Nemcsak a lézerek energiáját kell fedezni a fúzióval termeltnek, hanem a hidrogén mélyfagyasztásához szükségest (ami nem kevés), meg még néhány egyebet :-(
Bocs, hogy ennyire megkésve válaszolok.
A fúzió gyakorlati megvalósításának -- pontosabban a kísérleteknek -- két útja van. Az egyik a hígplazmás eljárás, amely egy igen erõs mágneses térrel körbevett, ma már tórusz alakú térben próbálja tartani a plazmát annyi ideig, hogy a fúzió során több energia szabaduljon fel mint amennyi a felfûtés egyszeri és a hõmérsékleti sugárzás folyamatosan jelentkezõ vesztesége. (ez persze rettenetesen leegyszerûsített modell)
Ez a hígplazmás út kezdetben igen jó ötletnek tûnt, ám az a fránya plazma rettentõ okosan képes a mágneses térbõl kimászni, emiatt -- és néhány más nehézség miatt is -- máig sincs effektíve plussz energiát termelõ reaktorunk.
A jelenlegi fúziós kisérletekben a deutérium-tricium gázkeverék sûrûsége igen kicsi, a kisülés megindulása elõtt kisebb mint az a vákum, amit pl. egy rotációs légszivattyú képes szívni. A kisülés és külsõ a mágneses tér aztán ezt összébb préseli az emelkedõ hõmérsékleten -- tudomásom szerint -- akár száz bar nagyságrendig is felmehet a nyomás. Persze a gazdaságos fúziós tartomány nem feltétlenül ez, csakhát végig kell mérni..
Adódik az ötlet: ha a plazma ilyen nehezen tartható össze hosszabb ideig, akkor próbáljuk meg csak rövid ideig begyújtani, amíg a saját tehetetlensége összetartja. Elsõ hallásra nem tûnne jó ötletnek, de amikor felmerült, akkor már elõttünk volt a TAPASZTALAT: a módszer nagyobb méretben "kiválóan" mûködik. Ez a hidrogénbomba.
Kicsiben nyilván nem atombombát kell használni a begyújtásra. Keresni kell valamilyen nagy -- idõben és térben egyaránt -- energiasûrûséget biztosító módszert. A mai technikai rendszerünkben a lézer tûnt erre a legalkalmasabbnak. A lézer elõnye, hogy jól kidolgozott (optikai) eljárásokkal kezelhetõ, idõben igen rövid, és ma már meglehetõsen nagy energiát leadni képes. Az ilyen több millió megawattoktól nem kell hasraesni, ez a nagy teljesítmény azért jön ki, mert a villanás energiáját nagyon rövid idõtartammal osztjuk. Például: ha 1000 Joule egy villanás energiája (ez ma már nem extrém) és ez a villanás 10^-9 másodperc (1 milliárdod másodperc) alatt zajlik le, akkor a teljesítmény 1 TW (Tera-Watt) vagyis 1000 GW. Ez kb. 200-szorosa Magyarország teljes erõmûvi teljesítményének, csakhát az ilyen összehasonlítás erõsen bulvárszagú.
Az eljárás a következõképpen történik: Légüres (majdnem) térbe bepottyintanak egy parányi, szilárd halmazállapotú (fagyasztott) deutérium-tricium gömböcskét, és amikor a kamrának egy megfelelõ pontjára ér (ahová a lézernyalábok fókuszálva vannak) akkor jönnek a nyalábok.
