Ez az egész kvótarendszer annyi sebbõl vérzik, hogy normális képviselõk (akik a választóikat képviselik) elsõ elolvasás után nagy ívben elhajították volna. Pl.:
-- Tegyük fel, hogy a Bergengóciai Téglaipari Mûvek Magyarországra telepít egy nagy téglagyárat, amellyel ellátja fél Európát téglával. Akkor most ki fizet CO2 kvótát? Magyarország? Vagy a Bergengóciai Téglaipari mûvek, mint vállalat? (amit persze beépít a tégla árába) Vagy netántán Bergengócia állam fizeti a CO2 kvótát?
És kifelé fizet???
Agybaj az egész.
Már 30-40 évvel ezelõtt lehetett biztosan tudni, hogy az olajra és szénre nem lehet ezer éven át civilizációt alapozni. Már 30-40 éve intenzív kutatásokat kellett volna folytatni, jelentõs nemzetközi részvétellel! Például minden ország a nemzeti jövedelmének 1-2%-át bele kellene dobnia a nagy kalapba, ahol tudósokból álló nemzetközi bizottság dönt a kutatások irányáról (és NEM greenpeace szintû agyament terrorista állatok)
Akkor már lenne magashõmérsékletû (talán gázhûtéses) szaporító reaktorunk, vagy talán fúziós reaktor is. Talán lenne olcsón és nagymennyiségben elõállítható fényelektromos átalakító (napelem), és közel járnánk a csendes, nulla kibocsátású, rugalmas, kényelmes közlekedés-szállítási rendszerekhez is.
Az egész CO2 kereskedelem és a körülötte terpeszkedõ rendszer: -- antidemokratikus (méghozzá nagyon), -- pótcselekvés, miközben az idõnk vészesen fogy, -- megosztja az országokat és az embereket (nem véletlenül), ezáltal növeli az idõhúzást, és csökkenti a megegyezés esélyét ill. minõségét.
De arra kiválóan alkalmas az egész nemzetközi konferencia-rendszer, hogy 20 ezer ember idõnként összejöjjön, és jókat nõzzön meg jókat zabáljon.
Ha nem értetek valamit, attól az még nem marhaság, élõsködés, vagy bûnözés.
Az emissziókereskedelemben széndioxid-kibocsátási kvótákat adnak-vesznek. Piaci erõket kapcsol be a környezetvédelem érdekében. Nem szünteti meg a globális felmelegedés veszélyét, sõt, önmagában nem is csökkenti azt, de azokra az országokra hárítja a terhek egy részét, amelyek inkább felelõsek érte, mint a többi ország.
Magyarország éppenséggel szép bevételhez jut ebbõl a "nagy büdös semmibõl", mert az egykori szocialista nehézipar CO2-kibocsátásához képest ma jóval kevesebb széndioxidot "termelünk. Más kérdés, hogy köcsög politikusaink elsumákolták a kvótakereskedelembõl származó bevételeinket, és környezetvédelem helyett kitudjamire költötték el. Na, õket lehet szidni, megérdemlik, mert köcsögök, akik naponta segget csinálnak a szájukból.
A cikk utolsó bekezdése mondja ki a lényeget! Jó nagy pénzeket lehet keresni a nagy büdös semmiért. Ez a tendencia pedig terjed az utóbbi évtizedekben: minél feleslegesebb vagy éppen károsabb semmit csinál valaki, annál könnyeben keresi degeszre magát.
Róma, Kr. u. 400.
Kereskedõk.
Nem szabad kereskedelmi cégeknek, sõt senkinek sem ilyennel.
És ilyen idióták kezében van a Föld jövõje... emissziókereskedõk. Megint egy szakma, akik semmi hasznosat nem csinálnak, de degeszre keresik magukat. Nagyon sajnálom õket, tényleg.
Informatika és tudomány
