A szándék semmiféle szerepet nem játszik a kísérletben. Ne hagyd magad megtéveszteni, és fõleg ne állj a megtévesztõk közé. A tudománytagadók és áltudósok mindent megtesznek azért hogy ezt a témát a saját szájuk íze szerint tálalják. Vagy azért mert ez a hobbijuk, vagy csak egy újabb ezós könyv kiadása érdekében, ez tök lényegtelen.
Ilyen témában van a legkönnyebb dolguk. Ez ugyanis kurva bonyolult, nehéz felfogni. Egy átlagosan mûvelt ember nem is képes rá. Igazából csak fizikusokkal lehet érdemben olyan szinten beszélni a dologról, hogy lehessen ötletelni. Sajnos a parasztvakítás nagy divat manapság. Mindenkiben van egy kis igény arra, hogy ne érezze magát tök hülyének, és ezek az áltudományos magyarázatok, elhitetik az emberekkel, hogy számít valamit a véleményük. Azt sugallják, hogy nem is vagy olyan hülye, nyugodtam magyarázhatod a fizikusoknak a fizikát. Na most ez nem így van, csak az igazság számít, semmi más. Attól hogy az áltudósok halandzsáztak, nem lettek új tranzisztorok, vagy bármi kézzelfogható haladás. Egy igazi tudós eredményt is tud felmutatni, amíg csak a fantáziálás megy, meg az elegáns, de felesleges véleménynyilvánítás, abból sose lesz semmi.
A cikk ide vágó részébõlm DrunkZeronak, csak itt, csak most...:))
"Kényes kérdések
Számos - kísérletileg is alátámasztott - vélemény szerint ugyanis mi magunk, a kísérlet megfigyelõi okozzuk a hullámfüggvény - vagyis a részecske szabadságának - összeomlását. Ha bármilyen módon tudomást szerzünk arról, hogy merre járt a részecske, akkor éppen miattunk veszíti el azt a szabadságát, hogy egyszerre lehessen mindkét helyen vagy éppen egyiken sem; enélkül ugyanis nem interferálhat "önmagával".
Másképp fogalmazva - ha kíváncsiságunkkal "kikényszerítjük" az útvonal-információt, akkor abban a pillanatban a részecske elveszíti hullámtermészetét, és egy unalmas, jól meghatározott pályán repül tovább. Ha viszont nincs lehetõségünk erre, akkor a részecske ismét "szabaddá" válik, és vidáman, figyelmen kívül hagyva az általunk ismert világ fizikai korlátait, egyszerre lehet mindkét helyen amikor áthalad a kétrés-kísérlet akadálypályáján.
Ez azt jelentené, hogy egy tudatos megfigyelõ szükséges a hullámfüggvény összeomlásához? Például egy ember? Vagy elég az is, ha a mûszereink megmérik az útvonal-információt, anélkül, hogy bárki kiértékelné az eredményeket? Összeomlana-e a hullámfüggvény, vagy érintetlenül interferálna tovább önmagával? A fizika tudománya nem ismeri az "öntudat" fogalmát, sõt, nem is tud mit kezdeni vele, ezért a tudósok nagy része olyan megoldást keres, amelyben nincs jelentõsége annak, hogy a kísérlet megfigyelõjének van-e az általunk ismert értelemben "öntudata". Ám lehetséges, hogy a fizika téved ebben. Vagy a fizikának igaza van, ebben az esetben viszont az "öntudat" fogalma nem, vagy nem feltétlenül szûkíthetõ le az emberi faj képviselõinek szûk csoportjára. Sõt, még az élõlények szintjére sem. Lehetséges - mint ahogy azt már korábban is írtuk - hogy a megfigyelõ bármilyen struktúra lehet. Egy molekula, egy vírus, egy kõdarab, egy bolygó vagy éppen a Nap; egy erdõ és egy sivatag, de éppúgy a tengervíz egy molekulája és a sivatag egy homokszeme együttesen is.
Mielõtt beleszédülnénk ezen lehetõségek végtelenjébe, meg kell ismernünk néhány nagyon fontos fizikai vagy éppen gondolat-kísérletet, amely szorosan kapcsolódik témánkhoz - és amelyek nem kevésbé különleges értelmezésekre adhatnak okot."
Utána jön a macska, majd a törlés kísérletek. Majd a végén a következtetés:
"Tegyük fel, hogy a nem túl távoli jövõben - akár 10-15 év múlva - képesek leszünk megépíteni ezt a kommunikációs kísérleti eszközt, de nem járunk sikerrel. Alíz hiába méri meg a foton-ikerpárok paramétereit, ezzel valamiért mégsem omlasztja össze Bob oldalán az interferencia-képet.
Nos, a negatív eredmény ezt jelenti, hogy nem tudunk fénysebességnél gyorsabban kommunikálni. Helyette viszont kísérleti bizonyítékot kapunk egy legalább ilyen furcsa és ijesztõ felvetésre - hogy a világegyetem nem objektív valóság.
Ha a hullámfüggvény nem omlik össze Alíz megfigyeléseitõl Bob oldalán, ez azt jelenti, hogy a hullámfüggvény összeomlása nem egy objektív, fizikai folyamat. Ilyen esetben azt kell, hogy feltételezzük, hogy maga a megfigyelõ képes csak összeomlasztani a hullámfüggvényt, vagyis a megfigyelõ szubjektív világegyeteme független a másik megfigyelõétõl.
