megsúgom, az orvosokat meg utazhatják, itatják etetik a gyógyszergyártó cégek csak hogy inkább a gyógyszert ajánlják, mint napi 1 óra mozgást és 2 almát. Bennfentestõl tudom. A gyógyszergyártók a markukban tartják az egészségügyet, és a gyógyszer tesztek nagy része hamisítvány vagy szimpla hazugság. Az embereket inkább tömik kétes gyógyszerekkel, mint elmondják nekik hogyan kerülhetnék el a betegséget.
Nincs nagyobb és mocskosabb biznisz, mint elkeseredett beteg embereknek gyógyszert árulni jó pénzért.
Olvasd el Szendi Gábor paleolit táplálkozás c. könyvét. Megfogsz lepõdni!
Addig is itt egy gyorstalpaló: http://www.youtube.com/watch?v=uCFZoqmKf5M Bár én nem tartom be 100%-osan. Amióta tudok errõl jobban odafigyelek mit eszek, és pl több C vitamint fogyasztok. És ezen az õszön nem is döntött le semmiféle nyavalya.
Az meg hogy milyen hamis infókkal teszik a népet meg zavartalanságot keltenek, nem vitatkoznék, mert Magyarországon már évtizedek óta a pofádba hazudnak (nem csak 20 éve). Téged is érzelmileg sakkban tartanak az oltással. Ha nem vetted volna észre MINDEN reklám a félelemkeltésen alapul. Vedd meg ezt meg azt, különben h1n1-es leszel meg nem leszel menõ meg nem lesz nagy verdád.
Egyet értek abban, hogy az áltudományos sarlatán orvoskodás, a mosógép fûtõszállal távgyógyítás, meg a homeopátiás marhaságokkal tele van az ország kétpofára. Rezgõ gyógykristályok, biorezonancia...) Olyan készülékek, melyek elenõrizetlenek, de diagnosztikára, gyógyításra használják õket.
Ha tele vangyunk ennyi szeméttel, kinek higyjünk?
Én az orvostudományban és az MTA-ban bízom. Én is fogyasztok vitaminokat, és 20 éves korom ellnére csak az oltás miatt, most kellett elkérni a papírjaimat a gyermekorvosomtól, sohasem vagyok beteg.
De tudom, hogy a vitaminok mire jók. C-vitamin: "Bár gyakran javallott (részben Linnus Pauling munkáinak eredményeként) megfázás esetén nagyobb adagok bevétele és anekdoták igen gyors gyógyulásról számolnak be, a megbízható kutatások azt mutatják, hogy a megemelt dózisok hatása teljesen bizonytalan, és gyakran nincs több hatásuk, mint a placebonak." A C-vitamin hiánya skorbutot, száraz bõrt okozhat, de a meglétének nincs immunjavító hatása. A B-vitaminok hasznosak az anyagcserében, izommûködésben, oxidációkban, táplálékfeldolgozásban. Imunrendszer-javító hatása nincs. A P-vitamin hajszálér-erõsítõ hatású. Az immunrendszert nem javítja. H-vitamin: hámszövetekre van kedvezõ hatással. Az immunrendszerhez semmi köze. Az E-vitamin gyulladásgátló, a D-vitamin csontképzõsét befolyásol, segíti a kalcium, foszfor felszívódását. Az A-vitamin arra jó, hogy megelõzzük a farkasvakságot, hámszvetek száradását. Meg persze jól lehet tõle fütyülni...
Vissza lehet menni a középkorba is, lehet köpölyözni meg ereket vágni, szellemeket ûzni, de én a tudományra inkáb bízom az életemet, mint hozzá nem értõ kuruzslókra!
Tudom, hogy mostanában divat a természetes életmód, ez nem is baj, de ez nem jelenti azt, hogy el kell vetni a sok okos koponya által kitalált tudomány csodáit!
Nem foglalkoztam a témával még, nem is óhajtom anélkül elvetni hogy nem vizsgálódtam utána, de találtam egy-két érdekes hozzászólást:
Rigor: Mélyen a lap aljára tekerve azért kibukik a turpisság :
"A BioLabor® segítséget kíván nyújtani a jobb közérzettel a gyógyuláshoz, de ezt nem szabad klinikai orvosi módszernek tekinteni. A szakorvosi ellátás és konzultáció, a módszerek összetett alkalmazása egymást erõsítik, vélhetõen elérhetõ a krónikus panaszok csökkenése, a gyógyszeradagok optimalizálása, majd a tudatossággal a lehetõ legjobb eredmény elérése. (EÜM.r.16/2006)"
tamas55 válasza Rigor (23:07) hozzászólására: Az általunk fejlesztett készülékek egyszerre bocsájtanak ki természetes biohullámokat és szinkronikus ultraalacsony intenzitású elektromágneses teret, valamint a sejtszintû kommunikáció harmonizálására organikus hullámsáv ritmusokat, és hozzátartozó természetes pulzációt. E módszer képes már lépést tartani a pillanatnyi biológiai folyamatokkal, így a szervezet önregulációs folyamatait segíti, a személy saját jelszintjén váltja ki hatását, úgy mondjuk: dózis helyett információ a kulcs."
