ma már orvosok is alátámasztják,hogy a betegségek igen nagy száma lelki eredetû..pedig régen céfolták még a feltevést is,hogy létezne lélek én mióta lelkibeteg vagyok,állandóan van valamilyen betegségem pl. ha hiszitek,ha nem az allergia...az lelki porblémától alakul ki! az olvastam,hogy az allergia,az azért alakul ki,mert az adott személy nem elég nyitott a világra ahogy pl. a pattanások helye is jelzi a betegséget ha a halnátékodon van pattanás,az emésztési zavarra utal(sajnos csak ennyi maradt meg a sok infó közül) és,majd figyeld meg,hogy így lesz aki pl. már élt át szívfájdalmat(nem szervire gondolok) az tudja,hogy milyen indulatok,érzéseket tud elindítani ez
Ma néztem a Tom Hanks féle Angyalok és démonok c. filmet. Ajánlom figyelmedbe, még ha kissé eltorzított is
Képzeld el, hogy az emberi test egy televízió. Ha a TV-t bekapcsolod, és be tudod hangolni, akkor láthatod rajta az adást. De ha elromlik, akkor hiába van adás, a kép zavaros lesz, vagy nem lesz hang, vagy talán kép sem. Hasonlóan mûködik az ember is. Ha zavar van a központi idegrendszer mûködésében (pl. agyi károsodások), nem képes hûen tükrözni a lélek minõségét. Ekkor jönnek elõ a különbözõ mentális betegségek (is).
A tudósok soha nem fogják az emberi lelket megtalálni az emberben. Ez olyan, mintha a fény természetét úgy próbálnák vizsgálni, hogy mikroszkóppal nézegetik az izzóból kivett wolframszálat.
nem értelek,meg amúgyis ez sok olvasnivaló röviden,tömören,mond el az álláspontodat ezzel kapcsolatban tehát te a tudományokra hajlasz inkább? és,ha igen,miért buddha van a logódba?
Tessék, itt van egy kis idegsebészet. Különösen érdekes rész, amikor a lelki életet, vagy az általában léleknek tulajdonított funkciókat hogyan befolyásolja egy-egy agyi sérülés. egyéb nyalánkságok neurológus palántáknak
A Holdra mutató ujjra meg én is írtam valamit, csak épp nem jött rá válasz. :)
ha már itt tartunk,akkor ki hisz itt a evolucióban?mert én nem,de pl tesóm abban hisz... érdekes,hogy amit a tudomány már nem tud megmagyarázni,azt a hit megtudja de azt is mondták,hogy a hit és tudomány nem zárja ki egymást... bár én a "nagy bummm"-ba nem hiszek,persze ezaz én dolgom...sõt az evolúcióba... ha van evolúció..miért csak mi tudunk beszélni?...mikor a kutya odbújik hozzám..vajon táplál érzéseket?mikor egy 15 éves kutya elveszti gazdáját,akkor a kutya a sírnál azért ül,mert szomorkodik és hiányolja a gazdáját,vagy pedig csak megszokás?
és visszakanyarodok az elsõ kérdésemre. Rendben, tegyük fel, hogy igazad van, és minden agyi reakció valami primitív ingerület leképezõdése. De még mindig ott van, hogy ki az az én? Mikor kómában van valaki, és minimális agyi folyamatok játszódnak le a testében (tehát elhanyagolhatóan kevés reakció, csak a puszta biológiai életben maradás), attól még a személyisége megmarad, ha felébred, ugyanaz az ember lesz. Ha nem létezik az agyi elektromos és vegyi változásokon kívül semmiféle 'esszencia', akkor a tetszhalotti állapot alatt hol volt, hogyan maradt meg az énje szerinted?
ja, és hogy ez is legyen, egy-két olvasnivaló: Carver-Scheier: Személyiségpszichológia (különösen a neurológiára vonatkozó részek) Atkinson et al: Pszichológia (szintén mint fent) link1 link2
az állatok legtöbbje pontosan így mûködik, eszik-pihen-szaporodik, más nem kell. Abban egyetértünk, hogy az ember is része az ökoszférának, tehát sarkosan fogalmazva egy fejlett állat, ugye?
Valami mégis megjelenik az emberekben (illetve a fõemlõsöknél, azt hiszem közöttük már vannak akik képesek szórakozásból csinálni valamit), ami miatt hajlandóak vagyunk a fajfenntartás szempontjából szükségtelen, fölösleges dolgokat véghezvinni. Az evolúció szempontjából teljességgel irreleváns, hogy el tudom-e mondani a magyar himnuszt, szimpatikus-e nekem a miniszterelnök, vagy hogy képes vagyok egy vadidegen emberrel (rivális példánnyal) barátságot kötni. Viszont ha nem egy külsõ hatásra való reakcióként jött létre az elme és a magasszintû gondolkozás, akkor minek van egyáltalán?
