Nézd, nem azért nem táncolok majd vele esetlegesen, mert a barátnõm juj hogy érezné magát, és ha "õ.. akkor én, hogy érezném magam" hanem azért mert az én tartásom azt kívánja, hogy ne táncoljak vele.
A megjátszás leírásban nem tudom mi a megjátszás rész. Nekem a határozatlanság, beszariság jön le belõle...
mellesleg a szerelemmel nem érdemes viaskodni, mert színtiszta biológia és évek múltán úgyis elmúlik, bármennyire is erõlködik az ember. onnantól pedig két út van: keres másikat akivel épp újra fellángolhat (újdonság varázsa), vagy tudja folytatni és elfogadja hogy ez már csak egy erõs ragaszkodás, egy nagyfokú tisztelet és egy kicsit erõsebb mint baráti, de szeretet...
vannak? egy-két kivételtõl eltekintve a saját haveri és ismerõsi körömbõl nem tudok pozitív példákat hozni!
Mindenhol vannak rossz példák... sajnos ebbõl manapság egyre több. Elszomorító... De én nem akarom ezt magamnak, és ameddig nem elégszem meg egy ilyennel, nem törõdöm bele, addig jobb lesz.
Ha mással szeretnél közben "kacérkodni" és bulizni, akkor ne is várd el, hogy a barátnõd komolyan vegyen téged. Egyébként sem jó érv az, hogy gyakorlatilag mindent megtehetsz, mert te megengednéd ellenkezõ esetben, és ha meg nem tetszik neki, akkor egyszerûen nem illetek össze. Kompromisszumkészség, megértés és elfogadás 0.
jó hát nézd. nekem a mostanában köttetett házzasságokról az alábbi élményeim vannak: - nõ, többéves kapcsolat után (legalább 5) beadja a derekát és férjhez megy. egy hónnappal az esküvõ után azzal a kollégájával csalja rendszeresen a férjét, aki mellesleg a lakótársam volt :) - nõ és srác legalább 7 év boldog kapcsolat után összeházasodnak. itt is kb 1 hónappal késõbb kiderül hogy a leányzónak mellesleg van valaki más is, így szétmennek...
és tényleg belekötök a 3-as pontodba :] Csak te gondolod azt, hogy 3-4 év után már nem mehet minden ugyanolyan jól. Azért, mert neked ez a tapasztalatod, még nem biztos, hogy minden kapcsolatnak ez kellene, hogy legyen a sorsa. Mellesleg ha az õszinteség és a megértés bármely ponton hibádzik, akkor abból elõbb-utóbb probléma lesz. Elhiszem, hogy azt vallod, hogy: ha nem tudod, nem fáj. De egy õszinte kapcsolatban ennek nem kellene így lennie. Van férj és feleség, aki 30+ év után is hûséges a másikhoz. Szerinted nem ez lenne a követendõ trend? Vagy azzal mentegeted a kapcsolat tökéletlenségét, hogy "gyarlók vagyunk, egyszer mindenki megcsal" Ez olyan, mintha apám bûnözõ lenne, és azzal mentegetõznék, hogy gyarlók vagyunk, egyszer mindenki rabol bankot...
Úgy viselkedj vele, ahogy te szeretnéd hogy viselkedjen veled.
Figyelj, szemléltetem neked ezt: Külön buliztok, és ott van egy csaj aki kacérkodik veled, belegondolsz hogy mit éreznél ha õ táncolna egy másik pasival aki kacérkodik vele. Ha ezután odamész hozzá és táncolni fogtok, és ez nem tetszik a barátnõdnek, akkor nem illetek össze, ez ennyi.
Nézzük a másik dolgot: Ugyanez a szitu, a vacillálás a következõ, "áh ha odamegyek lehet hogy nem fog neki tetszeni, de úgy odamennék, de ink így mégse" Ez megjátszás...mennyi ideig tudod fenntartani a maszkot?!
Amúgy a példád, picit o.O volt számomra... "Áh én úgy örülnék ha lenne pisikaki sex, biztos õ is örülne neki ezért legközelebb meglepem vele." Ez így megy?! NEM, itt nem az van hogy neked tetszene e a pisikaki sex, hanem hogy egy olyan dolgot megtesz a megkérdezésed nélkül, amirõl nem tudja hogy neked hogy fog esni.
