Az megmagyarázása még semmi különöset nem jelent. Ez cseppmodellben is benne van. Azaz hogy a felületen lévõ nukleonok kevesebb szomszédos nukleonhoz tudnak kötõdni (mivel a vonzó kölcsönhatás rövidtávú), ezért igyekeznek minél kisebb fajlagos felszínû alakba rendezõdni (ez sok nukleon esetén gömb, kevés esetén egy szabályos test csúcspontjaira illesztett gömbökhöz hasonlít). Ha mágneses viselkedést megmagyarázná, az már valami lenne. (természetesen ezt is sikerült a modern elméletekkel)
Ez tényleg egy tök jó elmélet. Csak egy baj van vele (nem számomra), hogy egy Egely-könyvben publikálták talán elõször részletesen. Na ettõl kezdve kb semmit nem ér (nem nekem).
Ua helyzet, mint a vízimajom-elmélettel. Aki kitalálta, vagy ahogy publikálta az ellenkezett a tudományos establishment érdekeivel.
Majd más Nóbeldíjat kap érte 100 év múlva, amikor ezt a csákót már rég mindenki elfelejti.
nemtudom, ez a sötét anyag kezd nekem nagyon gyanús lenni. Szerintem hatalmas facepalm lesz a vége, és rájönnek, hogy egyszerûen totál rosszul mérték a normál anyagot és az egész mizéria abbõl lett.
A jelenlegi elmeletek "nagyon" tevesek. A filozofalo kozmologusok mar-mar sztarok egy uj elmelet miatt, amirol kesobb persze kiderul, hogy koze sincs a valosaghoz, de az akkor mar nem szamit, a sztar az sztar marad.
"A tanulmány befejezésével kevesebbet tudunk a sötét anyagról, mint elõtte" az tanulmány
Valami nagyon nem okés ezzel a sötét anyag / energia dologgal.
Hasonló témán alapszik a "Mi a csudát tudunk mi a világról?" dokumentum film és a második része "Mi a csudát tudunk a nyúl üregérõl?". A Double Slit kísérlet megértése után érthetõbb a film.
"Másrészt ugye még rengeteg kérdés van, ami a részecskefizikához tartozik és amit a mai napig nem sikerült közel 100%-os pontossággal megválaszolni, pl az atommagok szerkezetét. Milyen szerkezetben vannak a protonok/neutronok, vagy is mi az az izotópokat megkülönböztetõ arányszám közvetlen oka, miért stabilak egyes izotópok, mások meg miért radioaktívak?"
Egy magyar fizikus pár éve erre adott egy jó magyarázatot a tévében. Annyira egyszerû és zseniális, mint a mengelejev periodusos rendszere.
A gyereke játszott azzal az ezeréves játékkal, amit szerintem már nem is kapni. Fekete és fehér golyók, amiket kis pálcikákkal lehettet egymáshoz rögzíteni. A fickónak az az ötlete támadt, hogy legyen a fekete a proton, a fehér a neutron. És megpróbálta kirakni belõlük a különbözü atomok izotópjait. Hogy melyikbõl mennyi van, és azok valyon hogyan helyezkedhetnek el egymáshoz képest.
A lényeg, hogy két egyforma részecske nem lehet szomszédos. A szabályosabb, geometriailag stabilabb konstrukciók voltak a stabil elemek, amik szemmel láthatóan sérülékenyebben, ha elgurítod, leejted, azok a rádioaktívak. A zseniális az volt benne, hogy ha fogtad azokat a magokat, amik valaminek a bomlásából keletkeznek, pont megkaptad azt az elemet, amibõl lebomlottak.
Ha pedig valóban létezik olyasmi, hogy halálutáni élet, akkor gyakorlatilag igaz is.
Persze a Mátrix is ilyesmirõl szól, meg egy csomó alkotás. Valahol Platón barlanghasonlatáig lehet visszamenni, hogy kinek volt ilyen ötlete.
A buddhizmus lényege is ilyesmi. A világ egyfajta álca, maya, az emberek szenvedését, negatív érzéseit pedig az okozza, hogy túlságosan kötõdnek a világ valamely eleméhez, mint amikor azon filózol egész nap, hogy vajon mi lesz Berényimikivel a Barátokközöttben.
