Ha Pál apostol mondja biztos igaz...? Igazad van, Hawking lehet akármekkora szaktekintély nem ettől lesz igaza, viszont akkor Pálnak sem. ;) Ez tetszett! :D :D
Szerintem Hawking megint téved, mert a Bibliában, Pál apostol a rómaiakhoz írott levelében világosan leirja, hogy:"mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttünk,mivel Isten nyilvánvalóvá tette számunkra. Ami ugyanis nem látható belőle:az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőitették vagy áldották Istenként,hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.Ebből következik az, hogy elutasítani Istent, mint a Világegyetem teremtőjét és urát, szellemi vakságra és butaságra utal.Tehát lehet valaki bármekkora szaktekintély a tudományban, Istent nem lehet és nem tudja kizárni, mert nélküle nem tud ésszerű magyarázatot adni a felmerülő kérdésekre. Ezt már 2000 évvel ezelőtt is tudták,és nem értem, hogy a mai technológiai korszakban, hogy nem bírják fölfogni.
Csak annyit, hogy sikerült feldobni a topikot az elsõ helyre hozzászólások mennyisége alapján. Szerinted ennyire ötlettelen lapos beszólásokkal kéne ezt megünnepelni? :)
Azért ajánlom mindenkinek a gödeli tanokat, mert a matematika megpróbál egzakt módon foglalkozni a logikával, ez a legtöbb amit tehet, és valóban a szavak félrevezetõk ehhez képest, de eme "egzakt" logikának is megvannak a határai, és õ ezt bizonyította, tulajdonképpen magának a végtelenségnek az érvényét. Amit te példaként hozol föl valóban halandzsa, egy bizonyos szemszögbõl, a tiédbõl nyilvánvalóan értelmes érvelésnek tûnik. De próbáljuk meg akkor konkretizálni mirõl is akarsz érvelni, vagyis egzaktizáljuk csúnya és nem létezõ szóval. Van egy gömb amit te a végtelen leegyszerûsítésére használsz, ezen a gömbön relatíve fel lehet venni egy pontot amibõl kiindulsz és miután felvettük a gömb összes többi pontjához képest konkrét értéket képvisel. Ezek után van a matematikában egy olyan mûvelet amit szorzásnak bélyegeznek, no most ezt a mûveletet alkalmazhatjuk végtelenszer és mondjuk arra a logikára hogy hányszor jut vissza ugyan arra a pontra a vektorunk amibõl kiindult. Valóban végtelen és véges egyszerre a lehetõségek száma és az egyszeri megvalósulások éppen aktuális szummája de ezzel az erõvel lufit is hámozhatnál még ha nem is tökéletes gömb. Nem értem mire irányult a te vektorod, de nem ütközik a végtelen verse véges vitával szerintem.
Nem, ezt nem írtam. Akkor még egyszer? Ok. Az írtam a világegyetem MÉRETE véges és végtelen egyszerre. Nem minden, pl.: az értelmetlen halandzsázás nem ismer határokat! Mondok egy példát: Képzeled el - a könnyebb megértés kedvéért - hogy a világegyetem sík. Ez a sík felület önmagába zárt, tehát most egy gömbfelületet képzelj el, amin ha (síkban) elindulsz bármilyen irányban sosem érsz a végére, mégis a gömb sugara véges. Talán így érthetõbb.
Ebbe a példámba nem érdemes belekötnöd, mert ez csak egy hasonlat - vagyis semmi köze a valósághoz, ennek megértése ugyanis nem a szavakban van.
Teljesen komolyan gondolom. :) Mint említettem a klasszikus matézis tartózkodik a nullával való osztástól, de itt olyan dolgokról beszélünk amihez köze nincs a klasszikus matematikának. Annak saját eszközeivel csak annyit sikerült megállapítani, hogy nem képes saját hajánál fogva kihúznia magát a mocsárból, amit el is vártunk tõle hiszen mégis csak egzakt tudományként tartjuk számon. Amit rövid hivatkozással próbáltam elintézni, most írhatom le megint, de legalább átfogalmazom és talán sikerül tömörebben, lényegretörõbben leírnom. A logikai minimum numerális megfelelõje a bináris számrendszer. Az axiómák numerális megfelelõi a különféle állandók. Akár a számok nyelvén, akár szép magyar nyelven fogalmazzuk érveinket különféle álláspontok mentén képesek vagyunk valamelyest megérteni egymást. Tehát akkor megismétlem: végtelen számú nullával és egyessel leírható a világegyetem. Ebben a vonatkozásban az 1/0 azt jelenti, hogy az az egység ami a világot alkotja szétbontható, mégpedig a végtelenségig és ennek az egységnek a szummája, ahogy Sir Ny(úton) fogalmazott (éppen csak reciprok értékkel) szintén egyenlõ végtelennel. De errõl is szó esett már az elõzõekben, hogy nincs értelme a végtelen relációiról beszélni vagyis dupla végtelenrõl vagy fél végtelenrõl. A komplex számokba most nem mennék bele, egyrészt rég foglalkoztam vele, másrészt meg semmit nem változtat azon a tényen amirõl mindannyian beszéltünk már, egymást kiterjesztõ, magyarázó elméletekbõl van bõven, és a matematika tudománya is van annyira önzõ mint az egyszeri ember, hogy örüljön saját sikerének és van olyan dogmatikus mint az egyház, ha látja szabályainak igazolását.
