Én is nagyon kedvelem Epikuroszt, mert olyan mulatságosan csinál hülyét magából nap mint nap. Éppen ezért nem dühítem fel magamat a beszólásain, helyette jót szórakozom rajtuk, mint pl. ezen is.
Emellett olyan édi, amikor professzori szerepben tetszelegve írja le a legnagyobb sületlenségeket, fõképp fizikából.
En kedvelem Epikoruszt, mert nagyon jokat rohogok a beszolasain. Es a ha megfigyeltetek akkor szivatja az embereket ha nagy hulyesegeket illetve semmit sem mondanak a temaval kapcsolatban. Nem kell minden kis aprosagert megharagudni, az ember csakis magat duhiti fel es nem masok ot. ;)
Nem. Nem azt mondtam, hogy szerihntem lehet szilícium alapú is, hanem: "El szoktak! játszani a gondolattal". Most nem fogom feltalálni neked a spanyol viaszt.
El szoktak játszani a gondolattal, hogy szilícium alapú életforma is kialakulhat, mert az is képes hosszú láncokat alkotni (szén esetén pl. a sejtmembránok, de minden más is).
Csak annyit szeretnék hozzáfûzni, hogy amikor azt mondtam, hogy az evolúció kicseszett velünk, arra gondoltam, hogy egy olyan emberi faj alakult ki, ami ahogy te is mondtad, miket teszünk. Ily módon az evolúciót (Istent, A Nagy Káoszlényt, stb...) teszem felelõssé az ember hülyeségeiért.
Magyarul nem találom hirtelen: "An organic compound is any member of a large class of chemical compounds whose molecules contain carbon. For historical reasons discussed below, a few types of compounds such as carbonates, simple oxides of carbon and cyanides, as well as the allotropes of carbon, are considered inorganic. The division between "organic" and "inorganic" carbon compounds while "useful in organizing the vast subject of chemistry...is somewhat arbitrary"["
A "szerves" igazából egyszerûen az azt jelenti hogy szén alapú, tartalmaz szenet a molekula (pl a nejlonzsacskó is "szerves").
És igen, az általunk ismert kémiai rendszerben kizárólag a szén képes olyan sokféle kötést létrehozni, hogy a középiskolai kémiában háromból egy tanév csak errõl szól, a CO2-tõl a DNS-ig. :)
Fantáziálni lehet arról hogy vajon más körülmények között, pl. nagyobb hõ, nyomás, vagy a Halálcsillag lézersugara hatására más elem is elkezdene-e igy reagálni, de ez is csak remek példa arra hogy fingunk sincs amíg nem jártunk ott, addíg vagy van ilyen, vagy nincs.
Kövezz meg bátran, mert sem a kémiához, sem pedig a bioszhoz nem értek, de élet csak szerves anyagból keletkezhet? Már úgyértem, egyáltalán mit definiálunk életnek?
Láttam a filmet, tetszett, tanulságos mese, és nem teljesen alaptalan, bár persze azért túlzással él. Ellenben az evolúcióval kapcsolatban nem értek egyet, mármint amit írtál, azzal. Hogyan cseszett ki velünk az evolúció? Szvsz mi magunkkal csesztünk ki jól, amikor pénzre és politikára rendezkedtünk be, miközben ész nélkül sokasodunk (és itt azért meg kell említeni, hogy bár igaz, hogy kreol, vágottszemû és egyéb társaink jóval szaporábbak a fehér embernél, azért ha hirtelen egyedül a fehér ember maradna a földön, akkor is ugyanúgy szembe kellene néznünk a túlnépesedés problémájával, csak 1 kicsit kevésbé lenne sürgetõ). Szóval ennek a berendezkedésnek meg semmi köze az evolúcióhoz, bár nem vagyok tudós, de józan paraszti ésszel úgy gondolom, az evolúció valami olyasmire vonatkozhat jelen esetben, hogy az ember két lábon jár, eszközöket készít/használ, "fejlett" kommunikációs képességekkel rendelkezik, stb. Az, hogy a semmibõl teremtett pénzzel és a politikusok kénye kedve szerint rángatott szálakkal mérgezett társadalomban élünk, a saját balfaszságunk. Kié kevésbé, kié meg nagyon is! Visszatérve az elméleti síkra, igen, nos az életnek száz meg ezermillió féle formája kialakulhat a világegyetemben, de ha feltesszük, ismétlem, feltesszük, hogy valami az emberihez nagyon hasonló civilizációról beszélünk, még akkor sem biztos, hogy õk keresztül mentek hasonló dolgokon, illetve ha még ez is teljesül, akkor sem biztos, hogy a mentalitásuk alapján bele akarnának szólni a mi dolgainkba.
