Látom most sem ment az értelmezés. Nincs gyermekem. Viszont ez is megerõsít abban, hogy olyan valakikkel vitázom, akiknek még az anyanyelvük megértése is gondot okoz... nem csoda, ha nem értjük egymást.
Te nem érted. Egy: a nõ amellet, hogy anya, még dolgozhat is. A kettõ nem zárja ki egymást. Kettõ: egy nõnek nem elég annyi, hogy csak anya legyen és semmi több. Mást is akarhat még.
Igen, a tökéletes családmodell: a férfi vadászik, míg a nõ vigyáz a gyerekre. Ja, várjunk csak, ez az õskorban volt. Sõt ott sem, mert a nõk ott is segítettek a vadászatban bizonyos helyzetekben. A fene, a libsi õsemberekbe!
Fel sem merült bennem, hogy esetleg Te nem értenéd... ugyan... totál evidens, hogy én vagyok a hülye.
- Kérdeztél már meg nõt errõl? Ha választhatna, és nem a kényszer vinné, akkor "csak" anya lenne, vagy mellette rabszolga is?
- Nyilván nem elég nekik az anyaság... kifejezett perverz vágyuk, hogy mondjuk két gyermek szaros pelenkája mellett még napi 8-9 órát gürizzenek valami irodában... akiket én ismerek, haza sem akarnak menni, annyira jó nekik az irodában.
Apám és az Édesanyám is még ebben nõt fel... õk még 7-n, illetve 3-n voltak testvérek... számolj, ha ez az õskor neked, akkor nem csak a magyar nyelv értelmezése, de a matek sem megy.
egyébként te aki annyira oda van a családért, 35+ éves létedre sincs még legalább 2 porontyod? hát milyen konzervatív vagy te? vagy csak itt jársz a szád, otthon meg papucs vagy?
érted, úgy prédikál a család szentségérõl, meg hogy az asszony szüljön meg a fazék mellett álljon, hogy kölke sincs na majd asszony elolvassa miket hadováltál ide Solt, majd ad neked
De, hogy válaszoljak is. Azért vagyok még 34 évesen ( ne öregíts ) egyelõre gyermek nélkül, mert felültem annak a világnak, ami most oly divatos... megvalósítottam önmagam... már bánom... inkább lennék szegényebb, de lenne 3-4 gyermekem... így már nehéz lesz...
Igen kérdeztem. A munka nem egyenlõ a rabszolgasággal. Lehet, hogy te nem ismersz ilyeneket, de vannak nõk akik örömmel járnak munkába. Mert esetleg tanultak, mert esetleg olyan munkájuk van amit élveznek, amiben kiteljesedhetnek, és persze mellette jut idejük a családra is.
Sõt, azt is megmondom neked, sok nõnek abszolút nem elegendõ az, hogy csak nevelje a gyerekét.
De válaszolhatnál már egyenesen is: szerinted a nõknek annyi a dolguk hogy gyereket szüljenek/neveljenek? Csak erre valók? Aha...
fikciókban élsz, apa beszélsz összevissza, de te nem úgy élsz, ahogy másoktól elvárnád akkor most mégis mirõl beszélsz? élen kellene járnod ebben! nem az, hogy duma, duma, aztán én meg megyek és szarok a népszaporulatra, mert a karrier fontosabb, de azért papolok kicsit még ezeknek a libsiknek a család szentségérõl
Nyilván vannak ilyen nõk... de ez már a végeredmény! Ráadásul nem ez a többség, mert a többség még mindig inkább lenne anya, csak van akinek ez már kicsit késõn jut eszébe...
Ettõl függetlenül az anyaság ösztöne a nõk döntõ többségében benne van. Ha most nekem azzal jössz, hogy napi 8 órai munka mellett még kifejezett öröm nekik mondjuk éjszaka felkelni egy síró gyerekhez...
Az, hogy egy nõ tanult, és szereti a munkáját, még oké is. Csak, ha valami komolyabb munkáról van szó, az rendre a család rovására megy... nem hiszem, hogy errõl bárkinek is példálózni kéne...
Az ANYASÁG ( így nagybetûvel ), egész embert kívánó csodálatos feladat. Nem abból áll, hogy a világra pottyantom, aztán rohanok vissza dolgozni... azt a gyermeket fel kell nevelni... minimum 18 éves koráig ez teljes embert kívánó feladat!
Ha neked megfelel az, hogy a bébicsõsz, az óvónõ, meg az anyósod többet van a gyermekkel mint a saját édesanyja, akkor én kérek elnézést...
