Megtiszteltelek, és végigolvastam az irományod. Azaz azt a szöveget, amit vélhetõen valahonnan bemásoltál. Mibõl gondolom? E/1, T/1 váltogatás.
Elöljáróban annyit, hogy csak elvétve nézem ezeket a valóság sókat, tehetségkutatókat, sõt egyáltalán TV mûsort. De nem azért, mert úgy érzem elbutít, átprogramoz, hanem mert egyszerûen nem tetszik, vagy nem köt le. (Nem, nem a diszkoveri-natgeó-spektrum szentháromság srác vagyok, azokat sem nézem, csak ritkán.)
Az ilyen összeesküvés elméletek legtöbbjérõl az a véleményem, hogy egy szintén zseniálisan összeállított pszichológiai manipuláció, néphülyítõ maszlag, amiben csak az õ mondandójukat igazoló dolgokat emelik ki, és áltudományos dolgokkal megpróbálják alátámasztani azt. Leginkább a továbbküldõs "Bill Gates osztja vagyonát" c. levelekkel tudnám egy szinten emlegetni.
Csak 1-2 cáfolat: - Persze, 100 kérdéses pszichológiai teszt. Egy 0-24-es megfigyelést X hónapon keresztül, több emberrel összezárva bizony nem egyszerû ép ésszel elviselni. Fõleg, hogy meghatározott, nem éppen kellemes feladataik is vannak, amiket kötelesek megcsinálni. Ahhoz, hogy ne kelljen hetente szereplõket cserélni, bizony alaposan meg kell vizsgálni, hogy ki az, aki ezeket el tudja viselni. Emellett az is szempont, hogy ne egy unalmas embert válasszanak, hanem olyat, aki csinálja nekik a sót. Emellett lennie kell valami botrányos elõéletnek, hogy lehessen cikkezni róla, kíváncsiak legyenek rá a nézõk.
- "Mindenki mindenkivel". Nos, erre konkrétan tudok egy ellenpéldát. Ha jól tudom, az elõzõ sorozatban ennek szöges ellentétét sztárolták, miszerint az egyik srác, aki úgy ment be, hogy barátnõje volt, a csábítás ellenére sem csalta meg kedvesét. SÕT tudomásom szerint voltak bent párok is, meg olyanok, akiknek van kint párjuk, és még senki sem szakított, és nem is csalta meg kedvesét. Nem egyszer azt mutogatták, hogy mennyire hiányzik a bent lévõknek a kint maradt szerelme, párja.
- Csak egy maradhat pszichológia. Nézzük csak. Nekem olyan dolgok rémlenek, hogy akik a mûsor sorén kiesnek, azokat mind vigasztalják, hogy nem kell aggódni, már úgy is ismert vagy, te már evvel is nyertél, ha jól használod az ismertséget, profitálhatsz belõle. SÕT! Az utolsó körben mikor kihirdetik a nyertest, rend szerint a többi döntõs vigaszdíjat kap(lemezszerzõdést, vagy épp egy házimozi rendszert.)
Jó dolog az összeesküvés elmélet, mert megnyugtatja az embert, és leveszi a válláról a felelõsséget, hogy valójában õ nem tehet arról, hogy olyan az élete amilyen, hiszen mások("ÕK", valami misztikus csoport) irányítják azt.
A viselkedés tanulással kapcsolatban egyetértünk, de ezt elvileg a korhatár karikákkal, és jó szülõi neveléssel ki lehet védeni. Persze én is jobban örülnék, ha nem védekezni kellene, hanem odarángatni a gyereket, hogy pozitív példaképet lássanak egy normális mûsorban. (Mert mûsornak hívják, nem programnak. Nem véletlenül!)
