Az átlagember sok egyéb között sem lát különbséget, ám ez nem ok arra, hogy én vagy te se lássuk a különbséget. Avagy a Windowst neked is a Word jelenti, az Internetet az IE, a Linuxot meg a KDE?
Ugyan nem probléma, csak az emberek megszokták, hogy bakelitnek nevezzék. Ez olyan mint a black hat, white hat hacker, az átlagembernek nincs különbség.
A zajszûrés mindig kétélû fegyver, mert még nem találták fel azt a szûrõt, amely egy frekvenciatartományból csak a zajt szûri ki, miközben a zenét változatlanul meghagyja. A zaj alapvetõen véletlen jellege miatt ez nem is igen lehetséges. A Cool Edit is csak azt teszi, hogy a megállapítja a zaj spektrumát és ezután adott szélességû és jóságú lyukszûrõt ereszt a hangra. Szerencsés esetben a zaj spektruma nagyon elkülönül a zenéétõl, ekkor nincs nagy baj, különben azonban... Ismerem, anno én is kipróbáltam, aztán nem használtam. Ez amúgy is ízlés dolga, akit nagyon zavar a zaj, az nyilván inkább fogja használni.
A pattogást én is kézzel szoktam kiszedni, csak hát ez nagyon idõtrabló eljárás. A programra csak a keresést szoktam bízni.
Régebben archiváltam magamnak pár féltett LP-met, azoknál kizárólag a nagyobb pattogásokat szedtem ki kézzel (ill. úgy-ahogy kompenzáltam a DC-offsetnek a lemez hullámosságából adódó, lassú periódusú változását), minden egyéb zajszûréstõl tartózkodtam. Ennek oka az volt, hogy a lehetõ legkevésbé akartam belenyúlni magába a zenébe.
Magyarországon és úgy általában Európában tényleg eltûnt a bakelit, de Amerikában egyáltalán nem! Nem hiába van ott még mindig rahedli sok analóg stúdió, itthon meg szinte egy sem!
Köszönöm az infót, utánanéztem: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hanglemez :) "A 78-as fordulatú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek vinylbõl – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjébõl – készültek."
Visszatérve a sercegésszürésre, nekem már régóta egy átlagos HI-FI szettem van: Hitachi lemezjátszó - Akai Cassette Deck mint elõerõsítõ - Videoton Cleopatra erõsítõ - és belsõ számítógépes hangkártya ami újabb zaj. Sajnos a sok zaj miatt nekem kell a zajcsökkentés, szerencsére van egy félprofi programom a Cool Edit Pro 2 aminek a zajcsökkentõ lehetõségei közt van a Hiss reduction amit mindig használok, mert ha van a felvételen legalább fél másodperc alapzaj azt fel lehet vele venni és azt az egész felvételbõl ki lehet azt szûrni.
A többi szûrõt pld. Noise reductiont csak akkor használom ha sok halk rész van a felvételen pld. ez a Pink Floyd - Echoes-énél elkerülhetetlen volt. A pattogáseltávolítást csak akkor ha sokszor fordul elõ, kevés eset esetén egyszerûen megkeresem a legnagyobb nagyításban az adott pattogást és redukálom.
Ugyanez mondjuk a youtube videóknál is, mivel sok máshonnan megszerezhetetlen rockvideó van fennt, hihetetlen szerepe van az utólagos filtereknek. A K-Lite Codec Pack-ot használom mert benne van az összes lejátszó codec és benne van a Classic Media Player is (az új verziók már a DVD-t is tûrhetõen játsszák le). A youtube videóknál 50% nézhetõségi javulást lehet elérni kb 5% részletességvesztéssel az ffdshow két filterével. A picture propertiesnél a saturation emelésével lehet valamennyire korrigálni a sok színvesztést, a postprocessinggel pedig a legnagyobb ellenséget a kockásodást lehet szépen elsímítani egy minimális infoveszteséggel. Így már a videók nagy része eléri full képernyõn is a megtekinthetõség alsó határát.
Remélem, elég sokszor leírtam a vinyl szót ahhoz, hogy páran meg tudják jegyezni. Nem bakelit.
Az ám, egyesítették a digitális hangrögzítés és az analóg technika (vinyl lemez) hátrányait. Ezeket nevezték hibrid lemezeknek (digitálisan rögzített zene vinyl lemezen).
Nagyon jó ötlet volt ezzel szemben a DMM (Direct Metal Mastering) vinyl lemezek bevezetése, kár, hogy ez túl késõn történt, amikor már megállíthatatlan volt a CD térnyerése.
