A kvantummechanikában szuperpozíció elvének nevezzük, amikor egy részecske (vagy hullám) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelmûen megállapítani. A részecske addig marad ebben, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol és milyen állapotban van. A probléma ott kezdõdik, hogy mérés (megfigyelés) hatására a szuperpozíció összeroppan, és a részecske egyértelmûen a lehetséges állapotok egyikébe kerül.
A kísérlet leírása:
Teller Ede egy 1996. október 21-én, a Debreceni Akadémiai Bizottság elõtt tartott elõadásában[1] így írja le a kísérletet Schrödinger szemszögébõl:
„Tegyük fel, hogy van egy macskám. Ezt beteszem egy ketrecbe, és a ketrec mellé odateszek egy radioaktív készítményt, amely percenként 50%-os valószínûséggel bocsát ki egy alfa-részecskét. Egy számlálót is odateszek, ami egy percre bekapcsol. Ha ez alatt a perc alatt jön egy alfa-részecske, akkor a számláló megindul, kinyit egy kis ajtót, bejön egy kémiai méreg, amitõl a macska meghal. Ha pedig nem jött alfa-részecske ebben a percben, a macska életben marad. Én ezt nem figyelem. A kísérlet végén a macska állapotfüggvénye olyan, hogy a macska egy fél valószínûséggel él, és egy fél valószínûséggel halott. Heisenberg szerint – mondja Schrödinger – ha most hirtelen ránézek a macskára, attól a tekintettõl a macska tényleg meghal, vagy a macska tényleg megél. Hát kérem szépen – mondta Schrödinger –, én ebbõl egy szót sem hiszek. Ez így nem lehet.”
Schrödinger macskája tehát élet és halál kvantummechanikai szuperpozíciójában lebeg, mivel sorsa összefonódott egy potenciálisan macskagyilkos α-részecskéével.
Ezek nem csak elméleti kérdések, a világunk része. Az, hogy ezeket a jelenségeket nem tapasztaljuk meg a földön, attól még ugyan úgy a valósághoz tartozik.
Ott az elemlámpa esete. Ez egy nagyon jó elméleti kísérlet. Ha mondjuk te vagy az ürhajon, és fél c-vel megy az ürhajó, te a menet irányba tartod a lámpát és felvillantod, te is fénysebességnek fogod látni a fotonok haladási sebességét magadhoz képest, függetlenül attól, hogy mozog az ürhajó. Én is fénysebességnek látom a foton sebességét, a távcsövembõl, mindentõl függetlenül. Ez az egy abszolút bárhonnan is mérve, minden más relatív, és változékony.
A józan ész azt diktálná, hogy 1 c meg 1/2 c, az 1,5 c. Mert összeadódik az ürhajó és a róla elindított foton sebessége.
Einstein óta tudjuk, hogy ez nem így lesz. Az a másfél c, az minden körülmények között c lesz.
Tehát ha a sebessége befixálódik bármilyen viszonyítási rendszerhez képest akkor más paramétereknek kell változniuk. Mint az idõnek, távolságnak, ilyeneknek.
Nagyon fontos, hogy észre vegyük, hogy amikor valamilyen tulajdonságot mérünk, mindig valamihez képest viszonyítunk.
Mikor sebességet mérünk, mindig a saját sebességünkhöz képest mérünk, vagy akár máshoz, önmagában egy haladó testnek NINCS sebessége, ha NINCS semmi amihez viszonyítani lehetne. Ugyan így az idõ múlása, egy órát csak egy másik órához lehet viszonyítani, óra lehet bármi ami jelzi az idõ múlását.
A tömeg is ilyen tulajdonság, és vele együtt a gravitáció is, és így a tér szerkezete is relatív. Vele együtt minden...
Az iker paradoxon nagyon jó kis szemléltetõ, bár egy kicsit belezavarodik az író a sajátidõ fogalmába.
A paradoxont feloldani konvencionálisan nem lehet. Csak akkor értjük meg, hogy a világunkban valamilyen eseménynek a végkimenetele lehet IGAZ, és lehet HAMIS is, egyszerre, csupán attól függõen, hogy milyen viszonyítási rendszerbõl szemléltük az eseményeket.