Na én is befejezem, mert ez is kezd elnyúlni, azt meg nem sokan szeretik olvasni. :))
Valóság és valóság-show Van abban valami szörnyen kiábrándító, amikor hazaérve a munkádból egy jó fárasztó nap után, ledobod a táskád az elõszobában, kiveszel egy túró rudit a hûtõbõl, elkezded majszolni, leülsz a fotelodba, bekapcsolod a tévét, és abban egy fickó valagát látod, amint épp azzal van elfoglalva, hogy gipszbe önti saját hímtagját, miközben a remek mûsor helyszínéül szolgáló villa többi, szintén alacsonyabb létformán megrekedt lakója ezen megszakad a röhögéstõl. Hirtelen feleszmélsz az enyhe sokkból, és egy laza csuklómozdulattal már váltod is a csatornát, majd értetlenül kezded nézegetni a távirányítód elejét, hátulját, hogy mégis mi lehet vele, esetleg kifogyott az elem, vagy mi a gond, ugyan miért nem vált... Aztán rájössz, hogy váltott az, csak éppen tök ugyanaz megy a másik csatornán, annyi különbséggel, hogy talán a szereplõk egy kicsit más színû ruhában vannak.
Nos, ahová a hazai televíziózás eljutott az valami olyan mélység, ahová még magam sem képzeltem volna, hogy el lehet jutni, mondjuk olyan 10 évvel ezelõtt. És ami még rosszabb, hogy nem igazán látni a lejtõ alját. Van ennek valahol vajon egy végállomása? Azt kell mondanom, hogy nem biztos. Most már kezdem elhinni, hogy akár ténylegesen el lehet vinni ezt az egészet egészen odáig, ahogy azt Mike Judge utópisztikus filmjében a "Hülyék Paradicsomában" bemutatja, hogy a nem is olyan távoli jövõben a heti mozifilm sláger címe az lesz, hogy "A segg", és ebben másfél órán keresztül mutatnak egyetlen szõrös feneket, a közönség legnagyobb örömére, a tévében pedig minden este a "Jaj a tököm" címû mûsort adják, melyben a mûsor fõszereplõjét hétrõl hétre mindig újabb és újabb módokon rúgják, ütik, harapják tökön (és ezen kívül más nem történik)!
A valóság-show maga, mint az a nevében is benne van, rengeteget megmutat magából, a való világból. Aki tudja nyitott szemmel nézni, és nem csak azon kacarászni, hogy kinek mennyi fanszõrét tépte le a gipsz, amikor levette a nemi szervérõl, az rengeteg dolgot tanulhat meg ezekbõl a show mûsorokból a világunkra nézve.
Kezdjük mindjárt ezzel a ténnyel, hogy leülsz fõmûsoridõben a tévéd elé, és bármelyik fõ csatornára kapcsolsz, ugyanúgy villa-lakók rohangálnak benne félpucéran. Ez például tökéletesen illusztrálja az úgynevezett "a választék illúziója" nevû manipulációs technikát, azt a furcsa szituációt, amikor prezentálnak feléd bizonyos választási lehetõségeket, amiktõl te azt hiszed, hogy itt most akkor TE választasz, miközben a lényeges kérdésekbe semmi de semmi beleszólásod nincsen, csupán századrangú részletkérdésekben kapsz választási lehetõséget. Ismerõs? Igen választhatsz, hogy egy német vagy egy francia tulajdonú csatornán akarod megnézni ugyanazt a mûsort, és megválaszthatod, hogy a fekete hajú barna szemû szilikonszájú lányt akarod hisztizni látni, vagy a szõke hajú kék szemû szilikonszájú lányt akarod hisztizni látni. Igen, a választás a tiéd. Csak éppen a választási lehetõségeid között semmi érdemi különbség nincsen. Így mûködnek a tv csatornák, a parlamenti választások, és az összes többi hasonló szituáció...
De mi ez a "valóság-show", és miért kell nekünk ezt minden nap fõmûsoridõben nézni?? Persze gondolhatnánk, hogy ezek a mûsorok úgy jöttek létre, hogy valamelyik kontinensen a nagy tudású, kreatív tévés elmék gondosan feltérképezték a nézõi "igényeket", majd összegyúrták ezek alapján azt a mûsort, ami a legtöbb nézõi igényt elégíti ki egyszerre, és hogy minél többen élvezhessük az így létrejött "tökéletes mûsorkoncepciót", ezért benyomják nekünk fõmûsoridõbe, egyidejûleg az összes nagy csatornán. Ez a gondolkodásmód azonban erõs naivitásról árulkodna a részünkrõl.