A lézernek van még egy speciális tulajdonsága: mivel nagyon párhuzamos, igen jól fókuszálható. A parányi gömbre fókuszált lézersugár pedig elkezdi hevíteni a gömböcske külsõ rétegét. Ahogy a nagyítóval égettük a papírt a napon gyerekkorunkban. (Meg a körmünket is kipróbáltuk, igen kínos:-)) A hirtelen nagyon felmelegedett anyag hatalmas erõvel (nyomással) tágulni kezd. Egy gömbhéj alakú anyag, amely a nyomást kifelé és befelé (a gömb középpontja felé) egyformán kifejti. Kifelé akadálytalanul képes tágulni, befelé nyilván nem, mert ott van a fagyasztott gömböcske többi része. Egyet nyom rajta befelé, minden irányból, mint egy körbe-kalapácsütés. A lerobbanó külsõ réteg alatt ott a következõ réteg, a lézersugár már ezt melegíti. Majd az utána következõt, folyamatosan párolog le a külsõ réteg, közben a kicsi gömb középpontjánam a nyomás és a hõmérséklet emelkedik.
Ez az emelkedés hétköznapi szemmel nézve igen nagy. A fagyasztott hidrogén gömböcske sûrûsége elérheti a víz sûrûségének a százszorosát is. Az impulzus idõtartama nagyságrendileg 1 milliárdod másodperc, de fontos az IMPULZUS ALAKJA is. (a teljesítmény idõbeli lefutása nem négyszögimpulzus formájú, inkább egy asszimmetrikus haranggörbére hasonlít amennyire én értesültem.)
Az eljárás nehézségei akkor kezdõdnek, amikor a pici gömböcske már eléggé sûrû és forró. Ekkor ugyanis a lézer már egyre csökkenõ hatásfokkal fogja fûteni a plazmát, egyre inkább visszaverõdik a gömböcskérõl. A fény-nyomás persze ekkor is mûködik, és az erõsen koncentrált lézerfény nyomása jóval meghaladhatja a hétköznapokban megszokott értékeket, de ez akkor is hatásfok csökkenés.
Van még pár probléma. Pl. igen rövid idõ áll rendelkezésre a fúzióra. A fúziós reakció nem minden egyes ütközéskor megy végbe, hanem csak viszonylag ritkán, sok ütközés közül, bizonyos valószínûséggel. Emiatt igen nagy hõmérséklet és sûrûség kell, lényegesen nagyobb, mint a híg plazmás eljárásban.
A parányi, fagyasztott hidrogén gömböt azért vonják be valami nagyobb atomsúlyú és sûrûségû szilárd anyaggal, hogy a felfûtéskor kialakuló lökéshullám jobban koncentrálódjon a hidrogén gömbön. (A lökéshullám bizonyos helyzetekben produkál effektusokat, pl. képzeld el, amint a tengerben terjedõ lökéshullám a partra ér) Ekkor nem a lézer közvetlenül fûti fel a hidrogén gömböt, hanem a felerõsödõ lökéshullám. (Iongáz fûtés is.) Cserébe visszont jóval nagyobb tömeget kell felmelegíteni, ami nagyobb lézert igényel (energiamérleget rontja).
Lényeges még: jelenleg kisérletek folynak. A jelenségek lefolyását a kezdeti feltételek változtatásával végigmérik. Ebben a stádiumban fontosabbak ezek a mérések, mint a pozitív energiamérleg, ezért nem probléma a hidrogén gömböcskét körülvevõ nagyobb tönegû idegen anyag jelenléte. Késõbb, amikor tényleg energiát fog termelni a gép, akkor nem lesz borsónyi rézgolyó a néhány mikrogrammos hidrogén körül.
Sok még a megoldatlan probléma: a tricium GAZDASÁGOS elõállítása, a keletkezett energia kihozatala, késõbb elképzelhetõ hogy nem triciumot fognak használni, akkor viszont nagyobb sûrûség és hõmérséklet kell, esetleg nagyobb méret is.
Szerintem a fokozatos haladás elve azért mûködik, amíg nincs stabilan kordában tartott, huzamos ideig fenntartható reakció, addig nincs is mibõl kinyerni az energiát.
