami a trance-nél. Azonban biztos, hogy ez nem szándékosan lett ilyen, tehát a legtöbb zenekar a BM csak egy önkifejezési mód és nem feltétlenül spirituális, azonban annak, akit ez megérintett és beleásta magát, annak igen.
Rachid Taha - Barra barra (ez nem tudom miért tetszik, de szeretem :| meg a filmet is amibe Hans Zimmer ezt beletette - Sólyom végveszélyben). Cirque Du Soleil - Dralion (a zenéik is lenyûgözõek, és az elõadásuk is, érdemes DVD-n is megnézni ;) ).
Lehet kommentálni meg leszólni ezeket (legalább nevetek :P).
Nem dicsekedni akartam a 15 gigával meg mennyiséggel... :D Én tényleg csak azokat tartogatom a gépen, amiket hallgatok többször.
A komoly zene idõvel eléggé szabálytalan lett, és megszûnt az az egyhangúság. Bach -ot én se tudnék egymás után sokszor meghallgatni, de késõbbieket már sokkal többször. Pl egyik kedvencem, amit már sztem ezerszer meghallgattam (meg 3 alkalommal is énekeltem kórussal!) a Carl Orff: Carmina Burana (sztem a legelejét nincs olyan aki ne ismerné!). Lehetséges egyébként, hogy azért tudok jobban azonosulni a zenével, mert én is szereplek benne (ha magunk csinálunk valamit, azt sokkal jobban megszeretjük :) ). Pl ami legelõször megfogott, az a Verdi: Requiem, egyszerûen nem lehet elképzelni, milyen élmény volt 3 kórussal együtt, meg egy szinte profi zenekarral elõadni. Utána 4 napig nem tudtam mást meghallgatni, pedig az úton odafele még emlékszem Alkaline Trio-t, green dayt meg nem tom már miket hallgattam akkor :D Ráadásul hihetetlen jó társaság is volt, ez is nyilván rásegített, hogy nagyon élveztük. Ezzel szemben most adtuk elõ nemrég a Handel Messiást, amit énekelni sem volt túl kellemes, és nem is tudtam igazán megszeretni.
15 giga az mondjuk nem olyan sok... nekem most van 30, és kispályásnak számítok. van ismerõsöm, akinek 200 gigán nem fér el. Való igaz, hogy ennyi zenét egy emberélet alatt sem lehet igazándiból megismerni.
szerintem az, hogy mindenki hallgasson továbbra is azt,amit eddig is hallgatott, illetve,ami jólesik a személyiségének és a fülének, oszt menjen mindenki aludni, pihenje ki magát és zárja le ezt a 1.0-ás témát!
vajon a trash vagy death metálban mi az élvezetes és kik és miért hallgatnak olyan (nagyonpicibetûs) """zenét"""?!
akkor végülis mindezek alapján szerinted mi a konklúzió? de csak egy mondatban!
"Ettõl függetlenül a komolyzenék nyújtanak olyan élményt, amit semilyen könnyû zene nem."
nos ezzel a poézissel én sem tudok azonosulni, ez így egy nagy faszság. nézd, én szeretem a komolyzenét is, illetve abból a stílusból néhány számomra emészthetõt, dallamosat, nem túl elvontat, több klasszikust is õrzök (most hagy ne másoljam be a teljes listát), de ha csak azt kéne hallgatnom, elõbb-utóbb bekrepálnék, vagy szélütést kapnék, agyilag elvonódnék, leépülne a zenei igényességem, amit fõleg a komolyzene zenei egyhangúsága, azaz pontosabban viszonylagosan korlátolt egyhangú hangzása váltana ki. pont ezért szeretem e klasszikus stílus mellett a teljesség és részletesség mellõzésével a discotechnohousedancetrancepopjazzspacegoaelektronikusintstrumentrock...estébéestébé stílusokat is úgy 1950-tõl napjainkig.
hogy egyébként meg a könnyûzene neked mit jelent,az megint tág fogalom, a pl. jazz felvétel elemzése nekem annyira uncsi lenne, mint irodalomból az elemezzünk verset és találjuk ki, mit is akart mondani a nagy költõ nevezetû idétlen borzadványok.
