Két olyan ember van, akit bizonyítotttan meteorit talált el, és túlélte: az elsõ egy alabamai háziasszony, akit az ágyban talált el egy meteorit (1954), amely beszakította házának tetejét, és széttörte a rádiót, majd az alvó nõre pattant. Kb. 4 kilós volt. A második ez a borsónyi kõdarab, amely a német srác karját súrolta a múlt hónapban.
Ki mondta hogy becsapódás volt? Miért nem inkább kilövés? Egyforma az esély.
Egyébként illett volna ide vmi számítás, de lusta dög vagyok ehhez. Csak annyit írnék - mielõtt a szõrszálhasogatók leordítanának - hogy egy-egy régi atombomba, Oppenheimer regénye szerint, 1000 napnál fényesebben ragyogott. A LED-ek speckóiból tudom, hogy a Nap felszínének hõmérséklete 5000 fok (Celsius/Kelvin tökmindegy), tehát az atom 5M fokot termel, és 100-200 méteres sugarú körben akciózna, De: Wiki: "A bomba robbanásakor a hõmérséklet a több száz millió Kelvint is elérheti. Ilyen állapotban az atomok fõleg röntgensugárzás formájában adják le az energiájukat. A levegõ pár méter után teljesen elnyeli a keletkezett röntgensugárzást, ezáltal hirtelen felmelegszik. Légköri detonáció esetében egy tûzgömb alakul ki, ami tágulni és egyben emelkedni kezd. Ez a tûzgömb egy 1 megatonnás bomba esetében az elsõ ezredmásodperc után 150 m átmérõjû, míg a legnagyobb átmérõje (10 másodperc után) 2200 m"
Az ûrben más a helyzet, tehát ott rá kellene tenni a célra.
Másrészt: 'Az üstökösmagok mérete 100 méter és több mint 40 kilométer között mozog. Gyakran „piszkos hólabdának” nevezik, bár a friss megfigyelések száraz, poros vagy sziklás felszínt mutattak, ami arra utal, hogy a jég a kéreg alatt rejtõzik (lásd Vita az üstökösök összetételérõl). Az üstökösmagok meglehetõsen szabálytalan alakúak, sima és durva felületek, benyomódások, hegygerincek, dombok, kráterek egyaránt elõfordulhatnak, mivel tömegük (és így gravitációjuk) nem elégséges a gömbalak kialakulásához. A mag szerkezete porózus, térfogatának 60%-a (vagy annál is több) lehet légüres tér.[1]' és: "A külsõ Naprendszerben az üstökösök fagyott állapotban maradnak, és kis méretük miatt rendkívül nehéz õket a Földrõl észlelni (bár a Kuiper-övben néhány üstökösmagot sikerült megfigyelni[12]). Ahogy egy üstökös megközelíti a belsõ Naprendszert, a napsugárzás hatására a víz, a megfagyott gázok és más illékony anyagok párologni kezdenek és kiáramlanak a magból, a korábban beléjük fagyott szilikátok, szulfidok és szerves vegyületek részecskéit is magukkal rántva. Az így kiáramló por és gázok egy hatalmas, rendkívül ritka légkört alkotnak az üstökös körül, melyet kómának hívnak. "
Tehát, ezeknek az észlelése nem gond, köszönhetõen a csóvájuknak.
ezt pedig imádom: "Még mindig sok földközeli üstökös van, de egy kisbolygóval való ütközés jóval valószínûbb, mint egy üstökössel."
További olvasmány Az aszteroidákkal más a helyzet, de méret szempontjából hasonlóak az üstökösmagokhoz.
A Földön ehhez van légkör. Az ûrben ha elpárologtat valammenyi anyagot és abból lesz gáz, a csinál valamekkora továbbító közeget talán, de az a földi légkörhöz képest valószínûleg csekély.
Gyakorlatilag az lenne az ideális, ha az összes aszteroidát belesöpörnénk a Marsba, meg a többi vizes holdba. De ez már bolygómérnökség, ehhez még fejlõdnünk kell.
Én nem vagyok ennyire rezignált. Egy atombomba nem csak a lökéshullámával pusztít, hanem a termelt hõvel is. Egy üstököst simán el tudnánk párologtatni. A nagyobb aszteroidákkal már problémásabb lenne, de azoknak is tudnánk befolyásolni a keringési pályáját. Nem kell lebecsülni az emberi technikát.
Egy kortárs angol konzervatív mondá: "Never underestimate a silent man."
Szerintem rövidesen szemtanúi leszünk annak, ami a 2010 Ûrodüsszeiában is történt. - A gázóriás a naprendszer második csillagjává változik. Éppen idõben van! :) - De ez nem valószínû, hiszen ehhez kicsi a tömege.
A többségét nem látjuk. Alapvetõen az égbolt k.rva nagy és ahogy talán az armageddonban is mondták, jelenleg mindössze pár százalékát tudjuk megfigyelés alatt tartani.
Egyébiránt még ha látnánk is õket, nem sokmindent tehetnénk a megelõzésre. Bruce willis épp nem ér rá, egyébként is marhaság egy üstökösre való leszállás (senki nem élné túl), megfelelõ ûrhajónk sincs a célra (örülünk ha a meglévõk kibirnak egy mezei fel/le szállást). A jelenlegi fegyvereink hatóereje az ürben elég csekély (egy atombombának fõleg a lökéshulláma az ami okozza a tapasztalt pusztitóerõt, az ürben azonban nincs levegõ), és ahhoz hogy hasson kb. a jupiteren túl kéne eltalálni (mert itt még egy pici röppályamódositás is azt eredményezheti hogy elkerüli a Földet).
Szóval ha egy ilyen meteor eltalálná a Földet akkor egy dolgot tehetsz: veszel magadhoz chipset meg kólát, aztán kiülsz egy magasabb dombra és nézed a tüzijátékot amig teheted...
Nyugi, te úgyis csak azt fogod észrevenni, ha becsapódik valami a Földbe, hogy eltûnt a lábad alól a talaj.....Szerintem csak véletlenségbõl tudnák észrevenni idõben.
azt hagy kérdezzem meg, hogy most akkor látjuk ezeket jönni, vagy csak akkor jövünk rá hogy volt, ha lebombázta a fél jupitert? vagy ez nem közeli még és lett volna idõ fúrótornyot építeni hozzá?
Ahogy elnézem...nem mostanába fogjuk az androméda csillagainak felszínét kutatni tüzetesen......