Az a baj, hogy a többi naprendszerrõl nagyjából annyit tudunk, hogy vannak, de semmi konkrét statisztikát, csak sejthetjük hogy nagyjából olyanok mint a miénk.
Például mindenki azt hitte pár évvel ezelõttig, hogy a gázóriások valami fizikai törvényszerûség miatt vannak távol a naptól, erre ahogy több tucat exobolygót felfedeztek, kiderült hogy eddíg minden más gázóriás Merkúr-szerû pályán van, és mi vagyunk a kivétel.
Mi van, ha legközelebb az derül ki, hogy mondjuk egy fontos szerves anyagból csak ennek a galaxisnak ebbe a szögletébe jutott az õsrobbanáskor?
Nem mondom hogy így van, de akár így is lehet, mi szubjektív szemlélõk vagyunk tehát az hogy mi létezünk, az automatikusan elfogulttá tesz ha meg akarjuk érteni a valószinûségi esélyeket.
A cikk eleve gyanús, mert csakis az alienek fotózhatták le a Tejutat onnan, ahonnan a kép ábrázolja. Szóval az idegenek már köztünk vannak.
Tetszik ez a kis kép a tenyérben a kis fácskával.
Olvasta valaki Terry Pratchett-tõl a Manák trilógiát? Tisztára, mint amikor az Odakintrõl vitatkoznak.
A hurrik hurrognak, tudod!? :-)
Most épp jókedvemben vagyok, kedves MacropusRufus, és elmagyarázom neked az antropikus elv lényegét:
A világegyetemben található értelmes civilizációk száma > vagy = 1.
Ez ilyen egyszerû. Aki azt mondja, hogy jobban tudja, mint én, az hazudik (vagy viccel). :-))
A te állításaid - utolsó két bekezdés - még cáfolatot sem érdemelnek.
Na meg mit is cáfolhatnék azon a rettentõen tudományos állításodon, hogy a csillagászat csak rizsa, a Nagy Bummot nem lehet bizonyítani (tudd meg, senki nem is akarja bizonyítani) stb.
A tudatlanságod kb. úgy gyõzi le a tudást, mint ahogy a csak magyarul értõ, viccbéli parasztbácsi gyõzedelmeskedik a hozzá több nyelven szóló külföldin: Na látod, hiába beszél annyi nyelvet, nem ment vele semmire!
KillerBee: azért imádom az sg fórumát mindígh van egy hozzád hasonló, aki helybõl bárkit lehurrog, viszont érveked nem sorakoztat fel cáfoladnó a vitapartnered állításait.
Engem már majdnem teljesen behálóztak és félrevezettek a tudósok és a kutatók. Köszönöm, hogy megmondtad a frankót, tõled megvilágosodtam.