Ettõl függetlenül kétségkívül a következõ nagy kérdés az lesz, hogy mi is fog valójában energiát termelni majd egy ilyen erõmûben. :)
"ami egy olyan fizikai effektusra v. energiaforrásra építsen valamit" = "ami egy új fizikai effektusra v. energiaforrásra épül"
Csak viccelt. Arra akart utalni, hogy az állítólagos külsõ energiaforrás (kiv. beindítás) nélkül is mûködõ, hovatovább energiatermelõ készülékekre is mindig azt szokták mondani, hogy lehetetlen, mivel a "semmibõl" nem lesz energia, ezért nem lehet több a kinyert energia, mint a befektetett.
Ezt azok a nem túl nyitott gondolkodású fizikusok (fõleg ha akadémikus az illetõ, aki nem kutat, hanem a meglévõ tudást igazgatja) mondják elõszeretettel, akik kizárják annak lehetõségét, hogy valamilyen ismeretlen energiaforrás kap szerepet az adott szerkezetnél, ergo az energia nem "valahonnan" jön, hanem "sehonnan" jönne, vagyis nem jön.
Mert olyan ugye nincs, hogy valaki (pl. egy egyszerû mérnök, hobbi barkácsmesterrõl nem is beszélve) csak úgy építsen valamit, ami egy olyan fizikai effektusra v. energiaforrásra építsen valamit, amíg azt egy fizikus annak rendje és módja szerint fel nem fedezi, 135 másik ki nem kutatja több év aprólékos munkájával, és le nem hozzák az összes komoly tudományos lapban. Addig az nincs, punk tum.
És mivel már annyira-de-annyira ismerjük a világot, hogy szinte kizárt, hogy valami nagyon alapvetõt még ne tudnánk róla (ezt elõszeretettel emlegetik tudományos körökben), aminek nem kellene léteznie, azt nem is keresik, így hát kicsi az esélye, hogy pont egy fizikus bukkanjon rá. A kör bezárult.
" h valamibõl nem lehet több energiát kinyerni, mint amennyit belefektetünk"
Ne okoskodj! Nincs ilyen törvény.
Ha felmész a hegyre, és ott egy millió éve ücsörgõ sziklát megpöccintesz a kisujjaddal, hatalmas robajjal legurul a völgybe és tör-zúz az útjában. Ez nagyon sok energia, jóval több, mint amennyit te, kis emberizing, belefektettél.
Jó, gratulálok nekik, de arra még senki sem tudott épkézláb ötletet mondani, mit is kezdünk ezzel a 100 millió fokos anyaggal. Hogyan lesz ebbõl villamos energia??? Ráöntünk egy kis vizet-mint a hagyományos fissziósban- és a keletkezõ gõz forgatja turbinákat? Ez még a modern erõmûvekben is csak 30-40%-os hatásfokú még mindig..
Amúgy én "sejtem" miért nem sikerül ez az egész. Ezek a butuska amcsi tudósok nem tudják, h valamibõl nem lehet több energiát kinyerni, mint amennyit belefektetünk..:D ugye a törvény tilcsa' a 100% feletti teljesítménnyel dolgozó erõmûveket..:D
halgatyó 2 dolog:1,te egyébként mit tanulsz/tanultál dolgozol,kutatsz vagy nemtom h ennyire vágod? 2,Te vagy valaki pls magyarázza már el ezt a bekezdést: "A NIF sugarai minden eddigi lézerrendszer energiájának a hatvanszorosát juttatja el a hidrogénnel teli gömbbe. Az impulzus csak pár nanomásodpercig tart, azonban 500 billió watt energiát szabadít fel, ami meghaladja az egész Egyesült Államok energiarendszerének csúcsteljesítményét. Ez a heves energianyaláb leválasztja a hidrogén felszínét és a maradék anyagot befelé nyomja. "A folyamat 100 millió fokos hõmérsékletet és a Föld légnyomásának több milliárdszorosát állítja elõ, összeolvadásra kényszerítve a hidrogén magokat, a reakcióhoz szükséges energia sokszorosát szabadítva fel" - taglalta dr. Moses." nem igazán értem hogy azzal ott az 500 billio wattal..h az mégis mennyi idõ alatt szabadul fel..nekem vmi olyasmi jött le h egy ilyen "borso"-ra lõtt 192 sugárral szabadítanának fel ennyit...szal nemigazán látom át:D elõre is kösz,üdv