Ez tomeny zagyvasag.
Biohullamok nem leteznek. Az ultraalacsony internzitasu elektromagneses teret a falban vevo villanyvezetek is kibocsajtja. Organikus hullamsav ritmusok nem leteznek (de baromi jol hangzik), a termesztese pulzacio meg mint tejszinhab a torta tetejen.
"Minden sejt rendelkezik egy saját kóddal és egy térhez viszonyított testen belüli koordinátával, a DNS pedig ezekkel az azonosítókkal küldi a sejt számára szükséges tápanyagok igényét és a sejt állapotjelentését apró biofoton energiaimpulzusokkal a szervezet önszervezõdõ egésze felé, illetve adó-vevõként fogadja hasonló módon a szervezet összességének és sejtjeinek üzeneteit, igényeit."
Nem igaz, meg koszonoviszonyban sincs a valosaggal. A sejteknek nincs sajat kodjuk, nincs koordinajuk, a DNS ezeket nem azonositja (minden sejtben azonos a DNS), es nem kuld tapanyagigenyt, foleg nem azonositokkal (ez az internet IP szamos leirasa alapjan kepzeli el az elo szervezeteket?)...
Biztosna mi vagyunk butak, hiszen ilyen tekintelyek ervelnek mellette:
És hol említettem én a vissza a középkorba elvet meg a homeopátiát? Ha nekem fáj a fejem, beveszek egy algopirint, ahogy mindenki más. Én s ehiszek a biokristályokban. Nem is tudom mire következtettél erre...
Csak annyit mondtam, hallgassuk meg a másik véleményt is, a másik tanulmányt is nézzük meg (még ha nem is egy multi pénzelte) és járjunk nyitott szemmel. Nem kell minden áron tömni magunkat oltóanyagokkal.
Sajnálom, hogy így állsz hozzá a dologhoz, mert ahogy kiveszem a szavaidból, lenézed az alternatív magyarázatokat és nem is vvgy nyitott az újra.
Végigolvastam a szép számú hozzászólást (is), de nem lettem okosabb
Ezeket a lehetõségeket egy kicsivel bõvebben is érdemes lenne kifejteni. Ugyanis 2 rendkívül fontos kérdéskör van érintve:
1.) Az emberiség sorsa. Lesz-e fekete lyuk vagy nem, mekkora valószínûséggel lesz a keletkezõ fekete lyuk sebessége kisebb mint a szökési sebesség, vagy ha lefelé talál menni, akkor mennyire fékezõdik le a Föld belsejében, ha a Nap felé talál menni, akkor az le tudja-e fékezni, azaz bennemarad-e (katasztrofa).... Bizonyára végzett valaki számításokat ebben, de én sajnos csak gyengeelméjû demagógiát találtam, egy elképesztõ példa: Tudományos számításnak nevezett félhülye film a naaagy kádlefolyóról
2.) Én is számolgattam, és nekem olyan kicsi Swazschild sugár jött ki 14TeV energiából (nagyságrendileg 10^-41 nm, azaz kiírva tíz-a-minusz-negyvenegyediken nanométer!) hogy ilyen kicsi távolság egyesek szerint nincs is (bár az csak teória)
Mivel nekem NEm szakterületem a részecskefizika, elképzelhetõ, hogy valamit rosszul számoltam
Második a veszélyes, de az is csak átmenetileg! :) Egyébként szvsz teljesen logikátlan ez a fekete lyuk para. Egy fekete lyuk azért olyan rohadt félelmetes és veszélyes, mert olyan sok az anyag benne. Namármost, maga a Föld nem képvisel ekkora anyagmennyiséget, a "kis" LHC részecskéi, meg még annyira sem! Ez kb olyan, mintha attól félnénk, hogy a fejünknek repülõ fotontól szétloccsan az agyvelõnk!
Mindamellett némi aggodalomra adhat okot maga a kísérlet újdonsága! Hiszen fogalmunk sincs mi fog történni! Ugyan vannak számítások, meg elméletek, de isten tudja mit hozhatunk ott létre. Amikor az elsõ hidrogénbombát felrobbantották, ott is egy csomó tudós halt meg, amiért túl közel voltak a robbanáshoz, mert nem számoltak ekkora detonációval. Persze amit jelenleg tudunk az univerzumról, elvileg nem teszi lehetõvé a globális katasztrófát. Ha mégis, akkor gondoljatok arra, hogy semmit nem fogtok észrevenni az egészbõl! :)
Mindenre nyitott vagyok, amíg meg nem értem, hogy miért kamu. Sajnos nem lehet mindent elhinni, mert ahogy te is írtad, az egészségügybõl sok pénzt csalnak ki az emberekbõl, beetetik õket, ésa hiszékenységüket, megoldás: szkeptikusan kell hozzáállni mindenhez. És ahhoz, hogy eldöntsük, hogy egy gyógymód segít-s, vagy sem, mérnünk kell, vizsgálódni, kísérletezni, levezetni, alátámasztani, mellékhatások, stb... ez a (természet)tudomány. Ez az a dolog, amibe az ember a szikla szélén is kapayszkodhat.
