Ez a nulla gravitáció annyit jelent hogy a rád ható erõk egyensúlyban vannak, eredõ zérus. NEM AZT JELENTI HOGY NEM HAT RÁD ERÕ!! Ezért szakad szét az ember amit két ló húz... Kiegészítés a nulla grav.-hoz. Nyilván nem nulla ha úgy képzeled hogy a téridõ görbülete a gravitáció, hiszen azon az egy bolygón kívül még milliárdnyi test befolyásolja a gravitációs erõ nagyságát. Az erõk egyensúlyához még annyit hogy amitõl fennáll az egyensúly attól még sok más is befolyásolja a kimenetelt, értem úgy hogy az anyag attól még deformálódik, kölcsönhat!
Nem értek a témához, de van a téridõ változásának, változási sebességének ismert korlátja? Ha nem igazán van, akkor nem fénnyel kellene üzengetni, hanem a teret rángatni. (Persze most még nem üzengetnék senkinek, amíg bénázunk az ûrben:)
"Egy bolygó magjában, pontosabban a közepén nulla a gravitáció"
OK, de akkor az összes idióta görbetér ábrázolás hibás, mert a közepén a kis mélyedésnek éppen ki kellene csúcsosodni. Éppen azok adnak magyarázatot a gravitációra a primitíveknek, akik maguk sem értik rendesen. Vagy jó az ábra és a közepén a legmélyebb/legerõsebb a gravitációs erõ???
Más szemmel: ha egy embert két ló húz ellentétes irányba, akkor megnyugodhat, mert mulla! a rá ható erõ. Akkor viszont mitõl szakad szét? hm.
Elképzelhetõ, de általában nem ez szokott történni. A newtoni elmélet teljesen jó, teljesen következetes, jól használható, de vannak benne fehér foltok. Olyan helyek, ahol mind a kísérletek csõdöt mondanak, mind pedig maga az elmélet. Például a fény terjedési sebességének állandósága, attól függetlenül, hogy a megfigyelõ áll e egy helyben vagy mozog teljesen értelmezhetetlen dolog a newtoni elméleten belül. Ezt egyszerûen a newtoni kereteken belül nem lehet leírni. Ettõl még senki sem mondta azt, hogy Newtonnak nincs igaza vagy hülye lenne. Csak hiányos volt az elmélete. Ekkor jött Einstein és egy zseniális elgondolással feloldotta ezt az ellentmondást ami a fény sebességének állandóságáról szólt.
Vannak az õ elméletében is fehér foltok. Egyrészt a fekete lyukak, amiken belül nem értelmezhetõek az egyenletei. Másfelõl a parányi méretû dolgoknál (atomok, elemi részecskék) kísérletileg is látszik, hogy nem stimmel az einsteini elmélet. Mindazonáltal van egy jól meghatározott terület (nagy testek, nagy távolságok, csillagászati léptékek), ahol az elmélete tökéletesen pontos és ezen területen belül az észlelések mindezidáig csak megerõsítették a dolgot.
Vannak olyan területek, amikre nem terjed ki a relativitás elmélet. Ezzel a területtel a kvantummechanika foglalkozik. Így igyekeznek kiegészíteni a tudósok, illetõleg egy elméletté gyúrni a meglévõvel. Nem tartom valószínûnek, hogy megdõlne bármikor is a relativitás elmélet. Valószínû csak részét fogja képezni egy újabbnak.
Ezt az új elmélet nélkül is tudjuk a régirõl, a határokat maga az elmélet jelöli ki. Pl. Newton elméletének a gravitációról a távolhatás a gyengéje, és ezt Newton maga is megemlítette. Praktikusan állt hozzá, azt mondta hogy ameddig mûködik, használjuk nyugodtan, ez a fizika hozzáállása minden más elmélethez. Newton korában ennek nem is volt jelentõsége, az akkori mûszerek nem voltak képesek olyan jelenségeket észlelni, amiknél a gravitáció terjedésének a sebessége szerepet játszana.
