Ez egy nagyon negatív értelmezése a kreativitásnak. A kreativitás nem árthat. Gondold el, hogy te egy autószerelõ vagy, aki állandóan tökéletesíti a szaktudását. Miért rossz, ha a pék, a fodrász, a földmûves, a buszsofõr is kreatív, olyan értelemben, hogy elõbbre viszi a fejlõdést. Ki-ki a maga területén és lehetõségeivel. A köztisztasági vállalat embere is leet kreatív.
Persze, olyan kreativitásról beszélek, ami egyben közhaszú is, nemcsak önzõ érdekeekt szolgál. Mert a bankrabló "kreativitása", hogy újab trükköket eszel ki, már nem kreativitás, hisz nem teremt értéket, hanem rombol.
"...a társadalom se nem mesterséges se nem természetes..."
Vagy ha úgy akarom: mesterséges IS és természetes IS. Szerintem ez a megközelítés jobban leírja a valóságot. Van elméletben az a két csoport amit felvázoltál, de most õszintén: mi mûködik a gyakorlatban úgy ahogyan azt a steril körülmények között megalkotott tudományos modellek szerint logikus lenne? Se az ember, se a társadalom nem ilyen.
Ezért jobb kérdés az, hogy oké, itt van ez a két modell arra hogy milyen társadalmak léteznek, de te szerinted milyen a társadalom? Mert nyilvánvaló (vagy csak nekem?) hogy se nem az A se nem a B a jó válasz, hanem az igazság valahol félúton van: vannak erõk melyek egy centralizált módon megállapított cél elérésére optimalizálnák a társadalmat, és vannak akik szerint a cél decentralizáltan határozandó meg (kvázi nincs cél, hanem a cél a mûködés maga, vagy megint másként fogalmazva a cél az, hogy MINDEN lehessen cél).
ui.: Természetesen számomra megfelelõ indokból még soha nem mentem el szavazni. Most azonban biztos, hogy elmegyek !!! Az is biztos, hogy a két vezetõ párt egyikére sem szavazok.
"A legnagyobb probléma az új ötletekkel kapcsolatban általában az, hogy meg kell gyõzni a társadalmat, a közvélemény többségét annak hasznosságáról."
Szvsz. itten a fõ gondot az országok vezetõinek szemével nézve az jelenti, hogy ha az embereket nem tudják kellõképpen tudatlanságba és félelembe tartani. Amint az ember elkezd kreativ lenni elkezd gondolkodni és keresni a kihívásokat, és sajnos én azta tapasztalom hogy a nyugaton lévõ diktatorikus hatalmak és az itt lévõ bekövult kommunizmus pártiaknak ez nem tetszik. Nem tetszik nekik ha az "állam" vagyis a dolgozó,adófizetõ állampolágrok "öntudatra ébrednek" és nem maradnak a mostani "szürkés birka" állapotba. Szerintem nyilván való,hogy ezért támogatják még a mai napig az alkohol és más kábitoszerek legalis arusitasat, amit az ember még dolgozni tud, de egyébként a folyamatos használat hatására behülyül tölle és annyi kreativitasa se marad, mint egy hintalónak.
Amint az egyéni érdekek kerülnek a középpontba nem a lopás meg a "dögöljön meg a szomszéd tehene" tipusu hozzáállás ,itt CSAK A KREATIV ember lesz értékes tagja a társadalomnak.
Elég sok kreatív hozzászólás érkezett :). Örülök, hogy nem pusztultak még ki az önállóan gondolkodó emberek.
a legkreatívabb az õrült tudós, aki a legradikálisabban képes gondolkodni.
na az ilyeneket a többiek mind követik. vasvillával és szekercével. aztán ha elkapják bezárják brainstorming facilitibe.
szóval a helyzet sajnos nem ilyen egyszerû.