"megoldás: szkeptikusan kell hozzáállni mindenhez"
Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ez nem túl intelligens hozzáállás. Inkább képezd magad, hogy tisztában legyél a dolgokkal. Ha mindenhez szkeptikusan állsz hozzá, az ugyanolyan butaság, mint mindent elfogadni. Nem csak a végletek léteznek.
De már mondta itt valaki SG-n, hogy minden igazság relatív. A hidrogén is mindenhol relatív. Mandangában például két proton és elektron van körülötte. Csak héliumnak hívják. És a fény is lassabban halad.
Na a témához szólva: ige, én is a tudományok híve vagyok, mindent bizonyítani kell (kéne). Az oltóanyag khm... Na mindegy, úgyse érted meg.
Szerintem észre fogjuk venni, csak kezdetben nem fogunk fekete lyukra gyanakodni. Ha a Föld középpontjába süllyed egy fekete lyukacska, akkor valószínûleg évek múlva kezd csak erõsödni a magmafeláramlás és a vulkáni tevékenység, a felete lyuk egyre növekvõ energiatermelése miatt.
Szó sincs arról, hogy láthatalanul eltûnik a Föld, mint azt a Youtube-on lassan már százával megjelenõ, demagóg filmek sugallják.
Milyen is egy fekete lyuk? Nos, korántsem fekete, hanem nagyonis fényes. Minél több anyag van a közelében, sõt, ha még nyomás alatt is van az az anyag, annál fényesebb. Ugyanis a lyukba beáramló anyag óriási mennyiségû energiát sugároz szét, ezt a csillagászati észlelések igen valószínûvé teszik. (gyakorlatilag úgy tûnik, hogy bizonyítják) Tehát nem csupán elméleti számolgatásokról van szó.
Ha a fekete lyuk anyag belsejébe merül, akkor a belehulló anyag igen erõs sugárzása kifújja a többi anyagot a lyuk közelébõl. Ez a sugárzás tart egyensúlyt a közeg nyomásával, amelybe a fekete lyuk belemerült.
Minél nagyobb a közeg nyomása, annál erõssebb sugárzás fog egyensúlyt tartani vele, tehán annál több anyagnak kell idõegységenként a lyukba belehullania.
Ezért a Föld középpontjában megindul egy energiatermelõ folyamat, ami emelni kezdi a belsõ mag hõmérsékletét. Hogy mekkora energiatermelés várható, azt sajnos nagyságrendileg sem tudom megsaccolni.
A Föld belsõ magjában felszabduló energia bizonyos késéssel, de megjelenik a felszínen is. Közben, ahogyan a fekete lyuk tömege növekszik, a sugara is ezzel arányosan növekedni fog, tehát az energiatermelés üteme is.
Lehet, hogy 5 év múlva vesszük észre a vulkáni tevékenység növekedését, de lehet hogy 1 milió év múlva, ki tudja... De nem kádlefolyó lesz, az biztos.
A vulkanizmus erõsödése kezdetben mindenféle egyéb elméleteket fog inspirálni, azt, hogy fekete lyuk van a Föld belsejében, valószínûleg nem fogják egyhamar gyanítani, de amikor gyanítják, akkor sem lesz egyserû bebizonyítani (nem tudom, talán a neutrinósugárzás lehet ráutaló)
Az külön kérdés, hogy a fekete lyukba behulló anyag mekkora asszimmetriája mekkora lökést (impulzust) ad rendszertelen idõnként a kicsiny fekete lyuknak. Még azt is el tudom képzelni (utánaszámolni sajnos nem tudok), hogy a lyukacska elrepül a Föld középpontjából. Ehhez kb. 22 km/s sebesség szükséges (Például egy protonnál valamivel kisebb de 1 milliárd tonna tömegû golyó közegellenállása szerintem elhanyagolható)
Ha majd egyszer tényleg tudunk fekete lyukat gyártani, akkor valószínûleg többet fognak tudni a tudósok arról, hogy mire lehet számítani.
Van viszont egy ISMERETLEN tényezõ, ami nem kapcsolható pont a LHC-hez "Mindamellett némi aggodalomra adhat okot maga a kísérlet újdonsága! Hiszen fogalmunk sincs mi fog történni!" Hát igen. Sokan töprengtek már ilyesmin. Van-e valahol a tudományban egy olyan kisérlet, amelynek a súlyos következményei nem láthatóak elõre? Jó kérdés.
Van egy igen érdekes könyv. Michael White - John Gribbin: Stephen W. Hawking" c. 2000-ben magyarul megjelent könyv, közérthetõen, szinte meseszerûen de mégis lényeget megragadóan ír a fekete lyukakról (is). Mindenkinek ajánlanám, akit érdekel a téma.
