A nyugvó rendszer számára, a hozzá képest mozgó koordinátában lévõ l hosszúságú test a mozgás irányának megfelelõen megrövidül a nyugvó rendszer vonatkoztatási rendszerében.
Ha jobban belegondolok igaz. Csak elé kellene írni, hogy nyugvó rendszerben lévõ l hosszúság test...
Igen, a wiki nem a legmegbízhatóbb forrás. Szerintem annak a mondatnak így értelme sincsen. Az "egy nyugvó rendszerben" nem kellene oda. Vagy egy nyugvó rendszerben egy test hosszúsága I míg egy mozgó rendszerben I' ahol I>I'. Így korrekt lenne. Azt hiszem.
Tehát a wiki szerint, a nyugvó rendszerben lévõ l hosszúságú test, a mozgó számára, koordinátájában rövidül meg.
Ha, szóról szóra értelmezem a wikit, akkor ez jön le nekem. Persze, lehet hogy én nem tudok magyarul.
De ha jól értelmezem, az, amit a wiki állít szóról szóra, szembe megy Lorentz képleteivel, és Eintstein téziseivel is.
Tehát valakinek ki kellene javítania a szócikket.
Ez a wikirõl van:
A hosszúság-kontrakció, melynek értelmében egy nyugvó rendszerben l hosszúságú test egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül.
Figyeled a ragokat? Nem mindegy hogy van írva, mert így teljesen félre van magyarázva szerintem. Már én is veled értek egyet, és szerintem vagy én nem tudok magyarul, vagy a szócikkben van félre írva a mondat ragozása. Ki kellene javítani. Szerintem.
Ezt a bekezdést anno én is elolvastam vagy háromszor mire megértettem, hogy mire is akar kilyukadni.
"Tehát én úgy értelmezem ezt, hogy a majdnem fény sebességgel száguldó föld számára, ami a müon felé tart, a müon, és ahhoz képest nyugvó testek rövidülnek meg."
De nem azt mondtad fentebb te is, hogy:" A hosszúság-kontrakció, melynek értelmében egy nyugvó rendszerben l hosszúságú test egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül."
Így ha a föld száguld a müon felé akkor a föld rövidül meg és nem a müon. Hiszen õ áll.
Átnéztem a jegyzeteket. Belenéztem a nagy fizika könyvembe. Megnéztem amit te írtál, és megnéztem a neten található többi leírást is.
A jegyzeteim szerintem félrebeszélnek és neked lehet igazad a kontrakcióval kapcsolatban. Ergo tévedtem a hosszúság kontrakcióval kapcsolatban. A Lorentz képletek azt igazolják, hogy a müon számára fog megrövidülni a mozgó környezete a haladás irányának megfelelõen.
Tehát nem a mozgó koordináta rendszer számára történik a kontrakció, hanem a nyugvó rendszer számára történik a mozgó koordináta rendszerrel a kontrakció. Ergó..ahogy nézem a wikin is, és még pár helyen ki kellene javítani a ragozást IS. Azért mert össze vissza beszélnek az emberek, megtévesztenek engem is. A professzorok is megtéveszthetnek ha csak egy ragot is tévednek, és én ha tovább adom a tanultakat szóról szóra, én fogok hülyeséget beszélni...
De a második állítás nekem egy kicsit gyanús. Persze logikusan hangzik. Amit nekem tanítottak fizika órán az nem ez volt.
Röviden és tömören. Hossz kontrakció: A hosszúság-kontrakció, melynek értelmében egy nyugvó rendszerben l hosszúságú test egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül.
Tehát én úgy gondolom, hogy ha a müon inercia rendszerében vagyunk akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a föld rohan felénk. Azt fogjuk mérni, hogy a földön lassabban járnak az órák, a mi szemszögünkbõl. Ez eddig oké. Mi van a hosszúság kontrakcióval. ..lásd fentebb
Tehát a müon szemszögébõl, a müon nyugvó rendszerében l hosszúságú test, egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül.
A mozgó koordináta rendszer alatt itt most a földet kell érteni, mert az az ami most mozog a müonhoz képest.
Tehát a müon szemszögébõl, minden ami a müonhoz képest nyugvó "maga a müon" a föld koordináta rendszerében megrövidül.
Tehát én úgy értelmezem ezt, hogy a majdnem fény sebességgel száguldó föld számára, ami a müon felé tart, a müon, és ahhoz képest nyugvó testek rövidülnek meg.
Számomra is zavaros ez. Mert van, hogy arról írnak amit te mondasz, máshol meg mást írnak. Most nem lehet tudni, mi az igazság.