Majd késõbb válaszolok részletesebben... de csak annyit, hogy maximális általános hatékonyság szabadságban érhetõ el, maximális koncentrált hatékonyság viszont a totalitáris rendszerben... ezért volt az, hogy pl. a ruszkik valamiben elõl jártak (amire koncentrált a hatalom) és minden másban szart sem értek (mert az a hatalomnak nem volt fontos).
Két világ létezik:
1. Cél vezényelt (kollektivista, "közös" cél amit általában a hatalom határoz meg és mindenki kötelezõ alávetni magát - ez lehet közvetlen pl. kommunista diktatúra és közvetett pl. EU, USA és a jelenlegi nyugati világ nagy részben de nem mindég.
2. Szabály vezényelt (individualista rendszer amelyben a társadalom nem szolgál semmi célt hanem azért van, hogy mindenkinek legyen esélye saját individuális célját megvalósítani úgy, hogy másoknak ne ártson.)... ez a Hayek féle spontán társadalom amely egyben a válasz is, hogy a társadalom se nem mesterséges se nem természetes hanem évezredeken keresztûl minden percben változó struktúra amelyet lehetetlen megérteni, lehetetlen térképezni és ez miatt lehetetlen újra építeni ha bedöglik.
És a valóság, hogy én is azt hiszem magamról, hogy nagyon keveset tudok de ez nem változtat azon a helyzeten, hogy ÁLTALÁBAN 100 emberbõl 97-nál biztos többet tudok általános dolgokról. De ezt nem szoktam senkinek sem az arcába mondani mert nem tartom sem õket kisebb értéknek mint ami én vagyok sem magamat különlegesnek... vagy magasabb rendûnek :) a végén ugyanis mindenki betölthet egy szerepet a társadalomban vagy nem... én jelenleg nem sokat töltök be vagyis úgy érzem, hogy sokkal nagyobb szerepem is lehetne de durakodni is tudni kell a világban nem elég csak olvasni és okos lenni. Ahogy mondani szokták "nice boys finish last..." :)
Pl. szerintem a cpu overclock egy ilyen kreativ marketing trükk, azt eredményezi hogy best buynak kiáltanak ki termékeket pusztán ez alapján, amire akár rá is készülhetett a gyártó.
Muszáj mert, miután a kreativ kitalált valamit, nem kötelezõ az idejét utána azzal töltse hogy utána meg is kreálja. Ez nagyon fontos, mert az idõ alatt továbbviszi az ötletet.
Az a veszélyes ha kreativ marketingesek szabnak meg irányt amerre a kreativokat terelni kell, nem cool!
Szóval, amit a kreatívok találnak ki azt a nem kreatívok kreálják meg? Cool.
Elõször is üdv, régen beszélgettünk!
"2-3% nem 0.01% ..." Azon emberek többsége akikkel dolgom van még direktben nekik szegezett provokatív kérdés hatására sem hajlandóak mást visszamondani mint amit a TV-ben hallottak. Innen a 0.01%. Persze, ahogy azt írom, ez csak a felszín. Ha valakihez az ember közelebb tud férkõzni, és kitartóan erõlteti azt hogy na de valójában mit gondol bizonyos kérdésekrõl, akkor azért esetenként megfigyelhetõ az önálló gondolkodás. Mondjuk olyan 2-3%-nál. ;-)
"és a társadalmat nem hoztuk létre, a társadalom az emberi cselekedet terméke nem pedig emberi tervezés eredménye" Úgy beszélsz mintha a gondolkodás nem emberi "cselekedet" lenne. Pedig az. Az ember gondolkodik, más szóval tervez, és amire jut, azt megvalósítja. A társadalmat is. Vannak elméletek hogy hogyan épül fel egy ideális társadalom, és vannak akik ezen (saját szemszögükbõl nézve) ideális társadalmak megvalósításáért munkálkodnak egész életükben. Tehát a társadalmat úgy hozzuk létre.
