Hagyják hogy azt csinálja amihez ért, mert abban király... még amikor bakizik is: Jeff Dunham bakik
Teljesen jogos, Jeff Dunham varázsát pont az adta, hogy kiállt a bábuval, és nyomatta...és marha jól csinálta, falrengetõ dumával..Nem kell mondanom Ahmed-el világhírû lett és legendát teremtett.....
de ez így nem jó...ha a bábok magukban szerepelnek, az csak valami béna felnõttes bábfilm...vacak...és ráadásul, marha gyenge poénok vannak benne...maradjon csak az egész estét elõadásoknál...:)
"sajnos a standuposok mindig szkeccseket kényszerülnek csinálni, "
ehh, nem írtam le. szóval "sajnos", de mégis demetri martinnak sikerült, dave chappelle-nek sikerült, carlos mencia-nak sikerült, sarah silvermannek is. általában a legtöbb "standupos sorozat" jó volt és sikeres is. dunham ellenben... õ a színpadon jó.
sajnos a standuposok mindig szkeccseket kényszerülnek csinálni, ha sorozatot kapnak és itt csúszott el dunham, ezért lett ilyen szánalmasan gyenge a sorozat (illetve azok a részek, amiket láttam, de a nézettségcsökkenés beszédes) - az pedig nem is értem, kinek jutott eszébe, hogy a bábukkal szkeccseljenek, hiszen akkor oda a hasbeszélõ hitelessége, ha elõre felvett jelenetekrõl van szó. (felvételrõl én is tudok hasbeszélni.) a mélypont pedig az volt, amikor csak a bábuk szerepeltek. és itt mindegy, hogy vicces volt a bábus jelenet vagy sem, ha már a képernyõn sincs a hasbeszélõ, akkor csak egy felnõtteknek szóló szezám utca a produkció.
a hazai standuposokkal meg nem érdemes a sorozatot összehasonlítani, hiszen a standup az általában saját agyszülemény, dunham is jórészt egyedül nagyon jó, a sorozat részeit azonban fél évig egy több mint egy tucat fõs csapat készítette.
"Valamint a hetente új adás is kiszipolyozza az embert (legalábbis kreativitás és poénosság szempontjából"
gondolhatnánk, de litkai ugyebár nem csak standupol. rengeteg vicces dolgot ír, márpedig hétrõl-hétre annyi poént produkálni, szóban, rajzban, pláne nem egyszerû.
Én az elsõ részt láttam (már ebbõl a sorozatból), és azt mondom, megértem a nézõket. Teljesen más kvalitásokat kíván az egyik, mint a másik (láthatjuk pl. itthon Litkai Gergõ esetén keresztül: míg 'standup'-olt, addig ment neki, aztán mikor átkerült a tévéhez, már nem megy annyira). A sorozathoz nem elég a 'kiállok és beszélek' dolog, oda kellenek különbözõ ~5 perces részek mindenféle különbözõ helyekrõl, eseményekrõl - és nem mindig elég a sok szópoén, oda már képiek, eseményiek kellenek. Valamint a hetente új adás is kiszipolyozza az embert (legalábbis kreativitás és poénosság szempontjából - erre meg talán az Irigy Hónaljmirigy komédiái a példa, ahol az elején még jók voltak, aztán mintha kezdett volna az is leülni (vagy csak az emberek túlzottan megszokták, és már nem kívánták õket annyira - lásd pl. azt az esetet, hogy ha folytron csak a kedvenceiddel kellene kelni, élni, feküdni, akkor rövid idõn belül más lesz a kedvenced mind étel, mind mûsor, könyv, ... tekintetében)), míg a havonta egy-két fellépésre el lehet adni szinte ugyanazt is, minimális készüléssel.
Informatika és tudomány
kivurol tudom peanut a kedvencem.
