Amikor repülök, csak azt hiszem hogy repülök. Egy képet mozgatnak alattam. Közben átépítik a díszletet, mert egy európányi dómot nehéz lenne megépíteni.
A statisztákról meg lehet igazad van. :O Egyszer láttam az ép akkori aktuális barátnõm aki barna hajú, szõkén Bécsben. Tökre egyformák voltak, csak a hajszín különbözött. Az állam is leesett, úgy nem tudtam mi van.
Oké, vége a kávészünetnek, mindenki a helyére!
gumiba mehet a topik
csak ki ne essek a szerepembõl!
Az egésszel az a gond, hogy ki nem szarja le?
És ha te csak egy statiszta vagy és én vagyok a fõszereplõ???? És ha tudod, hogy reggel 7:22-kor megvakartam a seggem??? Akkor mi van? SEMMI!
Hát hol érdekel engem, hogy az egész csak díszlet? Ettõl nekem se jobb, se rosszabb nem lesz, ugyanúgy megy tovább minden, ti meg játsszátok a szerepeitek.
Ööö izé...néha nekem is eszembe jut, hogy mi van, ha az életem valójában olyan mint a Truman Show, és körülöttem mindenki statiszta.
+ A legapróbb kis szarságomról is tud mindenki, mégis hidegvérrel, hihetetlen precizitással, higgadtan játsszák a szerepüket körülöttem, soha nem röhögik el, nem buktatják be saját magukat semmilyen módon. Elég rémisztõ belegondolni.
Szerintem nem lövök nagyon mellé ha azt mondom, hogy neked is valami ilyesmi pörög most a fejedben, és ezért nyitottad ezt a topikot.
Nem jó ilyesmin agyalni, még akkor sem, ha mélyen legbelül tudod, hogy baromság az egész. Gyengíti az önbizalmadat ha nagyon rákattansz a témára.
Nálam má évek óta fut, és egyre.. érthetõbb, na, így valahogy.
Informatika és tudomány