Tegyük fel hogy találtál egy szép lányt, aki értelmes is, beleszerettél...történik egy ratyi baleset és sajnálatos módon veszít a szépségébõl, mi történik ezután...
1. Ha a külsejébe szerettél bele, akkor ez az érzés idõvel (vagy azonnal) elmúlik, és szakítani fogtok 2. Ha a belsejébe szerettél bele, akkor 2 lehetõség van a, Összetörsz és kiderül hogy mégse szeretted eléggé b, Vele maradsz, ugyanúgy szereted tovább, hisz tudod h milyen volt õ, lehet hogy most már veszített a szépségébõl, de belül ugyanolyan szép maradt. Annó ilyen külsõvel nem szeretted volna meg, de mostmár más a helyzet...szereted és ez elég :).
Jó neked, hogy így tudod, hogy ki mit szeretne - tényleg. Vagy azt, hogy te mit szeretnél...
Egyébként értelek, csak ez a módszer rengeteg problémát szül. Hogy szemléltessem: neked tetszik valami nagyon, amirõl azt gondolod, hogy ez aztán kinek ne tetszene, és megajándékozol vele valakit, mert neked annyira tetszik, és kinek ne tetszene, miközben vak voltál észrevenni azt amit a másik valójában szeretett volna, és ezzel csak azt adod tudtára, hogy mennyire nem látod, hogy valójában mit szeretne õ, és nem az amit õróla képzelsz a fejedben.
Persze udvariasságból, meg tapintatból, meg szeretetbõl és hasonló õszinteség-korrupciós mellébeszélésekbõl nem fog felvilágosítani, hogy mennyire el vagy tévedve.
Csak le fogja nyelni, azt megint és megint és megint, és egyszer eljön a pillanat mikor már nem tud többet nyelni...
Ahogy pedig nekem esne: biztosan nem úgy esne neki. Ez 100%.
épp' egy hosszú kapcsolatot ápolgatok, meglátásom szerint a következõk elengedhetetlenek egy harmonikus párkapcsolathoz:
1) és egyben a legfontosabb: idealista hajlamokat elhagyni, naivitást kitörölni a fejünkbõl. nincs tökéletes kapcsolat/szerelem, csak annak látszó. sum: ne dugjuk homokba fejünket, lássuk reálisan mi a helyzet
2) megfelelõ mennyiségû szabadság biztosítása a másik félnek. elengedhetetlen, különben egy idõ után olyan érzésed van hogy "leláncoltak", és akkor menekülni akarsz, ez emberi ösztön
3) kérd meg a párodat még az elején hogy NE mondja el, ha megcsalt. gyarlók vagyunk, egyszer mindenki megcsal, vagy mindenkit megcsalnak, bár én hittem az ellenkezõjében. felesleges, ez is belénk van táplálva. ha egy kapcsolat jól mûködik az egyik fél botlása ellenére is, akkor ne csesszük el ilyennel hogy elmondjuk. bár ebbe most sokan bele fognak kötni, hogy ha valami (elvileg) jól mûködik, akkor nincs megcsalás. hát azért 3-4 év után ez már nemígy van..
4) kerüld a veszekedést. nekem speciel jól megy. erre nincs recept, de a lényeg hogy elõzd meg a bajt, és kevés olyan szitu adódjon, ami veszekedésre ad okot.
5-a) sose éreztesd vele, hogy "biztonságban van", hogy kiterítetted a lapjaid és innentõl õ oszt. ha érzi hogy nyeregben van, akkor olyan valaki után néz, aki kihívást jelent, mert elérhetetlen (vadászösztön). ebbõl következõen nincs sok választás: érezteted vele hogy szereted, de nem mondod (szavak ereje - ügye tudjuk hogy ha valamit csak érzünk az sosem biztos és kétségek között hagy, ha kimondjuk az megerõsítés a másik fél számára). bár sokaknak fontos, hogy mondd és éreztesd soxszor, ez akkor sem nyerõ taktika
5-b) Legyen sok ellenkezõ nemû ismerõsöd, barátod. Legyen csak féltékeny (de ne adj okot a veszekedésre!), lássa hogy másoknak is kellessz, ettõl értékesebb vagy.
Most épp ennyi jutott eszembe, majd még folytatom :)
ezzel tisztában vagyok, de szerintem ezt nem lehet úgy felfogni hogy melyik a fontosabb, ez olyan mint a bronz, kell hozzá réz és ón, és ha az egyik nincs akkor már nem kapsz bronzot ahogy itt is, nem lehet megmondani melyik a fontosabb mert mindkettõ kell hozzá.