Egyáltalán nem akartam semmilyen túlvilági baromságot belemagyarázni, egyszerûen azzal nem értek egyet, hogy szerinted a tudatunk mint különálló jelenség nem létezik. Igen, az érzelmek JELEIT felfedeztük az agyban lejátszódó folyamatokban, de erre írtam a holdra mutató ujjat - amit MRI-n vagy EEG-n látsz, az nem maga a gondolat, hanem csak annak a jele, hogy a páciens gondolkozik. Nagy különbség!
""De ha csak egy mechanikus kérdés-válasz gép lenne az ember, akkor nyilvánvaló sémája és fizikai helye lenne minden gondolatnak, érzelemnek. Holott ez biztosan nem így van, legalábbis a tudomány jelenlegi állása szerint." van esetleg valami forrásod is amivel ezt alá tudod támasztani?"
akkor más szavakkal mondom: az agykutatók annyit tudnak belõni, hogy körülbelül milyen területek aktiválódnak, ha például emléket idézel fel, vagy mondjuk megízlelsz valamit, de nem a konkrét gondolaid helyét látják, vagy ingerületekét. De azt, hogy "szeretem az édes eper ízét, pont mikor tavaly nyáron ez meg az történt", nem lehet meghatározni. Így érthetõbb, mire céloztam? Földhözragadtabb példával élve: van egy ember, akinek tüske ment a körme alá, és nagyon fáj. Jön egy bekötözött szemû másik, aki kesztyûben végigtapogatja az illetõ testét, és észreveszi, hogy ha a kezét megszorítja, akkor a páciens felüvölt a fájdalomtól. Annyit szûrhetünk ebbõl le, hogy "valami gebasz van a bal kezével", semmi többet.
A és B pont van megadva...A1 A2 A3 stb.-vel...de azt te döntöd el,hogy hogy csinálod pl. otthon vagy..suliba kell menned...te döntöd el,hogy biciklivel,autóval,busszal,villamossal mész suliba...a lényeg,hogy a suliba fogsz érkezni,akármivel mész...érted? ha neked az a feladatod,hogy mittomén...megakadályozz egy világháborút..akkor tök mind1,hogy te hogy csinálod,ezt meghagyták neked,a lényeg,hogy a sorsodba megvan írva,hogy megfogod akadályozni...beteljesíted és kész...
Akkor elmondom, hogy én miért is nem hiszek a sorsban.
Szerintem az ember szabadnak született. Szabad akarat, szabad tettek, stb. Ha valahol a sors meg lenne írva, az már nem szabadság lenne. Másrészt pedig, ha a sors meg lenne írva, szerintem nem létezne a vonzás törvénye. A vonzás törvénye szerint a gondolatok teremtõ erejûek, és bármit megkaphatsz, amit szeretnél. Tehát ez is megcáfolja a sorsot, mivel te alakítod az egész életedet.
ennél nagyobb hülyeséget még nem is hallottam. a sors létezik. te is ezt mondod, tehát már a születésünk elõtt pontosan eldõl, hogy mit fogunk tenni, hogy mi fog velünk történni. akkor mégis hol a választási lehetõség?
olvassatok utána...sors létezik,és nincs véletlenül...Isten nem olyat írt nekünk,hogy csak egy úton mehetünk...Isten adott választási lehetõséget...azt mi döntjük el,miként megyünk végig rajta
én elválasztom a hitet az egyháztól..sõt az egyházat már inkább a sátánhoz kötöm...és de bizony akárhogy tagadják,van sátán,minden tõle ered ami bûnös...a harag,a méreg,az indulat,dûh...gyilkolás,rosszakarás stb. régi mondás: "a sátán legnagyobb trükkje,hogy elhitette,nem létezik"
a 2 dolog 100%-osan kizárja egymást. ha nincs véletlen (amiben egyébként egyetértünk), ha minden okkal történik, akkor mégis mi zökkentené ki a sorsod az elõre megírt útjáról?
