Végül is én is inkább köznyelvi értelemben használtam az idealista kifejezést. A köznyelvben viszont soxor nincsenek pontos definíciók. 56-ban szerintem az idealisták, (meg a bûnözõk) kimentek az utcára harcolni, a realisták meg kimentek külföldre. Az, hogy 56-ban valaki azt hitte, hogy az oroszokat egyedül ki tudjuk söpörni az kõkemény idealizmus volt. Hõsies, felemelõ, de minden racionalitást, realitásérzéket nélkülözõ tett.
Végsõ soron persze mindenki a világ jobbá tételén dolgozik, csak van akinek ez a világ a saját személyes szférájáig terjed.
Én nem nevezném az általad felsorolt embereket idealistáknak. Õk a saját hülyéségüket kényszerítették rá a tömegekre. Szerintem az ideálisabb világot akarók az idealisták, de nem azok, akik valamiféle önös kifacsart érdek szerint teszik mindenzt. Az, hogy rájuk is idealista jelzõt süt a világ, attól szerintem nme válnak azzá. Legalábbis szerintem. Pl.: 56-ban a változást akarók nem háborút akartak, csak kitakarítani a megszállókat. Az, hogy erre vér nélkül nem volt lehetõség sem, az inkább a másik félen múlott. Én inkább ilyen példákat hoznék, nem valami diktátor kifacsart elképzeléseinek a megvalósítását.
Szerintem meg a konfliktusok igen is az idealizmusra vezethetõk, arra hogy valaki az emberi természettel ellentétes eszméket vall, hogy a valóság és a tudása közötti hézagokat nagy érzelmeket megmozdító koncepciókkal tölti ki. Az, hogy a változást elõre mozdítja, vagy ellenáll neki csak a megjelenési forma.
Vegyünk egy példát, a II. VH-t. Hitler idealista volt, hitt a német nép felsõbbrendûségében és ezt az ideát az egész nemzetre átragasztotta. Csak idõ kérdése volt, hogy mikor találnak maguknak olyan konfliktust, amit mint felsõbbrendû faj, mindenki mást lexarva próbálnak megoldani. A német harci sikerek nem ennek az ideológiának, hanem a viszonylagos katonai erõnek és a jó taktikának voltak köszönhetõk. A mészárlások, a haláltáborok annál inkább.
Churchill a Brit birodalom nagyságának eszméjétõl vezéreltetve nem kötött békét a németekkel Franciaország eleste után. Annyira hitt ebben, hogy olyan konfliktusba vitte bele az országot és tartott ki a végsõkig, aminek ára épp a Brit világbirodalom szétesése volt, nem mellesleg emberek millióinak halála. És ehhez az egész birodalom hõsiesen asszisztált.
Roosevelt hitt abban, hogy Amerikának a gazdasági ereje mellett katonai potenciállal is rendelkeznie kell és aktívan kell fellépni a világ konfliktusaiban. Pedig erre nem igazán volt rászorulva. Amerikát 2 óceán választja el mindenki mástól, a mai napig esélye sincs senkinek, hogy megszálló katonai erõt próbáljon velük szemben alkalmazni. Lehetne "csupán" az a mai napig, ami Japán volt a 80-as 90-es években, vagy ami most Kína: a világgazdaság motorja. (Az amcsi katonai kiadások a költségvetés kb 10%-át teszik ki a mai napig!!!!)
Sztálin tipikus diktátor volt, egyszerûen saját felsõbbrendûségében hitt, abban, hogy joga van bármit megtenni az emberekkel. Nem hiszem, hogy bonyolultabb gondolatai voltak, de ez bõven elég. Mellette sikerült az emberek fejében a saját személyi kultuszát, illetve a szocialista/kommunista ideológiának valami kifordított/eltorzított változatát elültetni, amivel az emberek valóban bármire rávehetõk voltak. Ez egy nagyon sikeres modell volt, hiszen a mai napig jó néhány diktátor választotta ezt az utat, vagy formát.
A japánok szintén saját maguk és a császár felsõbbrendûségének, isteni mivoltának eszméjétõl vezéreltetve kezdtek egy háborút, vitték végig úgy, olyan kegyetlenséggel másokkal és magukkal szemben, amit csak egy a csontjáig átitatott idealista tud megtenni. A japánoknak rosszabb volt a kapituláció, mint ha az történik, ami a németeknek megadatott, hogy a végsõkig történõ kitartás után, végül a vezér is elesik.
Az idealizmus persze lehet jó is, mert tényleg megmozdítja az embereket, de hosszútávon ködös eszméktõl vezéreltetve tuti, hogy elveszünk egy fájdalmas konfliktusban önmagunk és a valóság között.
A konfliktusok vérességéért általában nem az idealisták tehetõk felelõssé. Hanem inkább a változást nem akarók, akik az idealistákat le akarják verni valamint azok, akik a dühük levezetésére az épp aktuális eszmét kifacsarva jogosnak érzik a véres elégtételt, de legtöbbször nem maguk a változást akarók okolhatóak a vérért. (természetesen van néhány ellenpélda).... szerény véleményem szerint.
Öööö ne haragudj, de ha csöppnyi esélye is van annak, hogy Einstein nem tévedett, márpedig egyelõre túl sok jel ennek ellenkezõjére nem mutat és tényleg a fénysebesség a legnagyobb sebesség, amit el lehet érni a jelen fizika szerint, akkor ugye egyenesen következik ebbõl, hogy egy idegen lakható bolygó felfedezése túl sok hasznot nem hoz. Figyelembe véve a többezeréves utat odáig. Másrészt a jelen eszközökkel megfigyelt bolygók képe ugye a többezeréves múltat mutatja, nem a jelenkorukat.
Ha Einstein tévedett vagy elmélete nem teljes és mégis van mód rá, hogy valamiképp gyorsabban menjünk, mint a fény - hozzátenném: gazdaságosan, megvalósíthatóan -, akkor pedig már itt a naprendszeren belül meg tudjuk oldani a túlnépesedés kérdését. Egyszerûen metánt szállítunk a titánról, vagy nyersanyagot a kisbolgyó övezetbõl. Ötletekben nem lesz hiány, csak legyen megvalósítható. De még ilyen viszonylag kis távolságok megtétele is problémás jelenleg. Így a csillagközi utazáson gondolkodni szerintem eléggé nem realisztikus.
Természetesen fel lehet hozni ellenpéldának, hogy a holdraszállás és az elsõ repülõ eszköz megépítése között is alig pár évtized telt el és mégis mekkora különbség van a kettõ között. Csak ugye mindkettõ a newtoni - einsteini fizika keretein belül megvalósítható dolgok. Ahhoz, hogy távoli csillagokig jussunk ez már nem lesz elég. Elõször egy forradalomnak kell bekövetkeznie a tudomány területén, amiben én hiszek egyébként. Viszont korántsem vélem úgy, hogy nekünk azon kellene törni a fejünket, hogy mi lesz ha találkozunk idegenekkel. Inkább azon van értelme agyalni, hogy mégis, hogyan lehetséges találkozni más csillagok szülötteivel, ha egyátalán észlelni sem vagyunk képesek azt, ami egy távoli csillag jelenében történeik, csak a múltját látjuk. :)
Én pont errúl írtam, hogy elõször át kell esni a kemény munkán, utána lehet elmerengni és fejlõdni. De azt állítani, hogy az embernek nincs spirituális személye, az elég meredek. Én nem követek egy vallást sem, de nyílvánvaló, hogy miért is léteznek.