Szerintem az lenne a legjobb, ha Einstein saját publikációit vizsgálnánk meg, az eredeti nyelven amit kiadtak. Egy egyszerû szakfordítás ide nem elég.
A Föld légkörét az úgynevezett kozmikus sugárzás formájában szakadatlanul bombázzák különféle elemi részecskék a világûrbõl. Amikor ezek a részecskék kölcsönhatásba lépnek a felsõlégkör atomjaival, gyakran keltik más részecskék, az úgynevezett müonok záporát. Ezek a müonok nagyon rövid élettartamúak. Müonként csak néhány mikroszekundumig léteznek, ezután más részecskékké bomlanak el. Bár a fényéhez képest számottevõ sebességgel mozognak, mégsem élnek elegendõ ideig ahhoz, hogy az idõrõl alkotott hétköznapi fogalmaink szerint átjussanak a légkörön és elérjék a Föld felszínét. Ennek ellenére a részecskefizikusok a keletkezõ müonok legtöbbjét a Föld felszínén is érzékelni tudják. Az ellentmondás magyarázata egyszerû: minthogy ezek a müonok a Földhöz képest rendkívül gyorsan száguldanak, számukra az idõ lelassul. Pontosabban szólva a speciális relativitáselmélet szerint a müonok élettartama a 9-szeresére nõ a mi óráink szerint mért idõben, ahhoz képest, mintha nyugalomban lennének.
Emlékezzünk azonban vissza arra, amit korábban mondtunk: a speciális relativitáselmélet megengedi, hogy a müonok nyugvónak tartsák önmagukat. Saját vonatkoztatási rendszerükben viszont minden bizonnyal el kellene bomlaniuk, még mielõtt elérik a felszínt. Nos, egyáltalán nem! Ha a müonokat nyugalomban lévõnek tekintjük (azaz hozzájuk rögzítjük vonatkoztatási rendszerünket), akkor a Föld a müonok felé rohan, méghozzá a fénysebesség számottevõ hányadával. Ennek következtében természetesen a Föld összezsugorodik, legalábbis a müonok szempontjából nézve, méghozzá a Lorentz-transzformáció által elõírt mértékben. Minthogy a szóban forgó sebesség ugyanakkora, és mivel az egyenletekben a tér és az idõ szimmetrikusan jelenik meg, az összehúzódás mértéke pontosan ugyanakkora lesz, mint az idõdilatációé volt az elõzõ esetben - vagyis kilencszeres. Mivel az egyenletekben a tér és az idõ elõjele ellentétes egymással, a Föld légköre 9-ed részére zsugorodik. A müonok szempontjából tehát csak 9-szer kisebb távolságot kell megtenni ahhoz, hogy elbomlásuk elõtt leérkezzenek a Föld felszínére, ehhez viszont elegendõen hosszú az élettartamuk.
Bevágtam az egész erre vonatkozó részt
"számára a föld felszíne és a keletkezési helye közti távolság pusztán a nyolcada az általunk mértnek. Hosszúsági kontrakció. "
Minden jó, csak ezzel nem értek egyet.
Úgy javítanám ki, hogy a MI SZEMSZÖGÜNKBÕL, a müon számára a megtett távolság lerövidült. Avagy, a MI SZEMSZÖGÜNKBÕL lassult le számunkra a müon órája.
Ebben áll az ekvivalencia. Szerintem ez így helyes.
Nem mondasz hülyeséget.
Az idõdilatáció, és a hosszúsági kontrakció itt valóban ekvivalens. Azt nem tudom, hogy ez az egyenértékûség minden körülmények között, bármilyen kísérletben is megfelelõ, nem vagyok fizikus.
Szeretném ha újra átgondolnád a dolgot, de most már úgy, hogy figyelembe veszed a spec.relativitás elmélet axiómáit, az elsõ itt a fontos, hogy minden inercia rendszer egyenértékû. Minden koordináta rendszerben ugyan azzal a matematikával kell számolnunk.
Na most akkor nézzük mi az a hossz kontrakció wiki szerint is:
a hosszúság-kontrakció, melynek értelmében egy nyugvó rendszerben l hosszúságú test egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül, hosszúsága az eredeti hosszúság -szorosa lesz. Ez a jelenség hosszúságmérõ eszközökkel nem bizonyítható, mivel azok is hosszúság-kontrakciót szenvednek.
Nézzük meg az idõdilatációt. Egy másik következmény az idõdilatáció, mely szerint egy nyugvó rendszerben Δt idõ alatt lezajlódó esemény egy mozgó koordináta-rendszerben hosszabb ideig tart.