Reájöttem! A végtelen és a 0 nem szerepelhet egy egyenleten belül, mert egyszerre nem létezhet végtelen és 0! Külön külön szerepelhetnek, egyszerre nem.
1/végtelen pedig sohse lesz 0, hiszen szumma (1/n) = végtelen n->végtelen.
∞*0=1 -ennek az egyenletnek egyetlen klasszikus matematikával értelmezhetetlen aspektusa, amikor nullával osztunk le, azonban vegyük észre ez pont az a jelentés amirõl a világ bináris leképezésénél beszéltem.
A világegyetem mûködését, méretét stb. pusztán matematikával, fizikával nem lehet megérteni, erre vannak a szavak :) Nem tudom érthetõ volt amit Gödel eredményeirõl írtam de akkor még egyszer: Nincs tökéletes logikai kör, ha lenne akkor alkalmas lenne egy véges világegyetem leírására. Ajánlom neked is mélyedj el egy kicsit ennek a Kurt gyereknek az írásaiban. Matematikus volt, nem novellista, kevésbé olvasmányos, mégis igaz. A multiverzum pedig egyáltalán nem zavar be semmit, épp úgy csak egy példa a végtelenben mint a mi kis Hubble ûrtetleszkópunk képességei, voltak kisebbek lesznek nagyobbak. Épp olyan dolog egy vagy több univerzumról beszélni, mint egyszer vagy kétszer végtelenrõl. Nincs értelme, ahogy annak az okfejtésnek se hogy mindent kitölt mégis véges. Mi mindent tölt ki? Mi az a minden? Evvel az érvvel ugyan ott vagyunk az olbers féle süketelésnél. Te azt mondod a minden az véges, én azt hogy végtelen. Akkor helyettesítsük be a mondatba: A világ kitölti a végest mégis véges. A másik: A világ kitölti a végtelent, mégis véges. Ez utóbbi a minden=végtelenre értelmesebben hangzik de mért lenne mégis véges amikor minden végtelen? Jómagam csupán az egységét kívántam meghatározni a számomra nyilvánvalóan végtelen világnak, ami a tiszteletbeli egyes amit aztán sikerült szorzótényezõire bontani, nullára és végtelenre.
A világegyetem mûködését, méretét stb. pusztán szavakkal nem lehet megérteni erre van a fizika és matematika. Ez ha megpróbáljuk konvertálni szavakra akkor általában érthetetlen és/vagy felfoghatatlan lesz...
A világegyetem egyszer véges és végtelen, ez a számított és mért(!) geometriájából adódik. Nincs olyan, hogy a világegyetem kívül, csak belül van. Mindent kitölt mégis véges. Nem addig tart a világegyetem ameddig ellátunk (és nem is Hubble lát a legmesszebbre), hanem ameddig az elméletek megjósolják. (Most a multiverzumokat hanyagoljuk mert ezek hipotézisek, és csak bezavarnak. De itt sem "kívülrõl" beszélünk, hanem egymásba ágyazódásról...)