Najah... akkor írok 1-2 olyat ami nem rock: Yanni, Ska-P, Vietnam veterans (vagy ez rock? :S), Rachid Taha, Mariah Carey, Sting, Nox, indiánzenék, Lisa Gerrard, Loreena McKennitt, Mike Oldfield, Enya, meg ezenkívül van néhány válogatás mappám is, tehát nem komplett albumok együttesektõl, pl. szeretem a Cirque de Soleil zenéit, Westlife, és még sokmindent.
Legegyszerûbb ha felsorolok néhányat az elejérõl hogy mik vannak (amiket nagyon nem hallgatok, vagy nem szeretek nincsenek a gépemen): Alan Jackson, Aljas kuszobab, alkaline Trio, Arash, Avantasia, Axxis, Best of Rock (the 50 biggest songs of History), Breaking Benjamin, Celine Dion, Classical Greats, dark moor, Dream Theater, Edguy, Green day, Gregorian, Hobo blues band, Il divo, Indian zene, Irish music, Jimmy Eat World, Kamelot, Karpatia, ...
félreértettél, nem én hasonlítom valamihez, hanem a hozzászólásokból az jön le számomra, hogy Ti hasonlítgatjátok mindenféle alapon a dolgokat.
a 2 . mondatod meg -legyen is céltalan,de - nagyon árnyaltan egyértelmû!
Biztos lehetsz benne, hogy sokkal több fajta zenét hallgatok, mint te. Nagyon sokat hallgatok könnyû zenét is a komolyzene mellett (ha figyelmesebben elolvasod a hozzászólásaimat ha jól emlékszem írtam is, hogy 3-4 évvel ezelõtt itthon SOHA nem hallgattam komoly zenét, még mostanában is ritkábban hallgatok). Mi suliban mûelemzésen (hangtechnikai) múltkor jazz felvételt elemeztünk, meg quadrofon felvételes Pink floyd -ot hallgattunk. Nekem is van 15 giga zeném itt gépen, amibõl kb. 1 giga komolyzene, meg kicsit több filmzene, a többi mind könnyûzene.
Másrészt a jártasságot meg úgy értem, hogy volt koncerten, és elmélyedt a komolyzene hangulatában, nem tudom már másképpen elmagyarázni.
"ezt bárki alá támassza, aki járatosabb a témában" - Mármint úgy jártas, ahogy Te? Mert akkor is azt tudom mondani, hogy baromság. Egy olyan ember, aki csak komoly zenét hallgat, az egyáltalán nem jártas a zenében.
Nem, nem az. És ezt bárki alá támassza, aki járatosabb a témában, akár elfogadod, akár nem. És kizárólag te veszítesz vele, ha nem is próbálod elfogadni, és megérteni!
Meglévõ dallamokat még nehezebb úgy megcsinálni más mûfajban, hogy az rá illjen a kíséretre :D
Jah és senkit sem akarok lebeszélni arról, hogy hallgasson ilyesmi zenét (én csak elmagyaráztam, hogy én miért látom jobbnak az akusztikus hangszereket, meg azokat amiket szeretek).
"a zenei komplexitással. Ami !NEM! egyenesen arányos a zene által nyújtott élvezettel." Ezzel egyet értek. Ettõl függetlenül a komolyzenék nyújtanak olyan élményt, amit semilyen könnyû zene nem.
Ettõl függetlenül számomra viszont már nem nagyon nyújt élvezetet az, hogy van egy szép dallam egy jó kis pergõs dobra, még ha vokál is van benne akkor sem. És én szerintem senkinek, aki közelebb áll a komolyabb mûfajhoz.
egyet mondok, zene nem egyenlõ komoly zene. a speedcore is zene, a heavy metal is zene, a rap is zene, a country is zene, a mulatós is zene, és még írhatnék 94 sornyi mûfajt. elhiszem hogy nehéz a komolyzenében érvényesülni, megtanulni, vagy bármilyen hangszeren elfogadható szinten játszani, de te is hidd el, hogy az elektronikus zenében sem olyan könnyû a dolgod, ha valamit elakarsz érni, és nem csak valami mucsaröcsögei diszkóban fellépni havonta 1x. természetesen a jingle bellst meg a boci boci tarkát mindenki megtudja csinálni 10 perc alatt egy gabonapehelyhez adott ajándék progammal. tegnap már leírtam a véleményem a témával kapcsolatban a #74-es kommentben, nem szeretném mégegyszer elmondani mert kb az következne most. :D
Nem nézek fel senkire. A trance mûfajt, meg amiket még nem szeretek nem azért nem szeretem, mert valaki azt mondta hogy az nem jó... Ezt is csak ti akarjátok belemagyarázni abba amit írtam.