A 97. hozzászólást egy olyan kérdéssel fejeztem be, amely súlyos elvarratlan szálként nehezedik a hozzászólás egészére: Létezik-e valahol a tudomány fejlõdésében egy olyan kisérlet, amelynek igen súlyos következménye lehet és elõre elvileg és gyakorlatilag is megjósolhatatlan? (Nem pont a LHC és nem pont fekete lyuk veszély, hanem bármi egyéb, de akár ilyesmik is)
Ebbõl pedig következik egy másik kérdés: egy ilyen bizonytalan veszély puszta lehetõsége indokolja-e a tudományos fejlõdés erõltetett leállítását?
Azért vetem fel ezt a kérdést, mert nem nekem jutott elõször az eszembe. Már feltették mások is, és reális veszélynek látom, hogy a tudomány ellen próbálják felhasználni a legdurvább félelemkeltés módszereit. Elég megnézni a 90. hozzászólásban belinkelt Youtube videóhoz kapcsolódó hozzászólásokat! Rémítõ. 1500-nál több hozzászólás, többségükben a halálfélelemben rettegõ emberek ilyen tipusú hozzászólásai, hogy "hogy mernek ezek a mi életünkkel játszadozni..."
Engem jobban megrémítettek ezek a hozzászólások (a darabszámuk és az irányultságuk egyaránt) mint a LHC valamelyik késõi utódjából majdan elõbukkanó fekete lyukak lehetõsége.
Mit lehet tenni? Hogyan kerülheti el az emberiség a veszélyeket?
Nos, ELÕRE NEM LÁTHATÓ veszélyek esetében egyetlen dolgot lehet tenni: valamilyen esély-latolgatás alapján a legkisebb veszély irányába elmenni. Semmi mást nem lehet csinálni.
Tudatosítani kell, hogy NEMCSAK A KISÉRLETEZÉS okozhat veszélyt! A haladás leállása is okoz, és azt a veszélyt sajnos nagyon is látjuk. Mert sem a Föld, sem a Naprendszer, sem a Tejútrendszer, sem a világegyetem NEM STATIKUS! Ezek álandóan változnak. Ahogy most kedvezõ életkörülményeket biztosítanak számunkra, ugyanúgy ez a helyzet drasztikusan el is romolhat! Egy félmajom szinten megrekedt emberiség pedig nyomtalanul tûnik el a süllyesztõben, talán a teljes földi élõvilággal együtt. Nemcsak kisbolygó-Föld ütközés lehetséges, de a Napot sem ismerjük még túlságosan. A Naprendszeren kívüli térbõl is jöhet bármi, lehet az az õsrobbanásból visszamaradt "parányi" fekete lyuk (akár Föld tömegû de borsószemnyi méretû), de lehet bármi más rettenet, amit még nem is ismerünk.
E témához kapcsolódik egy kérdés, amit tudomásom szerint a 2. világháború vége felé tettek fel elõször egy tudósokból álló összejövetelen. Valahogy így szólt: hol vannak a többiek? A "többiek" alatt a Földön kívüli értelmes lényeket kell érteni. Akiknek a létezése a nagy számok törvénye alapján majdnem biztos. És a fejlettségi szintjük nagy valószínûséggel összehasonlíthatatlan a miénkkel. Ugyanis a véletlenszerû idõpontban kialakuló csillagok és bolygók már a Naprendszer elõtt néhány milliárd évvel is létrejöttek, számtalan helyen a sok millió galaxisban. Az a majdnem nulla valószínûségû esemény, hogy a fejlettségi szintjük kb. azonos a miénkkel.
A technikai fejlõdésben 100 év is igen nagy idõ, több millió vagy akár pár milliárd év pedig teljesen megjósolhatatlan, felfoghatatlan a mi tudásunkkal.
Hogy miért nem találkoztunk velük, annak sok oka lehet. Nincs most hely arra, hogy az összes általam ismert lehetséget leírjam, de párat hadd említsek: -- Az ûrutazás nagyobb távolságra valami miatt nem lehetséges -- Minden intelligens faj fejlõdésében van egy "halálpont" Ez lehet tudományos kisérlet, amirõl az elõzõ hozzászólásban írtam, de lehet akár a tudományos kisérletezés leállítása és teljes befelé fordulás is! (az utóbbira van példa az emberiség történetében is, de a megrekedt társadalmakat a fejlõdõképesek egyszerûen eltüntették és a fejlõdés ment tovább. De ha az egész emberiség ezt csinálja, akkor beláthatatlan, hogy mi lesz) -- Felismerték, hogy a mi világegyetemünk "gázos" valami miatt. És továbbáltak, még idõben, amíg lehet (nagyon remélem, hogy még lehet nekünk is) Például lehet, hogy egy fekete lyuk szerû valami belsejében vagyunk, ami egy "rövid" idõre megnyílt, majd újra bezárul, és akkor már nem lesz elmenetel... vagy bármilyen vad ötletet lehet gyártani. (Van pár ötletem, filmproducereket keresek!) -- Itt vannak, és épp visszafejlesztik az emberiséget mert nem csípik a konkurrenciát. Vagy egyéb okból. Például mert a világegyetem teljes energiakészletére szükségük van ahhoz, hogy elmeneküljenek a mi világegyetemünkbõl... vagy akármi okból (Ez megmagyarázná a háttérhatalom sok pusztítási jellemvonását! Sõt néhány jelenségre sajnos egyedüli logikus magyarázat, csakhát a bizonyíték (természeténél fogva) nincs rá.) Megjegyzem, hogy ez utóbbi esetben sajnos a jövõnk nem a mi kezünkben van, tehát a korábbi kérdések értelmüket vesztik. -- És persze ott a lehetõség, hogy mi vagyunk az elsõk. Valami miatt, amit még nem tudunk, majdnem nulla a valószínûsége értelmes lények kialakulásának -- Az is lehetséges, hogy egy számítógépes társadalom-modell, vagy esetleg komplett világmodell részei vagyunk... Isten teremtette, stb... Néha, amikor azon töprengek, hogy miért pont 3 dimenziónk van (a minimális, amivel mûködõ világot lehetséges csinálni), akkor ez is eléggé valószínûnek látszik --- STB.
