Persze, de a pont mint olyan egy matematikai absztrakció. Viszont belõlük kiterjedt alakzatok épülnek fel, amik már annyira nem elvontak. Ha belátod, h ezen alakzatokkal mi a helyzet, akkor beláthatod mi van a valóságban, mert a valóság ezekkel közelíthetõ. Nyilván a leg1szerûbb (idealizált) esetektõl indulunk a bonyolultabbak felé, h vmit mondhassunk a világról, aztán pedig kísérletileg leellenõrizzük, h elfogadható becslést tudtunk-e adni. Ha pedig pontszerû testet keresel, akkora fentiek alapján a Földhöz képest te is annak vagy tekinthetõ. Hiába próbálnánk téged pontosabban leírni úgy sem kapnánk jobb eredményt (jó eredmény azt jelenti, h az elvárt hibahatárokon belül van) arra, h mennyi ideig zuhansz 2méter magasról. Ez 1ébként annyira alapelv a világ megismeréséhez, h Arisztotelész is hasonlót fogalmazott meg. Csak sajnos a filozófia már nem kötelezõ a középsuliban.
Ez a duma egy bizberes dobozra volt felírva ahol egy haverom szakaszmérnök, tõle hallottam:D Egyébként így hogy elárultad mi a munkád, már értem miért vagy ennyire zokni a fizikához, meg a matekhoz. Én is voltam közmûves egy évig, szerencsére találtam utána rendes munkát.
Ha a vezeték elõírás szerint szigetelt, akkor a tapintása is ugyanaz. Légyszi, pontosítsd a lábjegyzeted:...lévõ szigeteletlen áramvezetõ..." Mert én pld vízvezetéket tervezek.
Bizony.... Csupán egy igazi, kecses "tehetetlenség" definiciót. Ami a "ki vagy te?" kérdésre felel. És nem arra, hogy "mit csinálsz te"? Segítek is az elsõ két szót leírni: "A tehetetlenség..." (innen te írd, azután meg majd én).
Lehet, hogy Newton a módját leírja. Csak eddig még nem sikerült pontszerû tömeget találni. Minden tömegnél találtak kiterjedést. Ami azt jelenti, hogy minden strukturált valami. Mindennek van belseje. Még az atomnak is. Hajaj, szegény elektron és a mag között mekkora a távolság? Szóval mutass nekem egy igazi tömegpontot, és én kifordítom a fizikát! És légyszi, írj végre te egy "tehetetlenség" definiciót, akkor azt együtt kivesézzük, azután én is újra leírom az enyémet, azt is kivesézzük, oké?
Newton Principiájának egyik fejezete arról szól, hogyan kell a pontszerû elemekre vonatkoztatott összefüggéseket kiterjedéssel bíró objektumokra alkalmazni.
Itt 3-4 topik között csapongok. Az egyikben leirtam, hogy miért gondolom, hogy nincs filozófiai kapcsolatuk a tudományoknak, és hogy ennek mi a hátránya. Utána azt is le kéne irjam, hogy a filozófia sem áll a helyzet magaslatán. Majd folytatom...
A nyelvészeti összecsapást kerülném, abba gyenge vagyok. Ám megfigyeltem, hogy például az árapály potenciált gyakran összetévesztik a gravitációs gyorsulással, pedig egészen más a mértékegysége.
Abban persze igazad van, hogy ide nehéz beírnom képletet. De hát úgy kívánom, hogy végre a sok mellébeszélés mellett valami konkrét is legyen itt! Értem: vissza kellene fognom magam, és megpróbálni ugyanolyan általánosnak lenni, mint Te is vagy! Az jó lesz, oké? De akkor kivel tudsz majd itt vitatkozni, beszélni bármirõl, polárka?
Az árapálynál mindenki elfogadja, hogy ott valós, kiterjedéssel rendelkezõ tömegekrõl van szó. Ugyanez a tömegvonzás esetén nem így van. Ott elméleti tömegpontról beszélünk, amelynek nincsen saját belsõ gyorsulási mezõje. És akkor megjelenik egy égitest, ami ilyen tömegpontokból áll állitólag, és amelynek belsejében is van gravitációs gyorsulás, ami ráadásul középen nulla. Nem furcsálod ezt az alapvetõ különbséget? Hogy hogyan lesz az elméleti tömegpontok összességébõl ilyen összetett struktúra, a felületén vagy a belsejében,. vagy azon kívül is gravitációs maximummal? Nekem ez is furcsa. Én felteszem a kérdést: vajon igaz e az ilyen "elméleti egyszerûsítés"? Vajon nem lehet e, hogy nem helyettesíthetek valós tömegpontot elméletivel, aminek a közepén van a maximum, és az nem nulla? Mert én ilyen buta vagyok.
Ez most szintén erõsen filozofikus, ha nem tisztázzuk mit értesz ezen állítás alatt. Intuícióm alapján azt mondanám, h eleinte igenis "tisztelték" (a matek is a filozófia témaköre volt anno), ami idõvel fel is tartotta a fejlõdést és ellentmondásokra is jutottak. Vannak kérdések, amik végülis filozófiainak is tekinthetõk, de már régen eltávolodott a két tud. terület. Talán már olyan a filozófia a matekhoz, mint a szofisták Platónhoz.
1ébként cseppet sem ezoterikus a tudomány (1szerûen kevesen tudnak/akarnak 1-1 területre elég idõt fordítani), viszont én is szégyennek tartom, h nincsen 1 rendes weboldal, ahol MINDEN hivatalos tudás elérhetõ színvonal, elõismeretek szerint csoportosítva több ember magyarázásával.
