Azért Tarr most kapott egy Ezüst Medvét Berlinben (a Mephisto óta a legjelentõsebb filmes díj egy magyarnak) - Persze ez ugye mit sem számít, hisz a lila ködbe burkolózott esztéták nem számítanak. Mint, ahogy az sem, hogy a filmet már vagy negyedszáz ország vette meg - köztük Franciaország, Németország, Olaszország és biztos, hogy teltházak elõtt fog menni ez is, mint pl. a Sátántangó vagy a Werkmeister Harmóniák, vagy a Kárhozat is mondjuk Párizsban. (Persze nem multiplexekben, hanem hangulatos, családias, nasis zacskók csörömpölésétõl mentes kis belvárosi ékszerdobozokban) Remélem Vajna progyúszer úr lobbizik majd többek között a pesti artmozikért is.
Az egyik legnagyobb gond az, hogy nem MOST kell nekiállni elemezni és kitalálni a támogatási rendszert, amikor az elismert szakmai tudással rendelkezõk pénzt se kapnak, s nem is fognak kapni, hogy elkezdjék vagy épp befejezzék a tényleg igényes munkáikat! Felháborító, hogy a szakmában dolgozókai lyen lehetetlen helyzetbe hozták! Megfordítanám a dolgot! A képviselõk pénzét tartanám vissza, míg egy új rendszert dolgoznának ki a támogatásukra..Addig meg egyenek amit tudnak, s fizessék a számláikat.. Természetesen igaz, hogy valamelyest benbentes volt az elosztási rendszer, de NEM ez a megfeleõ megoldást, hogy visszatartunk akár egy évre visszamenõlegesen pénzeket..eközben a film leadási határidõket persze anem lehet módosítani.. A képviselõk anyagi szintü felelõségvállalását javasolnám, hogy vezessék be, ne csak a vállalkozók tartsák gond esetén a hátukat! (ui.nem vagyok ellenzéki!)
A jelenlegi rendszer rossz, jól látható, hogy 1-2 kivételtõl eltekintve konganak a termek az ürességtõl ha magyar filmet vetítenek. Én annak örülnék ha a támogatást utólag kapnák meg a magyar filmek amikor tisztán látszik, hogy melyik volt sikeres és melyik nem.
Alapjaiban nem értek egyet azzal amit írtál. Nem jósolni akarok, nincs arra szükség - ami nyílvánvaló az nyílvánvaló. Ha eddig belterjes volt a filmszakma akkor ezután méginkább belterjesebb lesz, vagyis jobban le fog szûkülni azoknak a köre, akik eldöntik melyik produkció kaphat zöld utat, melyik nem. Nem értem ez miért jó, mert nem vagyunk kintebb a vízbõl, csak szûkült a "janik" köre és a politikai színezetük változott. A producereknek megvan a maguk hatásköre. Egy Fellini, Hitchcock, Tarkovszkij sem mûködhetett volna, akarom mondani alkothatott volna, ha mindentudó (jelenesetben: Rambo meg Elemi ösztön kaliberû filmeket összerakó) producerek mondták volna meg nekik, hogy mit hogyan. Épp attól lettek valakik, hogy például Tarkovszkij szembement országa (az aktuális rezsim) akaratával, elképzeléseivel. A producerek eddig is megvoltak a magyar filmben, ügyesen összehozták innen-onnan a pénzt a filmjeikre. Nem árt megjegyezni, hogy ezek közül a "kontraszelektáltak" közül elég sokan ko-produkciókban dolgoztak, mivel az MMKA akkora forrásokat nem tudott biztosítani nekik, hogy abból tetõ alá hozzák dolgaikat. Nemzetközi támogatással, vagy honi, ámde külföldi kézben lévõ cégek, televíziócsatornák segítségével, szponzorálásával forgathattak. A magyar állampolgárok valójában többségében csupán egy szeletét finanszírozták a filmeknek (egy évben ez akkora összeg, melyet most a kormány a debreceni bundabotrányba keveredett futbalklub stadionépítésére fordít). Azon például lehetne polemizálni, amit Árpa Attila mondott, hogy a kereskedelmi csatornák profitjuknak hány százalékát fordítsák a magyar filmek támogatására. Párizsban és Londonban, ahol szintén