A fénysebességrõl meg annyit hogy lehet hogy egyszer kiderül hogy nem úgy van ez a bonyolult, elvont matematikai izé ahogy gondoltuk, de az biztos hogy valami még elvontabb, még bonyolultabb, még matematikaibb izé veszi át a helyét. Pl. állítólag van egy olyan elmélet amiben a fénysebességnél gyorsabban haladó részecskék vannak, de nem fogd kitalálni mi a csavar a sztoriban. Elmondjam? Imaginárius a tömegük!
A valóságot természetesen nem az ember alkotta, de még nem is a számok, csak "furcsa" módon a világ engedelmeskedni látszik a matematika törvényeinek (sic!), mi pedig ezt felfedeztük és a mai napig ki is használjuk.
Olyan apróságokon meg te ne akadj fenn, hogy a "robbanás" szó pontosan egy ilyen elbaszott analógia, amirõl már nem is tudom, hány hozzászólás óta tépem a számat.
Hányszor mondjam még el, hogy ha az elbaszott, laikusoknak szóló magyarázatokból indulsz ki, akkor nincs más esély, csak az, hogy hülyeségekre juss?
Hawking vajon "hisz" a sötét energiában? És aki materialista-ateista attól szintúgy kérdem: hisztek a sötét energiában? Igen? (mert hogy se bizonyítékotok rá, se megmondani nem tudjátok, hogy az mi, tehát csakis hihettek benne) Nos ha igen, akkor ez miért is "jobb", mint hinni "Istenben"? Hinni a fõpapoknak és a többi vallási vezetõnek miben más, mint hinni a tévébemondónak meg a reklámoknak?
Pár éve Hawkingnak volt egy ilyen brutális kijelentése, ha megtaláljuk a világegyetem végsõ formuláját, akkor annak esetleg önmagában van valami teremtõ hatása. Leugrik a papírlapról, vagy nem tudom mire gondolt.
Szal lehet hogy tolószékben ül, de néha úgy tûnik gombázik rendesen!;)))
Ezt is írtam már. Az idõ is az õsrobbanásban keleteketzett, tehát a "mi volt az õsrobbanás elõtt" azt jelenti hogy mi volt az idõ elõtt, vagyis mi volt a legelsõ pillanat elõtt. Ez a kérdés pedig nyilván értelmetlen.
Hawking és Penrose: A tér és az idõ természete Hawking: Az idõ rövid története Hawking: A világegyetem dióhéjban
Ha ezeket a könyveket legalább 1x felületesen nem olvasta valaki, akkor felesleges Hawkingot leszólni. Elõször meg kell ismerni egy dolgot, lehetõleg részletesen, majd utána lehet kritizálni. Szerintem....
Olyan apróságokon meg ne is akadjunk ki, hogy a végtelen sûrûségû szingularitások, fekete lyukak meg a mai ismereteink szerint nem szoktak fölrobbanni. Csak úgy. :)
Matematika az alább írtak szerint: ember alkotta dolog. Ezt is nézhetjük úgy, mint egy hit, mert elhiszed, hogy úgy van, mert a számok bizonyítást adtak róla. Akkor most van 2 lehetõség: vagy a számok kreálták a világot a semmibõl (még mindig érdekes ez a semmi, mert senki nem tudja mi az), vagy az emberek csináltak mindent (ami szintén elég érdekes). Anno az emberek elhitték, hogy a Föld lapos. Aztán kiderült, hogy mégse. Mikor átlépjük majd a fénysebességet, kiderül majd, hogy Einstein elmélete se igaz, hiába mondták azt akkor a számok, valaki utána arra is tud írni majd egyenletet, hogy mégis lehetséges.
@Jmáté: Akkor ha mindenhol volt, nem is volt soha semmi. Így nincs értelme kutatni a dolgot, mert egyértelmû minden. Nem keletkezett soha, hanem volt-van-lesz, igaz?
Kicsit még olvasgass a témában, akkor nem lesznek ilyen értelmetlen kérdéseid.
Felejts el mindent, amit a világról tudsz. Az õsrobbanás pillanatában nem létezett tér és idõ. Így nem is értelmezhetõ a "hol?" kérdés. Nem robbanás valójában, hanem a tér létrejötte.