Miért is? Azért mert nem hiszem el azt, hogy valahol meg van írva a sorsom, és azért, mert nem hiszem el azt hogy vannak véletlenek? Az állítólagos sorsnak és a véletleneknek sztem semmi köze nincs egymáshoz.
pedig rengeteget olvastam/olvasok...persze nem kötelezõt :) rengeteg mindenrõl szereztem tudást,információ,de azaz ezotéria kimaradt,pedig sztem errõl is olvasgattam... pontosan nem ismerem a törvényeket... amúgy az a helyzet,amit mondtál,hogy "Van egy mondás, hogy a sorsodat magad alakítod." nos ez nem régi,most született a kommunizmusban,és pontosan azért,mert az nagyon egyház,Isten,és hit ellenes volt. olvastam,hogy addig születsz újjá...amíg el nem éred azt a szintet,hogy nem lesz SZÜKSÉGED anyagi(tehát megfogható) javakra...ha már csak a boldogság,szeretet marad,lesz az emberekben,és azokra lesz szükséged,akkor nem születsz újjá...eléred a fejlõdési szinted csúcsát...és Isten mellé kerülsz...amint a bûn eltûnik a Földrõl,Jézus visszatér...elpusztítja a gonoszt,jó és rossz ember is megtisztul és Isten paradicsomában fog élni,betegség,fájdalom és halál nélkül...
aham. szóval a sorsban nem hiszel, ahogy az elõbb leírtad. és a véletlenben sem hiszel. ezzel jobban saját magadnak ellent sem mondhattál volna.
az, hogy épp mihez van kedved, semmi más, mint az agyad pillanatnyi állapotának egy része, amire folyamatosan hat iszonyatosan sok külsõ tényezõ, és aminek a mûködése önmagában is olyan komplex, hogy gyakorlatilag teljesen átláthatatlan egy "halandó" számára. nagyon összetett minden organikus lény, nyilván nem tudod megmagyarázni mindig, hogy mikor mit csinál, mert kevés vagy hozzá. az agy nem olyan egyszerûen mûködik, hogy ha enni kell együnk, dugni kell dugjunk. ha ez így volna, a napunk nem állna másból, mint zabálásból és dugásból. az agyunk az egyike a legösszetettebb dolgoknak a világon, ezért számunkra gyakorlatilag kiszámíthatatlan, de nem kell belemagyarázni semmilyen túlvilági baromságot.
"Oké hogy nagyjából leírható az agytevékenység folyamata, de mi végre fejlõdött ki ez a rendszer, amit mostanában már kezdünk megérteni?" közünk nincs ahhoz, hogy megértsük, nem is lesz soha.
"De ha csak egy mechanikus kérdés-válasz gép lenne az ember, akkor nyilvánvaló sémája és fizikai helye lenne minden gondolatnak, érzelemnek. Holott ez biztosan nem így van, legalábbis a tudomány jelenlegi állása szerint." van esetleg valami forrásod is amivel ezt alá tudod támasztani? ahol tudományosan be van bizonyítva amit mondasz? sztem biztosan nincs. az ember felfogható egy iszonyatosan összetett kérdés-válasz gépként is. és biztosan meg is van a sémája és fizikai helye minden gondolatnak, érzelemnek. sokat már ki is tudnak mutatni, ez biztos. kimutatható biokémiai folyamat az ember testében, ha fél, örül, szerelmes, stb. (és ha ezek bizonyítottan biokémiai folyamatok bennünk, akkor mik nem lennének azok?)
Úgylátom, egyáltalán nem vagy ezoterikus beállítottságú. Aki ismeri valamilyen szinten az ezoterikus dolgokat, tudja, hogy nincsenek véletlenek. Az élet 2 legnagyobb törvénye a karma törvénye, és a vonzás törvénye. Mindenre vannak jelek, csak észre kell venni. Ha az autóversenyzõ nekicsapódott a falnak, valószínûleg még a verseny elõtt kapott jelet arra, hogy nem kéne indulni a versenyen. Például lehet, hogy a verseny elõtt elromlott neki valami az autóban, vagy történhetett elõtte bármi más dolog, ami megakadályozhatta volna a versenyt. De az is lehet, hogy a félelmei által vonzotta be a szerencsétlenséget. Hogy megértsd, mikrõl is beszélek, szerintem nézz utána a karma- és a vonzás törvényének, bár nemtudom, lehet te azokra is aztmondod hogy a véletlenek mûvei vagy hogy hülyeség, de én ezekben hiszek.
