Tipikus példája annak amikor egy rossz fordítást átvesznek a hírportálok.
Elõször is a VASIMR nem ionhajtómû! Plazmahajtómû. Így hivatkozik rá az Ad Astra és az angol szakirodalom is (Plasma rocket). Más a mûködési elv. A plazmahajtõmûvek szemben az ionhajtómûvekkel nem vonják ki az elektronokat a plazmából a gyorsítófázis elõtt (így utána hozzáadniuk sem kell). http://www.adastrarocket.com/PlasmaRockets.html
Ez olyan mint az Otto motort a Diesellel keverni...
A másik a teljesítményigény. A linkelt Ad Astra honlapon szintén világosan leírják hogy a 39 napos Mars utazáshoz 200MW teljesítmény kell! http://www.adastrarocket.com/ToMars.html Itt leírják hogy 12MW teljesítménnyel kicsit kevesebb mint négy hónap az út a Marsra az ott megadott méretû leszállóegységet szállító ûrhajóra vonatkoztatva.
Ebbõl kell kettõ, és kész a TIE Fighter (Twin Ion Engine :) )
Na jó, de ilyen kicsinységeken már nem kell fennakadni az SG-n. Valóban plazma alapú hajtómû. Az angol cikkben mindenhol olyan szövegek szerepelnek, mint "The VASIMR(R) engine works with plasma", avagy "Variable Specific Impulse Magnetoplasma Rocket, VASIMR(R) is a new high-power plasma-based space propulsion technology". Az egyik fórumban aztán feltették a végsõ kérdést. Ez mint szép és jó, de az egyetlen probléma, hogy az ûrben mivel biztosítják a mûködtetéséhez szükséges energiát?
Amúgy meg: plazmarakéta, plazmahajtómû, plazmatévé, plazmacsoki.
Még mindig nem tudnak elszakadni kaptafától... :S
Azért 200 kilowattos hajtómûtõl egy lemezdarab kilengésénél többet vártam volna.
Mi a hatás beli különbség ha egy tengeralattjáró meghibásodik a tenger mélyén és/vagy elmerül a fenékre valamint ha egy atomerõmûvel felpakolt rakéta felrobban 10km magasan?
Ennek meg szerintem méretbeli okai vannak. Egyszerûen túl nagy egy ekkora teljesítményû reaktor, mind méretek, mind súly tekintetében. De ha lenne pl. Holdbázis, ahol össze lehetne naaagy dolgokat, akkor ez nem lenne probléma. Vagy marad a miniatürizálás. Egyelõre épp csak keret nincs rá, mert mindennmásrakell... :|
Ahhoz képest, hogy mennyi bazi nagy atombombát felrobbantottak már a levegõben, SÕÕÕT, a kozmoszban is, amíg meg nem tiltották, egy ilyen ûrhajó felbocsátása nem lenne olyan nagy kockázat. De persze, a legkisebb kockázat sem megengedhetõ, úgyhogy tessék megépíteni a Holdon, akár nem a Földrõl származó hasadóanyagokkal. Mindenesetre jobb lenne, mint várni a csodára, a fejlettebb technológiákra.
Az, hogyha egy reaktor szétmenne kilövés közben, akkor igen nagy területet beteríthet a sugárzó anyag. Ez meg is történt egyszer, egy szovjet RORSAT indítása nem sikerült a '80-as években.
igen egyszerû lenne megoldani, hogy ne hulljon vissza a cucc. az ûrben kell összetákolni és az indításhoz szükséges hasadóanyagot is szépen apránként felhordani. 200 megawatt, az egy fél paksi blokk. gondolom, ha egyszer feljuttatják, akkor nem csak egyszer használatos lenne a dolog. elmegy a marsig, visszajön, kering kicsit, elmegy máshova, vagy vissza a marsra. csak akarniuk kéne és megoldanák.
