Test: Olyan kétmûveletes (T, +, *) algebrai struktúra ahol T "+" mûveletre nézve asszociatív (a(b+c)=(a+b)+c), kommutatív (a+b=b+a), invertálható (tehát kommutatív csoport) és a "*" mûveletre asszociatív, nullelemen kívül invertálható és a "+" mûveletre nézve disztributív.
Köszönöm a kérdéseiteket, amelyekre azonban nincs még kész válaszom. Ha az a^3+b^3+c^3=0 azonosság valamely számot(számokat) képvisel, amelyeket éppen csak számjegyekkel felírni (vagyis megismerni) nem tudunk, akkor azok akár testnek is lennének gondolhatók. Azonban nem gondolom, hogy pl. kommutatívak. Mert ha a^3+b^3+c^3+1=0 -t veszem, nem mindegy, hogy az 1-et melyikkel állítom párba? Hiszen a vektoriális szorzásnál sem mindegy, mi a sorrend. A Számvektor Algebra "zigóta" még, amelynek elsõ "osztódásai" a legmeghatározóbbak. Akkora terület az, amirõl pont azért nem szívesen írnék, mert most még csak "érlelem". És lehet hogy, nem is fogom tudni befejezni. Viszont nem akarom tönkretenni egy elhamarkodott véleményemmel! Annyit már leírhatok, hogy a jelenlegi algebra annak csak egy véglete. Olyasmi, mint a vektoralgebrában a skaláris szorzás. És hogy a vektoriális szorzatának egészen más szabályai vannak! Az irracionális egészeket Fermat feltételezett és a saját bizonyításom alapján biztosnak gondolom. Tovább azonban csak sejtéseim vannak, amelyeket a tapasztalatom alapján kinevetnétek, és ott lehet, hogy okkal. Így nem érzem magam arra ösztönözöttnek, hogy belemélyedjek tudományos elvárással olyan területbe, amelyen csak ötletelni, beszélgetni lehetne még- bárkinek, nektek is. Persze lehet, hogy ezért most mély megvetésbe részesülök majd, hiszen nem teljesítettem az egész számvektor algebrát, néhány évtized alatt! (A megvetést egyébként már megszoktam, csak dögunalmas). Egyszóval, ha sejtések érdekelnek, olyanokról írhatok. A tételekkel meg csínján!
Helló Forrai! Végre lejárt a büntim. Már leszek. (Ha csak közben megint ki nem tiltanak valami mondvacsinált okkal, mint ugye az, hogy egy tudományos topikban magáról a tudományról mertem beszélni.)
Van is mindjárt egy kérdésem: Fermat saját kéziratának képét be tudnád ide rakni? Vagy van rá linked? Szívesen áttanulmányoznám azt a bizonyos "nem fér el a margón" dolgot.
Örülök hogy beléptél. Ide ritkán járok már. A honlapom végén rajta van a másolat, igaz, rossz minõségben. De az is már csak másolat, mert az eredeti furcsa módon elveszett. Pedig azon Õ szerintem hagyott jelet! Mégpedig úgy, hogy az utolsó mondat után vagy nem tett pontot, vagy csak vesszõt tett! Ilyet viszont egy könyvszerkesztõ, vagy szedõ se hagyna úgy!
Habár, ha lenne egy jó másolatom... szerintem az utolsó mondat végén most is inkább vesszõ látható... Ami figyelmeztetés: NINCS VÉGE= VÉGTELEN!
Amit a matematika ignorált, vagy inkább nem vett észre, és addig farigcsálta a kitalált sejtéseit, amíg valahogy az egyiket meg nem oldotta. Tiszta Pap Jancsi vicc.
Jelenleg is hiányzik még a matematikából a FERMAT IRRACIONÁLIS EGÉSZEK osztálya, amely talán mind közül (amelyeket szintén trehányul fogalmazottak...) a legáltalánosabb, és a legfontosabb!