Ez azért elgondolkodtat, hogy tényleg ezt olvassátok ki a hozzászólásaimból, hogy magamat akarom isteníteni, az egomat akarom itt kimutatni? Nem fogok itt felmutatni semmit, nem érdekel hogy mit gondoltok rólam és mit hisztek el azokból amiket mondtam (hogy mennyire értek ezekhez). Amiket leírtam magamról azért írtam le, hogy közöljem milyen "tanulmány" és tudás alapján mondom a véleményemet, és nem azért, hogy királynak gondoljatok ez miatt. Még avval is tisztában voltam vele, hogy MOST páran egy sznob ego -nak (bár ennyire azért nem) fogtok mondani.
Fbn Lx: Te még elismered, nézd meg Sanyix miket írt...
Akár hiszitek akár nem, nekem egy szándékom volt, megpróbálni felkelteni az érdeklõdéseket a komoly zene iránt.
"Szerinted Kocsis Zoltán, Bogányi Gergely, és más zenészek mit gondolnak az elektromos zenérõl, és a könnyûzenék nagy részérõl? :-)) Eleve nem is foglalkoznak ilyennel, õk még csak zenének sem tekintik!! Persze, hülye tehetségtelen sznobok, nem tudják mi a jó, mi? :DDD"
Nem. Csupán más az ízlésük. Attól még, hogy felnézel valakire, ne hagyd, hogy elvakítsanak. És legfõképp ne hidd el, hogy csak azért, mert igazán értenek valamihez, csakis az õ nézeteik a helyesek.
Éppaz. Nem kell feltétlenül überbrutál profin megkomponáltnak lennie egy számnak ahhoz hogy élvezhetõ legyen. Lásd: 8 óra munka - néhány akkord, egy jó szöveg, és szinte kész.
Már azt hiszem értem, hogy mi a te bajod. A te problémád ott kezdõdik, hogy összetéveszted a zene által önmagában nyújtott élvezetet a szakértelem által nyújtott csodálattal. Teljesen egyetértek azzal a mondatoddal, hogy: "És biztosíthatlak benneteket, hogy aki többszólamu zenét ír amit igényesebb (tehát aki odafigyellve hallgatja a zenét) hallgató elismer, nagyobb zseni, mint aki bármilyen rock, punk, pop, elektro meg ilyen zenéket ír, illetve játszik."
Valóban nagyobb zseni, és ezt el is ismerem, ezzel nincsen semmi gond. Hogy mi az én problémám? Van róla fogalmad, hogy a zsenialitás mivel kapcsolható össze? Segítek: a zenei komplexitással. Ami !NEM! egyenesen arányos a zene által nyújtott élvezettel.
Feltudsz valami mûvedet mutatni, hogy lássuk, Te milyen tehetséges és hozzáértõ vagy? Mert nekem eddig csak az jött le, hogy itt egozol, de közben meg sehol semmi.
Mellesleg én pl. elsõre lefújjogtam a trance-et (mert elõtte szinte csak rockot hallgattam), aztán találtam olyan zenéket, amik tetszettek, egyre többet hallgattam õket, aztán már az is megtetszett, amit elõtte utáltam. Lehet, neked is tetszene, de olyat kell hallgatni, ami szép, pl. zongorás/gitáros/vokálos trance zenéket.
Ne hasonlítsd egy egyik oldal vs. másik oldal témához. Szerencsére az sg-s népesség már túlfejlõdött azon, hogy én diszkós vagyok, te meg köcsög rokker. Ez arról szól inkább, hogy van, aki önnön nagyságát az "egyszerû emberek számára felfoghatatlan, nehezen megemészthetõ" zene szeretetének sznobkultuszával akarja velünk felismertetni, és vannak, akik nem ítélnek el semmiféle zenei stílust alapjában véve, PEDIG MÉG CSAK NEM IS ZONGORÁZNAK 10 ÉVE, ÉS MÉG NEM ÉNEKELTEK OPERÁT, szóval nem királyok.
