Most az tartja a dollárban a lelket, hogy a jelenleg még pénzes amcsik közül sokan hazamenekítik a pénzüket, mert azt hiszik biztonságos, és erõltetik, hogy dollárban legyen pl a nemzetközi kõolajkereskedelem, de ezzel inkább csak idõt nyertek. Persze "ki idõt nyer életet nyer" ahogy a mondás tartja, de sürgõsen ki kell találniuk valamit ha talpon akarnak maradni hosszú távon is szerintem, mert az örökké nem megy, hogy csak fogyasztás van de termelés alig.
Szerintem ezt senki nem vitatta... Ráadásul a japán gazdaság szerintem produktívabb is mint az európai... Ezzel együtt Jakuzának teljesen igaza van az amerikai lufival kapcsolatban. Az eurózóna bedöntése annyira látványos volt, hogy már fájt. Arra lennék kíváncsi, hogy mikor az usákok bedõlnek akkor mi lesz?
Adósság és adósság között komoly különbség van. Japán ugyan a GDP-jéhez képest kétszeresen is el van adósodva, de attól még messzi van a csõdtõl.
Viszont mint már régebben írtam sok az olyan, aki az elvakult amerikai-ellenessége miatt éppen most a kínaiakban reménykedik, hogy azok majd gazdaságilag esetleg katonailag legyõzik õket.
Nem tagadom, komoly problémát tudnának okozni azzal, ha minden amerikai adósságot hirtelen piacra dobnának. Olyan válságot, amihez képest a mostani kutyafüle. De Kína sokkal jobban megszenvedné az egészet, ha bezárulna az amerikai és az amerikaiakkal szövetséges(tõlük függõ) piacok. Kína belsõ piaca ugyan hatalmas, de a lakosok vásárlóereje kicsi.
Ezen kívül Kína egyre inkább instabil politikailag. A jelenlegi, kommunistaeredetû diktatúra elõbb-utóbb meg fog dõlni. Az egyre gazdagabb kínai kapitalista gazdasági réteg a természetébõl adódóan hamarosan át fogja venni a politikai vezetést is. Ez azonban még odébb van, és nem lesz egyszerû.
Ha viszont megváltozik a politikai berendelkezés, a mostani erõltetett gazdasági fejlõdésnek vége lesz. Az összes központosított hatalom bukása után az addigi gazdasági fejõdés azonnal visszaesett, kivéve ha egy másik diktatúra vette át a hatalmat.
Kína a politikai fordulat után már nem lesz a "sötét ló", az amerikai-ellenesek meg keresnek mást a képzelgéseikhez. Bele fog kerülni az eddigiek hosszú sorába: az Ázsiai Kistigrisek, Japán, stb mellé. Valamennyiben reménykedtek a fejlõdésük egy szakaszán, de egyik sem érte el a reményeiket.
Latom ismet sikerult csunyan beegned a USA-vietnami (pl. USA hadsereg "agyonverve") es sino-vietnami agymeneseddel (pl. 10-szeres vietnami aldozatok)... szanalmas, hogy utana is mennyire vergodsz es beszelsz ossze-vissze, raadasul meg a "UUUU" es "hagyimiklos" sockpuppetjeidet is bevetetted, mivel normalis ember nem nyalna igy egy ekkora imbecilnek ;)
"Japán. Ez utóbbi eladósodási rátája 200 százalékos"
aminek 90%a belsõ adóság, tehát a japán emberek hiteleznek a japán államnak, ha az állampapírjaikat ki is vennék, azt azért tennék hogy költekezzenek, ami + adóbevétellel + gazdaságélénküléssel járna a japánnak.
tehát a japán gazdaság sokkal fenntarhatóbb állapotban van mint az európai kifelé eladósodott államok.
A dollár túlélése érdekében az amerikaiak elemi érdeke, hogy mindenáron diszkreditálják a közös európai fizetõeszközt az euróövezet gyönge láncszemeit alkotó periférikus országokon (Görögország, Írország, Portugália) keresztül. A 2008-as válság kirobbanása elõtt az euró teljes mértékben hiteles valutává vált az OPEC-tagországok számára, amelyek olajforgalmuk egy részét euróban szándékoztak lebonyolítani.
