Furcsa, de a leggyakoribb közhelyektõl is mentes volt. Például a filmekben szinte kötelezõ jelleggel elõforduló jó és rossz párharca, ahol a fõhõs a film végén szemtõl szemben megküzd a fõgonosszal, majd happy end esetén legyõzi azt. Nos, ez elmaradt, de kaptunk helyette mást. Az ilyen apróságok sokat dobtak a filmen.

Az is érdekes volt, hogy a filmet nézve szinte alig tudtunk valamit az ellenségrõl, nem láttuk a legénységet: titokzatosak és távoliak voltak. Egyszer láttam egy fekete-fehér francia filmet, amely az I. világháborúban játszódott. Bár katonák szerepeltek benne, és csaták is voltak a filmben, mégsem lehetett látni egy árva németet sem. Sokan úgy haltak meg, hogy nem is látták az ellenséget, és ezáltal a nézõk sem, de nem is éreztem a hiányát.

Vagy akik látták, észrevették, hogy nincs nõi szereplõ a filmben? Egyszerûen nem illett a képbe, hiteltelen lett volna az adott korra nézve. Tehát kihagyták a kötelezõ fiatal szõke csajt, akit a fõhõsnek meg kell fektetnie a film 2/3-ánál, és megmentenie a legvégén, na meg a csókjával zárni a képsort. A másik ilyen film, amiben ez feltûnt: A dolog. Na abban az egyetlen nõnemû egyed egy sakkprogram volt. :)