Nahát-nahát! Mik vannak! Kíváncsian várom az eredményeket. Olvasás közben arra gondoltam, hogy a hajtómûve lehetne ion, az bõven elegendõ a feladathoz -erre olvasom pár sorral lejjebb, hogy iont kapott. :)
Toto66, szerintem majd szépen lassan belép a légkörbe és elég. Az a 263 km nagyon lent van már. Mondjuk mire ez lepottyan, az még azért odébb lesz.
Hmmm, érdekes lehet, ahogy megoldották a hajtómû tolóerõ változtatását a részecskékkel való ütközésekkel.
Lesz belölle ûrszemét, vagy majd elég szerintetek?
Bocs a ctrl c -v -ért
Mûholdpályák
A mûholdpályák csoportosítása geometriájuk alapján
Alak szerinti csoportosítás:
Cirkuláris (a Föld a kör középpontjában helyezkedik el).
Elliptikus (a Föld az ellipszis pálya egyik fókuszpontjában helyezkedik el). pl.: HEO
Pályasík alapján történõ csoportosítás:
Egyenlítõi pl. GEO i=00
Dõlt (inklinált) 00<i, i<900
Sarki i=900
Kör sugara szerinti csoportosítás:
Geostacionárius GEO
Köztes MEO
Föld közeli LEO
A földfelszíntõl körülbelül 36000 km-re, az Egyenlítõ síkjában keringenek a GEO mesterséges holdak, melyek keringési sebessége megegyezik a Földével, ezért a földi megfigyelõ számára állni látszanak. A nagy távolság miatt a jelek jelentõs késleltetést (238ms-275ms) és csillapítást szenvednek. A GEO mûholdakat tipikusan a lakott területek szolgáltatással történõ ellátására alakították ki, ezért a sarkkörök közelében nem biztosítanak lefedettséget.
Az 5000-13000 km-es közepes magasságú pályákat MEO pályának nevezzük, míg a Föld felszínéhez közeli, kb. 500-1500 km-es alacsony pályákat LEO névvel szokás illetni. LEO pálya esetén a mesterséges hold jellegzetesen 1-2 óránként tesz meg 1 fordulatot, és egy földi állomásról néhány perc és néhányszor tíz perc közötti idõtartamig látható. A mûholdak folyamatos mozgásából kifolyólag mûholdkövetõ és dopplercsúszást korrigáló berendezéseket kell alkalmazni a vevõállomásokon. A magas elliptikus pályák (HEO) kiküszöbölik a LEO pályák azon hátrányát, hogy a mûhold legfeljebb néhányszor tíz percen keresztül látható egy átvonulás során, mert Földtávolban (akár 40000 km-re a Föld felszíntõl) lassan mozogva hosszú ideig biztosítanak nagy területen lefedettséget. A Föld túloldalán azonban gyorsan áthaladnak (itt a pályamagasság néhány száz km-re redukálódik). A rendszer elõnye, hogy a sarkkörök közelében fekvõ területeket is képesek ellátni szolgáltatással.
"ami a rendkívül alacsony pálya megtartása mellett a gravitációs méréseket is segíti. "
" GOCE-t 283 kilométeres magasságba emelte a kilövéshez használt orosz Rockot hordozórakéta. A földi irányítás naponta 150-200 méteres ereszkedést engedélyezett a mûholdnak, ami a folyamatos süllyedés hatására jelenleg 275 kilométeres magasságnál tart; a cél a tudományos munkához szükséges 263 kilométer elérése. Ekkor az ûreszközt "zárt ciklusú" módba helyezik, amiben a gradiométer és a hajtómû egymást kiegészítve mûködik, biztosítva a stabil pályát és a gravitációs adatok begyûjtését.
"
Hogy kiszámítsák mik az ideális pályaadatok, amin elkezdhetik a Halálcsllagot építeni.