Ez a könyv megvan nekem Elõkerestem. Neil F. Comins: "Mi történne a Földön, ha...?" A kicsi feketelyuk ami átmegy a Földön... (a Diablo) ijesztõ. Remélem, nincs már ilyen.
Ennek is megvannak az okai. A megnyomorított, reményeitõl megfosztott, céljaiban hosszú idõn át akadályozott emberek könnyen uszíthatók, dühíthetõk, vagy csak egyszerûen a sok céltalan birka besorozható egy tömeghadseregbe. Az igazi felelõsök az irányítók! NEM az álmodozó, célokat kitûzõ és azokat megvalósítani próbáló középosztály. Akiket átvernek a tudatipar (sajtó) megmondóemberei, céljaikat félremagyarázásokkal összezavarják (a többségét sajnos lehet), idegen célokat tûznek ki eléjük... Ez kivezet a jelen cikk témájából.
Szerintem nem lenne pánik. Nem az 50-es években vagyunk. Az emberek több mint a fele, ahogy emléxem a statisztikákra hisz a földönkívüli élet esetleg a nálunk magasabb rendû intelligenciában, sõt abban is marha sokan, hogy már jártak itt (pl ufok).
Aztán a vallások nagyrésze nem olyan antropomorf, mint a zsidó-keresztény-iszlám (ami ha megnézzük egy vallás különbözõ változatai!, még is úgy csinálnak, mintha nem az lenne).
A taoizmus legfelsõbb ereje egy intelligens alaktalan/sokalakú erõ. A buddhizmus, brahmanizmus a reinkarnáció eszméjével azt is megengedi, hogy ne csak emberi testbe szüless. A régebbi vallások, pl egyiptomi, görög a totemizmus továbbéléseként az állati alakokat használták bizonyos erõ/isten ábrázolásaként.
A nyugati/közép-ázsiai vallásokat követõ emberek tehát esetleg megrendülnének, de a kínaiak/indiaiak nagyon nem lepõdnének meg.
Amúgy miért kéne feltételezni, hogy annyira különböznek a céljaik? Ha biológiai lények életteret keresnek az utódaik számára, ahogy mi is. Ennyi. Ez persze néha konfliktushoz vezet, ezt el kell fogadni, tudni kell kezelni. Egy külsõ erõ, ami gyakorlatilag minden embernek kihívás akár pozitív hatással lehetne a népek közötti konfliktusokra nézve. Másrészt nem biztos, hogy a nálunk fejlettebb idegenek, akik segíteni akarnak nekünk örülnének annak, hogy végre azért tudunk csak túllépni bizonyos problémákon, mert bennük új ellenséget találtunk.
Egy másik bolygón miért csinálnád ugyan ezt? Ha kicsit civilizálódik oda is elmennek a lakóparkosok, és szopatják a gyerekeidet? A végeredmény ugyan az.
Ez csak cseber és veder közti választás. Ugyanannak a borzalmasan aljas pusztító (NEM hódító, hanem pusztító jellegû!) hatalomnak a karmai között van ez is, az is.
Arról, hogy egy bolygó lakható-e. Szerintem a pluszminusz 0,5 g gravitáció csak a JELENLEGI szervezetünk számára probléma. Át is alakíthatjuk magunkat, mire több fényévet meg tudunk tenni, addigra ez aligha lesz gond.
Az embernek mint fajnak sok egyéb okból is át kell alakítania magát. Itt, a Földön is. Ha a tudományok fejlõdését és a felhalmozott tudásanyagot nézzük, akkor már most is a nyakunkon a probléma: a rövid életünk és lassú tanulásunk, nem túl nagy agykapacitásunk egyre feszítõbb ellentmondásban van a rohamosan növevõ tudásanyaggal. Az átlagember egyre távolabb kerül e tudás felfogásától (nagyobbrészt ebbõl adódik a tudományoktól és techikától való tömeges elidegenedés), de a tudósok is egyre szûkebb területre kénytelenek specializálódni, és igazi eredményeket mégis egyre késõbbi életkorukban tudnak letenni az asztalra, valamnint a kutató csoportok létszáma is folyamatosan növekszik.
Kb. napjainkban vagy nemsokára áttörésre lesz szükség, mert a tudomány fejlõdése meg fog rekedni. Hogy ez az átalakulás milyen lesz, azt nem lehet biztosan megjósolni. Két tippem van az irányára: -- az ember genetikai átalakítása, és ez is két irányba (egymás mellett): a.) hosszabb élet, nagyobb agykapacitás, gyorsabb tanulás, b.) valami közvetlen agy-agy kapcsolat létrehozása, a bonyolult problémák kezelése csoport-agy által. -- másik lehetséges irány az emberi agy megsegítése beépített mikroelektronikai alkotórészekkel. (Ez utóbbi irány nem csupán az agyat, hanem a többi testrészünket is érinteni fogja, a sok reumától kínlódó ember óóóriási örömére!)
Az, hogy a fent vázolt átalakulás hová fog eljuttatni minket, megjósolhatatlan. Nem lennék meglepve, ha a 10ezer évvel késõbbi fajunkat egyszerûen fel sem ismernénk, nem vennénk észre, elmennénk mellettük... Ha idegen lények ide jönnek a Földre, egyáltalán nem biztos, hogy úgy néznek ki, ahogyan a scifiben. Lehet hogy itt vannak, csak nem látjuk õket.
Azt is el tudom képzelni, hogy -- konkurrenciát megelõzendõ -- az emberiség fejlõdését a szerves nagyagyú állat korából egy szuperfejlett korba, megakadályozzák. Ehhez nem kell a bolygó felszínét sivataggá tenni. Elég a tudományos fejlõdésünket vakvágányra vinni, a civiluizált népeket visszafogni a fejlõdésben, a primitív de szapora népeket a nyakukra ereszteni.... összefoglalva: létrehozni és támogatni az álzöld-álszoci-állibsi bandát, azok elintézik az emberiséget.
Ezt ma is megteheted, költözz valami fejlõdõ országba, menj el gyémántbányásznak. Garantáltan nem fogsz találkozni a lakóparkos luxusvárositelepjárós õrzõvédõs vállalkozó vuzikkal.
Teljesen biztos vagyok abban, hogy ha talál az emberiség egy lakható bolygót, és sikerül megoldani az odamenetelt, akkor meg fog kezdõdni az odaköltözés. Ha én mehetnék, bizony mennék. Itthagynám azokat a végbélférgeket, akik a "tolerancia" nevében a hozzám hasonlókay kényszerítik a söpredék elviselésére, miközben õk mindezt az õrzött lakóparkjaikból dirigálják végig.
Itthagynám azokat a végbélférgeket, akik ránk erõszakolják ezt a kamatos hitelpénzt, amelynek a csillagásztai kamatait ráadásul utólag tetszésük szerint emelgetik.