Nekem van 30 meg 40 éves hanglemezem és jó lemezjátszóm most is szépen szól. Persze szar lejátszóval, tûvel tönkre lehet vágni, sokkal sérülékenyebb. Viszont van pl. egy Eric Clapton CD-m ami szépen elkezdett pattogni, lehet 20 év múlva az egész egy sercegés lesz. Bizonyos szempontból tartósabb is meg nem is. Rengeteg CD kerül a boltokba amik régi és természetesen analóg hangfelvételek, mégis megfelelnek manapság is. Az SACD-k nagy része is régi hangfelvétel.
Az a baja a bakelitlemeznek (bocsánat szakavatott kollégáimtól, PVC hanglemez ;D) hogy könnyen romlik. Elég, ha csak sérült a tû. Meg aztán értelmetlen magas hanghûségrõl beszélni, ha legalább a felvétel során kapcsolatba került az anyag vmilyen digitális eljárással. A 80-as években sokmindent vettek fel digitális módon, hogy hogy, azt nem tudom.
Amúgy meg már nem mindegy? A bakelit virágkorában itthon úgyse lehetett olyan sokmindent kapni, hála a hungaroton idióta korlátozásainak.
"Sokan már az '90-es években, a CD elterjedésekor azt jósolták, hogy gyorsan eltûnnek majd a piacról a bakelitkiadványok. Ez azonban nem következett be."
De bekövetkezett! Sokkal kevesebb helyen, sokkal kisebb példányszámban, és sokkal drágábban lehet hozzájutni az analóg hanglemezhez. Persze, mindig lesznek antikvitások, akár a régi könyvek esetében az antikváriumok, de mindez nem jelenti azt, hogy a "piacon van" valami. Az antikváriumok legnagyobb hátránya, a korlátozott példányszám. Van mondjuk ABBA lemezbõl 2 db. Azt elviszi egy gyûjtõ, és nem lesz több eredeti. Max utángyártott, de azért meg nem adnak annyi pénzt, hiszen utángyártott.
1. Szerintem nem kell brickwall. Egyre kevésbé erõltetik ha körülnézel. 2. Sarkítás, demagógia hogy konzumer szempontból a 16/44 túlhaladott lenne (mennyi szerintetek a konzumer termékek valós felbontása?) 16/44 = 16/44? 3. Higyjem el hogy az effajta szürõk hiánya miatt a vinyl hüdejó ? Mastertape-re szavazok, amit mint tudjuk kõkeményen AC biasolnak. 4. Én nem hallgatok túlvezérelt zenéket, ennek több oka lehet, leginkább normális zenéim miatt?
"Pont amiatt a 22.1 v 20khz-es aluláteresztõ szürõ miatt szar 16/44 mi?"
Bizony, bizony, nagyrészt azért is. Ami persze az oversampling miatt lejátszáskor nem 22.1kHz-es szûrõ és nem is olyan meredek, mint amilyennek egy 22.1kHz-esnek lennie kellene.
Felvételkor viszont fõleg a CD korai idõszakában keményen szûrni kellett már a felvételkor, mert akkoriban még nem annyi biten és akkor mintavételi frekvenciával vettek fel, mint mostanában. A digitlis szûrés sem volt olyan szinten, mint ma, az analóg szûrés meg csúnyán beleszól a fázismenetbe.
A DJ azért villog a vinyl lemezzel, mert attól nézik profinak. Diszkóban édesmindegy, hogy CD-rõl vagy vinylrõl megy a zene, mert a hallgatási körülmények, akusztika, hangdobozok stb. mind messze vannak az ideálistól. Az akusztikus visszacsatolásról már nem is beszélve, amikor a dübörgõ basszus megrengeti a membránként mûködõ vinyl lemezt - hangtányér-csillapítás ide vagy oda.
"Ha annyira tökéletesen kielégítõ lenne az a 44.1 kHz és 16 bit akkor ugyan mi a f..nak az a 96 és 192 kHz mintavétel meg 24 bit a stúdiókba?"
Mondjuk azért, mert a keveréshez valóban túlontúl kevés a 16 bit, igazából a 20 bit is kevés. A kikevert végeredményhez már kompromisszumokkal úgy-ahogy elég, de valóban sokat kell trükközni oversamplinggel, noise shapinggel, anti-alias szûrõkkel, egyebekkel.
"Mindenesetre én is digiztem CD közeli feltételekkel 48 KHz, 16 bittel bakeliteket ami egy kis sercegésszüréssel is dinamikusabb, hallgathatóbb mint a CD."
Én azt a kis sercegésszûrést is inkább kihagynám, sokszor eléggé belenyúl a zene lelkébe - leginkább azért, mert nem lehet korrektül megadni egy mindenre jó idõállandót.
Ha a vinyl felvételt dinamikusabbnak hallod, akkor azt se feledd, hogy a vinyl korában még dem dúlt annyira a loudness war. Ha manapság egy könnyûzenei felvétel burkológörbéjét megnézed, gyakorlatilag folyamatosan a teljes kivezérlés határán mozog, vagyis a "hangosság" oltárán feláldozzák a dinamikát, amitõl persze qrvára fárasztó is lesz hallgatni.
