Youtube sokmindenben segít. Ezek közül párat akkor is ismerned kell, ha egyébként a stílust/zenét nem annyira szereted. Én Ákost pl. nagyon jó zenésznek tartom, de nem szeretem a stílusát/zenéjét ( - és tudom, hogy ez az egyéni szoc. problémám ) de ismerete (szerintem) hozzátartozik a könnyûzenei mûveltséghez.
"Amúgy meg azoknak, akik a linkelt régi zenéket nem tudják összeegyeztetni a topic címével: szerintem egy kis nosztalgiázás bõven elfér itt... Legagább nem feledjük, mire is vonatkozik a topic címe"
Ez a topik eredetileg azzal indult, h az aránylag nemrég született tehetséges elõadók mennyire kevesebb helyett kapnak a médiában, és h mennyire kisebb az elismertségük a mai fos együttesekhez képest. De ezt simán tovább lehet vinni azzal, h a régi "nagyok" sem kapnak már akkora szerepet, mint amit megérdemelnek, és ezért a küldött linkek abszolút helytállóak, ezeknek csak örülök ;)
Ezen jobban látszik.
Oo
De a kamera (Telefon?) azért ott van, amivel felvesziXD
Visszatérve a témához:D Az Invader ígéretesnek tûnik.
Nem. Csak a 2. és a 3. függ össze :-)
1. Meghalt Michael Jackson 2. Zeneválság 3. < Euro Truck Simulator > 4. A PC-s játékoknak leáldozott! Vol. 2. 5. A nagy szavazó topik 6. Radeon HD Series 7. Autómodellek 8. Humoros és aranyos képek, videók 9. Test Drive Unlimited 10. A 80-as évek zenéi
1. Meghalt Michael Jackson 2. Zeneválság 3. A PC-s játékoknak leáldozott! Vol. 2. 4. < Euro Truck Simulator > 5. A nagy szavazó topik 6. Radeon HD Series 7. Autómodellek 8. Humoros és aranyos képek, videók 9. Test Drive Unlimited 10. A 80-as évek zenéi
"elsõ kettõ összefügg?"
Mellesleg volt ugye nem rég a Depeche Mode koncert... és hát õk így elõzenekarnak voltak oly kedvesek és a Zagart választották... azért ez mekkora elismerés már?:)
Szóval ez a témát is érinti, hogy azért vannak itt még bõven gyöngyszemek
Úgy is van, a Skorpió a fiatalságom egyik kedvence. Jöjjön tõlük a legjobb dal, zsebkendõket tessék kikészíteni! Nekem pl. hatalmas öröm volt most újra hallani.
Amúgy meg azoknak, akik a linkelt régi zenéket nem tudják összeegyeztetni a topic címével: szerintem egy kis nosztalgiázás bõven elfér itt... Legagább nem feledjük, mire is vonatkozik a topic címe
Az a baj ezekkel a mûsorokkal, hogy nem a tehetséges emberek kerülnek ide be hanem a tehetségesek de még nem kiforrottak.... nélkülük nem lenne saó:D Nem szeretem ezeket mert csak a pénzrõl szól az egész... kikerülnek onnan a nyertesek és annyi... tóth vera? caramel? hallasz róluk mostanában valamit? Max azt, hogy tóth vera lefogyott 1 dekát... ami nagyon fontos információ a nép számára
Ugyanakkor te is emlékszel ugye az utolsó megasztárba jelentkezett Farkas Zsófi (Funky factory)... aki nagyon jól énekel és el is küldték merthogy "tûlképzett" No igen...helyette kaptunk egy rakás tehetségtelen és eredetiségét elvesztett fiatalt és ez jó nekünk...
Slipknotra csak akkor mennék ki, ha lenne ott valami gép, amin valami durva deathmatch játékot játszhatnék... ugyanis kb csak akkor szoktam hallgatni õketXDXDXD
"A magyar zeneipar véleményem szerint a legalját éli. Tudtok nekem olyan nemrég született elõadót v együttest mondani, ami fenn fog maradni több tízéven keresztül, esetleg színvonalas teljesítményt tud felmutatni?"