De ez a tökéletes példa arra, hogy a sántító, köznapi szóhasználatra lefordított analógiákból egész egyszerûen nem lehet megérteni a dolgot. Kell hozzá a matematika.
amúgy nekem a nat.geo filmébõl az jött le, hogy teljesen reális dolog az hogy a Marsot be akarják népesíteni. igazából az elsõ lépés a legnehezebb eljutni a Marsig, és létrehozni a "gyárakat", mert utána már csak azt kell csinálnunk amiben a legjobbak vagyunk, vagyis globális felmelegedést ;-)
vagyis ha kevesebb idõ alatt tudunk csinálni amennyi idõ alatt eltûnne akkor nincs probléma
Jajmár. Szinte fáj, mennyire fordítva ülsz a lovon. Nem a világ mûködik a matematika szerint, hanem a matematika egy olyan elvont rendszer (emberi találmány!), aminek a segítségével jól írható le a valóság.
A Vénusznak meg nincs magnetoszférája, közelebb kering a Naphoz és a földihez képest 93X-os tömegû légköre van.
Szerinted mennyi idõ alatt fújná el a Nap a Mars légkörét ha pár száz év alatt csinálnánk neki? 10 000 év, 100 000 év, 1 000 000? Szerintem nagyjából beláthatatlan ahhoz képest, amennyi ideig esetleg tartana a létrehozása!
Azért, mert rajta kívül egyetlen filozófus sem érti valójában a fizikát. Ha nem a nyers fizikai modellekbõl indulsz ki, hanem a fizikusok által adott, sántító, félig sem igaz analógiákból, akkor borítékolható, hogy az összes következtetéseddel kitörölheted. És a filozófusok 99.99%-a nem elég képzett ahhoz, hogy közvetlenül az elméletekbõl induljon ki, innentõl kezdve meg nem sok értelme van az egésznek.
Már mondtam, nem Hawking állítja hogy a filozófia halott, hanem egy Wittgenstein nevû filozófus: "Nem marad más feladat a filozófia számára, mint a nyelvek elemzése."
Valószínûleg, én leszek itt most a legbutább, mert én hiszek egy Természetfeletti dologban. Tehát most Te mint filozófus, meg az itt lévõ tudáspalánták közt én leszek a legbutább. Nekem alapjába véve az õsrobbanásnál már nem stimmel a dolog... Volt a nagy sûrûségû pont ugye, ami felrobbant. Volt-volt, de hol volt? A semmi közepén? Mi az a semmi? Hogy került oda egy pont? Ki/mire rakta oda? Csak véletlen lett, amikor semmi nem volt? Mivel ezekre a kérdésekre még sehol nem találtam meggyõzõ választ, ezért gondolom úgy, hogy létezik Isten (hívjuk akárhogyan is), aki odatette azt a pontot, hogy útjára induljon az egész és a hitben az legjobb, hogy ott nem kell magyarázkodni, mert vagy hisz az ember, vagy nem.
Nem kell addig visszamenni, Neumann többször is beszélt digitális felépítésû valóságokról és abban fejleszthetõ életrõl. Nem hülyeség ha belegondolunk, a mi világunk is nagyrészt matematikai szabályok összessége.
Köszi az ajánlást, utána fogok nézni. :) Persze, a véletlen ismerõs, tanulok valószínûséget (sajnos), de valahogy nehéz egyetlen opcióként kezelni. Még úgy is hogy a másik meghaladja az ismereteinket.
Na ja és akkor még olyan önellentmondást nem is boncolgattunk, hogy azt mondja halott erre még is filozófiai témákkal kezd foglalkozni.
Vagy ha õ foglalkozik vele, akkor az nem filozófia? Hanem mi kinyilatkoztatás?
Einsteinnek, aki amúgy a kvantummechanika létrehozásáért is legalább olyan sokat tett le, mint a makroméretek fizikájáért a Rel. elm-el, volt egy mondása: Isten nem kockázik.
Ezzel kifejezte abbéli HITÉT:), hogy a kvantummechanika statisztikai jellege mögött egy konkrét mechanizmus van. Amúgy pl lehetséges a dolgok leírása un káoszelmélet módszereivel. Csak az meg még dúrvább matematikai és számtek apparátust követel, mint a mostani.