Alapvetõen egyetértek veled.
Nagyon régen az emberek az állatoktól és a természet erõitõl (istencsapásoktól) féltek, ma ehhez hozzáadódtak a tudománnyal kapcsolatos félelmek: genetikai kutatások, mesterséges intelligencia, az anyag alapvetõ építõköveinek tanulmányozása.
Én mindenesetre egy nagy energiákkal manipuláló berendezést szívesebben látnék a Földön kívül, de még nem tartunk ott.
Az LHC-tõl nyugodtan alszom, a magarországi közbiztonság sokkal aggasztóbb.
Írd inkább úgy, hogy a Naprendszeren kívül:-)) Képzeld el, ha egy "pici" fekete lyukat bekap a Nap, mi lenne... (Fogggalmam sincs, hogy hány év múlva vennénk észre, de aztán lenne egy igen fényes Napunk)
Ha a csillagászati megfigyelésekre támaszkodunk, akkor valószínûsíthetõ hogy az õsrobbanásból visszamaradt mikro-feketelyukak gyakorisága elenyészõen kicsi vagy nulla. Különben gyakrabban puffognának el a csillagok, végülis azokban tud legnagyobb eséllyel csapdába esni egy ilyen... gondolom én.
De nem akarlak ilyen olcsón kifizetni, így még beírok pár okosságot, lefekvés elõt.
Ha nagyon hívõ lennék, akkor az egészet elintézném azzal, hogy a világot Isten teremtette, így csak õ semmisítheti meg, tehát a kis ember, pláne a bûnös ember (és mindenki bûnös!) ne is álmodozzon a világ megsemmisítésérõl, de még a sátán se.
Ha ez nincs ínyedre, akkor másként adom elõ. Pepitában.
A világegyetemben ugyanazok a törvények urlakodnak mindenütt, ugyanazok az anyagok fordulnak elõ, így a sok száz és milliárd milliárd csillagrendszerben rengeteg, elképzelhetetlenül sok fejlett mûszaki civilizáció alakulhatott ki. Közülük sokan évmilliárdokkal elõttünk lehetnek, fejlettség szempontjából, és a ezeken a kísérleteken már rég túl vannak. Biztos voltak közöttük is balekok, és ha egy ilyen kísérlettel el lehetett volna pusztítani a világot, akkor meg is tették volna, de mivel mi létezünk, így vagy nem lehetséges, vagy csak akkor lenne lehetséges, amikor a tudat már annyira fejlett, hogy nem akarnak ilyen rosszat tenni. Persze, azt nem zárom ki, sajnos, hogy egy-egy naprendszert nem vágott esetleg haza valamelyik kétbalkezes földönkívüli civilizáció.
A fenti okoskodás természetesen csak akkor érvényes, ha nem vagyunk egyedül a világegyetemben.
Véleményem szerint feltételezhetõ, hogy a földönkívüliek már régóta itt vannak és tanulmányoznak minket. Viszont, ha logikusan gondolkozunk, érdekes következtetéseket vonhatunk le! Márpedig ha abból indulunk ki, hogy ITT vannak, akkor nyilván igen fejlett lényekrõl lehet szó (technológiailag és evolúciósan egyaránt), ami a következõkkel jár: - Elképzelhetetlen a filmekben annyira közkedvelt agresszív ûrlények. - Nem sok esélyt látok arra, hogy megtapasztaljuk jelenlétüket, mert rejtve vannak. Talán egy-két kivételes embernek felfedik magukat. Sõt! Idõvel biztosan, de nagyon jól tudják, hogy az emberiség jelenleg a nagyon primitív agresszor korszakában van és beláthatatlan következményekkel járna a globális megjelenésük. - Egészen biztos, hogy nem akarják gátolni a fejlõdésünket.
Egy szó mint száz: egy igazán fejlett társadalom, ami képes a csillagközi utazásra, már nem háborúzik és fingja sincs a konkurencia fogalmáról.
Az ember is el fogja érni ezt a pontját a fejlõdésnek, feltéve ha nem kúródik nekünk egy bazi nagy meteor. Nem lesznek háborúk és világbéke lesz, habár ez egy mai embernek teljességgel elképzelhetetlen, de most épp egy ilyen stádiumban vagyunk a fejlõdésben.