"És nem tudom miért gondolod, hogy titkolni kell az önálló gondolatokat..." Mert önálló véleménnyel rendelkezõ egyedekbõl nehéz/lehetetlen hatékony rendszert építeni, legyen szó társadalomról, cégrõl vagy mondjuk a hadseregrõl.
"...az önálló gondolatokat (ha ilyen egyáltalán létezik) én mondjuk nem hiszem, hogy hülye vagyok azt sem, hogy nem rendelkezek kreatív potenciállal és rohadt sokat olvasok és mégsem tudok valami tényleg originális "önálló gondolatokat" produkálni olyan mértékben, hogy annak tényleg valami jelentõsége legyen." Én nem ebben az értelemben használtam az "önálló gondolat" kifejezést. Ha valaki valóban elgondolkodik egy adott kérdésrõl, és hajlandó megfogalmazni azt hogy mire jutott, azt már én önálló gondolatnak hívom. Elég ha annyiban van saját véleménye hogy egy adott elképzelésrõl eldönti saját maga hogy azt támogatja-e vagy sem. Megvizsgálja az adott dolgot, megemészti, végiggondolja és csöndben ülve fülel hogy mit jelez a lelkiismerete. Azaz ha saját elképzelése van arról hogy mi helyes és mi helytelen. Túl kevés ilyen egyenes gerincû ember van ma, aki felvállalja az "önálló véleményalkotással" járó macerát...
De ha kíváncsi vagy a véleményemre (gondolom ebben az esetben nem vagy kíváncsi... ;-) ) akkor szerintem te már túl sokat olvasol, ami behatárolttá tesz, és veszítesz a kreativitásodból ezáltal. Szerinted Einstein miért nem a te utadat választotta? Miért döntött úgy hogy inkább feltalálja a spanyol viaszt? Ezen gondolkodtál már? És mit ad az élet, a végén pont ezzel a hozzáállással sikerült túlnõnie mesterein...
"Szóval az ember csak épít arra ami már megvan és ez a jobbik eset mert általában már az is nagynak számít ha elér arra a pontra, hogy elég jól látja azt amit elõtte mások már megoldottak." Ez végül is így van. Általában. De attól még ezekben az esetekben sem hátrány az egyéni álláspont önálló megalkotása. Nincs abban semmi hiba, ha valaki veszi a fáradtságot, végiggondol dolgokat és önmaga a józan paraszti eszével jut ugyanarra az eredményre mint amire adott esetben egy 2500 évvel elõtte élt filozófus jutott. Sõt. Ha engem kérdezel, ez sokkal több, mintha valaki a könyvekben olvasottakat copy-paste-eli vissza nekem. Mert a gondolkodásnak, a valóság felismerésének képessége is egy fejleszthetõ és fejlesztendõ képesség. NEM elég az ha valaki be tudja biflázni az anyagot. Ha szabad társadalmat akarunk létrehozni (igen, a társadalmat még mindig úgy hozzuk létre) akkor elengedhetetlen a kritikus gondolkodásra képes emberek tömegeinek kinevelése. Persze ha a hatékonyság az egyetlen kritérium, mint ahogy az emberek egy nagy százalékánál ez az egyetlen kritérium, akkor meghajlok "érveid súlya" alatt és azt mondom hogy legyen ahogy te akarod. Persze azért gondolkodjatok el társaiddal azon hogy mi alapján neveztek egy adott társadalmat/szervezõdést/rendszert hatékonynak. Mert ami egyik oldalról hatékony, az a másik oldalról rosszul teljesít, merev, alkalmazkodni és a hibáit kijavítani képtelen rendszer. Mikor ezen töprengsz, akkor gondolkodj el az evolúción is, és azon hogy vajon milyen kihívásokra kell az emberiségnek a jövõben majd választ adnia.