Az idõjárásnak pl van statisztikai jellegû modellje, meg van egy végtelenül egzakt káoszelmélet. Mindkettõ jó eredményeket adhat egy határon belül. Sajnos a káoszelméletes hiába egzakt alapvetõen, ha egyrészt iszonyú számtek hátteret követel, másrészt érzékeny a kezdeti feltételekre. A valósághoz képesti kis eltérések exponenciálisan növekednek.
lehet furán hangzik, de miért ne kerülne a számítógép a mennyországba? ha Platónra emlékezünk és úgy képzeljük el a világot, amely az ideák világának gyarló mása, akkor a számítógépnek is van egy ideája, ami tehát isteni síkon létezik, erre nem gondolt ez az expert ember? meg arra, hogy vannak dolgok, amelyek azért léteznek, mert elképzeljük õket? amúgy nem értem miért mondja, hogy a filozófia halott. ha õ tudományfilozófusként mondja ezt, akkor az egy erõs önellentmondás
Félreérted, maga a kérdés értelmetlen, mivel átfogalmazva így hangzik: mi volt akkor, amikor még semmi se volt? Azt hiszem senki nem fog kétségbeesni attól, hogy erre sosem fogjuk megtudni a választ.
Ja, meg töredéke napszelet kap, plusz a Marssal ellentétben van neki magnetoszférája is.
A légkör úgy veszik el, hogy a légkör legkülsõ rétegében a szállingózó molekulák ütköznek a napszél részecskéivel, és így elérik a szökési sebességet. A távolsággal egyrészt magának a napszélnek az intenzitása is csökken, másrészt a magnetoszféra eltéríti. Nem csak a gravitáció számít, de nem tartottam szükségesnek, hogy részletesen belemenjek.
És nem utolsó sorban letölthetõ pdf formátumban :)
A véletlen fogalmát ismeri a tudomány, nincs vele semmi gond, de a véletlen nélkül is teljes a kép, lásd a már említett E. Szabó László - A nyitott jövõ problémája címû mûvet. Nagyon jó mû, érdemes elolvasni.
Épp itt a pont. Mi volt az idõ létezése elõtt? Jön a válasz hogy semmi, mert ugye nem volt idõ, de ez szerintem csak annyit bizonyít, hogy elértük tudományos felfogóképességünk határait.
A létezésünknek nincs oka. Ez triviális. Az idõ az õsrobbanással keletkezett. Az ok idõben megelõzi az okozatot. Tehát az õsrobbanás oka az õsrobbanás elõtt volt. Tehát az idõ létezése elõtt. ERROR
Valakik itt már butának neveztek csak azért, mert felhívtam rá a figyelmet, hogy a hit, a halál és a teremtés kérdése nem ilyen egyszerû. A filozófia sem csak a halállal és az élettel foglalkozik, hanem például a tudomány fejlõdésével, az erkölcsök meghatározásával és a lélek definiálásával, ami simán tudományos kérdésnek is beillik, hisz az elmét azonosíthatjuk a lélekkel - na nem mintha az érzelmeink ne lenének ellentétesek vele, de sebaj.
Hawking okos ember, de itt mellélõtt. Olyan dolgokba ugat bele amirõl láthatólag fogalma sincs. Mi az, hogy azért vagyunk itt, mert az egész a véletlen mûve? Na és a véletlen mint olyan miért történt meg? Csak, hangzik a válasz, ami minden, csak nem tudományos. Hasonlóan buta gondolat a halált a materializmusig degradálni. Elhiszem, hogy személyes szempontból így a legkönnyebb feldolgoznia az állapotát, de nekünk ehhez mi közünk? Ha a halál csak egy kikapcsolódás, akkor nyomás kiásni a papit meg a mamit, mert elõbb vagy utóbb visszafordítható lesz a folyamat. Milyen kár, hogy erre egyelõre 0, azaz KURVÁRA SEMMI esély nincs, max a nanotechnológia, de az is csak elmélet, és semmi sem mutat arra, hogy a cáfolatai ne válnának igazolhatóvá.