Ezek a kis kisiklások mind arra utalnak, hogy ott valami felfedezni való van, és amikor jött Einstein, és egy olyan elméletet állított fel, ami közelhatással értelmezte a gravitációs kölcsönhatást, új jelenségek egész sorát tudta vele megmagyarázni. Olyanokat is, amelyek nem a terjedési sebesség problémájával vannak összefüggésben, és Newton álmában sem gondolt rájuk. Az általános relativitáselmélet gyengéje a valódi szingularitások megjelenése, de megint az a helyzet, hogy a technikai színvonalunkon még évszázadokig nem lesz ennek jelentõsége.
a klasszikus kvantummechanikának az a gondja, hogy a teret és az idõt nem együtt kezeli, erre jött megoldásnak a kvantumtérelmélet, aminek viszont a renormalizálással vannak gondjai, stb. így haladunk elõre, lépésrõl lépésre.
Aztán majd egy pontosabb mûszer, vagy új jelenség és jön a szokásos szöveg, hogy " az elmélet meglehetõsen pontos, de bizonyos körülmények között nem igaz" és jöhet az újabb elmélet. Persze nagyrészt helyes, mint ahogy Newton elmélete is a kétköznapokban kikezdhetetlen.
Olvass utána kicsit. Évtizedek óta nem kérdéses, hogy az einsteini elméletek igazak e. Amúgy ajánlom figyelmedbe: http://www.matud.iif.hu/08nov/08.html biztos hülye gyerek írta.....
Einstein nagy szélhámos volt, még a mai napig bedõlnek neki sokan. Van sok bukfenc az elméletében.
Légy szíves írj pár sort ezekrõl a bukfencekrõl, de ne csak annyit, hogy "A gravitációs hullám meg szintén szemfényvesztés", mert ennek a kijelentésnek nulla az információtartalma.
Ezzel a teret, kitöltõ közeget írja le. A lépték független 3D tér mindenkép végtelen. "tér" és "kitöltõ közeg" nem szinonimák, meg sem tudom tippelni, hogy mit akartál ezzel. A léptékfüggetlenségnek ehhez nincs köze, 3D-térbõl nagyon sokféle lehet, de ha az euklideszi térre gondolsz, a világunk nem olyan, már írtam lentebb hogy milyen.
Ne képzeletbeli egyenesekkel kötögess össze pontokat, hanem részletezd légy szíves a kísérletet, ami az állításod bizonyítja. Merthogy a kísérletekbõl adódó tapasztalat éppenséggel cáfolja hogy a tér mindenhol euklidészi lenne, továbbá az is kiderült, hogy az idõvel együtt kell kezelni, és az a nagy büdös valóság, amit lentebb írtam.
valami alapvetõ nagyon hiányzik a fizikából, itt van ez a sötét energia, ami kiteszi a 2/3-t az Univerzumunknak és a hatását a mi érzékszerveinkkel abszolút nem érezzük , vagy érezzük csak más erõnek tulajdonítjuk?
Amúgy persze rosszul írtam. A mûholdak órája gyorsabban jár, mint a földi órák, és azt kell korrigálni.
Amúgy most volt hír a napokban, hogy gravity probe b adataiból sikerült végre kihámozni a frame dragging bizonyítékát is. Erre is ki kéne találni valami magyar nevet végre.
Jelenleg olyan térben élünk, hogy ha valaki mutat két pontot, akkor én azt a két pontot össze tudom kötni egy egyenessel, a valaki meg nem tud találni az én egyenesemen kívüli másik egyenest a két ponton át. Ezt hívjuk euklidészi térnek. Ebben élünk.
