A tudomány, a vallás és az ezotéria külön utak, melyek egyazon célt szolgálják: segítik megérteni a körülöttünk lévõ világot. Bár együtt nem igazán mûködnek, simán mûvelhetõek egymás mellett is. Érdekes, amit Hawking állít, de ha létezik Isten, nem hiszem, hogy hagy maga után bizonyítékokat. A Deus ex machina romantikus kép, a valóságban viszont teljességgel logikátlan, s mint ilyen, nem biztos, hogy létezik.
Mellesleg miért van az, hogy ha szóba jön egy isteni lét, máris a Földre és az emberekre asszociálunk? Ha az univerzumnak köze van Istenhez, akkor az ember lehet, hogy csak egy melléktermék a matematikára és esélyre épült világegyetemben.
No igen. Tudomány szempontból Isten lehet a természeti erõk összessége ami kialakítja a bolygókat, napokat, ami egymáshoz köti az atomokat...stb. Azonban a Vallás szempontjából egy intelligens "személy" aki döntéseket hoz és szemben áll a természet általunk ismert erõivel, mert képes azokon felül cselekedni. Azonban még akár ez is lehet.
Jelenleg nem látunk elég messzire ahhoz hogy meg tudjuk mondani tényleg így van, vagy éppen hogy nincs. Hiszen minden nézõpont kérdése. Egy kecske szemében az ember is lehet Isten, mert akaratuk szerint formáljuk a világot, fejletebb intelligenciánkal olyan dolgokat is hétköznapinak veszünk, amit egy kecske megérteni sem tud. Ezt megvizsgálva kijelenthetjük hogy mi a kecskék Istene vagyunk. Honnan tudhatjuk hogy nincs ez velünk is így? Hogy egy más, fejletebb intelligencia figyel és befolyásol, aminek értelmét elképzelni sem tudjuk. Akinek olyan eszközök állnak birtokában hogy a természeti erõket képes akarata szerint manipulálni, így mi csodának éljük meg azt ami valójában természetes.
A termetéssel kapcsolatban meg ne feledjük hogy sokáig úgy gondoltuk a Föld lapos és a csillagok csak oda vannak festve az égboltra. Utána kiderült hogy a Föld kerek, majd késõbb hogy égitestek keringenek körülötte. Megint rá hogy nem is a naprendszer közepe és a Föld is kering a nap körül...stb. Ebbõl kiindulva logikus lenne azt gondolni hogy a mostani világképünk sem teljesen pontos. Ha pedig nem pontos, akkor még bármi lehet. Hogy Isten teremtett e mindent? Vagy csupán egy kis valószinüségû esemény következett be, aminek még hat a lefolyása? Ha Istent a természeti erõnek vesszük akkor igen "Õ" teremtett mindent amit ismerünk. Ha egy szakállas öregúrnak akinek hülye humora van, akkor még az is lehet. Hiszen mi is képesek vagyunk két sejtbõl "Teremteni" életet. Ha pedig Isten a saját képére formált, talán Õ is ezt tette anno, csak nagyobb léptékben, fejlettebb módon.
Ez meg a másik... sokak számára Isten, egy személyiséggel rendelkezõ perszonalizált alak, aki szeret, elítél, pokolba lök vagy a mennybe juttat.
Mások elsõsorban intelligenciaként és/vagy energiaként értelmezik Istent.
Amíg az Univerzum és annak törványei csak kis részben ismertek, és nem meghatározott az sem, hogy mit tekintünk Istennek, addig ennek a vitának nem sok értelme van.
Ez is felvet egy olyan kérdést, hogy "mi" is pontosan Isten? :):) Ezt is tisztázni kell, ahány vallás annyi értelmezés, ez a baj picit Hawking értelmezésével, legalábbis ahogy ebbõl a cikkbõl nekem kiderül, picit általánosít...
Szerintem pedig hagyjuk Istent, és matekozzunk, fizikázzunk... tehát természettudománykodjunk, elemezzünk, értelmezzünk, számoljunk, vonatkoztassunk adott modellre, esetleg a valóságra...
Mert amíg rossz kérdéseket teszünk fel, addig rossz válaszokat fogunk kapni; de ha a kísérletekkel és az elméletekkel jutunk valahova, akkor legalább okosodunk és tanulunk.
Aszondom, a hiba ott kezdõdik, ahol a kérdés: "ki/mi teremtette az univerzumot?"
Hádde minek azt teremteni, az olyan, mint Lenin: van, volt, és mindig lesz is. Csak a lineáris, idõszekvencia alapú megfigyelõ számára értelmezhetõ a "volt" és a "lesz".
Szerintem a tudománynak és a vallásnak együtt kellene törekednie az univerzum megértésére. Hiszen a tudomány a természet jobb megértését tûzte ki célul. Ha Isten teremtett mindent, akkor lényegében a tudomány azért van hogy jobban megértsük az õ mûvének mibenlétét. Minnél jobban megértjük annál inkább rádöbbenünk hogy milyen hatalmas a fantáziája és az ereje.