Az elsõ és egyben legfontosabb, amit meg kell ezzel kapcsolatban értenünk, hogy ezeket a mûsorokat nem egyszerû "tévés emberek", hanem nagyon magasan képzett pszichológusok dolgozzák ki. (Természetesen nem itt Magyarországon. Ezeket a mûsorokat licencelik nemzetközi cégektõl, amik kifejezetten ilyen tévés programok kidolgozására szakosodtak.)
Azért kell nekünk ezeket fõmûsoridõben nézni, mert ezek a pszichológusok aprólékosan kidolgozták számunkra azokat a tv-s programokat (és egy percig ne gondold, hogy véletlenül hívják õket "programoknak"), amik a legjobban alkalmasak a gondolkodásmódunk olyan irányú átformálására, ami a tervezett új világ szempontjából kívánatos. Miután ezeket a formulákat sikeresen kidolgozták, szeretnék biztosítani, hogy minél több alany nézze végig az "átnevelõ programot", ezért lehetõleg a fõmûsoridõbe teszik az összes csatornán. Pontosan tudják, hogy az emberek 90%-a dolgozik, és csak este 6 és 10 között van lehetõsége "kikapcsolódni" illetve "bekapcsolódni" az adásba, úgyhogy amit ebbe az idõszeletbe tesznek a mûsorba, a lakosság nagy része azt fogja nézni. Ezért van hát, hogy ebben az idõszeletben kapjuk a legeslegagybomlasztóbb mûsorokat, mint a híradó, a szappanopera vagy a valóságshow.
Térjünk akkor rá erre a "valóságshow"-ra, és hogy ez a "program" pontosan milyen célokat is szolgál. Ez az egész koncepció nagyon aprólékos tervezõi munkát feltételez, mert nem egy, hanem több tucat viselkedéstani modifikációs programot sikerült összegyúrniuk egyetlen mûsorba, de ez érthetõ, hiszen mint említettem, elég rövid az az idõszelet, amikor szinte az egész lakosság egyszerre ültethetõ le a TV elé, ezért ebbe a néhány órás blokkba bele kell passzírozni az összes fontos viselkedéstani modifikációs programjukat.
Itt most megpróbáljuk csak a legfontosabb aspektusait összeszedni a valóság-show-nak, mert különben itt ülhetnénk egészen reggelig, ha minden apró részletére ki akarnánk térni ennek a rendkívül komplex agymosásnak.
1. Kezdjük talán a legérdekesebbel, és azzal, ami talán a legkevésbé szúr szemet az átlag nézõ számára (a többi ehhez képest sokkal nyilvánvalóbb lesz). Ezt az elsõt úgy fogom hívni, hogy az "elimináció".
Ha megkérdezném, hogy mi az a közös vonás, ami az összes show-mûsorban fellelhetõ, de nem csak a valóság-showk-ban, de az ezekkel erõsen rokon "tehetség kutató" showk-ban és hozzá hasonlókban is, akkor biztos lenne olyan, aki jelentkezne, és helyesen rámutatna, hogy az, hogy egyrészt a szereplõk együtt laknak egy villában, másrészt pedig az, hogy minden héten "kiesik" közülük valaki. Nos, ha a legmélyére nézel ezeknek a mûsoroknak, hogy mi a fõ, meghatározó vonaluk, akkor azt találod, hogy mindig x darab versenyzõ indul el, és ahogy halad a mûsor, minden héten kiejtenek közülük valakit, míg a végén csak egyetlen egy maradhat. Csak EGY maradhat... tudod, mint a Hegylakóban.
És akkor mi van, mondod, ezt hívják versenynek, ugyan mi érdekes van ebben? Nem, a dolog nem ilyen egyszerû. A "versenyeken", úgy általában, a szereplõk együtt vesznek részt, megmérkõznek, és aztán kihirdetik közülük a gyõztest, de itt, ahogyan azt a szlogenjükben is fennhangon hirdetik, az elimináción van a hangsúly, "itt a lét a tét". Itt minden héten valaki teljesen megsemmisül, legalábbis a show szempontjából. Pakolhat, mehet haza, neki annyi, a karaktere amit a mûsorban kapott, megszûnik létezni. Ez neki nyilván hatalmas dráma, hiszen minden vágya az volt, hogy ott lehessen, és hogy nekünk is az legyen, jöhetnek az érzelmes búcsúzkodások a többiektõl, a halk zongorakíséret mellett, stb.