Ennyi baromságot én még tényleg nem hallottam a komolyzenérõl. Hallottam már sok mindent, de ezek még poénnak is rosszak... :o
Szó sincs sznobizmusról, ego-ról, meg ilyesmirõl, ezt tudnotok kellene ha egy kicsit is megértitek, miért sokkal nehezebb a komoly(abb) zene. Ez a "na meg simán a nagyzenekaros zenék is nagyon jók" ezen jót nevettem. :)
Random össze-vissza kottázásból nem lesznek sem harmóniák, sem zenei motívimok, sõt hallgatható ZENE sem. Próbáljatok csak meg egy 4 szólamu 1 soros valamit leírni, és elétenni egy olyannak akinek van egy csepp fogalma a zenének. 1000 -et is odarakhatsz, mind hallgathatatlan összevisszaság lesz. És biztosíthatlak benneteket, hogy aki többszólamu zenét ír amit igényesebb (tehát aki odafigyellve hallgatja a zenét) hallgató elismer, nagyobb zseni, mint aki bármilyen rock, punk, pop, elektro meg ilyen zenéket ír, illetve játszik. Nagyon kíváncsi lennék mikor írnak csimpánzok olyan mûveket, amiket az ismertebb zeneszerzõk.
A másik, hogy én az objektív oldaláról mondtam el az én véleményemet, tapasztalataim alapján. Nem az ízlésetekrõl, hanem a mûfajról általában.
Szerinted Kocsis Zoltán, Bogányi Gergely, és más zenészek mit gondolnak az elektromos zenérõl, és a könnyûzenék nagy részérõl? :-)) Eleve nem is foglalkoznak ilyennel, õk még csak zenének sem tekintik!! Persze, hülye tehetségtelen sznobok, nem tudják mi a jó, mi? :DDD
Jah, és én tanulok vezénylést is, el nem tudjátok képzelni milyen nehéz, ahogy azt sem milyen nehéz többszólamú mûvet írni, akusztikus hanszeren szólóban illetve zenekarban játszani...
Másik, hogy nem vagyok sem sznob, senkirõl nem vonok le következtetést ez miatt, és egy cseppet sem hallgatom azért, mert én úgyérezném hogy ettõl több vagyok, szó sincs ilyenrõl, és többnyire 1 mûvésznél sincs így. Viszont minél közelebb kerül valaki a komolyzenéhez, annál jobban elfelejti a könnyûzenét :) Én nem szeretném, mert idõnként meg nagyon jól esik valami pergõsebb rockot hallgatni, vagy valami könnyebbet, amibe csak pár hangszer van, ének, stb.. Nemtudom ti miért látjátok sznobizmusnak, csõlátásnak, majomkodásnak az egész komolyzenei életet (egyértelmûen látom hogy így gondolkoztok errõl, nem kell magyarázkodnotok).
Amit írtam a 22-es hozzászólásban, a trance-rõl visszavonom, elfogadom hogy lehet igényesebb. Azt viszont továbbra is fennttartom, hogy a technikai részét kell jól megismerni (szoftverek, vezérlõeszközök), a "zene" megírásához viszont nem kell szinte semmi zsenialitás, van lehetõsége próbálkozni, és nincsenek olyan korlátok, mint az akusztikus zenével játszott mûfajban.
"elektronikussal kevert nagyzenekaros zene" Erre tudsz példát mondani?
Rájöttem, hogy ezzel tényleg csak többet ártottam, mármint ezzel hogy megpróbáltam bárkit is meggyõzni a komolyzene szépségeirõl. Mostmár csak azért se fogjátok megszeretni, mert én mondtam (és nem csak azért, mert az sznobizmus, meg az elektromos zene is lehet jó...). De tényleg annyira primitív dolgokat mondtok, hogy attól egy zenész, zenetörténész sírvafakadna. És nem is ez a gond, mert legyen, ez nem egy lényeges dolog (csak ti veszítetek sokat), de hogy engem próbáltok meggyõzni, hogy a trance milyen zsenialitást igényel, meg én nem ismerem eléggé a mûfajt és azért nem szeretem...
"3 éves korom óta állandóan zenét hallgatok" Ez meg aranyos volt :P
Nah egyet értek, hagyjuk a vitát.
"Én amióta élek zenével foglalkozok (énekeltem kórusban, operában is, zongorázok, stb.), ezeket tanulom." -> mert király vagy.
"Nagyon jól tudom, hogy én miért szerettem meg a komoly zenéket, és értem is hogy miért. És azt is nagyon ól tudom, hogy miért szeretem jobban az akusztikus hangszereket, a kevés elektronikus hangzásokat." -> nyilván mindent tudsz, hiszen király vagy.
