nálunk meg nem olcsóbb, hanem egyre drágább. Ez egy inverz ország. Itt mindennek az ellenkezõje történik (persze csak a jó ellenkezõje). Hiába, ide minden begyûrûzik, ide begyûrûzik még a begyûrûzés is :)
10%-kal olcsóbb a mobilhívás Csehországban
Sajátos viselkedésû toldalékok 42. A -val, -vel és a -vá, -vé határozórag magánhangzóra végzõdõ tõhöz alapalakjában kapcsolódik, például: babával, kõvé; csehvel, pléhvé; stb. (A h végû szavak egy részét – mivel bennük a h-t nem ejtjük ki – magánhangzós tövûnek kell tekintenünk.) Mássalhangzós végû tõhöz járulva a -val, -vel és a -vá, -vé rag v eleme a szótõ végsõ mássalhangzójával azonossá válik; ezekben az alakokban a tõ és a toldalék határán hosszú mássalhangzót írunk, például: dobbal, szénnel, jósággal, emberré; Allahhal, dohhal; stb. (Ez utóbbi szavak alapformájában kiejtjük a h-t, ezért ezek kiejtésük szerint is mássalhangzós tövûek.) (Vö. 75., 83–84.)
A mássalhangzók minõségi változásainak jelöltsége a névszóalakokban A -val, -vel és a -vá, -vé alakmódosulásai 83. Megváltozott, a névszó tövének végsõ mássalhangzójával azonos (teljesen hasonult) formában járul a -val, -vel és a -vá, -vé határozórag v-je (bizonyos h végûek kivételével) minden mássalhangzóra végzõdõ névszóhoz. Ezt a kiejtésbeli módosulást írásunk tudomásul veszi, és betûkettõzéssel jelöli. A többjegyû betûket természetesen a rájuk vonatkozó szabályok szerint kettõzzük meg. [Vö. 7. b)] a) Egy rövid mássalhangzós szóvég + -val, -vel, -vá, -vé: bottal, cukorral, kékkel; arannyal, rozzsal, néggyel; tudóssá, szénné, vízzé; királlyá, özveggyé; stb. b) Egy hosszú mássalhangzós szóvég + -val, -vel, -vá, -vé: jobbal, tollal, tettel; jobbá, tollá, tetté; gallyal, könnyel, meggyel; rosszá, könnyé; stb. (Vö. 94.) c) Két mássalhangzós szóvég + -val, -vel, -vá, -vé: hanggal, komppal, minddel; kulccsal, szárnnyal, gyönggyel; bolonddá, szilánkká, füstté; ronggyá, szárnnyá, bölccsé; stb. (Vö. 60.) d) Ha a -val, -vel és a -vá, -vé rag v szóvégzõdéssel találkozik, a két v-t mindig jelöljük az írásban: hévvel, szívvel; kedvvel, tervvel; savvá, névvé; könyvvé, nedvvé; stb. A betûkettõzés elmulasztása nemegyszer eltorzítja a szóalak értelmét. Nem azonos például a szívvel és a szível (= szeret, tûr); a tervvel és a tervel (= tervez); a bölccsé (válik) és a bölcsé (= a bölcs tulajdona); a briddzsel (= a bridzs kártyajátékkal) és a bridzsel (= bridzsezik); stb. e) Azokban a névszókban, amelyeknek végsõ h-ját nem ejtjük ki (vö. 75.), a -val, -vel és a -vá, -vé rag v-jének hasonulása nem következhet be: méhvel; pléhvé, juhvá; stb. – A doh, potroh, sah, Allah stb. szónak azonban minden alakjában ejtjük a h-t, ezért itt az ennek megfelelõ ragalakokat találjuk: dohhal, potrohhal, sahhá, Allahhal stb. (Vö. 75.) A -val, -vel és a -vá, -vé ragnak a személynevekhez kapcsolásával a 163., az idegen szavakhoz és tulajdonnevekhez illesztésével pedig a 211., 216–217., 222. pont foglalkozik.