Hát igen. Mivel senkinek semmi köze a magánéletemhez ezért csak annyit írok, hogy remélem egyszer mindenki megtudja mi a különbség a sex és a szeretkezés között. Mióta az utóbbiban részem volt, rájöttem hogy tényleg igaz az, hogy A sexhez nem kell szerelem, de a szeretkezéshez igen, és csak azzal földöntúli élmény, akit igazán szeret az ember :).
"Aki egy társaságban nem feküdt össze minimum 5-6 emberrel,azt kiközösítik.Remek nézetek.." Ez mondjuk elég igaz. Voltam egyetemi gólyatáborban és ugye ott ment sok minden (5 nap volt). Ami érdekesség beszéltem a többi sráccal hogy ki hogy kivel mit , és kiderült hogy azon fiuk 80 % akik 2 lánnyal is numeráztak , azoknál az egyik a volt osztálytársnõm volt , akit 8 éve ismertem és nem ilyennek . (nem 10 fiúról van szó , gondoljatok utána 5 napra ) Hát ez a mai fiatalság párkapcsolati szelleme. Évek óta keresek egy normális lányt , de szinte már lehetetlen találni .
Külsõ vonzalom nélkül nem mûködik egy párkapcsolat sem, de ezzel nincs semmi baj, ez így van rendjén. A gond ott kezdõdik, ha a külsõ fontosabb mint az hogy milyen belülrõl az illetõ.
Hiába szép mint az álom, ha buta mint a tök és ugyanúgy, Hiába értelmes, ha közben bottal se nyúlná hozzá
Sajnos,ismét rá lehet fogni..a média tunkolására.Sajnos egyre többet hallom azt,hogy"ha nem jó a szex...vagy kicsi a pénisze,már tré a pasi". Ilyenkor vakarom a fejem eléggé,hogy hova kerültünk...Továbbá szeretek vitatkozni arról is ,hogy ha a szeretkezésben felmerülnek problémák,akkor miért nem orvosolják ezt a dolgot és beszélik meg(ehelyett,a másik inkább összefekszik xy-al,mert az illetõ többet nyújt mint az aktuális partner)Szégyen és gyalázat:( Többek között ezért nincs remek kapcsolat.Egyéjszakások a mai divatok fõként.Aki egy társaságban nem feküdt össze minimum 5-6 emberrel,azt kiközösítik.Remek nézetek..
Mint minden ember, én is magamból indulok ki. Nem járok olyan lánnyal akit ne tisztelnék és mivel tisztelem nem csinálok olyat amit õ nem szeretne.
„Úgy viselkedj vele, ahogy te szeretnéd hogy viselkedjen veled." Ezt úgy értettem, hogy -Úgy viselkedj a többi csajjal, mint ahogy szeretnéd hogy a párod viselkedjen a pasikkal. -Mielõtt mondanál neki valamit rosszat, gondold át hogy neked hogy esne ha õ mondaná neked...
Ki lehet forgatni a mondatokat, de aki tényleg szereti a párját az érti hogy mirõl beszélek, a többieket meg csak sajnálni tudom, hogy nem ismerik azt az érzést amikor feltétel nélkül szeretsz valakit és õ is szeret téged viszont.
én barátnõmmel 2x találkoztam... másodjára összejöttünk... idestova lassan 2 éve :) azóta volt egy "komolyabb" (5-10 perces) veszekedésünk, majd durva 15perc hiszti, de a harmónia megvan minden téren.
Ugye tegyük csak fel ha én matematika következetességet szeretnék felém nem csak vmi nyáladzást, és én felé ezzel a matematikai következetességgel közelítenék...
„Úgy viselkedj vele, ahogy te szeretnéd hogy viselkedjen veled. Ezzel a gond az, hogy õ koránt sem biztos, hogy azt a viselkedést szeretné, amit te szeretnél... Mert amit te szeretnél, azt nem õ szeretné. Persze az elgondolás nagyon romantikus... ...veszekedésekhez vezet.
Azért nincs sok hosszú párkapcsolat, mert ez már egy bizonyos szinten divat lett. "jajj de jó, összejövök már vele, mert az olyan jó hogy elmondhatom hogy van csajom/pasim"
Hiányzik az emberekbõl az egymás iránti tisztelet. Nézzük is mibõl áll a legtöbb tini kapcsolat: sex, bulizás és ennyi!