Ha úgy kellene elmenni, hogy az új lakóhelyen a hátralévõ éeletemben követ kell törnöm, de megszabadulnék VÉGLEG ettõl az álbalos-álliberál-álzõld bandától, akkor mennék mint a futó nyúl!
Óvatosan emlegessük ezt a harmóniát meg a spirituszt
Elõször is lakjunk jól. Aztán legyen egy fûtött szobánk, hogy ne fázzunk. Aztán legyen tisztálkodási lehetõség (fürdés, ruhamosás, wc, stb.) Aztán legyen áram a konnektorban, zümmögjön az a hûtõszekrény, legyen víz és gáz a csõben....
Ezt spiritusszal (vagy mifenével) nem lehet létrehozni. Ehhez dolgozni kell. Ami együttjár a közlekedésel és a szállítással is (egy munkamegosztáson és specializáción alapuló társadalom-gazdaság alapvetõ vérkeringésével) Ha a részleteket összerakjuk, akkor eltûnik belõle a spiritusz, és a kõkemény valóság részleteinek óriási halmaza kerekedik ki belõle.
Ilyen ez a világ, mert ilyen. Nincs a kezünkben "teremtõ erõ". A puszta akaratunkkal egy kolibritollat sem tudunk lebegében tartani. A spiritualizmus egy nagy hanta. A harmónia is az, bár lehetne máshogy is, de nincs.
A "harmóniát" azok próbálják az agyunkba gyömöszölni, akik a 100 méteres yachtjukról meg a tengerparti 100 szobás villájukból irányítják a plebs tömegeket. Amkor a 6-os villamoson tipródok, akkor valahogy nem érzem a harmóniát. Meg akiket épp a lakásukból b**tak ki a szabad ég alá, azoknak sem "a harmóniában élés a környezetttel" a fõ gondjuk.
A világ irányítói maguknak tartják fenn a hatalom, az életminõség és a mindent megmondás jogát. A "harmóniát" meg a spirituszt szánták nekünk. Nem kell benyelni.
Katalizator es mizar1: Ertem az allaspontotok, jo dolog optimistanak lenni, remelem nektek lesz igazad, viszont ez a fajta gondolkodas valamilyen szinten a fejlodes utjaban all szerintem, ezert nehez elkepzelni. A tudomanyban, fejlodesben, mindent szabad, aztan amivel rafazunk azzal picit leallunk, megprobaljuk mashogy de tovabbra is lesznek emberek akik azon agyalnak hogy lehetne megcsinalni. Es oket sosem a globalis eszmek vezerlik, hanem az hogy meg tudjak-e oldani a problemat.
mizar1: Europa most maskepp viselkedik. Nagyon tolerans, nagyon bekes nagyon megerto. Csak 50 ev mulve nem ez az Europa lesz. Nem tudom eltel-e mas orszagokban. En igen. 50 ev mulva mar itt is India/Pakisztan/Iran lesz valoszinuleg. A demokracianak, bekes hozzaallasnak is megvan sajnos a legyozoje.
Mas intelligens fajjal valo talalkozas: Egyreszt idaig nem beszeltem olyan helyzetrol, hogy mi lesz ha felfedezunk egy masik intelligens fajt, en pusztan arrol gondolkoztam, hogy ha felfedezunk egy masik bolygot, amin tudunk elni akkor mi lesz. De lassuk mik a valoszinusitheto fogatokonyvek erre az esetre.
Tegyuk fel, hogy mondjuk mi fedezzuk fel az intelligens letformat egy messzi bolygon, akkor ugye az a helyzet all majd fenn, hogy mivel mi fedeztuk fel oket ezert lehet, hogy mi vagyunk az intelligensebbek. Bizom benne, hogy ilyen esetben meg tudjuk oldani bekesen a helyzetet, de szerintem fenyegeteskent fogjuk oket ertelmezni az emberisegre nezve.
Ha viszont ok fedeznek fel minket/intelligensebbek nalunk akkor biztos, hogy fenyegetesnek fogjuk oket tartani legyenek akarmilyen baratsagosak.
Egyebkent is erdemes elgondolkozni azon a pillanaton amikor az emberiseg megtudja, hogy nincs egyedul, van mas intelligens faj is, de akkor is nagy lesz a gubanc ha csak bamilyen primitiv eletet talalunk a naprendszerunkon kivul. Oriasi panik fog urra lenni az embereken, felborul minden ember belso ertekrendje, vilagnezete. Bekoltozik az emberekbe a felelem. Egyszeruen az osszes vallas azt allitja, hogy az istene a sajat kepere teremtette a nepet. Egy pillanat alatt omlana ossze a legtobb ember ertekrendje, totalis tanacstalansag es felelem uralkodna el mindenkin. Minden amit idaig tettel, a haz amit epitettel amiert dolgoztal a munkahelyeden, a feleseged a gyerekeid, lehet hogy holnap mar nem lesz mert van egy felsobbrendu hatalom akit te nem ertesz, nem tudod mitol duhodik be, aki barmikor elveheti mindazt amit te a kis vilagodnak hivtal. A legtobb ember nem tudna mit kezdeni az informacioval. En se tudom mit kezdenek, beletelne egy idobe mig talalnek uj celokat magamnak. Itt volna egy masik faj aki pikk-pakk ideutazott, elkepeszto technologiai folenyben van, nem ismerjuk a szandekukat, gondolatmenetuket, reakcioikat. Tegyuk fel hogy nem pusztitanak el minket egy masodperc tort resze alatt, (ja egyebkent valoszinuleg ahhoz ide se kell utazniuk) amire valoszinuleg kepesek volnanak, hanem inkabb valasztjak a bekes de vegul ugy is problemasabb megoldast, azt hogy meg akarnak ismerni minket. Mi van ha le akarnak szallni, koloniat akarnak letrehozni a bolygonkon, hogy tanitsanak minket? Minket tanitani? Ez eleg szanalmasan hangzik sok ember szamara. Azt hogy viselnenk, hogy azt mondanak, hogy akkor egy teruleten ok elnek, es akkor oda mi nem mehetunk. Ha elfogadjuk, akkor az a gyengeseg jele, ha nem akkor haboru? Nyilvan elfogadjuk, de az akkor mar valamilyen szinten elorevetit hosszu tavon a konfliktust, a szolgasag viziojat. Lesznek akik szot fognak emelni ez ellen, aztan eleg egy terrorista es hazavagja a nagy beket. Erdemes elgondolkozni ezen.
Es azon, hogy mi mit tennenk, ha mi lennenk ez az intelligensebb faj.
Lehet, hogy tul emberi fejjel gondolkozom, de szerintem ahhoz hogy barmilyen intelligens faj ki tudjon emelkedni a tobbi faj kozul barmilyen bolygon, ahhoz kellett egy nagy hosszu evolucios verseny. Akkor genetikailag bele van kodolva minden intelligens lenybe a felelem es a tuleles osztone. Ha igy van, es valoszinuleg igy van, akkor nem tudom mire legyunk pozitivak. Raadasul itt van a nagyszeru Europai pelda. Ha bekes vagy, akkor az agresszivabb a sajat modszereidet forditja ellened es ugy gyoz le.
Azért elég érdekes kérdés, ez az idegen bolygók meghódítása.
