Amilyen serényen foglalkoznak a szerzõi joggal, ami a valódi jogvédelem, helyett a tudás terjedésének szab gátakat, inkább azzal kellene foglalkozni, hogy az általánosban valóban a tanulásra tudjanak koncentrálni azok, akik akarnak is tanulni, és ne rettegjenek nap mint nap a tanárokat is felpofozó "nem büntethetõ" 10-14 éves kisebbségi diákok terrorjától. Persze a híradások szerint ezek csak kirívó egyedi esetek, de mindenki tudja, hogy nem így van. Ez is Fideszes vélemény volt, vagy ez már rasszista szélsõjobboldali ? Vagy csak egyszerû reális elvárás. Szerintem odakint sem felhõtlen a helyzet a bevándorlók miatt, volna ott is mit tenni, nem a másolt tankönyveken kellene csámcsogni.
Ha jól értem, akkor azt akarják büntetni, ha valaki mást is akar tanulni, mint ami kötelezõ? Meg azt, hogy jobb gomb Küldés...?
Egy pendrive-on lassan egy egész hagyományos könyvtár elfér és az iskolatáska csak a tornacuccnak fog kelleni.
"miért nem tehetnék ezt a siránkozó tankönyvkiadókkal is."
Most ugy nez ki, hogy az uj oktatasi torveny szerint kozpontilag eloirt tananyag lesz, allami tulajdonban levo konyvekkel, tehat a jovoben csak annyit rendelnek, amennyi az iskolai konyvtarakbol adott evben kiesik elhasznalodas miatt es minden konyvtipusbol csak 1-1 kijelolt valtozat lesz. Ha bejon a kiadok tenyleg mehetnek regenyeket nyomtatni...
Ahogy más embereket tönkre tudnak tenni egy gyorsan meghozott törvénnyel, miért nem tehetnék ezt a siránkozó tankönyvkiadókkal is. Csak hozni kell egy törvényt, hogy holnaptól az összes mûvük oktatási célra szabadon felhasználható, mert az ország érdeke ezt kívánja. Ha nem tetszik, lehet szerelmes regényeket kiadni. Ahogy nálunk a szerencsejáték maffiát is szó nélkül megadóztatnák, a játékautomatánként megtermelhetetlen összegû adóval, ide is csak egyszerû törvénymódosítás szükséges. Nehogy valami kis tankönyvkiadók diktáljanak az államnak.
Valóban ez lenne a legegyszerûbb. Viszont több oktatási módszer létezik, és ez miatt nem elegendõ egyféle tankönyvcsomag. Ha csak egyet engedne az állam, akkor a jogvédõk sikoltoznának a szabadságjogok megsértése miatt.
Egyszerubbnek latnam ha lenne egy allami tananyag amit az oktatasi miniszterium allit elo hozzaerto, tapasztalt tanarok segitsegevel. Innentol a tananyag tulajdonjoga az allamnal van. Az iskolak pedig ugy sokszorositjak nonprofit (tanitasi) celokra ahogy akarjak, felteve hogy nem adjak at az anyagot maganvallalatoknak. Ez nagyjabol megoldana az egyseges tananyag kerdeset, lehetove tenne az egyseges vizsgaztatast es megoldodna a teljes tankonyvpiac ugye is. Az allam pedig ha akar irhatna ki tankonyv nyomtatasi palyazatot, tehat egy ceg bermunkaban kinyomtathatna az allam szamara az igenyelt konyveket, csakugy mint egy reklam szorolapot, tehat a tulajdonjog az allamnal maradna. A tanaroknak pedig csak az allami konyvekbol lenne szabad tanitaniuk. Innentol az allam garantalni tudna, hogy semmilyen illegalis tananyag nincs egy gepen sem, sot azt is, hogy se a szerzoi jogvedo szervezetek, se a magankiadok egy fillert nem kapnak soha a tankonyvek utan.
Már eleve ott a baj, hogy ha már egyszer tankönyv, akkor államilag kellene támogatni a tankönyvek íróit a jogdíj megfizetésével. Csak olyan tankönyveket, munkafüzeteket szabadna kiadni, amik valóban segítik a tanulást. (Ugye vannak olyan intézmények ahol kísérleti jelleggel folytatnak oktatást!)Ha pedig valaki az államtól megkapta a jogdíjat, akkor az iskolákban legyen már szabadon felhasználható, akár elektronikus formában is! Ha van ami egyik anyagban jó, azt ki lehessen emelni, könyveket, szerzõket szakmailag összevonni és színvonalas anyagokat összeállítani. Sajnos a tankönyvek és munkafüzetek kiadása már eljutott a kínai piac indulási szintjére, ahol minden vacak megtalálható volt. A kínai piac tovább fejlõdött, a tankönyvek, munkafüzetek színvonala felhígult az ócska (talán ez a legjobb szó rá) színvonal alatti oktatási anyagokkal. Tanára válogatja, hogy ki mibõl tanít, de az oktatásban nem a tanároknak kellene eldönteni, hogy melyik anyagból lehet tanítani, és melyikbõl nem. Jelenleg az oktatási anyagokat sok helyen csak az iskola, és az odajárók anyagi helyzete határozza meg, nem a szakmai szempontok. Legyen 3-4 féle anyag, de azt nagy körültekintéssel adják piacra, szigorú szakmai szempontok alapján lektorálva. Az oktatási anyagok használhatóságáról a bevezetés elsõ éveiben iskolánként kellene bekérni véleményeket, így az anyagok minõsége is javulhatna. Lassan ott tartunk, hogy ha valaki írni tud, akkor már kiadhat egy tankönyvet is. Ezért kapaszkodnak annyira az ellenõrzésért. Legalább is szerintem.
Sok olyan tanár van aki kidolgozott anyagot ad le a tanulóknak és azt kéri vissza. Ha a nebuló az órai vázlatából tanul akkor jó a tanár. (Minek a könyv?) Ha kutatásokat kell folytatnia, hogy felkészülhessen, akkor az idõrabló és nem hatékony. Ez volna a tanár feladata, hogy megmutassa az utat a tudáshoz! Persze az sem mindegy, hogy alsó, felsõ, közép stb. iskolákban oktatunk.
Eleve abból indulnak ki, hogy bûnös vagy, és ez minden demokratikus felfogással ellenkezik. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Majd ha megalapozott gyanú merül fel, hogy valamelyik iskola disznóságot mûvel, akkor indítsanak ellene pert, és akkor majd átkutathatják a gépeket.
Fordított sorrend nincs.
És ha a "trójai" tölt le titokban az iskolai gépre olyasmit, aminek nem kéne ott lennie, akkor mi van Ha DVD-n van a másolt könyv PDF-ben, akkor meg keresheti, hacsak nincs az olvasóban a lemez.
Informatika és tudomány
Ha DVD-n van a másolt könyv PDF-ben, akkor meg keresheti, hacsak nincs az olvasóban a lemez. 