Az emberek hihetetlenül alábecsülik ezeknek a mûsoroknak az elménkre gyakorolt hatását. Mert az egy dolog, hogy mondjuk van egy "vicces" vetélkedõ, ahol a vesztes lába alatt megnyílik a talaj, és elnyeli a föld, ez így még önmagában nem lenne annyira vészes, de amikor az ember naponta megnéz három-négy olyan show-t, amiben a vesztest rendre eliminálják, akkor egy idõ után ez annyira természetessé válik, annyira beleissza magát a hétköznapi gondolkodásmódjába, hogy megszokja, hogy "csakis a gyõztes maradhat talpon"!
Az élet végül is egy nagy eliminációs játék, nem igaz? A gyõztes benn marad, a vesztes kiesik. A vesztest felfalják. A vesztesnek nincs tovább. Ez a dolgok természetes rendje, vagy nem? Legalábbis ez az, amit az egésszel az agyadba kívánnak vésni, hogy "csak egy maradhat", és hogy ezért meg kell küzdeni. És ha elég sok ilyen mûsort nézel, hidd el nekem, hogy ez komolyan fogja befolyásolni azt, ahogy az élet fontos kérdéseihez és az embertársaidhoz hozzáállsz.
Azért az se kerülje el a figyelmünket, hogy ez pontosan ugyanaz a gondolatvilág, amire a Darwin-féle evolúció elmélet is felépül, a szelekció, hogy csak a "legfittebb maradhat életben". És ha lenne idõnk arra, hogy hosszasan visszafejtegessük a fonalakat, akkor bizony azt találnánk, hogy akik ezeket a show mûsorokat ma tervezik (ezek a komolyan képzett pszichológusok), lényegében rokoni, leszármazotti kapcsolatban állnak azokkal az emberekkel, akik annak idején az evolúció elméletet is kidolgozták. Charles Darwin és Thomas Huxley ("Darwin buldogja", az UNESCO elnök Julian Huxley, és a "sci-fi" iró Aldous Huxley nagyapja) annak a kornak a nagy pszichológusai voltak - mondhatjuk így is.
Nem, mielõtt nekem estek, nem állítom, hogy nincs evolúció, csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az evolúció elmélet az akkori pszichológiai manipulációs célok mentén született meg, és ezeket a manipulációkat erõsítik tovább ezzel a sok eliminációs játékkal napjainkban. A lényeg, hogy az egész gondolkodásmódod a másik elpusztítására irányuljon, hogy azt gondold, hogy a siker egyenlõ a másik ember kigolyózásával.
Persze ez az egész, úgy ahogy van, egy nagy átverés, mert az élet nem egy zéró összegû játék. Nem csak úgy lehet örömet vagy vagyont szerezni, ha azt valaki mástól elveszed, sõt! Ha az emberek elkezdenék a kooperatív gondolataikat elõvenni a kompetitív hozzáállás helyett, és néha összefognának, azt a furcsa dolgot tapasztalnák, hogy a végén mindenki jobban járna a közösségben, mint a kompetitív, egymást elimináló stratégia mellett maga a gyõztes. Ha még nem tûnt volna fel, a rendszer attól fél a legjobban, hogy esetleg összefogunk! Ezért kell annyira megerõsíteni és bevésni a kompetitív viselkedésformákat, hogy eszedbe se jusson összefogni, mindig azt keresd hogyan lehet kifúrni a másikat. Erre a valóság-show pedig tökéletes, hisz az egész erre a taktikázásra épül, hogy ki kit tud megfúrni, mert ugye csakis EGY maradhat! Az visz mindent. A többiek pedig elhullanak.
Fontossági sorrendben a második dolog, amit kiemelnék, az a kukkolás. A valóság-show lényege ugyebár az, hogy a delikvensek élik a kis életüket a villában, ami teljesen be van kamerázva, te pedig kukkolhatod õket, akár a nap 24 órájában. Kezdjük ott, hogy a kukkolás már maga egy aberráció, és nem szeretnék itt senkit sem megbántani, de aki másokat szeret kukkolni, az valljuk meg, nem egy egészséges viselkedés. Ezek pedig kifejezetten azt szeretnék, ha a TV segítségével aberrált viselkedésformákat tudnának kialakítani benned. Minél aberráltabbá tudnak tenni, annál jobb (nekik). Egy egészséges pszichén ugyanis sokkal kevésbé lehet "fogást találni", egy olyat sokkal nehezebb belevinni természetellenes, másokat vagy önmagát pusztító dolgokba...