Ha feltesszük, hogy tényleg igaz és egy "videojáték" részesei vagyunk "csak". Az felvet egy csomó erkölcsi kérdést. Pl. mennyire komoly ez az egész? Vajon nem-e azért vagyunk itt, nem-e az adja a legfõbb leckét, hogy mikor jövünk rá, hogy semennyire? Esetleg épp hogy nem a "rossz", hanem a komolyság, a gondolati ridegség az-e, aminek elhárítását meg kell tanulnunk?...
******************* Erre szokták a következõ példát hozni: "Képzelj el egy két dimenziós világot. Egy papír lapján például. Ott élnek rajta a kétdimenziós emberkék, a lap síkjában mozogva. Ekkor te, 3 dimenziós ember szépen a kezeddel átnyúlsz a lapon, majd visszahúzod a kezed. Mit látnak a két dimenziós emberkék? A semmibõl megjelenik egy pont. Elkezd növekedni, majd aztán szépen elfogy, újra pont lesz majd eltûnik a semmibe... Hová tûnt?:)" ***********************
Ennek azért nincs értelme, mert nincs a három térdimenzión kívûl más olyan térdimenzió, aminek lenne kézzelfogható kiterjedése. A húrelmélet szerint is a többi térdimenzió kvantuumméretekben önmagába van feltekeredve. Míg ebben a három térdimenzióban szabadon tudsz mozogni, addig a többi dimenzió nem alkot egybefüggõ teret, hanem apró hurkokkéntjelennek meg a tében, tehát gyakorlatilag végtelennyi kis univerzumra szakadtak. A húrelmélet szerint ezek az apró hurkok az elemi részecskék tulajdonságai. Tömeg, töltés, spin, stb. Az elemi részecskék sem mozognak, hanem ezek a hurkok adogatják tovább a szomszédos hurkoknak a kvantumtulajdonságokat. E szerint egy részecske sem anyag, hanem csak rezgések (hullámok), amik terjednek a térben azt az illúziót keltve, hogy mozog az anyag.
Ha valamijen erõ, technológia képes lenne egybefüggõvé tenni a többi térdimenziót, akkor a térnek azon a részén az anyagi világ összeomlana, megszûnne létezni.
De gondolj bele, hogy a gravitációs, az elektromos, a gyenge kölcsönhatás a távolság négyzetével arányosan csökken. Ez azért van, mert az "erõvonalak" egy gömbfelszínen terülnek el, tehát kifejezetten háromdimenzióban terjednek. Ha lenne egybefõggõ 3-nál több n-dimenziós tér, akkor n-1-en lenne a távolsággal arányos csökkenése a kölcsönhatásnak. Mert mondjuk egy 4 dimenziós gömbnek a "felszíne" a sugárral köbarányos lenne. De a kölcsönhatásoknál négyzetes arányosságot tapasztalunk. Pontosabban négyzetesen fordítottat. Az erõs kölcsönhatásnál (kvarkok közötti) meg a távolsággal nem fordítottan arányos, de ott is négyzetes.
Szóval nagyon úgy néz ki, hogy a három dimenzión kívúl, ha elindulsz egy dimenzióba, akkor elemi részecskének kell lenned, de nem fogsz sehova jutni akkor sem, mert saját magadba tész vissza, mert azoknak a dimenzióknak a mérete kábé akkora, mint a tér legkisebb építõeleme. És hogy létezünk, meg anyagnak nevezhetjük azt, ami körül vesz minket, annak köszönhetõ, hogy a három térdimenzión kívûl a többi mind önmagába zuhanva nem egybefüggõ, hanem végtelen sok részre szakadt.
De a szabad részecske elõbb utóbb kölcsönhatásba lép egy kötöttel és akkor már megint bejön a képbe a kvantumosság.
Másrészt ugye még rengeteg kérdés van, ami a részecskefizikához tartozik és amit a mai napig nem sikerült közel 100%-os pontossággal megválaszolni, pl az atommagok szerkezetét. Milyen szerkezetben vannak a protonok/neutronok, vagy is mi az az izotópokat megkülönböztetõ arányszám közvetlen oka, miért stabilak egyes izotópok, mások meg miért radioaktívak?
