Induktivitással együtt már egészen más a leányzó fekvése. :) Persze a lézer ugráló terhelésének szûréséhez sem kell óriási kapacitás, hiszen a lézer elég nagy kapcsolási frekvencián üzemel.
#57 Azt hiszem, kicsit elbeszélünk egymás mellett, mert hol a kapcsolóüzemû táp kimenetérõl beszélünk, hol az író tápbemenetének szûrésérõl, ami a vezetékek miatt nem egészen ugyanaz. Az alacsony ESR-es tantál pl. nem elég az író tápbemenetének szûrésénél, oda nem árt egy jó kerámia sem. Ahogy írod, a kerámiának tényleg sok baja van. Épp pár hónapja olvastam utána és kicsit meg is lepõdtem.
Napi 4-6 óra átlag használat mellett kb mikor romolhat el az SSD? Vagy egyelõre ezt így nem nagyon lehet megmondani? Esetleg tipp?
Kösz :)
(Emellett a kapacitás biztosítja, hogy a kapcsolgató, így jelentõs áramfelvétel-ingadozást okozó lézer miatt ne ugráljon annyira a feszültség. Állítólag így szebbek a pitek. :) Audio CD írásánál is hasznos a jitter csökkentése által.)
A nagy kimeneti kapacitás akkor jelent problémát, ha váltogatni akarod a kimeneti feszülséget.
Egyébként nem csak kondi van az említett írók tápjaira téve, hanem megfelelõen méretezett induktivitás is, a kondival együtt egy plusz szûrõ fokozatot létrehozva. Ez úgy a tizedére csökkenti a zajokat.
Ezt nem egészen értem. A nagy kondi (azért persze nem több farád) biztosítja, hogy ha hirtelen nagy áramot vesz fel valami, akkor ne essen le a feszültség, mert a kondi töltése gyorsan rendelkezésre áll. (Ezen kívül a kapacitással általában fordítottan arányos az ESR érték, bár nem ez az egyedüli módja az ESR csökkentésének.)
A tüskéket a minnél alacsonyabb (de amit még elvisel a kapcsolás) ESR érték minimalizálja. Ezért jó minõségû, alacsony ESR-es tantál vagy ugyancsak alacsony ESR-es, jobb fajta szilárdelektrolitos elkó mellé ma már nem kell kerámia (a kerámiának amúgy is megvannak a maga bajai). Csak mindkettõbõl elég drága a jó.
Ha spórolni akarnak, akkor tesznek be 1-1 sima folyékony elektrolitos elkót (ebbõl is van alacsony ESR-es, de közelében sincs ESR-ben az alacsony ESR-es tantáloknak) és 1-1 kerámiát. Olcsó megoldás, de nem a legjobb paraméterekkel rendelkezõ, és nem is túl hosszútávú és nem is túl biztonságos az elkó kiszáradása, és az ekkor esetlegesen fellépõ rövidzár miatt.
Ellenõrzés alatt egy külön read-testet értettem, pl. DiskSpeedel. Ha valahol belassul, ott gond van. (Ha támogatja az író és van rá idõ, scannelni is lehet.)
Tuning (túlzásba vitt) miatti elvétve elõforduló memória-hibázás is megteszi a hatását íráskor, mert hogy nagy adatmennyiséget kell mozgatni, esélyesebb, hogy éppen becsúszik.
DVD-t szerintem ma már nem érdemes használni. Külsõ HDD olcsóbb és jobb. Nekem 1GB-os van per pillanat még csak félig.
Az adatmegõrzésre is tökéletes, nekem a fontos adatok egy könyvtárban vannak, amit replikálok összesen 3 db HDD-re. Ezek egyszerre csak egy lakástûznél tudnak elveszni, ha mind otthon volt.
Két vagy több elkót az ESR csökkentésére szoktak betenni. A tüskéket szûrõ kerámia kondenzátorok az áramkör méretezésénél nem számítanak, mert értékük elenyészõ az elkókéhoz képest.