"Az amit legtöbb ember kreativitásnak ismer nem más mint szintézis, a már meglévõ gondolatok összedobása. Igazi eredeti kreativitás nagyon ritka dolog az univerzumban :)" Még egyszer kihangsúlyozom, mert ez fontos szerintem: igen, igazad van. Ritka az igazán eredeti gondolat. Mikor az ember azt hiszi hogy valami húde eredeti dolog jutott az eszébe, elolvas pár könyvet és rájön hogy elõtte már több százan papírra vetették ugyanazt, adott esetben több ezer évvel ezelõtt. De én nem errõl beszélek. Az embernek meg kell õriznie, és tovább kell fejlesztenie azon képességét, hogy a valóságot megismerve arról gondolatokat, elképzeléseket, elméleteket fogalmaz meg. A kreativitás és a gondolkodás is egy fejleszthetõ képesség. Kevesled az önálló gondolatot? Kevés a nagy áttörés? Nem lehet hogy csak az a baj, hogy túl kevés embert ösztönzünk a rossz eszközeinkkel arra hogy kreatívak legyenek? Gondolkodj el ezen. Én azt hiszem, hogy a témánkat illetõen sokkal nagyobb potenciál van az emberiségben annál, mint ami a felszínre tud kerülni. És ha engem kérdezel, mindennek az elmaradott, központosítást és hatékonyságot erõltetõ (aka. nem szabadság párti) társadalmi berendezkedés az oka.
"Okosnak lenni nem gond és mindég divatos, csak az emberek nem szeretik ha valaki ezzel henceg fõleg ha mindég azt akarja mondani, hogy õ mindenkitõl okosabb." Én nem okos vagyok, hanem én is rájöttem arra, hogy semmit sem tudok még. Ha az okoskodás, hogy az ember rámutat arra hogy se õ maga, se mások nem tudnak semmit se (azaz semmi lényeges kérdésre nem tudják a választ), akkor igen, igazad van, okoskodok. Az ilyen embereket mindig is utálták, esetenként ki is végezték bûnük (az okoskodás) miatt. Egyébként jó hogy elõhoztad ezt, mert te (is, meg én is?) pont olyan embernek látszol aki úgy gondolja hogy okosabb másoknál.
"Az embernek soha sincs szüksége ideális-tökéletes döntésekre (ha ilyen egyáltalán létezik) csak elég jó döntés kell nekik, hogy tovább tudjanak menni úgy, hogy megvigyázzák vagy növeljék az életszinvonalukat." Ezt határozottan tagadom hogy így lenne. Igenis hiányzik az az életünkbõl hogy tudjuk hogy mi lenne az ideális megoldás. Nincs már referencia, nincsenek már ideák, csak az elég-jó döntések nyomasztó ingoványa, amire semmi tartósat vagy stabilat nem lehet építeni. Borzalmasan nagy tévedés azt hinni hogy az embereknek az életszínvonal szüntelen növelése lenne a céljuk. Ez nem igaz. A vég nélküli növekedést (valóságban terjeszkedést) hangoztató politika (valójában birodalmi doktrína) csak szeretné ha ez így lenne. De nem így van.
"A nyugati társadalom éppen azért eredményes mert ez történik benne..." Pont ezt mondom én is. Azért eredményes, mert nem foglalkozik a helyessel és a helytelennel, nem foglalkozik azzal hogy az egyén önálló álláspontot hozzon létre jóval és rosszal kapcsolatban. Helyette specializáció van (vagyis compartmentalization), azaz senki se látja a fától az erdõt. És ettõl "sikeresek". Persze vésd észbe hogy a "sikeresség" fogalmát is ugyanez a rendszer tölti meg tartalommal. Õk a gyõztesek, õk a hangadók, õk mondják meg mi hangozhat el és mi nem, és így õk számítanak sikeresnek, mert ez is a hatáskörükbe tartozik hogy definiálják számodra hogy mi számít sikernek. Nincs a szónak alternatív definíciója, mert alternatív definíciók a hatékonyság jegyében nem kerülhetnek be a körforgásba. Én inkább kudarcnak nevezném ezt a több évezredes körbe-körbe futkosást, de ugye én nem tartozom a gyõztesek közé, így én nem definiálok semmit sem. Sõt, egyáltalán nem számít hogy én mit gondolok.