Szerintem a klingonok közös oldatba buborékoltatnak a kardassziaiakkal, és ez olyan mértékû flettyenést eredményez az eseményhorizonton, hogy ha pukizol egyet a sztratoszférában, az gravitációs szingularitást hoz létre az Alpha Centauri felszínén, ettõl beindulnak tömegrelék, a reaperek meg elindulnak a Tejút irányába a sötét ûrbõl.
A mi rövidke életünkhöz képest világegyetemünk öreg. De az is csak egy hozzánk képeset bazi nagy kölök által kilõtt szilveszteri rakétában lévõ robbanóanyag egy szemcséje, ami számára csak egy pillanat mûve. Aztán univezumunk, mint egy hulló szikra, ráesik egy bazinagy falevélre, ami meggyullad, mi meg el fogunk égni a számunkra öröknek tünõ tûzben. Ez van srácok. De nyugi, ezt úgy sem fogjuk megérni. Nincs itt sötét anyag. Csak imádkozni kell hogy idõben jöjjenek a bazinagy tûzoltók.
... s Isten mondá megteremtem a setét anyagot azoknak kik kételkednek az igazságban, utána elûzöm belõlük a setét energiát ...
megérteni. ... ez lemaradt..... :-)
Na igen, ezt a példát már hallottam egypárszor. De azért mégis foglalkozzunk csak egy kicsit vele. A kétdimenziós emberkék valóban nem érzékelnék a harmadik dimenzióban lévõ dolgokat. Ha tehát nem három, hanem több dimenzió van, ami a mi "kis" 3D világunkkal van "összefonódva", akkor mi az azokban a dimenziókban lévõ anyagot úgy érzékeljük maximum, mint mindenen áthatoló sötét anyagot és sötét energiát..... Úgy-hogy kezdhetünk gondolkozni egy olyan eljáráson, ami a 3D-tõl több dimenzió érzékelését, mérését, fizikáját, stb.-jét segíti.
Mert a mai tudósok - fizikusok, csillagászok stb. már csak modelleket képesek alkotni. Einstein úgy érezte, hogy az univerzum megérthetõ, és leírható képletek segítségével. Úgy tûnik mégsem, túl sok olyan dolog van, amit a mai modellekkel nem tudunk megmagyarázni. Újabb, jobb modellek kellenének szerintem (ha már csak modelleket vagyunk képesek alkotni).
"sg-sek": valaki tudja, mi a bizonyítéka annak, hogy a világegyetem, egyetlen pontból robbant fel és jött létre? Kicsit úgy érzem, mintha a tudósaink irtóznának a gondolattól, hogy több helyen jött létre. És akkor még a kvantumfluktuáció fogalmának bevezetése sem lenne szükséges, és szerintem a sötét energia létezése sem lenne szükségszerû. Ti mit gondoltok?
"A mai tudány kezd arra hasonlítani mintha megfigyelnénk egy autót és rájönnénk ha hátul füstöl akkor halad elõre."
Jah, és még a gõzt sem tudjuk a füsttõl megkülönböztetni, de mégis a tudósok állítják hogy ez most csak egy fényjelenség. :(
Na ez már vicc! A tudomány nem tud elõrehaladni úgy, hogy elõtte ne feltételeznénk valamit biztosan. Amikor már ez a láncolat túl hosszú, akkor születnek igazán nagy baromságok.
A mai tudány kezd arra hasonlítani mintha megfigyelnénk egy autót és rájönnénk ha hátul füstöl akkor halad elõre. Na de mitõl van hangja? Hmm bizonyára létezik benne egy 'láthatatlan' hangrészecske (és legyen a neve soundtrino), ami a FÜSTÖLÉS hatására rezgeti a levegõt!
Az egészet így kezdtem, olvass vissza ha nem hiszed;
"Egy elvont agyament ötlet: ... Persze nem hiszem hogy így van, csak így kávé elõtt bevillant egy ilyen gondolat."