vájjááár vááájáá... okés... de mivel én tanultan programozást annó..így tudom,hogy a programokban vannak VÁLASZTÁSI LEHETÕSÉGEK...így mindig eldöntheti a felhasználó,hogy mit akar és ,mi van,ha az életben,amit mi hibának nevezünk...az bele van írva?? és úgy kell történnie és a véletlenekre mit mondasz,ami nem rajtad múlik?hogy az sem a sors volt? ha valaki meghal autóbalesetben,mert mittom én...mind1,akármi miatt meghal..akkor az mi volt?..autós hibája,vagy a sors? ha egy rally versenyzõ neki csapódik egy korlátnak,ami keresztül megy az autó..és pont a két pilóta között megy el,akkor az ügyes pilóta,vagy a sors volt? vagy az aki a kerítést építette?honnan tudhatta volna,hogy az merre fog hajlani ütközéskor?...sok minden van még itt,amire választ kéne kapni..nem olyan egyszerû ez
Én nem hiszek abban, hogy a sors meg lenne írva. Van egy mondás, hogy a sorsodat magad alakítod. Régen énis úgy hittem, hogy meg van írva a sorsunk, de aztán gondolkoztam, és én úgy gondolom, hogy nincs megírva. Nemtudom ismered-e a vonzás törvényét, akik itt foglalkoznak ezotériával, biztosan ismerik. Ha nem ismered, érdemes utánanézni. A lényeg az, hogy minden ami az életedben van, te vonzottad be: lakás, autó, mindent (most lehet hogy én leszek lehülyézve, de nem izgat..). Tehát ha a sorsod meg lenne írva, nem tudnád bevonzani a dolgokat. Másrészt, ha egy teljesen profi programozó megír egy programot, nem csúszhatnak be hibák. Ha ezt átfordítod másra, tehát profi programozó = Isten, akkor nem lehetne olyan, hogy kikerülöd a sorsod. Amúgy azt még mindig nem értem, hogy az asztrálprojekciónak mi köze van a jövõbelátáshoz. Úgytudom nem lehet vele jövõbelátni, de javíts ki ha tévedek.
és azt honnan tudod, hogy a nagy isteni tervnek nem része, hogy te megérzel dolgokat? Vagy egyáltalán, mi is az a bizonyos terv? Isten ellen inkább való szerintem, hogy más embereket akarsz megölni álmodban :P
szerintem akkoriba nem is ismerték ezt a szót :) ez tuti valami újkori alkotás :) azaz igazság,hogy pontosan nem is tudom mit jelent?... testenkívüliség?vagy elmondja nekem valaki röviden,tömören? a bibilia tiltja a bálványimádást,a sátánimádást,a szellemidézést,minden túlvilággal való kapcsolatot nem tom,ebbe ez a testen kívüliség beletartozik-e? valaki volt már olyan tarapeutánál...aki ilyen elõzõéletbe való visszaemlékezéses transzot tud végrehajtani??
szerinted a sorsod miért van megírva? ha elmész jövõbe látni,meg ilyen testen kívüli dolgokat próbálsz ki,nem gondolod,hogy ellenszegülsz a teremtõvel? belekontárkodsz a tervébe,ha azt mondja a jósnõ,hogy meghalsz xy-kor autóbalesetben,akkor nyílván ki sem fogsz mozdulni,nehogy meghalj,de hát akkor beleszóltál a sorsba...és felrúgtad a tervet,de csak azért sikerült,mert tudtad,hogy így lesz...ha nem tudtad volna,akkor meghalnál
Nem hülyézlek le, nem szokásom az ilyesmi, de nem értek egyet azzal, amit írtál. Ha valaki magasabb szintû tudást, új tapasztalatokat szerez, mért vágná el magát Istennél? Akkor ennyi erõvel már te is elvágtad magad, mivel álmodban öltél meg megdugtál számtalan nõt. Akkor ha az asztrálprojekcióval az ember "elvágja magát Istennél", akkor szerinted a spirituális mesterek mind pokolra vannak kárhoztatva? (nem az ilyen Uri Geller-féle bohócokra gondolok, akit sokan spirituális mesternek tekintenek, hanem Sri Chinmoy, stb..)