Amit itt ti linkeltek az nem magyar és nem is mostanában született :D
amúgy koncertileg tényleg az egyik legjobb a slipknot, Corey valami istenien vonja be a közönséget, valamint szerintem a hangja is sokkal jobb, mint a stúdiófelvételeken. Valamint a többiek is (Sid, Chris, Shawn az élen) mindig azon vannak hogy a közönség velük együtt tomboljon. Remek az egész:D
Maiden eddig kimaradt nekem is, de pályázom rá erõsen. Meg Rammsteinre is. Csirkearcú üzérek felvásárolták már az összes jegyet a novemberi koncertre :/
Najó, még egy uccsó koncertvideó (ez tavalyi), konkrétan az egyik legjobb koncert amin életemben voltam.. Kíváncsi lennék Magyarországon mit váltana ki ez.
Bár itt legalább tudná énekelni a közönség egy része, nem úgy mint a susmánoknál
mondjuk egy slipknot + iron maiden koncertre azért elmennék:P
mi hangulat lehet ott a tömegben, több ezer ember kórusban
Mostanában kezdték el reklámozni, hogy lesz újra Csillag születik és gondolom a konkurens csatornán is futni fog a Megasztár.Kicsi hazánkban szerintem rengeteg tehetséges ember van, csak az a baj, hogy manapság, ami folyik a rádióból és TV-bõl azt szerintem nem az emberi tehetségnek, hanem a technika fejletségének köszönhetjük leginkább. Ezt persze sokan szeretik és ha igényes, akkor még jó zene is vállhat belõle. Nagyon hiányolom viszont azt, hogy necsak ezekbõl a szuper mûsorokból kerüljenek ki olyan emberek, akiknek lenne tehetsége ahhoz hogy igényes zenét készítsenek, de a végén csak egy nyári sláger marad utánuk és eltûnnek... Sajnos sok embernek nincs igénye arra, hogy továbblépjen a tuctuc zenén....és van egy olyan érzésem hogy amíg ez így lesz, addig arra sem lesz igény, hogy egy banda olyan zenét játszon mint pl az Edda, a Bikini vagy akármelyik más "régi" együttes.
uh gecc :DDDdd mondjuk slipknot koncertre elmennék, ott is lehet hangulat ahogy az a 9 állatkodik a színpadon:)
meg corey igazi "mc" is, olyan kontaktust teremt a közönséggel és hangulatot mindig adja (spit it outnál pl. )
subscribe-ot tényleg csak ajánlani tudom, legjobb hangulat az õ koncertjeiken van
depresszió pedig sajna rossz irányba változott az évek alatt (amig tart óta sztem már nem annyira jók)
említsük meg még akkor a:
Road: magyar metálzene de hihetetlen jók a lassabb számaik is (Nem rólunk szól stb.) Slipknot: Erõteljes zenét nyomnak. Corey Taylor énekessel (hol reppel, hol énekel, hol hörög, mindenben jó) Iron Maiden: Iszonyat jó gitártémák, jófajta kattogó basszussal, Dickinson hihetetlen hangjával. Epic Poets of The Fall: rockzene a messzi északról:D Pörgõs és rengeteg lírai daluk is van, érdemes megnézni õket
Ezt nagyon szépen, pozitív hangulatban összefoglaltad
"Vannak persze kisebb-nagyobb behatások, amik kicsit irányba terelgetik a témát - pl. a mostani..."
Hát igen, ez az a rész ahol a "pop" romboló hatásba megy át, amikor valóban szélsõségeket igyekszik felvenni (lásd. Anti Fitness Club, SP, tökéletes példái az underground szcénák rombolásának) Na persze ezek már elhangoztak korábban;)
A popzenei élettõl (fõleg nem a magyar popzenétõl) nem is kell sokat várni. Értem ezt úgy, hogy a popzenének pont az a lényege, hogy nagy tömegeket szólít meg, ezért amolyan "stílustalan", hiszen a rengeteg ember ízlésének kell valami olyat tálalni ami nélkülözi a szélsõségeket bármilyen irányba. Amolyan arany középutat próbál meg találni, de aztán olyasmi lesz belõle, mint az egyetem végéig kitûnõ diák, aki mindent megcsinált, de nem tudja hogy hogyan tovább, mivel semmiben sem számít "kiemelkedõen jónak" - elég hülye hasonlat, de per pillanat nem jut eszembe jobb; remélem,azért érthetõ...
