A segítségeteket szeretném kérni, pontosabban véleményeteket. A történet egy kicsit bonyolult. Tehát: Párommal 6 év után szétmentünk, tervezgettük az esküvõt és éltük külön a kis életünket. Voltak vitáink, mint minden normális kapcsolatban. Kb fél éve megkértem a kezét, amire õ igent mondott. De utána valami megváltozott... Az egész történethez hozzá tartozik, hogy õ tehetõsebb családból származik, én nem ami elenite nem érdekelt engem. Szülei úgy éreztem elfogadtak és tudtam, hogy õ is elfogad olyannak amilyen vagyok.
Nos miután megkértem a kezét, rossz irányba mentek a dolgaim. Próbáltam a legkönynebb módon (ebben az esetben szerencsejaték) pénzt keresni, hogy meg tudjak adni neki mindent amit anno a szüleitõl is megkapott... Kezdtem elfelejteni, hogy miért is szeret... Eleinte nem volt semmi gond, az egésszel, de amikor sikerült egy nagyobb összegre szert tennem, utána szó szerint elszállt az agyam...utána hazudoztam neki a pénzrõl, mivel tervezgettük az esküvõt modntam hogy de jó nászutat lehet ebbõl a nyert összegbõl csinálni meg ilyenek. Aztán menet közben... a pénz elment. (sokat akar a szarka...tudom). De nem tudtam bevallani neki hogy nincs pénz (saját kassza érintetlen ez plusz pénz volt). Ekkor kicsit kibukott és mindenféle hazugnak nevezett. Sajnos tudom hogy hibás vagyok mert nem kellett volna hitegetni meg kellett volna modnanom neki, hog nincs....hogy elrontottam, de nem mertem mert nem akartam csalódást okozni neki... A vitánk óta külön vagyunk, Õ azt mondja már nem szeret, és soha többet nem tud megbízni bennem + sosem tudok megváltozni (elsõsorban azt elfogadni, hogy a szülei és õ sem lenéznek hanem tényleg szeretnek) Hozzá teszem sosem csaltam meg, semmi káros szenvedélyem nincs (cigi pia stb). Midnig számíthatott rám, ennek ellenére... Szüleitõl elég sok mindent kaptam, eleinte nincs ezzel gond, de egy idõ után ugye az ember nem szeret csak úgy kapni (elgelább is én ugy vagyok vele hogy van egy határ még ha családban is van a dolog...) Szüleirõl elég annyit mondani, hogy szókimondó társaság, néha bántóak is tudnak lenni (amit õk nem vesznek észre) Ami még ide vezetett hogy \"könyneb\" pénzkeresésheznyúljak az az hogy van egy tesója velem egy idõs. Úgye õ apuci pici fia, akivel igazán jóban voltunk, de ugye õ szorhatta a pénzt a barátnõjére én nem a mennyasszonyomra. Ez ugymond szarul esett...meg akartam mutatni, hogy én is tudok... apuci nélkül.
Párom elég határozott céltudatos nõ. Szerintetek van még arra esélyem hogy visszahódítsam? Nyílván idõ kell neki, de mennyi? Attól nem félek hogy másvalakivel összjön, mert nem az a kicsapongó típus...
Elnézést hogy hosszúra sikerült, de azt hiszem minden benne van aminek benne kell lennie....
Nincs mese. kockáztatnod kell az összes pénzt feltenni szerencsejátékra. Vagy bejön vagy nem. Ilyen az élet. Elsõ körben bejött, de a csajt elbuktad. Most megint egy nyerõ széria következhet. Én is régen azt gondoltam mikor szegény voltam, hogy ha sikerül egy nagyobb összegre szert tennem akárhogy, azt tuti nem költeném el hülyeségekre, meg abbahagynám.
