A NASA-nak ott volt az ESA-val közösen tervezett Spacelab, egy "majdnem önellátó" ûrállomás, ebbõl két példány is. Valami ilyesmit kellett volna önálló ûrben tartózkodásra megépíteni... Ha egybõl ebbe az irányba indulnak, akkor sem kerül többszörösébe a fejlesztés, a gyártás alig többe, a feljuttatás még kevesebbe is. Viszont fejleszteni (legalábbis az alapoktól) csak egyszer kell. Az ûrben végzett tákolgatásnál is olcsóbb ilyenbõl egy újabb példányt indítani (újabb-másabb jellegû kísérletsorozatokra felkészítve).
Amúgy nemtom mire akar kimenni ez a vita?! Az oroszok 76-tól tervezték a saját ûrállomásukat Mir-2 néven, ami kb megfelelt volna az amcsi Freedomnak, vagy ennek a mostani ISS-nek. Bár természetesen rengeteget fejlõdött a koncepció. Egy teljes, kb ISS méretü rendszer kiépítését 1 proton, meg 5 Enyergia indítással tervezték 90 körül. Tartok tõle, hogy ez olcsóbban jött volna azért ki, minthogy kb 30 STS repüléssel, meg pár Proton + Szojúz starttal összehordták az egész ISS-t.
Valahogy úgy tûnik, hogy külön külön egyik nagyhatalom sem tudta volna megcsinálni a saját ûrállomását, mert a törvényhozók/kormányok nem adtak rá pénzt. De a nemzetközi együttmûködésre rábólintottak, mégha ez végül esetleg többe volt, mint amit bármelyik nemzet amúgy költött volna erre a saját projektre. Ráadásul pont a nemzetköziség, a szétforgácsoltság miatt sem tudták olyan hatékonyan felhasználni a forrásokat, mint egyénileg lehetett volna.
Mennyivel fejlettebb, vagy jobb az ISS, mint a MIR-2/Freedom? Szerintem semennyivel, csak merthogy azokból legózták össze. És pont emiatt az összegányolás miatt nem koherens a rendszer. Gyak annyi, hogy az orosz, meg az amcsi ûrállomás egybe van nyitva!
Nem azért mondom, de az ISS egyes orosz elemei nem a Mir2-höz készültek véletlenül?
Csak nem minden a tömeg. Ugyebár az is a fejlettség jele, hogy adott tömegbe mit teszel bele. A Mir az ISS-hez képest cirka 1-2 évtiezeddel korábbi általános technikai fejlettséggel bírt a legutolsó modulokat lezámítva. Az ISS egy teljesen más kor gyeremek már.
És ki gyártott Szaljutot? Senki? Mibe került volna újraindítani a programot? Ez olyan, mit egy széthordott és szétszéledt mérnökgárdával újraindítani 10-15 év múlva az F-22 gyártást. Eméleti síkon ok. Gyakorlatban az arocdba röhögnek ilyen ötletért a költségek miatt.
Én nem így tudom. Mindig napokon belül startakész gép volt. Az ISS nem lett volna képes hosszabb ideig életben tartani annyi embert sõt, asszem pont emiatt kellett limitálni a hátralevõ küldetések személyzetét.
Tegyük hozzá, hogy pl a Mir is modulrendszerû volt, nem kellett hozzá ûrrepülõgép és kb 1/3 ISS-nek felet meg, ha a tömegét nézzük.
Egy ilyen tefu jellegû ûrsiklónak kb akkor lett volna értelme, ha oda vissza cipel dolgokat, pl lehoz egy kémmûholdat javítani, feltölteni akármi. Csak ugye a 60-as, 70-es évektõl jelentõsen hosszabbodott az ûrben keringõ cuccosok élettartama is. Valami olyasmi valszeg tényleg költséghatékonyabb lett volna, mint az Ares rendszer. Teherszállító, nagyrészt újrafelhasználható óriás rakéta + kisebb teljesítményû újrafelhasználható ûrrepülõ, személyszállításra.