épp ezaz,hogy nem keltem fel,hanem feküdtem...nem ütöttem be magam sehova,egyszerûen felébredtem a álombéli becsapódás pillanatában,és ahogy nagy ijedtem kinyitottam a szemem,éreztem,hogy fáj a pofám :) kb. olyan lehetett,mint az álom lett volna a valóság,és a becsapódás pillanatában meghaltam volna! én hiszek a halál utáni életben...avagy élet az élet utánban itt egy link,akiket érdekelnek beszámolók érdekes storyk,nem magyaroktól,de magyarul :)
"Szerintem olyan is lehet, hogy ráfekszel a karodra, és mikor fáj, akkor ahhoz álmodod hozzá a történetet." ponz ez volt velem :D elfeküdtem a karom és reggelre rohadtul fájt.. :D na ehhez álmodtam hozzá, hogy ilyen szögesdrótot rátekertek ilyen botra :D és azzal kaptam egyet a vállamba..:D na akkor ébredtem.. :D
Azért megnéztem volna, miközben alszol, és a bicikliset álmodod, kitérdelsz az ágyad szélére, aztán nagy lendületet veszel, és leborulsz a padlóra. :-)) vagy ugyanez biciklivel. Szerintem olyan is lehet, hogy ráfekszel a karodra, és mikor fáj, akkor ahhoz álmodod hozzá a történetet. Vagy csak annyira bennedmaradt amit álmodban éreztél, hogy utána is fájt. Nem tudom, miért.
Engem pl. sokszor lelõttek álmomban, és meghaltam. Volt olyan is, hogy miközben lelõttek, tudtam, hogy álmodom, és hogy nem lesz belõle semmi baj, ha megtörténik.
az viszont felettébb valóságos volt,mikor álmomban lezúgtam biciklivel egy hegyrõl...és arra keltem fel,hogy becsapódtam,és baromira fáj a képernyõm :D xD álmomból történik valami,az miért fáj a valóságban? ez már kezd rémálom az elm utcábanos lenni :) megölnének álmomban és tényleg meghalnék
eddig életemben egyszer sikerült rájönnöm álmomban,hogy ez álom :) jó volt,csajokat megbasztam,aki beszólt,megöltem...tudtam,hogy nem lesz belõle gáz xD
A tudatos álomhoz tényleg semmi más nem kell, mint egy nagyon erõs vágy a felébredésre, amikor ébren van az ember, és amikor álmodik. De ehhez még meditáció sem kell, elég, ha az ember a legalapvetõbb dolgokat sem fogadja el valóságosnak.
Ha már zen, akkor itt egy kis madhyamaka (de tulajdonképpen az összes zen tanítás sem próbál másra rávezetni):
"31. Ahogyan a tükör által látható A saját arcunk tükörképe, Noha az valójában Egyáltalán nem létezik,
32. Ugyanúgy a halmazokon át észlelhetõ Az énünk képe, noha az, Mint arcunk tükörképe, Egyáltalán nem létezik.
33. Ahogyan tükör nélkül nem látható A saját arcunk tükörképe, Ugyanúgy a halmazok nélkül Sem látható az énünk képe.
82. A halmazok nem az én, s nincsenek is benne. Az én nincs benne azokban, de nélkülük sincs. A halmazok és az én nem keverednek, mint tûz és tüzelõ, Így hát az én hogyan is létezhet?"
lehülyézhettek nem érdekel de,ha hisztek Istenben,akkor ezt felejtsétek el...mert ezzel elvágjátok magatokat az Úrtól...:S ahogy a jövendõlés,a jövõbelátás,szellemidézés,sátánimádás mind bûnös dolog... am miért érdekel ez titeket most?nagyrészetek itt 15-30év között van,még nem kéne,hogy érdekeljen titeket
Üdv!
A dolog nagyon is lehetséges, de az odavezetõ ösvény a legszûkebb ismert ösvény. Az összes olyan gyakorlat, ami az alvótudat irányába tesz lépéseket eleve kudarcra vannak ítélve. A könyvben (Asztrálprojekció)szereplõ gyakorlatok 90%-a haszontalan, sõt káros. Egyetlen irány van és ez a tudatosulás és a felébredés irányába tett koncentrált meditáció. Elõtte pedig koncentráció egyszerû ember alkotta tárgyra. Ha sikerül minden nap, 5 percet, több éven keresztül csinálni a tárgykoncetrációt, mindenféle elterelõdés nélkül csak akkor lehet belekezdeni a meditációba, majd azon keresztül lehet elkezdeni foglalkozni a rendkívül illékony asztráltesttel. Már ott tévedés van, amikor valaki térben képzeli el az asztráltestet: a térbeliség az anyagi világ változója, az asztralitásnak nincs köze hozzá; ahogy az "eltávolodik" kifejezés is csak körülírása annak, ami valójában történik és ez a "kitudatosulás".
Tudatos álmom nekem is volt párszor, egyszer nagyon durva, és akkor rájöttem nagyjából hogy lehet irányítani, meg fenntartani.
Valahogy úgy kezdõdött, hogy az ágyamban voltam a szobámban, de rögtön az elõzõ emlékem ugrott be, hogy én épp elalszom annyira fáradt vagyok.