Ebbõl az következne (kísérletileg igazoltan!), hogy nincs objektív valóság.
Másképp - minden szemlélõ a saját szubjektív világegyetemében él, amelyet saját maga, saját magának alakít ki, vagy él meg - és csak a saját megfigyeléseitõl (esetleg hitétõl) függ, hogy abban összeomlik-e egy hullámfüggvény, visszapattan-e egy labda a sarokról, leesik-e egy váza, lezuhan-e egy repülõ, és hogy léteznek-e valójában tündérek, boszorkányok, szörnyek, lidércek és sárkányok.
Ez nyilván sokkólóan nagy ugrásnak és hirtelen váltásnak tûnik az elektronok, fotonok és egyéb, felfoghatatlanul kicsiny részecskék és a számunkra lényeges "megfoghatónak tûnõ" világegyetem tárgyai és élõlényei között, de ha valaki jobban végiggondolja, nem az.
Ha a kvantumok szintjén szubjektív a világegyetem, akkor magasabb szinteken is az. Ilyen egyszerû, bármilyen döbbenetesen hangzik is mindez.
Ha viszont a hullámfüggvény összeomlik, amint Alíz elkezdi megfigyelni a "melyik-út" információt, akkor az objektív realitás értelmében "csupán" az Einsteini relativitáselmélet dõl meg, és egyben képesek kell, hogy legyünk egy nagyon különleges távérzékelési eszköz létrehozására, amelyet "kvantum-radarnak" neveztünk el."
Én eddig mindenhol úgy olvastam, h nem is a megfigyelés, hanem az változtatta meg, ha ki akarták nyerni az információt. Az erre irányuló szándékok. Ha ezt is érted a megfigyelésen, akkor lényegében ugyan úgy tudod, mint én. :))
Olvastam egy cikket, amelyben több törlés kísérletrõl is írtak és a vége az lett, hogy az eredmény ugyan megvan, hogy melyik úton ment a részecske, viszont nem tudhatjuk meg az információt, mert a kísérlet érdekes módon a saját jövõjébe látott. A következtetés amit levontak az az, hogy a jövõbõl épp úgy következhet a múlt, mint a jelenbõl a jövõ. Sokszor megismételték és mindig erre jutottak.
kb 20 éven belül megépülhet a kvantumradar, amely választ adhat arra, hogy létezik-e objektív, fizikai valóság,avagy minden csak kvantumállapotok szuperpozíciója csupán és az a valóság, amelyet mi elképzeljük magunknak...
Azt hogyan magyarázod hogy a detektorokat nem a rés elé rakták, hanem a rés mögé, mikor elvileg már át kellett haladnia a fotonnak az egyik résen, ennek ellenére ha megfigyelték UTÓLAG a fotont akkor részecskeként viselkedett, ha nem figyelték meg akkor maradt hullám. Mondom a rés mögött volt a detektor ami nem változtathatta volna meg azt a tényt hogy melyik résen megy át a foton.
vagyis maga a megfigyelés és nem a mérések által okozott kölcsönhatások váltják ki a kvantum effectusokat.
Persze, mert elvetni csak akkor lehet valamit, ha egyértelmûen cáfolódik.
Mindenesetre elég valószínûtlen, a kísérletet figyelembe véve. Egészen addig, míg megnézed, hogy van-e interferenciakép, vagy nincs, nincs emberi interakció a kísérletben, a kép meg kialakul. Embertõl függetlenül. Ha elolvasod a kísérlet leírását, akkor láthatod, hogy még direkte egy mechanikus, idõzített motor is van benne, hogy váltson a hullám és részecske kép közt, szal szerintem maradhatunk annyiban, hogy ez egy elég szélsõséges és valószínûtlen értelmezése a kísérletnek.
Hozzátenném, hogy ERRÕL a kísérletrõl nem tudhatott Neumann, mert ez egy 1982-es dolog, Neumann meg 1957-ben meghalt. Wignerre ez persze nem áll.
"Az egészbõl egyértelmûen látszik, hogy emberi interakció SEHOL nincs, nem az számít, hogy te, mint ember megtudtad-e az információt, hanem hogy fizikailag kinyerhetõ-e ELVILEG az információ, vagy nem. Nem a gondolataidtól függ a dolog, hanem a detektorok, polarizáló kristályok, egyebek elhelyezésérõl."
A legtöbb interpretáció szerint ez így van. De pont két híres magyart kell megemlítsek, akik ezt másképp gondolták: Neumann és Wigner
"von Neumann/Wigner interpretation: consciousness causes the collapse
In his treatise The Mathematical Foundations of Quantum Mechanics, John von Neumann deeply analyzed the so-called measurement problem. He concluded that the entire physical universe could be made subject to the Schrödinger equation (the universal wave function). Since something "outside the calculation" was needed to collapse the wave function, von Neumann concluded that the collapse was caused by the consciousness of the experimenter. This point of view was later more prominently expanded on by Eugene Wigner, but remains a view held by very few physicists." forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Interpretation_of_quantum_mechanics
"Eugene Wigner reformulated the "Schrödinger's cat" thought experiment as "Wigner's friend" and proposed that the consciousness of an observer is the demarcation line which precipitates collapse of the wave function, independent of any realist interpretation. Commonly known as "consciousness causes collapse", this interpretation of quantum mechanics states that observation by a conscious observer is what makes the wave function collapse." forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Quantum_mind–body_problem
Minden interpretációnak megvan a maga kritikája - ennek is, de a mai napig nincs teljesen elvetve.