Amíg így gondolkodnak az emberek mint a #30-as emberke, addig ne is várjanak hosszú kapcsolatot.
Nyilván nem azt mondtam,hogy egy Qasimodolinával járj..hanem ami az ízlésednek megfelelõ,de le kell huppanni a földre néha...mert ha esetleg a tüncybünci cicababa jön be,akkor azzal nem biztos,hogy kibírnál egy hónapot:)Aztán ki tudja.
Volt egy barátnõm, 3 év volt közöttünk. Minden jól mûködött. Jókat beszélgettünk, jól éreztük magunkat együtt. Nem volt sose veszekedés. Szóval "idilli" kapcsolat volt. De ez nem az volt ami egy embernek kell. 11 hónapot jártunk és egyszer se veszekedtünk. Egyszerûen meguntuk. Nem volt meg a plusz ami kell. Akkor még azt hittem hogy szerettem, de most már tudom hogy nem (Azóta megtaláltam azt akit tényleg teljes szívembõl szeretek, de ez egy másik történet).
II. Akiknél megvolt a komoly érzelem
Az idõ folyamán, a szerelmük átment megszokássá. "Áh már nem kell tepernem, ugyis együtt vagyunk már sok ideje, nembaj ha most kicsit bunkóbb vagyok". És az ilyenek sokasága megöli a kapcsolatokat.
nemtudom, én el nem tudnám képzelni magam olyan mellett akihez nem vonzódom külsõleg:) tény hogy akit szeret az ember azt szebbnek látja
Azért szeresd aki, tehát úgy fogadd el ahogy van. :) Légy vele megértõ. Úgy viselkedj vele, ahogy te szeretnéd hogy viselkedjen veled.
A problémákat beszéljétek meg. Figyelmesek legyetek egymással. Számíthassatok a másikra. Nem kell semmit se túlzásba vinni. Ne legyen egysíkú a kapcsolat. stb stb stb
Hosszú kapcsolat titka...a megfelelõ társ. Ha magatokat adjátok végig, és egymásba szerettek és nem hagyjátok elmúlni az érzést, akkor majd röpülni fognak a hetek-hónapok-évek. :)
no. akkor tegyünk hozzá egy kicsit a fórum eredeti céljához is: szerintem a remek párkapcsolat ezeken alapszik: vonzalom, mind külsõ és belsõ - sõt megmerem kockáztatni hogy a külsõ vonzalom az egyik legfontosabb(hurrogjatok le) - és nyitottság a másik felé, ezek hogy "megértés, elfogadás stb, mint csak a boldog kapcsolatból erednek, szoval nem feltételei, szerintem:_)
Én azt nem értem...hogy ha valakinek nem tetszik,akkor miért jön ide be..és írja ,hogy juj de semmitmondó...de rossz..stb.Tudtommal nem kötelezõ ezt nézni,sem idejönni.Van elég topik.Tiszteljük már meg egymást azzal,h elkerüljük ezt a felesleges leugatásos részt!Nem tetszik,menj.Szerintem igen egyszerû. Közhelyek,igen.Van elég.De akkor miért nem lehet találni a párkapcsolati problémákra megoldást?én még itt egyetlen jó tippet vagy használható hozzászólást nem olvastam,ami a tényleges "milyen egy remek párkapcsolat?"-ra választ adna.Akár közhellyel ,akár tapasztalatokon alapulót.Én pl személy szerint rendkívül érdeklõdõ típus vagyok..és szeretek a párkapcsolati témakörökben fickándozni,mert talán sok okosságokból össze lehet gyúrni egy használhatót..és esetleg segíteni másoknak!Nem értem mi lenne ezzel a probléma..
ajj pedig hinni kell a csodákban :) amúgy ha már valami jót akarsz. addig jó amíg akarod hogy a szeret hogy a szerelem hogy a keze a kezedben legyen ami éltet.
