,,akkor akár fekete lyukak, szingularitások sem léteznek."
sõt, tovább mehetsz, nem csak hogy fekete lyukak nem léteznek, de a kétréses kísérlet sem azt adja amit állítanak, az elektronyos jelenségek sem hatnak kölcsön a mágnesesekkel, nincs gravitáció etc
utóvégre minden csak attól függ, hogy mit dob ki az elmélet
"Namost mi van, ha minden fordítva van. Nem graviton van, hanem spacetimeion, ami kapcsolatba lép a virtuális és nem virtuális részecskékkel, majd a kölcsönhatás eredményeképp jön létre a téridõ és benne az anyag (nem virtuális részecskék összessége)."
Hogyan is? Hogy lehet egy kölcsönhatás eredménye a tér és az idõ? Akkor maga a kölcsönhatás leírása tér és idõ nélkül történik, aminek nem sok értelmét látom. Tér- és idõbeli viszonyok nélkül nincs értelme a kölcsönhatásnak.
"He ez így van, akkor pusztán anyagi részcskékkel soha nem, vagy csak nehezen leszünk képesek olyan körülményeket teremteni, ami a téridõt, a részecskék tömegét, vagy bármi ehhez kapcsolódó tulajdonságot érzékelhetõen befolyásol. Mindíg csak olyan kvantumokat érzékelünk, ami nem lóg ki sehogy, mert a téridõ és a részecskék valahogy mindíg együtt változnak."
Vagyis igazából kimutathatatlan, mivel minden éppen úgy változik, hogy elõlünk mindig elbújjon. Ez így aligha lehet mûködõképes elmélet.
Egymásra hánytál egy csomó mondott, nem tudom, melyik mondat milyen viszonyban van a másikkal. Meg sem próbáltam kibogozni mire gondolhattál, ez - bevallom - az én hibám. Ehelyett leírtam tisztán, mi a valóság. És most lássuk a válaszaidat:
"Sok fajta graviton modell létezik, a különbözõ standard kvantumechanikai modellt kiszélesítõ elméletek, kicsit mind máshogy képzelik, jellemzik."
Egy Stadard-modell van, ami eddig jól mûködik. A gravitont nem szokás másként jellemezni mint stabil, 0 tömegû és töltésû, 2 spinû részecskének. Ha szerinted van más elképzelés róla, akkor írj még legalább egyet, köszi!
"A kvantumgravitáció a relelmbõl csak a gravitációs hatásra, a tömegre koncentrál, a téridõ tulajdonságait adottnak veszi, pedig nem biztos hogy az. Pl ha nem olyan flexibilis, mint az arel elmbõl extrapolálható, akkor akár fekete lyukak, szingularitások sem léteznek."
A kvantumgravitációra több kezdeti modell létezik. Most azt nem tudom ez melyik amit itt leírsz, de van egy gyanúm, hogy ezt most találtad ki, és (helyesen) ez halandzsa. Ha nem az, szépen kérlek, írd le a nevét, vagy egy linket ahol ezt olvastad, és visszavonom! Köszi!
"handzsa" Gondolom úgy érted halandzsa!?
"Egyrészt a relativitás elmélet nem szól semmiféle gravitonról, éppen ellenkezõleg a relem szerint nem egy erõ vagy vonzás a gravitáció, hanem téridõ görbülete." Õööö, hol is írtam, hogy a relativitás elmélet foglalkozna a gravitonnal?
"Ráadásul a gravitáció (Einstein óta) nem csak a tömegtõl függ, legalább 10 metrikus tenzortól függ. Ez kísérletileg igazolt. Éppen ezért a részecskéknek önmagukban is van tömegük, a Higgs-bozon az elemi részecskéknek ad tömeget, de ha összeadod, egy nagyon kicsi számot kapsz, és nem proton, neutron, stb. teljes tömegét." Én is ezt írtam kb: "A kvantumgravitáció elméletei egy olyan kvantumot próbálnak levadászni, ami "csak" a részecske tömege és mást töltései között teremt egyfajta kapcsolatot." Másrészt a proton/neutron nem elemi részecske, a standard modell szerint, mint ahogy a vas atom sem az. A fotonnak meg pl. nincs is nyugalmi tömege. Csak ha már a pongyolaságon kötekedünk.