"Röviden az ember nem sokat okoskodik ha nem jártas a témában. A hatékonyság a fontos nem az, hogy nekem legyen igazam." Szerinted és a gyõztesek szerint ez a fontos. Kaphatok annyi életteret hogy fenntarthassam azon álláspontomat hogy számomra NEM EZ a fontos? Azaz NEM a hatékonyság a fontos? De legalábbis hadd határozzam meg én hogy mi számít hatékonyságnak...
"És mi az, hogy az "ember eredendõen"?" Szoktak ezzel érvelni, hogy egy adott dolog azért van úgy ahogy van, mert az ember eredendõen ilyen vagy olyan. Te nem hallottál még ilyen érvelést? Ez a megjegyzésem az imígyen érvelõk számára volt egy megjegyzés. Pl. Freud is megmondta hogy az ember eredendõen ilyen meg olyan. Persze hülyeséget beszélt, de ez más kérdés. Nem az alapján emelnek be egy elméletet a köztudatba hogy az helyes-e vagy helytelen, hanem hogy szolgálja-e az érdekeiket vagy sem.
"Egyébként az lehet, hogy a túl nagy kreativitás káros a társadalomnak, de azt hiszem nagyon messze vagyunk attól, hogy túl sok kreativitás legyen a társadalmunkban." Igen, egy bizonyos elképzelés szerint létrehozott társadalom számára kártékony a "kreativitás", azaz az olyan emberek tömege akik saját maguk határozzák meg az elképzelésüket arról hogy milyennek is kellene lennie a társadalomnak. Egy fiktív példa erre az, mikor a cégvezetõ kijelenti hogy nem baj ha a Föld túlsó felén megbetegszik/meghal pár-ezer/millió ember (esetleg csak az utcára kerül, esetleg csak elveszíti a 40 év alatt összegyûjtött nyugdíját stb.), a cég mûködése úgy hatékony (szerinte) ha folytatjuk amit csinálunk. És az a munkatársa, akinek önálló kreatív elképzelése van arról hogy baj-e ha kiszúrunk pár millió másikkal, és arra jut hogy ez így nem lesz jó, az csökkenti a cég hatékonyságát. Hmmmm..... Csodálatos ez a világ!
"És a társadalomnak a legjobban az árt ha nincs szabadság és ez már nem csak számítogépes szimulációval bizonyitott tény hanem számtalanszor bizonyitott a valóságban is... és mégis sokan még mindég nem akarják elfogadni, mégis sokan valami hatóság által erõszakolt "rendet" keresnek, pedig óóóóóó éppen az a halálos dolog a társadalomra." Ebben egyetértünk. De hogy fér meg egymással ez a(z önálló?) gondolatod, meg az a(z önálló?) gondolatod, hogy a hatékonyság a fontos egy társadalomban? Egyik kijelentésed szabadság ellenes, a másik meg szabadság párti... Hogy van ez?
2-3% nem 0.01% ... és a társadalmat nem hoztuk létre, a társadalom az emberi cselekedet terméke nem pedig emberi tervezés eredménye. És nem tudom miért gondolod, hogy titkolni kell az önnálló gondolatokat (ha ilyen egyáltalán létezik), én mondjuk nem hiszem, hogy hülye vagyok azt sem, hogy nem rendelkezek kreatív potenciállal és rohadt sokat olvasok és mégsem tudok valami tényleg originális "önálló gondolatokat" produkálni olyan mértékben, hogy annak tényleg valami jelentõsége legyen. Szóval az ember csak épít arra ami már megvan és ez a jobbik eset mert általában már az is nagynak számít ha elér arra apontra, hogy elég jól látja azt amit elõtte mások már megoldottak.