A cikkben szereplõ számadatok már alkalmasak a továbbszámolgatásra. Érdemes, mert érdekes adatok jönnek ki. Például: mennyi energia van egy 150 mikrogramm tömegû, fele-fele atom-darabszám arányú D+T gömböcskében, amelyet 100millió fokra melegítettek? Nos, mivel az átlagos atomsúly 2,5 ezért az atomok száma 3,6*10^19 . 100millió fokon az ionizáció 100%-os, ezért a részecskék száma ennek a duplája. A szabadsági fokok száma (pontszerûnek vehetõ részecskékre) ez utóbbinak is a 3szorosa, vagyis kb. 2*10^20 db szabadsági fok van. Az egy szabadsági fokra jutó energia 1/2*k*T ahol k a Boltzmann állandó, értéke 1.38*10^-23 J/K (Joule-per-Kelvin-fok), T az abszolut hõmérséklet. A szozási gyakorlatok elvégzése után (ellenõrizze valaki!) a 150 mikrogrammos gömböcske belsõ energiája 140 kJ (kilo-Joule). Ez egészen emberközeli energia :-)) A cikkbeli lézerimpulzus energiája 1,8MJ. Ez meglepõen jó fûtési hatásfokot jelent. Olyan jót, hogy azon töprengek, hol a hiba. Talán csak egyetlen lézernyaláb energiája 1.8 MJ, és sok nyaláb van? Hm..
Ugyanis ha jól olvasom, akkor nem közvetlenül a 150 mikrogrammos gömböcskét lövik körbe a lézerrel, hanem egy elefá.... akarommondani BORSÓNYI gömböcöt. Ennek tömege pedig nagyon sokszorosa a 150 mikrogrammnak!
Még egy elõnye lenne a részecskesugárral való körbelövésnek. Tudni kell, hogy a plazma valójában kétféle gáz keveréke: elektrongáz és iongáz. Az összes eddigi (elektromágneses) plazmafûtési eljárások az elektrongázt fûtik, ami leginkább a sugárzási veszteséget növeli. A fúzióhoz az iongázt kell felfûteni. Az elektrongáz fûtését egy bizonyos idõkéséssel követi az iongáz hõmérséklet emelkedése. Sajnos, minél gyorsabb a felfûtés, ez az idõkésés annál nagyobb problémát okoz. Ez az egyik gyenge pontja a lézersugárral végrehajtott mikrorobbantásos módszernek. Ha sikerülne kellõen rövid ideig tartó részecskenyalábot kellõ energiával belõni, akkor -- mintegy a tértöltés probléma megoldásának melléktermékeként -- közvetlenül az iongázt fûtenék elsõsorban.
Jó cikk!
Pár részlet, amit az emberek (választópolgárok:-)) többsége nem tud: A pozitív energiamérleg deutérium+tricium reakcióval érhetõ el legkönnyebben. Gyakorlatilag az összes kisérlet ezzel próbálkozik. Viszont, a tricium elõllítása energiaigényes, nem túl jó hatásfokú, ami az össz energiamérleget meglehetõsen rontja (nem akarok huhogni, de ez tény)
Ha tricium helyett közvetlenül litiumot használnának, az sok elõnnyel járna (a litiumdeuterid szobahõmérsékleten szilárd, a hatásfok is nõne). A hígplazmás kísérleteknél ennek nincs nagy jövõje (legalábbis közeli jövõje) mert az emelkedõ rendszámmal hatványozottan nõ a hõmérsékleti sugárzási veszteség. Viszont a mikrorobbantásos módszernél ez a sugárzási veszteség nem annyira szempont.