Ezért nem értem hogy miért áll egymással szemben a két oldal, holott végtére is majdnem ugyanaz a cél. Elérni Istent.
Bár az Isten hívés és a vallás két külön bolygó, melyek egymástól távoli pályán keringenek. Mivel a vallás a Biblián/Koránon/stb... alapszik, ami az ellentmondások tárháza. A hit meg egyszerûen Hit. Van és kész.
Szóval Hawking kijelentése arról hogy nincs Isten erõs dolog. Hiszen az egy dolog hogy õ most úgy látja nincs. De bizonyítani nem tudja. Már pedig a tudomány egyik fontos eleme a bizonyítás. Amíg csak elméletben fejtegetünk addig az nem tudomány hanem teológia (vagy elméleti-fizika).
Meg a pénzért, szerelemért, akármiért... az embereknek nem kell ok, hogy egymást mészárolják, való igaz, az iszlám kultúra picit elszakadva a többitõl hevesebben védi igazát. De mindez értelmezés kérdése... :)
Még nem olvastam a könyvet, de az az érzésem, hogy nem lesz képes továbbra sem különbséget tenni, a lehetséges, és szükségszerû dolgok között.
És ilyen formán továbbra sem éri el célját, azt amit kinyilatkoztat, hogy kvázi kizárja Isten, mint teremtõ erõ létét.
Az, hogy lehetséges olyan fizikai modellt találni, ami nem teszi szükségessé Isten létét, még nem jelenti, hogy így is van. Az, hogy lehetséges az élet kialakulása, még nem teszi azt szükségszerûvé is!
Induljunk ki saját intelligenciánk mûködésébõl. Ha fizikai, statisztikai szempontból nézzük, akkor nem csinálunk fizikailag lehetetlen dolgokat, csodákat, örökmozgót, akármit. Azonban olyan dolgok valószínûségét, amelyek amúgy elenyészõen alacsonyak, képesek vagyunk a szükségszerûség szintjéig növelni!
Miért gondoljuk, hogy az isteni kreatív erõ, intelligencia máshogy mûködik?
Vagy miért gondoljuk, hogy Isten, egy kreatív intelligencia, nem képes törvényszerûséggé emelni a számára fontos dolgokat?
Másrészt meg a fizika szereti a létezõ dolgokat egy egységes sokdimenziós, téridõ-kontinuumban szemlélni, ahol kis szimmetria sértések kivételével a dolgok egymásba forgathatók és ezáltal egymásból illetve egy nagy mindent összefoglaló törvénybõl levezethetõk.
De ki mondta, hogy a világ tényleg ilyen?
Vajon nem-e tényleg a káoszból jött létre? Ott a dolgok rettentõ szélsõséges különbségek mellett teljesen eltérõ paraméterekkel jellemezhetõk, mint egy milliárd részre széttört tükör. Nincs, nem volt közös, egységes felület, rendszer, amiben mindegyik illeszthetõ. Ez a világ, a lehetséges világok összessége a mai napig létezhet, és csak egy kis bár terjedõ részét fedi le az amit mi univerzumnak nevezünk, a bizonyos részek között megjelenõ legkisebb közös többszörös, a tér, amin keresztül az elkülönült részek kapcsolatba kerülhetnek.
Ha így nézzük a kapcsolat lehetõsége rettentõ kicsi, mert sokkal nagyobb valószínûséggel vesz fel a mi világunkba nem illeszkedõ paramétereket a világegyetem bármely darabja. De még is egyre több rész kerül egymással kapcsolatba, még is egyre inkább összehangolódik az univerzum, egyre inkább áthatja az isteni tudat és szeretet és visszaszorul a káosz.
Van egy ilyen értelmezés is, nem biztos, hogy igaz, csak ez éppen egy a sok lehetségesbõl. És nem kizárja, hanem szükségessé teszi egy a dolgokat összehangoló intelligencia, rendezõ elv, ha úgy tetszik Isten jelenlétét.
Isten mindig is volt, és mindig is lesz (legalábbis a kereszténységrõl ha beszélünk), többi valláshoz nem szólnék hozzá, minden vallásnak meg van a saját válasza erre a kérdésre.
Amúgy tipikusan olyan kérdés ez, amit szeretnek feltenni emberek akik csak a saját véleményüket tudják elfogadni :) Kicsit utána olvashatnál Te is a témának... az elmúlt 500 évben voltak olyan ateisták és hívõk is, akik egész elgondolkodtató válaszokat tudtak adni sok ilyen kérdésre :)
A "semmire" pedig a tudomány nem fog választ adni még jó darabig. Hawking se.
Az én elméletem szerint sem Isten teremtette a világegyetemet, mert szerintem Isten azokat a törvényeket teremtette, amik alapján létrejöhetett a világegyetem.
