olyan nyomot senki sem hagy a másikban, hogy emiatt ne menjen máshoz boldogságot keresni...
az ember ilyen is, ahol csöppnyi öröm vagy figyelem vagy ilyesmi csillan már megy is, mint légy a dögszagra...
Persze van akiben megvan az Önbecsülés, az Önismeret, az Önbizalom és a többi ÖN-ös dolog bizonyos fokig, õk maximum késõbb csinálják ezt, lehet, hogy egy másik életben :) a fajfenntartás már csak ilyen.