Ha a jelenlegi technikánkat, civilizációnkat nézzük, akkor tényleg semmi értelme. Ha egy fejlettebb technológiát nézünk, akkor akár robotokkal, vagy távirányított biorobotokkal (lásd Avatar) már lehetséges. Pont azokért a gazdasági elõnyökért, ami a filmben is volt.
Ha még távolabb nézzük és a civilizációnkat egész tágan értelmezzük, eltekintünk még a biológiai azonosságtól is, akkor miért ne hozhatnánk létre egy civilizációt egy adott számunkra szélsõséges viszonyokkal rendelkezõ bolygón? Ha a civilizációnk már több száz, esetleg millió éves, akkor más léptékkel nézzük az idõt. Egy ilyen vállalkozás szintén terjeszkedés, még ha i8dõben több ezer/tízezer/akár millió évet vesz igénybe.
Ha az élet, bármilyen életre alkalmas bolygó ráadásul túlságosan ritkán fordul elõ az univerzumban, akkor egész egyszerûen nincs is más út a terjeszkedésre!
Szóval ez az egész legalább annyira attól függ, pl. hogy mit találunk kint az ûrben, mint hogy hogy miképp is tekintünk a civilizációnkra, önmagunkra.
Talán ott a gond, hogy a jelenlegi társadalmak/kultúrák instabilak, egyszerûen nem tudunk befogadni más embereket, vagy alkalmazkodni új viszonyokhoz. Ha ezt nem tudjuk megtenni anélkül, hogy identitás válságot generálnánk, akkor hogy tudnánk elfogadni a mi kultúránkhoz, civilizációnkhoz tartozónak pl. egy óceánbolygón élõ delfinembert, még ha mi hoztuk is létre?
Van errõl egy tök jó könyv. Végigveszi azokat a lehetõségeket, onnan amelyek talán nem is követelnek túl nagy fantáziát/szerencsét/véletlent egészen addig melyek már elég extrémek. Pl egy fekete lyuk áthalad a Naprendszeren.
(Egyre nagyobb területek lesznek a Földön ahol ez a fajta viselkedés lesz. Ami az úrbéli=ami az ûrbéli.)
Veled értek egyet, Názával viszont nagyon nem.
Európa már most teljesen másképp viselkedik és kezel problémákat mint akár csak 20-30 éve. Persze megy a harc a piacokért, de valószínûleg túl van már Európa azon, hogy fegyverekkel területekért harcoljon. Már túl sokat veszítenénk egy háborúval és a problémákat meg lehet oldani másképpen is. Egyre nagyobb területek lesznek a Földön ahol ez a fajta viselkedés.
Ami az úrbéli dolgokat illeti: Én nem hiszek abban, hogy az emberiség eljut más Naprendszerbe, mert a legközelebbi is elképesztõen távol van.
De ha el is jutnánk, nem azért tennénk, hogy más intelligens fajt leigázzunk. Ugyanez igaz arra, ha más jönne hozzánk. Érdeklõdés és jó viszony lenne közöttünk.
A Föld erõforrásai az emberiség számára kimeríthetetlenek, emiatt nem kell elköltöznünk. Náza "túlnépesedési" elképzelését nem értem, túlnépesedni nem lehet.
Nem bántottál meg, ne aggódj emiatt tényleg, csupán nem értettem egyet.
Véleményem szerint az emberiség feladata immár túlnõtt a materialista igényeken. Már nem az a feladat, hogy "tovább-mégtöbbet", hanem megtanulni harmóniában élni. Ez ma még egyértelmûen nem megy nekünk, de a kollektív tudatban egyre erõsödik ez a vágy. Egy nagyon primitív példával élve: azt már megtanultunk, hogyan éljünk egy helyen, amire a régi nomád népek még nem is gondoltak. Létrehoztunk kisebb, lokális harmóniákat. Nem kell nagy dologra gondolni, elég egy ház. Nem költözünk naponta, hanem kitakarítunk, szépítgetünk, fejlesztünk. Tehát megteremtjük magunk számára a lakhatóságot. Namost ezt globálisan MÉG nem sikerült, de ha vesszük, hogy a 20. századra tényleg teljesen belaktuk és felügyeljük a bolygót, hirtelen elkezdett erõsödni ennek a törõdésnek a vágya. Most nem gazdasági globalizációról beszélek, hanem spirituálisról, vagy evolúciósról, ha úgy tetszik. Fizikálisan már miénk a bolgyó, namost mi jön?
Egy biztos: nem húznám rá az ismeretlen jövõnkre a múltunk sablonjait, hiszen nyílvánvalóan más lesz, tehát új megközelítésben fogjuk látni a dolgokat. Persze ez sem biztos, hisz jövõnk ismeretlensége ugyanúgy magába foglalja azt a lehetõséget is, hogy minden ugyanígy fog tovább menni, akár egy gép. De ez annyira egyszerûnek tûnik a szememben, hogy abszolút ellentmond az általunk eddigi megismert univerzum sokszínûségének és mélységének.
Meg annyit, hogy a felfedezes szo nem okvetlenul jelenti csak a foldteruletek felfedezeset. 1500-1600 utan nem allt volna meg az eziranyu fejlodes sem, ha a fold felulete joval nagyobb. Ugyanakkor barminemu fejlodes (pl, tudomanyos) is a felfedezes egy tipusa, ilyen ertelemben pedig az ember igen is nagyon aktiv felfedezo (az allatvilaghoz hasonlitva) az elmult 1-2 szazadban totalisan es exponencialisan novekedo utemen alakitottuk at a bolygonkat, azaz kisarkitva a 2D-s felfedezes utan, az elmult evszazadokban 3D-ben hoditottuk meg. Jo szar pelda, de erted. Az ur meg nagy falat, de amint lehetosegunk adodik ra, ugyanazt fogjuk valoszinuleg tenni ott is, mint a sajat szulobolygonkkal tettunk.
Az ember mindig a konnyebb utat kereste, mindennemu fejlodes ennek koszonheto, sokszor helyes modon, masszor helytelenul, de ki az aki meg tudja vagy joga van megitelni, hogy egy uj felfedezes hasznos volt-e, vagy nem. Lehet, hogy egy uj felfedezes az feltalas pillanatban es a feltalalo kezeben fantasztukus attoresnek minosul, kesobb viszont rossz kezekbe kerulve pusztulast okoz. Na most megint elkavarodtam a tematol. :)
Eloszor is szeretnek elnezest kerni, az elozo hsz-ben veletlenul sem akartalak megbantani.