Azt mondod kedves karakán a világ véges és a vita végett tegyük fel elhiszem pár mondat erejéig. Tehát akkor abba az irányba ilyen és olyan távol van vége, erre meg olyan távolságra van, amarra meg ott a vége még azon túl egy kicsivel. Rendben, akkor ezexerint tudunk valami formát tulajdonítani a világnak. Elmondanád mi van ezen a formán túl, hogy így meg tudtuk határozni? Aha igen a semmi, sejtettem, hát más nem is lehetne, különben még a világ lenne az is. De azt azért megkérdeném honnan veszed te azt a bizonyosságot, hogy a semmi után nincs semmi? Vagy ez afféle bölcselet minthogy például az a csillag nincs is amit a Hubble távcsõvel nem láttunk? - No jó hogy eljutottunk ide, rátérhetünk az aktuális lényegre: Mit is cselexünk amikor a végtelent kémlelve keressük a semmit? Választ keresünk? Mire? ∞*0=1. Vagyis szakrális szóval megtestesült. A végtelen semmibõl. A végtelen és semmi között létezünk és ennek a létnek mérõ egysége, tényezõi a végtelen és a semmi. Egyébként itt is érdemes megnézni a leosztást. Ha valami marha nagy számmal osztod egyet, az mindíg csak közelíteni fog nullához, egyenlõ csak akkor lesz vele, ha végtelennel osztod. Lehetne még jó sokat írni, de remélem ez is elég volt egyelõre :)
Kezdjük a kezdetek kezdetén! -Egy magára valamit is adó csillagász kiröhögi az olbers paradoxont, mint a világ végességére vonatkozó bizonyítást. Az érvelés szerinti végtelen csillag mellett kihagyja a végtelen teret a logikai okfejtésbõl. Márpedig azt még az ecceri ember is beláthatja, hogy születõ és kihúnyó csillagok közti fényenergiavándorlás soha nem fogja felgyújtani a világot oly fényességre amire ez az idétlen paradoxon hivatkozik és ehhez még csak fáradt fény se kell, hogy belássuk. -Kettõ: Kurt Gödel nemteljességi tételével meghúzta a matematikai logika határvonalát (helyesebben mondva a végtelenre terjesztette ki) avval, hogy bizonyította nincs tökéletes logikai kör, nincs principia matematika, vagyis axiómák végtelen láncolatát lehet fölfejteni, de végére érni soha nem lehet a különféle logikai halmazoknak mik egymást foglalják be, egészítik ki stb. -Három: A matematika evvel megfosztatott a tökéletesség reményétõl, csupán a végtelenségig közelíthet hozzá. És ez a tudomány ami a valós világhoz mérten képes soha nem volt rendszereket teremteni és mûködtetni hirtelen egyesek számára alkalmatlanná válik arra a hasonításra amit a való világ felé végezhetnénk vele. Miért van az hogy akkor tagadják meg tõle ezt a tisztet amikor kiderül róla épp oly esendõ mint maga a való világ? Igenis leírja Gödel tétele a való világ egyik legfontosabb aspektusát, végtelenségét. -folytatom a nullvégtelennel....
„A XX. század elején uralkodó felfogás szerint ugyanis az Univerzum idõben végtelen, tehát a leírása nem tartalmazhat idõfüggést, ezért Einstein az egyenletet úgy bõvítette a kozmológiai állandót tartalmazó tag hozzáadásával, hogy annak megoldása a Világegyetem esetén idõfüggetlen legyen. Ám amikor Edwin Hubble 1924-ben felfedezte az Univerzum tágulását, már fölöslegesnek tûnt a kozmológiai állandó.
Ja az axiómákról meg még annyit, hogy például az esztétika tudományában születtek olyan könyvek amik több száz oldalon foglalkoznak csak a "szép" mint jelentés fogalmával. Bármely vizsgálódást veszel alapul, a végtelenségig lehet fogalmazni megértését és nehogy azt hidd, -hogy másik felvetésedre is reagáljak- ne lenne szoros összefüggésbe fölfogásunk a világról, valamint maga a valós világ. Nem akarok mátrixos montázsokat bepréselni ide, de a nem a kanál görbül beszólás résznél is errõl esik szó. Azért gyártunk olyan gépeket és alakítjuk a világot körülöttünk olyanná amilyen, mert ilyenformán fogtuk föl azt, és nem keverek semmiféle ok okozati kérdést, a tény az tény mégha az idõ másként is szelvényezi számunkra ennek megélését.
Épp ez is csak falra hányt borsó, hisz ha azt mondod ez és ez a fizikai érték monnyuk kettõt mutat, akkor egy egész számmal hivatkoztál egy olyan mennyiségre, aminek ha a szubatomi részecskéit is figyelembe vennéd kiderülne, hogy az éppenséggel nem egész kettõ, hanem 2.00000000000000039748. Vagyis nem hogy csak a nulla és végtelen fogalmakról nem beszélhetünk teljes pontossággal, hanem bármely köztes elemére igaz ez, éppen evvel igazolva a végtelen létezését. Ne feledjük a végtelen nem csak attól végtelen, hogy a vége végtelen, hanem minden elemében az, másként nem lenne értelme.
Az axiómákat nem egész egyszerûen elfogadjuk, hanem látjuk, hogy igazak (kísérlet), és emiatt nem tartjuk szükségesnek az elméleti bizonyításukat, mert egyrészt a gyakorlat bizonyította õket, másrészt elméletileg nem tudjuk bizonyítani. A matematikát - még egyszer mondom, és örülök, hogy ezt sokan megjegyezték már! - nem szabad összetéveszteni a valósággal.