Annak ismeretében mindent újra kellene írni, még az egyenleteket is. Hiszen lehetséges, hogy bizonyítható, hogy bármelyiküknek kell, hogy legyen ilyen megoldása! (Õ és én csak a Fermat azonosságra bizonyítottuk még...).
De hát, rajtam kívül és rajtad kívül senki sem érzi a tudományok alaptól való, nyitott tudatú, igényes újragondolása szükségességét. Hiányzik az energia, hogy lerombolják az eddigi tákolmányaikat, inkább todozzák, fódozzák, és elnevezik paradigmaváltásnak.
Talán a díj átadása után. Már úgysincsen rá szükség alapon, kaki lett a lapon? :)
De hát, rajtam kívül és rajtad kívül senki sem érzi a tudományok alaptól való, nyitott tudatú, igényes újragondolása szükségességét.
Sõt, lehülyéznek, kitiltanak, stb. mondván, hogy "tudományellenesek" vagyunk ezzel a gondolkodással. Pedig a tudománynak meg kell tisztulnia a hazudozó, nagyot-mondó tudósoktól. Felháborító, hogy százéves bizonyítatlan elméleteket tanítanak az ifjúságnak. A tudomány kisiklott már jó-régen és nem is engedi, hogy visszatereljük a jó vágányra.
Az eredeti még a XVII. században veszett el! A "tréfa" ezért lett nagyon hatékony! Õszintén szólva, lehet, hogy valóban tréfa volt? Akkor jól sikerült- máig csak én nálam esett le... ahhoz is vagy 25 évet dolgoztam.
De ha megnézed, a kiadott másolat végén látható írásjel (,.) nem olyan, mint a mondatközi pont! (Amiben persze az eredeti nélkül nem lehetek biztos.) De hogy Õ jelölte, azt a hasonló habitusunk alapján merem állítani! Mert nézd- milyen feltûnõen figyelem felhívó, ha nem írok pontot, vagy semmit sem
Az elõbbi mondat végén látod, nincs írásjel, de én is alíg birtam ki, hogy ne tegyem oda, és aki olvassa, az is biztos csóválja a fejét. Egyszer megpróbáltam valamit így publikálni, szándékosan- a szerkesztõ nem volt rá hajlandó... (Egyébként Fermat végrendelete után sincs pont....az volt a szokás, vagy valamit tudhatott a jövõrõl?)
A matematika azonban nem csóvál semmit- az mindig komoly!
"Hát a játék az nemjáték." /Zsugabubus/
Valóban komoly dolog egy akkora tét, mint a világhírnév, vagy maga az összeg, ami a megfejtéséért járt. Vajon tudják már, hogy jogtalan volt a kifizetés?
Be tudnád rakni ide a képeket? A Wikibe is vannak!
A tétrõl meg ne beszéljünk! Az mindig a befutóé, és nagyon meg is érdemelte. De a dicsõség: az Fermaté, azt nem hagyhatom! Õ viszont meg így is hírneves. Végül is, minden rendben van.
Azt hiszem ez nem az. Az arckép persze igen, de a szöveg az abból a könyvbõl a másolat, amelyre õ kézzel a széljegyzetet írta, és ami eltûnt, mint kézirat. Vagyis ez még csak az a lap, amelynek amúgy elég széles margóján a bizonyítása (a megoldás, mint végtelen sok számjegy) nem fért volna el!
Amit jó lenne, ha betennél inkább, ugyanilyen szépen, és olvashatóan, az a fia által kinyomtatott elsõ kiadás vonatkozó lapja, amelyen a széljegyzete nyomtatásban jelent meg. (A fiának még nyilván megvolt.)
Tehát jelenlegi ismereteink errõl nagyon áttételesek. Mondom, az elsõ kiadás másolata, amit mindenki úgy cincált, ahogyan akart, a honlapom végén megvan valahol, de nagyon gyenge.
De ha megnézitek a portrét, a tekintetét... Szerintem a bölcsességen és a derûn túl látszódik az is, hogy talán a világ eddigi legnehezebben megérthetõ talányát is neki sikerült kigondolnia!