Szóval "önálló gondolkodásunk"-hoz a legjobb esetben is csak egy pici kis csepp saját eredeti gondolatot tudunk "létrehozni", nem kell beképzelni magunknak, hogy mekkora szuperman-ok vagyunk mert az nagy tévedés lenne. Az amit legtöbb ember kreativitásnak ismer nem más mint szintézis, a már meglévõ gondolatok összedobása. Igazi eredeti kreativitás nagyon ritka dolog az univerzumban :)
Okosnak lenni nem gond és mindég divatos, csak az emberek nem szeretik ha valaki ezzel henceg fõleg ha mindég azt akarja mondani, hogy õ mindenkitõl okosabb.
Egyébként az ember csak kis területen képes igazán informált lenni és tudás alapú döntést hozni ezért van az, hogy általában mások véleményére (lehetõleg olyanokéra akik az adott területen szakemberek) támaszkodik, ezért is léteznek minden területen vezetõ emberek a többiek pedig csak kisérni tudják õket és ez nem a "nem-gondolkodás" hanem a hatékonyság növelése. Az embernek soha sincs szüksége ideális-tökéletes döntésekre (ha ilyen egyáltalán létezik) csak elég jó döntés kell nekik, hogy tovább tudjanak menni úgy, hogy megvigyázzák vagy növeljék az életszinvonalukat. A nyugati társadalom éppen azért eredményes mert ez történik benne... munkamegosztás van, aki gondolkodik az gondolkodik aki meg nem az többé kevésbé követi az adott területen jártas személyek gondolkod's'nak eredményét. És általában ez nem egy hanem több konkurens (néha kicsit néha viszont nagyon is eltérõ) gondolatmenet.
Röviden az ember nem sokat okoskodik ha nem jártas a témában. A hatékonyság a fontos nem az, hogy nekem legyen igazam.
És mi az, hogy az "ember eredendõen"?
Egyébként az lehet, hogy a túl nagy kreativitás káros a társadalomnak, de azt hiszem nagyon messze vagyunk attól, hogy túl sok kreativitás legyen a társadalmunkban. És a társadalomnak a legjobban az árt ha nincs szabadság és ez már nem csak számítogépes szimulációval bizonyitott tény hanem számtalanszor bizonyitott a valóságban is... és mégis sokan még mindég nem akarják elfogadni, mégis sokan valami hatóság által erõszakolt "rendet" keresnek, pedig óóóóóó éppen az a halálos dolog a társadalomra.
“If you want to make an apple pie from scratch, you must first create the universe.” - Carl Sagan
Meg merem kockáztatni hogy a nyugati társadalmak sikerének alapja a nem-gondolkodás. Csak elõre definiált, szigorúan szabályozott formában törhet elõ az emberekbõl a kreativitás. Egyéni kreativitásnak/gondolkodásnak a nyoma az emberek nagyon kis százalékánál (mondjuk <0.01%) fedezhetõ fel.
Na persze az más kérdés, hogy hány százalék kreatív valójában. Olyan formában hogy tetten ne érjék ezért. Mert ha az ember kellõ idõt szán arra hogy kibogarássza hogy kicsoda-micsoda is az adott egyén, rá lehet lelni a gondolkodásra és a kreativitásra. Tehát az ember NEM eredendõen "hülye", csak épp nem divat okosnak lenni.
A kérdésem az, hogy miért hoztunk létre egy olyan társadalmat ahol ennyire kell titkolni azt hogy vannak önálló gondolataid? Hogy ember vagy te magad is? Ilyen lenne az ember eredendõen?
10-20% gondolkodó emberrel (ami ugye alapfeltétele a kreativitásnak) már rég forradalom lenne szerintem. megkockáztatom az egy nagyságrenddel kevesebbet.
Mi van egy olyan rendszerrel ahol minden kreativitási szinthez tartoznak bizonyos feladatok, így mindenki "hasznos tagja" a társadalomnak?
