Hallgattam egyszer egy riportot egy elméleti fizikussal, aki valami ilyesmit mondott: - Elképzelhetõ -természetesen nem feltétlenül igaz, de elképzelhetõ-, hogy a fény sebessége nem határsebesség, csak az einsteini fizika határa. Jelenlegi ismeretekre alapozva bármit kinyilatkoztatni a tudomány meghazudtolása, a mágia elfogadása, és a fejlõdés megállítása. Az újságírók hajlamosak kifelejteni a cikkeikbõl az általunk oly gyakran emlegetett frázist, hogy jelen ismereteink szerint. Pedig ez nagyon fontos, hiszen Newton sem ismerte sem az einsteini fizikát, sem pedig a kvantummechanikát. Lehet, hogy jön egyszer egy újabb géniusz -és remélem jönni is fog-, aki bebizonyítja, hogy Einsteinnek igaza volt ilyen, meg ilyen, meg ilyen feltételek között, de ha ezeken a feltételeken így, meg így változtatunk, akkor a tömeggel rendelkezõ test is haladhat fenysebességnél gyorsabban.
Igen ez lenne a szép, hogy pusztán a terek/mezõk topológiájából, geometriájából kijöjjenek és ne legyenek ilyen mért, de esetleges értékû állandók. Az univerzumnak legyen egy mechanikai tisztaságú mûködése és ne kelljen agyonparaméterezni az összes modellt.
Mellesleg a pi értéke egy görbült térben sem annyi mint nálunk. ;)
? hogyhogy alapvetõek? A pi vagy a gyök kettõ nem alapvetõ, ellenben jól definiáltak. Bármilyen univerzumban úgy tudod definiálni és annyi lesz az értéke, ahogy most van. Csak arra próbáltam mutatni, hogy a topológia és a forma egy lehetséges eszköz lehet konstansok keresésére. Illetve: olyan konstansok találására, mely konstansok nem megfigyelés/mérés eredményei.
Azaz mint írtad, a vákuum perme és a fény sebesség között egy képlet az összefüggés. Elsõ ránézésre az összes fizikai állandó mérésbõl, vagy egy mért értékbõl származtatható. Én viszont remélem, hogy ha az értékek közti kapcsolatokat feltárjuk, pusztán topológiailag ki fognak jönni az alapvetõbb állandók, és akkor a legfõbb miért az univerzum alakja, és az értékei közti kapcsolatok rendszere lesz.
De ez lehet csak az én álmom aki jobban szeretem a geometriát és a látványos gráfokat, a tizedestört alakú számoknál.
Az a gond, hogy a geometriai konstansok sem feltétlenül alapvetõek. Nagyon sok fajta morfológiájú és topológiájú tér létezhet, ahol ezek a konstansok, pl a pi is más értékeket vesznek fel az általunk ismertekhez képest.
Valaszeg persze, ha tudnánk hogy mi is az a téridõ, pl elõtudnánk mi is állítani egy ilyen buborékot, akkor tudnánk azt is, hogy miért is annyi a fény sebessége vákuumban amennyi.
Ma csak max azt tudjuk, hogy más állandókat is befolyásolhatja-e az a dolog, ami ezt meghatározza. Pl a vákuum permeábilitását biztos, ha változik a fénysebesség, akkor ez is fog.
miért, mire vársz, hogy egyszer csak felbukkan egy nem tapasztalati érték, amibõl mindent le tudsz vezetni?
( én személy szerint igen, várok arra, hogy az állandók mögött egy triviális megoldást fogok találni. nagyjából ahogy a sugara kör és kerülete, vagy a négyzet oldala és átlója hasonulnak, a nagy egyetemes állandók is remélem geometriai konstansokból levezethetõk )
Ja, csak éppen a Maxwel egyenletek az epsilon és a mû null értéken keresztül adják meg a fénysebességet, azonban ezek (vákuum permeábilitás, permittivitás) tapasztalati értékek. Szal a Maxwell egyenletek max azt mondják, hogy az egyik tapasztalati érték, hogy adja meg esetleg a másikat.
Ami nem kevés, csak éppen egy közeg tulajdonságainak mérésérõl szól. Ha fordítva számoljuk, akkor meg a fénysebességbõl kiszámulhatjuk a vákuum permeábilitását/permittivitását, de ezekbõl az értékekbõl valamelyikkel elõre kell rendelkeznünk, ahhoz, hogy a másikat megkapjuk. Mondhatni kvázi ugyan azt mérjük.
maxwell egyenletek voltak már? azokból véletlenül kijön, hogy a fény sebessége minden rendszerben állandó, amibõl véletlenül következik hogy a fény sebessége a határsebesség...