Mint tudjuk, ezek a jelenségek adott viszonyítási rendszerbõl nézve helytállóak. Tehát mikor azt mondja, hogy "egy nyugvó rendszerben l hosszúságú test" azt jelenti, hogy nyugvó, azaz a mi szemszögünkbõl vizsgálva, azaz a mi viszonyítási rendszerünkhöz tartozó dologról beszél.
"egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül" Tehát arról beszél, hogy a MI szemszögünkbõl, mert hozzánk képest mozog az a koordináta rendszer, " a mozgás mindig viszonylagos, mert ugye, mi mozog, mihez képest".
Tehát itt most nem számít, hogy a részecske élettartama nõtt meg 8-szorosra, vagy az út lett számára rövidebb 8-szor. A végeredmény ugyan az. De csak a mi szemszögünkbõl nézve.
A müon szemszögébõl nézve a föld az ami mozog a müon felé, közel fénysebességgel, számára a föld szenvedi el az idõdilatációt, és a földön lévõ események lassulnak le a müon számára, és szenved hosszúság kontrakciót.
Tudom, hogy egy kicsit nehéz, de egyszerûen nem kerülhetjük ki Einstein elsõ legfõbb principiumát, hogy minden inerciarendszer egyenértékû.
A müon számára, saját maga nyugvó állapotban van, a föld az ami mozog.
Emléxünk, mikor Superman addig prögött a föld körüli pályán körbe-körbe fénysebesség felett, míg visszament így az idõben és be tudott avatkozni. Végülis nem is olyan hülyeség a dolog, csak több sebbõl vérzik... :_d
Ugye ha bután nézzük a gunbanc inkább ott van, hogy a szemlélõktõl függetlenül hogy áll a tesók órája. Mert ugye az nem lehet, hogy 1x egyik vezet 1 órával, egyszer a másik, pedig ugyanazt csinálta végig az ûrhajó.
Már akkor is mérhetõ a sebesség/idõ összefüggés, ha egy gyors autóval körözünk a föld körül (vagy amerre jólesik) éveken át, nem muszáj ûrhajókban gondolkodni, még csak el sem kell hagyni a szorosan vett földi inerciarendszert. Már ilyenkor is mérhetõ az eltelt idõ különbsége (bár nyilván töredéke az ûrhajós kísérletnek). Ebben csak az a vicc, hogy ha egy körversenypályán köröz az autó évekig, akkor közben mindenki szépen bámulhatja a lelátókról, miközben a bent ülõknek lassulva telik az idõ hozzájuk képest... :D Vicces lehet, már ha van aki képes évekig egy körözõ kocsit bambulni.
Így lehetne pl. sztázisba rakni az embereket. Hiszen ha elég gyorsan mozgatjuk õket (centrifuga), akkor lassul számukra az idõ. A gond csak az, hogy idõvel belehalnak a pörgetésbe (pláne ha kicsi a sugár). :D
Én csak azt nem értem, a fénysebesség és az egér/egérkábel hogy jött most össze? :DD
John Gribbin Schrödinger kiscicái könyvében is benne van a "müon paradoxon". A magyarázat a könyvben a következõ: A mi szemszögünkbõl nézve a müon gyorsabban megy c-nél de az elfogadottabb állítás az, hogy az élettartama nagyobb mind amennyi megengedett. Pár a két dolog az eredmény szempontjából ekvivalens. Szóval... ha jól emlékszem a pontos számokra a müon a mi szemszögünkbõl 8szor tovább létezik mint szabadna. A müon a saját szemszögébõl nézve normál "élettartammal" rendelkezik azonban számára a föld felszíne és a keletkezési helye közti távolság pusztán a nyolcada az általunk mértnek. Hosszúsági kontrakció. Számunkra 8szor tovább él számára meg 8szor kisebb a távolság a kettõ pontosan kiegyenlíti egymást.
Hm marha érdekes dolgok vannak csak kár hoghy hülye vagyok ezekhez pedig érdekes dolgok csak tanulni soha nem szerettem
"A világ két felé szakad, létezik egy világ azok számára akik itthon maradtak a földön, és létezik egy másik világ is, azok számára akik az ûrhajóban utaznak." [... stb]
Kevered a kvantummechanikával, az számol több világgal. A relativitáselmélet csak egy világgal, és a paradoxon is feloldható vele, lásd wiki cikk.