"Ami a GPS-t illeti, ott az idõdilatáció jelenségét kell korrigálni. Az idõdilatáció azt jelenti, hogy erõsebb gravitációs térben lasabban telik az idõ. A mûholdak magasan haladnak, tehát az õ órájuk lasabban jár, és erre kell korrigálni, hogy pontos legyen a rendszer. Ezt a jelenséget csak az általános relativitás elmélet tudja leírni, és úgy tûnik, hogy megfelelõen pontosan." - hülyeség ez is. A mûholdak ugyanolyan magasan keringenek, tehát ha hatna rájuk bármi is, akkor ugyanúgy hat mindegyikre. Korrigálni meg azért kell, mert nem árt, ha mindegyik óra azonos idõt mutat. Kis eltérésük akkor is lenne, ha a földön egymás mellett lennének. Einstein nagy szélhámos volt, még a mai napig bedõlnek neki sokan. Van sok bukfenc az elméletében.
"Az általános relativitáselmélet téridejében ugyanúgy méterrudakkal és órákkal mérjük a távolságot és az idõt. De ha minden pontjában megmérjük, egy görbült, hullámzó, táguló felület rajzolódik ki." - baromság. A méterrúd nem fog meggörbülni. A tér pedig igenis euklideszi. Persze felvehetõ tetszõleges vonatkoztatási rendszer, akár szinuszos is, de mennyivel egyszerûbb egyenesekkel dolgozni, nem? A gravitációs hullám meg szintén szemfényvesztés.
„Ez nem hit meg tetszés kérdése.” „. Az általános relativitáselmélet olyan jelenségeket jósol meg, amiknek nem lenne szabad léteznie euklideszi térben. És még is léteznek, a "pocsék" könyvem egy kis matematikai bevezetõ után ezeket tárgyalja, de ha a szösszenetem nem tetszik, tudom javasolni Hraskó Péter tanár úr Általános Relativitáselmélet tankönyvét. Ezekbõl egyértelmûen kiderül, hogy a teret és az idõt együtt kell tárgyalni, és hogy pszeudo-Riemann téridõben élünk, ami ráadásul dinamikusan meg tud változni. Nem csak megszabja a testek pályáját, hanem követi is az anyageloszlást, hullámok tudnak kialakulni benne, és tágulni is tud.” Ezzel a teret, kitöltõ közeget írja le. A lépték független 3D tér mindenkép végtelen.
Tudtommal nem. Sõt, állítólag még csak nem is végtelen a terünk.
Félek hogy az én könyvem nem fogja pótolni a hiányt. Illetve attól függ, hogy mit keres az ember. Ismeretterjesztõ könyv, amiben szép képek és tudománytörténeti érdekességek vannak, biztos van több is, de abból csak tájékozódni lehet, tanulni nem.
Próbálok egy olyan könyvet összehozni, ami tele van kidolgozott példákkal, és hasznosan forgathatják az egyetemisták, de referenciaként a kutatók is. De ehhez az kell, hogy igazi egyetemisták és kutatók megnézzék, és megmondják nekem, hogy jónak tartják-e.
Van néhány barátom, aki belenézett, és sok hasznos tanáccsal látott el. Végül megtaláltam Schrödinger könyvecskéjét a téridõrõl, aminek annyira megtetszett a bevezetése, hogy az alapján elkezdtem újraírni. Kezd épkézláb formát ölteni, de nagy szükségem van a kritikára, úgyhogy akinek kedve van, légy szíves nézze meg és véleményezze, hogy értelmes dolgokat írok-e, áttekinthetõ-e, lehet-e tanulni belõle?
A Hraskó könyv mondjuk nem a legjobb. Sajna magyarul nincsen jó ált rel könyv, csak a Landau, de az meg nem amatõröknek való. Van egy Inflációs kozmológia címû typotex könyv, annak az elsõ része valamennyire közérthetõ, a második fele viszont elég hardcore.
Az univerzum, úgy általában véve, közel euklideszi, a tömegek által keltett torzulások nagy skálán nem nagyon számítanak, és lehet számolni a Newton-törvénnyel, legalább is ezt mondják, akik ehhez jobban értenek nálam.