A "csak erre való" alattomos duma meg elég gyenge. Azzal, hogy egy NÕ "csak" ANYA lesz, én is nagyobb terhet veszek a vállamra. Ez nem degradáló... vannak nõi, és vannak férfi szerepek... tudom, hogy ez egy liberálisnak sok, de ez az élet rendje... ha tetszik, ha nem.
A múlt idõ mond neked valamit nyelvzsenim? Egyébként ismételten megkérdem, kitõl vártam el, hogy úgy éljen, amirõl én beszélek? Senkitõl... és még én dumálok mellé... van ám bõr a képeden megint!
egy karrierista vagy saját bevallásod szerint és prédikálsz arról hogy milyen szemét minden liberális aki a karrierjét helyezi a szent család elé :D.... Tudod elõször magadba kellene nézni és aztán prédikálni
Mert kizárja egymás azért... egy gyermeknél még talán elmegy, de 3-4 gyermeknél ez esélytelen... ha meg valakinek felelõsség teljes, komoly munkája van, annak kifejezetten lehetetlen hosszú távon.
A többség munka mellet anya. Ismétlem, a többség így csinálja, és nincs ezzel semmi gondjuk. Jó, persze sokat dolgozni kevés pénzért senki se szeret, se a nõk se a férfiak. Sõt, a háztartással, gyerekkel foglalkozni munka után fárasztó. Ez igaz. De ettõl még nagyon jól mûködik a két dolog együtt. Attól hogy te ezt nem fogod fel, még így van.
A komolyabb munka sem megy a család rovására. Annak megy, aki úgy akarja. Aki meg szeretne gyereket, az megtudja oldani. És ismét mondom, a nõ nem arra van, hogy csak szüljön. Baromira lealacsonyító a véleményed a nõkrõl.
Igen, egy csodálatos feladat. És igen, munka mellett lehet gyereket nevelni még mindig.
És ha már itt tartunk nem csak a nõ dolga a gyerek nevelés.
Nem tudom nálad hogy van, de eléggé elcseszett egy család az, hogy a nõ otthon gyereket nevetl, fõz mos takarít, a férj meg dolgozik.
A normális családban a nõ és a férfi mindent megoszt. Munkát, gyerek nevelést, otthoni teendõket.
És minek kell valakinek 3-4 gyerek? Már megint mi a fenérõl beszélsz? A nõknek 3-4 gyereket kellene szülniük? Aki meg vállal 3-4 gyereket, nyilván nem dolgozik annyit, mert nem tud már csak azért is, mert ha egymás után születnek a gyereket, többet kell otthon maradnia mellettük. 4 gyereknél az legalább 8-10 év míg nem tud elmenni sehová dolgozni.
Így csinálja, mert nincs választása!!! Ha lehetne választása, biztos vagyok benne, hogy csak az egyik verziót választanák! A többség pedig az Anyaságot...
Nem mondtam, hogy csak a nõ dolga a gyermek nevelés. Ez megint csak a saját vélekedésed, azzal vitatkozol nem velem...
Ismétlem, vannak férfi, és vannak nõi szerepek. Ezt kell összehangolni... ha sikerül, akkor az egy boldog család.
Ez megint a te agymenésed! Én konkrét példáról beszéltem, te általánosítasz. Bár már megszoktam. Tudom, hogy csak gyõzni akarsz, de nem fog menni... lehetek még vagy húszan, akkor sem... ;)
Nem hát. Tudod, a tipikus, kedves férj figura, az asszony egész nap odahaza robotol, nem csinálhat ezen kívül semmit, apuka haza ér, felbassza a lábát az asztalra, bont egy sört, nézi a meccset, és nagyokat böfög mellé.
Az asszony meg majd neveli azt a fura kis lényt ott a sarokban akit gyereknek hívnak.
"Az ANYASÁG ( így nagybetûvel ), egész embert kívánó csodálatos feladat. Nem abból áll, hogy a világra pottyantom, aztán rohanok vissza dolgozni... azt a gyermeket fel kell nevelni... minimum 18 éves koráig ez teljes embert kívánó feladat!"
jah és belehet nézni a "magyar mentalitás" nevû topikban,solthoz hasonló 30-40 év közötti családnélküli férfiak osztják az észt hogy miért nem szaporák a magyarok :D
Egy nénibõl meg egy bácsiból pár lesz. Ahhoz, hogy a népesség ne csökkenjen, a néninek, meg a bácsinak "pótolnia" kell önmagát. Õk ketten vannak, tehát ahhoz, hogy a népesség ne változzon, két gyermeket kell nemzeniük.
Leírtam lentebb. Csak olvasni kéne... persze, aki csak azt veszi észre, amirõl úgy gondolja, hogy bele lehet kötni, az nyilván "apróságokat" nem lát meg.
Nem találok semmi konkrétumot. Miért nem tudod leírni normálisan.