Erre hirtelen elkezdett minden összeomlani, majd rágondoltam hirtelen egy nagy üres fekete helyre, és a nagy feketeség hirtelen azzá állt össze, és alva sikerült maradnom.
Ezután a mögöttünk lévõ utcára gondoltam, elképzeltem felülrõl egy részét, és azt, hogy pár méterrõl esek le, és le is estem, és ott voltam. Ahová néztem ott ment épp az élet, láttam egy autót, és elhatároztam, hogy ezt én vezetni fogom. Van ebben az utcában egy szolárium, az elõtt parkolt a kocsi. Nekiálltam rugdosni a kilincset(ez nem tudom honnan jött, ráadásul az a vicc, hogy cabrio volt :D), szét is rúgtam elég rendesen. Aztán a szoláriumból kijött 3-4 elég nagy darab emberke, és megindult felém, én meg feléjük mutattam, és elképzeltem, hogy ott helyben megfagynak :D Sikerült a dolog. Utána odaképzeltem valakit, és õ is megjelent. Aztán visszateleportáltam a szobámba(csak rágondoltam ugyanúgy, mint az utcára), gondolkodtam kicsit mit csináljak, erre megint kiteleportáltam az utcára. De nem képzeltem elég jól el, ezért valami más utcán találtam magam, 4 sávos úton száguldozó Citroen CX-ek között XD Nekiálltam elmenni köztük, lefullasztottam mindegyiket, aztán amikor átértam rajtuk, csak így hátranéztem, azt mondtam mehettek, és egyszerre mindegyik ment tovább.
Utána megint sikerült visszamennem az igazi utcába, még mindig ott volt velem az a valaki, fél másodpercig sikerült valamit csinálnom...
Aztán hirtelen megjelent a hugom, ijedtembe hátrateleportáltam 10 métert, de észrevett, és csodálkozva kérdezett valamit, már nem emlékszem, de az a mondot volt az egész vége.
Elég vicces, meg sok volt a hülyeség benne, de pont emiatt igazi álom, viszont olyan tisztán emlékszem rá mai napig, hogy ilyen pontosan le tudom írni. És végig tudtam benne hogy én irányítok, pedig nagyon valósághû volt 1-2 része.
egyébként elég nagy szarban lennének a pszichológusok, pszichiáterek, ha az emberek valamiféle önálló tudat nélküli biorobotok lennének, nem lenne mivel foglalkozniuk :) Bár hozzá kell tenni, hogy a pszicológiának is van olyan irányzata, ami a testi, fizikai oldal felõl közelíti meg a kérdést (talán a neuropszichológia?), de tudomásom szerint ott sem kizárólagosan a biokémiai folyamatokkal magyarázzák a psziché létezését és mûködését, csak afelõl próbálják értelmezni azt.
azt, hogy éppen most fórumozni támad kedvem, vagy hogy nézel egy jó filmet ami tetszik, esetleg szerelmes leszel (tehát minden olyan dolgot, amihez tudat kell) pontosan milyen biológiai szükséglet igényli? Szerintem semmilyen, ergo funkcionálisan nincs is értelmük, hiszen nem szolgálják sem az egyén túlélését, sem a faj fenntartását. Valami bennünk mégis van, aminek tetszenek ezek a dolgok.
Oké hogy nagyjából leírható az agytevékenység folyamata, de mi végre fejlõdött ki ez a rendszer, amit mostanában már kezdünk megérteni? Annyit tudunk, hogy mely területek mutatnak aktivitást bizonyos ingerek esetében. De ha csak egy mechanikus kérdés-válasz gép lenne az ember, akkor nyilvánvaló sémája és fizikai helye lenne minden gondolatnak, érzelemnek. Holott ez biztosan nem így van, legalábbis a tudomány jelenlegi állása szerint.
Az állítólagos lélek csak egy megnevezés ugyanarra a tudatra, ami "én" vagyok. Az 'én' nem egy biokémiai reakció, az agyban lezajló folyamatok csak annak a jelei, hogy létezik a tudat. Van egy zen tanítás, a holdra mutató ujj esete. Kicsit hasonlít a magyar "nem látja a fától az erdõt" mondásra, de szerintem képletesebb, csak angolul találtam meg a lényeget: "the finger can point to the moon's location. However, the finger is not the moon. To look at the moon, it is necessary to gaze beyond the finger, right?"
tehát valamire utaló jeleket ne keverjük össze magával a mutatott dologgal, azokon túl is kell néznünk.
