nekem anyám belgyógyász, és nekem is az orvosi merült fel elõször, de most az 5 éves környezettudományi szakomat fejezem be. Aztán külföldre mennék, mert angolból a felsõre hajtok:)
hát, okos következtetés. épp tegnap is megkérdezték ugyanezt tõlem. de ha elmondom, hogy ma a tudásközpontban csak bámultam ki a fejembõl, és aztán tanulás helyett levettem a polcról egy vaskos molekuláris sejtbiológia tankönyvet, és azt olvasgattam, abból az derül ki, hogy nem vagyok orvosis. (sajnos, ugyanis mindig orvos akartam lenni leginkább, úgyhogy valóban erre utal a nevem.) de joghallgató sem vagyok, aminek mondjuk örülök:D
ja értem OFF: Pécs szép város a sétáló utcát nagyon bírtam, olyan lejtõs, meg a Dzsámi is tetszett, a Vasarely múzeum is, de a kolesz, ahol kiránduláskor megszálltunk borzalmas volt:D hemzsegtek a lukak a szállás büdös is volt furcsa körülmények voltak. Meg van ott egy jó billiárdos hely:D
amúgy ez a drsenorita ez arra is utalhat, hogy jogra esetleg orvosira jársz nemde?:)
igen, Pécs ♥ :) neeem, nem vagyok kolis, de jobban is érzem magam, hogy nem:P azt meg nem árulom el, hogy milyen szakos vagyok, mert azzal az infóval könnyen kideríthetõ lenne kilétem:D
értem, amire gondolsz. a lakótársaimmal igen sokat beszélgetünk az élet dolgairól, többek között ilyesmikrõl is. szerintem mindenkinek ugyan azzal van baja, de magán senki sem veszi észre. ellenben én igyekszem nem hasonulni a "mai fiatalság" többi képviselõivel...ne értsd félre, nem fényezni akarom magam, dehogyis. csak valahogy úgy mondanám, hogy még õrzök igazi értékeket, számítanak nekem olyan dolgok, amik esetleg másoknak nem... észre kell venni azokat az embereket, akik értékesek. sajnos nagyon kevesen vannak, éppen ezért nehéz õket megtalálni; de lehet, hogy épp ezért lenne könnyû, mert az értékeikkel kitûnnek mások közül:) nekem is sok bajom van a társadalommal, elhiheted. aztán az egyetemi tanulmányaim sokban segítettek jobban megérteni bizonyos dolgokat, no meg tapasztalok is nap mint nap, és olykor elég nehéz megmaradni annak, aki vagy és nem kiborulni mások miatt...
nem tudom, a mai korosztály (tisztelet a kivételnek persze) nem tudja mit akar, legtöbb esetben ki akarja élni magát egy bika mellett, aki mondjuk egy gizda, nagyképû mocsok, mûember de mégis az érvényesül jobban, ráadásul a naivitás és ez az egzisztenciavágy már, a fiatal csajok rögtön elvárják h tartsd el õket holott pl még egyetemista vagy és azért küzdesz h normális munkád legyen (várjunk kezdjük ott h alig van munka)...
aztán ezen nõk nagyrésze 30 éves koruk után megkeresnek, hogy lelkitársnak jó leszel és csináljunk családot meg minden, hamár kiélték magukat...
Nem tagadom, de nem ez a lényeg xD azon kívül, hogy eltököltem a dolgot valami építõjellegû hozzászólás, amit én nem vettem észre, olyan hiba?