Azért örülök hogy valamilyen szinten gondolatébresztõ lehetett kicsit. Nagyon más: nézzétek meg a 13. emelet címû filmet, kb. arról szól amit mondtam. Nekem is ajánlották. :)
...képzeld ma odamentem a tévéhez, és kiderült hogy a Fekete Pákó nem valódi, eddig nem is sejtettem..ne legyetek már ennyire gyerekek az észlelt világ mindenképpen létezik valamiyen formában, megengedem hogy csak a fejedben, ettõl még a törvényei fennálnak és kutathatóak ,tudom most nézted a mátrixot( nem nézem ki belöled hogy Descartes-ot olvastál) és azt hiszed ettöl szarod a spanyolviaszt ...hagyjuk hülye kamaszok.....
Szerintem inkább az a helyzet, hogy egy eddig fel nem fedett kölcsönhatás van a háttérben. Egy lehetõség például az, hogy nem csak a tömeg, hanem a forgó mozgás is gravitál. (nem keringésre, hanem forgásra gondolok) Ez még ellent sem mondana az eisteni modellnek, hiszen ami forog, az felcsavarhatja a teret, mint a tömeg. Sõt, maga a tömeg is a pontszerû részecskék forgása lenne. Így nagyban a csillagok, pulzárok, és minden égitest ami forog, helyettesítené vonzóhatásban azt az anyagot, amit nagyítóval keresnek.
Vagy egy teljesen más jelenség. Természetes, ha van egy jelenség, amit nem ismerünk, akkor az nem szerepel az egyenletekben, és torzítja a modellt.
Én inkább ismeretlen kölcsönhatást keresnék, mint ismeretlen anyagot.
Abból, hogy nem tudunk mindent a naprendszerrõl, nem következik, hogy semmit se tudhatunk a galaxisról.
Semmi köze a kászhoz. Egyszer véletlenszerû eseményekrõl van szó. Csak sokan nagyon szeretnek ráaggatni egyes jelenségekre mindenféle szavakat. Mérni nagyon pontosan tudják a mûhold paramétereit, a légkör állapotát elõre megjosolni viszont több, mint vicces. Mivel a visszatérés meg attól függ...
Látszik, mennyire érted a cikket. A szerinted kukázandó elméletek minden másodpercben több milliárd olyan jelenséget írnak le amik tényleg az elmélet által jósoltan viselkednek (pl elektronok mozgása a géped procijában, elektromágneses hullámok). Amirõl a cikkben írnak, az egyetlen problémája a fizikának.
Te is a bulvárújságok címlapjáról mûvelõdsz?:) A sötét energia fogalmával nem magyaráznak a tudósok semmit, a sötét energia maga a kérdés, amit próbálnak megmagyarázni valós elméletekkel.És kukáznak is ki régebbi elméleteket, ne aggódj. Más kérdés, hogy a relativitás nem elmélet, hanem bizonyított tény, szóval azt kikukázni nem lehet csak azért mert ezt nem tudjuk pusztán a relativitással megmagyarázni.
Erre szokták a következõ példát hozni: Képzelj el egy két dimenziós világot. Egy papír lapján például. Ott élnek rajta a kétdimenziós emberkék, a lap síkjában mozogva. Ekkor te, 3 dimenziós ember szépen a kezeddel átnyúlsz a lapon, majd visszahúzod a kezed. Mit látnak a két dimenziós emberkék? A semmibõl megjelenik egy pont. Elkezd növekedni, majd aztán szépen elfogy, újra pont lesz majd eltûnik a semmibe... Hová tûnt?:)
A politikusok, bocsi tudósok ahelyett, hogy azt mondanák elnézést kérünk az égen megfigyelhetõ objektumok másként viselkednek mint amit a relativitás és egyéb pieszdesztára emelt elmeléteink mondanak. Így ahelyett hogy kukáznánk õket, bevezetjük a sötét anyag/energia fogalmát, de hívhatjátok Télapó, Kisnyúl, akármi erõnek is. Ezzel a meglévõ elméleteinket megpróbáljuk örök érvényûvé tenni, hiszen sötét/kisnyúl/télpó komponensekkel bármit tudunk igazolni és annak ellenkezõjét, ha úgy hozzák a mérések.