Ami a GPS-t illeti, ott az idõdilatáció jelenségét kell korrigálni. Az idõdilatáció azt jelenti, hogy erõsebb gravitációs térben lasabban telik az idõ. A mûholdak magasan haladnak, tehát az õ órájuk lasabban jár, és erre kell korrigálni, hogy pontos legyen a rendszer. Ezt a jelenséget csak az általános relativitás elmélet tudja leírni, és úgy tûnik, hogy megfelelõen pontosan.
Ez nem hit meg tetszés kérdése. Az általános relativitáselmélet olyan jelenségeket jósol meg, amiknek nem lenne szabad léteznie euklideszi térben. És még is léteznek, a "pocsék" könyvem egy kis matematikai bevezetõ után ezeket tárgyalja, de ha a szösszenetem nem tetszik, tudom javasolni Hraskó Péter tanár úr Általános Relativitáselmélet tankönyvét. Ezekbõl egyértelmûen kiderül, hogy a teret és az idõt együtt kell tárgyalni, és hogy pszeudo-Riemann téridõben élünk, ami ráadásul dinamikusan meg tud változni. Nem csak megszabja a testek pályáját, hanem követi is az anyageloszlást, hullámok tudnak kialakulni benne, és tágulni is tud.
Ilyenkor fel szokott merülni, hogy ez valami rugalmas anyag-e, de nem, ez benne az észvesztõ. Az általános relativitáselmélet téridejében ugyanúgy méterrudakkal és órákkal mérjük a távolságot és az idõt. De ha minden pontjában megmérjük, egy görbült, hullámzó, táguló felület rajzolódik ki. Például ha két porszem egymáshoz képest nyugalomban lebeg a világûrben, és gravitációs hullámok haladnak át azon a térrészen, akkor a két porszem közötti távolság periodikusan oszcillál, miközben mindkettõ továbbra is súlytalan, és az égvilágon semmi sincs köztük, maga a téridõ hullámzik.
Már a gravitációs hullámok közvetett bebizonyításáért is Nobel-díjat adtak 1993-ban. Nemsokára felbocsátják a LISA szondákat, amik egy ûrbeli gravitációs hullámdetektort fognak alkotni (nem távcsõ, inkább óriás mikrofonnak kéne nevezni), úgyhogy lesznek itt még Nobel-díjak.
A helymeghatározás elmélete analitikus geometriai módszereken nyugszik. A mûholdas helymeghatározó rendszer idõmérésre visszavezetett távolságmérésen alapul. Mivel ismerjük a rádióhullámok terjedési sebességét, és ismerjük a rádióhullám kibocsátásának és beérkezésének idejét, ezek alapján meghatározhatjuk a forrás távolságát. A háromdimenziós térben három ismert helyzetû ponttól mért távolság pontos ismeretében már meg tudjuk határozni a pozíciót. A további mûholdakra mért távolságokkal pontosítani tudjuk ezt az értéket.
"A rendszeres szinkronizálás nélkül a GPS mûholdak kb semmit nem érnének, ugyanis a pontos pozíciószámításhoz elengedhetetlen az idõ. Hogy jel mennyi idõ alatt érkezik vissza."
Ez momentán nem igaz. A GPS mûholdba momentán telejesen felesleges az óra, az úgyis csak kimondottan deltaté idõt mér, az abszolult földi idõt a hajára kenheti, nem kell neki. A mûhold pozíciójának a számításához meg elég 3 db fix földi pont. És ahoz sem kell abszolult idõ.
Az általános relativitáselmélet háromféle vöröseltolódást ismer:
1: a nagy sebességgel haladó testek sugárzásának doppler eltolódása, mivel az általuk mért idõ másképp telik, a bennük zajló periodikus jelenségek frekvenciája is megváltozik, mire elér a kibocsátó testrõl a megfigyelõre
2: a gravitációs vöröseltolódás, ami abból adódik, hogy a téridõ különbözõ pontjain másképpen telik az ott lévõ megfigyelõk sajátideje
3: a kozmológiai vöröseltolódás, aminek nem a különbözõ sajátidõk az oka, hanem hogy miközben a fény eljut hozzánk, megváltozik a távolság amit meg kell tennie, és ez egy periodikus jelenségben megint megbabrálja a mért frekvenciát.