Tévedés ne essék, nem vagyok hívõ. A magam módján gondolkodom a világról de ehhez senkinek semmi köze. Csupán arról beszélek, hogy itt olyan dolgokon folyik a vita, amiket már több száz éve is megfogalmaztak. Descartes, valaki?
De fog. Mert a politikusoknak azt el lehet adni, hogy találtunk egy bolygót, ami olyan mint a Föld. És erre adnak pénzt.
Azt meg lexarják ha találunk 5000 olyan bolygót, ami olyan mint a Jupiter. Mert kb azt sem tudják, hogy az milyen is. Bár igazából senki sem tudja ugye:)))
Szerintem kéne még ezzel a hit kérdésével foglalkoznod.
Kezdjük ott, hogy mibõl gondolod azt, hogy az a hit amikor egy idea hatására megváltozik a viselkedésed, az meg csak mondjuk vélekedés, amikor nem? Ha jól vettem ki a szavaidból, kb így értelmezed.
Ilyen nincs, én filozófiai, pszichológiai ismereteimnél a hitnek ilyen fajta megfogalmazásával még nem találkoztam, de ha gondolod dolgozd ki és építs erre egy filozófiai, vagy pszichológiai irányzatot. Kb a behaviourizmushoz hasonlít a legjobban, bár õk meg igazából lexarták, hogy mit hiszel, mert azt lényegtelen belsõ mechanizmusnak vagy minek tartják.
Szal ha azt mondom, hogy 30, vagy 40 év év múlva biztosan meghalsz, és te ezt el is hiszed, akkor melyik hitre hogy változik meg a viselkedésed? Szerintem egyikre sem fog semmilyen mértékben. Pedig bármelyiket maximálisan elhiheted és a tartam között mondjuk 33% különbség is van.
Akkor meg már lehet, hogy nem lesz nyersanyagunk arra, hogy elhagyjuk a bolygót.
A Marsnak nem véletlenül nincs(minimális) légköre. Ha iszonyatos munka árán mégis csinálsz neki, akkor azt ugyanúgy el fogja veszíteni, mint az eredetit. Nem szabad elfelejteni, hogy mennyivel kisebb a Földnél:
Túl kicsi a gravitációja hozzá, hogy légköre legyen.
az igazi lökés az fogja adni amikor a földünk annyira ki lesz zsákmányolva, hogy új lehetõség után kell nézni. Itt van a Élet a Marson sztori, nem tudom pontosan de 1000 éven belül lakhatóvá lehetne tenni úgy, hogy az ember mindenfajta légzés segítõ eszköz nélkül sétálni tudjon rajta. Az a baj hogy régen láttam a nat.geo.-n a filmet és nem emlékszek a pontos számokra :-(
A bolygókutatás jelenleg masszív távcsõbe bámulást meg színképelemzést jelent. Ennek nem fog nagy lökést adni, ha találunk lakható bolygót, mert miért adna? Majd szépen regisztrálják, lejegyzik, aztán bambulnak tovább a távcsõbe. Mint ahogy az eddigi lakhatatlan bolygók esetében történt. Nem értem, miért gondolod, hogy bármit is változtatna a dolgok menetén egy ilyen felfedezés...
OFF nemrég találtak esetleg életre alkalmas bolygót nem is annyira messze, hiszem, hogy találunk majd egy tökéletes bolygót magunknak és az nagy lökést fog adni a bolygókutatásnak.
Pontosan. Csak a béka meg a gomba azért egyszerûbb dolgok, mert azokat a nagy méretük miatt szabad szemmel is meg tudjuk figyelni, a fényt viszont nem.
Egyébként meg azt tenném még hozzá, hogy nem fog menni lerántani a tudományt a seggbõl elõrántott estimesék szintjére. A te érvelésed tényleg nem állja meg a helyét, az "enyémet" meg elég jól alátámasztja a neurológia, a pszichológia, és a vallástörténet.
Semmi okom nincs rá, hogy isten létezését valóságosnak tekintsem, így nem is tekintem annak. Mi a bajod a nullhipotézissel? Az egyik legtarthatóbb álláspont.