Szerintem a lézeres módszer még nem lesz a végleges, de ez csak egy jóslat (a sok millióból). A parányi gömböt részecskesugárral is körbe lehet lõni, ekkor nemk jelentkezik a plazmagömb 100%-os tükrözõ hatása miatti veszteség (egy bizonyos sûrûség fölött más csak a lendület és a sugárnyomás viszi befelé a gömböt, és nem a külsõ réteg felhevülésébõl eredõ "lerobbanás" befelé is erõt kifejtõ lökéshulláma)
A hígplazmás, mágneses összetartású módszerrõl: kb. 30 éve követem a fejleményeket, és a tendencia nem sokat változott: minél nagyobb méretû a rendszer, annál közelebb kerül a pozitív energiamérleghez. Ezen csak a szupravezetõ mágnesek terén bekövetkezett fejlõdés javított egy kicsit, de a tendencia maradt, és szerintem maradni fog ezután is. Ebbõl következõen: ha egy mûködõ mágneses összetartású fúziós reaktor megépül (majd egyszer) az az egész európai energiaszükségletet kb. fedezni fogja.
"Azt meg felejtsd el, hogy "feltaláltak". Ez már rég nem így mûködik."
Nincs már szerepe a kreatív ötleteknek a technikai problémák megoldásában? Nem mondanám.
Csak annyi bajom van veled, meg az ilyen "ide is beírok és megmondom a frankót" faszikkal, hogy teljes tudatlan létformátok primitív, sötét elméjének böfögés szerü kinyilatkoztatásai ellenére választó polgárok vagytok és beleszólhattok majd' mindenbe.
Igen kérlek, ez egy tökéletesített fegyver, mindössze egy 0,15 grammos töltetböl áll, és már keményen dolgoznak rajta, hogy a több tonnányi lézereket egy svájci bicskába zsúfolják és a begyujtáshoz szükséges 1,8 MJ + veszteség energiát pedig egy gombelem szolgáltassa.
Azt meg felejtsd el, hogy "feltaláltak". Ez már rég nem így mûködik.
Egy pár MT hatóerejû bomba csinál kb akkora pusztítást, (abban jó pár kiló "robbanóanyag" van). Ezek a begyújtott gömböcskék, meg az ITER-ben levõ plazma is asszem grammokban mérhetõ.
Szal ez nem igazán valószínû, a lézerek, vagy az ITER-nél a mágneses mezõ hirtelen egyfajta impulzusszerû "rövidzárlata" nagyobb pusztítást csinálna, mint a fúziós anyag kontrollálatlan reakciója. Max maga a létesítmény semmisülne meg, és az is ezektõl az üzemzavaroktól és nem a fúziós robbanástól.
A fúzió lényege pont a hõmérséklet (most a hideg fúziótól tekintsünk el, itt nem errõl van szó). Ha a reakciótérben lévõ anyag kitágul (kijut a "mágneses palackból", akkor ugye le is hûl, ha pedig lehûl, a fúziós reakció leáll.
Maga a fúziós reakció létrehozása nem újdonság, már sokszor sikerült megcsinálni - a másodpercek tört részéig. Fenntartani huzamosabb ideig, no itt már vannak problémák. Ezért készülnek újabb és újabb teszteszközök, hogy ezt a célt elérjék. A HiPER célja az üzemanyag begyújtással kapcsolatos tapasztalatszerzés, illetve ahogy a cikkben is olvasható, a pozitív energiamérleg elérése (ie.: a kinyerhetõ energia nagyobb legyen, mint a befektetett energia).
Tetelezzuk fel hogy minden remekul alakul, es beindul a fuzio, akkor mi lesz? Hogyan tartjak kordaban azt az irdatlan mennyisegu energiat? sztem 10km-es korzetben nem marad semmi epen...