A másik fontos popzenei jellemzõ, hogy folyton a megújulásra épít; itt is abba a hibába ütközik, hogy nincs konkrét "stílusa" , ezért folyton változnia kell, hogy fenntartsa az érdeklõdést. Vannak persze kisebb-nagyobb behatások, amik kicsit irányba terelgetik a témát - pl. a mostani emo-s hullám, de biztos voltak régebben is ilyenek,az idõsebbek talán tudnak példákat mondani - de általában megmaradnak a jól bevált egyszerû kliséknél és sablonoknál: örülök, szomorú vagyok, szerelmes vagyok-velem vagy, szerelmes vagyok-elhagytál...
Pont emiatt a stílustalanság miatt, egy popzenei szám sohasem fog epikus érzésekrõl/tettekrõl szólni (metál zenék bizonyos fajtái), nem fog elvont és mûvészi dalszövegekkel rendelkezni (alternatív), nem lesznek benne végletekig eltorzított emberi hangú, érzelemkifejezésre szolgáló üvöltések és hörgések (hardcore) és nem fog felemelt középsõ ujjat mutatni a politikának és/vagy a társadalomnak (punkzene).
Ez eredményezi - szerintem - többek között azt, hogy a legtöbb popzenei elõadó sem marad fenn sokáig, mivel az ember nem, vagy csak nehezen képes 2-3 évente tudatosan átalakítani gondolkodását és érzelemvilágát az aktuális trendeknek. Tulajdonképpen egy divathullámmal befutott elõadónak a hullám leapadása után 3 választása van:
1., Vagy folytatja azt, amit a divathullámmal elkezdett --> Nem lesz kereslet a zenéjére, a kiadó kirúgja, eltûnik a süllyesztõben, és már pár év múlva senki sem fog emlékezni rá
2., A megadott sablontémákhoz nyúl,és még évekig folytatja a lemezkiadásokat, a lemezeket viszont egyre kevesebben veszik, mivel ezeket inkább a személy egyre csökkenõ hírneve adja el, mintsem a minõsége --> ezen az úton is adott a bukás, csak ez egy lassabb folyamat...
3., A produceri hatásokra megpróbál megfelelni az aktuális trendnek, szövegírókat vesz fel és rúg ki, kétségbeesetten próbál megkapaszkodni a következõ feltörekvõ divathullámban, ami vagy sikerül vagy nem... aztán megpróbálja megint, és megint és csinálja, amíg sikerül... --> számomra ezek azok az emberek, akik végkép vesztesek, én spec. ilyenek után nem tudnék úgy tükörbe nézni, hogy le ne köpjem magam, hiszen nem hiteles, amit képviselek...
Mivel (szerencsére) a harmadik csoport kevés embert tartalmaz, ezért a fejesek folyton új és új "tehetségeket" (nagyon erõs idézõjelben) keresnek, akiket felfuttathatnak, és akik rövid távú karrierje során igyekeznek minél jobban megfejni a fejõstehenüket.
A média közel sem azért kapja fel és sugározza orrba szájba, mert azt hiszi, hogy az jó. Az egész szimpla marketing és üzlet, mint sok minden más az életben. Példa: a tömeg képébe nyomják egy új elõadó csilivili szerelmes számát. Mindenki volt már szerelmes, mindenki ismeri az érzést, ezért a zenét társítja valamilyen emlékhez/élményhez, szóval tudja, hogy mirõl van szó. Nem feltétlenül kell, hogy tetsszen a szám, de a zene széles tömegekhez szól és minél szélesebb a célközönség, annál valószínûbb, hogy több ember azonosítja magát a zenével.
Ezért bömböl ilyen jellegtelen zene a buszokon, a rádióban, a bevásárlóközpontokban, és hallod vissza ezután a lakótelepen az erkélyrõl kiszûrõdve, vagy az utcán melletted sétáló mp3 lejátszójából. Nem azért mert jó, hanem mert széles tömegekhez szól, szélsõségek nélkül, ezért jobban eladható.
Hiszen a nagymamák nem fognak szimfonikus metált hallgatni kötögetés közbe és így az eurovíziós dalfesztiválon sem egy posthardcore banda fogja képviseltetni kishazánkat.
Szóval a popzene marketingjének életelve: lebutított, szélsõségektõl mentes zene egyszerû érzelemvilággal, --> ezáltal nagy célközönségre kivetítve, mert így valószínûbb a visszajelzés.
Ritka kivételként a popzenében is kikerülhetnek olyan elõadók, akikre évtizedek múlva is emlékeznek pl. Elvis Presley, de ezek tényleg nagyon ritka esetek...
Véleményem szerint a popzenész valaki olyasmi, aki eladja magát (a lelkét, érzéseit, gondolatait, jellemét) a siker reményében, éppen ezért nem szeretem õket én se.