Mert helyesírásunk legfõbb alapelve a kiejtés szerinti írásmód. Az "1"-et "egy"-nek ejti ki mindenki, ezért 1értelmû és rövidebb jelölés az enyém.
Képlet után azért nem teszünk, mert - a mértékegységek betûi összekeverhetõk a változók betûivel - a változók helyére mértékegység helyesen kell behelyettesíteni, így a mértékegységet a négyzeten lesz az eredmény mértékegysége - arra, h mit használnak az adott mennyiség mérték1ségének, van rendes jelölésmód.
Hogy miért erõlteted a kiterjedt testek magyarázatát, amikor még a pontszerûeket sem írtad le, nem tudom. Mindenesetre a kiterjedt test értelmezhetõ pontok halmazaként, tehát célszerûbb a könnyebbõl elindulni. A kétféle tömeg 1enlõségét nekem nem kell bizonyítanom, Eötvös-kísérlet rémlik? Tudtommal az ált. rel. elm. 1ik kiinduló pontja, h a kettõ meg1zik (és Einstein egész ehhez fûzõdõ munkájában csak 1 külsõ forrásra hivatkozik, az Eötvös-kísérletre).
Még mindig nem definiáltad mit értesz tulajdonság alatt. Azt állítod, h az a szám maga a tulajdonság. Holott az valójában a számhalmaz azon eleme, amely kielégíti azt a feltételt, h önmagával szorozva 2-t adja (ezt felõlem mond6od úgy, h ez a tulajdonsága). Olybá tûnik, mintha el akarod kerülni a természetes számok halmazának bõvítését a √2 értelmezésnél, holott alapból úgy igyekszel leírni, mintha az egy tulajdonság lenne. Vagyis egy új halmazt definiálsz már most is, a tulajdonságok halmazát.
A marhás hasonlatod meg nem csinál mást, mint más mértékegységet definiál, h fenntartható legyen a természetes számokkal való próbálkozás, de ettõl még nem fogsz tudni minden számot a temészetes számokkal leírni.
A büszke versikére, már ha nem poénnak szántad: 1 jelöli a természetes számok halmazában a szorzás mûveletére vett 1ségelemet. A definíciókból(nem az elõzõ mondat csupán) pedig egyszerûen belátható, h mind 1*1=1 és 1*1*1=1 (ez nem bizonyítás, csak lusta vagyok)
A matekosok foglalkoznak ezzel, bármily triviálisak is (úgy néz ki van akinek nem. Helyesen: harmadik 1séggyökök.
Egymás után bizonyitom, hogy a matematika, és a fizika is- két "alaptudomány", mert nem tisztelik a filozófiát, századokon keresztül lepkehálóval ûznek fantom problémákat! Továbbra én ezt NEM TÛRHETEM! ELEGEM VAN a tudományos ezotériából!
utálom a hülye "1ébként"! Azt miért lehet? Miért nem irhatok viszont én a KÉPLET UTÁN mértékegységet? Mert nem is képlet az, ami után nincs mértékegység, mégha néha én is elfele-lejtem! "Newton erõhatást fogalmazott meg". Mondtam, õ a direkt szemléleti módot vizsgálta. Az õ elmélete két tömegpontnál kezdõdik, amelyek között erõ lép fel! Én meg kiegészítem a folytonos szemlélettel, ami egy valós, mérettel bíró tömeg (és nem pont) sûrûségeloszlása a környezõ térben, ami a gyorsulásvektorral jellemezhetõ. Gyorsulásvektora pedig akkor is van egy tömegnek, ha nincs egy másik tömeg, vagyis erõ, csak õ egyedül, aki nagy erõfeszítések árán egy helyben áll. De ha csak gyorsulni kezdene, akkor már reá is hatna a saját tömegének visszahúzó ereje, amit te telhetelenségnek neveze, és lélekszakkadva próbálod bizonyítani, hogy annak tömege pontosan egyezik a súlyos tömegével. Ezt se kéne keresned évszázadokig lélekszakadva, ha tudnád, hogy a vonzás és a tehetetlenség is ugyanazon tömeg (forrás és nyelõ) megnyilvánulása. A tömegsûrûség pedig a tömegnek egy r helyvektorral meghatározott gömbi térfogatban (V=4(PI)/3* r^3) lévõ fajlagosa: (ró)= m/V) kg/m3). A dimenzióról azért sem mondok le!
Lesz haszna. Mert nem fogok nyüglödni háromszázötven éven át olyan elméleti kérdésen, mint a Fermat sejtés! Mert fel se tehetem!
Más a mérték, és más a tulajdonság. A gyök kettõ pld. egy négyzetátló számokban kifejezett tulajdonsága. Vagy egy olyan tulajdonságú egyed. Mert azután valamely egyedek száma (mennyisége) már csak természetes számokkal számolható. Mert egy fél marha már nem egyed. Illetve nem marhaként egyed. Hanem félmarhaként. Bemegy az ürge a henteshez, kér egy fél marhát. Hentes azonnal érti, fel is írja: - Egyedtulajdonság= fél marha. - Mennyiség: 1 db. Majd kihoz két megkopasztott fél tyúkot. Ürge kifizet egy fél marhát, hazamegy. Ott rövid beszámolót kap, a nyújtófával: nem megmondtam, hogy nem bontottcsirkét, nem bontottcsirkét, és hogy csak egyet? És jogos a verés! Mert a tulajdonságot és a mennyiséget külön is ismerni kell! És mégvalami! A kettõ szorzatát!
Ugyanígy a számokkal is.