A Hubble-t odaírtam én is kivételnek, illetve az ISS építését is. Ezeken túl minden más megoldható lett volna sokkal olcsóbban.
Az n+1 kísérlet is (az ISS éra elõtt), rövid élettartamú (pár év), "egyben" indítható, cca. Szaljut méretû ûrállomásokkal. Egy-egy ilyen ûrállomás + "hagyományos" hordozórakéta nem, vagy alig kerülne többe, mint egyetlen STS indítás. Egy ilyet kiszolgálni képes ûrhajó szintén sokkal olcsóbb egy STS indításnál. Gyakorlatilag 3-4 STS start árán egy több éves programot ki lehetett volna hozni. Ezért nagyon drága arra a bizonyos n+1 kísérletre az ûrsikló.
Mindezekkel nem azt akarom mondani, hogy teljesen értelmetlen vagy szükségtelen volt az STS program. Csak azt, hogy nagyon sok általa elvégzett feladatra feleslegesen drága. Teljesen más lenne a leányzó fekvése ha a tervezett idõben belevágnak a Freedom projektbe és az azóta eltelt idõben a repülések cca. 2/3-át nem a sokkal olcsóbb technika helyettesítésére használják, pusztán kényszerûségbõl, mert nincs más személyszállító ûreszközük...
Én is a 2003 utáni idõkrõl beszélek. Az indítások többségénél azóta sem volt "startra kész" tartalék. A tartalék 2003 óta mindössze annyit jelent, hogy szükség esetén egy hónapon belül (kb. ennyi idõre van utánpótlás nélkül tartalék az ISS-en, hogy az alapszemélyzeten kívül további 6-7 ember ott lehessen) tud indulni egy másik ûrsikló. Ezeket az elvi tartalékokat küldetésszámmal is ellátták.
Ugyanakkor ha más ûreszközökhöz viszonyítjuk, akkor az jön ki, hogy az STS rendszer minden eddigi megoldásnál sokkal drágább, olyannyira, hogy a kivételes képességei sem tudják a pénzben mérhetõ anyagi hátrányt kompenzálni.
Rohadtul nem értek egyet. Mielõtt lett volna ûrállomás az egyetlen olyan paltfrom volt, amin n+1 kísérlet elvégezhetõ volt.
A Hubble-s példát már írta Cifu. Lényegében egy ûrszemetet állítottak volna pályára.
Ha szigorúan az anyagi oldaláról nézzük a dolgokat, akkor sok más kutatási programól is elmondhatnánk ugyanezt.
Ugyanakkor ha más ûreszközökhöz viszonyítjuk, akkor az jön ki, hogy az STS rendszer minden eddigi megoldásnál sokkal drágább, olyannyira, hogy a kivételes képességei sem tudják a pénzben mérhetõ anyagi hátrányt kompenzálni.
Ahol a képességeinek megfelelõen ki tudták használni ezt a nagyon költséges rendszert, az a Hubble szervizek és az ISS építése (hangsúlyozottan csak építés, az ellátás nem tartozik ide).
A Spacehab - Spacelab küldetések töredék költséggel kiválthatók lettek volna két-három cca. Szaljut méretû ûrállomással (darabonként pár év mûködés, javítgatás-toldozgatás-fejlesztgetés helyett eldobják), amit egy sima hordozórakéta visz fel és egy Apollo - Orion, vagy akár ezeknél valamivel kisebb és olcsóbb ûrhajóval érnek el. Mûholdak felvitelére szintén a legdrágább eszköz volt (amíg erre is használták).
Az "anyagi csõd" kifejezést ezek miatt használom. Ugyanazt a tudományos hasznot elérhették volna sokkal olcsóbban is, más eszközökkel (a fentebb leírtaktól akár eltérõ módon is). Arról, hogy miért így alakultak a dolgok, már írt eleget Cifu is (és mások máshol is)...