Sõt, ha úgy veszem, akkor lehet, hogy csak az agyam egyetlen sejtje szerint van meg a jobb kezem, holott a jobb kezem világában nem is létezik a jobb kezem. Illetve létezik, csak mondjuk hat láb mélyen a föld alatt. Sõt, tovább gondolva lehet, hogy mondjuk a testemnek csak minden második atomja létezik, a többirõl csak azt hiszem, hogy létezik. De mivel ezt a végtelenségig folytathatnám, a végére csak egyetlen atom maradna, ami vagy létezik, vagy nem. És le is vonom a következtetést, hogy én csak egyetlen atom vagyok, és bizony létezek, legalábbis a saját világomban.
Bocs a hülyeségért, most szabadultam a kórházból (:
Faszom, akkor ez azt jelenti, hogy itt körülöttem senki és semmi sem valós, mert csak az én világomban léteznek? Lehet, hogy az õ saját világukban nem is ide születtek, vagy esetleg nem is léteznek? Huba...
Köszönöm, szépen kifejtetted. Most ugrott be nekem is, hogy a paradoxon lényege a részecske élettartama.
Hát igen. De ez nem megy ellen a relativitás elméletnek.
Aki felszínesen vizsgálja a jelenséget, az arra a következtetésre jut, hogy a müon, vagy pion gyorsabban halad a fénynél, ha figyelembe veszi a részecske élettartamát, ami néhány milliomod másodperc. De nyugalmi állapotban.
Már tudjuk hogy a gyorsan mozgó dolgok számára az idõ lassabban telik, errõl szól az ikerparadoxon is.
Tehát a müon a mi viszonyításunkból, akik a földön állunk, elérheti a földet, és úgy tûnhet hogy gyorsabban halad a fénynél, de igazából csak azért történhet meg ez a jelenség, mert a müon számára lelassult az idõ, tõlünk nézve. Lassabban telik számára az idõ, és így hozzánk viszonyítva késõbb is fog elbomlani. "mivel van egy fix bomlási ideje"
Viszont a müon szemszögébõl ahogy létrejön a légkörben, még meg sem kezdi az utat, már felbomlott, nemhogy elérhetné a föld felszínét. Számára soha sem lehetséges az az esemény, hogy elérje a föld felszínét. A müon közel fénysebességgel halad, így sem sikerülhet.
Tehát az egyik világban a müonok elérik a föld felszínét és becsapódnak, míg a másik világban, a müonok szemszögébõl, és akik velük együtt utaznak, ez a müon becsapódás soha nem jön lére, mert még a légkör felsõbb részében megsemmisül a kis részecske.
Tehát egyik világban bekövetkezik egy esemény, a másikban meg nem, vagy éppen egy másik esemény következik be, aminek más hatásai vannak.
És ahogy telik az idõ, a két világ egyre jobban eltávolodik egymástól, a különbségek exponenciálisan növekednek idõvel.
A létra paradoxonban egy hosszú létra szerepel, mely közel fénysebességgel mozog, ezért befér egy kisebb garázsba, mint a saját hossza.
Még egy érdekes témát bedobnék. Aki bõvebben tud róla, nyugodtan mesélhet. Ha már relativisztika: Pí-mezon? Elvileg csak nagyon magas környezetben keletkezhet (talán ózonból?), viszont föld közelében úgy detektálták, hogy gyorsabban kellett volna leérnie mint c. Ismét a relativitás.
"s mi történik, mikor visszatérnek ide a földre, onnantól akkor újra összeér a két rendszer?"
Ezért olyan izgalmas a fizika. =) Ezek olyan dolgok amik túl vannak minden határon, és ösztönösen próbálja tagadni az agy az összefüggéseket, a gondolkodási folyamataink nem ilyen világ számára van felkészülve. Egyszerûen már már túl megy legzoralabb Sci-Fi-n is ami a valóságot illeti.
Na nézzük logikusan. "Olyan mint egy mesedélután =) "
Van két iker, perce pontosan ugyan akkor születtek, ugyan úgy öregednek normális körülmények között. Legyenek õk az A és B ikerpár.
Mind a kettõnél van egy elõzõleg egymáshoz szinkronizált atomóra, ami olyan pontos, hogy 100 milliárd év alatt hibázik egy másodpercet "elméletileg maradunk".
Az ikerparadoxon egy relativisztikus dinamikai gondolatkísérlet, amit több fizikai kísérlettel is igazoltak.
Az ikerpár, az órával a zsebükben a földön elbúcsúzik egymástól, A jelû itt marad a földön, B pedig nagy távolságra indul egy ûrhajón.