Ha a földön maradt testvér sajátidelyében vagyunk, és onnan szemléljük az eseményeket, az ûrhajó gyorsul a földhöz képest, ezért az ûrhajón lévõ iker lesz fiatalabb mikor visszatér.
DE Ha az ürhajót vesszük alapnak, akkor a föld gyorsul az ürhajóhoz képest, és mikor az ürhajó és a föld megint találkozik, a földön lévõ iker lesz fiatalabb. Uram isten ... "kiáltott fel schrödinger" és azt mondta, hogy ha ezt elõre tudtam volna soha nem lettem volna fizikus.
Ezt egyeseknek nagyon nehéz megértenie. Hogy a világunkban a dolgok egyszerre lehetnek feketék, és fehérek, több egymásnak ellentmondó állítások is igazak lehetnek.
Az egész világ is egy paradoxon, melynek elméletileg nem szabadna léteznie, és nem jöhetett volna létre, de mégis itt vagyunk.
Ez pont annyira értelmetlen kérdés, mint az, hogy ha fénysebesség közelében utazik egy ûrhajó és én elkezdek futni az eleje felé, azzal a plussz sebességgel immár átlépve a fénysebességet, akkor mi lesz... VAGY pláne, hogy egy zseblámpából kilépõ fénysugárral mi történik, mikor közel fénysebbel mozog a lámpa és még sorolhatnám. Ezek túlontúl elméleti kérdések, valóságalap és peremfeltételek nélkül.
De most ezen mit nem lehet érteni? Az összes eddig felvetett és bizonyított elmélet a valóságban is mûködik/mûködhet. Ez meg bullshit, mert
1. olyat mi nem fogunk elképzelni, hogy egy egyenes vonalú tér elkezd forogni maga körül 2. bármilyen anyagösszetételt választunk, nem lehet megcsinálni a lent leírt dolgot. Az fog kijönni, hogy széttörik/szétmálik/ ... az a bizonyos anyag. Ti meg itt játsszátok a fejeteket meg okoskodtok, meg csodálkoztok a sok faszságon, amit majd összehordtok a hetek alatt, mikor semmi valóság alapja nem lesz, hisz ezt a valóságban nem fogjátok bizonyítani. Mert nem is lehet. Nem arról van szó, hogy bizonyítsunk be bizonyos atomok/részecskék ilyen olyan mozgását.
Két eset van: 1. amit mondtam 2. most akkor elképzelitek tényleg, hogy ilyen anyag lesz. Akkor feltekeredik magán és kész, a vége a rúdnak/pálcának/kötélnek be fog gubózni abba a sugárba, ahol nincs még elérve a fénysebesség és ennyi. Ezen mit kell filózni itt oldalakon keresztül? Egyszerû, mint a vakablak.
Ettõl még ugyanúgy határsebesség a fénysebesség. 1, Ezek a kísérletek nem sértik a relativitás elméletet. 2, Itt anyagról beszélünk, annál a fénysebesség elérése is kizárt.
bullshit, az elméleti felvetése a dolognak már önmagában. Mivel semmilyen anyaggal nem lehetne kivitelezni, hogy torzulás nélkül forgassuk és megnézzük, hogy most akkor mi lesz... ezért tök felesleges gondolkozni ilyenen. Egyáltalán már egybe se maradna az egész. Mi a fasz értelme van az elméleti fejtegetésének, ha hülyeségre vezet esetleg?
Az 1 cm-re lévõ jelet is fel tudod gyorsítani 0,1c fölé. A végének ekkor c fölött kéne lennie, viszont nem fog, mert a sebességnövekedés helyett a relativisztikus tömege fog nõni (a mozgási E tömegként jelenik meg). Emellett lelassul számára az idõ.
viszont ha azt határértéknek veszed, akkor az 1 centire lévõ jelet 0,01 re tudod csak gyorsítani, mivel kapcsolatban áll a 100 centire lévõvel, és a kettõ jelet 1 erõ hajtja, ami ez miatt nem tudja a 100 centiset 1cnél gyorsabban hajtani...
