"Képzelj el egy két dimenziós világot. Egy papír lapján például. Ott élnek rajta a kétdimenziós emberkék, a lap síkjában mozogva. Ekkor te, 3 dimenziós ember szépen a kezeddel átnyúlsz a lapon, majd visszahúzod a kezed. Mit látnak a két dimenziós emberkék?
A semmibõl megjelenik egy pont. Elkezd növekedni, majd aztán szépen elfogy, újra pont lesz majd eltûnik a semmibe... Hová tûnt?:)"
***********************
Ennek azért nincs értelme, mert nincs a három térdimenzión kívûl más olyan térdimenzió, aminek lenne kézzelfogható kiterjedése. A húrelmélet szerint is a többi térdimenzió kvantuumméretekben önmagába van feltekeredve. Míg ebben a három térdimenzióban szabadon tudsz mozogni, addig a többi dimenzió nem alkot egybefüggõ teret, hanem apró hurkokkéntjelennek meg a tében, tehát gyakorlatilag végtelennyi kis univerzumra szakadtak. A húrelmélet szerint ezek az apró hurkok az elemi részecskék tulajdonságai. Tömeg, töltés, spin, stb. Az elemi részecskék sem mozognak, hanem ezek a hurkok adogatják tovább a szomszédos hurkoknak a kvantumtulajdonságokat. E szerint egy részecske sem anyag, hanem csak rezgések (hullámok), amik terjednek a térben azt az illúziót keltve, hogy mozog az anyag.
Ha valamijen erõ, technológia képes lenne egybefüggõvé tenni a többi térdimenziót, akkor a térnek azon a részén az anyagi világ összeomlana, megszûnne létezni.
De gondolj bele, hogy a gravitációs, az elektromos, a gyenge kölcsönhatás a távolság négyzetével arányosan csökken. Ez azért van, mert az "erõvonalak" egy gömbfelszínen terülnek el, tehát kifejezetten háromdimenzióban terjednek. Ha lenne egybefõggõ 3-nál több n-dimenziós tér, akkor n-1-en lenne a távolsággal arányos csökkenése a kölcsönhatásnak. Mert mondjuk egy 4 dimenziós gömbnek a "felszíne" a sugárral köbarányos lenne. De a kölcsönhatásoknál négyzetes arányosságot tapasztalunk. Pontosabban négyzetesen fordítottat. Az erõs kölcsönhatásnál (kvarkok közötti) meg a távolsággal nem fordítottan arányos, de ott is négyzetes.
Szóval nagyon úgy néz ki, hogy a három dimenzión kívúl, ha elindulsz egy dimenzióba, akkor elemi részecskének kell lenned, de nem fogsz sehova jutni akkor sem, mert saját magadba tész vissza, mert azoknak a dimenzióknak a mérete kábé akkora, mint a tér legkisebb építõeleme. És hogy létezünk, meg anyagnak nevezhetjük azt, ami körül vesz minket, annak köszönhetõ, hogy a három térdimenzión kívûl a többi mind önmagába zuhanva nem egybefüggõ, hanem végtelen sok részre szakadt.