"A szkeptikusok általában az úgynevezett antropikus-érvvel vagdalkoznak, ami kimondja, hogy a földönkívüli intelligenciának rendkívül ritkának kell lennie, mivel egy bolygón az intelligens élet kialakulásához szükséges idõ jellemzõen sokkal hosszabb, mint a bolygót tápláló csillag létének azon idõszaka, ami alatt egy ilyen életet pozitív irányba befolyásolhat. " tehát itt egy újabb véletlen a földi élet kialakulására. Engem ez a gondokodás mód erõsen a geocentrikus világképre emlékeztett: minden csak itt van. Élet is. A gond ott leledzik - sztem -, hogy az ember még a földi életnél sem böki ki, hogy mi az ami inteligen és mi az ami nem. Az ember számára inteligens az ami kb. úgy viselkedik mint az ember. Nem is fog találni olyan életett ami nem hasonlít a földire azért mert az sem tudja mit kell keresni. Arról meg már nem is beszélve, hogy a tudósok álltal kreált elméletre hivatkoznak, amit gy.k. senki nem bizonyított még be, megjegyzem a csillagászat úgy ahhogy van egy nagy rizsa ui. elve olyan dolgokat látunk ami már nincs is és ebbõl vonom le a következtetéseket, továbbá amit állítanak bebizonyítani nem lehet. Pl. a tudomány állítja, hogy volt a nagy bumm. Bizonyítani nem tudja, mert az, hogy ebbõl a szemszögbõl ahhol mi vagyunk úgy tûnik tágul az nem azt jelenti, hogy minden szögbõl nézve tágúl. De lehet mást is mondani: az emberiség a világegyetem korához képest nulla ideje létezik, és ezen nulla idõ elenyészõen kis részében figyeli komolyabban a csillagokat. És ebbõl a picike kis idõbõl év milliárdos következtetéseket vonnak le, holott még az sem tudák, hogy itt a földön mi miért van úgy ahhogy...
"A méhek visszatértek a virágos mezõkrõl. Sok pollennel és kifent fullánkkal. :-)"
Errõl mindig eszembe jut a Contact c. film vége, amikor Jodie Foster valami olyasmit mond a kisgyereknek, hogy az univerzum olyan hatalmas, hogy szörnyû pazarlás lett volna csak nekünk megteremteni.
Ha jól emlékszem, ez nincs benne Sagan regényében, a forgatókönyvírót dícséri.
Alapvetõen egyetértek veled, jól összefoglaltad. Ám egy dolgot ne feledjünk: ahogyan az élet kialakulásának csak egyetlen útját ismerjük, ugyanez érvényes az intelligens élet kialakulására is. Vagyis ha az ember kialakulásához szükséges események bármelyike nem következik be, az még nem zárja ki másféle intelligens élet megjelenését.
Ezzel természetesen nem azt akarom sugallni, hogy az intelligencia létrejötte szükségszerû és szerintem is sokkal valószínûbb, hogy ez esetben semmilyen intelligens élet nem alakult volna ki a Földön. De ezt bizonyossággal nem állíthatjuk.
Tökre egyetéertk veled. De ha olyan szuperintelligens az a faj, igazán megérthetné, hogy az evolúció (vagy Isten, vagy ki abban hisz, a természet...) jól kicseszett velünk. Nem tehetünk róla. És lehet, hogy a szuperintelligens lények is ugyanezen mentek végig, vagy náluk még rosszabba helyzet. Ezt igazolván az Idiokrácia (Idiocracy) c. film gondolatát idézném. Vannak a világon mondjuk okos és buta emberek. A gondolatmenet szerint az okos emberek nagyon megfontoltak, törõdnek a vagyonukkal, megteremtik az egzisztenciát a családjuknak, 30 év fölött házasodnak, várnak a gyerekkel a legvégsõkig, és 1-2 gyereken kívül többet nem hoznak világra, illetve, mire a gyereknemzésre kerülne a sor, addigra terméketlennéválnak, vagy egyikük meghal, stb.. Ellenbena buta ebmer az üösztöneire hagyatkozik, kefél óvszer nélkül 14 éves korától az soztálytásaival, a szomszéddal, az unokatesójával, majd az osztálytársainak a gyerekeivel, és azok unokatesóikkal, stb, és mindenhonnan ygerekei lesznek. S pár vévszázad alatt az okos ember ihal, és csak a buta ember marad fenn, ezért a huszadik századi teljesenátlagod ember 120 IQ-val amerikai elnök lesz. Ez egy vicces, de elgondolkodtató film, mindenkinek ajánlom. Mellesleg ez jó példa abba a topicba is, hogy vanank dolgok, amiket egyszer felfedeeztt az emberiség, majd elfelejtette, és újra fel kellett fedezni. :)
Szép és jó dolog ez, hogy mindenféle tudós kutatja, hogy hol lehet meg hol nem lehet élet a földön kívül, satöbbi blabla. Per pillanat viszont épp elég gondunk van nekünk "itthon" is, és ha nem kapunk észbe (márpedig nem úgy tûnik) akkor bizony sosem jutunk oda, hogy a szavak helyett a tettek mezejére léphessünk és elindulhassunk kicsit felfedezni a dolgokat. Lehet, hogy ha 1 szuper-intelligens földönkívüli életforma megfigyelne minket, röhögnének 1 jót, hogy mekkora ostoba fajankók vagyunk, majd mennének másfelé nézelõdni. Adott a technológiánk, hogy kijussunk az ûrbe, és már nem vagyunk olyan húde messze (relative) attól, hogy bolygóközi utakat tegyünk meg, de még mindig a saját romlott világunk rabjai vagyunk, méghozzá napról napra egyre jobban. Szomorú dolgok ezek... :P
az élet nem is a Földön alakult ki, hanem egy aszteroidán, amin jég volt. ment körbe körbe, ahogy távolodott a Naptól a rajta lévõ víz megfagyott, ahogy közeledett a Naphoz, a rajta lévõ víz felengedett, aztá egyszercsak bumm a Földbe, és így keletkezett a csokapik.
