sajna a Modern Warfare 1-2-t ne mtudja az új felûlmúlni, de voks rá :)
persze a portal utolsó videójából kiderül hogy volt torta...
sajnos ezt a belsõ nézetes kivégzés dolgot azóta az MW és a BF3 is túlhasználta. Már a tököm ki volt, mikor a 6. karaktert is kinyírták...hihetetlen, hogy milyen fantáziátlan szart felvesztek a listára.
akkor inkább prince of persia, warrior within. ott a végén kiderül, hogy akit ellenségnek hittél, valójában te vagy, csak a jövõbõl tértél vissza, és saját magadat mented meg.
Nekem kb. 4 ilyen élményem volt játékos éveim alatt, és bizony a Half-Life egyértelmûen köztük van, mert a wolfenstein, blood, doom, duke, quake, hexen és hasonlók se nem ágaztak el sztoriban, se azzal nem volt gond, hogy a végén egyértelmûen gyõztesnek kiáltsd ki magad, és úgymond minden kiderült. A Half-Life mindenben újat hozott az fps-ek között, és úgymond hiába harcoltál, mert a végén betörtek/meghaltál, és akármelyik befejezést választottad, nem tudtál meg többet az aktatáskás fazonról, aki végig kavart. Ez akkoriban, amikor a játékok tök egyszerûek voltak, nulla sztori volt, csak lõni kellett, igenis wtf érzést váltott ki az emberbõl.
Diablo: amikor megölöd Diablot, levágod róla a rubint, Diablo teste normális emberré válik egy lyukkal a homlokán, nézegeted a rubint, majd késztetést érzel, és a homlokodba szúrod, ordítás, vörös fény izzik a sötétség mélyén...(Azaz itt is hiába küzdöttel a gonosz ellen, te magad válsz a Lord of Terrorrá.)
Tomb raider II: legyõzöd a fõellenséget, jön egy otthoni átvezetõ videó, ahol már csak hálóköntösben ücsörögsz fegyver nélkül, várod a befejezést, majd egyszer csak fékcsikorgást hallasz, és azt látod, hogy behajt néhány autó az udvarodra, fegyveresek ugranak ki a kocsikból, és még otthon is meg kell védened magad, amikor már azt hitted, hogy mindent gyõztél.
A negyedik a Max Payne 2 során volt talán (ha nem az elsõ rész volt), a történések egy része mindig egy noir képregénybõl derült ki, és volt valami kavarás, hogy elárult egy nõ, lelõttek, õt is lelõtték, a karjaimban halt meg, de egyszer végigszenvedtem a legnehezebb fokozaton, és legnagyobb meglepetésemre a csaj így túlélte, és happy end lett.
Bizonyára lehet még csûrni csavarni a dolgokat mai játékokban is, de már korábban lelõttek minden poént, ezek a dolgok csak egyszer ütnek be igazán, amikor sokadszorra is wtf érzést akarnak kiváltani az emberbõl, azt már nehéz elérni könyvben, filmben, játékban egyaránt. Persze ízlések és pofonok, de szerintem egy-két régi játék is elfért volna a listán, ha már játéktörténelemrõl van szó. Egyébként jó ötlet volt ilyen cikket írni, a tetrises poénkodást pedig még mókásnak is vehetném, de nem vágom, hogy a call of dutyban meghalás mivel csavarosabb a half life-ban meghalásnál, amikor a HL 9 évvel korábban elsütötte ugyanezt, vagy a prince of persiás "mégis elpusztítom a világot, amiért harcoltam" csattanóját a diablo 10 évvel elõzte meg :-p
Nem arra gondolhat, hogy vajon mi van a játék végén? Én például nem emlékszem mi történik ha eléred a maximumot. Vagy mégis? Egy nagy csavarral az összes pontom elveszõdik és kezdi nulláról a számolást. A kézbe vehetõ elemes tetrisr gondolok.
Na igen, minden idõk legjobb fõellensége. Volt némi elõjele, hogy SHODAN kavarja a szart, engem anno konkrétan kirázott a hideg, amikor az egyik logban a Tau Cetirõl fogott üzenetben meghallottam azt az elektronikus háttérzajt...
"Ez pedig az a perc, amikor kiderül, hogy az elveszett feleségünk, akit egész úton kerestünk végig a bionikus karunkban volt."
Akkor a matyizás is szex neki?
A HL1 vége minden volt csak csavaros nem. Itt most olyanokról van szó amiután WTF képet vág az ember,és ebbe a TOP tizenakárhányba as HL1 biza nem került bele
A Half-Life a listára sem került, pedig ezek a játékok még papíron sem léteztek, amikor nem csak az egész játékmenettel csináltak forradalmat, hanem a befejezés is csavaros volt.
Rosszul sikerült kísérlet > túlélés a szörnyek ellen > a pénzéhes vállalat részérõl a lehetõség meglátása a rosszul sikerült kísérletben, a túl sokat látott tudósok megölése miatt túlélés az emberekkel szemben > a saját érdekünkben és bár ekkor még nem tudjuk, de a cég érdekében az idegenek legyõzése > megköszönik, hogy segítettünk leigázni az ûrlényeket, majd jön a rejtélyes aktatáskás fickó ajánlata: vagy nekik dolgozunk ezentúl, vagy fegyvertelenül egy olyan csatába kerülünk, ahol nincs esélyünk túlélni > itt elágazik a sztori: 1. elfogadjuk az ajánlatot, az aktánkba az kerül, hogy felbéreltek minket 2. odakerülünk egy ûrben lebegõ szigetre több száz nagyon kemény szörny közé, a kép elsötétül, majd annyit látunk, hogy az aktánkat lezárják, és "post mortem:" megjegyzésként odaírják, hogy visszautasítottuk az állásajánlatot
Azért kiállnék a BionicCommando mellett... alle zusammen bejött, mert hát bionikus karral zúzni eszméletlen... ráadásul látványos játék még ma is, jók a Boss fight ok... rengeteg hibája van de nekem jó emlék maradt... Most szereztem meg a ICO Collectiont.. anno nem vittem végig, félbemaradt a Shadow of the Colossus... most jól megspoilereztem magam :P
Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone, panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect, immortal machine?
követeljük a harmadik részt!!!!
"Ez a szöveg (The Cake is a Lie) azóta a széria vezetõ mondata is lett egyben."
Ja persze... olyannyira, hogy már maguk a készítõk is üvöltöznek, hogy kurvára elegük van a tortaviccekbõl.