"Egyszerûen túl nagy egy ekkora teljesítményû reaktor, mind méretek, mind súly tekintetében. " én nem vinném a Holdig a cuccost. Földkörûl keringene és itt építeném össze, ui. a súlyprobléma a Holdon is fent fog állni csak éppen hatod akkora mind a Földön. A világûrben meg nincs súly. Csak tömeg. :)) és innetõl kezdve már elõnyben vagyunk. De nem értem miért nagy szám ez a hír, kb. fél éve fent volt már a liveleak-en egy videó az oroszok(!) plazma halytómûjérõl. Az sem tudott többet mint egy 0.2mm-es acéllemezt fújdogálni. Miért nem képes a tudomány túllépni a hatás-ellenhatás törvényén? Meg a sebesség határokon? Errõl a hajtómrõl írták, hogy 39 nap (936ó) alatt el lehetne vele érni a Marsot Hát ez nem valami gyors. Földi viszonylatban igen, de Föld-Mars távolságban már nem. Ez kb. 85ezer km/h.... Azért nem gyorsítják jobban a rakétát mert az ember nem bírná v. mert nem tudják? Ha nem tudják akkor meg hogyan lehetséges, hogy a plútó szonda ennél kb. 5x gyorsabban megy? Majd megvárom az elsõ rakétát ami ezt használja, elvégre foton hajtómû is létezik, csak használhatatlan, viszont szépen pörgeti a kb. 0.1grammos fém propellert a fotonok nyomása...
Durva. De azért van különbség aközött, hogy most megy 200 kilowatton, és 10-20 megawatt kellene a Marsig. Meg nem lesz nehezebb alkalmanként 0,3 tonna argont összeszedni, mint 7,5 tonna hagyományos üzemanyagot? És mi lesz az elhasznált üzemanyaggal? Az argon-maradvány felhõk nem okozhatnak késõbb gondot az ûrhajóknak pl.?
Azért, mert az energiafelhasználást optimalizálni kell. Ha tovább gyorsítasz, akkor tovább is fékezel, több hajtóanyag kell, akkor nagyobb hajót kell emelni a föld légkörébõl. A nagyobb hajó gyorsításához több hajtóanyag kell, ami nagyobb tömeg és így tovább. Van egy optimum, aminél nem érdemes jobban gyorsítani. Inkább tartson tovább az út, minthogy "állandóan" menjen a hajtómû.
Nem tudom, bármilyet, ezért kérdezem. Lehet nagy baromság, de pl. megfagy és a következõ jármûnek, ami arra jár, rongálja a burkolatát, vagy ilyesmit nem okozhat?
Hát kb semmi. Ráadásul mind2-nek olyan hatása van, mintha egy sima rakéta felrobbanna. Ugyanis hihetetlen módon nem a reaktor sugárzik, hanem a benne lévõ üzemanyag! És így lehetne azt a csodálatosan bonyolult dolgot megoldani, hogy felküldik a kész reaktort, majd egy kisebb (és biztonságosabb) rakétán, egy vastagfalú tartályban küldik fel azt a pár kiló üzemanyagot, ami kibír simán egy légkörbelépést, és földbecsapódást... sõt még fékernyõt is rakhatnak rá, és akkor vékonyabb falú tartály is elég. Csakhogy a reaktorok még mindig nehezek.
Ammm... namost, az lenne a kérdésem, hogy a plazmasugár elõállításához használt rádióhullámok elõállítása, és a plazma "kilövellését" létrehozó mágnesek mûködtetéséhez mennyi villamosenergia szükséges, és ezt az energiát mivel, és hogyan termelnék meg odafönt? Vagy erre lenne megoldás a nukleáris energia?
van ilyen minimumenergiás pálya, amit Hohmann pályának hívnak. De az éppen az, amelyiknél sok hónapig tart az utazás, amirõl eddig filóztak, és amitõl állítólag bekattannának az ûrhajósok a sok idõ miatt. Az ûrben vagy úgy van, hogy gyorsan mész de gazdaságtalanul, vagy lassan de gazdaságosan. Még ezt lehet kavarni gazdaságosan a hintamanõverekkel, de annak a belsõnaprendszerhez max üzemanyagsporolásra van értelme. Üzemanyagspórolásra, ÉS mellé gyorsabb úthoz csak a külsõ naprendszer felé van értelme, hosszabb utakra. (például lehetne spórolgatni a mars utazáshoz vénuszos hintamanõverekkel, de lehet nem lenne gyorsabb, sõt talán lassabb lenne, csak üzemanyagból fogyna kevesebb).