A hsz-ed olvasva eszembe jutott, hogy nézegettem anno Hieronimus Bosch pokolábrázolásait. Érdekesek, érdekesek, még akkor is, ha nincs pokol. LOL. :-)
ja persze, még jóhogy szakértök élnek itt a fõldön, akik tudják hol van földönkivüli élet. Mwrt mi már olyan régota figyeljük hol alakult ki élet hol miért szünt meg
Én el tudom képzelni, hogy ismerik az emberi fajt, de pl. nem érdekeljük õket, vagy van nekik is egy "elsõdleges irányelvük", mert nem akarnak kárt teni a természetes fejlõdésünkben, ahogy mi kárt tettünk az indiánokéban, és manapsáb békén hagyjuk a primitívebb népeket többnyire, ha újonnan felfedezünk egyet. Lehet, hogy úgy gondolják, hogy nem avgyunk szellemileg elég érettek egy tudáshoz. De az is elképzelehtõ, hogy abszolút nem is foglalkoztatja õket, hogy kijöjjenek a világûrbe, sõt, a sci-fi irodalomnak az a baja hogy az emberekbõl indulnak ki, de az idegen faj abszolút nem emberi sztem. Pl. bolygó magjában élõ, és annak magjának melegébõl táplálkozó kukacok 8szem, fül, és ilyesmik nélkül, de tucatg más érzékszervvel), vagy bolygófelszínt beborító órsásmoszat, mely napfénybõl táplálkozik, és egyik fele oxigént oxidál, máik fele széndioxidból cukrot állít elõ. És ha még ki is alakulna valamilyen intelligens faj, gondolom teljesen más lenne a gondolkodási módja, mint a miénk, más logikája. Pl. nem a hatalom és pénz felhalmozása lenne az életcéljuk, hanem pl. minél több utódjuk legyen. Lehet, hogy három nem van náluk, és egyszerre kell mindhárom az aktushoz, pl. két fiatal szolgáltatja a hím és nõstény részét a dolognak, és a harmadik, az idõsbe meg belerakódik a folyamat során, és õ "hordja ki" az utód(ok)at. Lehet, hgoy nem kommunikálnak, ha nem igen, azt nem hangokka, hanem a mágneses mezejük változtatásával teszik (pl. fáltoztaták a testükben az elekrtomos áram nagyságát, irányát). Szoktak arra gondolni, hogy szilíciuim alapúak, és nem is biztos, hogy tudnak úgy mozogni, mit mi. Ha kialakulnának a szervezetükben szeparálódtt, egy-egy célt szolgáló, valamilen folyamatot biztosító "szerv", vagy valamilyen központi irányító mechanizmus, képes ingereket fogni, reagálni, illetve a "szerveket" irányítani, akkor is avlószínû, hogy eltérõen reagálnak. Vehetik egy emberi leküldött szondát a legtermészeetsebb folognak, vagy ellenkezõleg, túlreagálják, és "félnek", "örülnek", ha egyáltalán ilyeneket csinálnak, és nem "htaiopgheti"-olnak, vagy "ahhigjhnot"-olnak. Elképzelhetõ, hogy egy ideje megtanultak a nyílt ûrben élni, vagy bizonyos szempontból a csilagok is lehetnek fura élõlények. Talán az magyarázattal szolgálna a világmindenség keletkeésére. Lehet, hogy olyan élõlények, amikre nem mondanánk, hogy élõlény, és mondjuk 4 életjelenséget mutat. Egy biztos: a bizonytalanság.