"Ti nem, csak azt mondjátok, hogy nekem ez tetszik, másnak meg az, és kész." -> igen, mert mi nem vagyunk királyak. Meg amúgy sem tetszhet semmi sem, csak akkor, ha már meg tudod magyarázni, hogy miért! Kár, hogy alapvetõ igazság: az érzéseket nem lehet megmagyarázni. Ha mégis megtudod, mint ahogy sok minden más csodára is képes vagy az elmondottak alapján: hajrá.
"Én is nagyon sok mindent meghallgatok, hangulatomtól függõen" -> mert sokoldalú személyiség, ergo király vagy.
"100%-ig biztos vagyok, hogy azoknak amiket én ismerek, 5%-át sem ismeritek." -> mert óriási ismeretekkel rendelkezel, hiszen király vagy. (te vajon hány százalékát ismered az általam hallgatottaknak? na? versenyezzünk?)
"Én legalább azokat meghallgattam amiket linkeltetek, meg korábbról is ismertem párat, és ez alapján vonom le a következtetésemet." -> mert bölcsebb vagy, mint mi, és alaposabb, hiszen király vagy.
EGO, EGO, EGO, sznobizmus, sznobizmus, sznobizmus, nárcizmus, ÖNÁMÍTÁS: Egy kicsit magadba kéne nézned. Illetve nagyon. Amit te itt összehadováltál már méltán beillik egy személyi kultusznak.
jujj, nagyon érdekes a téma, és kiemelkedõen szórakoztatóak a hozzászólások, bár olyan hosszúak, hogy nem olvasom át az egészet....de azt látom, hogy itt sok vélemény ütközik, eszembe jutott Intel vs. AMD....szóval majd ennyi ennek is a lényege
hogy kinek mi és miért tetszik az eddig is szubjektív volt és eztán is az marad, megideologizálni meg bármit meg lehet és meg is tudjuk.
ha már zene, akkor abban meg csak az számít, hogy hallgatja-e valaki és a hallgatóra milyen hatással van, legyen akár az kolompolás vagy egy monumentális alkotás. ezen kár agyalni, bár sztenderdeket fel lehet állítani bármilyen összehasonlítási alapon, de AZ biztos nem gyõzi meg azt, aki valamiéert nem szereti azt,amit pl. én.
hát sok sikert a küzdelemhez.
ui.: bár egy balumann "alkotást" azért még meghallgatnék!
Arról nem is beszélve, hogy a te zenei kifinomultságodat tükrözi az is, hogy nem vagy képes különbséget tenni színvonalas és szemét elektró között. Számomra nagyon dogmatikus és agymosott nézetek ezek. Talán a szolfézstanárnõd verte beléd?
Mindenesetre ismerek azért olyan embereket, aki sok évnyi színvonalas gitárjáték után nyergeltek át az elektronikus zenére. Nem elitélendõ, fikázandó. Rengeted benne a lehetõség. Az, hogy te tudsz alap elektronikus számoakt írni, amelyeknek erõsen kételkedem az élvezhetõségében, gyakorlatilag nem jelenti azt, hogy akár az 5%-át is ki tudnád használni a benne rejlõ lehetõségeknek. Ok, én betudtam annak, hogy nem áll rá az ilyesmire a füled. Az általad emlegetett, és szapult ismétlõdésekkel kapcsolatban: ez segíti a ráhangolódást. Engedd, hogy belinkeljek valamit, amit eredetileg TE linkeltél. EZ kérlek mi, ha nem egyetlen dallam ismételgetése 5 percen keresztül? Ez elõtt viszont meg kellene hajolnom, mert egy egész zenekar játssza? nagy pompa.
jaaajjj... erre nem tudok mit mondani. Füstöl az egótól. És még mered azt álíltani, hogy ez nem nagyképûség. omg. Tegyél le valamit az asztalra, ember. Vagy kérlek, tölts már fel egy ilyen "zeneszámot", amit te alkottál. Kíváncsian várjuk mindannyian. "simán összeraktam a jingle bells dallamára egy ilyesmit (2-3 perces, olyan fél vagy 1 óra alatt, de próbálkoztam minden félét)"
gratulálok, hogy már megy a jingle bells. Igazán. Most akkor rakj össze egy olyat, aminek teljesen SAJÁT dallamvilága van, saját témája, mondanivalója, és van egy hangulata. Hajrá.