Szóval nem a galaxisok távolodnak, hanem a távolság nõ köztük és közöttünk, az intergalaktikus távolságskála nõ, vagy pongyolás fogalmazva, a téridõ tágul, és viszi magával a nagyjából mozdulatlan galaxisokat. Ezért lehetséges, hogy a látóhatáron túli galaxisok a fénysebességnél gyorsabban távolodjanak tõlünk, mivel nem a galaxisok olyan gyorsak hozzánk képest, hanem a köztük és köztünk lévõ téridõ tágul annyira, ott meg nincs sebességkorlát.
A tágulás üteme gyorsuló, ami arra utal, hogy nem csak a téridõ görbülete befolyásolja a sebességét. Nem tudjuk hogy mi az, de sötét energia a beceneve.
Igazából ez a kozmológiai modell tényleg valami termodinamikai dologból indult ki. Látták a galaxisok vöröseltolódását, ami arra utalt, hogy távolodnak, magyarázat a doppler effektus. Ha viszont távolodnak, ráadásul minden mindentõl, akkor ugye régebben közel egy helyen voltak, ami így nagyon sûrû és forró állapot volt. A gondok akkor jöttek, amikor ez az elmélet eljutott oda, hogy megpróbálták összevetni a relativitás elmélettel, majd a kvantummechanikával, amelyek szerint ebbõl a szingularitásból a világnak soha nem szabadott volna kiszabadulni. És ekkor jöttek a nagyon érdekes kis elméletek.
A vöröseltolódásra, ahonnan talán indult az egész mondjuk a relativitás elmélet is adhat más magyarázatot, pl a gravitációs vöröseltolódás formájában.
Miért kéne utolérnie? Nem úgy mûködik, hogy kibocsátod a fényt, aztán meg utánaküldesz egy kis gravitációt. A fekete lyuk már ott van eleve, a tér görbült, ezért kattogtathatod az elemlámpádat összevissza, nem fog kijutni a fény.
az egesz egy fantazmagoria, ha a fekete lyukbol fenyt bocsatunk ki akkor hogy erhetne mar utol a fenysebesseggel meno gravitacio, a barom hat nem is tudja visszahuzni
ezert a gravitacio nem vomzo hatas , hanem a lathatatlan feny , ami mindenre nyomast gyakorol , es az univerzum minden pontjabol aramlik
"Az õsrobbanás nem olyan robbanás volt mint, ahogy egy gránát felrobban és szanaszét röpülnek a szilánkok. Az õsrobbanás során maga a tér tágult, "
Ja ma mar inkabb felfuvodasrol beszelnek, mert az jobban leirja mi is tortent. Vagyis OsFelfuvodas.
A masik forumban, meg javaban folyik az isten nem isten vita. Ha belegondolok, hogy az egesz univerzumnak csak a 4 %-rol van egy csekej tudasunk, es a maradek 96 %-rol, semmit sem tudunk, meg neve sincs, akkor ehhez kepest, valami istent feltetelezni mar nem tunik olyan nagy dolognak. A nevtelen 96 %-ba, akar meg isten is beleferhet, de legalabb is biztos, hogy senki nem rendelkezik olyan megalapozott tudassal, hogy azt biztosan cafolhatna.
Szóval. Ha a világunk 9 dimenziós, (nem véve dimenziónak az idõt), és a primitív módon egy 9 dimenziós kockának vesszük, akkor az elsõ 3 dimenzió a teljes világ 4,6416%-a, és ezt látjuk mi. A sötét anyag világa ezek szerint a teljes világ 21,5443%-a, így a maradék a sötét energiának jut, ami 73,8141%. Mindez úgy jön ki, hogy a dimenziók éleit egyenlõ nagyságúnak, konkrétan 1,6681% nagynak vesszük. Mellesleg a sötét energia is anyag, (E=m*c*c) de mivel nem érintkezik a mi 3d világunkkal, mi már csak energiaként érzékeljük. Illetve, annak csupán a hatását tudjuk mérni.