Az ember, de a foldi elet es talan emiatt az egyetemes elet, egyik talan kozos tulajdonsaga, hogy elobb cselekszik, aztan gondolkozik, illetve azt teszi ami kevesebb energiabefektetessel jar. Jo lehet, hogy az iszonyu intelligens lenyek azok mar mashogy tesznek, de oda is el kell jutni valahogy, valoszinuleg pusztitassal, ebbol tanulassal. Termeszetes ellenseg hijan az egerek is addig szaporodnak, amig van elemozsiajuk es utana is, aztan ehenhalnak. Az ember is ilyen es nekunk nincs egyelore termeszetes ellensegunk, maximum a termeszet maga, de arrol meg nem veszunk tudomast. Mi pedig eleg szepen elhasznaltuk/juk a bolygonk bizonyos eroforrasait es tulnepesedtunk, tehat amint modunkban all es eleg konnyu lesz mindenkeppen megprobalunk majd nyitni mas bolygok fele is. Mindig az az utat fogjuk valasztani ami kevesebb energiabefektetesbe kerul. Ha ez az ut az lesz, hogy el kell hagynunk a bolygonkat, hogy egy masikon eljunk tovabb, akkor a vezetok meg fogjak tudni magyarazni az emberek nagy tobbsegenek, hogy az a megfelelo ut, es akkor itt fogjuk hagyni a Foldet mint egy leragott almacsutkat, lepusztulva par harcos kornyezetvedovel es idos emberrel. Jo ez most nyilvan butasag volt a vegen de erted. Ha konnyebb lesz atkoltozni egy masik bolygora, mint ezt rendbetenni, akkor le fogjuk szarni ezt a bolygot.
Egyebkent abban egyetertek, hogy termeszetesen nem csak ott lehet elet, ahol az ember meg tud elni. Ilyen szempontbol kicsit nem is idevago az elmelkedesem, nem is elet letezeset akartam megcafolni olyan bolygokon amely szamunkra lakhatatlan.
Hanem azt, hogy az ember letelepedeshez a gravitacio megfelelosege az egyik legfontosabb szempont, minden szamitast keresztulhuzhat egy kicsit nagyobb/kisebb bolygo meg ha az minden mas szempontbol meg is felelne.
Ezzel nem értek egyet. A terjeszkedés a civilizálódás egyék mellékterméke, ami viszont folyton változik tudásunktól függõen. Elõször kaja kell, meg nyersanyag, hogy élhessünk, utána már van idõnk gondolkodni és fejlõdni. Tehát a benépesítés nem szükségszerû. Amíg a szükségleteinket fedezi ez a bolygó, addig meg pláne minek. A kíváncsiság egy másik dolog, de az nem feltétlenül hódítás. Ha szerinted ez az emberiség alapeleme, akkor már jó ideje unatkoznánk cél hiányában, hisz a bolygót már felfedeztük pár száz éve.
Bocsass meg, de szerintem kicsit naiv vagy, ha azt hiszed pusztan tudomanyos erdeklodesbol nezelodunk, keresgelunk. Ez szep es jo, de igazabol terjeszkedni akarunk. Es itt nem kell kiforgatni azt amit irok, nem is osszeeskuves elmeletezek, vagy ilyesmi.
Csak az ember ilyen. Sot az elet ilyen. Ha talal lakhato teruletet, akkor benepesiti.
Persze de hat vegulis szerintem azert keressuk az eletet, hogy megismerjuk, azert keresunk foldszeru bolygot, hogy ott is elhessunk majd. Ha 8-szoros gravitacio van a bolygon akkor hogy vizsgalod meg szemelyesen a bolygot, hogy razol kezet az urlenyekkel? :)
De gondolj bele, azert az egesz kereses mozgatorugoja az, hogy letelepedjunk mas bolygokon koloniakat kialakitva, kesobb meghoditva az oket. amint eleg konnyu lesz ezt megtenni, meg fogjuk tenni. Az ember ilyen. Mint a virus. :)
Nem értem miért kell mindig azt elképzelni, hogy MI EMBEREK fogunk majd ezeken a bolygókon élni. Az élet képes létrehozni olyan lényeket, akik elviselik az extrém gravitációt. Gondolj csak a dinoszauruszokra! Õk, tömegük miatt, sokkal erõsebb gravitációval küzdöttek meg. Az élet igazodik az adott bolgyóhoz, nincs is más választása. Itt nem az az elsõ kérdés, hogy mi élhetünk-e rajta, hanem hogy élhetnek-e rajta!
De ez az eltérés a földi életre vonatkozik :) Tehát ránk. Nem igazán látok semmiféle logikus indokot, hogy egy idegen életnek miért lenne szüksége pont ekkora gravitációra ami itt van. Szerintem ez te sem gondolhatod komolyan, hogy ha létezik máshol élet, annak pont akkora gravitációra van szüksége, mint nekünk. :) Na húzok alszaszni... gegfm,gdfng gfdnbgnfd gfgbmdfnbgmnfsd bgfdnmsndfbg szörpöt megittam. Jó éjt mindenkinek!
Ami a tok erdekes, es amire kevesen gondolnak talan a lakhatosag szempontjabol, az a gravitacio. Valahol azt olvastam, hogy a foldi gravitaciohoz kepest 0.5-G vel valo elteres mar maradando elvaltozast okoz a szervezetben. Namost tegyuk fel, hogy talalunk egy tok foldszeru bolygot valahol ahol van Oxigen, baratsagos egkor, szarazfold, folyekony viz, idealis homerseklet mozgo vasmag, tralala.
Csak nem pont akkor mint a Fold.
Hanem kisebb mint a 2/3-a, vagy nagyobb mint az 1 1/4-e? Vagy 10 szer akkora. Hirtelen mindenki megorulne, aztan koppanna, hogy valoszinuleg soha nem fogunk tudni elni rajta, mert a testunk nem viselne el a kisebb / nagyobb gravitacio miatt. Talalunk egy tok kiraly bolygot, amit max nezegethetunk messzirol.
Persze tok elkepzelheto, hogy mire ilyen helyekre eljutnank mar egy gepi testben leteznenk. Mondjuk ahhoz hogy emberi eletrol beszeljunk bizonyos szoveteinknek tovabbra is sejtekbol kellene felepulnie, azaz a mechanikus vaz megse lenne eleg jo megoldas. Anti-gravitacios generatorokban nem nagyon hiszek ekkora meretekben, max az urhajokon lehet szerintem megoldani, mert a bolygon hasznalva gyakorlatilag azt jelentene, hogy a bolygo ember szamara lakni kivant teljes feluleten el kene helyezzni.
Tehat a gravitacio a legnagyobb gond szerintem. Mert mit sem er, ha minden stimmel, de a bolygo gravitacioja jelentosen (+/- 0.5G) mas mint itt a Foldon.
A fenébe, valaki mégis megértette. :D
"náfdsj éléádlnv ghskj djlkcvl oirgwe" Szerintem is éljen a gumibogyó szörp!
\off{begin} Még a cikkírók sem tudnak helyesen írni, akiknek ez a munkája - többek között...
Amúgy ezt a nyelvtannáci/grammarnazi kifejezést ki találta ki? Mi értelme van ennek? Nyelvtan nemzeti szocializmus? Az mi? (nem kell rá válaszolni, csak értetlenkedtem... :Ð). Engem ez a kifejezés zavar, de nagyon. Amúgy sem értem, miért érez mindenki kényszert arra, hogy ezzel az értelmetlen kifejezéssel leszólja azt, aki kijavítja a másikat....az írásnak nem véletlenül vannak szabályai, és a szavak nem véletlenül állnak meghatározott betûkbõl, amelyeket meghatározott sorrendben írunk egymás után... különben senki náfdsj éléádlnv ghskj djlkcvl oirgwe... \off{end}
Azért a 2 leggyakoribb elemet, csak úgy "leszámítani" elég bátor dolog egy elmélet kiötlésekor. Miért számítottad le?