Egzaktabb, mint a sima képzelõerõ - mert ugye én is el tudom magam képzelni velszi hercegnek, például - de mégiscsak a valóságnak elménkbeli leképezése. A nulla és a végtelen problémája egy elméleti kérdés, a természetben ez szerintem nem tevõdik fel. Vagyis: a természetben sem a 0-nak, sem a végtelennek nincs megfelelõje. Minden a kettõ között van.
No de komolyra fordítva a szót akkor hallottunk egy nulla és egy bármely szám megoldást a végtelen szorzóra. Szerintem egyik se jár közel az igazsághoz, viszont én bedobtam egy olyan akadémiát miszerint nullfaktoriális az egy. Ami nagyon kényelmes nekünk, de szerintem ugyanúgy felvillantja a matézis önkényes mivoltát, akár a bolyai féle géometria Gauss után szabadon. Egész egyszerûen elfogadunk axiómákat, aztán továbbállunk, mint aki jól végezte dolgát, majd az egymást követõ zseniknek apránként megengedjük, hogy kényeztessenek elméjük hívatlan vendégeivel. Hát felelõsség ez kedves polgártársaim!? Felelõs tudományos gondolkodás vajon íly szeles szerelmes tévelygések közt alkotni, avagy hivatásunk mekmesteri cégére? :)
A tengerbe öntötték, mint a teát és kitör az ipari forradalom, nem bírja el hátán ezt a sok zsenit a föld és jönnek a géprombolók, nemhogy mesterséges intelligenciát öntöznének, ápolnának mint nemes virágú kerti palántát.
Igazából a végtelen léte valószínûbb, mint a nulláé, de lehet, hogy mindkettõ egyforma zérus valószínûséggel fordul elõ a világon. Nincs sem végtelen, sem nulla. Az õsrobbanás valamivel több, volt mint nulla (tömegileg biztosan, térfogatilag is talán), és soha nem fog a végtelenségig kitágulni (mint ahogy most a csillagászok állítják!). Két olyan fogalom, amellyel mi emberek vidáman operálunk, de a valóságban nincs megfelelõjük. Na, bummm!
Most nincs idõm hosszas fejtegetésekbe bonyolódni, elõlegbe csak annyit, hogy a matematikai logika a 0!=1 vagyis nulla faktoriális egyenlõ egyet, már beépítette érvrendszerébe. Két elég gyenge próbálkozást olvastam, várom a fejleményeket :)
No, igen, ha az isteni végtelenséget nézed, az nullaszor is egyet ad, mert egy az Isten, de a számok (melyeket a makacs jelzõvel szoktunk illetni) világában a nulla erõsebb a végtelennél, és még a végtelent is lenullázza.
Álljon itt egy idézet Dr. Kiss János könyvébõl: "Jeremiás prófétánál ezeket mondja az Úr: «A bölcs ne dicsekedjék bölcsességében és az erõs ne dicsekedjék erõsségében és a gazdag ne dicsekedjék gazdagságában; hanem aki dicsekszik, abban dicsekedjék, hogy ismer engem és tudja, hogy én vagyok az Úr, ki irgalmasságot gyakorolok s ítéletet és igazságot teszek a földön.» [1] És én azt hiszem, elég e magasztos igéket hallani, hogy alázattal meghódolva így szóljunk: úgy van, nem dicsekszünk bölcsességünkben, hiszen az semmiség Isten bölcsességéhez képest, nem dicsekszünk erõnkben, mert az elenyészik Isten ereje mellett, nem dicsekszünk gazdagságunkban, mely csak csekély részesülés Isten végtelen gazdagságában, nem dicsekszünk semmi tökéletességünkben, mert az csak csekélyke utánzata Isten végtelen tökéletességének, hanem azon vagyunk, hogy Istent, a legtökéletesebbet s minden egyéb tökéletesség forrását minél jobban megismerjük, s ami után lelkünk sóvárog, irgalmat és igazságot tõle reméljünk, ki azt egyedül adhatja.
Mindenek fölött Isten megismerésére kell törekednünk, mert az istenség a legnagyobb, amivel ember foglalkozhatik, Isten fogalma a legtökéletesebb, amit az emberi ész alkothat s az Istenrõl szerzett ismeret fõ irányítója az ember erkölcsi cselekvésének.