Ja, és aki nem hiszi, hogy ezeket a dolgokat tényleg ki lehet számolni, és az adatokból kimérni, az jöjjön be hozzám az egyetemre, és megmutatom :)
Ha valakit jobban érdekel a dolog, akkor jelentkezhet a legközelebb induló csillagász tanfolyamra, amit az elte kutatói tartanak.
plusz a tárgyra ható erõ a "robbanás" pillanatában a legnagyobb, utána folyamatosan csökken, a sebesség pedig egy ideig nõ, utána rohamosan csökken. tehát ez teljesen kizárhatjuk, ha robbanás volt ha "csak" tágulás :D
Ja és egy ideig lassult a tágulás majd késöbb úgy 7 milliárd éve gyorsult fel, ennek már semmi köze nem lehet az eredeti nagy bummhoz
Köszi a javítást, trezor értelmesebb számomra mint a tenzor
Az õsrobbanás nem olyan robbanás volt mint, ahogy egy gránát felrobban és szanaszét röpülnek a szilánkok. Az õsrobbanás során maga a tér tágult, ezt úgy szemléltetik mint egy mazsolás kalácsot ha berakod a sûtõbe , vagy ha elveszel egy dimenziót (2 dimenzióban szemléltetve) és egy pöttyös lufit felfújsz akkor a felületén lesz a tágulás .
Az egyébként nem lehetséges hogy még mindig a nagy bumm hatására tágul az univerzum?mint itt a földön, ahogyan egy robbanás egy ideig legyõzi a gravitációt... Én simán eltudom képzelni, hogy olyan hatalmas energiák szabadultak fel akkor, hogy még ennyi idõvel utána is a gyorsuló szakaszában tart a robbanás. És ez esetben nem kell semmi titokzatos sötét energiára gondolni, mint ahogy egy sima földi robbanásnál sincs semmi ilyesmi. Nem tudom, vannak olyan tények amik ezt az elméletet cáfolják? nekem ez a sötét energia dolog kicsit erõltetett.
Jó kérdés, amikor Einsten felállította az elméletét még nem tudták hogy az univerzum tágul, akkor egy statikus világkép volt vagyis, hogy nagyjából minden ott van ahol látjuk. Az egyenleteit többféleképpen lehet megoldani, mivel függ attól mekkora az univerzum tömege/sürûsége, az akkori ismeretek alapján az jött volna ki, hogy az egész a gravitáció miatt összeseik ezért rakóa be ezta tényezõt ami a gravitáció ellen hat.
Na most addig nem is kellett ehhez nyúlni ímig azt hittuk hogy ugyan tágul az univerzum de lassulva, de úgy kb 10 éve olyan adatok jöttek hogy kb 7 milliárd évvel ezelõtt elkezdett gyorsulni, ezért újra elõjött a kozmologiai állandó ami a gravitáció ellen hat.
De aki jobban ért hozzá javítson ki ha valamit rosszul írok ( én sem vagyok matemetikus. Amugy Einstein egyenleteihez hát nem elég a 4 gimnáziumi matematika, trezor számítás kell amirõl fingom nincs. )
Kb. Az õ idejében még mindenki a statikus világegyetemben hitt (kezdetben). De annyira hogy a legtöbb emberben fel se merült hogy másmilyen is lehet. Ezért amikor látta hogy az egyenletébõl nem statkus megoldások is kijönnek azt mondta hogy, á ez hülyeség. És kiszámolta hogy milyen értékû paraméter ad statikus megoldást.
Érdekes megfigyelni ahogy halad a tudomány, Föld nap, többi bolygó, csillagrendszerek , galaxisok, galaxisrendszerek, jelenleg, multi univerzumok esetleg
A legérdekesebb az egészbe hogy Einsten amikor levezette a téridõ elméletét pont berakta ezt az erõt(kozmologiai állandó, azzal a megfontolással hogy a gravitáció ne húzza össze az Univerzumot, de aztán a legnagyobb tévedésének tartotta, pedig bizonyos értelembe igaza volt, mert mort itt van...