Ez elég durva,ugyebár hazudozni akkor hazudik az ember ha védeni akarja magát valamiben bár sajnos nagyon sokan nem gondolnak a következményeire. Mondjuk ha tényleg szeret visszafog menni hozzád(idõ biztos kell,rosszabb esetben a szülei már a másik szemszögbõl láthatnak téged). Ha normális embernek tartott légy hozzá az is.Meg kell beszélni vele a dolgokat(mondjuk ez a szerencsejátékos dolog ronthat nagyon sokat mert akkor nemcsak hazugnak fog hinni). Valamivel ki kell engesztelni,illetve ideje lesz kicsit komolyan venni késõbbiekben a dolgot, különben a gatyád is rá megy.:D Mint tudjuk a hazug embert hamarabb utol éri mint a sánta kutyát. Várd meg miket írnak a többiek mert lehet hogy amit írtam balul sülhet el.
felejtsd el tesó.. mondj le a csajról, ne erõltesd azt ami nem megy
egy kurva fontos szabályt véss bele a fejedbe... a saját boldogságodat soha ne tedd függõvé másoktól!!!!
Ha másoktól függ a boldogságod, egy életen át el van cseszve az egész, egyszerûen az emberek így mûködnek, ha látják, hogy boldog vagy, mindegy, hogy család tag, testvér, férj, feleség, apa, anya, vagy egy senki az utcán.. az emberek nagyon is hajlamosak tönkre tenni a te boldogságodat..mert egyszerûen ilyen az ember. Ezt csak úgy tudod kivédeni, ha függetlenné teszed a saját bodlogságodat ezektõl az emberektõl. Ha valakit szeretsz, az az ember fájdalmat fog okozni neked..ez van.. idõ kérdése és megtörténik. Az a lényeg hogy magaddal foglalkozzál.. másokat meg szarjál le.
"saját kassza érintetlen ez plusz pénz volt" Ha jól értem, akkor a fogadásban most vagy nullában igaz? Akkor meg mi a gond a pénzzel? Ezen nem kellett volna kiakadni. Nem lettél se szegényebb, se gazdagabb a szerencsejátéktól.
De õ úgy érezte nem beszéltem meg vele a godnomat, nem bíztam benne + ugye ígérgettem vagyis hazudtam.... Ez a legfõbb gond, a kapcsolatunk egyik alap pillérét gyengítettem meg... Amúgy igen 0-án vagyok...
:) Igen, elég ellentmondásos volt a dolog amit írtam. Igen, volt káros szenvedélyem....csak bennem már a dolgok kicsit összfolytak...le akartam mindent írni, csak már fogalmazni sem tudok...
A kérdésem annyi lenne, hogy szerintetek van arra esély hogy visszahódítsam? NAgyon sok dolgot végiggondoltam magamban, hogy mi az amiket elrontottam. Ha ezt meg tudom beszélni vele.... Hülyén hangzik, de nem elrontani akartam ezt az egészet, hanem javítani....csak éppen elszúrtam mindent.... nem a jó módszert választottam....nagyon nem
Ha ezen múlik a kapcsolatotok,akkor felejtõs az egész
Nem nem anyagi dolgokon múlik a kapcsolatunk.....csak én voltam olyan hülye és loholtam bele magam ebbe a tudatba.....
Esély mindig van, de a legaljáról kell kezdeni, és lassan. A bizalmat újra felépíteni, és bizonyítani, hogy érdemes vagy még hozzá. A szarságokat felejtsd el, nem a pénzen buktatok el, hanem a hazudozáson.
Csak akkor veszítesz el valamit, ha feladod a küzdelmet érte! Ne add fel!
Nehéz lenne ennyi információból megállapítani. Ha szereted próbáld meg visszaszerezni, de ha nem megy, hát nem megy. Van méd elég nõ, lehet hogy nem Õ az igazi. Véletlenek nem nagyon vannak! :-)
Köszönöm. Megerõsítettél abban a dolgoban, hogy van remény. Persze ez két emberen múlik, tudom. A küzdelmet nem adom fel, mert nagyon szeretem, ezért tettem mindent csak elbuktam...