Amúgy legtöbbször azért nem hívtam fel, mert õ kérte. 3-4 hónapig (állítólag) hárított minden közeledést miattam,...ami most mellékes is, mert hazudhatott is, de a lényeg, hogy az érdeklõdését fenntartottam, tehát nem csináltam rosszul addig, valamit a végén rontottam el.
megértem, mivel ez vidéken sincsen másképp:P én se találok sose normális fiút... azt az egyet kivéve, aki már nem szeret:S de én arra gondoltam az általánosítás alatt, hogy nem jó, ha alapból úgy állunk hozzá a másikhoz, hogy na tuti nem normális
pedig látod, hogy csak ilyen helyzettel van az embernek dolga. Itt volt Gabe Logan esete is pl, múltkor ugyanerre panaszkodott egy másik srác másik topikban, az ismerettségi körömben is mindenkinek csupa csalódása van a nõkkel...
azért ez nem olyan egyszerû:) tudom, hogy bonyolultak vagyunk, de nem mondanám azt, hogy minden esetben hülyíteni akarunk. nekem például eszembe nem jutna, hogy hülyítsek valakit, vagy megbántsam, ennek ellenére a saját bizonytalanságom miatt sokszor úgy alakul, hogy hülyítésnek tûnik...
én nem szoktam senkit hülyíteni, õszinte vagyok elvárnám ugyanezt másoktól is de lányok különösképp képtelenek erre, sokszor kétértelmûek a lépéseik, még akkor is, ha állítólag csak barátkozni akarnak talán azért mert 1-2 embert mindig talonban tartanak
hát, értem.. de szerintem kivételek mindig akadnak... a saját példámból tudom. hiszen eszembe nem jutott volna egy olyan srácot magamnak szerezni, mint az a srác, akit most is szeretek (sajna, már viszonzatlan). ne kérdezd, mért. ez hosszú és bonyolult. de elérte, hogy megszeressem, és ne is akarjak mást rajta kívül. akkor, amikor mi összejöttünk, velem sok türelme volt. de egyébként nem hiszem, hogy túl sok türelme lenne a lányokhoz... lehet, hogy épp ezért unt meg engem is... na, szóval, a lényeg, hogy nem szabad általánosítani, ezt már megtanultam:)... a távolság meg tényleg gáz. én országon belül lakom tök máshol, mint az említett srác, szerencse volt, hogy egy városba járunk egyetemre. de amikor haza utaztam, rémes volt a hiánya. úgyhogy szerintem érthetõ, ha valaki hivatkozik a távolságra. az már más tészta, ha csak ezt az okot használja "álcázásnak"...
az az igazán hosszútávú barátságra vonatkozik. Nekem ahhoz nincs türelmem, nemhogy egy lánnyal, de srácbarátom sincs úgy igazán, max haverok és ismerõsök innen onnan akikkel ritkán eljárok...legtöbbször ez úgy mûködött, hogy hmm azt gondoltam, ha egy lánnyal megértõ vagyok, és elbeszélgetek vele kiállok mellette mindenben lelkileg akkor azáltal szeret meg és akkor utána már könnyebb esetleg randira hívni. Sajnos ez nem történt meg, odáig még nem nagyon jutottam el...egy lány volt, akiért kimentem Ukrajnába vele nagyon jól elvoltam igazán magamhoz illõnek éreztem õt minden tekintetben, de aztán nem jött össze természetesen a távolságra hivatkozva (ami valószínûleg nem igaz, csak egy könnyû indok)
nekem már ki van a tököm az egésszel irántam is azok a lányok érdeklõdnek legfeljebb, akik iránt én meg nem. miért nem jön pont úgy össze soha, hogy oké legyen
"nehéz azt a bizonyos elsõ benyomást lemosni magáról az embernek..."
Azt meg se kell próbálni lemosni! Felesleges idõpocsékolás. Ne a férfi pedálozzon, hanem a nõ! Rossz az ismerkedési stratégia, ha valaki bekerül a "csak barát" kategóriába. Változtatni kell rajta, és arra gondolni: "Van még hal a tengerben!", és röhögni egy jót a haverokkal!
ez az, ugyanezt szívtam meg én is, hamár egy lány barátként kezel, hamár a bizalmába férkõzöm akkor érdekes módon nem akar többet:S:S elég vagy neki barátnak és nehéz azt a bizonyos elsõ benyomást lemosni magáról az embernek...
"Én meg viccesen az orra alá dörgöltem, hogy...akkor tetszem, igaz és eddig csak talonban voltam?"