163. A mássalhangzóra végzõdõ személynevek -val, -vel (és néha -vá, -vé) ragos formájának írásában a következõképpen járunk el: a) Ha a név rövid mássalhangzót jelölõ betûvel végzõdik, akkor ezt a betût megkettõzzük: Ádámmal, Bálinttal, Kodállyal, Szabolccsal stb. (Vö. 83.) b) Ha régies betûre végzõdõ családnevekhez kapcsolódnak ezek a ragok, a régies betût változatlanul hagyjuk, a rag v-je helyett pedig ennek a név végén ejtett hanghoz idomult mai formáját írjuk: Kossuthtal, Véghgel, Móriczcal, Rátzcal, Babitscsal, Paiszsal; Madáchcsá; stb. c) Ha a családnév mássalhangzót jelölõ kettõzött betûvel végzõdik, a -val, -vel (és néha a -vá, -vé) rag megfelelõ alakját kötõjellel kapcsoljuk hozzá, hogy az alapforma világosan kitûnjön: Kiss-sel, Makk-kal, Papp-pal, Széll-lel stb. (Vö. 94.) – Egyszerûsítve írjuk viszont a keresztneveket: Bernadettel, Marcellal v. Marcellel, Mariannal stb. (Vö. 62., 94.)
216. (...) b) A -val, -vel és a -vá, -vé rag a mássalhangzót jelölõ nem magyar betûre vagy betû-kapcsolatra végzõdõ idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy v-je teljesen hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz: Andriætyal, Balzackal, pechhel, Bachhal, Greenwichcsel, Steinbeckkel, Engelsszel, hertzcel, fixszel, fixszé, ortodoxszá, Félixszel, Marxszal stb. [Vö. 163. b)]
217. Bizonyos esetekben kötõjellel kapcsoljuk a toldalékokat az idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez. a) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betû van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betûknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékot mindig kötõjellel fûzzük a szó testéhez: guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Iaºi-nál, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; stb. – De hagyományosan: Anjouk. A -val, -vel és a -vá, -vé rag v-je ilyenkor is az utolsóként kiejtett mássalhangzóhoz hasonul: guillotine-nal; Iaºi-sal, Moliere-rel; stb.
c) A mássalhangzót jelölõ kettõzött betûre végzõdõ idegen tulajdonnevekhez az azonos betûvel kezdõdõ magyar toldalékot (s így a -val, -vel és a -vá, -vé rag megfelelõ alakját is) kötõjellel kapcsoljuk, hogy a név alapformája világosan kitûnjék: Mann-nak, Tallinn-nál, Scott-tól, Falstaff-fal, Grimm-mel, Scott-tal stb. [Vö. 94., 163. c)]
228. A ch kétjegyû ugyan, de egyetlen hangot jelöl, az x pedig két hang (k+sz) jele, de egyetlen jegyû, s így mindkettõ egy betûnek számít az elválasztáskor. Ezért úgy tekintjük õket, mint a rövid mássalhangzókat jelölõ magyar betûket: ar-chívum, ma-chináció, or-chidea, pszi-chológia, Ri-chárd, Mün-chen; he-xameter, ma-ximum, pra-xis, Ale-xandra, Me-xikó; stb. – Ha a ch és az x végû idegen szavak toldalékos formáit a szó és a toldalék érintkezése táján kell elválasztanunk, a ch-t és az x-et a következõ sorba visszük át akkor, ha utánuk magánhangzó következik: almana-chot, ce-chem, pe-ches, bóra-xos, fi-xet, refle-xek, tele-xezünk; Bibera-chot, züri-chi, Féli-xé, Mar-xot, mar-xizmus; stb. – A -val, -vel és a -vá, -vé ragos alakulatok elválasztása: pech-hel, bórax-szá; Bach-hal, Marx-szal; stb. [Vö. 216. b))