De még csak nem is ez az aberrált magatartásforma a számukra a leglényegesebb, hanem maga a tény, hogy ahogy a szereplõk be vannak kamerázva, és te kukkolod õket, azzal ezt az egész viszonyt megszokod, és szépen lassan teljesen elfogadod. Eltelik pár hónap, és amikor teljesen bekamerázzák az utcádat, az aluljárókat, a buszmegállókat... egyetlen ember nem szól egyetlen szót sem, nem tiltakozik senki, hogy nem igazán tartja jó ötletnek, hogy egy központból figyeljék minden mozdulatát, és még videoszalagra is felvegyék, mikor és hol vakarta meg a fenekét. Egyszerûen megszoktatják veled ezt az egészet, elfogadtatják azáltal, hogy teveled is ugyanúgy kukkoltatnak másokat, ezáltal ez egy idõ után már természetessé válik, és nem lesz "idegen", ha téged is kukkolnak valahonnan.
Ha még emlékszel, a legelsõ ilyen valóság-show-t még úgy is hívták, hogy "Big Brother", a Nagy Testvér-rõl, a diktátor rendszerrõl, aki Orwell könyvében figyeli az emberek minden mozdulatát. És ez a legmeghökkentõbb, hogy még csak nem is kell titkolniuk a céljaikat, mindent nyugodtan lehet a nevén nevezni, még akkor sem látjuk, hogy mire megy ki a játék. (Ezen õk, biztos vagyok benne, hogy hatalmasakat röhögnek otthon esténként.)
Még egyszer hangsúlyozom, Orwell és Huxley könyvei (1984 és Szép Új Világ) nem sci-fik, hanem konkrét tervek az új világ szerkezetére. Mindketten tagjai voltak a Fábián Társaságnak, amely magas rangú elit tudósokat egyesített, akik azt kapták feladatul, hogy dolgozzák ki az ideális társadalmat, ami a vezetõi elit réteget legjobban kiszolgálja. A Big Borther jellegû tv mûsorok állandó nézésével lényegében hozzászoktatod magadat a kiépülõben lévõ tényleges Big Borther rendszerhez. A kamerák már ott vannak a valóságban is, és téged is állandó megfigyelés alatt tartanak térfigyelõ kamerák és mûholdak segítségével. Ha úgy tetszik, te is egy játékos vagy egy sokkal nagyobb valóság-show-ban. És még csak jelentkezned sem kellett!
Aztán sorolhatnánk még a pszichológia manipulációkat, amiket pusztán azzal érnek el, hogy milyen jellegû szereplõket választanak be ezekbe a showk-ba, és hogy milyen szituációs gyakorlatokba helyezik õket. Ha azt gondolod, hogy a szereplõválogatás úgy történik, hogy "nézzük, ki a jó fej", akkor nagyon de nagyon ki kell ábrándítsalak. És ha nekem esetleg nem hinnél, hallgasd meg Olivért a Fábry show-ban, aki kikotyogta, hogy több száz kérdéses pszichológiai tesztet töltetnek ki a jelentkezõkkel, és hogy az õ szavait használjam "nem azért, mert az intellektuel embereket keresik". Azt hiszem, nagyon finoman fogalmazott.