Nem kell messze menni a Tejút és az Androméda pont egymás felé száguld és pár milliárd év múlva ütközünk is. de ezek helyi jelenségek, a galaxisok galaxis halmzokban vannak, amik a sötét anyag csomosodásainál jöttek létre, ezen galaxis halamzok között játszika sötét energia, ha jól tudom.
igen ez így nagyon szemléletes és érthetõ. Miért van olyan galaxisok amik olyan közel vannak egymáshoz, hogy a gravitációs mezõjük bevonzaná õket?!:O és mégse?!:O
Na a mélcímem nem akarom kiadni. Illetve ha itt a privát fórumon vagy mi a rák ez megadod a sajátod, megpróbálom elküldeni az mp3-akat...szerintem nagyon jók, egyetemi elõadások.
Igen, tudom: házifeladat utána olvasni. De a neve alapján azt sejtettem hogy ez is valami olyasmi hogy egy kisebb helyrõl indult ki minden, csak ez nem pont hanem valami 1 dimenziós alakzat. Mert a tágulás tényleg könnyen kimérhetõ, úgyhog meg lennék lepve ha kiderülne hogy teljesen máshogy történtek a dolgok.
Nem kell ide mp3, egyszerûen is meg lehet ezt fogalmazni.
Az a helyzet, hogy nagyjából megtudják saccolni, mérni, hogy mekkora a galaxisok tömege. Ebbõl már kilehet számolni egy bizonyos gravitációs erõt, ami ugye "elvileg" mindig vonzó erõ. Ergo megkapják azt az értéket, hogy ezeknek a galaxisoknak a saját és egymás gravitációs erejük miatt mekkora sebességgel kellene egymáshoz közelíteniük. Viszont a mérések azt mutatták ki (már 1926-óta (hubble)), hogy a galaxisok nem, hogy nem közelednek egymáshoz, hanem éppen tágulnak, mégpedig gyorsulva!
Tehát lennie kell valaminek, ami tágítja a teret folyamatosan. Hiszen egy idõ után a galaxisok gravitációs ereje megfordítaná a tágulás folyamatát.
esélyes hogy olyat nem találsz ahova nem kell beregisztrálni!:S:OOO de engem érdekell! úgy h www.dropbox.hu am ha megadod az e-mail címed akkor adok ilyen tárhelyet!!!!
Ha mutatsz egy tárhely szolgáltatót vagy valamit ahova nem kell regelni és filet lehet feltölteni, feltöltök 2 darab mp3-at.
Más elmélet is meggagyarázza ezt, csak a köztudadba a könnyen megérthetõ õsrobbanás vonult be, de már most vannak más elméletek is amik joval elvontabbak és absztraktabbak, ( pl vonal elmélet)
Az azért érdekes hogy a fizikusoknak még ötletük sincs hogy mi a franc ez az erõ,
nem találtam meg még magyarul de most:
that for "any point" the electric field Magnitude for a Infinite sheet of charge with uniform charge per unit area is [tex] \frac{\sigma}{2\epsilon_{0}} [/tex], and for a wire of infinite length the Electric Field Magnitude is [tex] E = \frac{\lambda}{2\pi\epsilon_{0}r} [/tex] where r is the distance from the wire.
Elektromágnese térrõl akkor beszélünk ha elektromágnese hullámok vannak jelen a térben amik szintén fénysebességgel terjednek. Vagy nem?
Leméred egy galaxis távolságát. És a sebességét. v=s/t => t=s/v. Voilá! Megvan az univerzum életkora. A mérések pontatlansága miatt mondta korábban 14,15 milliárdot, de ma már jobb mûszereink (és persze ravaszabb eljárásaink vannak), így egy óvodás is ki tudja mérni a 13,7+/-0,2-t. Ez egyszerûen könnyû. Sok homályos kérdés van még a tudományban, de ez nem az.
Informatika és tudomány