Vázoljuk fel grafikusan a folyamatot, idõben és térben.
Ez a Minkowski diagram, egy téridõ sík szelet. A Minkowski sík origójában van a föld a jelenben "és mi is", innen indul a kísérlet. Az X tengely jelöli a távolságot. A cT pedig az eltelt idõt.
B jelû iker beszál az ürhalyóba és gyorsítani kezd relativisztikus sebességre. Most nem kezdek el számolgatni hogy mennyire kellene neki pontosan. A Lorentz képletekkel ki lehet számolni.
Tehát az egyik itthon marad, A nem mozdul sehova, számára csak az idõ telik, minden évben a vonalon van egy egy pont ami jelzi az idõ múlását.
A mozgó iker számára is ott vannak a pontok, amik jelzik az idõ teltét számára. Ne feledjük, hogy a viszonyítási rendszer a föld, és mi is ott vagyunk. Figyeljük a kísérletet.
B iker 7 év múlva visszatér, és fiatalabb mint A iker párja aki itthon maradt. Megnézzük az atomóráikat, és látjuk, hogy B órája csak 6 évet mutat. Míg a földi óra 7 évet mért.
Az állítás az idõkülönbségekrõl nem paradoxon, hanem határozott tényszerû állítás. B rövidebb sajátidõben tette meg az utat. A különbség oka B világvonalának változásában, gyorsulásában van.
Eddig OK. Menjünk tovább. Namármost Einstein speciális relativitási elmélete is kimondja, azt, hogy minden inercia rendszer egyenértékû.
1. Axiómája: Minden fizikai jelenségnek, és így a jelenség leírását megadó elmélet matematikájának azonosan kell lennie minden inerciarendszerben.
Tehát mindegy, hogy a földön vagyunk, vagy az ûrhajón , ugyan azokkal a képletekkel kell számolnunk, és ugyan azt is fogjuk tapasztalni, ugyan azokkal a tapasztalati törvényszerûségekkel.
Tehát most akkor végezzük el a kísérletet újra, egy újabb ikerpárral, mindent ugyan úgy, azzal módosítással, hogy én, és te most nem a földön maradunk, hanem felszállunk az ûrhajóra.
Elkezdõdik az utazás, és mi kinézünk az ablakon, látjuk a gyorsuló mozgásban távolodó földet. Tehát a mi viszonyítási rendszerünkben a föld az ami utazik. Majd visszafordulunk ugyan annál a pontnál mint az elõzõ ûrhajó. 7 év múlva visszaérkezünk a földre. A mi atom óráink 7 évet mutatnak, míg a földi órák csak 6-ot.
És itt kezdõdik a gubanc.
Az elõzõ kísérletben pont fordítva volt. Csak annyi volt a különbség, hogy mi a szemlélõk nem az ûrhajón voltunk, hanem a földön.
Tehát csak egy elfogadható magyarázat van. A két inerciarendszer számára megváltozott a világ, különbözõ féle képen. Eltorzult az idõ.
A két viszonyítási rendszer utolsó közös pontja az a pillanat és hely amikor és hol az ûrhajó beindította a gyorsítást elõidézõ hajtómûveit.
A világ két felé szakad, létezik egy világ azok számára akik itthon maradtak a földön, és létezik egy másik világ is, azok számára akik az ûrhajóban utaznak.
A két világ eseményei különbözõek lehetnek, mint bármilyen mért adat, idõ, tér stb.
A különvált világokban kell hogy legyen legalább egy eltérõ esemény. Minden világ különbözik a másiktól. Akkor is ha csak egy atomnyi eltérés van. Végtelen számú különbözõ világ létezik. Ezért ebben a multiuniverzumban minden kombinációra van egy világ. Van egy világ, amelyben szüleid még élnek, amelyben te milliárdos vagy, vagy te vagy a világ ura, meg olyan is amelyikben éppen most szívrohamot kapsz. Minden olyan kombinációra létezik egy világ, amelyet a természeti törvények megengednek hogy létezzen. Minden pillanatban végtelen számú új világ jön létre.
Ez a magyarázata a paradoxonnak.
Tudom, hogy nagyon fantasztikus, de most úgy néz ki, hogy ez van. Hogy miért így van, azt nem tudom. Felvetõdik a kérdés, hogy Isten vajon létezik e?
Ha jól értem, ezek szerint ha a az ûrhajós ikerpár tér vissza a földre, akkor visszatér a földi rendszerbe, tehát õ fiatalabb lesz, ha viszont a földön maradt testvér jut fel az ûrhajóra, akkor meg õ lesz a fiatalabb?
