Ejnye, az a Mohács...! De a paprikáért, a gulyásért és a pörköltért bezzeg nem neheztelünk. Õk csak azt csinálták, amit minden nemzet. Hódítottak. Mi is azt csináltuk 500 évvel korábban. Mi meg a Kárpát-medencébõl zavartuk el az itt lakókat. Akkoriban ez volt a szokás.
Meg most is. Csak most sumákba csinálják, lásd Amerika példáját. Mindenre ráaggatják a terrorista meg a pedofil címkét, hogy aztán arra hivatkozva bármit megtehessenek.
Ennél már akkor õszintébbek voltak a középkori emberek. A hódítónak az volt a dolga, hogy felmásszon a várfalra, a védekezõnek meg hogy lelökje.
Egyébként megnéztem egy török slágert (bár a törökökre még mindig neheztelek Mohács miatt), de ezek azért már elég globalizált dalok. Kár volt amúgy megnéznem, mert megintcsak felbosszantottam magam - és ez nem tesz jót a vérnyomásomnak - azon, hogy mennyire egyoldalú a mi kis magyar médiánk. A tévében jószerivel csak amcsi filmek mennek, a rádiók zömében meg javarészt szintén angol dalokat sugároznak. Arról nem ebszélve, hogy a filmeket szinkronizálják, ami olyan, mint a kínai nõk lábának elfáslizása, vagy a gyerekek koponyájának zsugorítása. Szörnyû merénylet! Akadályozza a fejlõdést. Emiatt mondják azt, hogy viszonylag kevesen beszélnek itt idegen nyelveket, és ha külföldre mennek csak állnak, mint borjú az új kapu elõtt, vagy tátognak, mint a szárazra dobott hal. Nagyon remélem, hogy a jövõ évi politikai átalakulások kicsit megkavarják a média állóvizét is, és leselejteznek még a kertévéknél is pár õstulkot. Belõlem, például, kiváló tévéelnök lenne, nyekeregni én is tudok, mint Hankiss Elemér annó, sõt, filozófikus gondolataim is vannak. :-)) Mindenestre, azt elkövetném, hogy az év 365 napján 245 napon sorra venném a világ országainak kultúráját, a fennmaradó 120 napot elosztanám két részre: 60 nap lenne tömény magyar kultúra, és 60 nap angol kommersz (hogy ne sírjanak a sznobok se). Vagy, még jobb öltet lenne súlyozni a különbözõ nyelvû mûsorokat úgy, hogy a legnagyobb arányt a magyar kapná, utána jönnének a nagy kultúrák, a szomszédos népek, majd legvégül a törpeállamok. Jó, mi?
Mint mondottam, ez zenei általános elsõ osztályos anyag. Tehát ez még nem tartozik a mély zeneelméletbe. De pontosan emiatt egy tanultabb zenész - egy igazi zenész és zeneszerzõ - kínosan ügyel arra, hogy ezt a kaptafát elkerülje, mert égõ. Persze a popzenében még a dalok 99%-a még mindig erre az akkordsorozatra épül, de hát az pont azért pop, mert fülbemászó kell, hogy legyen, könnyen emészthetõ, vagyis populáris.
Csodálkozni fogsz, mert az arab zenéknek csak a skálájuk más, tehát az egész és a félhangok egymáshoz viszonyított helyzete, viszont a harmóniájuk ugyanaz. Továbbá a keleti zenékbõl igen hasonlóak a nyugati zenék. Az õsi kínai zenében csupán 5 hang volt, ezt nevezik pentaton skálának, pl: mollban A-C-D-E-G, vagy dúrban C-D-E-G-A. De a mai napig ebbõl a pentaton dallamból építkezik a blues és a rock egy-két vendéghanggal kiegészülve. Sõt, a jazz is. Érdekes módon, a blues és a jazz a négerek népi zenéje volt, tehát kialakulási helye Afrika, míg Ázsiában is ugyanez a hangsor alakult ki népzenére érdekes módon, anélkül, hogy ez a két távoli nép akárcsak egyszer it találkozott volna. De nem kell messzire mennünk, mert a magyar népdalok is ugyanebbõl az öt hangból építkeznek.
Tehát kérdésedre a válasz: igen. Náluk is mûködne. De szvsz inkább statisztikai módszerekkel dolgozik a program.
Na, sikerült elkápráztatnod engem a zeneelméleti tudásoddal.
De azért maradtak bennem kételyek azzal kapcsolatban, amit leírtál és ami a cikkben van.
Odáig világos volt, hogy a nyugati fülnek tetszõ slágerekben van valami közös elem, legnagyobb közös osztó, amelyet pld. Fourier transzformáltakkal ki lehet ókumlálni.
No, de nem csak belõlünk áll a világ. Ott vannak pld. az arabok (szufi muzsika), az indiaiak, a japánok, a kínaiak stb. mindegyiknek gazdag zenei kultúrája van, saját népszerû énekesekkel. Nekem az õ slágereik nem nagyon tetszenek, persze, ez függ attól is, hogy éppen milyen hangulatban vagyok. Az övék más zenei világ, más hangzás, ritmusok, mittomén még mi. Vajon ez a szoftver náluk is mûködne? Vagy pusztán kellõ mennyiségû adatot kell összegyûjteni, és sima statisztikával ott is kiszámítható elõre a nyertes, mert az elv ugyanaz...