Én nem tudom elképzelni ezt a "lassú fekete lyukat". Egy akkora gravitációs erõ, amit a fekete lyuk képvisel, könnyûszerrel eltüntet mindent pikk-pakk. Persze lehet, hogy csak engem nem világosítottak fel valamirõl. Azt sem igazán értem, hogy ez a "fekete lyuk" mit keresne a Föld magjában? Persze értem, hogy a gravitáció miatt kerülne oda, de ezt is csak az idõtényezõ miatt nem tudom elképzelni. Mert az én fejemben nem kerülne le oda, hisz ha olyan nehéz, hogy lesüllyedne, akkor eleve rögtön bekajálná a bolygónkat. Csak úgy tudom elképzelni ezt a lassú folyamatot, ha nem olyan erõs a fekete lyuk, viszont elvileg akkor az nem is fekete lyuk, hisz maga az egész Föld anyaga is csak egy bolygó létéhez elegendõ, ahhoz nem, hogy elnyelje a dolgokat. Viszont itt a Földön nem használhatunk több anyagot, mint amibõl a bolygó áll, ergó nem tudunk fekete lyukat létrehozni. Persze hozzáteszem ismét: a mai tudásunk szerint. De egyébként no para, mert ha bármi gikszer van, akkor az ûrlények gyorsan felfedik magukat és kurva sebesen ránk szólnak!
Csak néhány lehetõséget írtam. Természetesen ezek közé bevehetõ az is, hogy békésen megfigyelnek minket, minden beavatkozás nélkül. De valami miatt ez nem tûnik túl hihetõnek számomra. Sõt, még a beavatkozás nélküliség is felvethet erkölcsi aggályokat. Például: ha én látok egy békát egy nagy kõ alá szorulva haldokolni, és ott állok mellette, akkor felemelem a követ. Ha valaki (középosztálybeli) végignéz ezen a világon, és fõleg az utóbbi 2 évtized TENDENCIÁIT alaposan átgondolja és a jövõre extrapolálja, akkor sajnos jól látható hogy a kõ alá fokozatosan szorított béka vagyunk, és azok, akik ezt a lassú de sajnos nagyon EGYIRÁNYÚ változás-rendszert az élet valamennyi területén irányítják, azok jól élnek és hosszú boldog élet után könnyû halál jut sorsukul, ami az áldozataikról nem mondható el.
Én sokkal valószínûbbnek tartanám, hogy ha léteznek ilyen szuperfejlett lények, akkor elõször fel sem ismerjük, hogy mivel van dolgunk. Annyira különböznek mindentõl, ami a mi számunkra az "értelmes lény" fogalmába esik. Miért gondolom ezt?
Azért, mert az ember is egy hasonló átalakulás elõtt áll, ha a fejlõdésünk folytatódik. Gondoljunk csak arra, ahogyan a rohamosan fejlõdõ tudományok, a szinte exponenciálisan növekvõ mennyiségû ismeretanyag és a legalábbis évezredek óta változatlan képességû emberi agy között egyre feszültebb a viszony.
Ma már a legnagyobb tudósok is csak csekély töredékét tudják áttekinteni a tudománynak, a tudományág al-ágának valamelyik rész-problémáját tudják boncolgatni, ha eléggé zseniális képességeik vannak és elég sok évtizeden keresztül készültek a feladatukra. Ez már nem sokáig mehet így, a növekvõ ismeretanyag szemben áll a rövid életünkkkel és lassú tanulási-megértési folyamatainkkal.
Itt a megoldás nem látszik tisztán. A JELENLEGI tudásunk (elképzelésem) alapján a legbiztosabb az emberi életkor megnövelése. Erre mindenképpen szükség van, és ma már nem látszik lehetetlennek. (A fejlett országokban tapasztalható alacsony születésszám is ennek szükségességét erõsíti!)
Következõ lehetõség -- ami még nincs kidolgozva -- az agy kiegészítése valamilyen közvetlenül hozzácsatolt elektronikus alapú adattároló esetleg késõbb feldolgozó egységekkel. Ezek bonyolultsága és részvételi aránya a gondolkodási tevékenységünkben, késõbb fokozódhat, de ez most még a sci-fi világa.
Lehetõség a több emberi agy valamilyen összekapcsolása is, ez is ma még sci-fi.
Meg KELL próbálkozni az emberi intelligencia szintjének jelentõs növelésével is, a genetikai állományunk módosításával. Ez is sci-fi.
Ez utóbbit még egy tényezõ tesz égetõen szükségessé: az emberiség szellemi (és a teljes egészségi, erõnléti) színvonalának lassú de biztos hanyatlása, a természetes szelekció kiküszöbölésének következítében. (Sõt, az erõltetett kontraszelekció is TÉNY, ha az alacsony intelligenciájú népcsoportok szándékos gyerekvállalásra-ösztönzését látjuk itt, egészen közel... hadd ne részletezzem)
Mindebbõl következõen fogalmam sincs, hogyan fogunk kinézni mondjuk 1000 vagy 10ezer év múlva. Pláne milyenek leszünk 100millió év múlva Szerintem rá sem ismernénk saját magunkra.