Némileg egyetértek..sajnos a mai trendy fiataloknak már más a "szeretlek".Csak azt nem tudom,hol baszódott el ennyire ez a társadalom...(most nem kezdem el leírni ,hogy mik a bajaim a mai fiatalokkal és a 14 éves kis pi***kal,mert oldalakon keresztül tudnám szidni Õket a magatartásuk miatt) Mondjuk nem hinném,hogy Õk lennének a motiváló erõ:)...legalábbis remélem!õket csak tudom sajnálni.Meg a gyerekeiket,akiket valószínûleg ugyanilyen elcseszett módon fognak nevelni(tisztelet a ritka kivételnek)
Miért kell így túlbonyolítani?Szimplán arról van szó ,hogy kevés ember figyel a másikra..és ebbõl adódóan nem tudják megoldani a problémákat,ami újabb és újabb problémákat és vitákat szül.És itt nem számítom bele a megcsalást ,és az egyéb gyerekes sértõdjünk be mert a másik hangosan fújta az orrát szituációkat.Itt szimplán csak arról lehet szó,hogy nem tisztelik meg egymást azzal,hogy meghallgassák egymás baját és orvosolják is azt(kompromisszummal),ami nem feltétlenül a másik rosszabbul járását jelentené..
hehe, azokat én is bírom :D látszatkapcsolatok... ma ez a trendi :/
Ez ismét egyéni fejlettségi, megvilágosultsági, önismereti kérdés szerintem. Felesleges párokat behozni a képbe, mikor a probléma az egyénekkel van.
Hányszor látni, ahogy "A" jó szándékú, vagy mindenféle szándéktól mentes tettein vagy nemtettein' "B" megsértõdik, és az egész szitut úgy kezeli, mintha "A" direkt az õ megsértésére játszana, amiben ráadásul "A" perverz örömöket lel. Miközben a probléma nem "A" és tettei, hanem a "B"-t megszállt úgymond gonosz démonok, komplexusok.
Még ha "A" megcsalja "B"-t "C"-vel "A" akkor sem azért tette amit tett, hogy "B"-vel direkt kitoljon, és megsértse, és stb... ezt meg kell érteni, fel kell fogni. (Persze ez nem mentség a megcsalásra)
Egy kapcsolat maximális nívója (legyen érzéki, érzelmi, szellemi, spirituális), a felek közüli leggyengébb nívóval rendelkezõ fél (a szûk keresztmetszet) nívója lesz.
megint egy felesleges hozzászólás? (ezzel együtt 2 )
Milyen egy remek esgé topik?
tökéletes párkapcsolat? azok a gyönyörû 14-17 év közti párok akiket látok azok aztán tökéletesek. csak azt látom hogy jönnek kézen fogva néznek ki értelmesen a fejükbõl egymáshoz nem szólnak vagy ha buszra várnak ugyanez csak állnak vagy átölelik egymást és szintén csend. ez a generáció röhej és megmerik kérdezni interneten hogyha a hasukra élveznek lehetnek-e terhesek? gratulálok... (tudom itt most nem csak róluk van szó de ezt le kellett írnom)
Nem is kételkedem benne,hogy nem lehet!Sõt..de vannak olyanok akik képtelenek értelmes emberi módon megbeszélni problémájukat,anélkül,hogy egy-egy drámai jelenetet le ne rendezne valamelyik fél.Én sem tartom magam veszekedõs típusnak,de olykor mindenkinél elpattan az a bizonyos húr.Természetesen én sem hiszek a "tökéletes",bosszankodás nélküli kapcsolatban,mert nem találkoztam még olyan párral ,aki azt mondta volna,hogy egyetlen egy szócsatást sem vívtak.De mégiscsak ritka az a pár ,aki leül és a legkomolyabb vitát higgadt,nyugodt módon megbeszéli.Vagy az egyik túl akaratos,büszke,önzõ..vagy amolyan hagyjuk rá az egészet alkat(de a szálka ott marad) és késõbb csattan.Szóval,miért nincs idejük letenni a popsijukat és megbeszélni..holott ezernyi-ebbõl adódó- problémán átugorhatnának?!
Reményeim szerint,nem a szex miatt..hanem hogy boldog legyen.És hogy lehet boldog valaki?Ha általa a másik is boldog.És ide lehet halmozni,a közös élmények,egy szép este,kellemes beszélgetés emlékét..amit meghittségben az ember a partnerével tölt/él át.
Jééé...Sal!Hát már itt is?:) Nem az egyedüllét elõl menekülnek egyes emberek kapcsolatokba,hogy ott próbálják "silány és tartalmatlan" életüket (és a párjukét) megfûszerezni és jobbá tenni?Azaz..ez lenne a helyes,vagy nem?