Azért a fizika szabályait is ki kellet valaki/valaminek találni. Talán mi is egy számítógépben vagyunk.
Szerintem ugyan olyan nevetséges azt állítani hogy van isten mint azt hogy nincs ezért kell kutatunk és biztosra menünk, azon amit nem tudunk biztosra hülyeség veszekedni mások elképzeléseit pedig nem illik semmibe venni amíg nincs konkrét bizonyíték ellene.
Ennyi!! OTT A PONT!! :D 9én jelenik meg? :D majd akkor csekkolom ez eBay-t :D
nem értem mit hisztiznek a vallásosak... én több isten hitû vagyok.. de az én isteneimnek köze sem volt az univerzum teremtéséhez:D
Vallásosoknak szól a kérdésem: Istent ki teremtette? Vagy mibõl "született"?
Sajnos a legtöbb vallásos mindíg azzal jön a tudományos magyarázatok ellen hogy az istenük (vallásfüggetlen) teremtette meg az elsõ atomot és a legkissebb elemet akármit is fedezzenek fel az tuti isten alkotása.
Ahogy a végtelent és s emmit sem fogjuk igazán felfogni úgy az örökkét és a sohát sem. Hisz ha volt egy elsõ pillanat akkor jön a kérdés hogy mi volt elõtte? Ha van a világegyetemnek határa akkor mi van azon túl? stb ...
Ha rajtuk múlna már elégették volna Hawkingot. Szerintem az egyház hozzáálása nevetséges a világképhez, nem Hawking elméletei...
Te válaszokat vársz, amit a hittõl nem feltétlen kapsz, hiszen pont ez az egész lényege. Fura, de a legtöbb ateista nem tud úgy nyilatkozni, hogy közben tiszteletben tartaná mások véleményét, gondolatait, és az is érdekes, hogy legtöbbször, ahogy itt a kommentelõk többsége, 'dühbõl' nyilatkozik, és ellenszenvvel van teli.
Newtont egyelõre én többre tartom Hawkingnál, de õt is tiszteletben tartom, noha az utóbbi években picit úgy érzem árnyékává vált korábbi önmagának.
gondolod, hogy õk kérték meg a Times újságíróját, hogy kérdezze meg õket Hawking legújabb könyvérõl? nem tiltakozott senki, hanem kérésre elmondta a véleményét.
Ja még valami:
"Nevetséges az ateisták azon bizonygatása..."
Nevetséges a hívõk ilyen heves tiltakozása, ellenállása is...
Én megmaradok annál a nézetemnél, miszerint ezt az egész isten dolgot az ember találta ki, hogy megmagyarázzon olyan dolgokat, amihez nem ért(ett). Ez pedig nem zárja ki azt, hogy mindennek van egy tökéletesen logikus oka, csak épp a jelenlegi tudásunkkal MÉG nem tudjuk megmagyarázni. Szóval isten helyett, inkább ezzel kellene foglalkozni. Szerintem.
"dr. Lee Rayfield, a swindoni püspök. - Ez hit kérdése, ami kívül esik a tudományon."
Most mondta ki a legfontosabb dolgot. HIT kérdése. Hawking Profeszor hisz abban amit csinál és amit elért az élete során. Hisz az elméleteiben, és mind abban amit képvisel. Szerintem nem kéne "bezárkoznunk" csak abba a világba hogy Isten teremtette a világot. Mivan ha nem? Hm? És mi van ha igen. Erre senki sem tudja pontosan a választ. Mindenki abban hisz amiben akar.
"Nevetséges az ateisták azon bizonygatása, hogy a világegyetem önmagát hozta létre. Hawkingot nagy tudósként ismerjük, az utóbbi években azonban zsákutcába jutott, elmélete legfeljebb szórakoztatónak nevezhetõ"
Hawkingnak pár elmélete valóban megcáfolta önmagát, de ez nem annak tekinthetõ, hogy idióta, hanem annak, hogy idõrõl-idõre jobban és jobban megismerjük a körülöttünk lévõ világ mûködését. Én fenntartom azt a nézetemet is, hogy a világegyetem mûködésének még csak az 1%-át sem ismerjük.
Senki nem tudja hogy milyen folyamatok zajlanak azoknak a dolgoknak a mélyén, amiknek felszínét még most is csak kaparásszuk
"Nevetséges az ateisták azon bizonygatása, hogy a világegyetem önmagát hozta létre. Hawkingot nagy tudósként ismerjük, az utóbbi években azonban zsákutcába jutott, elmélete legfeljebb szórakoztatónak nevezhetõ"
Aha, mert az kevésbé nevetséges, hogy egy téren és idõn kívül létezõ, minden felett álló lény csettintett egyet, aztán megteremtette az univerzumot. Tényleg, ez sokkal hihetõbb.
Informatika és tudomány