És adj választ a kis versikémre, amire büszke vagyok: "Hogyha egyszer egyszer egy az egy Egy miért nem egyszer egyszer egy?"
Hanem a harmadfokú egységgyökök szorzata? Mert ezt az egyszerû kérdést a matematika fel sem teszi, nem hogy megválaszolná! Méltatlan apró cseprõ kérdés ez... Meg hogy az algebrának semmi köze a vektoralgebrához.. És folytatnám a kérdéseket, fogom is, ha van legalább valaki, aki érdeklõdik.
Mit értesz a "tulajdonság" alatt. A √2 hogyan lenne tulajdonság szerinted? Miért ne lenne mérték, a számegyenes egy pontja?
Persze, h nincsen a matematikának filozófiai alapja. Erre büszkék is a matekosok. Van adott számú axióma a halmazelméletben és azokból felépül az egész. Alkoss más axiómákon alapuló matekot, ha nem tetszik. A kérdés csak az, h lesz-e haszna, le tudsz-e vmit írni vele, amit az eddigiekkel nem.
Ez itt nem volt téma (eddig). Nem hallottál a vektori felírásról? Elmondanád, h egy tömegpontnak hogyan értelmezed sûrûségét? Newton erõhatást fogalmazott meg, a súlyos tömeggel, nem gyorsulást. (1ébként képletbe nem írunk mértékegységet)
Püthagorász ösztönösen jól érezte, hogy a számoknak, mint egyedeknek csak egész mennyisége lehet (természetes számok). Ám azt is érezte, hogy kell, hogy legyen a számoknak is tulajdonsága. Csak azt nem gondolta, hogy a számok tulajdonságai is ugyanúgy számjegyekkel fejezõdik ki, na még jelekkel is. Ehelyette a számmissztika felé kalandozott el, megbüntetve azokat, akik az irracionális számok létezését hirdették.
Euklédeszig azonban bizonyítást nyert, hogy mégis léteznek olyan számok is, amelyek nem egészek. Azonban ezeket a mai napig nem tulajdonságnak tekintjük, hanem mennyiségnek. A kavar csak nõtt a képzetes számokkal, amelyek még "rejtettebb" tulajdonságúak!
A dolgot az tenné helyre, ha a számokat, ugyanúgy, ahogy a tudatos létezés bármely más egyedét, megismerhetõnek és megismerhetetlennek sorolnánk, amelyeknek mértékük, és tulajdonságuk is van. Ami a kettõ szorzata. Vagyis ha a matematikának lenne filozófiai alapja, amely nélkül így csak egy kvázi, pszeudo, fals logika épülhet rá. (több érthetetlen szó most nem jutott eszembe). Ami a piacon még jól használható, de egy Fermat sejtésnél már hazudik.
Javítva: "Ilyen Newton tömegvonzás képlete, ami egy skaláris képlet (ugyan mitõl vektor az eredménye?)."
"...A folytonos módszer pedig az egyednek csak rész tulajdonságait, azok kihatását vizsgálja. Ilyen pld a tömegsûrûség:
Most maradjunk csak abban, hogy a dolgoknak lehet többféle:folytonos, és direkt megközelítése. A kettõ egyenrangú fontosságú, de más jellegû. A direkt módszer körülhatárolható egyedeket vizsgál, amilyen pld a tömeg. Ilyen Newton tömegvonzás képlete.
a=G*m/r^2 m/s^2
A folytonos módszer pedig az egyednek csak rész tulajdonságait, azok kihatását vizsgálja. Ilyen pld a tömegsûrûség, ami egy skaláris képlet (ugyan mitõl vektor az eredménye?).
a=4(PI)/3* (ró) *r
Ez egy vektoriális, lineáris összefüggés, ahol (ró) a helyvektor által behatárolt gömbi "vonatkoztatási tér", és r helyvektor (sajnálom, de ez saját terminológia)
A két vizsgálati forma azonban azonos eredményeket ad.
Számítsd ki pld. a Föld felszínre.
(nem is adhatna mást, viszont a szemléletük más, az egyik direkt, a másik folytonos).
Ilyen történetekkel tele van a net. NWO topikban sztem kapásból 5-10re adnak neked linket:). Sztem ezekkel a történetekkel csak 2féleképpen érdemes foglalkozni: - Azt mondod, h na már megint, 1 ilyen sztori és az infó valóságosságát erõsen kétkedve tudomásul veszed. - Rendesen utánajársz, mind a mainstream tudománybeli vonatkozásoknak és ezen legendának is, majd pedig leellenõrzöd saját magad.
A gond sztem ott van, ha vki ezeket csak elfogadja igazságnak.
1ébként a mainstream tudományt képviselõ "tudósok" közt is vannak erkölcstelen szarházik, akik állítanak vmit, h mûködik és kiderül késõbb, h nem. Legutóbb arról értesültem, h egy orvosi eljárás volt a diplomamunkája néhány orvosnak és "bebizonyították", h mûködik (a mechanizmust is leírták). Ma pedig már világos, h kamu az egész, mégis használják néhány helyen. De azért a zsíros állást megkapták és tanszékvezetõk is lettek késõbb.
Ezt az egész - irrac szám nem mérték dolgot - elvileg így oktatják a középsuliban is. Csak azt jegyezném még meg, h ez akkor helyes, ha a teret kvantumosan képzeled el (Ami az atomi materialista szemlélet szerint így is van. Azt nem tudom, h Pitagorasz ezt hogyan képzelte.) és nem folytonosnak. Ha folytonosan tudnád húzni a vonalad (nem atomokat helyezel a papírra), akkor gyakorlatban is szerkeszthetnél olyan szakaszt, ami irrac. hosszú.
