A morális döntéseket illetõen (illetve vegyük csak a párbeszédek során választhatõ válaszokat) tökéletesen igazad van, de csak az elsõ részre vonatkozóan. Ott a kommunikáció tényleg annyi volt hogy seggnyalás=paragon, mennyanyádba=renegade azzal jóccakát... Morális döntésre pedig egyáltalán nem emlékszem (illetve de, a legvégén a szenátussal kapcsolatban)
Ellenben a második részben egyrészt valami hihetetlenül sokat finomodtak a párbeszédek (sokszor nem is tudtam eldönteni melyik válaszom lesz paragon, melyik renegade), ami pedig a morális döntéseket illeti, hát... Neked könnyû volt eldönteni, Garrus lõjön-e vagy sem? Hogy jogos volt-e a genocidium? Hogy megsemmisíted az ellenséged vagy "csak" átmosod az agyát hogy késõbb felhasználhasd? Ezek mind olyan döntések voltak amiknél nem volt "tisztán" jó vagy rossz választás, mindegyiknek megvoltak az elõnyei és a hátrányai, és pontosan ettõl volt olyan zseniális a játék, mert az ember folyamatosan rágódott és tépelõdött hogy az emberiséget szolgálja, vagy a saját lelki üdvét? Tényleg megér bármi árat az emberiség (a civilizáció, a galaxis, stb.) fennmaradása? Meddig szentesíti a cél az eszközt? Na ezek voltak azok a pillanatok amiket nem nagyon találtam meg az elsõ részben... Igazad van abban, hogy a mnásodik rész gyakorlatilag semmit nem tett hozzá a fõsztorihoz, és ez hatalmas negatívum. Ámde amit cserébe kaptam, az bõven kárpótolt ezért a hiányosságért. Egyébként azt mondom hogy minden a harmadik részben dõl majd el, merre viszik tovább az irány, beszélni kell majd, lõni vagy dönteni sokat...
Igen klisés egy darabig, de szerintem a végére nem sokan számítottak. A morális döntések meg. Vagy egy utolsó legalja büdös bunkóként viselkedsz, vagy maga vagy a megtestesült kisangyal. Nincs átmenet a kettõ között, pedig valahol ott lenne reális. Ha nagyjából a kettõ között vagy, nem szerzel elég pontot, hogy a konfliktusokat meg tudd oldani...
Hát a fene tudja, de nálam a ME2 karakter-sztorijai és a kapcsolódó párbeszédek/morális döntések simán kenterbe verték a teljes (eddigi) Mass Effect fõsztorit (ami valljuk be azért nem annyira nagy szám a szokásos "jön-az-übergonosz-és-seggbetelefonál-mindenkit-a-csápjaival" klisétörténetével).
Persze ízlések és pofonok, nyilván olyan is van aki úgy van vele hogy "király a játék csak unom hogy rohadt sok felesleges dumát kell elnyomkodnom hogy jöjjön a következõ lövõs rész! Remélem a háromba' maj má ki lehet kapcsolni a párbeszédeket a fenébe!" :D
Nézzük csak. Elsõ részben még a Citadella legelsõ részén megtalálod Garrust, Talit és Wrexet. A legelsõ pályán automatikusan belebotlasz Ashley-be. Aztán még egy küldetés és megvan Liara is. Három küldetés alatt meg van az egész csapat, és ott nem az a fõ feladat,hogy verekedd át magad nyolcszáz ellenségen, hogy beszélhess valakivel és felbéreld.
Második rész meg. Minden csapattagra külön küldetés van, kivéve a DLC karakterekre meg Jacobot és Mirandát kapod magad mellé. A csapattagok gyûjtögetése nem szabadna fõ cselekményszál legyen. A reaperek elleni harc, az a fõ cselekményszál. Freedom's progress, Horizon, Kollektor hajó, Reaper IFF, Suicide mission körülbelül ezek amik valamit is visznek elõre a fõ cselekményszálon.
Aztán van kismillió béreld fel a huszadik csapattagot küldetés meg a hozzájuk tartozó lojalitás küldetés, mindezt azért, hogy a csapattagjaid 90%-a kukázva legyen a harmadik részre, vagy egy rövid pár perces jelenetben felbukkanjon NPC-ként.
Azért megtévesztõ, mert a csapatépítés nem mellékküldetés, hanem a fõ cselekményszál szerves része. Sokkal inkább személyes történet, és kevésbé világmegmentõs. Ha a a játék aktív cselekvésén kívül (értsd: akciójelenetek) az ember odafigyel a párbeszédekre, és nem csak a két akciójelenetet elválasztó pihenõkét tekint rá, akkor válik ez a játék igazán élvezetessé.
A saját lányára vadászó anya drámája, Tali igazságtalan meghurcoltatása, az utolsó napjait élõ vérprofi bérgyilkos, vagy a kedvencem, Legion, aki(k) képes(ek) saját népének milliárdjait eltörölni vagy átprogramozni mindenféle morális dilemma nélkül, mivel náluk ez normális, ezek a részletek azok, amik élõvé teszik a játékot, és sok helyen elgondolkodtatóvá, és hogy ebben a játékosnak állást kell foglalnia, sokszor olyan helyzetben, amikor nincsen jó megoldás.
bírom az ilyen kis elvakult fanboyokat :D Az egész mass effect 2 másról se szólt mint, unalomba fulladó szerezd meg az n+1. embert küldetések, néhányat leszámítva. Mert van néhány egész jó küldetés. Az elsõ részben sokkal szarabb a harcrendszer, de ott legalább normálisan végig van vezetve egy sztori. Ami sokkal jobban felépített és változatosabb is mint a második részben. Reméljük a 3. rész nem ilyen lesz.
Jaja..lathatoan fingotok sincs a jatekrol..Pl utolso kuldetes a reaper bazison...ha nem jol valogatpodd ossze a 2 csapatot, hiaba losz mint a barom, sokan meghalnak a rossz osszeallitas miatt...Ha kicsit megerolteted magad agyilag, akkor persze mindenkit eletben marad....(amugy persze loni is kell, vegtere is akciojatek vagy mifene...easy-n meg agyatlanul is csinalhatod...nehezebb nehezsegi fokozaton mar azert kell valami group management, mert semmi perc alatt cafatokra szednek)
Ugyanmár az ME nem arról volt híres eddig hogy lõsz mint a barom agy nélkül ez nem gears of war...nem fogunk panaszkodni a történetre azt hiszem szóval nyugi.
Na igen, nem mondhatni, hogy tervek nélkül csap a lecsóba.
Informatika és tudomány