A legutóbbi utaknál egy esetet kivéve (Hubble szerviz) az a bizonyos tartalék csak leginkább csak elméletben, egy küldetésszám formájában létezett. A gyakorlati oldala annyi volt, hogy jó eséllyel 1 hónapon belül el tudnak indulni az elõzõleg indított ûrrepülõ hibája (pl. hõvédõ pajzs sérülése) miatt ISS-en maradt ûrhajósokért.
Jó de ugye arra kérdésre, hogy miért 7 ember az ürrepülõgép személyzete nem az a válasz, hogy mert 8. utas a halál. Másrészt ugye a Szojúz is vagy '68 óta üzemel és nem akartak belõle egyterû 8 személyest csinálni, pedig ha kéne valszeg meg tudták volna csinálni.
Az STS rendszer ahogy a cikksorozatból is kiderül egy bazi nagy állomás ellátására lett kitalálva, többek között. Ami sajnos azonban vagy 15 évig nem nagyon akart épülni. Az, hogy az ûrrepülõgép mire jó, csak közben derült ki, nem tudatos tervezés eredménye volt, másra tervezték. Meg lehetett volna csinálni, hogy több hétig is az ûrben maradjon, és az nem is lett volna rossz. De alapvetõen egy szállító rendszernek készült, annak meg nem kell ilyen képesség.
Alapvetõen nem ilyen feladatok ellátására készült (ellentétben az ûrrepülõvel, aminél ilyen mûveletekkel is számoltak). De ettõl függetlenül egy egyszerûbb (kézzel mozgatható alkatrészek, kevés ûrséta) szerviz megoldható lenne Szojuz-zal is. Legalábbis ennek technikai akadályát nem látom.
Az ûrsikló képességeit és mûszaki/tudományos hasznát nem vitatom, mi több, a XX. század egyik mûszaki csodájának tartom (persze nem a mostani állapotában, - nem a most -elvileg- elérhetõ technikai színvonalon), mindamellett hogy az üzemeltetése kész anyagi csõd... Pl. egy ISS-hez hasonló komplex ûrállomás megépítése gyakorlatilag elképzelhetetlen más módszerekkel.
Azért nézd meg a fonákját. A 3 nap alatti 3 Szojuz indítás alatt feljuthatott 7 szovjet ûrhajós. Az ûrsikló hetet vitt fel általában (elvben max. 10-et vihet alapkiépítésben). Az ûrsikló pedig egymaga felvihetett volna akkora terhet, mint a három Szojuz tömege összesen.
Szóval akkor most lovagoljunk azon, hogy az ûrsikló mennyivel többre volt egyetlen útján képes, mint a három Szojuz összesen?
Ettõl függetlenül én fenntartanám azt a nézetem, hogy Szojuz-al nem lehet magában rendesen megoldani egy HST javítás szintû dolgot. Kezdve ott, hogy ugye itt nem egy, hanem több ûrsétáról is szó van (tudni kellene ez mennyire megoldható a Szojuz esetében, hiszen többszöri dekompresszióról van szó), ráadásul a hasznos terhet is fel kell juttatni (Progressz). Mindezt összekoordinálni és így tovább.
További érdekes adalék: Szojuz-6, -7, -8 esete. 3 nap alatt 3 indítás UGYANARRÓL az indítóállásról... STS esetén hány nap kell ahhoz, hogy start után újabb ûrrepülõt fogadjon ugyanaz az indítóállás, illetve repülésre fel is készítsék azt???
Elvi lehetõség a Szojuz esetében is adott az ûrsétára. Az orbitális kabin szükség esetén zsilipként is funkcionálhat, csak ekkor nem lehet benne a dehermetizálásra érzékeny rakomány (olyan cuccok, amit pl. az ISS-re szállítanak).
Mi több, a program elején végeztek is ûrsétát Szojuz fedélzetérõl.
Ugyanilyen sorozatot kérnénk az oroszok ûrprogramjairól is...
Kiválló cikkek. Nagy élménnyel olvasom. Várjuk a folytatást. Grat.