Akkoriban egy euró 1,6 dollárt ért, és a befektetõk bizalommal fordultak az európai adósság mint az amerikai államadósság hiteles konkurense felé. Ha ez a tendencia általánossá vált volna, akkor az amerikai adósság kamatszintje katasztrofális mértékben megemelkedett volna. Márpedig az USA még akár csak egy normális kamatszintet sem engedhet meg magának. Az amerikai államadósságot ugyanis mindmáig 3 százalék alatti kamatszinten finanszírozzák, ami abnormálisan alacsony egy olyan abnormálisan eladósodott ország esetében, mint az Egyesült Államok.
A Fed mindent elkövet tehát, hogy ez a kamatszint alacsony maradjon, hiszen az amerikai adósságot a lehetõ legstabilabb és legbiztosabb befektetésnek kell láttatni. Éppen ezért a dollárnak nem lehet alternatívája.
Miután a spekulatív finánckapitalizmus rendszerválságának nyitányaként 2008-ban összeomlott az amerikai másodlagos jelzálogpiac, a Wall Street-i „karvalytõke” (Cristina Fernandez Kirchner dixit) emblematikus képviselõi azon kezdtek el agyalni, hogy az amerikai ingatlanpiaci sokk gazdasági hatásait miként lehet – legalább átmenetileg – a külvilágra hárítani. 2010 februárjában a legnagyobb spekulatív pénzalapok (hedge fund) vezetõinek manhattani rutintalálkozóján Soros György jelenlétében állapodtak meg arról, hogy koncentrált támadást indítanak az eurózóna kis országai ellen a dominóhatás kiváltásához. Valójában a görög államadósság bedõlésére játszva, Görögország (és vele együtt az EU periférikus országai) fizetésképtelenségére spekulálva az amerikai hedge fundok a dollár egyetlen komoly konkurensének számító euró meggyöngítését, végsõ soron az euróövezet szétverését célozták meg.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy Görögország, Írország és Portugália állami költségvetése rendben lett volna, és hogy gazdaságaik ne lettek volna sérülékenyek. Semmivel sem voltak azonban rosszabb helyzetben, mint az USA, Anglia vagy akár Japán. Ez utóbbi eladósodási rátája 200 százalékos, amelyet Görögország sohasem ért el, és mégis megfelelõ kamatszinten képes finanszírozni önmagát, noha a legjobb adósminõsítést már elvesztette. Az Egyesült Királyság viszont továbbra is birtokolja a legjobb adósoknak járó tripla A-t, ami teljes képtelenség egy olyan ország esetében, amely súrolta az államcsõdöt, és amelynek a gazdasága recesszióban, a valutája pedig padlón van.
A New York-i székhelyû adósságminõsítõk ismét bebizonyították, hogy egyáltalán nem objektívek a jegyzéseikben, amikor az európai periférikus országokat a bóvli (junk) kategóriába sorolták, Anglia viszont – mint az USA legfõbb szövetségese – megtarthatta a legjobb osztályzatot. Egyébként az euróövezet sokkal fizetõképesebb magánál az Egyesült Államoknál is. Ha GDP-arányos államadósságukat vesszük, ez ugyanolyan szinten van (valamivel magasabb 100 százaléknál). A különbség a fedezetlen adósság tétele, vagyis az amerikai kormány összes jövendõ kötelezettségei a nyugdíjak, az egészségügyi és társadalombiztosítási járulékok jogosultjai iránt. Ezek együttesen az amerikai adósságot egy feneketlen hordóvá változtatják, és így a hivatalosan vett 16 ezer milliárdos államadósságtól a rendkívül magas, 200 ezer milliárd dolláros pénzügyi deficithez jutunk, vagyis a szövetségi kormányzat ennyivel tartozik a nyugdíjasainak. Még ha ez pillanatnyilag elméleti szám is, eklatánsan demonstrálja, hogy technikailag az USA már csõdben van. De ha csak a hivatalos államadósságát nézzük is, ehhez mindenképpen hozzá kell adni a kormány által az országos jelzálog-ügynökségeknek (Freddy Mac és Fanny Mae) biztosított implicit garanciák (70 ezer milliárd), valamint a vállalatok (15 ezer milliárd) és a háztartások (20 ezer milliárd dolláros) adósságállományának összegét.