A VASIMR-nek éppen az lenne a lényege, hogy gazdaságtalan de gyors pályán ér oda, hiszen "csak" áram kell hozzá, ami összességében még egy reaktor súlyával is gazdaságosabb mint egy kémiai rakéta. Egy ilyen hajtómûvel, párszáz tonnás össztömeggel el lehetne érni ugyanazt a deltaV-t mint egy kémiai rakétánál többtízezer tonnányi üzemanyaggal.
Az világûr neve azért világûr, mert baromi üres. A felküldött mostani hordozórakétákban is van minimális víztartalom és nincs semmi gond odafent, pedig a LEO pálya viszonylag zsúfolt.
A Mars-Föld utazás kapcsán zsúfoltságról beszélni elég vicces lenne. Szerintem semmi ilyesmi nem áll fent. Mivel az ûr nagyrész üres, te töltheted fel anyaggal villámgyorsan 0 közeli koncentráció lesz ott bármibõl.
Nem rossz ötlet, de vajon ez mekkora tömeget jelentene? Mert ha valami isteni csoda folytán sikerül 20 MW-os reaktort felvinni, abba azért kell hasadóanyag rendesen. A paksi 4 x 470 MW évi 120 tonnát fogyaszt ez lineáris esetet feltételzve csak a hasadóanyag 1,3 tonna körül van. Ez nem tûnik vészesnek. Viszont nem tudom, hogy a reaktor szereléshez odafent mennyire rajongana bárki.
Nem hiszem, hogy a bekattanás gond lenne, a menetidõnél hosszabb idõtartamú ûrutazások is voltak már, bár mentális problémák azért elõfordultak. Landolás után meg annyi újdonság szakad rájuk, hogy nem lesz idejük ilyesmire. A meglevõ tervek éppen ezért (is) viszonylag tágas terekkel számolnak. Azt most felejtsük el, hogy az Oriont használnák erre, mint ahogy azt sok (ál)szakcikk sugallja. Az maximum a Föld körüli pályán indulásra kész Mars ûrhajóhoz vinné a legénységet. Szerintem nagyobb probléma - a már említett sugárterhelésen túl - a súlytalanság. 6-7 havi súlytalanság után a Földre visszatérve több hetes (hónapos) rehabilitáció következik. Erre a Marson sem idõ, sem lehetõség nem lesz, rögtön hozzá kellene kezdeni a munkához. Igaz, alig harmad akkora gravitáción, de így sem menne zökkenõmentesen a dolog. Miután a leginkább elfogadott tervek egyelõre elvetik a pörgetést, az oda-visszaúton súlytalansággal kell számolni. Ezt pedig jobb a lehetõ legrövidebb idõre korlátozni.
-mire arra jár egy másik ûrhajó, szétoszlik -ha te beállnál a hajtómû mögé, akkor kb semmi bajod nem lenne a gáztól fizikailag attól hogy nagy sebességgel neked ütközik, mert úgy is ritka, attól lenne bajod hogy ionizál (lopkodja az elektronokat), de az ûrben mire követné egy másik ûrhajó valószínûleg már szerezne magának egy elektront, ráadásul az ûr ezen kívül is tele van ionizált részecskékkel... - aztán meg az ûrben rohadt nehéz pont ugyanarra menni, ugyanis minden mozog, és kva nagy :) - megfagyás max szilárdulás miatt lehetne gond, de én még olyanról nem hallottam hogy az argon megszilárul, vagy folyadék halmazállapotú. Mellesleg nemesgáz, úgyhogy reakcióba se lép semmivel.