Akkor mivel csináltak ûrsétákat az oroszok? Mit lehetett volna felküldeni, ami felviszi a terhez és mit lehetett volna felküldeni, ahonnan a szerelés lebonyolítható?
Elismerem, gyönyörû látvány lett volna. De ha a szovjeteknek annyi pénzük lett volna, hogy a Buran-t reptessék, akkor valószínûleg nem is estek volna szét. :)
A szovjet ûrrepülõgép arra példa, hogy mi van akkor, amikor kevés a pénz, és van egy drágán üzemeltethetõ, de sokmindenre képes ûrrepülõgéped, meg egy olcsón üzemeltethetõ, de kevés dologra alkalmas ûrhajód. Persze, hogy az utóbbi gyõz.
Reális veszély volt, hogy az Ûrsikló is így jár, és akkor Gemini illetve Apollo szerû ûrhajókkal jártak volna 1980 után a világûrbe az amerikai ûrhajósok. Kvázi az Orion-Ares párossal ez is valósult (volna) meg 2000 után...
A Szojuz hasznos terhelése meglehetõsen minimális, és alapvetõen nem arra készült, hogy ûrsétát szolgáljon ki. Szóval ez az opció meglehetõsen esélytelen lett volna. Az ûrrepülõgépen kívül más, létrehozott ûrjármû nincs, amely erre képes lett volna. A korábban már említett "ûrtargonca" (space tug) mondjuk alkalmas lett volna erre, de az nem valósult meg.
Nekem azért az orosz Buran ûrrepülõgép is nagyon tetszett. Kár, hogy olyan szomorú sorsra jutott... :S
A Hubble javítása elvben nem lett volna lehetséges úgy, hogy felküldenek egy Szojuzt legénységgel és teherûrhajót ugyanazon pályára és ott legózzák fent össze? Persze az STS-hez képest valszeg irgalmatlan nehéz lett volna a mûvelet. (A robotkarra szükség volt akkor?)
Azért érdekes ez a cikksorozat, mert megmutatja, hogy egy ragyogó ötletbõl, az elhivatottságból, mérnökök, tudósok, technikusok, asztronauták fáradtságos munkájával, hogy teremtettek meg egy "fehér elefántot". Remélem ezzel senkinek nem lõttem le a poént a cikksorozat végérõl.
Bár én mindig úgy olvasom ezeket a cikkeket, hogy hátha más lesz a vége.:)
Érdekes kérdés, hogy hasznos volt-e az ûrrepülõ program? Pl. vannak-e olyan részek, amiket felhasználtak máshol?
Technológiai szinten is mindenképpen elõrelépés volt, az SSME kifejlesztése például komoly elõrelépés volt a folyékony rakétahajtómûvek terén. Amit nem lehet így összeszerûsíteni, az inkább a tapasztalat. Az ûrrepülõgép volt (és egy ideig lesz is még) a legnagyobb személyzettel ellátott ûrhajó, nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztek vele, és nélküle például a Hubble ûrteleszkóp kis túlzással egy egymilliárd dolláros ûrszemét lett volna mikor pályára állítják. Hogy megérte-e a befektetést? Ha õszinték akarunk lenni, akkor valószínûleg erre a korrekt válasz az, hogy nem. Hogy hasznos volt-e az ûrrepülõgép? Erre a kérdésre az egyértelmû válasz az, hogy igen, az.
Pl. a visszatérõ modulok milyen pajzsot használnak ma?
Elégõ tipusút, mint a PICA és PICA-X. A Venture Star esetén fémes "heat sink" típusú hõvédõ pajzsban gondolkodtak az 1990-es évek végén, mivel (a remények szerint) az valóban sokkal kevesebb karbantartást igényelne. Viszont ezekhez a döntésekhez az kellett, hogy kiderüljenek a szilikát alapú újrahasználható téglák hátrányai.
A kérdést ráadásul az is árnyalja, hogy az állam hajlamos arra, hogy egy drágább programot tovább vigyen pl. presztizs okokból.