Jazzben és klasszikus zenében még elviselhetõ a dolog, ott nincs olyan komoly dinamikakompresszió, de ott is gyakran nagyon zavaró.
Pont amiatt a 22.1 v 20khz-es aluláteresztõ szürõ miatt szar 16/44 mi? Ha-HA-HAAAHAAAA. R9hej. 1000% h jobban tudom mit kell varázsolni mint TE, szóval ne is erõlködj, fõleg ha egyszer logikailag máris belebukfenceltél az elsõ mondatodba.
Te vagy hülye pajtikám! Ha annyira tökéletesen kielégítõ lenne az a 44.1 kHz és 16 bit akkor ugyan mi a f..nak az a 96 és 192 kHz mintavétel meg 24 bit a stúdiókba? Nem hülyeségbõl találták ki a DVD-Audiót és SACD-t! Persze te a homlokodra csapsz, hisz ott az ûbertökéjjj CD minõség ha jót akarsz, azok meg buták, hogy erõlködnek, mert te tudod, hogy 20kHz felett süket az ember. Az akusztika és akinek van füle meg le van... Az a kerály DJ meg minek gyúr a sz@r 'bakelittel' mikó ott a CD alapú meg mpé3 alapú DJpult? Hallottál már nyers D/A konverterrõl CD-t? Tudod mit kell varázsolni, hogy azt a sok szar kvantálási zajt és hiányt eltüntessék mindenféle szûrõvel és eljárással? Mikor jó stúdióban vagyok és visszahallom a felvételt, aztán meg a szuperkirály CD-re konvertált változatot...hát... Mikor kísérleti felvétel volt analóg technikával, arról a fránya vacak colos szalagról jobban szólt mint a CD-re írt.
még rendes 16/44 rendszert sem hallottál ,nyugodj meg.
Árnyaltabb a kép azért, mert a "bakelitek" minõsége az elsõ nagy olajválság után (1973) megingott, tulajdonképp ez volt az egyik oka annak hogy a CD olyan gyorsan teret nyert, ugyanis addig a majd 3 mm vastag bakelitet 2 mm-es könnyebben hajló rondaságok követték és az oldalankénti minõségileg optimális 16-18 percet feltornázták 20-25 percre. BRRR.. Ennek ellenére is sokkal jobb volt a bakelitek minõsége a korai CD-knél, ez késõbb megváltozott annyiban hogy a CD-k hangerejét normalizálták és a dinamikáját is megnövelték így kicsit közelebb került élményben a bakelithez. Sajnos nem volt még szerencsém hallgatni audofil digifelvételeket (96 KHz, 24 bit) (CD = 44,1 KHz és 16 bit), de azt olvastam hogy az már jobb mint a bakelitérzet. Mindenesetre én is digiztem CD közeli feltételekkel 48 KHz, 16 bittel bakeliteket ami egy kis sercegésszüréssel is dinamikusabb, hallgathatóbb mint a CD.
hát vannak akik a -18 dB crosstalkra gyúrnak, meg a 0.7 torzításra és lesznek 2010be is, iftenem iftenem. Mindegy csak el lehessen magatokat ragadtatni igaz? "minõséget tesszük a mérlegre a vinil gyõz, ha a praktikumot akkor a CD." te is jó hülye vagy fiam .
Ez a cikk elég gázos, az írója tanúját adta a teljes tájékozatlanságának, így lehet hülyeségekkel ámítani az olvasókat akik sziklaszilárdan érvelnek majd egy beszélgetésben az itt olvasott butaság mellett. Érdekes, hogy a 'bakelit'-nek nevezett hanglemez nem bakelitbõl, hanem PVC-bõl van. Minden ami fekete mûanyag az bakelit ??? Aki figyelemmel kísérte a 90-es évek hanglemez kínálatát az pont azt tapasztalhatta, hogy milyen gyorsan eltûntek a hagyományos 'vinil' lemezek és évekig alig-alig fordultak elõ. Mióta újra kezdtek nyomni nem csak dj felhasználásra ilyen lemezeket nagyon felment az áruk, sokkal többe kerülnek, mint a CD. Nem kell ahhoz ABBA ritkaságnak lenni, hogy drága legyen, mint egy limitált példányszámban piacra dobott dance-korongé. Pl. új felvételû Diana Krall vinil lemez 12-15.000ft szemben a CD 4-5 rugós változatával. A minõségrõl pedig igen-igen el lehet vitatkozni. Pláne arról a kijelentésrõl, hogy a 'digitális média minõsége jobb'. Ha kizárólag a minõséget tesszük a mérlegre a vinil gyõz, ha a praktikumot akkor a CD.
Informatika és tudomány