Hagyjuk már a komolyzenét. Én is szeretem, sõt azt hiszem, minden értelmes ember találhat magának tetszõt - és ezzel itt vége van. Másról kell itt beszélni.
én meg amióta élek najó csak 3 éves korom óta állandóan zenét hallgatok. Szerencsére a szüleim nem kényszerítettek sznobkodásba, így csak hallgatom. klasszikus rocktól heavy metalon keresztül mindenféle elektronikusig. A kedvencem rock és az elektronikussal kevert nagyzenekaros zene, na meg simán a nagyzenekaros zenék is nagyon jók... leszámítva a "zsenik" 90%-ának a hülye majomkodását.
Az a nehéz benne hogy nem akárhogy és akármilyen zenét lehet egymás mellé rakni... csak ennyi.
zsenik... aha, kár hogy egy csimpánz is utánuk csinálja azt a random összevissza kottázást, ha megtanítod neki a jelet. Persze mindent ki lehet magyarázni, így lett pár hülyébõl "zseni", errõl beszéltem a sznobizmus, és a hype.
Ha már #22-es: "Hasonlóan érzek én is ezek iránt, hip hop -ot, reppet, és ezeket az újabb igénytelen, idétlen mûfajokat (disco, dnb, trance, emo, meg fogalmamsincs hogy hívják a többit...) inkább kerülöm."
Itt árulta el magát a kolléga, hogy igazából nem kompetens a könnyûzenében. Ettõl függetlenül, egy valamire való komolyzenei szakértõ nem hiszem, hogy leszólja mások stílusát. Egy Kocsis Zoltánról vagy Bogányi Gergelyrõl nehezen tudom elképzelni, hogy beszólna másoknak. Pedig õk világszínvonalú zongoristák.
(mennem kell, ne írjatok túl sokat hoy tudjak majd válaszolni... fél 8-ig suliban leszek)
Én amióta élek zenével foglalkozok (énekeltem kórusban, operában is, zongorázok, stb.), ezeket tanulom. Nagyon jól tudom, hogy én miért szerettem meg a komoly zenéket, és értem is hogy miért. És azt is nagyon ól tudom, hogy miért szeretem jobban az akusztikus hangszereket, a kevés elektronikus hangzásokat. Ti nem, csak azt mondjátok, hogy nekem ez tetszik, másnak meg az, és kész. Ez butaság, nincs állandó ízlés. Én is nagyon sok mindent meghallgatok, hangulatomtól függõen rockot is, sõt keményebbet is idõnként, valamikor meg indiánzenéket meg jóga zenéket hallgatok. 100%-ig biztos vagyok, hogy azoknak amiket én ismerek, 5%-át sem ismeritek. Én legalább azokat meghallgattam amiket linkeltetek, meg korábbról is ismertem párat, és ez alapján vonom le a következtetésemet.
Sajnálom, hogy így gondolod. Magamat nem gyõzködöm, nincs miért :) Az ízlés mint írtam függ a zenei ismerettségtõl, tapasztalattól, egyéniségtõl (ami változik), hozzáállástól, és hogy bizonyos dolgokhoz milyen emlékek fûzõdnek. Megjegyzést én sem tettem szerintem az ízlésetekre, én általánosságban beszélek az objektív oldaláról tapasztalataim alapján.
"Hogyan ítélhetsz meg valakit, ha nem hallgattad meg egy CD-jét az elejétõl a végéig legalább háromszor????" Had ne kezdjem el megint magyarázni :)
Balumann, szerintem óriási gáz, ahogy magadat gyõzködöd. (Mert elsõsorban magadat gyõzködöd, nem minket.) Az ízlése mindenkinek olyan, amilyen. Én nem teszek megjegyzés a te ízlésedre. Viszont az eléggé abszurd, ha azt hiszed, hogy össze tudsz dobni egy ilyen elektronikus zenét.
Informatika és tudomány
.
Magas, és mély hangok egyaránt szerepeljenek benne. A ritmus és a dallam külön életet éljen, de néha találkozzanak, és reagáljanak egymásra. Szimmetrikusan, harmonikusan, de azért játékosan. Ne 3 perces szám legyen, hanem komoly terjedelmû. Lehet benne ének, rappelés, kántálás, bármi, de legyen benne instrumentális rész, és az énekhang ne nyomja el a soundtracket.