Itt pont fordítva volt a helyzet az 1970-es években. Az állam inkább le akarta lõni a pénznyelõnek tekintett ûrsikló programot.
"Volt akkor valaki a NASA-nál akkor (80-ban), aki õszintén hitte azt, hogy az az indítási terv megvalósítható??? Mert akkorra már tudni lehetett, hogy az az eredetileg tervezett gyors felkészítés nem mûködik, sokkal nagyobb és sokrétûbb a gép karbantartás igénye, mint azt bármikor is tervezték..."
Ekkoriban úgy számolták, hogy 160 óra kell, amíg egy visszatérõ ûrsikló újra elindulhat. Egyszóval igen, reális lehet számukra ez az ütemterv. Legalábbis technikai szempontból.
Hogy ennyi útra valóban szükség van-e (lesz-e ennyi civil megrendelés például), az egy másik kérdés.
De igen, a NASA ennyire optimista volt 1980-ban. Nem tehetett mást. Ha ennél kevésbé ambíciózusan állnak a dologhoz, akkor rögtön átüt a szép képen a rideg valóság, miszerint az ûrrepülõgép program korántsem annyira gazdaságos és életképes, mint amennyire eredetileg gondolták. Ez pedig egyenes út lenne vissza a hagyományos egyszer használatos hordozórakétákhoz és ûrhajókhoz. A NASA számára pedig ez elfogadhatattlan volt, hiszen mindenképpen elõre akartak lépni. Hogy hogyan, arról majd késõbb lesz még szó. ;)
Rengeteg mindenrõl lehetne írni, de a felvetett témával kapcsolatban van egy olyan probléma hogy azoknak a beépített cuccoknak a jelentõs része titkosított, tehát konkrét forrásanyagot nem, csak pletykákat lehet róla találni, azokra meg nem szívesen építkeznék. ;)
Kiba jó cikk megint. Egy csomó érdekes info volt benne. Köszi és respect!
Ja megint megvan a kakukktojás: a fõoldalon a cikkhez kapcsolódó kiskép valami Szojúz (R-7) rakéta tojóját mutatja. Mi köze ennek a zürrepülõgéphez?
Respect - a pilótáknak, of course :)
Cifu, köszi a szokásos színvonalú cikket! Egyébként a Shuttle legkritikusabb pillanatai leszállás közben zajlanak, mint az a Columbia (RIP) esetében is megmutatkozott. Mégis, anélkül hogy lett volna második esélyük, ezek a skacok egyben lehozták a repülõ téglát mind a 117 (?) alkalommal, amikor erre sor kerülhetett. Egy elsõre botrányosan irracionálisnak tûnõ döntés (ne legyen rajta gázturbina) itt nagyban mûködött. Respect.
Ezt a cikksorozatot kötelezõvé tenném az ostoba álscifi tévés szappanoperák levetítése elõtt felolvasni vagy kiírni. :) A sok fiatal* akik arról álmodoznak hogy "az emberiségre hatalmas idõk várnak, ûr meghódítása, gazdagság, jólét" stb, biztos kicsit elgondolkodnának...
*jópár 40 éves körüli ismerõsöm is van ilyen...
Tetszik! (ez is :) )
Mondjuk az az 1979-es "viharvert" kép és az 1980-ban kiadott indítási terv kerülhetett volna egymás mellé is a cikkben, az igazán "ütõs" lenne...
Volt akkor valaki a NASA-nál akkor (80-ban), aki õszintén hitte azt, hogy az az indítási terv megvalósítható??? Mert akkorra már tudni lehetett, hogy az az eredetileg tervezett gyors felkészítés nem mûködik, sokkal nagyobb és sokrétûbb a gép karbantartás igénye, mint azt bármikor is tervezték...
Kiváló Czikk!!! Várom a folytatását! Köszönjük!
Cifu, az egyik tömeglapban olvastam ma az amcsi elnök limuzinjáról, tele van technikai érdekességekkel, egyszer majd írsz róla?