Mint én: azért nincs gyerekem, mert egyrészt fiatal vagyok másrészt még nem találtam meg azt a nõt akivel leélném az életem. Egyelõre dolgozni akarok, és megalapozni a jövõmet, majd még képzeni magam, tanulni, és persze ismét dolgozni. Aztán jöhet majd a család, de 30 éves korom után ezek szerintem már mind meglesznek.
Persze vannak akik csak 60 évesen találják meg igazit, akkor gyereket vállalni meg ,már késõ, és vannak akik olyan szegények hogy nem tehetik meg.
A fejlett országokban fokozatosan csökken a népesség. Én örülök neki, és nem akarok olyan országban élni, ahol folyamatosan nõ a népesség, és mellé rohadtul szegények vagyunk, tombolnak a betegségek, magas a gyermekhalandóság.
Ott van lentebb, ( pl #1213 ) de, hogy ne én legyek a fõ gonosz, leírom.
Elcsesztem a fiatalságomat ( húszas évek ) arra, hogy hajszoltam a pénzt, mert azt hittem istennek. Úgy voltam vele, hogy az mindenre megoldás.
A nagy önmegvalósítás marhára nem könnyû játszma. Rengeteg rossz tulajdonságot vesz fel az ember eközben, ha eredményes is akar lenni. Egoizmus, önzés, stb. Erre majdnem ráment az egészségem... szerencsére "idejében" észbe kaptam.
Ezek után meg nem találtam olyan NÕ-t, akivel el tudnám képzelni a jövõmet. Tavaly ez szerencsére sikerült, így innentõl kezdve már minden csak idõ kérdése... ennél személyesebbre nem fognám, ha nem baj.
Úgy fogom fel az egészet, mint egy tanulási folyamatot, ahol minden tanulságra szükségem volt. Az a szerencsém, hogy férfiként még nem vagyok semmivel elkésve...
ez mind szép és jó, örülök, hogy úgy gondolod, más rételme van az életnek, mint a pénz hajszolása, egyet kérek, ne prédikálj olyan dolgokról amiben nulla tapasztalatod van
ugyanis lövésed nincs, milyen egy gyereket nevelni, róla gondoskodni, hát még 3-4-rõl
meg pláne ne prédikálj a család fontosságáról, meg hogy konzervatív vagy, mert nem vagy az tettekben, csak szóban
És? Ettõl még nem szerethetnék gyermeket, és ettõl véleményem sem lehet? Máson nem találsz fogást, vagy miért ezen rágódsz?
Ennyi erõvel a focidrukker se mondjon véleményt a csatárról, ha az a gólvonalon hibázik? Csak arról lehet véleményünk amit már megtapasztaltunk?
Akkor lenne igazad, ha mondjuk valami fejesként ezt a programot vezetném be, vagy ezt várnám az emberektõl, miközben én élném az életem... de ugye belátod, hogy itt nem errõl van szó?
mondjuk gyerekem nekem sincs jó lenne ha lenne, de még nincs
nem is tudom lesz-e de én nem is prédikálok 4 gyerekrõl, meg a család szentségérõl, én egy degenerált libsi vagyok csupán, aki egyesek szerint az õ konzervatív értékeit fel sem fogja
ja és nem mondok olyanokat, hogy a csökkenõ népszaporulat miatt kell szaporodnom én emiatt ugyan nem szaporodnék, mintha nem is tudom, ez valami program lenne, amit az állam kiadott, és nekem végre kell hajtanom én kölyköt önmagáért akarok
majd amikor 2-3 gyereked lesz, rájössz, hogy ez mégsem olyan egyszerû és szimpla dolog, mint ahogy elképzeled én legalábbis így gondolom, de ez is csak fikció ilyenrõl az tudna nyilatkozni, akinek van 3 gyereke õ tudna mesélni mi csak pofázunk
Te jól érzed így magad, én nem. Neked jó így, nekem nem. Te maradsz így, én változtatok, mert tudom mit szeretnék, és mert lehetõségem is van rá.
Bejártam sok utat, tudom, hogy nem lehet... van egy meggyõzõdésem, amit alátámaszt a boldogságom. Ha belegondolok, hogy attól a nõtõl lehet 3-4 gyermekem akibe fülig szerelmes vagyok, akkor elönt a boldogság. Emiatt vágyom erre...
És tudod mit, neked is kívánom, hogy egyszer ezt átéld! Talán akkor megértenéd mirõl beszélek! Nem prédikálok! Beszélek...
véleményed lehet, szerethetnél sok kis lurkót, de jelenleg ne helyezd magadat erkölcsi magasságokba a többiekhez képest, ugyanis erre te nem szolgáltál rá