szenvednek az emberek a kapitalizmustól Tarr Béla fanklubok vannak, és nincs olyan hét jószerivel, amikor nem lehetne mozit találni a városban, ahol ne játszanák valamelyik filmjét. Imádják a filmjeit, ez tény. Magyarországon ez nem így van, ez is tény. Bár lassan már mûvészmozik se lesznek Pesten. Mondjuk Goda Krisztina filmje a Csak szex és más semmi nagy közönségsiker és szakmaisiker is volt. Magyarországnak nincs Christopher Nolan-je és bátorkodok megjósolni nem is lesz. Mint ahogy a németeknek, lengyeleknek, franciáknak, amerikaiaknak stb. sem lesz, mivel belõle egy van, legyenek büszkék rá az angolok. Mi meg legyünk büszkék arra, ha például Mundruczó Almodovárral, Tarantinoval, a Coen testvérekkel versenyzik Cannes-ban az aranypálmáért, mondom ezt úgy, hogy nem vagyok odáig a filmjeiért, de elismerem õket, és az igenis jó érzéssel tölt el, hogy a világ lengragosabb filmes mustráján képviseli Magyarországot. Nem kívánom õt azért szemétégetõbe, mert nem tetszik, amit csinál és nem tartom "kontraszelektáltnak" sem. Lehet, hogy sznobok gyülekezete élteti õt, nem hiszem - de az országnak hasznos a munkássága kétségtelen. Ettõl még mindig lehet nem szeretni. De végülis, ha valakinek nem tetszenek ezek a filmek, nem kötelezõ nézni õket. Bár az egyszemélyes, monolit irányítás sok mindenhez vezethet. Nehogy eljõjjön azaz idõ mikor a pártízlésének megfelelõ mézes-mázos filmek megnézése kötelezõ legyen. Vagy a színdarabokkal ugyanez, mert ami ma a színházaknál zajlik az dettó - mikor egy frissen kinevezett színházi direktor, olyan anakronisztikus dolgokat mond, hogy népszínházat akar és hogy az aluljárókban és az utcán tapasztalható állapotokat ignorálni akarja a színpadról, akkor az mi? Fátyolos, farizeus darabok lesznek - miközben háborút hírdetünk a ValóVilág ellen? De ugyanakkor semmitmondó, színvonalasnak nevezett képmutató alkotásokkal altatjuk az embereket? A munkájából álmosan felpislogó kapitalizmusban (az izmus elé lehet nyugodtan mást is behelyettesíteni) dolgozó embernek már meg van terítve rég: szappanoperák, valóságshow-k meg sekélyes magyar és külföldi filmecskék (lehet válogatni Andy Vajna munkásságából is akár). Csak annyit szeretnék mondani, hogy nem jó utálni olyas valamiket zsigerbõl, amit nem értünk, vagy nem élvezünk fõleg, ha szélesebb fogadtatását nézve a társadalom profitál belõle.
Egy embert tudok elismerni a felsorolt aláírókból. Pálfi György. Eddigi filmjei érthetõek, szórakoztatóak, elismerésem, példakép. DE BOCSÁNAT: Pálfi 4 éve nem csinál semmit. 4 éve más rendszer volt, és mégis õ nem hozott le semmit sem a Taxidermián kívül. Szerintem vannak tervei és mégsem kap pénzt.
Ellehet felejteni ezt a rendszert ami eddig ment. BELTERJES az egész. Gyökeresen Irtani kell. Nem kell aggódni, a kontraszelektáltak egy hatalmas futószalagra kerülnek ami egy hatalmas szemétégetõbe torkollik.
Szerintem nincs igazad. Jósolni meg nem tud senki. Ez a helyzet szerintem pont azt segíti elõ hogy elõjöjjenek a producerek és elinduljon a magyar film a nyugat példájára.
Filmnek nem a filmtudományt tanult embereknek, kritikusoknak vagy sznoboknak kell készíteni. Emberekhez kell szólni, minõségi, kulturális, érthetõ filmekkel. Nem egy olyannal mint a Bibliotech Pascal vagy a Sátántangó vagy a szex és más semmi, mert ezekre senki sem kíváncsi.
Tény, hogy a tehetségeseknek kell megadni a lehetõséget de ezek nem voltak tehetséges emberek akik eddig a saját nyelvükön a saját barátaiknak készítettek filmet a Magyar állampolgárok pénzébõl.