"ezért" helyett "azért"
A felületen lakunk, az idõ balról jobbra halad. t1 után szeparált lesz a tér egy része, aztán egy idõ után összezsugorodik és eltûnik. Ez fizikailag elég nagy marhaságnak hangzik (áltrellel biztos könnyen belátható), de ezért érdekes.
Egy homokvár egy stabil rendszert alkot. De instabil rendszer esetén már az apró részek egyenként is kihatással vannak a végeredményre. Azaz ha a homokvár az összedõlés határán van, akkor egyetlen részecske (nem megjósolható) mozgása is eldöntheti hogy összedõljön vagy álljon...
A newtoni fizika nagy sebességnél/tömegnél érvénytelenné válik, képbe jön a relativitás elmélet (ami a newtoni kiterjesztése). Vajon hol van a határ, ahol a relativitáselmélet érvényét veszti, és egy új, még átfogóbb elmélet lesz érvényes rá (aminek természetesen része a relativitás is, ahogy annak is része a newtoni)?
Állítólag a húrelméletekbõl speciális esetként kihozható az áltrel.
A gond éppen ez, hogy "mindent":) Az energia valami univerzális dolognak tûnik, ami könnyen kifejezhetõ akár a tömegben is.
A többi kölcsönhatás viszont arról szól, hogy a kulönbözö töltések nem konvertálhatók át korlátlanul egymásba, plusz vannak szimmetria sértések.
A fizikában mind a tömeg, mind az energia egy univerzális zérótól végtelenbe tartó és értelmezhetõ, bármilyen kis felbontásban, kvantumban meghatározható töltésként mûködik. Ez azonban semmilyenm más töltésre nem igaz. Akkor erre miért? Szerintem erre sem! Csak még nem tudjuk a szabályokat, de hülyeség úgy tenni, mintha nem is lennének.
Sokat filóztam azon, hogy mi a megoldás a káoszmodellek elõrejelzési problematikájára. És arra jutottam, hogy az emberi agy ugyan alacsonyabb szinten dolgozik ilyen modellek önmagukban futtatásával, de a modelleket azért futtatja, hogy mintázatokat keressen. Az emberi agy sokkal inkább mintázatok keresésére, mint natúr matematikai modellek futtatására van kitalálva, bár erre is képes, lásd fejlett matematikai képességû autisták. Sõt a világ maga is így mûködik. A homokvár több mint a homokszemcsék összessége. Habár a homokszemcsék mozgását a káoszelmélet leírja, de a homokvár mint egy bonyolult mintázat, rendszert is alkot. A rendszerek tehát valami képpen különleges mintázatok, olyan mintázatok, amelyek esetenként soxor ismétlõdnek, sõt legfejlettebb formában önmagukat reprodukálják.
Abból az egyszeresen összefüggõ téridõ-tartományból, amiben mi élünk. Az eseményhorizont létrejötte elõtt az anyagcsomó egy belsõ pontját össze lehet kötni bármely más ponttal világvonal segítségével. Viszont az eseményhorizont létrejöttekor ez a tulajdonság ez megszûnik (az én elképzelésem szerint). Ez nem egy folytonos változás, hanem pillanatszerû.
Igen valszeg ez a sötétenergia/anyag mizéria is ennek a határnak a jele. A newtoni mozgástörvényeket is lehet a végtelenbe extrapolálni, mint ahogy pl a szingularitással a relativitás elmélet a végtelenségig torzítja a téridõt. De ahogy nincs végtelen sebesség, csak max fénysebesség (legalább is úgy tûnik), lehet, hogy a téridõ sem olyan szabadon deformálható, mint amit a relativitás elmélet megenged.
Ha a téridõ elkezd "rideggé válni" az egyfajta erõként nyilvánul meg. Feltehetjük, hogy a téridõ csak egy határig deformálható, az ebbe befektetett nagyobb energia meg valahogy visszaverõdik. A galaxisok, kvazárok, szupenova maradványok közepén is egy fekete lyukat tételeznek fel, amibe nem tud akadálytalanul belehullani az anyag. Hanem felygorsul, ütközik, és energiát sugároz kifele. Mi van, ha ez nem pusztán azért van, mert az akkréciós korongnak vannak bizonyos tulajdonságai, korlátai. Ha a téridõ maga "dobja vissza" az anyagot ilyenkor, akkor minimális eltérést fogunk látni a jelenlegi modellekhez képest. De valami minimálisat fogunk, feltéve ha nem siklunk el fölötte.