A magyar nyelvû wikipédiával kitörölheted a segged, úgy nagyjából. Használd az angolt. A magyart kevesen szerkesztik, így az adott szócikket nem feltétlen olyan ember írja, aki ért is a dologhoz(és nincs, aki kijavítsa), másrészt kevés az infó nagyon.
Szemelvények, fordítom, ahogy tudom: "Placing a detector even in just one of the slits will result in the disappearance of the interference pattern. The detection of a photon involves a physical interaction between the photon and the detector of the sort that physically changes the detector. (If nothing changed in the detector, it would not detect anything.)"
"Detektort helyezve az egyik résbe eltûnik az interferencia-minta. A foton észlelése fizikai interakcióval jár a foton és a detektor közt, ami fizikailag megváltoztatja a detektort (ha nem okozna fizikai változást, akkor a detektor nem detektálna semmit)" Amit nem ír, de ebbõl logikusan következik, hogy a detektor is fizikailag megváltoztatja a fotont. Mégpedig úgy, hogy összeomlasztja a hullámfüggvényt.
"One cannot speak of the location of any particle such as a photon between the time it is emitted and the time it is detected simply because in order to say that something is located somewhere at a certain time one has to detect it"
Nem beszélhetünk egy részecske helyérõl a kibocsájtás és a detektálás közt, egyszerûen azért, mert ahhoz, hogy a helyérõl bármit mondjunk, ahhoz detektálni kell elõször.
Ebbõl láthatod, hogy DE IGEN, arról van szó, hogy maga a mérés változtatja meg a kimenetelt.
Aztán itt van a cikk errõl az információ-törlésrõl: Kvantum-törlés kísérlet Nincs kedvem lefordítani az egészet, szal csak a lényegét foglalom össze. Összefonódott fotonpárokat vizsgál. Ennek az a lényege, hogy ha két foton összefonódik, akkor ha az egyik valamelyik tulajdonságát megváltoztatod, akkor a másiknak is megváltozik az a tulajdonsága. 1. lépésben az összefonódott fotonok közül az egyik közvetlenül egy detektorba megy, a másik át a kétrésen, aztán a detektorba. Ebben az elrendezésben a második foton interferál önmagával, tehát hullámként viselkedik. 2. lépésben a két rés elé polarizáló kristályt tesznek, ami azt csinálja, hogy ha az egyik résen megy át a foton, akkor az egyik irányban polarizálja, ha a másik résen, akkor a másikba. Így megtudjuk a fény polarizációjából, hogy melyik résen ment át. Így a detektoron már nem alakul ki az interferenciaminta, a foton részecskeként viselkedik, a hullámfüggvény összeomlott. 3. lépésben betesznek egy polarizálót az elsõ foton útjába (tehát nem ahhoz, amelyik a két rés felé mégy, hanem a másikhoz), így megváltoztatva a "réses" foton polarizációját is. Ezzel azt érjük el, hogy a réseken lévõ polarizáló kristályok bármelyikén is megy keresztül a vizsgált "elõpolarizált" fotonunk, a végeredmény ugyanaz lesz, a kijövõ foton polarizációja azonos lesz. Tehát az az információ, hogy melyik résen ment át a foton, elveszett, a polarizációjából ezt nem tudjuk megállapítani. És akkor a detektoron visszatér az interferenciakép, a hullámfüggvény nem omlik össze, a foton interferál önmagával.
Az egészbõl egyértelmûen látszik, hogy emberi interakció SEHOL nincs, nem az számít, hogy te, mint ember megtudtad-e az információt, hanem hogy fizikailag kinyerhetõ-e ELVILEG az információ, vagy nem. Nem a gondolataidtól függ a dolog, hanem a detektorok, polarizáló kristályok, egyebek elhelyezésérõl. Ez tisztán fizika. Semmi olyan misztikus faszságról nincs szó, amit pedzegetsz. Totálisan teljesen félreértetted az egészet. (Vagy elhitted valakinek, aki totálisan félreértette/pofádba hazudott.)
Ha valamit nem értesz az irományomban, kérdezz.
Vagy még jobb, inkább állj neki a modern fizika tanulmányozásának, DE AZ ELEJÉN. Ne a balfasz félreértelmezett analógiáknál kezdd, meg a cicánál. Elismerem, hogy ez a legaranyosabb része a kvantumfizikának, de nem ártana az alapokkal tisztában lenni. Akkor kevesebb idióta félreértelmezést nyalnál be ilyen csúnyán.
Ez a megfogalmazás nem egészen pontos. Mondjuk nem tudom hogy kéne érthetõbben leírni. Ha olvasgatsz még a témáról kicsit talán megérted. Csak ne azt próbáld meg ráerõltetni a szövegre amit hallani szeretnél, hanem derítsd ki, mit mondanak ezek a fizikusok.
Egyébként jól belenyúltál. Ezt a témát elég nehéz ép ésszel követni:) Nem akarsz egyszerûbb dolgokat tanulni elsõ nekifutásra? Bõven van mit ahogy elnézem.
Egyébként elméletbe létezik tökéletes mérõmûszer, csak megcsinálni nem lehet.
Ezt most baromira leegyszerûsítve mondom el az érthetõség érdekében. Igazából nem lesz korrekt a megfogalmazás, mert az elemi részecskéknek nem mindig van egyértelmû helye.