"te a füleddel hallasz, a szemeiddel látsz? Nem csak bizonyos impulzusok érnek mindenféle receptorokat, amik ezeket elektromos ingerületté alakítva eljuttatják az agyadig?" mind2 igaz, az utóbbi általánosabban is igaz. a teljes fizikai valónkat, minden érzésünket, minden gondolatunkat le lehet írni a testünkben végbemenõ biokémiai reakciókból. ha ez igaz, akkor mégis milyen szerepe lenne a léleknek? ha sem az érzéseinkért, sem a gondolatainkért nem felelõs?
ez igaz, 22-es csapdája :) bár hozzátartozik, hogy az elsõ pár alkalom spontán történt, és csak aztán kezdtem utánaolvasni a témának a neten. az az elsõ egy-két álom nagyon bizarr volt: félúton valami gyanús lesz, hogy ez nem stimmel...
kivéve, ha csak direkt azt akarod álmodni, hogy irányítani akarod az álmodat, ezért azt álmodod, hogy irányítod az álmodat, de nem irányítod valójában. és a különbséget a 2 között soha nem fogod tudni észrevenni..
te a füleddel hallasz, a szemeiddel látsz? Nem csak bizonyos impulzusok érnek mindenféle receptorokat, amik ezeket elektromos ingerületté alakítva eljuttatják az agyadig? Tehát az agyban történik a valódi érzékelés, mondhatnánk. De az "én" pontos helye nem meghatározható az agyon belül sem, tehát nem jutottunk sehova. Akkor te, én és mindenki egy rakás apró elektromos kisülés, ami valahogy állandósul másfél-két kiló véres húsban, és azt hiszi magáról, hogy él?
Aztán el lehet filozofálgatni, hogy hol van pontosan a tudat (más szóval lélek), egyáltalán van-e, és meddig tart, hol vannak a határai, de nyilván egzakt választ nem fogunk tudni adni. Te ki mered jelenteni teljes bizonyossággal, hogy egy ember az õt alkotó anyagon kívül nem áll semmi másból? Én nem mondhatom ezt, de az ellenkezõjét sem, mivel egyszerûen nem tudhatjuk. Innentõl pedig az egész sima hitvita, ami sehova sem vezet. Én nem igazán hiszek az ilyesféle dolgokban, de nem zárom ki a létezését, hiszen sokaknak van spirituális élménye, akár nagyon is valóságos formában. Kérdés, hogy ez ennyire önbecsapás, mekkora a placebo-hatás. De olyat mondani, hogy például egy szemek nélküli asztráltest (feltéve hogy elfogadjuk az ilyesmi lehetõségét) nem is láthat, az szerintem leginkább megmosolyogtató :) (kisgyerek elõször lát kígyót, és nézi, ahogy siklik, majd kérdi: de hát nincsenek is kerekei, akkor hogyan "gurul"?)
kis próbálkozással, alvás elõtti koncentrációval szerintem el elhet érni, hogy tudatos álmaid (lucid dream) legyenek, én legtöbbször rájövök álmodás közben, hogy mi az ábra, és onnantól bizonyos mértékig tényleg lehet is alakítani az eseményeket. Persze nem minden alkalommal és akkor sem mindent, de tény hogy gyakran megesik. Néha azért zavaró tud lenni ez is...
Amúgy én is tudok egy jó trükköt: Amég az asztráltestem elszáll a fizikai testembõl, addig én lentmaradok, és a fizikai testemmel ugyanúgy érzékelek mint most.
Ja, szemed, füled is csak viccbõl van a testeden, azok is duplán, vagyis összesen négyszer, merthát az asztráltestnek is ugyanúgy van. :D Mindjárt kikelek magamból.
jah, persze :) de csakrákat megnyitni már csak a nagymester tud, oda már a projektálás sem elég :)
meg alapból. "kilépsz a testedbõl"? nooormális? ebben az esetben mi takarja az E/2 személyt, mi a "te"? mert nyilvánvalóan nem a testedre gondolsz, mert az saját magából nem léphet ki. talán a "lelked" lép ki a testedbõl? és az mégis micsoda? és mégis hogy lép ki? és a lelkednek van szeme, füle, vagy van egyáltalán van bármiféle fizikai valója? ha nincs, mégis hogy érzékelnél vele bármit is a testeden kívül?