De forumon kérdezem, azért, mert kíváncsi vagyok ki mit mond. Sokan sokfélekép gondolkodunk, és igaz nem ismerjük egymást személyesen, hozzá tudunk szólni a dolgokhoz. Most hogy ez jó vagy rossz az ez esetben mindegy mivel számomra midnen kritika építõ jellegû (na jó van az a határ amit nem kellene feszegetni :)
Amúgy énis úgy gondolom, hogy idõbe telik, hogy vissza tudjam hódítani. Nehéz lesz de ha nem próbálom meg... akkor Õ is joggal hiheti, hogy nem szerettem soha...és onnan teljesen mindegy mit mondok, teszek. Ha elutasító, akkor egyértelmü a dolog...
Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld.
"Õ azt mondja már nem szeret" - A nõk ilyenben sokszor hazudnak. Fõleg, ha mérgesek a másikra. Ha tényleg szeretett, akkor 6 év alatt nyomot hagytál benne.
Szerintem ne add fel. Nem biztos, hogy könnyû lesz, lehet idõbe fog kerülni... de ha feladod, akkor tuti nem fog sikerülni.
Menj az ablaka alá,aztán énekeljél neki jó hangosan
osztom vasember véleményét, ha a csajod a pénz(hiánya) miatt hagy ott, akkor adj hálát az égnek hogy még házasság elõtt megtette! egyébként is mit számít neki az hogy honnan szerezted? persze persze beszéljünk meg egymással mindent, ismerõs, de vannak dolgok amik jobb ha nem kerülnek szóba. pont az ilyen dolgok miatt. az a legrosszabb amikor a párod pedig elkezdi erõltetni hogy igenis mond ki, hogy legyen mibe belekötni, akkor már valószínûleg úgyis mindegy mindennek.
szedd össze a gondolataidat ahogy nagyjából itt is tetted,és mondd el neki is.ha szeret még,akkor megérti,minden más esetben jobb a különválás mellett dönteni,de jól vigyázz,ez az utolsó esélyed-és ne könyörgéssel akard kiérdemelni,mert az halálra van ítélve,egyszerûen csak mondd el elejétõl a végéig...aztán hagyj neki idõt,hogy átgondolja,majd hív ha sikerült.
a hazudozás miatt hagyta ott...a nõk abba szeretnek bele amit hallanak,és ha kiderül,hogy csak hazugság volt,nagyon be tudnak ám pörögni (pont mint a férfiak,amikor másnap reggel meg sem ismerik az esti leányzót smink nélkül ;))
Frosty01: nem nem a pénz volt a lényeg....ez az én hülyeségem volt.... sosem az volt a lényeg közöttünk....
Serginho: Igen ezt kell tennem, gondolatokat összeszedem, elmodnom, várok. PErsze hogy midnezt megtegyem kel legy kis idõ, mertmost nagyon dühös rám...
:D:D:D De igaz...ezzel egyetértek, most érzem a bõrömön.....
A lényeg, hogy õ tehetõsebb családból származik, én nem. Volt egy berögzült hüyleségem, miszerint ha több pénzem lesz akkor biztos jobban elfogad. De ez nem igy van, mert a pénz nem számított.....csak az én hülye fejemben voltak ilyen godnolatok... Igen, nem szeretnék 6 évet kukába dobni egy iylen hülyeség miatt.....
olyan nyomot senki sem hagy a másikban, hogy emiatt ne menjen máshoz boldogságot keresni...
az ember ilyen is, ahol csöppnyi öröm vagy figyelem vagy ilyesmi csillan már megy is, mint légy a dögszagra...
Persze van akiben megvan az Önbecsülés, az Önismeret, az Önbizalom és a többi ÖN-ös dolog bizonyos fokig, õk maximum késõbb csinálják ezt, lehet, hogy egy másik életben :) a fajfenntartás már csak ilyen.
Ha egy ilyen "apróság" miatt elhagyott 6 év után akkor szerintem ott már nem túl õszinték az érzések. Vita, kiborulás, pár nap durci oké de az hogy elhagy hááát nem tudom, érdekes.