1. megnézném, hogy te 0,101re gyorsítod, elõbb ég az el a súrlódástól 2. mivel nincs olyan anyag, ami ilyen összeköttetést biztosít, mert elõbb elég, nem tudod megcsinálni 3. új fizikusok bebizonyították, hogy a fénysebességnél gyorsabb is van (pl a neutronok közötti kapcsolat gyorsabban történik azt hiszem, + volt egy olyan csillag, ahol miután felrobbant, a törmelék gyorsabban távolodott, mint a fénysebesség)
azthittem megint idõutazásos topic lesz, de ez még annál is rosszabb :D
Több független kísérlet is bizonyította. Nagyon jó bizonyítékok a föld körül keringõ mesterséges objektumok nagy sebességnél történõ pályájuk, mely arra enged következtetni, hogy az objektum tömege megnõtt, ezért módosul a pálya íve, stb.
De nagyon jó bizonyíték még a CERN-i kísérletek, a gyorsítókamrákból származó adatok. Észlelték, hogy amikor a részecskéket c közeli sebességre gyorsították, ugrásszerûen megnõtt a részecskék tehetetlensége, és egyre több energia kellett, ahhoz hogy tovább tudják õket gyorsítani, stb.
Tehát számtalan forrásból vannak, tényszerû adatok. De nem csak erre, gyakorlatilag a teljes relativitás elméletre.
azért nem lehet átlépni, mert fényegességnél az anyag tömege végtelenségre növekszik, a relativitás elmélet szerint. Ezt az elméletet mai napig számtalanszor bizonyították, de cáfolni még nem tudták. Ezért.
hmm A relativitást nehéz úgy elmagyarázni egy két mondatban, hogy az ember rögtön megértse a lényegét. Ugyanis ott van a kognitív disszonancia. Az emberi elme nem ezekhez a dolgokhoz szokott. Teljesen át kell szervezned minden fogalmat, és szembe kell menj az eddig jól bevált konvenciókkal. Ilyen világ a hatalmas tömegek, és sebességek világa, de ilyen világ a mikrokozmosz, a kvantummechanika világa.
Nagyjából az a lényeg, hogy minden egyes pont saját világ koordinátával rendelkezik, saját eseményekkel, sebességekkel stb.
Tehát minden ilyen inercia rendszerhez megfeleltethetünk egy saját világot. A hasonló állapotban lévõ inerciarendszerekhez hasonló világ tartozik. Tehát az inercia rendszerek annál jobban hasonlóak, minél jobban megegyezik a mozgásuk, gyorsulásuk, sebességük stb. De.. akkor is eltérõek.
Lehetséges olyan állapot is, amikor az egyik ilyen inercia rendszer számára megtörténik egy esemény, de egy másik számára viszont nem. Ugyan azt a kísérletet vizsgálva, a kísérletnek más más kimenetele lesz. Csupán attól függõen, hogy honnan vizsgáljuk a kísérletet.
Úgy tûnik, mintha a szemlélõ azzal, hogy megfigyel, befolyásolja a kísérlet kimenetelét. De érvényes a kvantummechanikára is. Ott érvényes csak igazán.
Az inercia rendszerek egyediek, és amelyekhez egyedi világok tartoznak. Végtelen számú ilyen világ létezik. Mindegyik más, mindegyikben más más események is történhetnek, és ahogy egyre jobban távolodnak egyástól idõben, annál jobban különbözõek lesznek.
De azt is meg kell érteni, hogy mindeközben a részecskékbõl csak egy van. Mindenbõl csak egy van.
Nem minden világban van egy egy. Hanem egy részecskén osztozik minden világ, csak éppen az a részecske, vagy energia, tömeg, más világokban máshogy nyilvánulnak meg.
Tudjuk, hogy relatív a tér, relatív az idõ "idõ dilatáció", a sebesség is "ez egyértelmû, és a legkönnyebben igazolható is", relatív valaminek a hossza is "hossz kontrakció", relatív a tömeg is, tömegdefektus. Ha valamit gyorsítunk, egyre nagyobb lesz a tömege, így a tehetetlensége is, amihez már nagyobb erõ kell, hogy fenntartsuk ugyanazt a gyorsító hatást, de így még nagyobb lesz a tömege, a gyorsítás következtében és a relativitás elmélet szerint. Tehát ahhoz, hogy valamit c-ig fel tudjunk gyorsítani végtelen nagyságú energiára lenne szükségünk, mert a test tömege végtelenül nagy lenne. Tapasztalatok szerint, és Einstein megoldóképlete szerint is.