Valójában az USA adóssága eléri a GDP-je 300 százalékát, miközben az európai adósságok (állami, vállalati, háztartási) 200 százalékon kulminálnak, és az összes specifikus eladósodottsági mutató (költségvetési hiány, kereskedelmi deficit, folyó fizetési mérleg hiánya, beruházási mérleg) tekintetében is Európa jobb helyzetben van Amerikánál.
Tévedés ne essék: nem csak a görögök manipulálják a gazdasági adataikat. Az amerikaiak e tekintetben is éllovasok. A shadowstats.com internetes oldal elemezte és átkalkulálta az amerikai statisztikákat a ’80-as években alkalmazott módszerekkel, amelyek sokkal becsületesebbek voltak a maiaknál. Ez alapján egyetlen számadat sem állja meg a helyét: az infláció és a munkanélküliség szintjét drasztikusan alul-, a GDP szintjét pedig legalább 30 százalékkal felülbecsülik. A katasztrófa elkerülhetetlen, mert bele van programozva a rendszerbe. Vége a dollár monopolhelyzetének a nyersanyagpiacon. Kína folyamatosan csökkenti amerikai kincstárjegyvásárlásait. Ma már nem az amerikai fogyasztó a világgazdaság lokomotívja. A legkevésbé sem képes betölteni ezt a szerepet, mivel teljesen el van adósodva. Minden harmadik amerikainak hét hitelkártyája van, 46 millióan ételjegyre szorulnak, a lakosság 15 százaléka gyakorlatilag kiesett a fogyasztási és megtakarítási körforgásból.
Valójában az új kibocsátású amerikai adósság legfõbb vásárlójává maga a Fed vált. Az amerikai kincstár kibocsátja az adósságot, a Fed pedig hátulról felvásárolja és bankjegyeket nyomtat, amelyeket a kincstár arra használ fel, hogy kibocsássa az adósságát. Az egész egy nagy mosoda. A Fed az utóbbi idõben monetáris könnyítésekhez (quantitative easings) folyamodott, vagyis intervencionista pénzpolitikát folytat, amelyre még sohasem volt példa egy állítólag liberális rendszerben. Ma az amerikai gazdaság egy irányított és támogatott gazdaság, amely manipulálja a kötvénypiaci adóssága értékét és ezzel együtt összeomlással fenyegeti a globális adósságpiacot.
Ez már a végsõ visszaszámlálás.
Az Egyesült Államok államadóssága a GDP 100 százaléka fölé lendült, míg a költségvetés hiánya az elmúlt két év javulása után is 7-8 százalék lehet jövõre, ami egyre több szakembert tölt el aggodalommal. Az IMF elemzõi szerint például az államadósság minden 10 százalékpontos emelkedése 0,17 százalékponttal lassítja a GDP növekedésének ütemét, ami azt jelenti, hogy az elmúlt öt év adósságemelkedése nyomán a világ legnagyobb gazdasága évi 0,5-1,0 százalékot veszít lendületébõl.
Hát tudod, elég szánalmas vagy, fõleg a személyeskedéseddel, látszik hogy molesztáltak. Várom a kérdésemre a választ, az egyoldalú magyarázataidat pedig hanyagold, másolni minden hülye tud. Legalább linkelnéd de nem az nem jut el a tudatodig.