Hát ez nem olyan mint az ûrállomáson. Itt nem cserélõdnek az emberek, nincs majdnem realtime kommunikáció. A hülyeség a pörgetés elvetése, de az nagyon. Sugárzás nem veszélyes, vízzel le lehet árnyékolni, azt meg így is-úgy is vinniük kell magukkal.
értem én, de ha a gyorsításhoz használja a plazmarakétát, ami folyamatos de kismértékben gyorsít, majd fékezéshez hagyományosabb de erõsebb rakétát használnának akkor talán nagyobb végsebességre is tudnak gyorsítani.
Akkor születtem, amikor a holdraszllás ment nagyban. A Szojuz-Apollo repülésekre már emléxem, amikor kistökösként néztem a tv-ben. '82-ben végigizgultam a Columbia elsõ repülését. A Delta címû mûsorban tátott szájjal bámultam, hogy micsoda nagyszerû ûrállomásokat építenek nemsokára, amikbõl aztán gyak semmi nem valósult meg.
És tartok tõle, hogy az ûrrepülõgép utolsó útjával hosszú évekig elfelejthetjük, hogy az ûrhajózásra mint, valami nagyhorderejû, roppant látványos dologra gondoljunk.
A Mars-utazást már nem biztos, hogy megérem. Ennyi volt számomra ez az ûrkorszak.
Hagyományos hajtómûnél a kiáramlási sebesség nagyságrenddel kisebb, így óriási mennyiségû üzemanyagot kellene vinni a fékezéshez, Plusz dupla hajtómû. Akkor viszont több kellene a gyorsításhoz is, majdnem ott lennénk, mint a jelenlegi állapot.
Hát akkor mit mondjak én? Kiskölyökként láttam Armstrong holdraszállását, akkor még úgy volt, hogy emberes Mars expedíció legkésõbb a nyolcvanas években. Mármint a XX. század nyolcvanas éveiben. Azután az 1975-ös csillagászati évkönyv Viking cikke mág arról írt, hogy emberes küldetés helyett mintahozó küldetés legkésõbb a kilencvenes években. Na, ahhoz képest már most van vagy 25-30 év lemaradás. Most úgy néz ki, hogy viszonylag optimistán számolva a várható élettartamom, a 2040 még belefér. Nekem. A NASA-nak meg sajnos úgy néz ki, nemigen. Részemrõl már beletörõdtem, hogy nem érem meg a marsraszállást, pedig nagyon szeretném.
A fékezés megoldását feszegetõ kérdések olvasása közben felmerült bennem egy ötlet. Lehet, hogy hülyeség, de nekem teljesen egyszerûnek tûnik. Az ûrhajó lassításához használhatnák a fõhajtómûvet is ha 180 fokos tengely körüli fordulatot tennének, úgy hogy a hajtómû nézzen a menetiránnyal szemben. Ekkor az ûrhajó csak simán újra begyújtaná a fõhajtómûvet és fokozatosan lassíthatná azt. Persze nem biztos, hogy ilyen egyszerû lehet a dolog. Mit gondoltok róla?
A marsraszállás már megtörtént. Csak épp nem emberekkel.. :)
nem vagyok nasa mérnök, de szerintem máshogy nem is lehetne, ha plasma hajtómûvel akarnak dolgozni. ezek amik most léteznek, talán olyan erõsek, mintha nagyon lágyan fújnál egy papírzsepit. heteken át kéne járatni egy ilyen hajtómûvet, aztán félúttól meg lassítani, ha nem akarják még 20szor megkerülni a marsot, mire valamilyen elfogadható orbitális pályára állnak. mert ugye itt a fenn maradó egység hozná vissza a legénységet, nem lehet a hordozó egységet elhajítani a fenébe, hanem mars körüli pályára kell állítani, minél rövidebb idõ alatt. mert ha mondjuk a leszálló egység gyorsan le is tud fékezõdni, mert mondjuk kis tömegû, és a fenn hagyott hazautazó egység a maga brutál tömegével pár hónap keringés alatt áll be a megfelelõ orbitális pályára (amíg a marson a legénység felfedez), akkor ugye a beállás idejére nincs menekülési lehetõsége a marsraszállt legénységnek.