Igazából nem tudom, hogy mennyi idõ telt el a szakítás óta de ha viszonylag sok idõ és nem keresett 6 évnyi együttlét után akkor ott valami bibi van.
Persze ez csak egy vélemény a sok közül. :)
LOL.Arra nem gondoltál hogy már mással van titokban?
Nem az érzésekkel van itt a baj, szerintem...más áll a háttérben. A szakítás óta egy hét telt el, azóta beszéltünk......de nem sok eredméyne volt. Igazából õ most nagyon meg van sértve és él annak lehetõségével hogy dacoljon. Gyorsan el akart intézni mindent.....de modnom ez nem hiszem hogyelsõsorban az õ döntése...
Nézd, ez is benne van a pakliban. De ha 6 évet sülve fõve együtt töltöttünk õ tanult/dolgozott + énis ugyanigy tettem, kevés esélye volt arra hogy bepasizzon. Sõtt. Ebben az egyben biztos vagyok, hogy ha más pasi lenne a képben a szemembe mondta volna hogy lelép mert nem kellek neki és van más mint hogy igy kirak és éli az életét.... Persz most mondhatjátok joggal hogy miért védem, azért mert ismerem és tudom hogy nem ilyen. A baj az hogy a szüllõk részérõl sok mindenbe beleszólnak....és õ meg sok tanácsot el is fogad tõlk....szal nem egyszerû a helyzet de még közdök... Aztán ha nem akkor nem
Szerintem magadat kínzod ezzel az egésszel.Beszélj vele találkozót,üljetek le,és beszéljétek meg végleg a jövõtöket.Ha nem megy,akkor váljatok el jóbarátsággal.Annál szebb nincs is ha barátok maradtok örökre.Te meg keressél magadnak egy másik társat.Sorry de ez van
Igen, lehetséges hogy ez fog történni. Sajnos ilyen vagyok el tudok gondolkodni dolgokon. Sokszor nem kellene de iylen vagyok.... Hamarsoan kiderül mi lesz :)
Hát kolléga még mindig csodálkozom (de már nem annyira mikor elõször elolvastam) hogy k*rhattad el ezt az egészet,ráadásul anyósodék/apósodék is beleszólnak az õ életébe.Nem értem bizonyos szülõket mikor alig ismerik az illetõt, mikor a gyerekük már nagyon,aztán tanácsot osztogatnak errõl-arról aztán olykor az lesz hogy a szülõ tévedett,rendben a szülõk legtöbbször a gyereküket akarják megvédeni de mikor a gyermek jobban ismeri a párját mint a szülei nem hiszem hogy belekel szólni az azóta magánügyé vált helyzetbe.Azt nem is merem feltételezni mikor a szülõ választja ki a gyereküknek a megfelelõt,és mi van ha tévednek?
Mondd meg neki, hogy elcseszted, ne hazudjál, mondd az igazat - add magadat. Ha valóban szeret, megért és elfogad. Ígérd meg neki hogy többet nem fordul elõ ilyesmi, és ezt tartsd is be! Ha a szülõk meg ennyire beleszólnak, és befolyásosak, akkor az nagy gond. Én mikor 18 elmúltam, nem is engedtem hogy beleszóljanak az életembe! A párom szintén így tett. Nekem is voltak/vannak hibáim, hiszen mindenki hibázik, de aki nem tud megbocsátani abból valami emberi érzés hiányzik azt hiszem.
ezt nem értem... 6 évig tudtad hülyíteni hogy gazdag vagy, és finanszíroztad ezt nyerõ szériából? Wazze akkor te nem lúzer vagy hanem géniusz hogy hat évig jött a pénz! :)
Amúgy túlspirázod, mond meg neki hogy "szivem, pénzem nincs, csak kemény farkam.... dugunk?"
Pontosan ezt, így mondd a szemébe. Ha nem bocsájt meg, akkor.. nem bocsájt. Lényeg, hogy a megfelelõ idõpontban keresd meg (nem fáradt, nem stresszes, stb).