A nagy kapacitású kondenzátor (elkó) a kimeneti LC tag része, hiszen az induktivitást a legtöbb kapcsolóüzemû tápban max. 30% hullámosságra méretezik, a többit az elkónak kell eltüntetnie. Viszont az induktivitás és az elkó sem lehet akármilyen nagy. Hiába használsz ui. többszáz kHz kapcsolási frekvenciát, ami többfázisú kapcsolásnál meghaladhatja az effektív 1MHz-et is, mert ha a kimeneti tag (LC) túl sok energiát tárol, akkor romlik a szabályozás hatékonysága, pontosabban gyorsasága (tranziens viselkedés). Igaz, több fázist nem szoktak használni tápegységekben, hanem inkább csak a CPU VRM-ben.
Persze akármilyen kicsi sem lehet az elkó, mert egyrészt szûrnie kell, másrészt a visszacsatoló hurok határfrekvenciáját a kapcsolási frekvencia kb. 1/6-ára kell beállítani, azaz itt legyen a körerõsítés egységnyi.
"Túl nagy elkó rontja a kimeneti szabályozás tranziens tulajdonságait, miközben persze csökkenti a hullámosságot. Csakhogy szerintem itt nem a jó táp esetén amúgy is csekély hullámosság elkerülése a cél, hanem a tüskéké, ahhoz meg jobb a kisebb kapacitású, de nagy frekvencián is mûködõ, kis induktivitású kondenzátor alkalmazása."
Ezert szoktak ket vagy tobb kondenzatort ajanlani. A nagyokat a kisfrekvencias de nagy hullamok ellen, a kisebbeket pedig a tuskek elkapasara. A legtobb gyari mintakapcsolason mindket fajta megtalalhato, aztan az azsiai gyartok lesporoljak amit tudnak. Jo esetben meg latszik is a nyakon a hianyzo alkatresz helye.
A flash alapu ssd-k pedig adattarolasra valok, nem atmeneti tarolonak. Idealis esetben egy wear leveling-es flash alapu sdd es egy swap-nek/temp particionak hasznalt ram alapu ssd stabil rendszert eredmenyez. Szerverek eseten pedig flash/battery backed ram diszkeket kell hasznalni, ahol munka kozben ram-ban van a legtobb valtozo adat es a vezerloaramkor csak leallitas utan irja ki azokat flash-re. A flash-es ssd-k ujrairas miatti kopasa ellen pedig a legegyszerubb ugy vedekezni, hogy akkorara allitjuk a particio blokkmeret, hogy pont egy valodi flash szektorral egyezzen meg. Igy megszunik a kis blokkok miatti sokszoros torles/ujrairas. Az, hogy a legtobb ember nem tudja hogy kell beallitani a dologkat es az operacios rendszerek hagyjak nekik, hogy hulyeseget csinaljanak nem az ssd-k hibaja.
Lényegtelen. Azóta full új gépem van és szökõévenként írok DVD-t már.
A vinyóró úgy tûnt el adat, hogy este gép kikapcs, másnap be és nincs filerendszer. Az adat ott volt, de nem sikerült semmivel sem helyreállítani.
Ez volt 2 éve. Azóta is használom a vinyót és nincs baja. Viszont ez így még veszélyesebb. Mindenféle elõjel nélkül következett be és utólag sem mondható meg, hogy miért...
Volt olyan, hogy megírta és ellenõrizte a Nero. DVD kiad, visszatesz, lássuk, hogy olvassa -e. NEM! Anyád...
Az volt a 3-dik megírt DVD az új íróban. A legdrágább írót vettem (Pioneer volt asszem.) Egyszerûen ezek után nem értem mit játszadoznak a Blue-ray meg egyéb hülyeségekkel. Nekem az optikai adatörgzítés egy vicc hosszútávra. Még az mp3 playerem is stabillab ilyen célre, vagy pendriveok akkor már.
Túl nagy elkó rontja a kimeneti szabályozás tranziens tulajdonságait, miközben persze csökkenti a hullámosságot. Csakhogy szerintem itt nem a jó táp esetén amúgy is csekély hullámosság elkerülése a cél, hanem a tüskéké, ahhoz meg jobb a kisebb kapacitású, de nagy frekvencián is mûködõ, kis induktivitású kondenzátor alkalmazása.