Tudom hogy ezzel a rendszerrel egyrészt az a probléma hogy bonyolult, azaz sokan fel se fognák hogy mirõl van szó és mindenáron ki akarnának lépni a rendszerbõl, másrészt bonyolult, és ezért nehezen vezérelhetõ a központból, harmadrészt viszont magától értetõdõ, ezért nem is lenne szükség a központból történõ irányításra, így az irányítás a mai formájában feleslegessé válna.
Mivel ez a rendszer, amit hívhatunk akár életnek is , túl bonyolult ahhoz hogy mindenki számár érthetõ legyen, ezért mindig lesznek olyanok akik ellene fordulnak, azaz ki akarnak lépni belõle. Van aki öngyilkos lesz, van aki évtizedeken keresztül szembe megy a valósággal csak azért hogy aztán meghaljon rákban, van aki fegyveres háborút indít ellene stb. stb.
De pont ezért látom megint ugyanazt megoldásnak: abban kellene támogatni a rendszer elemeit (az embereket) hogy megértsék a rendszert (az életet) magát.
Aztán a marketing visszahat az igazi kreativ kutatásra, és a marketinges kreativkodás tereli az igazi kreativitást. Szerintem erre gondol a cikk, hogy valami átbaszást beleszõnek a kreativtás folyamatába, elõször szándékosan, aztán azért mert azt "úgy kell".
A kreativ marketingesekbõl elég volt!
Nem valószínû, tényleg kreatív emberbõl nincs sok. (Most nem azokról beszélek akiknek a névjegykártyájukon szerepel, hogy kreatív, azokat most talán hagyjuk.) Egy átlagszervezet nem is bír elviselni sokat, sok olyan van amelyik egyet sem...
"Elsõre baromságnak tûnik mindez. Vagy meggyõznek embereket, hogy ne legyen kreatív elme, mert van már elég?"
Eleve nem tanitjak oket. Ez egyfajta tarsadalom tervezes, mint amilyen anno a tervgazdasagok idejen vagy kinaban a kulturalis forradalom hatasara jott letre. Ennek egy extremebb formaja volt a voros khmer diktatura. Ha az emberket szandekosan arra nevelik, hogy ne legyenek sajat gondolataik, akkor hasznosabbak mint termelo eszokoz. Viszont szukseg van a kreativitasra is, mert valakinek gondolkodnia is kell(ene). Meglepo, hogy 30-50 szazalek jott ki, mert a jelen tarsadalmunkban ez inkabb csak 10-20 szazalek es meg ezt is soknak tartjak a nagytokesek.
Ketfajta jonak tuno megoldas jutott eszembe: -a kreativ emberek kooperalnak, tehat tobb ember osszefog egy kozosen kidolgozott, kozos cel erdekeben, ez nagyon hatasos tud lenni -automatizaljuk a fizikai munkat olyan mertekben, hogy ne legyen szukseg munkasokra es akkor ha akar, mindenki lehet kreativ, bar kerdes, hogy mit kezd a tarsadalom azokkal akik nem akarnak/tudnak gondolkodni, de a fizikai munkajukra nincs szukseg
a legtobb helyen a kreativitas hatrany. a problema az, hogy sehol sem szeretik, ha valaki a jol bevalt dolgokat elkezdi ujakra lecserelgetni.
Szerintem ez jó kutatás, mert ebbõl következik hogy a kalózkodás valójában nem is olyan rossz, mert egy kicsit "visszafogja" a kreativitást.
úgy néz ki.. :) lehet nem voltak elég sok brainstorming-on :D
Elsõre baromságnak tûnik mindez. Vagy meggyõznek embereket, hogy ne legyen kreatív elme, mert van már elég?
Informatika és tudomány
, túl bonyolult ahhoz hogy mindenki számár érthetõ legyen, ezért mindig lesznek olyanok akik ellene fordulnak, azaz ki akarnak lépni belõle. Van aki öngyilkos lesz, van aki évtizedeken keresztül szembe megy a valósággal csak azért hogy aztán meghaljon rákban, van aki fegyveres háborút indít ellene stb. stb.