Csak mert szõke? :] Vagy mert nincs pénisze? Puta vaty
Ajánlom mielõtt ilyen sületlenségeket hordasz össze, elõször állj neki tájékozódni. Kezd mondjuk itt. A fúziós fegyvert úgy hívják, hogy termonukleáris bomba. 1952-ben robbantották fel az elsõt...
uuristen csak nehogy terroristák kezébe kerüljön !
Egy egyszerû fúziós reaktort bárki összehozhat, ha rendelkezésére áll (vagy vesz) egy közepes vákumrendszert (1mikron), nehézvizet vagy deutériumot, némi rozsdamentes anyagot, neutron detektort, egy geiger számlálót, és 50kV egyenfeszültséget. De ez csak neutronforrásként használható, energiatermelésre nem. FUSOR
Atombomba, a hidrogén bomba is, tehát az elsõ mondata jó, de a hozzászólásának a mondanivalója nem egészen, hiszen most nem a "bomba" hanem az energia nyerése a cél, annál is inkább mivel sokkal egyszerûbb, olcsóbb a "régi módi" hidrogénbomba.
NA vajon mi lesz a "korlátlan tiszta" energiából? Gondoljatok az elsõ magfúziós berendezésre, mire használta az ember? Egy még tökéletesebb fegyvernek. Errõl van szó. A lényege a cikknek, hogy feltaláltak egy olyan energiaforrást ami magfúzió alapon mûködik, magyarán egy tökéletesített atombomba, a többi csak töltelék sok mosott agyú humanoid számára.
Igen, itt tényleg csak az a kérdés, hogy hogyan tudnak belõle erõmûvet létrehozni. Ugyanis a folyamat már kész (amint a is cikk tanusítja) és már rég kész is volt. Mármint a fúzió. Szabályozni, gazdaságosan és biztonságosan kinyerni a felszabaduló energiát, átalakítani, ez a nehezebb feladat. (nem csoada, hogy 50 éve még nem született rá megoldás)
Világkormány, minek? Kinek? Annak a néhány embernek, akik még életben maradnak a globális felmelegedés és egyéb huncutság miatti háborúk, stb.-k miatti gyakori elhalálozások után?
Nem értem, miért lenne ez gõzhajtású repülõ? Attól, hogy régóta ismerjük a lézert, a feladat egyáltalán nem egyszerû, és csak mostanára jött össze a pénz és a csillagok együttállása hozzá.
Szerintem inkább az a szomorú, hogy az USA nem békés célú energiakutatásért építette az egészet, hanem sokkal inkább a katonai nagyenergiás lézer-kutatásának (SDI) és nukleáris robbanásokat szimuláló programjának mellékterméke. Fegyverre mindig végtelen pénz van, a jövõ energiaproblémái már nem olyan érdekesek, csak ha ég a ház vagy Európa kezd elhúzni.
Mint lejjebb is írták, fúziót számtalanszor megvalósítottak már, legegyszerûbb példája a hidrogénbomba, de mûködõ erõmûvek is vannak. A probléma az energetikai szempontból nyereséges erõmû, tehát ami több áramot termel, mint amennyit fogyaszt, és mindezt az aktuális piacon elfogadható árért teszi (persze az elfogadható ár is más lesz majd az olaj kifogyása után).
Azért egyetlen erõmûtõl nem kell csodákat várni, az ITER utódját úgy 2000 MW-ra tervezik, tehát az elsõ fúziós erõmûvek kb. Paks teljesítményével lennének összemérhetõk. A plazmás megközelítésben a kamra méretét igyekeznek minimumon tartani, mert a problémák nagy része épp a méretbõl adódik: ha az ITER vonala valósul meg, jó eséllyel soha nem fog egy blokk sok áramot termelni, hanem épp annyit, amivel még elegendõen pozitív a mérleg.
Az itt leírt lézeres megközelítés jobban skálázhatónak tûnik. Tulajdonképpen egy miniatûr, néhány milligrammos hidrogénbombát robbantanak fel lézerrel, aminek elvileg növelhetõ a mérete (a NIF nem véletlenül van a Lawrence Livermore Laboratorynál, katonai projektnek indult még az SDI-vel). Nyilván itt is vannak technikai korlátok, mert a keletkezõ energiát bizonyos méret felett nehéz kordában tartani, és a nagyobb "bombát" is nehezebb egyben tartani lézerekkel.