"írtam egy üzenetet neki, amiben levetkõztem a nagyképû, flegma álarcomat és megírtam, hogy szar hogy nem beszélünk és az egész szûz dolgot és hogy mit is akartam valójában...de ha most kérne, felhívnám."
"Másnap már beszéltünk is...fura volt megnyílni, megnyílni egy lánynak...de tetszett, nagyon türelmes volt és megértõ"
"azt mondtam neki, hogy kedvelem és félek, hogy megcsalom, ha nem élem ki magam elõtte"
"Még 1 hónap eltelt csak msn-ezéssel...és néhány telefonbeszélgetéssel"
"odajutottam, hogy elhívom valahova, egy közös idõtöltésre, nem bírtam kimondtani a randi szót:) Kb 5-ödjére megtörtént"
"Elmondtam, hogy rettegek, hogy meg fok bántani"
"inkább azt mondtam, hogy iszonyú lenne, ha elveszíteném és még mindig félek, hogy meg fog bántani"
"Tegnapra azért már megnyugodtam, írtam neki egy hosszabb sms-t"
**** Te nem vagy FÉRFI! Csak egy érzelgõs, drámázó fiúcska...
hát mert a lányok fiatalon még az állatokhoz vonzódnak, mert az izgalmassá teszi az életüket, e mellé meg kell egy érzelmes srác is aki az érzelmi szükségleteiket is kielégíti, de tõlük nem akarnak semmit. ez vagy te. olyan huszonéves koruk második felében nõ be a fejük lágya
"Lehet valaki ezt tisztábban látja nálam, fiúk, lányok? Mit tegyek?"
Persze. Keresni kell mást. Õ nem szeret téged, ennyi. Ja, és ne hibáztasd magad azért, mert lassan közeledtél. Meg úgy az egész történet logikusan levezethetõ miértjét se keresd. Egyszerûen csak lépj tovább.
Amúgy szerintem nagyon sokan ott szívják meg, hogy a kapcsolatokat birtokviszony alapon kezelik.
A mai hétig nem gondoltam, hogy lehetnek érzéseim is...sõt, hogy létezik jófej csaj (igen így gondoltam). Még februárban poénból elküdtem egy kötekedõs üzenetet kb 30 csajnak a csajok és pasikban. Kb mindegyiknek ugyanaz volt a válasza...hát negatív persze, ezekre mind ugyanazt válaszoltam, valami félvállról vevõs poént, mire az egyik megadta az msn címét. Nem igazán érdekelt, de azért felvettem, hátha megfektethetem, ha ilyen könnyû befolyásolni. Dumáltunk párszor mielõtt kiderült, hogy van barátja, de elég rossz kapcsolat volt, bonyolult is...nem is írom le mi volt a baj. Már eltelt 3 hét...és kb minden héten beszéltünk 3 napot és 2 órát legalább ...amikor kiderült, hogy õ csak a hosszútávú kapcsolatokban hisz. Én meg mivel csak el akartam veszíteni a szüzességem valakivel, ez kicsit elkeserített. Egyszer azzal jelent meg, hogy éppen munkában van...és megadta a számát, hogy hívjam fel. Én meg viccesen az orra alá dörgöltem, hogy...akkor tetszem, igaz és eddig csak talonban voltam? Még vagy 3 alkalommal megkért ezután, hogy hívjam fel, de nem tettem, nem akartam kapcsolatot, meg talonban is voltam ugye :) Aztán 2 hét után valami nagyon fura történt....hiányzott, hogy nem beszélhetek vele. Erre írtam egy üzenetet neki, amiben levetkõztem a nagyképû, flegma álarcomat és megírtam, hogy szar hogy nem beszélünk és az egész szûz dolgot és hogy mit is akartam valójában...de ha most kérne, felhívnám. Másnap már beszéltünk is...fura volt megnyílni, megnyílni egy lánynak...de tetszett, nagyon türelmes volt és megértõ, egyáltalán nem nevetett ki...de még mindig nem akartam kapcsolatot...azt mondtam neki, hogy kedvelem és félek, hogy megcsalom, ha nem élem ki magam elõtte. És...megértette, azt mondta vár rám...mást elküldene a faszba, de velem nem bírja megtenni. ??? Még 1 hónap eltelt csak msn-ezéssel...