Egy rendezõ, forgatókönyvíró gyõzze meg referenciális munkákkal, jól megírt forgatókönyvvel, frappáns, tetszetõs filmmel A PRODUCERT(!) és a NÉZÕT. Nem kíváncsi senki sem az 5 órán keresztül tartó kínszenvedésre melynek során 3 helyszínen láthatunk valamit fekete-fehéren ami abszolút jelentéktelen de az elemzõk kihoznak 50 morális utalást, értéket és minden szép mûvészit csak olyat nem amit egy munkájából álmosan felpislogó kapitalizmusban dolgozó ember megláthatna...
HOL VAN MAGYARORSZÁG CHRISTOPHER NOLAN-je?
Ezek az állítólagos aláírók engem speciel sosem tudtak a moziszékbe ültetni, pedig jó pár Fellinit, Hitchcockot, Tarkovszkijt is láttam már többi 600 film mellett amit eddig láttam.
Mindenkinek meglehet a személyes szubjektív véleménye egy filmrendezõrõl, színészrõl, filmrõl nincs is ezzel semmi baj. De azért egy Tarrt, Hajdut "szar alaknak" titulálni... Vagy ezzel együtt a nyilatkozatot támogató lengyel Wajdát, osztrák Hanekét, vagy akár egy brit Swintont is, ez a minõsítõt minõsíti. A gyûlõletre épülõ rendszertõl, és egy gyûlölközés által összetartott közösségtõl nem is lehet többet várni, ez természetes. Az viszont tény, hogy például Tarr Bélát a legnagyobb filmrendezõkkel emlegetik együtt, reputációja megkérdõjelezhetetlen a film világában. Mundroczó, Pálfi, Kocsis, Hajdu, Fligeauf és a többiek pedig ismét jegyzetté tették a magyar filmet. A romániai "újhullám" kapcsán, mellett filmes szaklapok, fesztiválok zsûriei a magyar produkciókat is felemlegetik, mint kreatív, izgalmas, érdekes, és színvonalában megbízható alkotásokat. Bizonyítják mindezt a nívós díjak, jelölések Cannes-ban, Berlinben különbözõ fesztiválokon. (A Cannes-ban FIPRESCI-díjat nyert "Pál Adrienn" Kocsis Ágnes filmjének magyarországi bemutatásának ködbe veszése pedig nagyrészt ennek az új, minden pénzt elvonó rendszernek az eredménye) Nem abban van a vita, hogy felül kell vizsgálni a pályázati kifizetéseket, hogy selejtes, botrányos alkotások (Kis vuk, vagy fájdalmas ezt mondani, de az új Jancsó filmek) háttérbe szoruljanak és a tehetségek kapjanak lehetõséget. Viszont egy ilyen átszervezés csak árthat, mert megöli a filmet. Egyszemélyû, kézi irányítású finanszírozás ezerszer rosszabb lesz, mint ami eddig volt ez nyílvánvaló. Közben pedig az elismertséget szerzõ rendezõk szép lassan eltûnnek a filmvilág térképérõl, ami pedig egyértelmûen az országnak káros. Lehet új alapokra helyezni a dolgokat, csak sokkal szofisztikáltabban, szolidárisabban kéne hozzáfogni, a hatalmas elefántot óvatosan kell terelni, mert hirtelen mozdulatokkal nagy károkat (akár helyrehozhatatlan károkat) okozhat.
És mindennek egyenságú következménye lesz, hogy a dilettantizmus virágozni fog, pártérdekeknek megfelelõ mûvek készülhetnek, melyekre a kutya sem lesz kíváncsi és melyeket hozzá nem értõ, a fõnökséghez és a rezsimhez lojális emberkék fognak elkövetni.
A valódi, tehetséges, önálló gondolatokkal rendelkezõ az alkotás lehetõségétõl megfosztott emberek pedig szedik a sátorfájukat és végleg elhagyják az országot.
Persze gondolom egyesek tapssal fogják ezt üdvözölni. Volt már példa ilyesmire korábban.