Mert mi is az Isten? Erre a kérdésre nem lehet szebben felelni, mint az 1870-ben tartott vatikáni egyetemes zsinat atyái feleltek, mikor hitbeli határozatukat így kezdték: [2] «A szent, katholikus, apostoli és római egyház hiszi és vallja, hogy egy igaz és élõ Isten van, ki az ég és a föld Teremtõje és Ura, mindenható, örök, mérhetetlen, fölfoghatatlan, értelemre, akaratra s minden tökéletességre nézve végtelen; kit, mivel egy, egyetlen, teljesen egyszerû és változhatatlan szellemi valóság, a világtól valóban és lényegileg különbözõnek, önmagában és önmaga által végtelenül boldognak s minden fölött, ami kívüle van és elgondolható, mondhatatlanul kimagaslónak kell tartanunk. Ennek tartjuk Istent mindnyájan mi keresztények, ennek tartja õt minden mûvelt Isten-hivõ: minden tökéletesség összefoglalásának, mintaképének és forrásának. Mindaz, ami igazat, jót, szépet, szentet, igazságost, irgalmat, szeretetet és erõt, szóval tökéletest elgondolhatunk, benne van Istenben és pedig oly nagyságban, hogy azt föl nem foghatjuk, csak egy igen gyarló szóval fejezhetjük ki, mondván végtelen: És minden véges igazság, jóság, szépség, szentség, igazságosság, irgalom, szeretet és erõ, szóval minden véges tökéletesség, melyet a külsõ nagy világban vagy az emberekben föltalálunk, benne birja elõképét, az õ tökéletességének halvány utánzata; õ mindennek õs forrása." -Tõlem pedig egy matematikai megfejtés: Nullaszor végtelen egyenlõ egy.
Az anyag nem törexik semmire, csupán a tökéletes egyensúly felborulása vezetett ahhoz a láncreakcióhoz ami mindent determinál, de ez is csak a mi tudatunkban tükrözõdik, valójában a folyamat bármely pontját vehetjük tökéletes egyensúlyi helyzetnek, amibõl aztán a végtelen ár ered. A végtelen által determinálva lenni maga a végtelen szabadság mit Isten adott nekünk. Biztosat pedig szintén gödeli hagyatékkal lehet mondani, vagyis hogy mindig csak részigazságokról beszélhetünk. Pofátlanság pofonjával pedig nem illetnék egy ilyen karosszékében nyújtózó úriembert.
A világegyetemben az anyag a tökéletességre és érdekességre törekszik. Mi az anyagnak egy igen magas szervezõdési szintje vagyunk. Lehet, hogy csak egy zsákutca. Isten pedig mindannyiunkban benne van, valószinûleg általunk lesz még erõsebb, tökéletesebb, és gyûjti a tapasztalatokat. Viszont ennek ára van.
AZ sem kizárt, hogy isten még nincs. Ennek az egész anyagmegjelenésnek pedig az a célja, hogy legyen. Lehet, hogy az univerzum megjelenése isten születése is egyben.
De persze minden ezzel kapcsolatos vélemény csak spekuláció. Csak igazságszagú elméleteket tudunk gyártani, hogy mi az igazság valószínûleg a föld jelenlegi generációja sosem tudja meg. Talán ha meghaltunk. De az se biztos.... Semmi sem biztos ezzel kapcsolatban. Ezért is pofátlanság, hogy valaki kijelenti a biztosat és még pénzt és hatalmat is csinál belõle.
"Remélem érthetõ hogy mirõl beszélek."
Aki meg nem érti, az ki lesz iktatva és le lesz cserélve egy hatékonyabban üzemelõ MI-ra.
Nem az a baj, hogy nincsenek géniuszok, hanem hogy letagadjuk hogy vannak, pontosan amiatt, mert a többség fényévekre van a géniuszoktól, így fogalmunk sincs hogy mirõl hadoválnak, így bárki meg tudja magyarázni akinek ilyen ambíciói vannak, hogy ezek a géniuszok veszélyt jelentenek. Így van az, hogy a géniuszok korán halnak.
Ha te a MI-ban látod a megoldást, akkor a fentieknek megfelelõen a te megoldásod azt a változást fogja elhozni, hogy az értetlen tömeget lecserélik egy MI-kból álló tömegre. Tehát nem egy olyan géniuszt kapsz eredményül ami magasan felülmúlja az átlagot, mert ilyenekbõl van jópár a Földön. Hanem kiiktatod azt a blokkot, amit az értetlen tömeg jelent. Remélem érthetõ hogy mirõl beszélek.
"Igen készíthetnék sematikus animációt a gravitációról, de a bizonyítás úgy lenne szép ha valós számítások alapján sok száz számítógép segítségével lehetne lerajzolni mi is történik valójában"
Akkor csináld úgy, hogy csúnya legyen. Csak legyen szép nagy, picit színes legyen, és lassan mozogjon.