és néhány telefonbeszélgetéssel, kezdtük megszokni....vagy igazán megkedvelni egymást, azután valahogy ...odajutottam, hogy elhívom valahova, egy közös idõtöltésre, nem bírtam kimondtani a randi szót:) Kb 5-ödjére megtörtént, fel is jött hozzám, de nem feküdtünk le egymással, csak nálam aludt, nem mondom, hogy nem történt semmi, szikrázott a levegõ, de tetszett, hogy nem csinált magából ribancot, még úgy is megállta, hogy 4 hónapja nem volt férfival. Nagyon jól éreztük magunkat, másnap délig nálam volt. Annyira...biztonságban éreztem magam vele. Sokat beszéltünk ezekután és nem értette, miért nem nyílok meg neki. Elmondtam, hogy rettegek, hogy meg fok bántani...mert lássuk be a csajok néha megbolondulnak, jót nevetett ezen, ezután 2 hétig nem találkozutnk mert nem bírtam összeegyeztetni a szabadidõmet, vizsgáimat vele,de felhívtam azért többször. És kezdtem rájönni mi is történt...ezt akartam mindig is, nem idegen lányokat meghúzni, elmondtam neki is, azt mondta olyan vagyok mint egy angyal a vállán. xD Egy nap este hazaértem melóbol, beléptem facebookra és láttam, hogy...kapcsolatban van, mi a...? Nem is sokkal rá láttam, hogy letiltott az oldalon, hogy ne lássam. Hát gondolhatjátok, hogy szép éjszakám volt. Másnap felhívtam,...de nem kérdeztem rá, hátha elmondja, de nem. ...ezért arra gondoltam elõször, hogy harcolok érte, nagy nehezen megmondtam, hogy hiányzik...és van egy érzés kialakulóban bennem, és akarom õt...nem tudtam megfogalmazni és nem akartam kimondani a szót...inkább azt mondtam, hogy iszonyú lenne, ha elveszíteném és még mindig félek, hogy meg fog bántani. Még ezzel se bírtam rá, hogy színt valljon. Viszont elmondta, hogy hiányzom neki és ilyen barátot akart mindig is. Így már teljesen összezavarodtam, de legalább tudtam, ha nem engem választ az orra alá dörgölhetem, ezeket, amiket most nekem hazudott, miután randizott mással... megbeszéltem vele egy randit...igen ki mertem mondani már...vasárnapra, de nem vette fel az nap a telefont. Másnap hétfõn már betelt a pohár nálam, felhívtam és mondtam találkozzunk ha már nem dolgozik, legalább egy félórára, mert beszélnem kéne vele személyesen, azután rávett valahogy azzal, hogy idáig is meg tudtunk beszélni mindent, még telefonon is. Hát rákérdeztem. Azt mondta felhívta az ex pasija és elment vele randira, smároltak stb...de nem akar vele lenni, mert alkesz volt és ez neki nem kell, nem jelentett neki semmit és azért tiltott le facebookon, hogy ne lássam mi van, amíg elrendezi a dolgot...és az most lesz, ahogy elmegy hozzá. Beszélgettünk és a végén kilyukadt oda azért, hogy az is lehet, hogy elcsábul, mert a srácot jobban ismeri, közös múltjuk van, tudja a pali hogy mi a gyengéje...stb, ekkor már tudtam, hogy végem van. És amikor megkérdezte, hogy hogy tudtam meg, meg minden...kicsit elképedt, hogy bírtam ki és miért nem szóltam rögtön. Kurva szar volt arra várni, hogy a lány akibe beleestem éppen más faszihoz megy áttárgyalni a kapcsolatukat...de mit tehettem volna, vártam. Másnap felhívtam és kaptam az egyszerû választ, hogy nem engem választott, sorry....és akkor mindent kiadtam, hogy miután elment vele randizni, engem miért áltatott azzal, hogy hiányzom stb, és egyébként is miért kellett ki csalogatnia az odumból és jól tökön rúgni...nem tudta a választ...azt mondta, le akarja tenni a telefont, elbúcsúztunk egymástól. Ez történt a héten kedden és belegondolni is szörnyû, hogy akár soha nem beszélhetek vele, mert nem csak beleestem, nem csak azért mert nem engem választott, hanem mert kedvelem is, nagyon.