Ha egy tökéletes gömb felületén egyenletesen eloszló töltések helyezkednek el, a belsejében haladó töltéssel rendelkezõ részecskére ható eredõ erõk összege 0 minden pontban. Ilyen körülmények közt, nincs zavarva a megfigyelt részecske mozgása, viszont a helyzetétõl függõen, minden kívül elhelyezkedõ töltésre más-más erõvel hat. Ezt az erõhatást kéne mérni ahhoz hogy nyomon követhessük a részecskét. Azt most nem részletezném, hogy miért nem lehet ilyen detektort építeni, túl sok ponton válik gyakorlatilag lehetetlenné. De az talán látszik belõle, hogy nem kõbe védett dolog ez, hogy a megfigyelés befolyásol, csak épp a valóságban másképp nem lehet csinálni:) Tetszik érteni?
"Fontos megjegyezni, hogy a szuperpozíció (akár a hullám-függvény) csakis abban az esetben omlik össze, amint tudomást szerzünk az anyag (elektron, atom, molekula) állapotáról. Közvetlenül maga a mérés nem omlasztja össze a szuperpozíciót (hullámfüggvényt), csakis az, ha a mérés eredményét megtudjuk; tehát ha a mérés eredményét azelõtt eldobjuk, hogy megtudnánk, a szuperpozíció megmarad! Ez kényszerûen valamelyik állapotba taszítja az anyagot, ami Schrödinernél döglött, vagy élõ macskát eredményez, de sosem egyszerre a kettõt."
Tessék. Nem a mérés omlasztja össze, hanem az, ha megtudjuk, hogy hol van. Ha nem tudjuk meg nyugton marad. Szóval pont, hogy de! :D
Úgy van, hogy a fizikában vannak ilyen ok-okozati összefüggések. Az hogy mit gondolsz, azt az elektron nem tudja, de ha mondjuk eltéríted a pályájáról csak azért hogy meg tudd, hogy hol van, vagy megmérd a sebességét, az más kérdés. Csak mert a mûszerek belebarmolnak szegénykém életébe. És annyira kis érzékeny, hogy bármivel akarod vizsgálni, arra õ reagálni fog valahogy, nem bírja ki nyugtalanul ha méregeted.
3. pont: Nem a mérés befolyásolja az eredményt, hanem az, hogy ki akarom-e nyerni az információt, vagy nem. AZaz a szándék! Megmérhetjük, de ha nem tudjuk meg az eredményt, attól az még eredmény. Ha megtudjuk, akkor meg összeomlik a hullámfüggvény.
Nem, tudod én csak annyit várnék el, hogy legalább évek alatt az alapokat, a lényeget értsétek meg. De a lófaszt, elkezdesz már megint olyan részletkérdéseken faszkodni, ami kurvára semmit nem befolyásol.
Fotonnal is ugyanígy zajlik le a kísérlet, annak meg nincs töltése. Fogd már fel, légyszíves.
És hogy tudják megszûntetni a föld elektromágneses terét, nem odatenni azt az elektromágneses teret? Egy cikkben azt olvastam, hogy nem tudnak "tökéletes vákumot" létrehozni (azt is tudósok írták). Akkor most igen, vagy nem? Ezt pofázzuk ÉVEK óta, hogy bizonyos dolgokról még a tudósok között sincs egyetértés, akkor hogy várhatod el tõlünk "nem tudósoktól", hogy "legalább értsünk mindent"? :-):-) Nem vársz te el kicsit dokat tõlünk? Pedig azt állítottad pár éve, hogy okosnak tartasz..., szal, akkor kéne, hogy értsem, ha érthetõen elsorolják. Legalább magaddal érts egyet, csak ennyi konzekvenciát légyszííííí!
Nem olvastam, amit linkeltél, csak az eredetijét, amit most szúrtál be.
Megint a szarhabosítás megy, meg a téma túlmisztifikálása. A tested termel enzimeket. Mindig. Ezekre a testi, elviekben nem tudatos folyamatokra némi befolyással tudsz lenni tudatosan. Ha stresszes vagy, akkor több adrenalint termel a tested, ha nyugis, akkor meg több telomerázt. A nyugis állapothoz (meg úgy általában a testi folyamatok némi befolyásolásához) meg jó módszer a meditáció.
Kb ennyit lehet tényszerûen megállapítani. Ettõl még mindig nem fogsz tudni varázsolni, csak szólok. Nem sok újdonság van ebben, annyi, hogy most a telomeráz enzimet vizsgálták.
1. A kísérlet során. Vákuumban lõdözzük az elektronokat. Nem lenne túl hatékony a kísérlet, ha a kilõtt elektronunk az elsõ oxigén vagy nitrogénatomon elcsattanna. 2. Ja, hatással lehet, ezért nem rakunk oda elektromágneses teret. Most te tényleg azt hiszed, hogy ezek a fizikusok olyan hülyék, hogy szándékosan tönkrekúrják a kísérletet? 3. Pont ezt pofázzuk amióta feljött a téma, többen is, több hete, hogy nem a megfigyelés ténye, hanem maga a mérés befolyásolja a kísérletet. Ez nem olyan, hogy ránézel, azt' látod. A látás ugye fotonok visszaverõdésérõl szól. Ha egy elektront megküldesz egy fotonnal, akkor az drasztikusan más energiaállapotba kerül, mint elõtte volt. Persze nem így észlelik az elektront, de ebbõl azért már látod, hogy olyan kis méretekrõl és energiaszintekrõl van szó, hogy már maga a mérés is befolyásolja a kimenetelt.