Ezt most nem egészen értem. A fénye nem hullám és nem részecske. Az fény. Néha a viselkedés hasonlít a hullámokéhoz (azokhoz a kis fodrozódásokhoz amiket a vízfelszínen látni néha), néha meg inkább úgy lép kölcsönhatásba mint egy részecske (apró összenyomhatatlan golyó). Már írtam egyszer, de leírom megint: a fény az egy béka. Néha úgy csinál mint egy hal (pl. a szaporodása vízhez kötött). Néha meg úgy mint egy nyúl (pl. nagyot ugrik). De attól még nem béka és nem is nyúl.
"mostani fizikai elméletek lehet 50 év múlva a kezzelfoghatóak lesznek."
hát nem biztos, mivel az elmúlt 100 évben volt két világháború, és egy hidegháború, ami felgyorsította az fejlesztéseket, a kísérletezéseket. elég megnézni a NASA költségvetését hogy a 60-as években menni volt, és ma mennyi...
Na ez a gond :) Azok az emberek akik vallásosságuk mellett vagy épp annak ellenére normálisak, tisztességesek, azok nemhogy nem próbálják megtéríteni a másikat, vagy épp nyomatni az egyházat anyagilag, hanem megelégszenek azzal, hogy õk saját maguk számára megtalálták azt a megnyugtató világképet, ami szerint õk nyugodtan le tudják élni az életüket. Az ilyen emberekkel semmi gond sincs. Õk nem bántanak engem, én sem õket. Milyen jogon is tenném? Nem vagyok én sem több, sem kevesebb senkinél. Azokkal van bajom, akik magyaráznak mindenféle erkölcsrõl, meg tisztességrõl, holott õk nem úgy élnek. Valamint a másik dolog amitõl falra mászok: Az egyházi tanítások és az emberi normális értékrend és erkölcsök között semmiféle kapcsolat nincs. Nagyon egyszerû példával élek: Ha a vallási tanításoknak valóban lenne közvetlen nevelõ hatása, akkor a börtönökben nagyobb arányban lennének a nem vallásosak. Nem tudok statisztikákat, de biztos vagyok benne, hogy mindkét oldalról ugyanannyian ülnek a dutyiban. Sem ahhoz, hogy elõrehaladjuk sem ahhoz, hogy jó emberek legyünk, nem feltétel az, hogy vallásossá kell váljunk. Nincs a kettõnek egymáshoz köze. Ezt csak az egyházi intézmények akarják mindenképpen így beállítani, mert az iszonyatos pénzlenyúlások mellett, valamire ugye hivatkozniuk kell.
Jaja vágom, ha azt hiszed, hogy hullám a fény akkor hullám ként fog viselkedni, ha azt hiszed, hogy részecske akkor részecske ként fog viselkedni, lehet hogy a legújabb fizikának sokkal több köze van a hithez , mint az sokan gondolják.
Valóban nincs hatása egy határon túl a fizikának a mindennapokra, majd elkezded használni a GPS-t, internetet, meg az elektromos áramit aminek a fele kb Paksról jön :D ezek mind mind 100 év elezõtti elméletek kézzelfogható változata, éld bele magad abba, hogy a mostani fizikai elméletek lehet 50 év múlva a kezzelfoghatóak lesznek.
Az hogy más területeken esetleg a ma ismert elméletek nem írják le a világ mûködését az régóra vizsgált kérdés. Hiszwe ki tudja mi van ott ahová nem látunk el (jó, hát néhány dolgot azért kizárhatunk, de nem mehetünk biztosra)? De ez nem vallás. Az elméletek csak megpróbálják leírni a világot. Könnyebben érthetõ dolgok mûködéséhez hasonlítják. Például: néha úgy tekintünk at atomra mint összenyomhatatlan golyóra. Így számolunk vele, mert azt tapasztaltuk hogy jó elõrejelzéseket ad. De az atom kurára nem részecske és nem is hullám. Csak néha hasonlít valamelyikhez. De nem lehet abban hinni hogy az atom az részecske, és abban se hogy hullám, mert nem azok, és ilyet soha senki nem is állított.
JMáté: már a topic elején leírtam 1x,csak régen volt, hogy ezt hívják agnoszticizmusnak. Nem tudjuk eldönteni.