Nalátod! Vonjunk párhuzamot! Én elmagyarázom a világ állását n-edik hatvánnyal, te meg nem érted, holott azt hiszem ennél egyszerûbben szájbarágóbban el se lehetne magyarázni, kérem hogy írd le melyik része nem érthetõ, külön kifejtem azt is, mégis mintha valami bonyolult dolgot magyaráznék. Õszintén szólva vagy viccelõdtök, vagy avval kényeztettek, hogy pózolhatok ama szerepben mintha nagy tudósként releváns teóriámat kéne érdeklõdõ ámbátor valahogy mégis értetlen diákoknak elõadni. :)
Létezik olyan, hogy tudományos jelölés, tudod tíz az n-edik hatványon. A másik: azért találtuk ki a modellezést, hogy használjuk. Tudom, tudom, te mindig is irtóztál a modellektõl, mert azok nem tükrözik 100%-osan a valóságot. Hát, akkor használj telepátiát. Mert a szavak sem fejezik ki egy az egyben a becses gondolataid.
Csak hogy bebizonyítsam textuálisan is milyen szépen lehet szemléltetni, mondok egy példát erre a "Próbáljam ki!" mókára. Mondjuk hogy az a feladvány, hogy bebizonyítsam nektek 1+1=2 és amikor nekikezdek szuperszámítógépemmel eljutok az eredményben 1.0000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000001-ig majd tíz év múlva ismét jelentkezem, hogy azon a gépen amit csak ennek számolására mûködtettem folyamatosan az elmúlt tíz évben kijöt egy olyan részeredmény, hogyaszonnya 1.0000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000005234124523152521 és ennek a sikeres egyben bíztató részeredménynek birtokában kérlek titeket, ti is vegyetek szuperszámítógépeket és használjátok õket csak arra, hogy még saját életünkben megkapjuk az eredményt Köszönettel :)
Próbáljam ki? lol :) - csak hogy tisztában legyünk a számolási arányokkal vegyük az ûr sûrûségét 10 köbméterenként egy atomra, és aztán gyártsunk egy átlag bolygót :) Mennyire vegyem a sûrûséget kedves 20 deka, maradhat? :)
Elösször csináld meg a programot, majd próbáld ki, és utána kezd el meghírdetni.
Kéne készítenem egy felhívást, hogy aki látni akarja bizonyítását annak, hogy a gravitáció tulajdonképpen ütközések tömkelege jelentkezzen egy kísérletre, melyben felhasználnánk gépe teljes kapacitását egy kis idõre :) - szerinted tolonganának, amikor olyan ésszerû és nagyszerû programokra nem jelentkeznek tömegek mint a rákkutatás és egyéb kórok leküzdése a fehérjekutatásban!? Distributed computing - elõször ezt kéne népszerûsíteni a tömegeknek, aztán meg is van a tervem hogyan lehetne ezt a mesterséges intelligencia kifejlesztésére használni..... csak okosan....
Ok, de ha tegyük föl venném a fáradtságot és megcsinálnék egy animációt a gravitációról, akkor már ez a rengeteg mejó jobb vón ha arra fordítódna, hogy matematikailag igazolható legyen a dolog, vagyis a valóságnak körülbelül megfelelõ arányokkal számolva jönne ki a bolygómozgás.
Hogy a cikkre is reagáljak azért egy picit, és ezáltal jobban kifejthessem mivel értek egyet és mivel nem linkelek ide egy kis eredetit fent emlegetett úrtól. Tehát itt még semmi problémája nem volt avval hogy elvesse egy M teória véges mivoltát, alapozva ezt Gödel teóriájára. Az én fejtegetéseim meg valahogy a kettõ közötti állapotban vergõdnek, hogy világosan fogalmazzak inkább azt próbálják jelenteni, maga a végtelen a teljesség és ennek a teljességnek az igényével igen is megfogalmazható egy véges elmélet, akár egy képlet, csupán azt kell elfogadnunk, hogy ezt le lehet írni másból kiindulva, másként. Az hogy én az energiát vettem alapul valamint Einstein híres képletét javítottam a végtelennel szerintem elég erõs kiindulási pont ami a próbát is kiállná, azonban mivel véges mûszerekkel és felfogással rendelkezünk soha nem fogunk egzakt, vagyis véges bizonyításról beszélni. Ennek ellenére nem lehetek szkeptikus avval kapcsolatban, hogy az energiát csak idõben tudjuk (mint bármi mást) vizsgálni és ez az az idõ ami eljuttat minket a tömeg belsejébe és teret varázsol belõle. Tehát még egyszer ajánlom bármely fizikus figyelmébe egyesített és felbonthatatlan elméletemet :) miszerint Et=s^3/t rájöttem ugyanis ez a szebb megoldás illetve a kevésbé félreérthetõ. Bár így nem szerepel benne a tömeg, de tudva levõ, hogy az ott van az m*s^2 formájában.
