A második bugos volt és a poénokat hagyták ki pont belõle. Az elsõ rész nem a grafikával, hanem a rengeteg jó kikacsintással tarolt nálam. A grafikára bárhogy is gyúrtak a HL és a Sin mellett nem rúgott labdába.
Az egész abból indult, hogy egykor rosszul mondta és a játékot azóta is így hívják. Eszembe jutott, hogy egy haverom édesanyja kínai atari utánzatot jolszlinak hívta (joystick szóból). Mi tudtuk, hogy mirõl van szó, de azután így hívtuk örökre, a mi kis kultúránkban ez volt a hivatalos elnevezés. Szerintem sose menj Salgótarjánba, mert sok embert kell majd meggyõznöd, hogy hogyan hívják helyesen a városukat.
ok, kicsit a cikkhez is röviden: blúúúdot akarunk, activision meg kapja be. és itt vitatkoznék lejjebb vkivel: a 2. rész rohadt jó volt, grafikailag is, de a legnagyobb királyság a hangulat (rémlenek vkinek a szinttöltös képernyõk szövegei?) és a sok-sok gyilkolóeszköz. én nagyon várom, hogy a sok idétlen fear és egyéb tévedés helyett bloodot vagy nolfot gyártsanak már a lithék.
Hagyjátok szegény zérót, látszik rajta hogy nárcisztikus szociopata
áhh, ez nagyon szubjektív. nevelõapám nem érti, miért is nincs, s nem is akarok jogosítványt. nekem meg alap, hogy 15 éves korom óta van egy, 18 óta +2 közepes rigós (pár év múlva az egyik felnõtt felsõre) nyelvvizsgám (és _akkor_ még tudás is volt mögöttük 8). a mai kölköknél valószínûleg nem nagy szám, de akkoriban (a középkor elejefele) elég extra volt. de én is blúddal kezdtem. egyrészt nem angolt tanultam elsõnek (se másodiknak, se harmadiknak), másrészt akkoriban távolról sem volt annyi finom anyag az okulásra, mint manapság. az ember olvasott (dalszöveget, számítógépes játékot, csökkentett szókincsû könyveket), de attól még a kiejtésrõl fogalma sem volt. voltak remek hangalámondásos filmek - de itt arra koncentrált az ember, h legalább a magyart megértse. ehhez képest manapság dõl az anyag a netrõl, legyen az cikk, könyv, játék, film és sorozat (feliratosan vagy anélkül, kinek-kinek szintje szerint). soha nem lehetett ilyen egyszerûen, játszva nyelvet (na jó angolt, s kicsit kevésbé egyéb világnyelveket de valamelyest minden nyelvet) tanulni. nem szégyellem, h (amúgy is minden nyelven - beleértve a magyart is - ócska) beszélt szövegértésem azóta javult, amióta sorozatokat nézek. lusta vagyok, a felirat ott van mankónak (ha van), de ilyesmiben az segít, ha az ember hallja. kiejtésem viszont menthetetlen 8). a hülye kiejtéseket viszont ma már tényleg nehezebb megbocsátani, amikor ennyi forrás van a helyesre - bár enyhítõ körülmény, hogy a hülye angolok (angol hülyék) chaucer óta, 6-700 éve nem voltak képesek olyan írásmódot fabrikálni, ami valamelyest követné a kiejtést. persze hogy blúd a blood. a magyar se következetes, de azért fényévekkel jobb... na, sok szöveg a semmirõl, a summa: manapság tényleg ne csodálkozzon rajta senki, hogyha le nem is nézik, megmosolyogják ha ilyesmit kiejt a száján.
Nem arról van szó, hogy kurvaokosnak akarom érezni magam, hanem arról, hogy a fejlõdésképtelenség és a nyelvtudás hiánya kibaszottul nem erény, nem egy olyan dolog, amire büszkének illik lenni.
Persze _lehet_ rá büszkének lenni, csak akkor tessék hozzászokni, hogy lenéznek.
Nekem sem lesz soha Tumb Réjder, mert nem úgy szerettem meg. Nem értem, mit nem értesz ezen. :D A németesek amúgy is mindent rosszul ejtettek és az angolosok nagyon okosnak érezték magukat. Csak hát van aki felnõ, van aki nem.
Egyébként meg nekem nem volt "blúd" sosem. Bár ez valószínûleg inkább a bátyám érdeme, hogy nem hagyta, hogy hülyén ejtsem a dolgokat, jól kiröhögött, ha hülyeséget mondtam. :)
De a másik fele, hogy már a 80-as évek végétõl lehetett rajzfilmet, MTV-t nézni angolul, és onnan ragad az emberre.
És nem elhanyagolható szempont, hogy ezek a játékok már beszéltek. Nem kellett kitalálni a kiejtést, mint mondjuk C64-en.
Ez egy szép történet volt, de nem indok arra, hogy ha valaki valamit rosszul tanult meg, ne korrigálja késõbb.
Nekem abból a hulladék 90-es évek végi nyelvoktatásból lett két középfokú Rigó utcai nyelvvizsgám. Szerintem ne általánosítsunk, nálatok szar volt a nyelvoktatás, nálunk meg nem.
Szerintem akkoriban minden gyereknek "blúd" volt, a 90-es évek végén a hazai idegennyelv oktatás még a mainál is rosszabb volt. Tudnék mesélni, miket kellett elszenvednünk. Egyrészt kezdõ diáknak úgyis "blúd", másrészt hallottam én is félelmetes dolgokat. Igaz, én iskolában csak gimiben angoloztam, általánosban németet voltunk kénytelenek tanulni, és volt, hogy az egész osztály állva töltötte el a helyettesítõ némettanár (aki amúgy fizika volt, csak volt nyelvvizsgája, így nyelvet is rábíztak késõbb) óráját, mert egy emberként állítottuk, hogy a német egy az nem ejnc, hanem ájnc. És utána õ egészen a nyugdíjig tanított németet is. A vicc az, hogy akit nálunk helyettesített és aki engem tanított, végzettségileg még csak tanár sem volt, csak volt egy német középfokúja. De volt itt olyan is, aki kint élt Németországban, és hazatérve némettanári állást kapott.
Annyira õszintén szólva nem sajnálom. Akkoriban jó volt, mondhatni ötletes, de még "mi is" gyerekek voltunk, alacsonyabb ingerküszöbbel meg minden. Manapság nagyot kellene villantani, magas lenne a léc, és nem hiszem, hogy megtudnák ugrani.
Informatika és tudomány