Hamár válaszoltál nekem. Pár további kérdés: 1. Hol nincs más részecske, ami hatással lehetne az elektron töltésére? 2. Az elektronra minimum vonzás-taszítás szinten bármilyen elektromos, elektromágneses tér hatással lehet. 3. Szimpla elektromos vezetékek esetében is mértek elektromágneses térerõsségben ambivalenciát, akkor miért biztos, hogy mûszerek (megfigyelõ mûszer, ha siscsirivel mûködik meg fõleg) nem változtatnak dolgokon?
Egy szuszra egyenlõre ennyi. És hálásan megköszönöm ó hatalmas fizikaguruk, ha válaszra méltatjátok szerény kérdéseimet:-)
Igen, tényleg, látom, hogy volt egy ilyen kutatás. Mondjuk a tekintélyelvre hivatkozás így is egy kicsit szánalmas próbálkozás, nem ezért kapta a Nobel-díjat. Másrészt az eredeti cikk egy picit azért mást mond.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy amit eddig is tudtunk, hogy a stressz egészségügyi problémákat okoz, most már tudjuk (részben), hogy HOGYAN. Ennyi. Semmi gondolat világformáló ereje, meg semmi hullámos kamuzás, és gyógyulásról sincs szó. Ezeket csak te képzeled bele, vagy elhitted valakinek, aki beleképzelte.
1. Mert semmilyen hatással nincs a kísérletre, nem foglalkozunk vele. Kb mintha a "kiskocsi megy v sebességgel" feladatban azt kérdeznéd, hogy a kiskocsi piros vagy kék. Tökmindegy. Nincs másik töltéssel rendelkezõ részecske, ami bármit tudna csinálni az elektron töltésével, úgyhogy teljesen lényegtelen.
2. Te nem vagy rádióhullám, az. Ez kb ugyanaz, mint a kémia. Alapvetõen minden protonokból, elektronokból, neutronokból áll, a "kész" atomok, molekulák tulajdonságai gyökeresen különböznek. Na, ezt vidd "lejjebb egy szinttel", hiába épül fel minden bozonokból, attól függõen, hogy milyen bozonok milyen kombinációban állnak össze, lesz belõle anyagi részecske, elektromágneses sugárzás, egyebek. De ez nem jelenti azt, hogy agyatlanul összemoshatsz mindent mindennel, a kémiában sem mondhatod, hogy "á, ez mind ugyanaz, há' protonból, elektronból meg neutronból áll mind".
Evolúció témában látom benyaltad a kreacionista faszságot. Egyrészt az evolúciós elmélet nem foglalkozik az élet kialakulásával, az azzal foglalkozó tudományágat abiogenezisnek nevezik. A tovább nem egyszerûsíthetõ érv az egy faszság, tömören. http://criticalbiomass.freeblog.hu/archives/2009/07/21/Nem_ertik_4_-_Egyszerusithetetlen_osszetettseg/ Ezt olvasd el. Ilyen, amikor valaki olyan dologról beszél, amihez TÉNYLEG ért is. Ami a dologból kiderül, hogy kreacionistáék úgy köpködik a biológiát, hogy gyakorlatilag fingjuk nincs, mirõl beszélnek. Innentõl kezdve nem hiszem, hogy nagyon komolyan kéne venni a dolgot. Szintén orbitális faszság a 747-es példád, bár mondjuk érthetõ, ha abból a hülyeségbõl indulsz ki, hogy van olyan, hogy egyszerûsíthetetlen. Nem, nincs. Minden szépen, lépésrõl lépésre alakult ki, a megfigyeléseink szerint. Egysejtû elõállítása témában nem vagy kicsit türelmetlen? A Földnek volt mondjuk 1 milliárd éve, meg a teljes földfelülete, hogy kialakuljon az elsõ egysejtû. Te ugyanezt várod el emberektõl, egy laborban? Ne legyél már hülye, légy oly kedves! Mármint ez a "véletlenszerû" kialakulásra vonatkozik, mesterségesen elõállított sejtek léteznek.
Nem tudom, hogy Elizabeth Blackburnnel kapcsolatban téged basztak át ennyire, vagy te akarsz most engem átbaszni, de nem tart túl sokáig kideríteni, hogy semmi ilyesmirõl nincs szó, nem azért kapta a Nobel-díjat, amit írsz, hanem The Nobel Prize in Physiology or Medicine 2009 was awarded jointly to Elizabeth H. Blackburn, Carol W. Greider and Jack W. Szostak "for the discovery of how chromosomes are protected by telomeres and the enzyme telomerase". Azaz "mert felfedezték, hogy a kromoszómákat hogyan védik a telomerek és a telomeráz enzim". Semmiféle meditációról, gyógyulásról, vagy ilyesmirõl nincs szó, ez mikrobiológia és biokémia.
Egyébként ismerem a kreacionista faszságokat, ahelyett, hogy ennyit írogattál, inkább olvastál volna...
1. Anaidnak: Arra, hogy miért nem fontos figyelembe venni az elektron töltését a kétrés kíséretnél?
2. Nekem: Mi a kifogásod Balogh azon világképével, miszerint a környezetünkben tapasztalunk az csupán azonos hullámtulajdonságokat mutató állóhullámok interferenciája. Az elektronnak van hullámtermészete és ha ide vesszük a pauli elvet, akkor érthetõ, hogy miért van anyagérzetünk. Magasabb energiaszintû rádióhullámnak a betonfal, a fém, a fa nem anyag, simán átmegy rajta, de ha én akarok átmenni a betonfalon, akkor annak súlyos következményei lesznek, mivel én a környezetembõl szinte ugyan azokat az anyagokat viszem be a szervezetembe, amibõl az felépül. Vagy önmagukban, vagy vegyületekben. Van bennem vas, szén, magnézium, és sok minden, ami a periódusos rendszerben is. Érvényesül a pauli-elv, és anyagérzet keletkezik.