Nem tudom ez kinek nyilvánvaló, kinek nem, de a legtöbb viselkedésformánkat más emberektõl vesszük át. A gyermek elkezdi ismételgetni amit a szüleitõl lát, amit a csoporttársaitól lát, amit a környezetében lát, hogy aztán ezekbõl szintetizálja össze saját személyiségét, saját viselkedési formáit. A TV korszak elõtt fõleg a szülõk és csoporttársak voltak azok, akikkel sok idõt töltött együtt egy fiatal, így az õ személyiségi jegyeik voltak a legmeghatározóbbak a saját személyisége kialakításánál. Ma azonban már egy átlag fiatal több idõt tölt a TV elõtt, mint barátaival, vagy akár szüleivel, így a viselkedés formáira is nagyobb hatást fejtenek ki a TV-ben szereplõ karakterek. Ez pedig kiváló lehetõséget ad a pszichológusok számára, hogy miután kiötölték, hogy milyen személyiségi jegyeket szeretnének viszontlátni az új világ egyedeiben, utána már csak annyit kell tenniük, hogy lehetõleg ezekkel rendelkezõ embereket toboroznak be a tévé mûsoraikba, és lehetõleg olyan szituációs gyakorlatokba helyezik õket, amik elõsegítik, hogy ezek a jegyek erõsen meg is nyilvánuljanak. Hadd szóljon a show, aztán mindenkinek lehet utánozni õket otthon, a magánéletben, tessék csak...
A TV persze csak egy eszköz, lehet használni jóra vagy rosszra, aszerint, hogy kinek a kezében van ez a fegyver. Képzeld, mennyivel más lenne a légkör, mennyire mások lennének az emberek körülötted, ha nem Benkõ-ket, Pákó-kat, meg villalakókat virítanának a képernyõkön egész nap, hanem az értékes magyar embereket, akikre fel lehet nézni, akikrõl pozitív mintát lehet venni. A legtöbben persze elõször kiábrándultak lenének, mert nem lenne többé technokol rapid a fogkefén, meg dugi-huzi a toalettben, de aztán hidd el nekem, amikor megszoknák, egy idõ után azon lepõdnének, hogy voltak képesek ezeket a mostani adásokat végignézni azelõtt...
A TV segítségével szó szerint meg lehet formálni egy társadalmat, be lehet sugározni az emberek fejébe a kívánt viselkedési formákat, és ha elég kitartóan csinálod, akkor szinte már nem is lehet többé "visszaprogramozni" az embereket, mert egy idõ után a dolog már annyira természetessé válik számukra, hogy már azt sem fogják érezni, hogy programozva vannak. Biztos vagyok benne például, hogy sokan vannak, akik totál nem is értik, hogy miket hordok itt most össze...
De ha már így szóba került a szex, nyilván az is egy fontos elme ezeknek a showk-nak. És itt nem is magára az eksön-re tenném a hangsúlyt, hanem erre a mindenki mindenkivel mentalitásra. Ez az amit teljesen be szeretnének vésni a fiatalok agyába, és itt megint csak azt tudom ajánlani, hogy olvassátok el, vagy nézzétek meg a Szép Új Világ-ot, mert szinte szó szerint így van benne leírva, hogy arra programozzák a fiatalokat, hogy bevéssék nekik, hogy "mindenki mindenkié", szó szerint ez a szlogen. És aki túl hosszan létesít szexuális kapcsolatot ugyanazzal a partnerrel, azt ki kell nézni, ki kell közösíteni a társadalomból, elérik, hogy a monogám kapcsolat legyen a természetellenes.
Ne tessék félreérteni, én nem papolni jöttem ide, és még csak azt sem állítom, hogy aki 13 éves korában szexszel, abból csúnya rossz ember lesz. Nem errõl van szó, hanem pusztán arról, hogy a pszichológiai kutatások világosan kimutatták, hogy ha sikerül elérniük, hogy egy fiatal a pubertás környékén már több partnerrel létesítsen szexuális kapcsolatot, és megszokja a váltogatást, akkor nagyon komoly az esélye, szinte garantált, hogy soha nem lesz képes az életében stabil kapcsolatot kialakítani az ellenkezõ nemmel. Hogy ez miért jó, mármint a programozóinknak? Már sokszor beszéltünk róla, hogy a család egy nagyon nemkívánatos dolog az új világban, mint ahogy a nemzetek és a vallások sem. Ezek mind olyan emberi kapcsolatokon alapulnak, amik összetartanak emberi közösségeket. Az új világban az egyetlen közösségi forma az Állam akar lenni, és minden mást le kívánnak bontani, ami az õ szemükben "konkurálhatna" ezzel. Ezért van ez a sok valóság-show és ez a számtalan film, amiben az alkalmi, "csak semmi komoly", "csak szexre kellesz" kapcsolatokra próbálják rászoktatni a fiatalokat.