"A graviton egy tetszetõs - ámde - alternatív részecskefizikai elmélet. Ami szerint a graviton egy bozon." Sok fajta graviton modell létezik, a különbözõ standard kvantumechanikai modellt kiszélesítõ elméletek, kicsit mind máshogy képzelik, jellemzik.
"A kvantumgravitációnak meg egyelõre nincs elmélete, éppen ezen dolgoznak, de az nem relativitás alternatívája, hanem a relem és a kvantumfizika házasítása lenne." A kvantumgravitáció a relelmbõl csak a gravitációs hatásra, a tömegre koncentrál, a téridõ tulajdonságait adottnak veszi, pedig nem biztos hogy az. Pl ha nem olyan flexibilis, mint az arel elmbõl extrapolálható, akkor akár fekete lyukak, szingularitások sem léteznek.
Látszik, hogy sokat olvastál a témában de amit írsz az ennek ellenére - elnézést de - handzsa. Egyrészt a relativitás elmélet nem szól semmiféle gravitonról, éppen ellenkezõleg a relem szerint nem egy erõ vagy vonzás a gravitáció, hanem téridõ görbülete. Ráadásul a gravitáció (Einstein óta) nem csak a tömegtõl függ, legalább 10 metrikus tenzortól függ. Ez kísérletileg igazolt. Éppen ezért a részecskéknek önmagukban is van tömegük, a Higgs-bozon az elemi részecskéknek ad tömeget, de ha összeadod, egy nagyon kicsi számot kapsz, és nem proton, neutron, stb. teljes tömegét. A graviton egy tetszetõs - ámde - alternatív részecskefizikai elmélet. Ami szerint a graviton egy bozon. A kvantumgravitációnak meg egyelõre nincs elmélete, éppen ezen dolgoznak, de az nem relativitás alternatívája, hanem a relem és a kvantumfizika házasítása lenne.
A relativitáselmélet szerint a tehetelenség/tömeg és a téridõ egyfajta egységet képez.
A kvantumgravitáció elméletei egy olyan kvantumot próbálnak levadászni, ami "csak" a részecske tömege és mást töltései között teremt egyfajta kapcsolatot. Azonban a téridõ ezen a szinten valahogy kimarad ebbõl a rendszerbõl. A részecskék ha már megkapták a tömeget, akkor kezdenek valahogy mozogni és ezáltal felépítik a téridõt.
Namost mi van, ha minden fordítva van. Nem graviton van, hanem spacetimeion, ami kapcsolatba lép a virtuális és nem virtuális részecskékkel, majd a kölcsönhatás eredményeképp jön létre a téridõ és benne az anyag (nem virtuális részecskék összessége). He ez így van, akkor pusztán anyagi részcskékkel soha nem, vagy csak nehezen leszünk képesek olyan körülményeket teremteni, ami a téridõt, a részecskék tömegét, vagy bármi ehhez kapcsolódó tulajdonságot érzékelhetõen befolyásol. Mindíg csak olyan kvantumokat érzékelünk, ami nem lóg ki sehogy, mert a téridõ és a részecskék valahogy mindíg együtt változnak.
Másrészt ez az egy fajta téridõ részecske, ha megváltozik, tegyük fel más lesz a "frekvenciája", "energiája", "töltése", akkor ebbõl a téridõbõl egy másfajta "világot" hoz elõ, ami akár a mi általunk tapasztatlttal párhuzamosan létezhet.
Csak éppen ha nincs anomália, akkor nem letszik az út a továbblépésre sem.
Nemrég a Higgs részecskéröl bizonyosodott be, hogy az elvárt módon viselkedik, most pedig kiderül, hogy extrém körülmények között sem sérülnek a Standard Model alapvetö szimmetriái. Azt hiszem most van a fizikában az aratás idöszaka, a fáradságos munkával kidolgozott elméletek remekül teljesítenek.
Informatika és tudomány