Evolúció: E-szerint volt itt az õskáosz, egyfajta õsleves, amibe csapkodtak a villámok, majd kialakult az élõ egysejtû. Az egyik ilyen a zöld szemes ostoros. Balogh megmutatja, hogy ez gyakorlatilag felépítésében egy mikrobiológiai villanymotor. Olyan tovább nem egyszerûsíthetõ szerkezethez hasonlítható, amibõl ha bármit kiveszel, nem fog mûködni. Mint az egérfogó. Kiszámítható, hogy az élettelen anyagból a véletlen feltételezésével kialakult ilyen összetett élõ egysejtû kialakulásának az esélye ugyan annyi, minthogy végigsöpör egy tornádó a roncstelepen és összerak egy Boeing 747-es utasszállítót. MInden tudományos eredmény hitelesítésekor kérik a megismételhetõséget és a matematikai magyarázatot. Az egysejtût SOHA nem tudták még elõállítani, azaz az evolúciót EL KELL HINNI. Tovább: Kialakult az egysejtû, majd a törzsfejlõdéssel a Homo Sapiens Sapiens, aminek kialakult a tudata, majd ez a tudat képes lett sejt-szintû változásokat okozni abban a testben, amibõl kifejlõdött. 2009-ben orvosi Nobel díjat adtak Elisabeth Blackburn-nek, mert bizonyította, hogy a meditáció, a relaxáció, a megváltoztatott táplálkozási mód sejtszinten pozitívan visszahat az emberi szervezetre és gyorsítja a gyógyulást. Ez egy logikai bukfenc, amely az evolúció elméletét - annak jelenleg elképzelt formájában - lehetetlenné teszi.A Nobel díjas felfedezés lényege, hogy a testet mûködtetheti, és genetikai szinten átalakíthatja, megfiatalíthatja a gondolat, a meditáció. De ha igaz volna az, hogy a gondolat anyagból jött létre, és gondolataink forrása az agy, akkor hatalmas logikai bukfencet volnánk kénytelenek lenyelni, hiszen így az anyag által létrehozott gondolat visszahat az anyagra és megváltoztatja, átalakítja, átrendezi, átépíti azt, amibõl õ maga létrejött. Ez Münchausen báró esete, aki kihúzta magát a saját hajánál fogva a mocsárból, mégpedig lovastól.
Tudod egyszerûbb leírni két sorban, hogy nincs igazad, mint két napon és tízezer karakteren keresztül gyõzködni téged. Én tudom, hogy nincs igazad, és megtanultam leszarni magasról, hogy meggyõzzelek róla, mert úgy ragaszkodsz a faszságaidhoz, mintha az életed múlna rajta.
Legyél hülye, én megengedem. Vitát nem nyitok róla, de idõnként azért közlöm, csak hogy tudd, hogy hol a helyed.
Ehhez tartsd magad. Vagy ne, õszintén nem érdekel.
Egyébként az "anyagi halmazállapotot" valóban furán hangzott, de attól még uwu-nak nem kell bedõlni: amikor látszólag normális dolgot ír (mint most), valójában akkor is csak trollkodik. Ez a második-harmadik hsz-váltásnál mindig kiderül.
Annyira azért nem kár "belénk" az energia, hogy ne trollkodjatok folyamatosan, de annyira kár belénk, hogy a konkrét felvetésekrõl beszélgessünk? Kit akarsz te ezzel megetetni?
Nincs egy olyan topik se, amit ne akkor hagynátok el, mikor az ember elkezdi kötni az ebet a karóhoz, és kizárólag a konkrétumokkal kapcsolatban hajlandó folytatni a vitát.
Teljesen véletlenül te is csak trollkodni jöttél vissza, és a konkrét, témához tartozó kérdések elõl meg messzire menekülsz.
Én mondjuk tökéletesen megértem ezt, hozzád hasonló fejlõdésképtelen, szavakon lovagló, légvárépítõ szakmunkásokkal van tele ez a "tudományos" fórum, kár belétek az energia. Ha 5 év alatt is pontosan ugyanolyan faszságokat beszélsz folyton, akkor minek fárassza magát az ember?
uwu kizárólag trollkodni jár a fórumra. Még akkor is trollkodik, amikor látszólag épp a témához szól hozzá. (Büszke is ezért arra, hogy mekkora egy troll-mester.) uwu ennek megfelelõen kezelendõ.
Jelen esetben szilárd halmazállapotról van szó, mivel a videó is ezt sugallja. Nyilván nem fognak tudni gázokat alkotó elektronokat, kilõni, a folyékony közeget alkotó részecskékkel való kísérletezés értelmetlen lenne, mert folyadékban már elvégezték-meg amúgy is hogyan lehetne az kivitelezhetõ?, pont mint a gázoknál-, tehát jelen esetben amit anyaginak ért a tudós bácsika a videón, az a szilárd halmazállapot.