Miért ne lehetne? A kapcsolóüzemû táp-kapcsolásokban eleve méretes kimeneti kondit ajánlanak (fõleg elkóból, tantálból elég kisebb is, fõleg az alacsony ESR-esekbõl), aztán akár még 1-2 szûrõ fokozatot. Az alaplapokon is van jópárezer mikro, fõleg a régebbieken (bemenõ tápfeszekre gondolok). Pártíz mikros tantál természetesen magában az íróban is van (meg vinyókon, stb.).
Jaja. Egyik ismerõsöm házivideók vágásával és DVD-re íráasával foglalkozik, és náluk alap, hogy a DVD írók tápkebeleire jó minõségû, nagy kapacitású kondikat tesznek.
A Verbatimot elõszeretettel hamisítják, mert ugye jó a híre. Ha új csomagolásban tûnik fel, akkor 2x meggondolom a vételt. Egyedileg csomagoltban még nem hallottam v. találkoztam hamissal. Mármint Verbatimból. Philipsbõl és Sonyból már igen. De feltûnõ volt a különbség az eredetihez képest, silányabb kivitel volt. Általában a media code-ból is kiderül a dolog.
ha a winyóról szállnak az adatok, vagy maga a winyó is elhallgat örökre, akkor az nagyon sokszor a táp hibájára utal. lehet még gond az árammal is, tüskék meg egyebek jöhetnek. nekem is volt olyanom, hogy a cd-imrõl meg dvd-krõl eltûntek az adatok, pedig jó kis pioneer dvd íróm van. én erre azt találtam nagyon jó ellenszernek, hogy frissítem a firmware-jét. több pio dvd íróm is volt, és mindegyiknek nagyon jót tett a firmware frissítés! szerintem megéri kipróbálni.
Pl. volt nekem hullámos peremû Verbatimom, amelyre tökéletesen lehetett írni és 3 év elteltével is hibátlanul olvasható. De volt olyan sorozat is, amely látszólag rendben volt, mégis ki kellett dobnom az egész hengert. Vagy olyan Taiyo Yuden Verbatim, amelyre végig gyönyörûen, hibátlanul lehetett írni, de az utolsó pár tucat MB-nál az egekbe szökött a hibaarány.
Nagyon igaz, amit írsz. Én talán már paranoid is vagyok. Nemcsak hogy visszaolvasom a megírt lemezeket, de utána külön PI/PO hibaellenõrzést is végzek. OK, tudom, hogy ez csak egyes meghajtókkal mûködik korrektül és nekem nem olyan van, de a kiugró hibák így is feltûnnek és akkor újra megírom a lemezt.
#33: Ilyen mindenkivel elõfordulhat. A csíkméret és az endurance viszonyát említetted a #30-ban, holott én már a #25-ben szót ejtettem róla. De hát jobb kétszer, mint egyszer sem, így jobban megragad az emberek fejében.
Hát igen még jóso év kell mire átlagembereknek is megfizethetõ lesz és normális méretû lesz!
A lemezeknél alaposan meg kell nézni, hogy nem-e hamisított. Nem mindig eldönthetõ, de azért vannak fogodzkodók. Most itt nem fejteném ki. És írás után a jót is ellenõrízni kell.
Érdekes, nekem még nem romlott el vinyóm (csak egyet gyári hibásan hoztam haza, másnak le is cserélték). DVD-im is jók, talán mert nem a legolcsóbb gagyit veszem, hanem a 20-30 Ft-tal drágábbat, LOL. :)
Konkrétan 6 év alatt 2 vinyó szállt el (80GB Hitachi), cserébe adtak Maxtort. Arról egyszer szõrén szálán eltûnt a fájlrendszer.
Több olyan CD-m és DVD-m is volt amit 1-szer használtam 3-4 év alatt, tokban volt és semmi sem olvassa vissza.
Azóta minden x helyen arhíválok ami fonots. A céges gépen is megvan, a céges szerveren is, otthon két vinyón és még két pendriveon is. Paranoia? Lehet. Viszont mikor fél év munkája szállt el azóta nem kockáztatok...