:S Istenem, elnyomtam! Leírtam én is, velem mi lett! Erre félrenyomtam, és a ~2 oldalas irományom eltûnt! ÁÁááá Én 8 éves kapcsolatot buktam el! És nem csak az én hibám miatt! Hanem az övé miatt is! Leírtam, majd ha érdekel valakit, jelezze! :D Leírom még egyszer. Igaz jól esett leírni, de kár hogy nem olvassátok el :D Egy-két próbát megér! Próbálj vele beszélni, mindenképp négyszemközt! Elmondani neki, hogy nem így akartad. És megbeszélni a dolgot. Gondolja át és mérlegelje. Biztosan el akarja dobni azt a 6 évet? Aztán ha nem megy, ne erõltesd. Légy férfi, lehet ha azt látja, hogy nem érdeklõdsz utána, õ fog keresni téged! De ha meg nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd. Akkor meg baromira ne csüggedj és legfõképp NE emészd magad! Tudom b@romi könnyû ezt mondani! De mikor nekem is vége lett, ~2 hónapig én is magamat emésztettem. Mire mostanra rájöttem, hogy mekkora barom is voltam. A saját boldogságod meg ne mástól függjön! Erõltetni meg nem szabad. De megbeszélni meg mindenképp meg kell a problémákat. Ami sajnos nekünk sem volt meg.
Egyetlen esélyed van. Ha meg sem próbálod visszahódítani. Mert az megint hátsó szándék. Veszett fejsze nyele.
Szedd össze a gondolataidat. Azzal együtt, hogy hibáztál, hogyan látod most és miért érzed úgy, hogy még saját magad is átverted, megcsaltad a könnyû pénz ígéretével. Ha meghallgat és valóban nem játszol azután sem, meg tudod tartani. Egyébként nem.
Addig is keress vmi kemény sportot, ahol levezetheted a feszkót :)
Ja hát igen! Egy két próbálkozást megér! Mindenképp beszélni vele. Ha meg is hallgatja. De ha nem, akkor ne erõltesse tovább. Ha sikerül vele beszélnie, akkor döntse el a lány. Biztos eldobja azt a 6 évet? Ha csak az elutasítást kapja, akkor meg nem szabad tovább erõltetni, keresni a csajt. Mert akkor látja majd rajta, hogy annyira nem is férfi, hogy még mindíg õ-utána teper. És csak mégjobban megutáltatja magát. Kemény "tanulópénz" volt! Leírtam én is az esetemet. :D de ügyesen elnyomtam. Egy oldalban nem lehet összefoglalni. Nekem is nagyon nagy tanulópénz volt. De bele kell törõdni. Továbblépni rajta!
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat. Tudtam, hogy itt lesz midnenféle jótanács, igy nem bántam meg, hogy leírtam bánatom. Most szépen összeszedem a gondolataimat és elé állok megbeszélni a dolgot. Aztán ha õ nem akkor nem. NEm szeretnék úgy járni, hogy egyszer csak azt modnom nem tettem meg mindent.
Már az elején esélytelen volt ez a kapcsolat ... sajna a pénzes csajok csak pénzes faszikra buknak hosszú távon (tudod a színvonalat fenn kell tartani). Neki Te csak egy kis "csóró" srác voltál, de persze amég volt zséd, addig jó voltál neki.
Egyik ismerõsöm pont ugyan így járt mint te, annyi különbséggel, hogy õ pókerezni járt el és onnan volt bevétele, amég ment neki persze.
Keress inkább egy olyan lányt, akinél a szerelem és a "minimálélet" a legfontosabb és nem a csillogás.
De most elfogadott szerényebb jövedelmûként vagy nem? Mert azt írtad, hogy igen. 6 évig voltatok együtt, gondolom tudta, hogy nem vagy gazdag. Nem értem miért a nõt kell hibáztatni. Te akartál versenyezni a testvérével, meg a család többi tagjával, ez a Te balfaszságod. 6 éven át csak egy pszichopata képes hülyíteni az embert, te meg nem vagy az.