Én ugyan nem tartom magam "okos"-nak, de a részecskével kapcsolatos kérdésedre a válasz szerintem kezdõdik, hogy a Földön a természetes közegek állapotváltozásai között ott a hullám-jelenség is. Mivel az anyagok kémiából ismerten az elektronok elveszítésével, vagy leadásával keletkeznek, azaz az elektron mindenképp kell, hogy anyagi halmazállapotot kapjunk, ezért anyaginak feltételezték. Látni nem látták még soha, megfogni sem tudták még soha, de számolni tudtak vele bizonyos esetekben, akkor gondolták miért ne is lenne anyagi? Max Planck már úgy fogalmazott, hogy valami "Isteni erõnek" kell léteznie ahhoz, h az elektron mozoghasson. Jelenleg azt hiszem azt mondják, hogy az elektron nem anyagi részecske, de hajlandóságot mutat arra, hogy anyagi legyen. Na,tovább: Késõbb meg a fizikusok a hajukat kezdték tépni, amikor ennek kiderítésére tett kétrés-kísérleteik rendre olyan eredményekre vezettek,ami nem igazolja teljesen az anyagi jellemzõit. Új fizika született, a kvantum-mechanika, ami ugyan az anyagi részecskék fizikája, de már szó sincs anyagról, csak hullámokról és rezgésekrõl. Nekem ez az, ami érdekes..... megváltozott a világképünk úgy, hogy szinte el sem gondolkozunk rajta.
Még mindig nem értem, miért lenne lényegtelen, hogy az elektronnak van töltése. Hogy figyelték meg a jelenséget? Egy elektromossággal mûködõ készülékkel? Ha igen, hogy a fenébe ne lenne lényeges, hogy az elektronnak van töltése? Tuti megint én vagyok a hülye, de akkor sem értem, hogy lehet lényegtelen, hogy elektronról van szó, aminek töltése van...
Valamilyen szinten sajnos jártasnak kell lenni a fizikában ahhoz hogy az ilyen szélhámosok ne verhessenek át. Megtévesztõ lehet, hogy néha igazat mond, de ettõl még hazudik is, nem keveset. Ha folyamatosan hazudna nem tudna átverni senkit. Ennyi a trükk. De igazából nagyon sok iylen van ám, csak téged most épp õ palizott be. Ez van.
A gondolat az egyetlen olyan tényezõ, amibe beavatkozhat az ember és a kísérlet kimenetelére is hatással van. Nem is értem, hogy nem esik ez le a fizikusoknak. Bár egyeseknek már dereng valami, de mások, mint pl Hawkins, görcsösen ragaszkodnak az egszakt, kiszámítható univerzum világmodelljéhez és lehülyéznek mindenkit, aki nem abban a rendszerben gondolkozik, mint Õk, holott a kapott kísérletek is egyre különösebbek! Régen még az absolute anyagi részecske megtalálása volt a cél, de ma már a húrelméletnél tartunk, ahol csak hullámokról beszélünk, viszont senki nem tette még fel azt a kérdést, hogy oké, hogy hullám, de hol a forrása? Ha az elektron állandó mozgásban van és hullám-természetû, akkor valaminek mozgatnia kéne nem? Ha nincs hulllámforrás, akkor meg kéne tudnunk állítani az elektron mozgását. AMit a fickó elmond, ahhoz nem kell fizikusnak lenni, hogy az ember megértse, logikus és így van....
"A mérés eredményét tekintve pedig az egyetlen dolog ami számít, az az emberi elme, vagy ha tetszik, akkor gondolat.(szándék) "
Mármint te ezt hiszed, de ennek kurvára semmi köze a valósághoz, sajnos. Persze, szép lenne, meg minden, én is szívesen lennék herripotter vagy dzsedi, de ez nem következik a fizikából, bármennyire is görcsösen kapaszkodsz is ebbe a gondolatba.
A mérés eredményét tekintve pedig az egyetlen dolog ami számít, az az emberi elme, vagy ha tetszik, akkor gondolat.(szándék) Azaz tudni akarom-e az eredményt, vagy nem akarom tudni. AZ univerzum így is, úgy is alakul valahogy, ha erre nem jöttél volna rá, ez az, ami alakítja. Ha úgy hagyom, ahogy volt, az is egy állapot!
Nem azt mondtam, hogy nem kell mást keresnünk, hanem azt, hogy nem kell öreguras módra nyugodtan hátradõlni a hintaszékben, hogy "Mindent tudunk a világról" Olvasd el még egyszer,de ezúttal ne azt akard látni a válaszban, amit belegondolsz! Vakhangya!
nagyon örülök, hogy ezt beláttad, és mivel x a legjobb magyarázat, ezért addig nem is kell mást kerestünk. tehát ezzel azt is beláttad h a geocentrikus magyarázat is helyes volt addig, amíg meg nem cáfolták, meg az ultrahangok sem léteztek, amíg rá nem jöttek, h léteznek, meg a hullámfüggvény sem a gondolattól omlik össze, hanem attól, h megfigyeljük a mérés eredményét. köszöntem, thxbye
Ahogy telik az idõ, úgy fog jönni egy újabb jelenség, ami megcáfolja x-et. Ennyi. Nem mindíg elég párévtized arra, hogy minden jelenséget meg tudjunk vizsgálni.
EZért mondják azt, hogy a jelenleg felmerült problémákra x a legjobb magyarázat.