Zero: Van némi igazság abban, amit mondasz. A legfõbb probléma vele, hogy alapvetésként már elõre eldöntöd, hogy nincs Isten. Erre építesz egy érvelést, aminek a végén természetesen az jön ki, hogy nincs Isten. Ennek az ellentéte: az ember valamilyen formában Isten alkotása, ezért keresi Istent. Elõször a rezgõ bokorban, aztán a villámban, aztán a világban stb. Tehát van isten.
Egyik érvelés sem állja meg a helyét.
Jó, ha ennyire erõlteted...
Mégis, mennyiben változna meg a viselkedésed, ha 100% bebizonyosodna, hogy az õsrobbanás megtörtént? Vagy ha az bizonyosodna be, hogy nem? Mert nekem semmiben, az égvilágon.
Egy bizonyos határon túl a tudományos elméleteknek nincs hatása a mindennapi életre, a hit meg kizárólag azt befolyásolja. Az, hogy ezt vagy azt feltételezek, az nem hit. Még mindig. Ha százszor állítod az ellenkezõjét, akkor százegyszer le fogom írni, hogy nem az.
A hitre való hajlam is az evolúció következménye. A fejlett gondolkodással jár együtt. Arra van drótozva az agyunk, hogy a lehetséges veszélyeket minél hamarabb azonosítsuk. Így az agyunk real-time elméleteket állít fel, hogy milyen történéseknek mi lehetett az oka. "Azért rezeg az a bokor, mert ott bujkál egy oroszlán?" Ez sokáig nagyon hasznos volt, mert nincs olyan, hogy túl biztonságos, inkább ijedjek meg a széltõl, minthogy figyelmen kívül hagyjak egy oroszlánt. Csak ez a dolog borzalmasan pontatlan, a tudomány egyik elsõdleges célja ennek a kiiktatása. Na ennek a rendszernek az egyenes következménye az istenhit.
Spagettiszörny spagettiszörny spagettiszörny spagettiszörny spagettiszörny! Mi van vele? Az is tök jó hit. Miért nem hiszel benne? Miért tartod õrültnek aki hisz benne?
JMáté: Nem akartam általánossággal válaszolni, csak meg akartam osztani, amit gondolok.
Geforce: egyetértek, de ennek semmi köze azokhoz, akikre a vallás épül. A terepjáróval közlekedõ Buddhista szerzetesek sem igazán Buddha tanítását követik...
Zero: Itt sántít amit mondasz. Mert a negatív tulajdonságok sem csak a vallásokra jellemzõk. Sõt... Ráadásul ezek az emberek nem a vallás, hanem a hatalom miatt olyanok, amilyenek. A vallás maximum ürügy lehet. Ráadásul, mire alapozva mondod, hogy a negatív dolgokat jobban felerõsíti? Rengeteg embernek adott vigaszt, támogatást, nyugalmat mondjuk pont a keresztény hit, az elmúlt 2000 év alatt, csak õk nincsenek benne a médiában. A pedofil papok pedig igen, ezért úgy tûnik, mintha õk lennének többen.
Van az SG-n egy új tudományos cikk, ahol már pedzegetik, hogy Einstein tévedett ebben-abban, érdekes, hogy utólag mindig kiderül, hogy okok nagyrészt jó amit mond a csóka (pl Newton), de jön valaki aki azt mondja, hogy itt már más érvényes (Einstein) majd jön megint valaki és azt mondja, hogy jó ok neki is igaza volt de itt megint más érvényes ( lehet hogy az lesz a nagy egyesített fizikai elmélet, hogy nem lehet ilyen, mert más helyen más fizika uralkodik ? ) Aztán éppen ki melyik elméletben hisz az fogja meghatározni a gondolkodás mósját és íme a modern vallás .
Miért vagy ilyen vallásellenes és miért azonosítod a vallást az egyházakkal? Van olyan vallás, aminek nincs is egyháza, vagy csak marginális hatású, vagy épphogy kismillió van belõle. és semlegesítik egymás hatását.
A nagy vallások egyhezai meg olyan erõsek, mint minden olyan szervezet, aminek x millió tagja van és legalább annyira mossák is az emberek agyát (gyak egységesítik a hitrendszerüket), mint minden más ilyen mamutcég.