A másik részrõl ott vannak a zenekarok (zenészek, hangszeren játszani tudó emberek, akik saját maguk szerzik a zenéiket és a szövegeiket), akik megtalálják stílusvilágukat és lebetonoznak annál, így rajongói körük talán nem lesz olyan populáris és széles, de az adott közönség biztos, hogy sokkal jobban szereti õket és évekig-évtizedekig kitart a zenekar mellett. Belõlük lesznek azok a legendák, akik a zene történelmét írják, õk lesznek az igazi nagyok, akiknek számait és az általuk írt riffeket még évtizedek múlva is millió hangszeren tanuló próbálja és akarja majd eljátszani, és totál ideges lesz ha nem sikerül neki...
Azonban az ilyen zenészeknek is van egy általában elfeledett hátránya, ami felléphet a karrierje során. Hiszen lehet hogy a huszonévesen sikeres punk bandát alapító ember már 40-50 évesen úgy érzi, hogy megváltozott, nemis, inkább kiszélesedett ( ez talán jobb szó) zenei ízlésvilágának köszönhetõen inkább átnyargalna valamilyen más mûfajba. Ekkor azonban az eredeti közönséget már nem tudja magával vinni, legalábbis jelentõs részüket nem (itt tulajdonképpen fennáll egyfajta kérdés, hogy a rajongó a zenekarhoz vagy a zenei stílushoz lojálisabb-e).
Egy másik lehetõség amikor a zenész/zenekar mellékprojektként egy másik zenekart hoz létre az ilyen anyagok kiadására, és a két zenekart párhuzamosan futtatja... Persze ez általában nem tartható fenn sokáig, mivel temérdek munkát követel, de lehetõséget ad, hogy valaki több mûfajban is kipróbálja magát. Például: A Blink-182 zenekar gitárosa egy idõben olyan témájú dalokat írt, amik nem nagyon illettek volna bele a zenekar profiljába, ezért a banda dobosával és még kettõ zenész barátjuk segítségével létrehozták a Box Car Racer nevû formációt. Mindössze két hónapot koncerteztek és kiadtak egy zseniális albumot - ami mai napig az egyik kedvencem - aztán mindenki visszatért a saját kis hája tájára.
Visszatérve a magyar zenekarokra, szerintem õk is érzik, hogy a magyar zenei élet inkább marketingre mint kultúrára épít. Szerintem ezért van az, hogy egyre több zenekar próbál a kezdeti indulás után független lenni, és a lemezeiket saját maguk kiadni - vagy az interneten ingyenesen letölthetõvé tenni - mert nem akarnak részt venni az ilyen "zenei életben" amit a média generál.
És igenis vannak jó magyar zenekarok és zenészek (mint ahogy külföldiek is) öregek és fiatalok egyaránt csak a média nem foglalkozik velük, mivel õk specializálódtak, és ezért nem adhatók el széles célközönségnek. Éppen ezért ne is a viva tv-n keresd õket...
Ja és persze, a példa a jó magyar zenekarokra. (A listanem teljes, az én véleményemet tükrözi, nem az általános megítélést; ahol tudok/akarok ott írok kis stílust vagy jellemzést, vagy hogy miért jók - szerintem):
- 30Y, alternatív, Habár mostanában "divat" lett hallgatni õket - én is a "bogozd ki" óta ismerem - rengeted érdekes számuk van, szerintem inkább a dalszövegek fogják meg az embert mint a zenei alap habár az is kiváló. Nem hallgatom folyton õket, mert nem a fõ zenei ízlésvilágom, sokkal inkább olyan zenekar akik egy bizonyos hangulatban hallgathatók, amikor van idõm elmerengni az egészen...
- Kispál és a Borz, alternatív, A magyar zenei életben jelentõsen résztvevõ együttes, gondolom nem nagyon akad olyan, aki ne halott volna róluk. A dalszövegek itt is elég kaotikusnak tûnhetnek, és megfelelõ utánajárás kell ahhoz, hogy mindig tudd hogy mirõl van szó (milyen személyes élmények alapján íródtak a számok). Azonban azon kevés zenekarok egyike, akinek ha elmész egy koncertjére, biztosan érezni fogod azt a kellemes bizsergést a hátad közepében, ahogy át tudod élni a számaikat. Én legalábbis ezért szeretem.