Tegnapra azért már megnyugodtam, írtam neki egy hosszabb sms-t, hogy kicsit elborult az agyam, sajnálom, hogy meg akartam bántani, pedig nem is akarnék ilyet tenni soha és igaza volt, simán randizhatott mással is, nem jártunk. Meg azt, hogy milyen is volt számomra ez az egész, és szerintem már barátok is voltunk, még ha átléptük is valamennyire a határt, hogy nem haragszom és hogy számíthat rám mindezek ellenére, ha kellenék.
Persze legbelül...érzem, hogy elnyomom az érzést, hogy beleszerettem, de ha boldog azzal az emberrel, akkor legyen az. Aztán néha más érzés önt el...szerelmesnek lenni önzõ dolog, bárki bármit mond, nem csak a másik boldogsága számít, hanem az enyém is és néha arra gondolok, hogy elmegyek a munkahelyére, amikor végez és elmondom, hogy érzek, még ha nem is változtatna ez a történteken, legalább tudná. Viszont ha ezt megtenném, akkor ha véletlenül még összefutunk a városban...akkor már egy õrültnek fog tartani és nem is merne szóba állni velem, ha ilyet tennék most. Mi a fa**t kéne tennem? Mert tudom, hogy ez most nem az a helyzet, hogy az kell, ami nem az enyém hirtelen és hogy fasz voltam hogy 3-4 hónapot vártam az elsõ randiig és nem láttam tisztán, mit is akarok.
...a legrosszabb persze az lenne, ha igazából nem is ment volna vissza barátjához...csak akkora féreg voltam, hogy az elõzõ héten azzal a megnyílós telefonálással, hogy az akkori mondanivalóját a képébe akartam dörgölni, ha nem engem választ, hogy...lehet engem se választott. Senkit se...és él bennem ez a gyanú, mert mióta a másikat választotta, azóta nincsenek kapcsolatban a facebook szerint.
Lehet valaki ezt tisztábban látja nálam, fiúk, lányok? Mit tegyek?
SZiasztok kérlek szavazzatok ezen az oldalon!! http://www.randivonal.hu/sikertortenetek/osszes_sikertortenet/fiatalsag_boldogsag/48218 Csak egy tetszik gomb semm más! u.i. azért ide írom mert facebook-ról és iwiwrõl lehet szavazni!!!! Köszi
Nem nem. Felreertitek. Nem en vagyok akihez visszament. Hanem en a masik fel vagyok :) Kb. ugy van, h vagyok en es a volt baratja...na de akkor mar en sem ertem h mit akar....de ha szakitotak akkor csak ugy hirtelen mi a f@sznak esett a karjai koze...soha nem ertem meg...leszani meg nem konnyu mivel ahhoz tul hosszu es bonyolult.
Tipikusan olyan eset, hogy le kell szarnod.