"politikai szándék vagy szubjektív megítélés nem indokolhatja a magyar film "tönkretételét". A magyar film már épp eléggé tönkre van téve, ezek után már csak segíteni lehet rajta. Állami pénzek folytak el nézhetetlen szarokra, meg olyan filmekre, amik nem is léteznek, csak papíron. Ezt féltik? Nem lesz zsebtömés a semmiért? Nem kapnak pénzt a rakás szar projektek? "nagyon sok fiatal jutott lehetõséghez, minõségi alkotások születtek." Ki az a sok fiatal? Hol vannak? Hol vannak a filmjeik? Milyen minõségi alkotások? Minõségi magyar filmet hosszú évek óta nem láttam! Most tulajdonképp mit is féltenek? Az eddigi kényelmes, pénzpazarló, bizonyos vallási kisebbséghez tartozó emberkék egyértelmû támogatását a színvonaltól függetlenül?
"magyar film eddigi pluralitását biztosító, demokratikus önigazgatási struktúra (...) veszélyeztetheti a magyar film eddigi sokszínûségét" lefordítom: adófizetõk pénzének követhetetlen, sógorkoma és erõsebb, régibb, jobban csaholó, nyaló kutya alapon történõ osztogatásából született mûvészi produkciók(de ezek nagy része tényleges kúttúrálissss szempontból értékelhetetlen szarkupac volt). mennyi pénz is ment mostanában az egykor méltán híres animációs filmbe? ami ment is, mire ment, kinek ment? mennyi ment dokumentumfilmbe? és mennyi úgynevezett szerzõi filmbe, amely az egymás nemi szervét szopkodó szakmán, meg kritikusokon, valamint a készítõk családján, barátain kívül már csak pár büdöslábú, hónaljszagú bölcsész és/vagy esztéta hallgatót érdekelt? megmondom hova pozícionálták mostanság a magyar filmgyártás: az univerzum lila ködébe, meg az urambátyám sógorkoma kétkézzel adok, egy kézzel a zsebed is tömheted, hadd csurranjonba. azzal semmi baj nincs, ha valami nagyonmûvészien lilaködbenúszik, de azért az még alapból nem lesz ám érték.
Csatlakozom az elõttem szólóhoz. Ahogy tudom a magyar filmszakma elég belterjes volt eddig is, ha ez a demokrácia, akkor köszike nem kérek belõle. A belterjesség persze nem is lenne gond - feltéve, ha az nem gond, hogy olyan dologra hivatkoznak itten, ami még csak nyomokban sem volt ugye-, merthogy mindenhol errõl szól a müvészvilág. És fõleg nem lenne gond ha dögivel jönnének a nézhetõ, és még csak nem is nem magas értékû, csak szórakoztató filmek.
Szakmailag Vajnának igaza van szerintem. A tálalás nálunk mindig puritánra, vagy nyersre sikeredett. Az üzenet eljuttatásához nem kell mindig premierplánba tolni az arcunka a cicit, a vért, a dákót, a szennyet.
Ugyanakkor én fontosnak tartom, hogy toljuk a marketinget is rendesen, mert nem jutnak el a jó magyar filmek híre az olyan szerencsétlenekhez, mint az elõttem szólókhoz.
Hááát, ez kész. Az én pofám ég ezen "aláírók" helyett...
"A magyar kormány úgy döntött, hogy a magyar film eddigi pluralitását biztosító, demokratikus..."
Ha eddig demokratikus volt, akkor nem értem, miért nem született szinte egyetlenegy normális magyar film se.
Nah aztán tarr béla pont az aki pampog, de azért horvátoknak csinál rendezõiskolát és nem nekünk. Hajdu Szabolcsról nem is beszélve. Édesek ezek a kontraszelektáltak, más pénzét akarják osztogatni, de õk sose nyúlnának a saját zsebükbe... Ezek az állítólagos aláírok miért nem állnak be producernek? szar alakok.
Félnek, hogy az eddigi szarhullám után amit elénk terítettek eddig, most már nem kapnának a Z kategóriás filmjeikre senkitõl pénzt. Nem a jóhaver filmkritikusoknak kell imponálni hanem az embereknek, nézõknek.
10 körmük leszakad majd miközben rugdalózva fognak kapaszkodni a jó öreg íróasztalukba...
"A dokumentum aláírói szerint "egyszemélyes irányítási rendszert" alakítanak ki"
ez az egész országra igaz
mi az, elvtarsak?! Nem tetszik, hogy most majd csak az kap penzt, aki le is tesz valamit az asztalra?
Informatika és tudomány