"Attól a ponttól, hogy az ûrhajó begyújtotta gyorsító hajtómûvét, a két rendszer egymástól VÉGÉRVÉNYESEN elszakadt, és más más mérési eredmények lesznek igazak a két elszakadt viszonyítási rendszerre, világra."
s mi történik, mikor visszatérnek ide a földre, onnantól akkor újra összeér a két rendszer? Sõt, akkor elvileg az ûrben is van egy pont, egy pillanat, amikor az idõ úgy telik, mint a földön nálunk, akkor az szintén egy metszéspont a két világ közt? Érdekes ez a dolog, amiket mondasz, s belegondol az ember, elvonatkoztat az eddig általa gondolt realitásoktól, akkor rájön, hogy tényleg így mûködhet, csak épp emiatt sok új kérdés is felmerülhet.
Ha nem érdekel, az egy dolog, nem látogatod a topicot és téma lezárva részedrõl. De feleslegesen trollkodni miatta egy másik dolog, úgyhogy megkérlek, hogy hagyd abba.
Nem biológiai oka van annak, hogy a gyorsuló mozgásban lévõ iker lassabban öregszik.
Azért van ez, mert számunkra az az óra ami az ûrhajó fedélzetén van lassabban jár, de számára ez fordítva van.
Tehát, a mechanikus órában a rugó ami hajtja a mutatókat, lassabban mozog számunkra. A kvarcórában lévõ kristályok lassabban rezonálnak. Sõt, lassabban mozog az iker aki az ûrhajón van. Lassabban is ver a szíve. És ez mind csupán annak a következménye, hogy ott az idõ múlása a földi órákhoz mérve lassabb.
De..ugyan ez a megállapítás igaz az ûrhajós számára is ránk nézve, akik itt maradtunk a földön.
Tehát mi megmérjük és azt mondjuk, hogy számára lassabban telik az idõ. Õ is megállapítja ugyan ezt, majd azt mondja, hogy számunkra telik lassabban az idõ.
Most akkor valaki hazudik.
Egyszerûen az történt, hogy a két viszonyítási rendszer "a föld és az ûrhajó" egymáshoz képest gyorsuló mozgást szenvedett el, idõben.
Az idõ, és minden más tulajdonság eltorzult számukra.
Attól a ponttól, hogy az ûrhajó begyújtotta gyorsító hajtómûvét, a két rendszer egymástól VÉGÉRVÉNYESEN elszakadt, és más más mérési eredmények lesznek igazak a két elszakadt viszonyítási rendszerre, világra.
Ha meg akarod érteni, akkor azzal kell kezdened, hogy elfogadod azt a tényt, hogy az idõ múlása nem állandó minden nézõpontból. Vagyis az idõ múlása nem egy fix, sérthetetlen dolog. Hiába azonos az eltelt idõ a két független szemlélõ számára, külsõ szemlélõ számára eltérõ.
Mondd már meg mi értelme van kiszámolni valami olyasmit, ami nem létezik? Ha eltekintünk egy fontos tényezõtõl. Tök értelmetlen és hülyeség. Ennyi erõvel fogom és kiszámolok pl. aerodinamikai tulajdonságait egy repülõnek és mondjuk eltekintek a súrlódástól.
Ha gyorsan mész, lassabban telik az idõ. Ez persze egy kétszázzal robogó Porschében ugyan nem mérhetõ, abban inkább "bár tovább tartott volna" érzésed lesz a megállás után. De. Végy két egyforma, egymáshoz viszonyítva pontos órát. Az egyiket küldd meg valami bitang nagy kezdõsebességgel, hogy repülje körbe a Földet, és érjen vissza hozzád, a másikat tartsd a zsebedben. Amelyik mozgásban volt, jóvbal kevesebbet fog mutatni, mint az, amelyiket magadnál tartottál. Magyarázat: Egy magadnál tartott órát esetenként felhúzol, ha megáll, míg egy Föld körüli páláyn lévõt ott egyen meg a fene, ahol van, Neked úgyis van másik.
Ikerparadoxont már rég nem tudom megemészteni, hátha most sikerül.
Kérdésem: A Földön maradt iker biológiai folyamatai és a fénysebességgel utazó biológiai folyamatai nem egyformán zajlanak?
Teszem azt 36000 szívdobbanásonként étkezik az egyik és a másik is! Miért lesz akkor is öregebb a Földön maradt, ha közben mind a kettõjük szíve egyszerre dobban?