Én is tudok ilyen történetrõl, csak én egy olyanról tudok, ahol az elnyomott találmány alapelveit felelevenítve ma valami mûködõképes dolgot hoztak létre. Szóval nem minden vész el, csak nyitott szemmel kell járni. (Persze boltban nem fog szembejönni a dolog, se a háziorvos nem fogja "felírni" neked... )
nemrég olvastam egy történetet miszerint a 19. században volt egy férfia aki feltalált egy speciális hullám generátort amivel elsõ sorban a rákot gyógyították de rájöttek,hogy lényegében elég sok betegséget lehet vele gyógyítani. A gyógyulások aránya igen jó volt. Amit a gyógyszer ipar nem nézett jó szemmel. Mivel a megélhetõségük került veszélybe ezért harcba szálltak a gépezet atyjával. Sajnos sikerült elérniük hosszas úton,hogy kicsinálják a cégét és tönkre is tegyék és feledésbe merüljön az egész találmány. Bár felajánlottak neki egy összeget amennyiért megvásárolták volna a jogokat is és a forgalmazást. Természetesen erre nemet mondott. Ha akkor ez nem így történt volna akkor most lehet lenne egy gépezete az emberiségnek ami a hasznára lehetne. De így ez feledésbe merült. Olyannyira,hogy ezt a bonyolult gépezetet nem tudják reprodukálni. Már legenda számban megy ez a történet. Ami vélhetõleg most is a "mátrix"-nak köszönhetõ.
Ne itt maszturbálj, ezt úgysem olvassa senki, válaszoltam a fizika topikban.
Pontosabban Pithagorász is hitt abban, hogy a számoknak is vannak tulajdonságai. Csak rossz irányba kereste (számmisztika).
Vagyis Pithagorásznak igaza volt, ha csak a természetes számokra gondolt, és mondta õket oszthatónak. Vagyis õ teljes melszélességben kiállt a MENNYISÉG mellett! Ugyanakkor nem ismerte nyilván el, hogy a számoknak is lehet számjegyekkel kifejezhetõ tulajdonságuk. Euklidész viszont ezt a tulajdonságot tanította már, azonban mennyiségnek gondolva azokat is. Jelenleg is így gondoljuk. Egyébként persze, minden rendben van így is. Csak ne nevezzük tehénnek, ami ökör, mert abból nem születhet kisborjú.
A négyzetgyök kettõ például nem mennyiség, mert nem valamely egyed(ek)re egészükben vonatkozik! A négyzetgyök kettõ egy síkidomként megjeleníthetõ "egyed" számokkal kifejezhetõ, de le nem írható (irracionális) TULAJDONSÁGA! És NEM MENNYISÉG!
Ugyanakkor ez a kor a pszeudo, fals misztifikáció kora is. Mert még misztifikálni se tud jól, ha a tudományra gondolok. Most tényleg nem tudom, hogyan fejezzem ki egyszerre azt a Csodálatot, és Tiszteletet, amit a Matematika, és a Tudomány iránt érzek általában, és azt a másik érzést, amelyet egyes tendenciáik iránt? Valami kavar van ez irányban, remélem csak bennem.
Ez a topik alkalmas filozofálgatásra, tegyük tehát azt. Mert egyébként ez a kor eléggé túlnyomóan a pszeudo, fals logika kora. Lenézik azt, aki akár egy kicsit is filozófál. Azt mondják: az marhaság, egyedül az "egyszer egy" igazsága igaz. Én meg azt állitom, hogy az sem mindig, csak a "piacon", vagyis a köznapi életben igaz. Mert különben az egész = alma a négyzeten. És ha a számok valóban ugyanúgy a kompatibilis tudat egyedei, õket se lehet négyzetre, méginkább köbre emelni. Márpedig azok, mindenbõl ez látszik! Ezért a számok is "jellemesek", és a maguk algebrai nyelvén kikérik maguknak azt, hogy szimpla mennyiségként kezelik õket! Aki pedig érti a számok nyelvét, az odafigyel rájuk (például én egyedül). Az tudja, hogy a számoknak van mennyisége, amelyek a természetes számok, és minõsége, ami viszont mindenféle más számjel és jel. Például a minusz is. Mert a számok minõsége egyfelõl éppúgy ahogy a mennyiségük is, számjelekkel, másfelõl pedig más jelekkel írható fel. Amire a piacon azt mondanád: (fél alma, 1 db), arra a számoknál azt mondod: (fél 1 (=tulajdonság), 1 db). Vagy (négyzetgyök kettõ (=tulajdonság), 1 db). Az utóbbit elvileg számjegyekkel is felírhatnád: 1,41*1=1,41... Ilyenkor elhagyhatnád az 1-es szorzót is: =1,41... Sõt, megszokásból a három pontot is elhagyhatnád, ami pedig azt jelzi, hogy ez egy "számjegyekkel végig fel nem írható", végtelen, nem szakaszos tört. Vagyis hogy "nem felírható"= azaz hogy IRRACIONÁLIS". Vagyis ismét a Fermat tételnél vagyunk. Amelynek már valójában maga a kérdésfeltevése is irracionális. De ha feltesszük mégis, akkor az eredménye az, hogy= "felírhatatlan irracionális egész szám"! Az, hogy a matematika évszázadokon keresztül nem tudja még ma sem- hogy mi a Fermat sejtésben irracionális, az a jelenlegi pszeudo, fals logikájának legszebb bizonyitéka. Na már most- kiváncsi vagyok, hogyan tudnám ezt az "Acta Matematikában", vagy legalább a KÖMÁL-ba publikálni. Hát ide írom, hiszen itt se nevetnek ki jobban.