Igen, de ezt én is írtam:) A tõzsdei példában ki lehet számolni hogy most emelkedni vagy esni fog az árfolyam hosszabb távon(valamilyen pontossággal persze), de hogy az adott napon épp emelkedni vagy esni fog, azt szinte lehetetlen.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy attól hogy nem tudja pontosan megjósolni a káosz modell a valóságot, attól az a modell még lehet jó! A káoszrendszerekben ugye a pillangó-hatás miatt, meg a kezdeti feltételek mérési pontossága/pontatlansága miatt ugye hasonló kezdõfeltételeknél is tök más végállapot jöhet ki. Ez nem olyan, mint a perturbációszámítás, ahol a zavaral összemérhetõ nagyságú a számított állapotban megjelenõ eltérés, bizonytalanság. Pl. a jelenlegi kvantummechanika alapja is a perturbációszámítás, vajon mi lett volna, hol tartanánk, ha a komplex dinamikus rendszerek matematikai apparátusát használják fel ehhez jó 100 éve!?
és hát igen, valszeg a relativitással is ugyanez lesz, kérdés, hogy képesek leszünk-e ennek vizsgálatára...
bár végül is a gravitáció okozta tértorzulást Einstein elõtt is észlelhetõ lett volna, asszem nem kell hozzá olyan pontos távcsõ meg egyéb, bár nem értek hozzá (arra gondolok amikor a Nap mellett egy csillag nem pont ott jelenik meg ahol kéne, az egyik elsõ kísérleti bizonyítása volt a tértorzításnak)
A newtoni fizika nagy sebességnél/tömegnél érvénytelenné válik, képbe jön a relativitás elmélet (ami a newtoni kiterjesztése). Vajon hol van a határ, ahol a relativitáselmélet érvényét veszti, és egy új, még átfogóbb elmélet lesz érvényes rá (aminek természetesen része a relativitás is, ahogy annak is része a newtoni)?
"Szerintem az egész fekete lyukas történet furcsa. Mármint ha létrejön egy fekete lyuk, akkor megváltozik a téridõ topológiája, vagy nem? (kizárjuk a térbõl az eseményhorizonton túli tartományt)."
Elvileg, mivel a tér szerkezet változása akár fénysebességet meghaladó módon is terjedhet nem zárjuk ki a az eseményhorizonton túl esõ részeket. Ezenkívül ott van még a Hawking-sugárzás is, ami az eseményhorizont közelében párkeltéssel keletkezõ részecskékbõl jön. Engem inkább az zavar a feketelyukas sztoriban, ami a relativitáselméletben is, hogy alapesetben az anyagnak egyetlen tulajdonságát veszi figyelembe a tömegét és slussz. Túl egyszerû, mondhatni primitív szemlélet. Aztán ugye hogy elõhozzam megint iszonyatosan nagy gáz vagy 100 éve már, hogy a relativitás elméletnek, a gravitációnak nincs részecskefizikai háttere ezért aztán alapvetõen nem "kompatibilis" szinte semmi mással a fizikában. Ha jön a tömeg, akkor be lehet persze rakni a relativitáselméletbõl adódó képleteket, de ha pl van olyan folyamat, amikor a tömeg átalakulhat más töltéssé akkor csak széttárjuk a kezünket, hogy ez meg milyen anna-mária, akarom mondani anomália. Pedig így lehetne mondjuk elektromos hajtású antigravitációs hajtómûvet csinálni. Mármint ha lennének ilyen elméleteink.
A tõzsde szabályosságáról annyit, hogy egyes kollegáim tizenx éve programot írtak, ami az árfolyam múltbéli hullámzása alapján megjósolta hogy növekedni, vagy csökkenni fog az árfolyam, és ez alapján daytradeltek. És egész jó kis mellékest hoztak össze belõle. Amire automatát lehet gyártani abban pedig kell, hogy legyen szabályosság...