:))))
Tudod, hogy van az, ha az ember Galaktikát olvas. Kissé megragad a fejében. ;) Mindenesetre én remélek és olvasok, amennyit csak lehet. Az ilyen "tuti egyedül vagyunk" dumákat meg ha ki nem is nevetem, de meglehetõs szkepszissel fogadom, hisz legalább annyira szélsõséges nézetet képviselnek, mint az ufómániások, akik éjszaka "GYERTEK" transzparensekkel pásztázzák az eget Nevadában.
Ami a földönkívüli életet illeti, szerintem biztos, hogy van, sõt, én még az ufójelenségeket sem tartom abszolút légbõl kapottnak. Persze mindez nem tudományos felfogás, de ha azzal közelítem a dolgot sem látom valószínûnek hogy üres lenne a világunk.
Szerintem könnyen lehet, hogy itt vannak, csak más formában, és fel se ismerjük õket. Az anyagi világ uralmának végsõ formája, amikor az anyagi világ bármelyik elemét felhasználhatod a "testedhez".
Már fenn kering egy, három év alatt tud elég adatot gyûjteni, hogy Föld-szerû bolygókat fedezzen fel. Én szenzációs bejelentésekre számítok. Ha jól emlékszem atmoszférát csak óriásbolygókra tud majd vizsgálni, de ha elég sok Föld-szerû bolygó lesz, valaki majd csak megfinanszíroz egy küldetést, amivel megy majd a légköri oxigén kimutatása. Izgalmas lesz.
Ha olyan bazi sok életre alkalmas bolygó van csak a mi galaxisunkban, amely ráadásul elég öregecske is, akkor azért kellene itt nyüzsögniük az ET civileknek. Errõl mit olvastál, miért nem nyüzsögnek?
nemrég olvasgattam ezt-azt a földönkívüli élettel foglalkozó elméletekrõl. engem meggyõztek arról hogy nagyon kicsi az esélye hogy valaha halljunk más intelligens fajról. A Földön is kellett hozzá a dínókihalás meg egyéb dolgok hogy az ember kifejlõdjön, és egy más faj sem ment ilyen irányba. ami azt jelenti hogy evolúciós szempontból "nem cél" az emberhez hasonló intelligens élet. Másrészt, az univerzum tényleg hatalmas, még a galaxis is. Még ha fénysebességgel tudnának utazni a földönkívüliek (vagy mi) akkor is sok idõbe telne egy rábukkanás és találkozás. De a scifi-n kívül miért gondolja bárki is hogy elérhetõ ilyen technikai szint? Meghogy az ember benépesíthet más bolygókat? Elõbb nyírja ki önmagát... Az utolsó érv az idõ. Attól hogy mi most élünk, miért lenne épp a jelenünkben egy intelligens faj valahol? Lehet hogy többmilliárd éve voltak, vagy ugyanennyi idõ múlva lesznek, simán elkerülhetjük egymást idõben és térben
Nocsak, nocsak. A méhek visszatértek a virágos mezõkrõl. Sok pollennel és kifent fullánkkal. :-)
még a legközelebbi csillagok kisebb bolygóit is alig bírják észre venni, és amit észre veszni azt is csak általában gravitációs vagy egyéb, nem túl megbízható viszonyítási számításokkal számítások által, ami messze nem a legpontosabb, úgy hogy az adott naprendszer legtöbb bolygóját egyáltalán nem is ismerik
Ha a teremtés tényére gondolunk, akkor sem szabály, sem kivétel. Ahogyan a teremtõ akarta.
Könyörgöm, ez nem az antropikus elv. Az annyit mond, hogy az élet feltételeinek megfigyelésekor jusson eszünkbe, hogy a megfigyelt minta nem független attól a ténytõl, hogy valakinek meg kell figyelnie. Rá lehet ezt húzni csillagfejlõdésre, de a Világegyetem paramétereire is.