kedvem támadt nekem is megosztani egy kis filozofálgatást: A gondolkodó emberek mindenben az összefüggést és a szabályosságot keresik, amíg csak meg nem találják, majd ha vmi új infó miatt nem stimmel az eddigi szabály, akkor tovább keresnek. Persze az egész abból a feltételezésbõl eredeztethetõ, h úgy hiszik van vmi a tapasztalhatón túl, amit sosem ismerhetnek meg, csak többet tudhatnak meg róla a szabályok révén. Ez a felfogás eleinte nem volt magától értetõdõ (1ébként nem is lehet az; ez az elv/háttérben levõ vmi/idea(ha már Platónról van szó) lehet létezõ vagy nem létezõ, hiszen az alapfelvetésbõl tudjuk, h nem ismerhetjük ki teljesen), de mivel ezen gondolatok hasznosnak bizonyultak, mi már olyan környezetbe születhettünk, ahol alapvetõen így közelítjük meg a világ dolgait. Ha az elv létezõ, akkor ennek a szabály megvalósulásának lenyomatát/árnyékát tapasztaljuk. Ebbõl nem következik 1enesen a predesztináció, hiszen lehetne "valószínûségi alapú" is (természeténél fogva megismerhetetlen). Továbbá lehet, h nem létezõ és ekkor csak a valóság, amit tapasztalunk a létezõ és minden "valószínûség" szerint találomra zajlik, de lokálisan sikerül felállítanunk absztrakt, elvont szabályokat. Azt még megjegyzem (mivel a Mátrix is szóbakerült), h ha amit tapasztalunk az nem a való, akkor az elõbbiekbe érdekes esetként belefogalmazható. Visszavezethetõ, h vmi valóságnak a lenyomatát éljük. Összességében annyit mondhatunk, h a világ legalapvetõbb kérdéseirõl nem tudunk többet, mint az ókoriak. De a definiált fogalmak - amikre kérdezünk - magukban hordozzák, h választ úgysem lelünk. Szabályokat viszont többet ismerünk, a megismerhetõség feltevésével. Azt, h vmi létezõ van a szó értelmébõl és abból, h itt vagyunk tudhatjuk. (elfogadható a szavak értelme miatt, h a semmiben nincsen vmi és a ha van vmi, akkor az van/létezik)
Én földhözragadtabb példákat is tudok mondani, hogy pl. mi az amit nem kötnek az orrunkra - és ezzel a butaság gerjesztette mátrixba zárnak minket.
De elég a banki és üzleti titkokra gondolni, és hogy ezek mennyiben járulnak hozzá ahhoz, hogy a mátrix (az emberi vakság és butaság rendszere) fenntartható marad. Itt se kell túl bonyolult dolgokra gondolni, elég végiggondolni hogy miért harcolnak sokan a szabad szoftverekért. Ezen mozgalmakon jól lemérhetõek az emberek lehetõségei, képességei, célja, motivációjuk.
Ha arra koncentrálnál, hogy megértsd, hogy mirõl beszélek, akkor te is értenéd, ahogy más is érti. Majd ha az reklamál, akivel épp beszélgetek, akkor NEKI elmagyarázom, hogy mit hogyan értek. És ha õ ezzel elégedett, akkor végképp teljesen mindegy, hogy te mit gondolsz rólam.
Az elhízás pedig érdekel, hogy miért nevezhetõ éhínségnek? Ha nem, akkor maradj csöndben, nincs arra szükség, hogy szítsd itt a kedélyeket. Ha pedig igen, akkor kérdezz. De tudom, kérdezni nálatok bûn, de mindent (félre)érteni mielõtt még az ember elmagyarázhatná, hogy mirõl van szó, az érdem.
Ja, többek közt ezért lehetetlen veled kommunikálni, mert totál önkényesen átdefiniálsz szavakat, amit persze elfelejtesz közölni, aztán még én vagyok a hülye, mert nem találom ki, hogy egy szón az értelme helyett mire gondolsz.
Mint például amikor a népbetegség elhízást éhínségnek nevezted...
igazad van! Példaként rögtön itt vannak az UFO-k és egyéb megmagyarázatlan esetek amire nem kaptunk és valószínûleg nem is fogunk választ kapni csak azért mert az állam az elhallgatja az emberek elõl. Csak azért,hogy nekünk jó legyen és ne törjön ki pánik. Persze ezt õk mondják. Inkább a tudás hatalma állhat a háttérben,hogy ne legyen bárki által elérhetõ az a tudás amihez hozzájutottak mert ha ez megtörténik akkor máris kicsúszik az irányítás a kezükbõl és a mátrix elszenvedõi lehetnek.
Nem a filmbeli Mátrix formájáról beszélek, hanem az értelmérõl. A mátrix szóhasználat szimbolikus nálam. Ezért is írom már kisbetûvel a szót. Annyit fejez ki, hogy egy állapot, ahol az érzékelésünk/felfogásunk limitálva van - akár magunk által (butaságból vagy egy szerencsétlen döntésünk nyomán), akár külsõ erõk által.