A fizika épp ezért sosem állítja(állíthatja) azt, hogy a világ így mûködik és kész, hanem azt mondja,"jelenleg nem tudunk rá jobb magyarázatot".
akkor fogalmad sincs mi az h megfigyelni vmit és modellt alkotni rá, de várj elmagyarázom:
adott egy jelenség, nevezzük A-nak. erre a jelenségre felállítunk egy modellt, nevezzük X-nek. X most egy helyes modell, mert megmagyarázza A-t. ha a késõbbiekben megfigyelünk egy új jelenséget, mondjuk B-t, amit X nem magyaráz meg, akkor X rossz, és alkotni kell egy új modellt, Y-t, ami megmagyarázza A-t és B-t. ekkor Y-t tartjuk helyesnek. (figyeld meg, h X-et is helyesnek tartottuk anno, B ismeretének hiányában). VISZONT! (most jön, ami neked problémát okoz) tételezzük fel, hogy telik múlik az idõ, és nem találunk olyan jelenséget, ami megcáfolná X-t. ebben az esetben semmi okunk azt hinni, hogy X helytelen modell annak ellenére, hogy tudatában vagyunk annak, hogy akár a késõbbiekben ez is kiderülhet (occam borotvája elv). tehát igenis X helyes modell.
Épp ezért kéne tanulva a korábbi hibákból bölcsebbnek lenni kicsit és nem azt feltételezni, hogy úgy mûködnek a dolgok a világban, ahogyan mi gondoljuk.
persze , már tudjuk, h léteznek, de amíg nem tudtunk a létezésükrõl, addig nem létezõnek hittük õket. u.e. vonatkozik a geocentrikus világképre. a geocentrikus világkép is helyes volt addig (de csak pont addig), amíg rá nem jöttünk arra, hogy helytelen. nem tudom mi ezen a meglepõ.
Az ultrahangok akkor is vannak, ha nem mérjük meg õket. Azóta tudjuk biztosan, hogy vannak és azóta van nevük, amióta megmértük. A létezésüknek nem feltétele, hogy mérjük õket. Pontatlan volt a megfogalmazás. Lehet, hogy újdonság, de a világ akkor is mûködik, ha nem méricsgéljük. :-):-) Csak humorizáltam, ne vedd zokon....
pedig nem, nincsen. a méréshez hozzá tartozik, hogy megnézem ez eredményt. ha nem nézem meg, mintha nem is mértem volna, semmi információ nem jut el hozzám, tehát nem befolyásoltam a hullámfüggvényt. az ultrahangok is csak azután vannak, hogy megmértük õket, ergo információt kaptunk az ultrahangoktól. ha soha nem mértük volna meg õket, akkor azok se lennének, hisz honnan tudnánk h léteznek, ha nem onnan, hogy megmértük.
jó, attól függ mit nevezel mérésnek, ha kvázi lemérsz valamit, de aztán mégis kitörlöd a mérés eredményét, az olyan intha nem is mértél volna semmit. én azt nevezem mérésnek, ha eredményt is kapsz.
dehát épp te mondod, hogy ha "eldobjuk" az információt, akkor !nem! történt mérés, hiszen az információt eldobtuk. a mérés akkor történik meg, ha meg is nézzük az eredményt. szvsz
Én csak egy érdekességre hívtam fel a figyelmet, h mások (most néztem csak meg az elõzményeket) mit halandzsáznak/filozofálgatnak belõle össze, az engem nem nagyon érdekel. Majd, ha egyszer kellõképpen beleástam magam a kvantumfizikába...
Feynman írta, h amikor a relativitás elmélet friss volt, akkor lecsaptak rá az önjelölt ("szalon") filozófusok is. Kihozták belõle, h azt, h minden relatív és a nézõponttól függ, azt már õk is régen megmondták. Nah, ilyenkor okosabbnak tûntek volna, ha inkább meg sem szólalnak. Itt is könnyen belecsúszhatnak ilyenbe.
És nem is pusztán a mérés, hanem az információ maga. Ezen mérési elrendezés direkt úgy lett összeállítva, h ne zavarja meg a jelenséget.
"Scully and Drühl found that there is no interference pattern when which-path information is obtained, even if this information was obtained without directly observing the original photon, but that if you somehow "erase" the which-path information, an interference pattern is observed."
Igen, ha csak gondolunk rá, hogy ki kellene nyerni a "melyik résen ment a részecske" információt,de nem élünk a lehetõséggel és eldobjuk azt, mielõtt megtudnánk, akkor még nem omlik össze a hullámfüggvény. Viszont ha megtudjuk, akkor összeomlik. De kétség kívül itt is a szándék volt a háttérben.(meg akarom-e tudni, vagy nem). A szándékot hogyan definiálnád? Mi az?
Tök mindegy mit cselekszünk, az univerzum a-szerint alakul tovább, hogy mit gondolunk.
Ez a tényezõ nem zárható ki és kerülhet meg:
Próbálták kizárni a megfigyelõ szerepét, de arra az eredményre jutottak, hogy a kísérlet a saját jövõjébe lát és a a jövõbõl épp úgy következik a múlt és a jelen, mint a múltból a jelen és a jelenbõl a jövõ. Olvass kicsit a témában
Tipikusan az az eset, amikor két témában a féltudásodat összemixeled, aztán olyan következtetésekre jutsz, amik a valóságtól távolabb nem is lehetnének.
Nem a mérés befolyásolja a hullámfüggvényt, hanem az, hogy megtudod-e az információt, vagy nem. Lsd: Schrödinger macskája Vagyis a megfigyelõ cselekedete (szándéka) alakítja tovább hullámfüggvényt.