Azért a spec relativitás elmélet matematikája meglepõen... izé egyszerûen elegáns. Ettõl még lehet igaz, ahogy a Newtoni fizika is az. Persze adott határok között. Azonban minekután azt tudjuk, hogy a fénysebesség úgy tûnik tényleg határsebesség, csak azt nem tudjuk miért!? Ez után a valós testek nagy sebesség/gyorsulású viselkedése még tartogathat meglepetéseket a számunkra.
A legtöbb fénysebességet látszólag, vagy ténylegesen meghaladó mozgásra a relativitás elmélet ad választ, kérdés, hogy ez a válasz helyes-e. Lehetséges egy test fénysebesség közelébe gyorsítása, majd ennek a testnek olyan közegbe vitele, ahol a helyi fénysebességet meghaladja a test sebessége (Cerenkov-sugárzás, Hartman effektus). Vagyaz is lehetségesnek tûnik, amikor a tér gyorsabban tágul, mint a fénysebesség.
A kérdések, amelyek felmerülnek ezekben az esetekben az, hogy miért határsebesség a fénysebesség, és miért ekkora, valamint mi a fene egyáltalán az a téridõ, és az Einstein-i téridõ honyan viszonyul más kvantum-mezõkhöz, hogy hat velük kölcsön, stb?????
- ha a gyorsítóerõ és az ûrhajó egymáshoz képest nem mozognak, akkor szvsz a gyorsítóerõhöz mért rendszerben a hajó tömege nem változik
- ha a gyorsítóerõ és a hajó egymáshoz képest mozognak ( pld az erõ egy mezõbõl fakad ( hogy mondják ezt szépen? ) ) akkor a hajó tömege minden határon túl nõ
Nem. A tömege nõ. Ezért van megkülönböztetve a nyugalmi tömeg a fizikában. Nagyon laikus fogalmazással a tömeg és az energia ekvivalens, és a hétköznapi (nyugalmi) tömeghez hozzáadódik a mozgási energia tömegre átszámolva.
Mindig megnyugtat mennyi atomfizikus olvassa az sg-t.
MuldR: az E=mc^2 az nem arról szól, hogy mennyi energiába telik fénysebességre felgyorsítani. Fogalmam sincs honnan szoptad ezt. Ez a képlet az energia és a tömeg viszonyát írja le. Azt az energiát adja meg ami felszabadul ha m tömeget energiává alakítasz. pl. atombomba
meridian: ezt a térhajlítást hol olvastad? ismereteim szerint a tömeg lesz végtelen a fénysebességet elérve épp ezért gyorsít egyre kevésbé ugyanazon hajtómû (ráadásul a világûr sem teljesen üres)
"Ha a test 1 kg, akkor 1g erõ ~10N, ha 1 tonna akkor 10kN. A számolása pedig jó, 1 év alatt 1 g gyorsulással!, kb fénysebességnél vagy" - A jelenleg létezõ legnagyobb Ion-hajtomûvek is csak milinewtonokra képesek.
A cikkben nem írnak egy problémáról mégpedig, hogy ezek a hajtomûvek kevés üzemanyagot fogyasztanak, viszont annál több elektromos energiát igényelnek. Vajon termel-e annyi energiát egy cubesat hogy mûködtetni tudja a hajtómûvet?
Kis tévedés, amiért általános iskolában egyest lehet kapni: "súlyuk is csak másfél kilogramm körül mozog" A súly mértékegysége a N (Newton) a tömeg mértékegysége a kg (kilogramm) A világûrben "súlytalanság" van, mert nem hat rá olyan méretû test vonzóereje számottevõen, mint pl. a Földé, de tömege mindig lesz! Tehát ha azt kérdezik tõled, mennyi a súlyod, ne a tömegedet mondd, hanem a Földi súlyodat pl. 650 N Amúgy a cikk jó, az ionhajtómûben meg van fantázia! És már nem csak a Sci-fi filmekben létezik!
gyenge -.-
e=mc^2 mond valamit? szamit a tomeg. 1kg* fenysebesseg^2= az az energia amivel felgyorsitod.
Nem a tömege nõ meg (az sosem változik) a gyorsabban haladó testnek, hanem a teret gyûri össze maga elõtt, emiatt az egységnyi gyorsítóerõ egyre kevésbé fejti ki a hatását... azaz egyre több energia kellene a további gyorsításhoz. vagy nem?