-Küldjünk ki lassu sebességgel üzemanyagot (amennyi kell a visszatérésre) és állítsuk mars körüli pályára. -A jövõbeli utasaink csak annyi üzemanyagot vigyenel amennyi odáig kell. így kis tömeget kell lassítani. -Visszafele "felkapják" a már ott lévõ üzemanyagot ami visszafele kell és megint kicsi lesz a tömegük mire lassitani kell õket
ez stimmel. ezért is írtam, hogy félúttól meg lassítanak. mert ugye ha már fenn van az atomerõmû, és minél gyorsabban akarok odaérni, akkor az utolsó pillanatig gyorsítok. ez pedig valahol félúton lehet. szvsz.
éppen ez a dolog lényege, hogy a plasma hajtómûnek nem kell sok anyag. azaz nem az üzemanyag a "nehéz", hanem a hajtómû, meg a "pár" megawattos atomerõmû.
plazma vagy ionizált állapotban egy vagy több elektron leszakad az atomról, ezáltal töltése lesz az egész atomnak és így már hat rá az elektromágnes, amivel gyorsítják az atomokat. egy zsák sima argonra nem igazán hatna az az elektromágnes.
Amíg újra nem lesz "haszon" (anyagi, ideológiai) az ûrutazás, addig úgy se jutunk a Marsra. Vagy ha igen, akkor majd leghamarabb olyan 30-40 év múlva. Addig is figyeljük az USA világhódítósdiját! Következõ felvonás: Irán.
Talán a gravitáció is befolyásolja a dolgot. Nem tudom, hogy a Nap gravitációs hatása mikor gyengít és a Mars hatása mikor erõsít be.
Éppen errõl van szó, a VASIMR-nél mûszakilag sokkal könnyebb változtatni a kiáramlási sebességet. Ezáltal beállítható egy optimális kompromisszum a hatásfok és a szükséges reaktív anyag között. Ugyanis minél nagyobb a kiáramlási sebesség, annál rosszabb a hatásfok, ám annál kevesebb reaktív anyagot kell Föld körüli pályára juttatni és késõbb gyorsítani (nagy specific impulse). Értelemszerûen minél kisebb a kiáramlási sebesség, annál jobb a hatásfok, ám annál több reaktív anyag szükséges (kis specific impulse). Lényegében a reaktor tömege és a reaktív anyag tömege (és ára) között kell egyensúlyozni.
Az ionhajtomuhoz a Nap energiajat is hasznalnak, nem?? Ugy lenne csak 200MW kulonben soha. Amugy mostanaban nem megyunk a Marsra az tuti. Vannak itt a Foldon nagyobb gondok is.
Mert kicsi a tolóerõ a nagy kiáramlási sebesség ellenére. lassabban gyorsulsz, de kevés hajtóanyaggal. Az állandóan meg nem véletlenül volt idézõjelben. Egy kémiai elven mûködõ hajtómûhöz képest baromi hosszú ideig kell mûködtetni.
Ha jól tudom az ion hajtómû nem képes legyõzni a föld gravitációs vonzását, tehát hagyományos rakétával kéne felvinni az ûrhajót a világûrbe és ott összeszerelni. Mintha gipszelt lábal akarnának sprintelni a 100 méteres síkfutást, hogy elérjék a gyorsvonatot.
Demszky Gábor és a NASA versenyez, hogy mi valósul meg elõbb, a 4-s metró vagy a Marsra-szállás. Egyelõre a Nasa van nyerésben
A Föld pályáján 1 m2-re kb. 1.3kW teljesítmény jön a Napból, vagyis 100% hatásfokot feltételezve kb. 154,000 m2 napelem kellene. A mai 20% körül kb. 616,000, nem számítva a nem túl lényeges konverziós veszteséget. A Marsnál természetesen ez messze nem elég, perihelionban is majdnem a kétszeres felület kellene, aphelionban pedig majdnem a háromszorosa (2.8).