Egyébként a szélsõséges formája ennek a típusú erõmûnek valódi bombákkal mûködne: robbantsunk föld alatt miniatûr H-bombákat, és a keletkezõ hõbõl pedig csináljunk termálvizet, amivel geotermikus erõmûvet lehet hajtani (mesterséges, kontrollált "hotspot"). Az atomprogram fénykorában voltak is ilyen tesztek, pl. az USA-ban egy sórétegben robbantottak, hat hónappal késõbb az üreg még mindig 60 fokos volt, mikor lementek megnézni. Sajnos bombát gyártani elég nehéz, és kis méretekben a nettó energianyereség várhatóan nem lenne pozitív, így végül letettek róla.
Már csak az a kérdés, hogy mekkora ezeknek a lézereknek a hatásfoka, illetve a hõenergiát milyen hatásfokkal tudják majd elektromos energiává alakítani.
Én azért kicsit szkeptikus vagyok. Úgy érzem, technikailag ez kb olyan mint gõzhajtású repülõt építeni: 100 éve még nem tudtak, manapság meg minek?
most nekem nem igazán derült ki a cikkbõl, hogy már sikerült megcsinálni a fúziót egyszer, vagy csak egy szimuláción volt? tehát ez most már mûködik, csak még nem ipari? amúgy várjuk a fúziós cuccokat, ha egy ilyen ellátja az usát, akkor minden nagy országba kell 1.2, meg európába és kész. megvan oldva egy csomó dolog.
"Egy gyakorlatban is mûködõ fúziós reaktor megalkotása évtizedek óta megoldhatatlan feladat elé állítja a tudósokat, akik most azonban úgy vélik, közel a siker." Ez így nem igaz, fúziós reaktort (farnshworth -félét) már 50 éve ismerik, és használják. A 'megoldhatatlan' feladat az ENERGIATERMELÕ fúziós reaktor építése. De ezek szerint jól haladnak vele.
Én örülök legalább elõre viszi a tudomanyt, és ezzel a világot.
Az a gáz, hogy ez annyira tréfás lett, hogy tényleg így lehet fúziót indítani... csak kérdés hogy mikor.
Inkább a nullponti energia kinyerésére koncentrálnának.
Halálcsillag...néha úgy tûnik, mintha a valóságot a sci-fi formálná.
Gondolok itt arra, hogy a Motorola pont azért hozta létre az elsõ "kagyló mobil telefont", mert olyan készüléket szeretett volna alkotni, mint a Star Trek tricodere. :)
Nyugi, ha mûködik a cucc, lesz belõle ipari alkalmazás. Az atomreaktor is elvi dolog volt, de mivel az energia jól eladható, mindíg lesz befektetõ, aki iszonyatos pénzt nyom bele, de még gazdagabb lesz a végén.
Az amerikaiak dolgoznak egy masik fuzios rendszeren is... http://en.wikipedia.org/wiki/Polywell Ez utobbi sokkal olcsobb, viszont a kinyerheto energia nagy resze nem hosugarzas, hanem nagyenergiaju fotonok formajaban tavozik, tehat az energia kinyeresehez masfajta reaktorra van szukseg mint az eddigi megoldasok. (gyakorlatilag egylepcsos feny-elektromossag atalakitas kell)
"A Hiper 13 millió eurós finanszírozással vághat bele a megvalósulásba, ami 50 millió euró értékû berendezéssel egészül ki. Ha minden terv szerint halad, a kivitelezés a következõ évtized végén kezdõdhet el."
Ha ilyen tempóban haladnak (értsd: finanszírozzák a kutatásokat), akkor még 100 év múlva sem lesz a Földnek fúziós erõmûve.