Halgatyó, a túzrõl: a tûz felfedezése nekünk egy energiaforrás, ami itt a földön teljesen okés, praktikus, könnyen megvalósítható. De szerintem ez, ha tényleg van máshol is élet, ott ez nem feltétlenül természetes, ez már egy földi jellegzetesség.
Ha a Föld történetét végiggondoljuk (legalábbis amit ma tudunk ill. feltételezünk róla) akkor valószínûnek látszik, hogy a Föld jelenlegi állapta egy sor véletlen esemény eredménye. Vagyis -- szerintem -- annak az esélye, hogy igazán Föld-szerû bolygót találjunk valahol, igencsak kicsi.
A következõ fõbb eseményekre gondolok:
1.) A Naprendszer kialakulása (ahogyan én hallottam, a legvalószínûbbnek tûnõ elmélet) két szupernova robbanás eredménye. Az egyik állítólag 4,7 milliárd évvel ezelõtti, ez volt a nagyobb tömegû, ez hozta létre a vasnál nehezebb elemeket (réz, jód, ólom, arany, wolfram, urán, tórium, stb...) A következõ kb. 100millió évvel késõbb, egy kisebb szupernova volt, a két robbanás által kidobott gázfelhõ összetalálkozásánál jött létre az az anyagcsomó, amelybõl a Naprendszer kialakult. Hangsúlyozom, ez csak egy ELMÉLET, amit egyes radiaktív izotópok aránayiból állított fel valaki (30 évvel ezelõtt egy elõadáson hallottam, netes linkem nincs)
Namost: mi van akkor, ha egy exobolygó ugyanolyan, mint a Föld, csak épp nincsenek rajta vasnál nehezebb elemek? Legyen rajta annyi % oxigén, szilicium, szén, stb, mint a Földön, csak ne legyen urán és tórium.
Ebben az esetben nem lesz belsõ hõtermelés. (az árapályból NEM származik évmilliárdokon keresztül energia) Belsõ hõtermelés hiányában nem lesznek kéregmozgások. Nem lesznek hegyek, sõt, kontinensek sem. Az egész bolygófelszínt pár-párszáz kilométer óceán borítja.
Ha esetleg ki is alakul rajta élt, az teljesen máshogyan fejlõdik (megsaccolni sem tudom, hogyan), mint a Földön. A tüzet aligha fogják használni. Vagy mégis? Vajon kialakulhat-e tûzhasználó értelmes faj egy ilyen óceánbolygón?
2.) A Föld korai történetében volt egy hatalmas becsapódás (állítólag) amely a Holdat is létrehozta, továbbá a Földet megszbadította légkörének és vízkészletének nagy részétõl.
Vajon enélkül egy Vénusz-2 bolygón élnénk? Lenne egy baaazinagy légkörünk, és 100km mély óceánok? Ekkor hiába lenne kéregmozgás, ilyen mély óceán felszíne fölé nem tudná felemelni a hegycsúcsokat.
Ha (ismétlem: HA!) az élet elsõ molekuláit tényleg a villámok hozták létre a sekély pocsolyákban (egy hatalmas óceánban nagyon felhígult volna a "leves") akkor (ismétlem: akkor) egy óceánbolygón talán nem is jött volna létre az élet, vagy nem úgy?
3.) Az már csak érdekesség, hogy a Hold okozta árapálynak egyesek szerint jelentõs szerepe volt abban, hogy az élet ki tudott lépni a szárazföldre. (szerintem enélkül is kilépett volna, csak lassabban)
Ha a Föld tengelyforgása sokkal lassabb lenne, vagy pl. a tengelyferdeség nem 23 szögfok lenne, akkor az éghajlat nagyon más lehetne, mint most.
De mindaz, amit leírtam, csak agyalgatás.
A cikk igen érdekes kérdéskört feszeget. Abszolút tudományos igazságokat persze -- ma még -- nem lehet várni, azok az eredmények, amiket eddig elértek, hatalmas tudományos értékkel bírnak, és minden tiszteletet megérdemelnek.
Az más kérdés, hogy a távolság miatt ennél sokkal többet a közeli jövõben nem fogunk megtudni ezekrõl a bolygókról. Ahhoz szerintem közelebb kellene menni, vagy olyan hatalmas mûszereket (valószínûleg ûrteleszkópokat) kellene építeni, amelyek a jelenlegi világgazdasági bajban egyhamar nem fognak megépülni.
A tudásra kíváncsi ember mindigis a fantáziájával egészítette ki a tudás hiányosságait, ez a jelen cikkrõl is érezhetõ. Ettõl még érdekes, csak mindent a helyére kell tenni.
"Elvileg nem bolygók, mert nem csillag körül keringenek."
Egy bizonyos szint fölött az ember nem trágár. De ne keseredj el, te is megütheted azt a szintet, csak akarnod kell.
Helyesírási vagy nyelvhelyességi hibáért én csak ritkán szólok. Fõleg olyanokra aki úgy oktat ki másokat, hogy õ maga is hibázik közben. Ezt tettem, ha visszanézed és nem veled szemben.
"De miért csak csillagok alakulhatnak ki a bolygóközi gáz/? Mi van, ha bolygók is simán kialakulnak? Na akkor viszont tele van a csillagközi ûr ilyen kisebb nagyobb csillaghoz nem kapcsolódó planétával, amelyek alig várják, hogy beessenek valahova.:)"
Annyira nem idegen ez a tudományos tézisektõl. Még egy külön kifejezés is van erre az objektumkategóriára. Elvileg nem bolygók, mert nem csillag körül keringenek.
"Én nagyobb gondnak tartom a trágárságot. A helyesírási és a nyelvhelyességi hibák ismerethiány, vagy érzék hiánya miatt van. A trágárság viszont szemetelés a nyelvben, durvaság és kulturálatlanságra vall."
Nincs igazad bazmeg, ha összeszarod magad akkor sem.
Más klavin írni, mint papírra, így elõfordulhat elütés. Fõleg úgy, hogy kétujjal gépelek, és nem is látom a monitort ilyenkor, mert a klavit skubizom. A nyelvtannácik zavarnak, akik egy hibáûra trollkodnak.
De most nem errõl volt szó, hanem a rövid és hosszú ékezetes magánhangzók durva, esetleges tippszerû használatáról.
Olvasni kellene nyomtatott irodalmat! Na de, ma már egymást olvassuk, így nincs honnan megtanulni a helyesírást.
"-Itt azért van egy kis hiba szerintem. Mivel a lakhatósági zónáról beszélünk, elég furcsa feltételezés a metán esõ."
A lakhatósádi zóna a csillagtól mért távolság intervallumot jelent. Pusztán a hõmérsékletre vonatkozik. A folyékony víz lehetõségére. Kémiáról nincs benne szó.
Hétköznapi nyelven a lakhatósági zóna az a zóna, amin belül lehetnek a lakható bolygók, és nem azt jelenti, hogy ami belül van, az mind lakható.
Az, hogy a csillag keletkezésekor létrejövõ anyagkorongból keletkeznek a bolygók nem kérdéses. Illetve a csillagtól függetlenül is keletkezhetnek, ezek a planemók.