Még persze lehetne folytatni a sort, de most nem tesszük, mert az írás így is hosszúra sikeredett. Összefoglalva a lényeget, a "valóság-show" nem más, mint ami a nevében is benne van: a valóságról egy show. Modellezi a valóságot, abban a formában, ahogy azt nagyban is szeretnék látni. Azt hogy állandó megfigyelés alatt vagyunk, mint laboratóriumi állatok, az életben egymást marjuk, fúrjuk, elimináljuk a siker érdekében, mindenki mindenkivel szexszel, komoly kapcsolat, kötõdés nélkül, mindenkinek szilikon szája van, pszichológiailag instabil személyisége... Kifejezetten szeretik megmutatni nekünk, amit utána megcsinálnak majd velünk, egyrészt hogy szokjuk, és ne nagyon ellenkezzünk a társadalmi változásokkal szemben, másrészt hogy az aberrált gondolkodásukkal minket is átfertõzzenek, és mi is szinte eggyé váljunk velünk. Asszimilálni próbálnak minket. Persze elég erõszakosan, szinte semmi választási lehetõséget nem hagyva, bárhova kapcsolsz ugyanazt a "programot" fogod kapni, talán egy kicsit más ízesítéssel, de semmi lényeges különbséggel.
Hogy egy kis pozitívat is mondjak, választás azért mindig van, és persze nem is olyan bonyolult rájönni, hogy hogyan. Van a tv-kapcsolódon egy piros gomb is, általában felül valamelyik sarokban, na az az, amitõl fekete lesz a képernyõ, és nem mossa többet az agyadat. A készüléket pedig fel lehet tenni a vaterára, vagy ha a pénz nem számít, át lehet hívni kisebb társaságot és rituálisan összezúzni, vagy ledobni a Rám-szakadékba, stb... tényleg csak a fantázia szabhat határt!
szerintem kalapos01 nyugodtan válts nevet. amúgy is ki vagy már moderálva. mondjuk faszkalaposra. az illene neked ide.
Sajnos eléggé elkeserítõ, egy magát vélhetõen intelligensnek valló személy nem látja meg azt, miért is oly' károsak a VV és a hasonló primitív mûsorok csúcsidõben való sugárzása a legnézettebb TV csatornán.
Sajnálom hogy már Magyarország is itt tart hogy ezekkel a szarokkal butítják a népet. Hamarosan Amerika sorsára jutunk. Már lassan teljesen kipusztítják a fiatalokból a magyarságot. Így azt csinálnak a magyar emberrel amit akarnak. Lásd politika. Aki ezt hülyeségnek tartja az máris az áldozata ennek. Visszataszítónak találom amit sugallnak ezekkel a mûsorokkal. Mindenki legyen ribanc meg köcsög és csinálja amihez kedve van. Nulla kötelességtudat,nulla IQ. Ez a jövõ sajnos. Szánalmas
És tovább folytatja. Tíccsuk be. Tíccsuk be. Elhiszem, hogy megviselt Kim Dzsong Il halála, de...
Mindegy. Gusztustalan, ahogyan mások életébe akarsz avatkozni valami olyasmi miatt, ami téged nem is érint.
Tíccsuk be! Tíccsuk be!
Mondjuk abban igazad van, hogy a mostani diktatórikus kormányzás, személyi kultusz meg az EU-tól való elszigetelõdés valóban a Kádár-érát idézi meg, fõleg a mai események tükrében, de szerencsére a betiltós mentalitásnál még a politikusok is elõrébb tartanak.
Kommunista mentalitás? Miért leszek azért kommunista mert azt mondom hogy jó lenne ha megszûnne ez a szar? Azt hittem hogy az elvtársak érdeke az hogy az ilyen kártékony és agysejt pusztitó szarok a TV-ben menjenek. A Kádári idõszakot meg nem kell visszasirni mert a hagyatékai még mindig itt vannak hála a "jó" szoclib elftársaknak és az õ "kiváló" 8 évüknek.
Nem csak a tévébõl folyik ez a trutyi, hanem az egész ország tele van velük. Internet, újság, diszkók, rádió... Egyre nehezebb kikerülni, még ha nem is figyelsz oda, akkor is megtalál.
Informatika és tudomány