Abba bele lehet kötni, hogy olyan mint "1 g erõ" nem létezik, mert az erõ mértékegysége N (vagyis kg*m/s^2), a g viszont nehézségi gyorsulás aminek a mértékegysége m/s^2. De ez egy olyan szófordulat ami nagyon elterjed, és igazából érthetõ. Az "1 g erõ" az az erõ ami 1 g-vel gyorsít. Ha a test 1 kg, akkor 1g erõ ~10N, ha 1 tonna akkor 10kN. A számolása pedig jó, 1 év alatt 1 g gyorsulással!, kb fénysebességnél vagy.
"Pl 1 g erõvel gyorsított test, ha jól számolom dúrván 1 év alatt képes lenne elérni a fénysebességet"
Az attol fugg milyen tomegu az a test. Mert a cikkben szereplo 1kg tomeg eseten, nagyabol kb csak 309368,16 m/s sebesegre tudna gyorsitani. Ami csak, a fenysebeseg ezred resze.
"illetve az 1kg cubesatok használhatóságát nagy mértékben nem befolyásolja, hogy irányíthatóak-e vagy sem."
A cikk irja, hogy nem csak palyavaltoztatashoz, hanem forgatashoz is hasznalhato a hajtomu, tehat giroszkopok helyett. Ez azt jelenti, hogy pl. kis koltseggel felkuldheto par tucat cubesat, amik kis magassagbol kepesek fotozni a foldet, ami sokkal olcsobb mint egy nagyobb muhold joval magassabban. A forgatas azert is fontos, mert most az allando magnesekkel stabilizalt cubesat-ok az egyenliton atlepve atfordulnak, ezert a kameras oldaluk neha kifele nez, neha meg lefele a felszinre. A ketto kozott pedig atfordulnak, tehat az ido nagyobbik reszeben mindenfele nez a kamera csak pont lefele nem. A giroszkop hasznalata pedig bonyolult, aramigenyes es nehez. Az elektromagneses megoldas konnyebb es egyszerubb, de meg aramigenyesebb. Ha tobb tucat vagy szaz cubesat folyamatosan kis magassagban repulne, akkor az egesz Foldrol tudnanak elokepet adni, meglepoen jo felbontassal. (egy cubesat egy vga kameraval hozza egy geostacionarius meteorologiai muhold felbontasat, csak persze nem tul stabil a celzas)
Az urszemetet meg ugy ertettek, hogy felmegy par cubesat, nekidolnek egy-egy tonkrement muholdnak es megtoljak lefele. Egy cubesat ara boven megerne par nagyobb muhold eltakaritasat, aminek a palyaja azonnal ujra hasznalhato lenne.
Annyira forradalmi felfedezés, hogy az Ion-hajtomûvek az 50-es évektõl léteznek, illetve az 1kg cubesatok használhatóságát nagy mértékben nem befolyásolja, hogy irányíthatóak-e vagy sem.
"Ha sikerülne hajtómûrendszerekkel ellátni a nanomûholdakat, az megoldaná az ûrszemét problémáját, a CubeSatok alacsonyabb pályára navigálhatnák magukat" - Mivel eleve alacsony pályán szoktak keringeni, a gravitáció és a légkör ezt elintézi hajtómû nélkül is.
A MIT és a NASA szakembergárdája kb ugyan az , nem is értem így a hozzászólásod
Ez egy miniaturizalt ion hajtomu, meghozza a hagyomanyos elektroda racsos valtozatbol, tehat a hatekonysaga sem olyan jo, mint az ujfajta vasimr rendszernek. Az ujitas az, hogy hajtogaz helyett a hajszalcsovesseg elven mozgatjak az uzemanyagot es a tintasugaras nyomtatok elven szabalyozzak a rendszert. Csak itt nem tintat frocskol a hajtomu, hanem elparologtatja /ionizalja/ a folyadekot, majd felgyorsitja az elektrodak segitsegevel. Szerintem jo az otlet, csak az uzemanyag mennyisege keves. (1x1x1 centimeteres meretben mar jobb lenne a tartaly, de nem biztos, hogy a fejek kibirnak annyi ideig amig az uzemanyagot elhasznalja)
Lineáris gyorsulással számolva igen, de ugye ez amikor már a sebességed kezd összemérhetõ tartományba kerülni a fénysebességgel megváltozik a tömeg növekedése miatt.
Hát ja. Nameg a súlytalanságban, illetve vákuumban, ahol nincs közegellenállás gyakorlatilag bármilyen kicsi erõ, bármilyen nagy tömegû testet képes akár a fénysebesség 99,99999999%-áig felgyorsítani, feltéve ha elég sokáig rendelkezésre áll.
Pl 1 g erõvel gyorsított test, ha jól számolom dúrván 1 év alatt képes lenne elérni a fénysebességet, ami azért emberi léptékkel még elfogadható. Csak éppen technikailag megoldhatatlan.