Az állam valóban képes az érzékelésnek határt szabni, ügyes törvényekkel, erõszakkal, stb. De ebbõl a szempontból se változott semmi a több ezer év alatt: az állam ma is bekorlátoz, azaz úgymond rendet tesz vagy egységet teremt (ami egyenlõ a bekorlátozással, vagy, a most bevezetett mátrix kifejezéssel élve, ez egyenlõ a mátrix üzemeltetésével).
nyilván a mi esetünkben a mátrix egy más formájában mutatkozik meg az életünkben. Nem úgy,mint ahogy mondjuk a filmben is volt. Mert ha így nézzük akkor Platónnak igaza volt mert akkoriban az Állam valóban a mátrixhoz hasonló volt.
A mátrix az életünk része. Minden egyes dolog amit nem, vagy tévesen tudunk, az hozza létre a mátrixot magát. Vagy úgy is lehet mondani, hogy a buta ember maga építi a mátrixot maga köré. Akik pedig a butaságot elõsegítik/gerjesztik/terjesztik, azok a mátrix mérnökei.
Ennek megfelelõen a nagyobb világ, amit te keresel, az nem más, mint az a világ, amirõl valamilyen okból nincsenek információid. Információ nélkül ugyanúgy el van elõled zárva, mintha befognád a szemed és füled.
A régi korok embere, vagy a mai kor embere gabalyodik bele jobban a mátrixba? Szerintem a különbség nehezen meghatározható. Ha abból indulok ki, hogy Platón is a mátrix foglyairól beszél, és a Mátrix is ezt a kérdést feszegeti, akkor azt kell mondjam, hogy az ember ugyanaz aki volt több ezer éve. Nem okosabb és nem is butább.
A könyv hosszú, mielõtt idáig elérsz, nehogy elmenjen a kedved tõle: #120" TARGET=_fnew>Barlanghasonlat
A 2x2, vagyis az egyszer egy korlátozott létjogosultságsa egy másik beteges hajlamom, ne vedd komolyan.. Kétszer kettõ természetesen négy, ha elvégezhetõ, csak keveslem.
Ez a topik a mai ember butaságát vizsgálja! Az, hogy én nem a levegõn vagyok, legalább egy mai emberi egyed butaságát bizonyítja Leonardóval szemben, aki járta a termésuzetet. Vagyis amit állitok is itt. Vagyis magam vagyok magam cáfolhatatlan bizonyitéka! Ilyent egyetlen más írástudatlan se követett még el!
még nem olvastam ezt a Platón könyvet..de ha érdekes akkor lehet megteszem! A véleményem az róla,hogy ez egy olyan tézis,mint akár az õsrobbanás. Csak feltételezésünk van róla, bizonyítani nem tudjuk semmivel sem,hogy létezõ dologról beszélünk. Ami persze nem zárja ki azt,hogy valóban nem történt volna meg az õsrobbanás. Ebben az esetben pedig nem zárja ki azt,hogy ne létezne egy eredeti világ a leplen kívül. Nagyon laikusan úgy tudnám leírni,hogy van egy letakart ketrec amiben minden a megszokottak szerint mûködik. De a leplen kívül van egy másik sokkal nagyobb világ amiben csak mi vagyunk a valósak a ketrecben lévõ világ nem csak ami azon kívül látható és érezhetõ/érzékelhetõ.
ezt a 2x2-t nem nagyon értem,hogy ezzel pontosan mire is akartál rávilágítani. A 2x2 az 4 sose lehet több hacsak nem módosítjuk a mûveletet. Mindennek van egy menete. A fantáziánkban annyira elburjánzott a sok-sok tézis gyártása,hogy már képesek vagyunk elhinni azt,hogy mi van ha ez egy olyan valóság amire egy lepel van húzva és mögötte van az igazi világ. Ez már kicsit olyan mátrixos...és nem hinném,hogy ennek valami valós alapja lenne. Jó persze most lehetne azt kérdezni,hogy én ezt honnan tudom...mibõl sejtem? De ezt a kérdést én is feltehetném.
Semmivel sem voltak butábbak.A homo sapiens intellektusa azonos mióta csak kifejlõdött.Az idõk folyamán csak a tapasztalatokra épülõ ismeretanyag bõvült(míg egy része viszont elfelejtõdött-pl. vannak bizonyos épületek az építészetben amik olyan építészeti rejtélyeket tartalmaznak amit ma nem értünk) 100 éve sem voltak butábbak a tudósok mint ma,csak kevesebb ismeretanyagra támaszkodhattak mint a mai kutatók.Ennek ellenére legalább annyi korszakalkotó eredményt mutattak fel mint a mai tudósok.Gõz,elektromosság,belsõégésû motorok,aerodinamika-repülés hogy csak a legfontosabb mérföldköveket emeljem ki.A mai technológiai fejlõdés a múlt eredményeire épül,jelenleg a mikroelektronika és a digitalizáció megy át forradalmi fejlõdésen ahogy a gõz és a villamosenergia is bejárta a maga fejlõdési útját.
Néha a külsõ szorongatás hite önvigasz és ámítás, nem lehet? Van aki azt mondja: 2x2 =4,és belenyugszik. Másoknak meg az kevés, és kûzd hogy több legyen. És tessék: a végén kiderült, hogy több!
Nem hiszem, hogy minket kivülrõl nyomorgatnak. Azt látom, hogy itt belül a Földön és önmagunkban.
Azt ismerem, mikor magunkat zárjuk be. Viszont (mivel semmit nem tudok róla) annak a lehetõségét se vetem el, hogy kívülrõl is "rásegítenek" a dologra.
Egyébként a "kívülrõl" mindenkinek mást jelent. Azok a korlátaink, melyek elsõre nem nyilvánvalóak, az emberek számára ilyen kívülrõl történõ bezárásnak tûnhetnek. Matroska babák egymásban... És ugye kinek mi a világ. Aki a legbelsõ kör rabja, az gondolhatja úgy, hogy semmi se rajta múlik, hanem õ pusztán a körülmények áldozata. Aztán ha eleget fejlõdik, kitör a legbelsõ burokból, és egy újabb börtönben találja magát...