Visszatért, hogy még egy nagy döfést mérhessen a szívedre. Persze te vevõ is leszel erre, a kapott jótanácsok ellenére. Ha nem így lenne, nem tetted volna fel a kérdést itt a fórumon. Aztán összeroskadsz vérzõ szívvel, ahogy a lány eltervezte. Ahelyett, hogy mondjuk elküldenéd a jófenébe a mocskos ribancot még most
Egy elsõre hibbantnak, és bunkónak tûnõ tipp, de csak csináld:
menj vissza idõben, még, még, még, igen, még, még, igen még azelõttre hogy lett volna ez a kapcsolat, igen, igen, oké még egy kicsit menjünk vissza, oké, helyben vagyunk, tehát helyben, az akkori helyben
most vedd át, hogy ebben a helyben mihez van/volt kedved, és ahogy azt csinálod, és hogy mindez akkor milyen érzés, igen, még, minél több dolgot idézz fel, igen menj bele, meg is van
most idõzz itt el egy idõt
mindezt amit most megéltel magadba áthozod a mostba, és veled is marad
Hát, asszem én megértelek. Velem is volt ilyen, bár elég rég. Tényleg rosszabb a fizikai fájdalomnál, az embernek elmegy az egész életkedve, és önbizalma, és.... hát egyszerûen szörnyû!!! De majd megyógyulsz, csak idõ kérdése. Mondjuk nekem elég sokáig tartott, de talán mert elsõ szerelem volt, és mert a lányok érzékenyebbek. Bár ezek után nem vagyok benne biztos. Mindenesetre én szorítok, h helyre jöjjenek a dolgok, vagy legalább minél elõbb meggyógyulj :)
Nagyon remélem, hogy az idõ helyrehozza a dolgokat. ( igaz szerintem tökéletes már sosem lesz, legalább is most így érzem :/ ) Valóban rosszabb, mint "bármilyen" fizikai fájdalom.. egyszerûen még sosem voltam ennyire padlón.. Semmihez nincs kedvem.. :/
Tudom h milyen ez az érzés.NAgyon sajnálom h ezt át kell élned mert rosszabb a fizikai fájdalomnál is.
Én sajnos nekiálltam,vagyis egy picit gyakrabban öntöttem fel a garatra.De nem vészesen.
A másik h foglald le magad,kezdj el sportolni vagy csinálj vmi olyat ami elvonja a gondolataidat,és azt csináltam.Sportolj,szórakozz,ami belefér. Az idõ mindent megold.Idõvel enyhülni fog,ha most úgy érzed h ez nem igaz akkor majd késõbb rájössz h az idõ mindent megold.
Nem is tudom mit írjak.. Csütörtökön szakítottam a barátnõmmel. Egy hónapja voltunk együtt, és igen, valóban SZERELMES voltam ( vagyok )... :/ Szerdán még egész este együtt voltunk, csütörtökön pedig közölte, hogy neki ez így nem megy tovább. Azóta nem veszi fel a telefont, nem reagál semmi sms, msn, fb-re. Én meg szó szerint majd meg döglök a "fájdalomtól", még sosem éreztem ilyet, minden bajom, napok óta nem alszok egyáltalán, lázas vagyok egyebek.. Legszívesebben annak örülnék a legjobban, ha vége lenne az egész világnak, de legalábbis nekem..!!! ( nem vagyok emo, ezt megjegyzem. )
Van. Én ismerek is egy ilyen embert: Minden második héten halálosan szerelmes ...csak mindig másba. Aztán mindig ugyanolyan intenzíven nyüglõdik, mikor vége lesz, de nagyon vicces. :D
"Régen egy nyári szép napon Csak megláttalak, s egybõl fölállt a faszom Kéz a kézben jártunk, vörösbortól hánytunk S azt hittem, hogy érzek Óh nem...."
"Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el." - Coelho
-Nekem is, mint ha valami különös vonzódásom lenne a reménytelen dolgokhoz. :D
"Fájó szível, szerelmesen mit tegyek?" Hát ha olyan szentimentális fasz vagy mint én, akkor szopásra vagy ítélve. Ha nem, akkor meg hamarosan vége lesz. De valószínûleg az vagy, ha még topikot is nyitottál emiatt. ;)
Sztem korkülönbség nem számít, ha nem iszonyú nagy, végzettség szintén nem, ezt csak a diplomások hiszik, viszont a teljesen különbözõ érdeklõdés és gondolkodás már gond lehet.
szerintetek ha két szerelmes közt jelentõs különbség van (kor,érdeklõdési kör,végzettség) az elõbb utóbb szakításhoz vezet?
sziasztok! kíváncsi vagyok a véleményetekre! barátnõm 2hete szakított velem, az én hibámból próbáltam helyrehozni a dolgot, de õ már nem akarja, mert már nem szeret. utolsó reményem a szerenád. 10 hónapig voltunk együtt, és a 11. "hónapunk" alkalmával szeretnék megpróbálni, hátha... nagyon szeretem, de senki nem gondolná rajtam kívül, hogy lenne esélyem. Ti mit gondoltok? vissza lehet szerezni?