Nos, szépen becsomagoltad virágnyelvedbe, de azért kicsengett belõle, hogy egyetértesz velem. :-)
Nos, lehetsz szkeptikus, de a tények makacs dolgok Virág elvtárs még ha az élet nem is habostorta :) Mintmár említettem párszor végtelen világunk nem csak végtelenül bonyolult, de végtelenül egyszerû is. Épp ennyire igaz az is, hogy a mesterséges intelligencia segítségével, határtalan lehetõségeket tudunk teremteni és csak emberi pszichénk és értelmünk szab határt ennek jóra való fordításában, de ugyan így el lehet rontani a helyzetet bizonyos döntõ pontokon, akár a géneknél történõ elváltozások esetében, a mesterséges intelligencia pszichéjére vonatkozóan is történhet súlyos defekció pozitívnak tartott értékrendünkhöz képest, és ebben a szomorú esetben bizony nem jósolható meg az emberiség túlélése. Alázatos szollgállya a Gátõr álá Pelikán
Szia! Megmondjam neked az õszintét? Egyre szkeptikusabb vagyok. Azt látom, hogy ma már nincs olyan ember, akinek átfogó tudása lenne, mondjuk csak a fizikában. Annyi ismeretre, elsõsorban persze fizikaira, majd utána matematikaira, kozmológiaira stb. van szükség, hogy ezeket képtelenség megszerezni egy emberi élet alatt, de a felejtés miatt több emberélet alatt sem. Én az utóbbi idõben minden reményemet a mesterséges intelligenciába vetettem. Persze, az is egy tudományos kérdés, hogy lehetséges-e, és ha igen, milyen minõségû lesz. Mert ahogy van különbség emberek intelligenciája között, ugyanúgy lesz a mesterséges intelligenciák között is. Sõt, ahogy az emberi intelligencia tévedhet, valószínûleg ugyanúgy fog az MI is. A kockázatok meg elég nagyok. Kérdéseket feltenni sem egyszerû.
Igen készíthetnék sematikus animációt a gravitációról, de a bizonyítás úgy lenne szép ha valós számítások alapján sok száz számítógép segítségével lehetne lerajzolni mi is történik valójában, ti. hogy a gravitáció is leírható apró részecskék ütközésével és semmiféle mágikus vonzás nincs a fizikában, mindent az örvénylések irányítanak, amiket ha lebontunk elemeire látható hogy ütközések sokasága. Minden számítógép kapna pár pontot amiknek az ütközését számolná egy virtuális 3d-s térben, majd az eredményeket renderelnénk pixelekre 2d-ben. Újabb vitát lehetne nyitni arról hány számítógép hány éves munkája lenne egy naprendszermakett elkészítése, mindenesetre akár egy bolygópáros szemléltetése is bizonyíték lenne. Tehát két nagyobb pontsûrûségû ojektum és az ûrt jelentõ kisebb sûrûségû pontok mezeje kiadná a bolygópályát a megfelelõ kezdõ értékek felvétele után, vagyis hogy adsz egy kezdõ sebességet és irányt az egyik ojektumnak úgy hogy elhaladjon a másik mellett. Több trillió ütközés kiszámítása azonban kissé idõigényes mutatvány lenne, megint felmerül a kérdés millen sematikus ábrát fogadhatunk el bizonyítéknak, de hát a végtelenben már csak sematizálni tudunk, ezt el kell fogadni :) Minden leírható ütközéstörvénnyel kartársak! :)
Mindenekelõtt neked kellene könnyen emészthetõ formába öntened a mondanivalódat, és - horribile dictu - beillessz egy-két képletet, esetleg ábrát vagy grafikont. Én imádom az ábrákat, az animációkat még inkább.
Igazából úgy tûnhet mintha nem sok haszna lenne ide irkálni, de pont ez az az erõ amit fel lehetne használni, és nagyon örülök ha van egy-két ember akivel lehet vitatkozni, már csak eme viták színvonalát kéne emelni valamelyest. Ha ez megtörténne akkor esetleg több ember is bekapcsolódna a vitába és ebbõl már tényleg lehetne építkezni. Persze, egyedül is nekivághatnék a dolognak, de sokkal könnyebb volna ha mások is segítenének ötleteikkel, tudásukkal. Best Regards
Össze kellene foglalnod a mondanivalód vagy egy blogon, vagy - én ezt preferálom - letölthetõ szöveges dokumentumban. Úgy az ember el tudná rendesen olvasni. Ez a fórum, a rögzített oszlopszélesség miatt nem igazán alkalmas hosszabb szövegek elolvasására.