Nem zárja ki, de nem is teszi szükségessé van akinek kell valamiféle felsõbbrendû dologban való hit, van akinek erre nincsen szüksége. Nekem nincs szükségem rá, de nem bántom azokat akiknek van, amíg õk sem bántanak engem. :)
Én arra tekintek tényként ami nagyon valószínû. Pl. hogy holnap felkel a Nap. Istern létezése éppen annyira valószínû mint a repülõ spagettiszörnyé, ezért nem hiszem hogy létezne. Sõt, a valószínûség olyan kicsi, hogy hétköznapi szóhasználattal élve azt mondom "kurvára nem létezhet ilyen cucc". Ez persze szigorúan véve csak hit, akárcsak az hogy holnap felkel a Nap.
Ezt most ne értsd félre, meg az is lehet hogy csak bennem van a hiba, de kicsit zavar hogy mindig amikor humán-beállítottságú emberekkel vitázom, elõbb-utóbb eljutunk oda hogy valami nagyon költõi dologgal válaszolnak, amit én nekiállok a középiskolai irodalom jegyzeteim segítségével elemzni, azán nem sikerül, aztán nem tudok rá válaszolni, de nem is tudom hogy kell-e, mert nem tudom mit jelent egyáltalán. lehet hogy egyetértését fejezi ki.
Az a baj, hogy úgy válaszolsz, hogy fogalmam sincs mire. Igen, ha hirtelen bekövetkezne az armageddon, akkor felülvizsgálnám a nézeteimet. Tudod, ebben különbözik a tudomány és a vallás, hogy a tudomány bizonyos állításai már bekövetkeztek, a vallás állításainak bekövetkeztére meg csak várunk, csak várunk...
"Önfeláldozás, empátia, szeretet, törõdés, alázat, békesség. Ezek ott vannak a mérleg másik oldalán, ezeket miért nem mondod soha?"
Mert ezek nem kizárólagosan a vallásosakra jellemzõk, és a legnagyobb hazugsága az egyháznak, hogy ez mind tõlük származik. A legaljasabb geciség, jó is, hogy szóba került, mert ez is egy borzalmasan nagy probléma a vallásokkal, hogy megpróbálnak kisajátítani természetes emberi tulajdonságokat.
Igen, amiket írtam, azok is valóban emberi tulajdonságok, viszont ezek olyanok, amiket a vallás felerõsít. És sajnos a negatív tulajdonságokat jobban erõsíti, mint a pozitívakat, ezt a tapasztalatok alapján kijelenthetjük nyugodtan.
"2.) nem csak azt tudom, amit látok. Pl nem látom, hogy meg fogok egyszer halni, azonban semmit sem tudok annyira a világon, mint hogy ez be fog következni. És miért pont a közvetlen tapasztalást tekinted tudásnak? Az érzékek is becsaphatóak, ez a definíció a tudásra elég gyenge, pl egy illuzionistáról is tudom, hogy nem varázsló, pedig az érzékek alapján pont az ellenkezõjét kellene "tudnom". Hibás." Idáig nem akartam lemenni, mert Zéró már eddig is kiakadt.
De igen, még ez sem, a közvetlen érzékelt valóság sem biztos, közmegegyezésen tanuláson, egyfajta elfogadáson alapul a valóság koncepciója, hiszen látod, hogy vitatkozunk rajta.
Pontosan ez, hogy itt nem tudunk megegyezni a bizonyíték arra, hogy a tudományos ideákhoz is szükség van ilyen fajta elfogadásra, hitre.
Nem vezethetünk le mindig mindent a legalapvetõbb információkból. Pl érdekes az, hogy sok emberrel dolgoztattak, a II. VH alatt bonyolult számításokat csináltak, és ugye volt egy módszer arra, hogy ne nagyon tévedjenek. Még a számítógép is néha melléüt. Analog mûveleteknél meg még bonyolultabb a helyzet, márpedig a világ nem digitális, az agyunk sem. Minden eredmény még az 1+1 is mondhatni statisztikai. Eddig megcsinálták 10 a sokadikonszor és 2 jött ki a legtöbbször. De nem ez volt az egyetlen lehetséges megoldás. De ezt fogadjuk el, ezt hisszük helyesnek.