Gonosz materialista.. hogy mered azt állítani, hogy akinek nem ver a szíve, az halott? Lehet, az asztrálszalag még húzza vissza. Ezt hívják asztrálprotekciónak. :S
"azt mondják hogy az alvás csak annyiban különbözik a haláltól, hogy míg álom közben az "asztrálszalag visszahúz", addig a halálnál a lélek és a test között megszakad a kapcsolat "
lol? szerintem az alvás abban különbözik a haláltól, hogy míg alvás közben ver a szíved, halál közben nem, így onnan nem is kelsz fel. de ez biztos hülyeség, és biztos tényleg az asztrálszalag húz vissza
Igen próbálkoztam vele, Richard Webster: Asztrálutazás c. könyve (nemreklám) alapján, bár nekem sosem "jött össze", talán nem is akartam igazán (pedig de) és a kezdeti kudarcok után "ezegysz*r" felkiáltással vágtam a sarokba.
Álmok irányításáról: Haveromnak (szintén érdekelt a témában) rendszeresen összejön, és többnyire meg****** az álmában éppen elõforduló lányokat :D (Aztán lelkiismeret-furdalása van hogy megcsalta a barátnõjét... :D)
Emlékszem egy ilyen esetre, amikor a beteg kérésére jelen voltam a mûtétnél. Az illetõ nagyon érdeklõdött a dolog okkult oldala iránt és nagyon szeretett volna lehetõleg mindenre emlékezni. Elhelyezték a mûtõasztalon és elaltatták. Egy pillanat múlva már asztrális testében volt, megismert és felém indult a szobában elragadtatástól sugárzó arccal. Nyilvánvalóan roppant élvezte, hogy egészen tudatos az asztrális világban. De ekkor egy éterikus anyagból álló nagy felhõ vonult ki fizikai testébõl, amit az altató kiûzött onnan. Ez a felhõ azonnal beburkolta és én láthattam, mint tûnik el az arcából az értelem, s mint lesz végül puszta álarccá.
Mikor két nap múlva ismét láthattam, pontosan úgy emlékezett a történtekre, ahogyan én láttam. Emlékezett arra, mint sietett ki testébõl, mint látott meg engem a szoba másik végében, s menynyire el volt ragadtatva attól, hogy minden olyan valónak látszott. Azután felém sietett, de valamiképp nem ért el hozzám és ennél többet nem tudott mindaddig, míg az egész mûtétnek egy óra múlva vége nem lett, amikor is visszatért testébe. Ez alkalommal éreztem, milyen nagy segítségére lehetett volna a két orvosnak a clairvoyance. A betegnek nagyon is sokat adtak az altatóból és egy hajszálon múlt, hogy az egész éterikus mását mindenestõl ki nem hajtották. Tisztánlátó társam jól mondta, hogy alig hagytak belõle annyit, amennyivel egy ötpengõst le lehetett volna takarni. A következménye pedig az lett, hogy a beteg majdnem meghalt, az orvosoknak tíz percig kellett oxigént szivattyúzniuk a tüdejébe, hogy ismét életre kelthessék.
mielõtt elkezdesz asztrálprojektálni, készíts ki magad mellé egy cetlit, és írd rá, hogy ha meghaltál akkor belehaltál a projektálásba. így tiszta lesz a dolog, és nem maradnak senkinek kételyei.
Beteljesítõ álom? Hmm, ezeknek mi a lényege? Asszem még nem hallottam ilyenrõl. A nevébõl én a vonzás törvényére tudok következtetni, de kérlek javíts ki ha hülyeséget mondtam.
én ismerek egy jó kis projektálós módszert : ) úgyhívják hogy gomba : D elhagyod az itteni síkot, kilépsz a megszokott gondolatokból, és elutazol egy másik világba. nem egyszer látja magát kívülrõl az ember ;)
kinõttem már belõle...
majd megpróbálom ezt is. habár mostanában inkább csak megélem az álmaimat. beteljesítõ álmokat álmodok :)
"ez nem kötekedés, hanem egy fórum, ahol megosztjuk a tapasztalatainkat. :)"
Ez így van, csak néhány ember sokszor nem így gondolja, úgyhogy én az ilyesmiket elõre leszögezem, hogy nem kötekedésbõl írok, de úgylátom te olyan ember vagy, aki tényleg fórumozni jár, és nem kötekedni :)
Amúgy nekemsem olyan volt hogy egy egész éjszakán át tartó álmomat irányítottam, hanem csak 1-2 "jelenet" volt tudatos, aztán vagy elvesztettem az irányítást, vagypedig felébredtem.
ez nem kötekedés, hanem egy fórum, ahol megosztjuk a tapasztalatainkat. :)
én például ezt még nem csináltam. legalábbis nem volt tudatos. általában, ha azt álmodom, hogy wc-n vagyok akkor 2 percen belül felébredek és mennem is kell. szerencsére :)