Ui.: Sajna abban a 10 éves mintában amire alapozták a mûködését nem volt válság, így az orosz válságra sem tudott jól reagálni, és elvitte a profit nagyrészét...
"Majd késõbb végigolvasom, de ezt nem kellett volna! Tõzsdei árfolyamokat szimulálni a manipulátorok mûködésén múlik, semmi köze semmiféle szabályokhoz. Ilyet azért tényleg ne jelents ki, nagyon leviszed a színvonalat."
De csipkelõdõs kedvébe teccik lenni. Bíztatlak azért, hogy csak írd be a gúgliba, hogy "káoszelmélet tõzsde" aztán olvasd el az elsõ 10 találaltot, csak hogy képbegyere. Nem szégyen ez, én is így szoktam, ha valamirõl nem tudok semmit. Tudod, csak azért hogy ne vigyem le túlzottan egy topik színvonalát, ha érted mire célzok! ;D
Megjegyzés a cikk írójának: "A legtöbb csillagász szerint ez a sötét anyag "hideg", vagyis lassan mozgó egzotikus részecskékbõl tevõdik össze ... "
A legtöbb csillagász teljesen hétköznapi anyagra, pl.: kompakt csillagokra, gázfelhõkre gondol. A legtöbb részecskefizikusra viszont stimmel az állítás. ;)
u.i.: látom megérkeztek azok, akik tudni vélik az igazságot.
HA csak a téridõben mozog. De egy feketelyuk esetén vajon hány dimenzióban mozog a pont? Lehet a mi téridõnkben úgy tûnik, mintha kiszakadt volna a pont, de egy magasabban mégis teljesen folytonos marad.
Ha azt húzod arrébb, akkor csak a görbület változik. Ha a terítõn, mint 2D-s térben mozogsz (és folytonosan transzformáljuk), azt érzed, hogy változik a gravitációs tér, meg mozognak körülötted a csillagok. Ez totál megengedhetõ.
Ezt nem teljesen értem. Ha egy pontot mozgatunk csak arrébb, az annyit tesz, hogy egy nem folytonos transzformációt hajtunk végre a téren. Ennek semmi értelmét nem látom.
Képzeld el azt, hogy van egy szobád. Ismered minden ponton a hõmérsékletet (ez egy valós skalártér, a részecskéket is terekkel írjuk le). Egyszer csak megjelenik benne egy doboz 0 másodperc alatt és elszeparálja a belsejét a külsõ tértõl. Pontosabban a dobozt nem is látod, csak annyit, hogy furák lettek a fényutak a szobád közepén és kisebb lett a térfogata. A 0 másodperc azért nulla, mert (egy topológiai változás esetén) nem beszélhetünk folytonos változásról. Egy tartomány vagy része a másiknak, vagy nem.
A lényeg az, hogy a tény egy olyan dolog, amibõl egyáltalán ki lehet indulni. Valami nagyon alap dolgokat el KELL fogadnod ténynek, hogy abból elindulhass valamerre. Ez még abban az esetben is így van, ha az a tény gyenge lábakon áll, de a galaxisok léte eléggé erõs lábakon áll:)
Még 1x megkérdezem, mi van akkor ha csak egy falra vetített képet látok? Most így milliárd fényév távolságból tudunk mást tenni, mint kutatni, elméleteket gyártani és próbálni bizonyítani????????? Amit mondasz annak egész egyszerûen nincs értelme, egy lépéssel sem mozdít elõre semmit.
Nem állított senki tényeket ebben a cikkban, hanem elméleteket.
De amúgy jó lenne, ha egy szótárban megnéznéd a tény szó jelentését, mert a te felfogásoddal tény nem létezik. Te is csak néhány komment vagy nekem, szóval nem létezel:) Szóval semmi sem tény. Akkor ha nem tény, akkor hogy hívjuk azon dolgokat, feltételezéseket, amiket alapfeltevésnek fogadunk el, és rá építjük a többi elméletet?
"A tudományban a tényt a fenti (neopozitivista felfogást tükrözõ) definíciónál tágabb értelemben használják: tény a tudományos kísérlettel, kutatással alátámasztott, és a közösség által elfogadott adat. Az utóbbi kitétel magyarázza, hogy a tudományos életben (idõben, térben) is változik, milyen állításokat tartunk (tartanak) tényszerûnek és milyeneket nem: amit ma tényként fogadunk el, arról a jövõben sokszor kiderül, hogy mégsem az."