Vannak csillagászati megfigyelések, amelyek a nagyon nagy tömegû objektumok közelében csapdába esett, az objektumba belezuhanó anyag viselkedését mutatják.
Az, hogy ezek a nagyon nagy tömegû objektumok tényleg fekete lyukak-e, ma még vitatott. Vannak egyre kisebb számmal (tudósok), akik a fekete lyukak létezését kétségbe vonják. De az a megfigyelésekbõl látszik, hogy ezek a nagyon nagy tömegû égitestek fekete-lyuk-szerû sajátosságokat mutatnak. Ezért én a továbbiakban fekete lyuknak fogom nevezni ezeket. Vagyis nem pusztán spekulációról van szó.
A bezuhanó anyag NEM úgy zuhan bele ezekbe, mint ahogyan egy tégla esik a Föld felé. A nagyon erõs gravitáció miatt, és még valami miatt, amit nem értek teljesen, a fekete lyukba zuhanó anyag nagyon erõsen felforrósodik és anyagának elég jelentõs százalékában sugárzássá (kemény röntgen tartomány!) alakul.
Ez a nagyon erõs sugárzás (elektromágneses és részecskesugárzás) a fekete lyukba zuhanó anyag jelentõs részét visszafújja a lyuktól. Emiatt a bezuhanó anyagnak csak egy kisebb része jut bele a fekete lyukba, a többi visszalökõdik.
Képzeljünk most el egy parányi fekete lyukat. Legyen a tömege mondjuk 100 kg (Ez rengeteg nagyságrenddel több, mint amennyi a LHC-bõl ki tudna jönni), a sugara ekkor kb. 7*10^-20 mikron, vagyis 7*10^-17 nanométer (hét-szer-tíz-a-minusz-tizenhetediken nanométer) Ez egy proton átmérõjénél kb. 12 nagyságrenddel (10^12-szeresen) kisebb.
Mennyi anyagot képes ez benyelni x Pascal nyomáson? A befelé haladó anyag erõs sugárzása egyensúlyban lesz a befelé haladni kívánó anyag nyomásával. Minél nagyobb nyomású közegben helyezkedik el ez a parány, annál erõsebb sugárzást fog produkálni, amely a közeg többi részét távoltartani igyekszik.
Azt ne kérdezze senki, hogy egy ilyen parányi részecske hogyan tud önmagánál sok nagyságrenddel nagyobb hullámhosszú sugárzást kibocsátani, vagy hogyan tudja az önmagánál szintén sok nagyságrenddel nagyobb méretû protont összepréselni, hogy beleférjen. Ugyanis errõl fogalmam sincs. A csillagászati megfigyelések objektumai igen nagyok, SZERINTEM egy ennyire parányi fekete lyuk másmilyen törvények szerint is viselkedhet, mint egy nagy.
De azt nem hiszem, hogy egyetlen pillanat alatt nyelne el egy bolygót. Azt inkább el tudom képzelni -- ha valaki be tudja bizonyítani -- hogy akár millió évekig is eltart, amíg egy 100 kg tömeggel induló fekete lyuk az elviselhetetlen szintig fokozza a Föld belsõ energiatermelését, majd újabb hosszú idõ után anyagának egy jelentéktelen részét bekajálva, a többit gázfelhõ és törmelék formájában szórja szét a Naprendszerben.
Sok megmagyarázhatatlan megfigyelés van ma még a Naprendszerben, csak egyetlen példa: a Jupiter több hõt bocsát ki magából, mint amennyit a Naptól kap. Ez lehet valami oszcilláció (egyszer többet, egyszer kevesebbet, x milió évenként fordulva), de lehet folytonosan fenálló rejtélyes energiatermeés is.
Érdemes lenne a Jupiter közelébe valamilyen neutrinódetektort eljuttatni. Mondjuk egy léggömbön lebegtetve a légkör tetején (szilárd felszíne nincs a Jupiternek, mint tudjuk) Talán még megérem ezt a kisérletet.
Nagyon logikus, amit írsz. Valóban, az egész világegyetem elpusztíthatóságának az esélye gyakorlatilag nulla. (Bár egyesek már ilyeneket is állítanak. Hogy a puszta megfigyelés olyan rossz irányba viszi el a dolgokat... ez azért durva.)
Viszont más a helyzet a csak egyetlen bolygóra (esetleg egyetlen naprendszerre) kiható eseményekkel.
"egy igazán fejlett társadalom, ami képes a csillagközi utazásra, már nem háborúzik és fingja sincs a konkurencia fogalmáról" háááát.... én nem írnék le ilyesmit Ez olyan kissé szdsz-szagú állítás. Ahhoz hasonlít, mint amit 30 évvel ezelõtt gondoltak néhányan: a nagyon fejlett civilizációk TERMÉSZETESEN kommunizmusban élnek
Amit írtam az csak egy elképzelés, nem kell feltétlenül komolyan venni. :) A békás példa sztem azért nem jó, mert az a saját közeged (a te bolygódon) és ha kimentesz egy békát a kõ alól, az még nem fogja fenekestül felforgatni a béka-társadalmat. :) Egyébként az sem igaz, hogy az emberi agy ne lenne többre képes. Sõt! Gondolj csak bele abba is, hogy a mai oktatás eleve gáz, még akkor is, ha nagyon kitanulja magát az ember, mert ma minden szakosított. Ez olyan, mintha mondjuk csak a jobb vádlimra gyúrnék. Emellett ott van még az az igen komoly hiányosságunk (mármint a mai nyugati társadalomban), hogy rengeteg a stressz és nagyon eltávolodtunk a természet spiritualitásától, ami mérhetetlen erõt képes adni. Egy kiegyensúlyozott társadalomban, ahol az élet harmonikus, az oktatás pedig maximalizált, elképzelhetetlenül más lenne az ember.