Nem értem :-(
Megelõztél, én is pontosan ezt akartam írni. Azzal a kiegészítéssel, hogy tapasztalataim szerint eddig csak a paksi utcalányoknál volt mérhetõ a fekete lyuk sugárzása.
Ha feltesszük, hogy nem, tehát elhanyagolunk egy-egy fontos (a sebesség növekedtével egyre nagyobb) visszatartó erõt, akkor nem is olyan nehéz a fénysebességet elérni, még biciklivel is menne a dolog.
Kvantummechanikai események következtében elõfordulhat egy olyan jelenség, hogy egy virtuális részecskepár egyik anti tagját elnyeli a feketelyuk, ami bekerül a lyukba, ott találkozik egy anyagi részecskével, amik együtt kioltják egymást. Míg a pár másik tagja elszökik a feketelyuktól, és szabadon száguld a világban mint anyagi részecske.
Érdekes ez a topik. Most én is felteszek egy érdekes kérdést: Ha a fekete liknak akkora a gravitációja hogy a fény sem tud kiszabadulni belõle (visszaesik rá), akkor hogyan lehet mégis mérhetõ részecskesugárzása
A téma mondjuk mehetett volna nyugodtan a Fizika topicba, és akkor a hülyeségeikre büszke "beirok az újtopicba" embereket nem kellene gyomlálni, plusz alapból olyanok reagáltak volna, akik itt is értelmes válaszokat adnak...
Másfelõl pedig megkérnék mindenkit, hogy ne egymással foglalkozzatok, hanem a témával. Ha egymást akarjátok macerálni, ott a gumiszoba.
Az a baj, hogy minél gyorsabban pörgeted szerencsétlen rágcsálót, annál nagyobb erõ nehezedik a zsinórra. Egy bizonyos sebességet túllépve ez az erõ nagyobb lesz, mint az egered zsinórjának szakítószilárdsága, és szegény genius cucc úgy kirepül az ablakon, hogy a szemközti postáhjoz éppen megérkezõ pénzszállító autót is behorpasztja.
"DE ettõl függetlenül, az elõzés ugyan addig tart, csak más mennyiségnek TÛNIK minden résztvevõ számára. nem?"
Valami ilyesmi. De nem csak tûnik, hanem tényleg más idõhosszokat mérünk.
Azt nem mondhatnánk, hogy az elõzés ugyan addig tart, mert egyszerûen nincs abszolút idõ, amihez viszonyítani tudnánk minden más esemény bekövetkeztét.
Ilyen elmélet volt régen az ÉTER, mint valami, mindenhol jelenlévõ abszolút viszonyítási rendszer, de ez az elmélet megbukott 1887-ben a Michelson–Morley-kísérlet-ben. Mely kimutatta, hogy hibás az éter elmélet, és nincs abszolút sebesség, mivel nincs abszolút tér amihez ezt mérni lehetne.
Einstein ebbõl a kísérletbõl indult el, és építette fel hatalmas fizika-elméleti birodalmát.
Tehát az, hogy az elõzés ugyan addig tart, az nem lehetséges, mert egyszerûen nincs abszolút viszonyítási rendszer, amihez képest bármilyen viszonyítási rendszerbõl viszonyítani lehetne.
A fény sebessége mindenhonnan nézve abszolút. De ez a viszonyítási alap meg olyan, hogy amit a fényhez viszonyítasz, kijön egy adott érték "idõ, út, sebesség, tömeg, hossz, térfogat, alak, forma, energia, stb" adott rendszerben, egy másik rendszer számára már nem igaz. Ott már más értékeket mérnek.
bas*ki, sehol nem lehet normálisan kommunikáló embereket találni? mindenhol folyik a szar. egymást köll szapulni állandóan. hogy puszítaná ki magát az egész emberiség már, azt érdemelné.
én mondjuk ezt szimplán elintézném azzal, hogy minden viszonyítás kérdése, és függ a résztvevõk tulajdonságaitól, például az eseménytõl való távolság, sebességük, látószögük, minden.
Szóval ha van három emberünk, két autónk, egyik 100-al, másik 105-el megy. Áll egy ember közvetlenül az út szélén (a), egy a 100-al haladó kocsiban ül (b), egy pedig messze áll az úttól, de még látja az eseményeket (c). Akkor a 105-el haladó autó elkezdi elõzni a 100-al menõ b-t, akkor ha ez a orra elõtt történik, neki pillanatoknak tûnik az egész. b számára legyen körülbelül öt perc, míg c számára, aki csak messzirõl látja, más perspektívából szemléli az egészet, ezért ez neki ez körülbelül 5 perc. DE ettõl függetlenül, az elõzés ugyan addig tart, csak más mennyiségnek TÛNIK minden résztvevõ számára. nem?