Minket nem kivülrõl zártak be, mert magunk is be tudunk zárkózni. Ez az, amikor önön tudatunk,(talán mert nem végtelen sebességû), önmagát húzza vissza. Persze lehet hogy ez így túl választékos, mert egyszerûen azt kéne írnom- hogy makacs hüjék vagyunk?
De nem lehet, hogy ez a "bezárás" egy természetes folyamat? Példa: ha azért vagy itt, hogy fejlõdj, és erre képtelen vagy, akkor itt ragadsz, jobban mondva osztályt ismételsz. Ha megtanultad a leckét, akkor továbblépsz. Tehát ez a része tõlem akár lehet természetes velejárója is a dolgok menetének.
Azt viszont én is látom, hogy egy helyben toporgunk. Erre viszont kellene valami jobb magyarázat annál, hogy valakik bezártak. Sõt, hát azt is el tudom képzelni, hogy Föld egy ilyen szintû játszótér, és a fejlõdés következõ lépése egy másik játszótér lesz. Ezért nem fejlõdik itt senki se látszólag. Valójában meg igen, mert aki továbbfejlõdik, az pályát vált, helyére meg jön a sok fejlõdni vágyó újonc.
De persze nem te vagy az egyetlen, akitõl azt hallom, hogy ennek nem így kellene mennie. Csak épp erre még magam csak közvetett bizonyítékokat látok. Pl. olyat, hogy a fejlõdés ellen vagyunk. Valamiért úgy érzem, hogy a fejlõdésnek itt kellene kézzelfoghatónak lennie. De nem tiszta a kép, nem látok közvetlen bizonyítékokat arra, hogy ennek tényleg így is kellene lennie.
"Egyébként mindegy, hogy mit hiszel, onnantól kezdve, hogy nem tudtad felfogni, hogy mi az, hogy a bank bent tartja tartaléknak a pénzt..."
Értem én, hogy mi az, hogy benntartja, de a valóságban meg nem tartja bent.
"Egyetlen dologhoz ragaszkodtál csak, ahhoz, hogy szerinted a bank(ok?) akkor és annyi pénzt varázsolnak elõ, amennyit akarnak, végtelen mennyiségben, korlátok nélkül."
Igen, annyit, amennyit akarnak, és akkor amikor akarnak, azaz amikor és amennyit jónak látnak. Hogy te ezt lefordítod arra, hogy végtelen mennyiségben korlátok nélkül, ez csak azt mutatja, hogy nem érted, mit jelent az, hogy "jónak látják".
És tök mindegy hogy egy bank vagy ezer. Csak mivel az ezer bankos példát nem vagy képes felfogni, írtam, hogy legyen akkor 1 bank, csak hogy egyszerûsítsünk, arra meg az volt a reakció, hogy nade a valóságban több bank van, mondom jó, több bank esetén is minden ugyanaz, mert az 1 bank fiókjai pont olyan hálózatot alkotnak mint a központi bankhoz kapcsolódó kereskedelmi bankok, de ez már sok volt, és nem tudtad követni. Bucser is csak úgy ahogy, de vele legalább ment a beszélgetés, míg el nem utazott.
De ha ennyire szíveden viseled a témát, akkor miért nem az annak megfelelõ topikban osztasz ki, ahelyett hogy itt hecceled a másikat?
Nézd meg inkább a Money As Debt II-t, mert az pont a kereskedelmi bankokról szól (Money As Debt I meg a központi bankokról), és teljesen véletlenül pont ugyanúgy magyarázza el a kérdést, ahogy én magyaráztam anno a Bucsernek, csak én mindezt akkor kútfõbõl tettem meg, a saját kutatási eredményeimet elétek tárva. A filmmel kapcsolatos kérdéseket meg nyugodtan tedd fel, csak ne itt.
Nem tettem azt, amit írsz, nem is volt hatvanezer, eddig nélküled igen jól ment. Mondhatnám, ezt a topikot jóformán én virágoztattam fel, te meg lelombozod, mint a napalm. Egyáltalán, ahol megjelensz- a fû se nõ utánad.
Tetszik ez a bejegyzésed- hogy "isteni terv". Én is gondolkodok ilyesmin, és a Biblia elsõ sorai némi irányt mutatnak. Talán a tudat fejlõdése az, amit Isten kitûzhetett célul? Hiszen a káoszt nem szerette, és hozzálátott a tudatos, rendezettebb világ megteremtéséhez. Legelõször is megteremtve a "világot" (világosságot), és csak utána a gravitációt (összefolytak a vizek). Majd minden mást.
Erre mondom, hogy az univerzum bázisa a fény-atom, egy bivalens, önmagába záródó gravinerciális -elektromágneses sugárzás. Amelyen késõbb terjedhetett már a fény, és a gravitációs sugárzás is Azután még sok mindent teremtett, és mindent úgy, ahogyan a világosságot: hogy "megismerhetõ" legyen, mert - Teremtõ által, annak - Teremtõ szándékából, a - Teremtés folyamatában keletkezett, - Tulajdonsága van - Mérete, mértéke van (szétválasztható) - Névvel azonosítható - Rendeltetésszerûen létezik. Ezek a Biblia elsõ lapjai szerint a Tudatos Létezés megismerhetõ egyedeinek a fõbb ismérvei. Mert amelyek nem rendelkeznek ezekkel, azok nem, vagy csak részben megismerhetõk. Ezek után azt mondani a Biblia ezen részeirõl, hogy nem tudományos- filozófiai alkotás, az én szememben meglehetõs butaságra vall. Még számos hasonló, meglepõ világosság tárulhat belõle azok elé, akiknek a lelki szemei nem zártak. (Ez magasztosan kifejezve "butát" jelent).