Értem amit írsz, de tudtommal (javíts ki ha tévedek!) a gravitáció a tömegtõl függ, nem pedig a sûrûségtõl. Tehát lehet az a 100 kg akármilyen tömör, az attól még 100 kg marad, a 100 kg-ra jellemzõ gravitációs erõvel.
Vannak elitiskolák, és vannak Magyarországon kívüli más országok, ahol nem dugnek fel seprûnyelet a hulladék "diákok" az értékes, szorgalmas, okos társaiknak. Az emberi agy valóban nagyon sokra képes, ha az utcákon naponta ezrével látható össze-piercingezett, agyontetovált, 3 szavas szókinccsel rendelkezõ fiatalokhoz hasonlítjuk. De szerintem nem ez lehet a mérce.
Ha a világ vezetõ tudósait tekintjük, akik nagyon rész-rész-problémával foglalkoznak, és még így is csak évek-évtizedek alatt, sõt egyre inkább csak csapatmunkában tudnak valami nagyot csinálni, akkor el kell gondolkodnunk, hogy kb. meddig mehet ez még így.
Elõbb-utóbb elérünk a teljesítõképességünk határáig (énszerintem már most is ott vagyunk) és akkor valamit ki kell találni, az sem baj, ha nem akkor kezdünk el töprengeni rajta:-))
Hm.. érdekes kérdést feszegetünk. Szerintem a választ még senki sem tudja (bár spekulációk lehetnek, de az igazi válasz csak a kisérlet lehet) 100 kg az valóban 100 kg, és normális hétköznapi távolságokon érvényes az 1/r2 távolságfüggés, ez világos.
-- Nem tudom, hogy viselkedik a gravitáció 10-a-minusz-tizenhetediken nanométeres távolságokon
-- Nem tudom, hogy egy protont össze tud-e préselni bármi is egy 10^-17 nanométer méretû dobozba (tekintettel arra, hogy a proton saját elektrosztatikus taszítását is valahogy le kell gyõzni, ami ugye kb. 40 nagyságrenddel erõsebb a gravitációnál) Meghát a proton belsõ szerkezete is beleszól a dologba, nem biztos, hogy az elektrosztatikus taszításra érvényes az 1/r2 törvény ilyen kicsi távolságon
-- Még azt sem tudom, hogy mi történne (ez nagyon elméleti kérdés!) ha tiszta protonokból vagy tiszta elektronokból csinálnánk egy nagyobb fekete lyukat. A gravitáció, amely 40 nagyságrenddel gyengébb az elektrosztatikus taszításnál, egysercsak hirtelen erõsebbé válik?
-- A nagyon kicsi fekete lyuk még egy jelentõs tulajdonsággal bír: magától is jelentõs mennyiségû energiát veszít a vákum polarizációja következtében (Hawking sugárzás) Emiatt az élettartama meglehetõsen lerövidülhet. (Ezt persze jó lenne megfigyelni... úgy értem, kissé távolabb tõlünk:-))
Nem baj az, ha csoportosan dolgoznak, ez mindig is így ment! Közösen könnyeb túljutni a homályon. A nagy felfedezések viszont mindig egy-két emberé! És miután megtörtént egy-egy nagy felfedezés, az eloszlik az emberek között. Ezek a felfedezések csak halmozódtak az évszázadok folyamán, viszont egy új generációs ember meg tudja tanulni õket. Gondolj csak bele te is mennyivel okosabb vagy például egy középkori embernél! Az is csodálatos a tudományban, hogy mennyire egymásba kapcsolódnak a tanulmányok, tehát egy idõ után könnyebben érted meg a dolgokat, mint amikor az elején elkezded. Hidd el, lehet még pumpálni az agyba bõven! :D Más kérdés, hogy manapság ez nem nagyon dívik... Azt is fontos megjegyezni, hogy az emberi agy sem állandó, tehát nem olyanok vagyunk, mint egy két literes pet palack, amibe két liternél nem tudsz többet önteni, hanem változunk, mindig az aktuális élethelyzethez. Jah és még ott vannak a kedves computer társaink, akik azért baromi sokat segítenek, hogy ne kelljen egy életen át számolgatni. :D
Hát jah, mindenesetre ezek durván kérdõjeles dolgok még. Habár biztos vannak koponyák, akik frankón kenik a témát a matematika nyelvének köszönhetõen, de hát én azt nem igazán beszélem. :)