A flashmemóriák technológiája adott, csak a csíkszélességet csökkentik, de az éppen hogy negatívan hat az élettartamra.
Max. azt csinálhatják, hogy a több flashmemória altípus közül a drágábbikat, ami jóval több írási és törlési ciklust visel el, a prémium kategóriából lehozzák a consumerre.
De lehet, hogy a flashmemória leváltása valamelyik más, új fejlesztésû non-volatile (nem-felejtõ) memóriatípusra elõbb következik be...
Na ja, nem véletlen, hogy a megadott millió órás élettartam ellenére kevés SSD-re adnak a gyártók 1 évnél hosszabb garanciát. Õk biztos tudják, miért. Ennek a furcsa ellentmondásnak fel kellene tûnnie annak is, aki nem ért a mûszaki/elektronikai részletekhez.
Szerintem lehet várni még 2-3 évet addigra sokat fejlõdik a technika, másrészt az áruk is normalizálódik a pénztárcánkhoz képest, ami szerintem sokunknak mérvadó.
Tedd hozzá a feltételeket is! Apró betûs rész... 1. Ha teljesen egyenletesen tud terhelõdni. 2. Nem sok kis írás van, ami többszörös számú blokk-inicializálást von maga után.
Néha megadnak egy, nagynak tûnõ adatmennyiségi számot is, hogy annyit lehet összesen felírni rá. Nost ezt a tároló teljes kapacitását kitevõ file-okban írkálják fel, így 1-1 blokkot a lehetõ legkevesebbszer, újrakezdésenként csak 1x kell törölni (inicializálni)... Jó kis trükk, de a valóságban nem így mennek a dolgok. Adott esetben (már elhangzott itt) drasztikusan eshet az éllettartam.
Ezt a gyártók nem szívesen adnák meg, mert túl nagy lenne a kontraszt az endurance adatok és az extrapolált élettartam (órákban) között. Egyébként van olyan szoftver, ami használat közben kiírja a cellák átlagos elhasználtságát %-ban.
#23: Ez csak akkor igaz, ha az írt adatmennyiség nem nõ. Másfelõl a méret növeléséhez szükséges a csíkszélesség csökkentése, ez viszont kissé rontja az endurance-t. Továbbá a méret növelésével melegebbek lesznek az SSD-k és ez is csökkenti az újraírási ciklusok számát, azaz hamarosan az SSD-ket is kell majd hûteni.
Az SSD-nél meg kellene adni alap adatnak a bevállalt újraírási számot. Tehát mondjuk egy 256GB-os SSD-nél 2 560 000 GB-ot. Ezt esetleg mérhetné az SSD és egy SW eszköz ki is írhatná. Így a felhasználó tudná, hogy mennyi kakaó maradt még az SSD-ben és mikor kell újat venni.
Az SSD-k méretének növekedésével azonban linerárisan nõni fog az élettartam is, tehát egy 2x akkora SSD 2x tovább húzza...
Kérdés, mit tekintesz hibának. Bad sector, ha sikeresen át lett helyezve, sokak szerint nem hiba, amíg még van szabad tartalékszektor. Az 60,000 óra hibátlan mûködés már elfogadható, az 6.8 év. Ennyi idõ alatt erkölcsileg úgyis elavul.
Az SSD idõtállásáról még nincsenek, nem lehetnek statisztikák. Az elsõk nem voltak megbízhatóak, a jobb maiak biztosan bírnak pár hónapot/évet.
Szerverbe pakolva azonban 1-2 hónap alatt meghalnak.
Elvileg 150MBps sebeséggel írhatja õket egy szerver folyamatosan, ami ~13000 GB/nap (feltételezve, hogy fele írás és fele olvasás az adatoknak). Ha ez ideális esetben 100%-ban eloszlik egy 256GB-os SSD-n, akkor 50/nap újraírás történik. Ebbe nem számítottam bele azt az esetet, amikor több adatot kell újraírni, mint ami változott, a nagy SSD adatcsomagok miatt.