„A tény önmagában semmi. Csak a hozzá fûzõdõ gondolat miatt értékes, vagy az általa szolgáltatott bizonyíték miatt.”
"Szerintem te sem vagy valóság. Vagy csak egy idegesítõ spambot."
Elszállt az agyam, vagy csak a kávé nem hatott, de nem vagyok spambot. Nem kell olvasnod ha nem tetszik, fõleg nem válaszolni. Ha spammert akarsz látni figyeld molnibalage kommentjeit az atomerõmûves kommenteknél. :)
Ha egy síkból kivesszük egyetlen pontját, már azzal megváltoztatjuk a topológiáját (mert nem tudunk már minden zárt görbét egymásba vinni). A topológia változása a fizikát is megváltoztatja.
"Okés, de még mindig azt kérdezem, hogy akkor mit tegyünk? Üljünk karbatett kézzel? Várom a javaslatod, ami jobb mint a mostani tudományé."
Nem, semmiképpen, csak nem kellene tényeket közölni ha még azt sem tudjuk létezik avagy nem. Olyan hangulatot kelt ez bennem mint amikor azt állították hogy lapos a Föld.
A galaxisok mozgását is elõre tudjuk jelezni bizonyos mértékig. Miért is nem tudás ez???"
Tudod hogy te egy fényt látsz csak? Honnan tudod hogy nem csak egy "falra" kivetített képet látsz? Még azt sem tudták a tudósok indokolni a naprendszer határának elérése után miért kezdett furcsán viselkedni az ominózus ûrszonda...
"megváltozik a topológia" és "kidob egy tartományt" között azért van egy kis különbség. De tovább nem megyek, nem vagyok fizikus, csak lelkes érdeklõdõ:)
"Ha mondjuk igazad van, és semmi sem valóság ami odakint van, azt egy módon tudhatjuk meg, ha megvizsgáljuk azokat. És most a tudósok épp ezt teszik."
A probléma ezzel az, hogy azt sem tudjuk (feltételezés van de nem tudjuk) hogy éppen egy virtuális sisakon keresztül nézzük a dolgokat vagy tényleg valóság.
És ezt hogyan lehet értelmezni? Nem tudom elképzelni azt, hogy a téridõ (amin értelmezve vannak részecsketerek) az idõfejlõdés során kidob magából tartományokat.
"Pedig épp a manipulátorok miatt lesz érvényes rá a káoszelmélet:) Mert egy idióta manipulátor is a lánchatás miatt akár óriási kilengéseket is okozhat. Ezért hosszabb távon képtelenség megjósolni mi lesz. Trendeket fel lehet állítani, de hogy adott napon mi lesz az árfolyam, lehetetlen.
A mûholdnál is a trend megvan, hogy hétvégén lezuhan, de hogy az adott napon belül pontosan hol, na azt nem tudják, amíg légkörbe nem lép."
Ha létezne mûködõ algoritmus akkor erre akkor nem lenne válságban a világ.
Trend? Jó szó arra amikor a galaxisokról, sötét anyagról meg ilyenekrõl beszélünk. Lehet be is jöhet, de ez ettõl még nem tudomány. Nem tudás.
Hát rendben, nézzük a példádat. Ha látsz egy fegyvert, akkor ezek szerint nem tudhatod, hogy játék, vagy igazi fegyver. Mit teszel, hátradõlsz, és azt mondod nem tudod mi az, vagy odamész és megvizsgálod? Én ez utóbbira szavazok. Ha mondjuk igazad van, és semmi sem valóság ami odakint van, azt egy módon tudhatjuk meg, ha megvizsgáljuk azokat. És most a tudósok épp ezt teszik. Vagy tudsz jobb módot?:)
A feketelyukkal is úgy lehetnek, mint az õsrobbanással. Mindig egyre közelebb jutnak a középpontjához, de a legeslegmélyét szinte lehetetlen megismerni... A téridõ topológiája az megváltozik, az szinte biztos.