Azért vicces, hogy te pattogsz az off miatt, mikor te kúrtad tönkre a topikot a 60000 hozzászólásba "tagolt" monológoddal. Ami nem mellesleg a kutyát nem érdekli.
Nem lep meg. Csak bánt, hogy nem találom a Gilgames kötetet, hogy ide beírjak belõle. Meg az is, hogy nincs kinek. Mert itt az senkit se érdekel. Hogy hogyan gondolkodtak 5000 évvel ezelõtt? Pedig errõl szól topik.
A játszótér léte az szerintem sem probléma, "odakinn" vannak civilizációk, akik 10-100 ezer évekkel elôrébb vannak nálunk, és még ôk sem ismerik egészében az "Isteni Tervet".
Esetleg küldenél nekik a nevemben egy SMS-t, hogy erõsítsék meg azt, amit te leírtál ide...?
Van egy másik is, meg még egy másik, és azután még több is. Ilyen "te- óriás" elme vagyok, és ahhoz képest nagyon szerény.
Figyuzzatok! Van egy klassz elméletem még! A "Tõke- Energia" ekvivalencia elv. Csuda jó, dobtok egy hátast, ha olvassátok! Még matematikai bizonyítás is van benne! Hova menjek vele?
Mondom, csak abba nem vagyok biztos, hogy a tusdatnak fejlõdnie, vagy visszafejlõdnie kell? Isten mintha arra törekedne, hogy a káosz szünjön, mert az nem tetszet neki, és hogy legyen világosság, utána meg gravitáció, azután meg minden más is. De itt a fórumon pont az ellenkezõjét látom? Jaj melyikre is hallgassak? Istenre, Emberre, vagy az Emberközösségre? Rövid és hosszútávon milyen stratégiám legyen, hogy a lelkem is, és a mosogatóm is épüljön? "Örül a lelkecském, Ha füvet lel kecském"
Ja, mert aki nem szól hozzád, az szerinted nem is látja, mit írsz?
Egyébként mindegy, hogy mit hiszel, onnantól kezdve, hogy nem tudtad felfogni, hogy mi az, hogy a bank bent tartja tartaléknak a pénzt, és azt nem lehet már tovább kihitelezni (ezt neveztem én "lekötés"-nek, amin te elkezdtél hõbörögni, hogy olyan nincs is), onnantól kezdve nem sok mindenen lehetett volna tovább beszélgetni.
Emellett képtelen voltál végigvezetni az elméletedet, össze-vissza beszéltél arról, hogy most akkor egy bank van, vagy több, hogy egy ügyfél van, vagy több, meg hogy az ügyfél a bank embere-e, vagy nem.
Egyetlen dologhoz ragaszkodtál csak, ahhoz, hogy szerinted a bank(ok?) akkor és annyi pénzt varázsolnak elõ, amennyit akarnak, végtelen mennyiségben, korlátok nélkül.
Én ezek után rádhagytam, semmi értelme nincs. Legyél boldog a hülyeségeiddel.
De ez itt off, egyébként a továbbiakban magasról le is szarom, hogy mit hiszel.
Saint Germain. A világ sokkal hatalmasabb, mint gondoljuk. Számunkra megismerhetetlenül hatalmas, és sokszínû. Ebben egyetértenék veletek. És nem hagyhatom, hogy belegyömöszöljék egy lyukas zsákba, aminek Big -Bang a neve, és gumilepedõbõl van, egy golyóval.
Én ide is nyílt szívvel jöttem, egy Homérosz idézettel, ami nem volt offtopik. Mert itt mód lenne arra, hogy ti is idézzetek mondjuk egy Thalest, vagy Szophoklész, és bizonyíthatnátok legalább azt, hogy hülyék, vagy balfácánok voltak. S így sokkal butábbak, mint ti. De viszont DJ Faustus az egész Homéroszból csupán a mérési jegyzõkönyvet hiányolta. Én merõben tisztelem az õsi tudást és tudósokat, az összes un. Szent Könyvet, akkor is, ha nem mindenben azonos a nézetem. Merthogy a Bibliát ismerem többé kevésbé, arra hivatkozok, hiszen tudományos, filozófiai nézeteket is ismertet. A frász ért titeket, meg engem is, hogy minek keveredek a tiszta búza közé? De azért kedvelem magunkat.
A játszótér léte az szerintem sem probléma, "odakinn" vannak civilizációk, akik 10-100 ezer évekkel elôrébb vannak nálunk, és még ôk sem ismerik egészében az "Isteni Tervet". Én a problémát abban látom, hogy minket embereket egy "karanténba" zártak itt a Földön, levágtak a "Világhálóról" és nem látunk az orrunknál tovább. Nem láthatjuk, hogy az öt érzékünkön túl lévô világ mennyivel hatalmasabb ennél, amit mi a mindenségnek hiszünk. Ha erre nem jövünk rá, akkor csak egyhelyben járunk, avagy tapossuk a mókuskereket, ami a börtönôreink célja. Amíg ennek nem vagyunk tudatában, felhasználni sem vagyunk képesek ezt a "játszóteret", mert amíg mi azt hisszük, hogy játszunk, nem teszünk mást, mint a hamis játékszabályok megalkotóinak tervét követjük...