A valós terhelés ilyen nagyságrendû (50/nap) lehet. Ez 10K maximális újraírásnál 200 napos életciklust eredményez elméletileg, a valóságban nem bírják ilyen hosszú ideig az SSD-k, tehát v. 50/nap-nál több kerül újraírásra v. nincs meg a 10K maximális újraírás.
Hát tényleg google (www.google.com vagy .hu, ha nem ismernéd :) ), de annyit leírnék, hogy jelenleg flashmemória alapú a cucc (késõbb másféle, új fejlesztésû nem-felejtõ memóriatípusra is átállhatnak).
Sõt, sokkal könnyebb kiszámolni az élettartamot, mert tudunk egy olyan modellt adni rá, hogy mennyiszer lesz egy-egy memrekesz átírva és az is, hogy mennyit bír feltételezés szerint egy ilyen.
de ha például megtöltesz egy 32 gigás meghajtót Win+játékok kombóval, hogy csak néhány giga maradjon a virtuális memóriának, akkor az az egy-két giga valószínûleg nem bírja majd 2 millió óráig a folyamatos írás-olvasást.
Csak annyit a témához, hogy egy WD Caviar Raid Edition 1 millió órás élettartamához képest némelyik ilyen SSD-nek 2 millió órát is elõrevetítenek, szóval nem kell aggódni amiatt, hogy mi lesz a vincsivel... Csak abba gondoljatok bele, hogy milyen szarok a mostani vincsik egyébként is ami az élettartamot illeti.
szerintem a memória chip gyártókra gondolt, akik már így is nyomott árakon kénytelenek eladni a termékeiket. elõfordulhat az is, hogy egy 120gigás ssd elõállítása kerül kb 8-10ezer forintba. a többit meg a fejlesztésekre fordítják, meg ugye valamibõl meg kell élniük (jól).
A wear levellingnek két formája létezik: dinamikus és statikus. A dinamikus pont azt teszi, amitõl tartasz, mert csak a változó (dinamikus) adatokon dolgozik, vagyis nem nyúl a változatlan adatokhoz. A statikus wear levelling ezzel szemben a statikus (nem változó) adatokat is áthelyezi a már sok átírást megélt cellákba, hadd pihenjenek ott tovább. :) Ekkor természetesen valóban egyenletesen használódnak el a cellák az egész memóriában.
Igen 10k körül. Én csak azt nem értem, hogy ha már most nagyon olcsóak a flash memóriák (semmi profit nem jön belõlük a gyártónak) akkor honnan várható az évi 40-60% árcsökkenés? És az élettartam is elég problémás lehet fõleg egy kissebb rendszermeghajtón ahol nincs hely arra, hogy a wear leveling hatékonyan mûködjön. Vegyünk pl egy 32gigás SSD-t amit Vistára használ valaki. Néhány nagyobb progi és alig marad hely. És minden azutáni irást a meglévõ 2-3 giga szabad helyre kell összpontositson a kontroller ami annyit jelent, hogy az a rész sokkal hamarabb elhasználódik mig a többi az egyszerû tárolással köszöni szépen jól van. Vagy a wear leveling-ben van valami olyan megoldás is ami idõnkénk a meghajtó összes adatát átmozgatja?
Most nagyon hülyét fogok kérdezni, de valaki világosítson már fel, hogy mi a különbség a HDD és az SSD között, mert errõl valahogy lemaradtam. Utóbbinál még a neve rövidítését sem tudom, a D gondolom a driver. Annyit cikkeznek az SSD-krõl mostanában, de hogy mi az egyáltalán, az nem derült ki számomra, pedig már elég régen olvasok róla.
Nekem egyelõre jó a HDD is, ki bírom várni a kicsit hosszabb bootolási idõt. Fõképp mert átlagosan 4-5 hetente vagy még ritkábban indítom újra a 24/7 járó itthoni gépemet, akkor is többnyire csak valami frissítés miatt. A sok helyütt olvasható tesztekbõl eddig az jött le nekem, hogy az alkalmazások többsége sem profitál drasztikusan az SSD-kbõl. Igaz, ez biztos fog változni, ahogy gyorsulnak az SSD-k.
Érdemesebb lenne átállni valami utódra, mondjuk MRAM-ra vagy PRAM-ra.