- Kiscsillag, alternatív, A Kispál és a Borz frontemberének másik zenekara. Egyszerû hobbizenekarnak indult, ami nem is lett több annál, a sikerek ellenére sem. Pont ez a kellemes könnyedség fog meg benne.
- Harcsa Veronika, jazz, Nem ismerem a mûfaj hazai felhozatalát, számomra azonban õ képviseli a jazz zene populárisabb vonalát, és azt nagyon jól teszi. (Emellett persze lehet, - sõt biztos - hogy vannak más jó elõadók is csak én nem ismerem õket.)
- Supernem, rock and roll, Igényesen egyszerû, bulizós számok, valamint elgondolkodtatóbb darabok is megtalálhatók a repertoárban.
- Tankcsapda, rock, Azt hiszem nem szorulnak magyarázatra. Zenei életüket folyamatos fejlõdés kísérte és egyre igényesebb darabokat raknak le az asztalra. Õk a magyar rockzenekar, azok akit mindenki ismer és szerintem mindenkinek van olyan száma amit szivesen dúdolgat tõlük.
- Depresszió, (nu)metál/rock, Egy feltörekvõ, még viszonylag fiatal zenekar, akik szintén folyamatos fejlõdésükkel lettek feltûnõek.
- Alvin és a mókusok, punk, Véleményem szerint azon kevés punk zenekarok leghíresebbike, akik az angol vonalat képviselik, azaz, rámutatnak az társadalom és a politika hibáira, akik megmondják hogy rossz a helyzet, de ezt nem ritmustalan darálós alapú zenével hozzák
- The Grenma, softcore punk/Kaliforniai punk, Személyes kedvenc magyar zenekarom, számomra õk képviselik a Blink-182/Sum 41/Green Day hazai megfelelõjét, ráadásul mindezt magyar nyelven teszik.
- Subcribe, (nu)metal, Nagyon lendületes zenét tolnak és abszolút koncertzenekar, inkább koncerten érezni hogy milyen jó a munkájuk.
- Mystery Gang, rockabilly, Az 50-es évek zenei témáit tudják úgy elõadni hogy a mai zenén nevelkedett emberek is táncra perdülnek ha meghallják...
- Falcongate, hardcore/softcore punk, egy viszonylag ismeretlen zenekar, angolul énekelnek és szerintem stílusvilágukban elég kiemelkedõt nyújtanak.
Mindemellett azt is hozzátenném, hogy amirõl idáig beszéltem az mind könnyûzene, emellett ne feledkezzünk meg a komolyzenérõl sem, hiszen az sem a tömegek zenéje, mégis alkothat a könnyûzenénél sokkal maradandóbb értékeket. (Hasonlítsa például mindenki össze a kaputelefonjuk/csengõjük hangját Beethoven "Für Elis" -ével ... gyakran alkalmazzák, mégis sejtette volna valaki hogy mi az eredeti zene?)
Nem beszélhetsz csak magyarokról a zenei válságot illetõen :-) Nekünk nincs úgymond saját mûfajunk, az összes pop- és rocklegendánk valahonnan származik. A mai tingli-tangli, elõadásukat zenének nevezõ alakulatok is követik azt, ami a nagyvilágból érkezik. Az elmúlt 10 évben sem hazai, sem külföldi igazán jó zene nem született, vagy ha igen, annak a hallgatósága igen csekély. De - véleményem szerint - a rétegzenék sosem befolyásoltak semmit.
Szerintem ezeknek a daloknak az értelmezéséhez valamilyen szintû irodalmi képzettség szükséges, hiszen nem utolsósorban versek írásával is foglalkozik Ákos barátunk. A 'Helló' szerintem csak egy egyszerû szerelmes dal. De ottvan példának a 'Gépszabadság', ami szerintem több mint világos, hogy mirõl szól, vagy a 'Minden most kezdõdik el' ami az üldözöttségrõl szól. Nem állítom, hogy az összes Ákos dalt értem, de szerintem vannak amik mély tartalmat hordoznak(pl az 56-ról szóló albumot könnyen meglehet érteni, mert ott tudjuk mireõl van szó), van ami csak szerelmes dal(ölelj meg újra) és van olyan amirõl tényleg fogalmam sincs:D
Manapság szinte már csak indie zenében találni igazán jókat. Érdekes, hogy az ismeretlen elõadók között sokkal profibb zenészek vannak az agyonhypeolt "új arcoknál"... (Rögtön ajánlanám a The Decemberists-et!)