Azt mondtad tanult és dolgozott. Akkor mi a baj? Mi a faszért kell egyes férfiaknak versenybe szállni a pénzzel? Ha gazdagabb családból van, látott már elég pénzt, nem gondolod? Lehet annál többre vágyott. Csak te elkúrtad.
Az miért baj, ha elfogadja a szülei tanácsát? Pláne hogy még nem is voltatok házasok. Vagy egy árva lányt akarsz elvenni? Meg kell beszélni, hogy a szülõk mennyire folyjanak bele a párkapcsoaltotokba.
Az a baj, hogy Te ismered ezt a 6 évet. Ami iderittyentettél, abból nem sokat értek. Persze el tudom olvasni ,amit írtál, de ugye 6 évet nem lehet papírra vetni.
- "Most szépen összeszedem a gondolataimat és elé állok megbeszélni a dolgot. Aztán ha õ nem akkor nem. NEm szeretnék úgy járni, hogy egyszer csak azt modnom nem tettem meg mindent." Ebben teljesen igazad van! Úgy cselekedj egyébként is, ahogy a lelked, szíved súgja! És senki másra ne hallgass! Én is ugyanígy tettem, vagyis próbáltam. De nem tudtam vele négyszemközt leülni és megbeszélni a dolgot! Õ állandóan csak hárított, és amúgy is ellenzett mindent. kb látni sem akart. Így nem erõltettem a dolgot. Az, hogy "minap" is ráírtam és megkérdeztem pár dolgot, hogy tisztába tegyem a gondolataimat, csakis az én saját érzésem volt. Mondtak nekem is ugyanúgy jót is, rosszat is, felejtsem már el, meg kérdezzem már meg. Nem hallgattam senkire. Vagyis mindenkit meghallgattam, de magam döntöttem úgy, hogy mégis rákérdezek pár dologra. Még ha nem is kellett volna, meg már amúgy is jelentéktelen. Nem változtat a helyzetemen. Ha mégse fordul jóra a dolog, tényleg ne is erõltesd tovább. Mert csak mégsz@rabb lesz. És utána meg egy percet se emészd magad! Sok sikert! Majd azért írd meg, mire jutottál! Jah és azt is megoszthatnád, ha nem lenne gond, hogy milyen szerencsejátékkal, és hogyan tettél szert arra a bizonyos "kis" nyereségre! Érdekelne a dolog. :D Akár priviben is megoszthatnád velem! Elõre is köszi! Üdv.
NEm hibáztatom õt! Akkor félreértetted vagy én írtam rosszul Nem hibáztatom. Nem 6 éen át versenyeztem velük, csak 6 hónapig..... Igen én vagyok a balfasz ezt tudom...
"Az miért baj, ha elfogadja a szülei tanácsát?" Ez is a 6 évnek tudható be... Tudod, maikor már külön élünk és tervezgetünk ez eéág idegesítõ tud lenni, hogy a saját lakásunkba pl milyen butorok legyenek.... megbezséljük, de még anyut megkérdem....na ez k*va idegesítõ....számomra legalább is.. És még sorolhatnám...
Nem az a baj hogy tanácsot vagy véleméynt kér tõlük. Õk a szülei ez természetes.....de vannak dolgok amiket nekünk kell megbezsélni, többek közt a saját háztartásunk... Ennyi.
Igen, elkúrtam. 6 év hosszú, nem is akartam leírni mert nem lehet....
De köszönöm, az eddigi leglényegretörõbb vélemény volt, amit olvastam! :)
Valahogy sandít a dolog. jól éltetek.Az anyagi rés miatt se voltak problémák. Te elbaszarintottad kicsit a rulett/játékgép/lovi stb. dologgal. Én sose tenném,de ez én vagyok. És egy olyan dolog miatt akar ott hagyni téged amiben õ nem is érintett közvetlenül? Amíg a fizetés és a családi kassza megmarad és senki nem kezd durván eladósodni vagy össze vissza tartozni addig szerintem itt maximum morális probléma lehet de nem egy "válóok". Én jobban átgondolnám hogy mik is történtek itt.Nekem úgy tûnik mintha egy ürügy lett volna az egész.Szerintem ne magadat okold nagyrészt. A kaszinót meg kurvagyorsan felejtsd el! becsüld meg hogy van állásod és ott törekedj a több pén->magasabb beosztásra,ne pedig a könnyû pénzszerzésre.