Ha mondjuk csak 5 el mész lassabban az ûrhajóval mint c, a földhöz viszonyítva. Kinézel az ablakon, és láthatod, hogy egy másik ûrhajó majdnem fénysebességgel megy gyorsabban nálad.
Tehát a földhöz viszonyítva te adott irányba 99% c-vel mész, majd melletted elsuhan adott irány felé egy másik ûrhajó ami hozzád képest szintén 99% c-vel megy.
A földhöz képest a klasszikus fizika szerint akkor a 2. ûrhajónak 198% c vel kellene mennie, azaz közel a fénysebesség duplájával.
De érdekes módon a földrõl szemlélõdõ nem ezt tapasztalja, õ azt fogja látni a távcsövével, hogy te 99% c-vel mész, és a második ûrhajó meg kb 99,2% c-vel megy.
Éssss. Csak igen igen lassan történik az elõzés, míg te aki az ûrhajón vagy, az elõzést közel fénysebességûnek látod a 2. ûrhajó hatalmas sebessége miatt, számodra csak egy pillanat mûve az egész. Míg a földön maradtak számára akár órákig is eltarthat.
A földön lévõk számára, és számodra az elõzési esemény máskor, és máshol következik be. Tehát a két inercia rendszer egymástól végérvényesen elszakad, más más világokban folynak tovább.
Én asszem kezdem érteni, bár nem az van oda írva, javítsanak ki, ha nem:
A fénysebesség közelítésével az idõ torzul az utazó szempontjából. Kinti szemszögbõl a fény gyorsabb volt, hisz amaz lassabban ment. A belsõ szemszögbõl pedig azért megy ugyancsak fénysebességgel a fény az õ szempontjából, mert: a külsõ dolgok felgyorsulnak az õ szempontjából, hiszen nála lelassult az idõ. Kint az ikerparadoxon példával élve elsuhan pár év nagyon gyorsan. Tehát a fény meg olyan határsebességgel megy, ami a kint látott "felgyorsult téridõben" ugyancsak fénysebességgel megy, hiába 1km/h a különbség.
Csak szerintem én is rosszul gondolom mert most akkor jöjjön a legnagyobb érdekesség: ki nem tért a cikkben arra az író, hogy mi van, ha pl 5km/h-val megyek lassabban, mint a c, és elmegy mellettem egy másik ûrhajó, de az 2-3 km/h-val gyorsabban. Õt meg csak 2-3al látjuk gyorsabban menni????
a linkelt idõdilatációs témát elolvasva, nekem kicsit nehéz elképzelni a vonat-autó példát. az autó miért suhanna el a vonatban ülõ megfigyelõ mellett? lassan elõzi meg, csak 1km/órás különbség van köztük. de biztosan csak én képzelem el rosszul.
hm basszus, elkezdtem számolgatni ez a sebesség a már több topikban említett ionhajtómû 20-30x-osa :O
Két bájtba, 16 bitbe, csak valami nagyon redundáns adatot lehetne tömöríteni.
Én is dolgozok egy tömörítõn, már évek óta foglalkozok a témával. Most ott tartok, hogy csináltam egy programot, ami bármilyen bevitt halmazból, arra érvényes rendszert, szabályszerûséget állít fel, amit felhasználva kevesebb információval is pontosan leírhatóvá válik a bevitt adathalmaz pontos állapota, bitrõl bitre.
Tehát bármilyen megadott adatsorozatból ad egy kis redundanciát, amit kevesebb információval is le lehetne írni.
Az eredményeket beadtam a bme-re, ha esetleg lesz rá pénz, akkor megindulhat a további programok fejlesztése, de egyedül nem fogok neki veselkedni. Az eddigi melóm is nagyon sokáig tartott, és egyedül beláthatatlan sok ideig tartana, hogy ebbõl lehessen valami.
Ha érdekel valakit, majd nyithatok neki topikot ahol publikálom nektek az eredményeket.
legjobb téma, pcfórumon emlékszem jó pár hónapig olvastam mit hablatyoltak össze a 2 bájtba tömörítésrõl, a kedves topiknyitó el se árulta mi lenne az, hogy esetleg egybõl bebizonyítsuk, hogy hülyeség, de nagyon védték a dolgot. Tudod, az a "begyepesedett agyú tudós" meg ilyen érvek. Nem is zavarta õket, hogy minden nap valaki elmondta, hogy miért nem lehet.