Tehát ezek a tulajdonságok, nem abszolút érvényûek, mert más más nézõpontból, más más világ koordinátából nézve különbözõek.
Szerintem meg alapból hülye feltevés hogy a fénysebességet nem lehet átlépni. Bár én azon is gondolkodok hogy mivel mérték meg? Ha mégis van valami amivel tudják mérni, honnan tudják hogy mik a fizikai határai a mérõeszköznek.
Ez egy elméleti labor okfejtegetés. Mi lenne ha???
Tehát nem az a lényeg, hogy eltörne a karja, meg hogy nincs annyi ereje, meg hogy elszakadna a kábel, stb stb.
A fizikai törvényszerûségek mûködésén van a lényeg. Relativisztikus fizikáén.
A kérdésre adott válasz nem lehet egyértelmû, nem lehet tárgyilagos. Pont ez a relativitás lényege...hogy honnan vesszük.
Tehát egy megállapítás nem biztos hogy mindenki számára igaz aki az eseményt vizsgálja.
Tegyük fel, hogy én pörgetem az egeret. Én azt fogom mérni, hogy csak megközelíti az egér vége a c-t. Azaz, elkezd spirálosodni a madzag, mint a galaxisok spirálkarjai.
Ha a madzag közepén vagyok, akkor azt látom, hogy minden forog körülöttem, és idõvel eltorzul a világ, feltekeredik, mivel a környezet tárgyainak a sebessége nem egyformák.
Ha az egér vége az inerciarendszer, akkor azt fogom onnét látni, hogy közel c-vel forog körülöttem egy fazon aki pörög, és a kezében van egy zsineg, amivel össze vagyok kötve én és az egér.
Minden esetben mozog a világ is, és ahogy telik az idõ, mindhárom esetnél a világ egyre jobban megváltozik, megnyúlik, feltekeredik stb, mint ahogy a zsinór is eltorzul, mert minden pont a zsinóron különbözõ sebességgel mozog, a különbözõ inercia rendszerekbõl nézve.
Az inercia rendszer egy pont lehet, és nem lehet vonal, vagy 2d,s felület.
Tehát úgy gondolom, hogy minden pont saját érvényes univerzummal rendelkezik, amelyek különbözõek az összes többi ponton lévõ világgal.
Ez megerõsíteni látszik a mostanában egyre többet emlegetett multiuniverzum elméletet. És értelmet nyer a kétrés kísérlet is, amelynél a részecskék más más inerciarendszerekkel kölcsönhatásba lépnek, szuperpozicióba kerülnek saját magukkal.
már elnézést de pl. szerinted ez hogy jött ide? ez a topik? fénysebességgel pörgetés fizikai testtel.. jó ég :|
"Kérdésem mi történik ha az egy centis vonalat 0,0101cre gyorsítom?" ...világvége. :D
komolyra fordítva a szót: szerintem nem tudod felgyorsítani 0,0101 c-re, mert ahhoz a 100 centis résznek is át kellene lépni az 1 c sebességet. ami nem lehetsétes (? ) szal ha a 100-as részt elvileg nem lehetséges odáig gyorsítani, akkor a hozzá tartozó rész (1 centis) sem tud gyorsítani ..vagy mi :D
Eszembe jutott valami amire örülnék ha választ tudnátok adni. Ha teszem azt fogom az egerem kihúzom a gépbõl majd teszek egy jelet a kábelre a dugótól 1 centire majd egy másikat a dugótól 100 centire. Ezután megfogom a dugónál fogva és elkezdem pörgetni. Egy adott sebesség elérésekor az 1 centis jelölés és a 100 centis jelölés egy egyenesre fognak esni. Ez úgy történhet ha az 1 centis vonal 3,14 centiméter/másodperc sebességgel halad míg a 100 centis 100szor ekkora vagyis 314 centiméter/másodperc sebességgel. Mi van akkor ha én az egy centis vonalat 0,0101 c-re gyorsítom? Akkor a 100 centis vonalnak, hogy egy egyenesbe essenek 1,01 c-vel kell haladnia. De a c-t átlépni nem lehet. Nagyobb c-re mondjuk 0,99 - ez az 1 centis vonal sebessége - már 99c kell a 100 centis vonalnál.
Kérdésem mi történik ha az egy centis vonalat 0,0101cre gyorsítom?