Természetesen két legendát kihagytam a külföldiek közül, akik nélkül bizony sokkal szegényebb lenne a világ: Eddie Van Halen és Frank Zappa. Azért még biztos eszembe jut majd 1-2...
Jé, zenei legendákról van szó, és egyetlen szó sem esett arról az angol formációról, akik - 1964-ben alakultak - 2 korabeli jazz-rock lengenda vezetéknév-összevonásából adtak maguknak nevet - az elsõ énekes-szólógitárost kábszerfogyasztás miatti beszámíthatatlanság miatt kirúgták a csapatból - 3 film zenéjét szerezték (egyik a sajátjuk) - 1985-ben szétszakadt a zenekar, a fanok az ezután készült albumokat nem hallgatják...
Amúgy valóban világméretû "zenei válság" van... és a mai "zenészekre" nem tudok ezért haragudni. A szemetet a közönségnek készítik, azok a hülyék, akik mindezt finanszírozzák nekik.
Egy a lényeg: hadd süllyedjen a világ, de te hallgass jó zenéket.
Amúgy szerintem a magyar legendák: - Lord - Pokolgép - Ossian - Hobo - Deák Bill - Vikidál (és a zenekarok, amikben valaha megfordult) - Tátrai (és épp aktuális csapata) és bocs, ha kihagytam valakit.
Quimbi, Kispál, stb... nagyon jó zenék, de a legendától messze állnak.
Külföldi legendák is vannak bõven, a sor a legfelül említett csapattal indul - Queen - a két legnagyobb korszakalkotó hardrock-elõfutár: Led Zeppelin és a Who - egy tonna Jazz-legenda - + egy szakajtóra való rockzenekar (a legkimagaslóbbak talán: Iron Maiden, Metallica, AC/DC) - a disco-legendák (Abba, Boney M, Earth, Wind and Fire, Bee Gees, stb...) - Michael Jackson (és nem a halálhírének újdonsága miatt soroltam ide) - még biztos lehetne vagy 2-300 nevet említeni
Ne várjatok újabb legendákat, már nem lesz több. Az az a korszak volt, ez pedig ez Persze a tehetségek jönnek-mennek. Hallgasd, élvezd [Épp Tay Zonday-t hallgat]
Az álmatlan-t pedig én is szeretem, de ez a nyuszis ez tényleg fos:D
Elõször azt kéne tisztázni, hogy ki mit gondol, mi a lényege a mûvészetnek, zenének, és mitõl lehet jó egy zene (mitõl lehet szeretni valamit)? Miért kellene egy zenének szöveges (dalszöveg) formában üzenete legyen? Komolyzenékbõl merítve többet tudnék mondani, aminek viszont tényleg van mondani valója, és zenében is sokkal jobban kifejezi ezt (Schönberg: Piero Lunare -> persze, el kell olvasni a szövegét, és elgondolkodni rajta pár órát a zene hallgatása mellett, ami elõl vszínûleg kirohantok amíg nem értitek, mi a lényege :P)
Ti miért hallgattok zenét, és miért azokat, amiket szerettek? Amiket nem hallgattok, azokat miért nem?
Egyébként tényleg katasztrófa, hogy milyen zenéket adnak a TV-kben, a media zuhan, nem süllyed. Zene egyébként szerintem nincs válságban, vannak nagyon jó elõadók, sem komoly-, sem könnyûzenében. (komolyzenénél pl. filmzenékre érdemes gondolni).
A lényeg egyébként, hogy a zenének nem csak egy szerepe van, pl. lehet azért hallgatni, mert a ritmusa - amire egy dallam épül hogy ne legyen unalmas - mozgásra késztet ("lökdös"), háttérzene, hangulat fokozó, lehet csak pihentetõ, kikapcsolódást nyújtó. Ez mellett sok minden meghatározó abban, hogy ki milyen zenét képes "befogadni", komoly zenében meg kell érteni a több szólam kapcsolatát, felfedezni a harmóniákat (ezt sajnos nehéz így röviden megfogalmazni).
Nah egyelõre ennyi, majd még írok :P
Van benne igazság .
Anna pont annak a kislanynak volt az elodje a Balkan Fanatik-ban, aki Neked szimpatikus... Kicsit elvontabb a zenei vilaga es a szovegei, pl. a "Nyuszika" cimu szam is joval melyebb, mint ami elso hallasra atjon...