Amikor a csillagközi gázfelhõ molekulák elkezdenek összecsomósodni a saját gravitációjuk miatt, sûrûbb magok keletkeznek. Az ezt követõ mag folyamatosan összehúzódik, de még annyira ritka, hogy a felszabaduló energia szabadón kisugárzódik, ezért a mag hõmérséklete itt még nem emelkedik. Egy idõ után olyan sûrûvé válik, hogy kialakul a protocsillag. A sugárzás innentõl már nem tud akadálytalanul kijutni belõle, ezért elkezd emelkedni a hõmérséklete. Olyan 15 millió kelvinnél meg beindul a hidrogén héliummá átalakítása, vagyis a fúziós reakciók. Innentõl már nem húzódik össze jobban a mag. A megmaradt csillag körüli anyagkorong egy részét a fúzió kilöki az ûrbe a másik része pedig ennek hatására és a gravitációs hatások következtében összecsomósítják a port és gázt így létrejõve a bolygócsírákat. Majd ezeknek az egyre erõsödõ saját gravitációjuk összegyûjti a körülöttük megmaradt anyagot és kialakulnak a bolygók.
Már hasonló jelenségeket megfigyeltek infravörös teleszkóppal. Ezért feltételezik egy elmélet szerint, hogy a mi naprendszerünk is így jött létre.
Igen, az elfogadott elmélet szerint. De lehet, hogy ez a korong csak a törmeléket jelenti, amelyben késõbb a bolygók "rendet vágtak", a bolygókat pedig a Nap keletkezésekor a Napot elhagyó forró anyaghíd földarabolódása hozta létre. Az összehúzódott õsi Nap, amely az összehúzódás miatt gyorsan felpörög így pörgésében lelassul, ami megfelel a mai helyzetnek.
Elvileg a protocsillag körül a bolygók egy akkréciós korongból alakulnak ki, ami mondjuk a Szaturnusz gyûrûjéhez hasonlít.
De miért csak csillagok alakulhatnak ki a bolygóközi gáz/? Mi van, ha bolygók is simán kialakulnak? Na akkor viszont tele van a csillagközi ûr ilyen kisebb nagyobb csillaghoz nem kapcsolódó planétával, amelyek alig várják, hogy beessenek valahova.:)
Másrészt a Naprendszerben tapasztalható anomáliák (Vénusz forgása, Uránusz tengelye, Plutóra modell, mint a Neptunusz egyik volt holdja) azt mutatják, hogy ezek elkövetõi ott bujkálnak azóta is a csillagközi térben, egyszer lehet hogy a Naprendszer része voltak, de a katasztrófa kirepítette õket. Azok a bolygók meg azért vannak ott.
Amúgy az a dúrva, hogy ahogy alakul ki a protocsillag úgy kéne megszöknie a Héliumnak és a hidrogénnek a hõmérséklet emelkedése miatt. Szóval a csillagok kialakulása vagy úgy történik, hogy viszonylag hirtelen összeroppanásszerûen összeomlik egy ilyen csillagközi felhõ. Vagy...
Vagy pl úgy, hogy a csillagközi felhõbõl lesz elõször kismiillió kis jupiter, majd ezek ütköznek össze. Az, hogy óriásbolygókat találnak a csillaghoz közeli pályán pont ezt az utóbbi lehetõséget erõsíti meg, (amit lehet, hogy valaki már elõttem tudományosan leírt, de momentán én most szoptam ki az ujjamból:) Majd utána nézek:)
A bolygók szerintem nem a manapság elfogadott elmélet szerint keletkeztek, vagyis nem összetapadásokkal és ütközésekkel.
Elképzelhetõ, hogy mivel a Nap a Teljes naprendszer anyagának a 99%-a, az õsi Nap úgy fújta ki a bolygókat mint mi a szappanbuborékokat. Meg se kottyant neki.
Egyébként a Nap légkörében (leszámítva a héliumot és a hidrogént) az elemek olyan majdnem olyan arányban vannak jelen mint a Földön.
Ez az "eltolódás" nem fog menni.
Nem véletlenül építkezik az élõvilág azokból az elemekbõl amelyekbõl építkezik. Mindennek oka, mégpedig nyomós oka van.
Én nagyobb gondnak tartom a trágárságot. A helyesírási és a nyelvhelyességi hibák ismerethiány, vagy érzék hiánya miatt van. A trágárság viszont szemetelés a nyelvben, durvaság és kulturálatlanságra vall. Sajnos, az újabb generációk már a nyelv természetes részeként használják, az idõsebb generációt, abból is a kulturáltabb embereket viszont nagyon zavarja.
Egy csillag elõtt átvonuló exobolygó spektruma is rárakódik a csillag színképvonalaira. A doppler-eltolódásából adódóan szét meg szét lehet választani õket egymástól. Így kapják meg az exobolygó légkörének összetételét. Magyaráz a csillag fénye átvilágít a exobolygó légkörén.
Attól Földszerûek, hogy folyékony víz jelenlétéhez megfelelõ távolságban vannak napjuktól és nem gázorjások, hanem kõzetbolygók. És elég nagy tömegûek egy légkör megtartásához. De további összehasonlításnál eltérõ kémiai összetételt és éghajlati viszonyokat fedeztek fel hiába felelnek meg ezeknek a feltételeknek. Tehát egy igazán Földszerû bolygóhoz sokkal összetettebb feltételek szükségesek.
"egy földszerû bolygó kémiailag minden lehet, csak éppen a Földhöz hasonló nem. "
Na most akkor a Föld egy földszerû bolygó, így tehát nem hasonlíthat a Földhöz, tehát a Föld az nem Föld, és nem lakható. Értem én a logikát, vagy a ló gigáját, vagy mit.
Megfelelõ méretû bolygón simán lehet akkora légköri nyomás a "lakhatósági zóna" ránk szabott szûk hõmérsékleti tartományában is, hogy cseppekben hulljon a metán. De a lakhatósági zóna kb. arról szól hogy az ismert földi élet hol lenne elképzelhetõ, itt meg nem errõl van szó.
Más: arra tud vki. bármit mondani, hogy milyen bizonyított, vagy akár csak feltételezett összefüggés létezik egy csillag színképe és a bolygói összetétele között? Tehát: van bármilyen tudományos alapja ennek a tanulmánynak?
Egyébként meg nem akadémiai szintû dialektusra vágyom, tudom hogy az én írásom sem tökéletes, csak vannak dolgok amik basszák a szemem, pl. ha valaki következetesen minden harmadik leírt szavában elköveti ugyanazt a hibát, az igenis "kurvára zavaró", nem csak nagyon. Smitpálosodik a nemzet. Talán segít ha felhívjuk rá a figyelmet, nem az a célom h megalázzam szerencsétlent, hanem h legközelebb ne csinálja. Kihalt volt a topic, hát kibosszankodtam magam, mea maxima culpa :)
A földszerû bolygókat a jelenlegi besorolás szerint gyakorlatilag szinte kizárólag a tömegük miatt tartjuk földszerûnek.