És remélem megoldódik a problémád!
felmelegítve a töltött káposzta se................
hagyd a fenébe.
Aki a permanens hazudozást pöcsömvége dolognak tartja, fogjon ki magának egy hasonló, a maga valóságában élõ társat és éljen vele, ha van hozzá kedve. Sajnos, a nõk többsége (én is) egy reményteljes "soha többé nem teszem"-tõl képes mindent megbocsátani újra és újra. Most ebben a cipõben járok. De a bizalom megszûnt, így lassan a szerelem is, a tisztelet pedig felejtõs... idõ kérdése, mikor borul végleg a bili. A játékszenvedély és a hazudozás nem döntés kérdése, hanem betegség.
Sajnálom, hogy hasonló cipõben jársz... Igen, a postom óta sokat töprengtem a dolgokon, és úgy érzem elég sok mindenben hibáztam. Sok apróság plusz még ez is... Nem szabadott volna "nam majd megmutatom"-ot játszanom....ez lett a vége. Hazugságok az utolsó fél évben volt, elõtte (eljegyzés elõtt) mindent megbeszéltünk egymással....a legkisebb dologig.... aztán "bekattantam". Tehát nem az egész kapcsolatunk alatt volt hazudozás (bár ez nem mentesít).
Elzülleni nem zülöttem el, mert van állásom, tavaly még elismerést is kaptam a fõnöktõl évvégén tehát érzésem szerint ne mcsináltam rosszul amit csináltam....
Fél évnyi csorbát bizonyára ki lehet köszörülni, ha nem vált szenvedélyeddé a játék. Egy hét különélés még alig nevezhetõ szakításnak. Ha nõként szemlélem, elém állna életem szerelme az alábbiakban általad leírt okfejtéssel, boldogan megbocsájtanék neki, próbálnám megérteni az indokait. De, ha csak egyszer is betenné a lábát a kaszinóba, soha többé nem bíznék meg benne.
Ha 25 évesnél idõsebb ráadásul céltudatos és okos akkor szerintem igen nehéz dolgod lesz.
Nekem van egy húgom, akinek mindig azt mondtam, hogy kerülje a következõ embereket: - hétköznap alcoholt ivók. - 24 órán belül 100 forintnál többet költ szerencse játékra. (kb eddig az összegig fun, e fölött már szenvedély) - Mindenre/mindenkire féltékeny balf@szok.
Meg még sok mást de lusta vagyok leírni.
Ezenkívül ha a csaj elmondta a szüleinek, hogy szerencsejátékoztál, akkor mivel tehetõsek, nem valószínû, hogy idióták, ezért tudják, hogy a szerencse játékon ténylegesen nyerni nem lehet (most az 5-ös lottón 5-öst nyerõ mázlistákat ne nézzük), ezért õk valószínûleg próbálják megvédeni a lányukat egy nyerõgépezõ és/vagy rulettezõ -bocs- balf@sztól.
Nyugi nem sértegetni akarlak, csak úgy írtam le a véleményem mintha a saját lányom lenne a menyasszony jelölted. Ebben az esetben - mivel már hazudtál minimum egyszer - nem tudhatom, hogy mennyire vagy függõ ugyanis gondolhatom azt is, hogy nem csak egyszer próbáltad ki a szerencsédet, ez esetben pedig nagy eséllyel nem is utoljára.
Ebben a helyzetben, mivel az ember életében a legfontosabb döntés az, hogy kivel élje le, nem kockáztatnám meg a lányom életét, hogy egy nagy eséllyel szerencsejáték függõ emberrel élje le. Így viszont akkor van csak esélyed ha a lány nem hallgat a szüleire.