Mivel a legtöbb sláger ugyanarra a kaptafára készül, nem is lõttél nagyon mellé! Ehhez nem kell számítógép, csak egy ember, aki meghallgatja. Látatlanban meg lehet mondani, hogy amelyik dal a tonika-szubdomináns-domináns akkordsorozatra épül eleve sláger lesz. Mert ez a zenei harmónia alapja.
Az alaphang a tonika, utána 7 félhanggal lejjebb a szubdomináns, majd 2 félhangot fel, ez a domináns. Képletesebben, mondjuk az egyszerûség kedvéért: C-F-G, de eléggé gyakori ebben a menetben a domináns szeptimakkord, tehát C-F-G7; vagy áttranszponálva egy egész hanggal fel: D-G-A, illetve D-G-A7. Ezt értelemszerûen abba a hangnembe transzponáljuk, amelyikbe tetszik, lényeg, hogy a hangközök ne változzanak. Ugyanez mollban: a-d-E(E7), vagy h-e-F#(F#7) stb.
Ha valaki erre építkezik, már nemigen lõhet mellé. Nem kell ehhez semmiféle számítógépes program. Ez parasztvakítás, amivel egy szoftvert ismét rá lehet sózni azokra, akik zenei téren a legminimálisabb ismeretekkel sem rendelkeznek. Pedig ez zenei általános iskola szolfézs 1 osztályos anyag, de általános iskolában is tanítják énekórán.
Nem tartanánk itt, ha a tanárok önkényesen nem változtatnák meg a tantervet. Az unokahúgom panaszkodik (9 éves), hogy a tanárnéni énekóra helyett önkényesen tart még egy plusz matematika órát, mert csak. Holott a NAT-ben le van fektetve, hogy melyik órából hányat kell tartani. Ez nem olyan, mint a fõzés, hogy teszek még bele egy kis rozmaringot, mert azt szeretem, és kihagyom a fokhagymát, mert az büdös!
A fél világ zenei analfabéta, amit többek között az iskolai ének-zene oktatás (hiányának) köszönhetnek.
Akkor meg tessenek a zeneelemzõ szoftvert megvenni borsos áron.
A siker egyik fõ oka éppen a ritkaság. Ha egy adott rendszer szerint gyártanák a dalokat, bármilyen változatos is legyen az, elõbb utóbb a közízlés ösztönösen az ellenkezõjébe csapna át. Nem hiszem hogy bármilen program meg tudná jósolni a még nem létezõ mûfajokat, csak a már meglévõ adatokkal tudnak dolgozni.
látom már elõbb szóltak:D
a Numb3rs címû sorozatban már volt egy ilyen rész:)
"A következõ lépésben eleve a géppel íratják meg a számot a fenti adatbázis alapján."
"vegyesz diplomaval a DTP osztalyra, egy nyomdaban"
Egy nyomdaba eleve nem kellenek vegyeszek. Bar manapsag a legtobb ember nem a szakmajaban dolgozik. Ennek semmi koze a programokhoz, csak egyszeruen itthon mostanaban nem nagyon van szukseg vegyszekre vagy eppen kohaszati mernokokre. De hasonlo tevedes az, amikor a programozo matematikusokrol azt hiszik, hogy tudnak programozni, amikor a tananyaguk alapjan csak elmeletben erthetnek hozza.
A fenti program pedig csak arra jo, hogy megallapitsa mennyire hasznalt korabban nepszeru dallamokat az iro. Az ujitast viszont bunteti, ami viszont nem elonyos az uj zenei iranyzatok kialakulasa szempontjabol, de ha egy kiado a mennyisegre es a megszokott dalokra hajt, akkor neki ez jol johet.
egy ilyen hulye program miatt kerultem en vegyesz diplomaval a DTP osztalyra, egy nyomdaban :))
Esetleg ki lehet ezt terjeszteni az emberekre is. Elemzik a CV-d, a videós bemutatkozásod, kitöltesz pár tesztet, majd 30 év múlva, mire nyögdíjba mész, megint ugyanezeket. A végén lesz egy algoritmus, amely megmondja, hogy adott szakmában lehetsz-e sikeres. Nem is rossz 5let.
Király. A következõ lépésben eleve a géppel íratják meg a számot a fenti adatbázis alapján. Aztán meg csodálkozunk, hogy minden szám ugyanarra a 3-4 kaptafára készül majd.
errõl most a numb3rs egyik része jutott eszembe :)
Szerintem nem rossz. Inkább egy gép döntse el mi lesz sláger. mint hogy valami manager kitalálja, hogy márpedig ez sláger lesz aztán 1 órába 10szer leadják a számot.
Informatika és tudomány
Õk csak azt csinálták, amit minden nemzet. Hódítottak. Mi is azt csináltuk 500 évvel korábban. Mi meg a Kárpát-medencébõl zavartuk el az itt lakókat. Akkoriban ez volt a szokás.
Ehhez nem kell számítógép, csak egy ember, aki meghallgatja. Látatlanban meg lehet mondani, hogy amelyik dal a tonika-szubdomináns-domináns akkordsorozatra épül eleve sláger lesz. Mert ez a zenei harmónia alapja.