Bocs, az elváltat nem olvastam, csak a 23 barátnõt. Úgyhogy csak a második kérdésem jogos.
Bazd ki ahelyett, hogy írogatsz olvasnál normálisan és felfognád mit írtam. Már elváltam a feleségemtõl. És nem én dobtam az asszonyt hanem õ kurt félre.
Hat nem akarlak elkeseriteni de ha gyokeresen nem valtoztatsz az eleteden akkor ez atmeneti boldogsag lesz. A cihologust mindenkepp latogasd meg hatha ertelmesebb otlete is lesz miert vannak duhkitoreseid.Azt azert tudd hogy tobb eselyed aligha lesz,ha ezt elbaszod,akkor vege. Orulok annak hogy helyrejonni latszik az eleted,de ez nem fogja semmisse tenni az eddig problemaid meg akkor sem ha most par hetig egy uj embernek fogod erezni magad.Javaslom hogy beszelgessetek sokkal tobbet a kedveseddel es oszinten kidumalva a problemakat,talan kozosen egyszerubb lesz megtalalni a megoldast is. Hajra.
Én is a pár napos kikapcsolódásra gondoltam elõször. Mondtam is már neki,a válasz az volt rá hogy ugyan hogy jönnénk el szabira.Na majd meggyõzöm.
Most látom hogy nem is mondtam még a nagy hírt.
Ma délelõtt ahogy megjelent a fiammal,épp magamba voltam roskadva és odajött hozzám a párom hogy ha figyelek rá mondana valamit.
" Úgy döntött hogy holnap visszajönnek " HURRÁ :)
Úgyhogy most az következik hogy megtartsam magam mellett örökre. Ez lesz a nehezebb igaz? Fõleg az én természetemmel.Azt már tudom hogy nem szabadna viselkednem.Valami erõ kéne hozzá. Honnan,kitõl kapok ilyen képességet :)
Munkával is csak egy probléma van. Carterx hsz-ei alapján kb. körülrajzoltam hogy milyen ember. Munka közben könnyen lehet abból vita, hogy pl.: a felesége egy picit ügyetlenkedik, Carter-re meg háth ez bosszantóan hat. Pedig meszelésnél aki nem ért hozzá, elõfordulhat hogy valamit nem úgy csinál ahogy kéne. Eze pedig egy újabb nagy pofon a kapcsolatnak ! Én inkább egy kirándulást, vagy valami közös programot javasolok egy nyugis helyre...
Ez azt jelenti, hogy szeret, és bízik benned... Ne hagyd cserben, ne engedd, hogy még egyszer csalódnia kelljen benned. Gondolom te is tudod, hogy lassacskán elérkeztél az utolsó esélyedhez. Bármennyire fontos vagy, szerintem többet nem fog adni. "de együtt akartuk csinálni pl-ul a meszelést." Na akkor sztem kezdetnek jó ötlet, ha fogod és megcsinálod :] Nem csak azért, mert jó gesztus, de a munka eltereli a gondolatokat, meg valamilyen szinten olyan, mint a meditáció. Magadra reflektálhatsz közben.
Ez nem büntetés, hanem a te és a családod hosszú távú érdeke. Tehetsz egy erõpróbát. Ha a leírtakhoz gyenge vagy... nos a változtatáshoz még több erõ kell...
Én jelenleg nem látok mást mint egy narkóst, akinek elvették az adagját... és aki a problémát, az adag visszaállításával akarja orvosolni.
Lentebb volt egy kérdésed: "A kisfiam elég gyenge lelkileg,nemtudom kitõl örökölte." A válasz: tõled, az apai minta.