Úgy 30 évvel ezelött még minden olyan szép volt és logikus, csináltak egy egyszerû modellt a szép kiegyensúlyozott pályákkal rendelkezõ Naprendszer kialakulására, ahol szinte evolutív módon történtek a változások. A bolygóképzõdés után már szinte semmilyen nagyobb katasztrófa nem történt. Kívül kialakultak a könnyebb elemekbõl álló bolygók, belül meg a közetbolygók, általában vasmaggal.
Namost az utóbbi 10 évben felfedezett világok ennek a modellnek nagyjából ellentmondanak. A csillag mellet közvetlenül keringõ hatalmas, ki tudja mibõl álló bolygókat találunk, meg mondjuk földnagyságú bolygókat a kevés színkép adat alapján szinte teljesen vízbõl, meg ilyeneket. Ilyen változatos világegytemre, nem számítottunk és ezért nincsenek is egységes modellek. Egyrészt. Másrészt a jelenlegi érzékelési módok torzítják a valós statisztikákat, mert konkrétan csak ilyen extrém bolygókat tudunk érzékelni, mert az különül el a csillag hatalmas sugárzásától.
Olyan kiegyensúlyozott bolygórendszereket, annak összes bolygójával, mint pl. amilyen a Naprendszer, valójában csak nagyon speciális esetekben tudunk megtalálni. Ezért a statisztikáink nagyvalószínûséggel nem tükrözik a valóságot, vagy ha igen, akkor meg el sem tudjuk képzelni, hogy miért.
A tejútrendszerben van mondjuk 200 mrd csillag, minden csillagnak lehet néhány bolygója, na most ezekbõl megtaláltunk néhány százat. Aki azt hiszi, hogy az eddigi eredményekbõl bárminemû következtetést le lehet vonni, az túl sokat képzel magáról. Szerintem.
Ja és jó szórakozást a nyelvészkollégáknak! :D
"Szerintem még csak a felszínét sem karcolgatjuk és fingunk sincs arról, hogy milyen lehet valójában az élet a Földön kívûl."
Mivel még nem láttunk, ezért ez így van. Viszont, ha földszerû bolygón keresgélünk, és találunk, akkor felesleges meglepõdni azon, ha hasonló szervezetek alakultak ki ott is, mint a Földön.
Viszont, ha a földitõl eltérõ környezeti jellemzõk között teljesen eltérõ elemek felhasználásával is létre jöhet "élõ" rendszer, akkor az létre is jött/fog jönni - szerintem.
Szerintem elég nagy az ûr ahhoz, hogy eltérõ körülmények (nyomás, hõmérséklet, rendelkezésre álló elemek) hatására eltérõ önfenntartó és - diszkrét jellegû öröklõdési determinánsokat tartalmazó információtároló ágens segítségével - önmagukat reprodukáló, viszonylag bonyolult rendszerek jöjjenek létre. Maximum azt nem teszi lehetõvé, hogy a földihez hasonló bonyolultsággal bíró felsõbbrendû rendszerek (pl. puhatestûek, szelvényesek /gyûrûsférgek, ízeltlábúak/, gerincesek csoportjai, páfrányok és annál fejlettebb növénycsoportok) alakulhassanak ki. Viszont az ûr végtelen, úgyhogy még ez is lehetséges. Legfeljebb soha nem találkozunk ilyenekkel.
Valakinek lehet hogy lakható. Az életet még most is mint a földit tudják elképzelni, csak talán mostanra kicsit kitolódtak az "élhetõ" zónák. Az persze még mindig könnyen elõfordulhat hogy az élet nem feltétlen csak négy bázisból variálódik a DNS-ük. Akár már egy újabb pár is okozhat érdekes változásokat. De akár az is elképzelhetõ (bár kevésbé valószínû) hogy az ott kifejlõdött élet építõkövei el vannak tolódva a periodus rendszerben egyel lefelé.
Gondolom amíg nem alkotnak meg a tudósok elvetemültebbjei (pl angolok) mesterségesen egy szerves molekulát szomszéd atomokból addig nem lesz ötlet szinten sem hogy ilyen életet keressünk.
"...a karbidok kémiailag szétbontják a vizet, szénmonoxid és metán esõt hozva létre. Egy ilyen bolygón az élet olyan, mint egy betondzsungelben szmogriadó idején."
-Itt azért van egy kis hiba szerintem. Mivel a lakhatósági zónáról beszélünk, elég furcsa feltételezés a metán esõ.
Gondolom bolcsesz vagy. Gondolom 20 alatti. Semennyire nem erdekel a cikk, csak a szad szereted jartatni.Menj inkabb a Facebookra... (Jo szorakozast a helyesirasomhoz :))
"kialakúlt" "keresztûl" "kívûl" - Vörösmarty Szózata kezdõdik úgy, hogy "Hazádnak rendületlenûl...", azt nem tudom, hogy a korabeli írott nyelv volt-e általában ilyen, valami szokatlan költõi fordulatnak szánta, netán egyszerûen megfolyt a tinta a kéziraton, de a fenti szavak egyikét sem hosszú ú/û-vel írják. Ellenben a valószínût, na azt sikerült leírnod röviddel, pedig azt pont hosszúval kéne :) No offense, csak mostanában trend lett abból, hogy mezei kommentek archaikus hõskölteményeket idézõ nyelvi elemekkel vannak teletûzdelve, talán azt gondolják a népek hogy ettõl okosabbnak vagy mûveltebbnek fognak látszani? Kurvára zavaró, a fejem is belefájdul, ráadásul idõnként azt hiszem hogy kosz van a képernyõn, aztán hiába törölgetem... :D
Miután a cikkhez nem nagyon lehet mit hozzászólni, nem kérek elnézést az offért.
Leszámítva azt, hogy az exobolygókról általánosságban annyit tudunk hogy léteznek, ráadásul az ezeket alkotó nehezebb elemek eloszlása és a csillaguk színképe közti összefüggés még elméletileg sem tisztázott, ha létezik ilyen egyáltalán. Legalábbis eddig úgy tudtam, hogy az asztrofizika mai állása szerint a kõzetbolygók anyagának zöme nem az anyacsillagukból, hanem szupernóvákból származik, tehát a most megfigyelhetõ rendszerektõl teljesen független eseményekben keletkezett. Ilyen erõvel pedig akármi lehet azokon a bolygókon. Tényleg nem értem a szerzõ logikáját, valaki segítene?
Na ja. Ez az élet dolog is kicsit olyan, mint amikor valaki egész életét egy szobában éli le. Van egy kialakúlt képe a világról, van egy ablak amin keresztûl kilát az utcára de, valószínüleg elképedne azon ha látná az oceánt vagy a grand canyon-t. Valahogy mi itt a földön élõ lények is így vagyunk ezzel. Számunkra az élet az ami ezen a bolygón van - mivel mi ebben a környezetben élünk - és még csak nem is sejthetjük, hogy milyen életformák, létformák léteznek a mi világunkon kívûl. Szerintem még csak a felszínét sem karcolgatjuk és fingunk sincs arról, hogy milyen lehet valójában az élet a Földön kívûl.
De most komolyan: Eddig ez nem volt teljesen nyilvánvaló?
Informatika és tudomány
Elõkerestem. Neil F. Comins: "Mi történne a Földön, ha...?"