Te jó ég, hova kerültem? Az egyik azt hiszi, hogy a világ 1-bõl és 0-ból áll, a másik meg tagadja az ablak létezését.
- Bocsánat, nem tudja, a fogászat merre van?
Magyarázok még egy kicsit nehogy félreértés essék, direkt nem írtam egy adott energiára középérték szerinti meghatározást annak eldöntésére, hogy eme rendszerben 0-nak vagy 1-nek vegyük valamely elemét. Ezt mindig a kapcsolódó és befoglaló energiák határozzák meg, csupán kissé nehéz korrektnek lenni egy olyan vizsgálódás tárgykörében amely a végtelenbõl próbálja vizsgálni a végtelent. Ha energia helyett logikát írok mindjárt világos, hogy egy adott programmûködést épp úgy meghatároz a hozzákapcsolt adat, mint ahogy az adatot meghatározza - megfejti - maga a program.
Itten kérem a valós világot képeznõnk le álá binárisan. A képlet minden eleme végtelen. Pontosítanék még annyit, hogy az idõt vagyis a nullát minden 1-es közé be kell venni, tehát ha például azt akarom leírni hogy 111110001110110101 azt a következõképpen kell elkövetni 10101010100001010100101001001, ebben az esetben elég a nullát végtelennek felvenni és már is megfoghatóbb a dolog :) Valójában minden 0 és 1 végtelen számú 0-ból és 1-bõl áll. A vizsgált energiarendszer függvényében dõl el melyiket vesszük nullának és melyiket egynek. Egy bizonyos energiaszinttõl lefelé nulla fölfelé egy. Ezért is mondhatjuk, hogy végtelen világunk végtelen sebességgel oszcillál 0 és 1 között. Vagyis a fíloszok jól ráéreztek: Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Vagy miért van inkább valami, minthogy semmi? Illetve létezem, vagy csak képzelem? Ezekre mind helyes válasz a végtelen eme igazsága, ez a kettõs igazság: igen is meg nem is. További kezitcsókolom.
Úgy érted a fekete lyuk szilárd test? Hát az origója bizonyára, legalább is ha a mi fogalmainkkal el tudjuk képzelni mint szilárd test. Azonban a vákuumot épp azért okozza mert kivonul a tömege az általa még elõzõleg (mielõtt összeomlott volna) elfoglalt térrészrõl. Még mindíg nem tetszik érteni, hogy itt végtelen sûrûségrõl, nem pediglen valamiféle vonzerõrõl van szó. Tehát amíg eljut a fény a fekete lyuk feltehetõen szilárd részéhez addig csak zuhan, csak zuhan.....
Na jó ebbe még mindíg bele tudsz kötni, szóval tisztázom végérvényesen: Azt mondod ezexerint, márha kötekedni akarsz még egyáltalán, hogy a tömeggel rendelkezõ részecskék, amik alkotnak egy atomot, energiájukat csak az õket összekötõ energiában rejtik, vagy mire akarsz kilyukadni, mert ez is tévedés.... A részecskéket szubatomi részecskék alkotják amiket éppenséggel mostanság ütköztetnek ki. És hidd el nekem ez így megy a végtelenségig. Ezért fölcserélhetõ a tömeg és az energia fogalma. Minél mélyebbre szállsz az anyagban, annál nagyobb terek választják el az egyre kisebb tömegeket, azonban nehogy pánikba ess de elárulom, hogy ezek az üresnek látszó terek akár maga az ûr, végtelenül telítettek. Szóval ez van :) Ezt hívják végtelen világegyetemnek, és csak viccelõdni lehet ilyen Olbers paradoxonokkal meg hasonlókkal. Ha létezne egyetlen valóban semmi pont a világban, rögtön belezuhanna minden, mivel nullával szoroztunk. Nem az a képletünk hogy E=m+c^2 A feketelyukak pedig megszégyenítik a vákuumról alkotott hivatalos álláspontunkat, de ugyan úgy nem képviselik a nullát a világegyetemben. Egyébként romboljunk még egy kicsit a fény mítoszán, nem fogtok arrol meggyõzni hogy a nagyrabecsült állandó fénysebesség nem gyorsul be a feketelyuk origója felé közelítve. Stb, stb....
Informatika és tudomány