Nem úgy a harmadik vezetõ hitelminõsítõ az S&P. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma a leminõsítés hallatán azzal vádolta meg a hitelminõsítõt, hogy kétezer milliárd dollárral elszámolta magát a költségvetési kivetítésekben. A tárca szerint õk jelezték a hibát, ez – megfogalmazásuk szerint – súlyos kérdéseket vet fel az S&P hitelessége kapcsán. A minisztérium egyik szóvivõje úgy fogalmazott: „Magáért beszél az az ítélet, amely egy kétezer milliárdos hibán alapul.” Jay Carney fehér házi szóvivõ közleményében ugyanakkor az áll: „Többet kell tennünk azért, hogy nyilvánvalóvá váljon akaratunk, elkötelezettségünk és képességünk a közös munkára a gazdasági és költségvetési nehézségekkel szembeni küzdelemben.” Megdöbbenés és pánik
A piacok pánikszerûen reagáltak. Egy nap alatt 5-10%-kal estek a vezetõ részvények. A befektetõk attól féltek, további rossz hírek jönnek, és kapkodva elkezdték eladni a részvényeket, és helyettük a pénzügyi viharokban eddig biztos kikötõnek tartott aranyat és svájci frankot vásároltak. Budapesten is fel kellett függeszteni az OTP és a MOL részvényekkel történõ kereskedést, mert erre kötelez a törvény ha egy értékpapír egy napon belül több mint 10%-ot veszít értékébõl.
A nyugati lapok aggodalmuknak adtak hangot annak kapcsán, hogy mindez hogyan érinti a világgazdasági kilábalás alakulását. A kínai kommentár ezzel szemben igen éles hangúra sikeredett. „Kínának mint a világ egyetlen szuperhatalma legnagyobb hitelezõjének minden joga megvan arra, hogy követelje az Egyesült Államoktól az adóssággal kapcsolatos feszültségek megoldását, és azt, hogy gondoskodjon Kína dollárban lévõ értékpapírjainak biztonságáról” – áll a Hszinhua hírügynökség közleményében. Kína felszólítja az USA-t arra, hogy csökkentse „gigantikus mértékû” katonai kiadásait, és faragja le a szociális támogatásokat. Ha erre nem kerül sor, az S&P döntése „csak az elõjátéka lesz az amerikai adósosztályzat további pusztító hatású leminõsítéseinek”. Kína 3197 milliárd dolláros devizatartalékából 1160 milliárd dollárra rúg az amerikai kincstárjegyek állománya.
A hitelminõsítõket minõsíti az adat, mely azt mutatja mely 18 állam maradt a fedhetetlen adósok kiváltságos klubjában. AAA minõsítésûek a három legnagyobb uniós gazdaság, Németország, Nagy-Britannia és Franciaország mellett Hollandia, Luxemburg, Finnország, Dánia, Svédország és Ausztria. Svájc, Norvégia és Liechtenstein, Európán kívül Kanada, Ausztrália, Hongkong és Szingapúr. Ugyanakkor meglepõ módon még "tripla A" minõsítéssel tartják számon a Man-szigetet és a Kajmán-szigeteket is. Érthetõ a sokk. Amerika nincs már a 18 tagú elittársaságban, mely országok esetében a legmagasabb AAA adósminõsítés azt jelenti, nincs a gyakorlatban mérhetõ esélye annak, hogy nem tudják visszafizetni kölcsöneiket.
Abban általános egyetértés van az elemzõk között, hogy súlyos presztízsveszteséget jelent az Egyesült Államok számára, hogy a Standard & Poor’s hitelminõsítõ – történetében elõször – megvonta tõle a legjobb adósoknak járó AAA osztályzatot az aggasztó költségvetési folyamatok miatt.
Egyes elemzõk szerint viszont ezzel a lépéssel lassacskán helyére kerülnek a dolgok, hiszen az S&P arra mutat rá, hogy nem lehet felelõtlenül az egekbe növelni az eladósodottságot. Obama elnöksége alatt Amerika lassan a harmadik évet tudhatja maga mögött GDP 10%-át meghaladó éves költségvetési hiányt, miközben az EU bünteti a 3% feletti hiányt. Obama bizonyítványt magyaráz
Függetlenül attól, hogyan döntenek egyes hitelminõsítõ intézetek, az Egyesült Államok mindig AAA osztályú ország volt és az is marad - jelentette ki még a leminõsítés napján Washingtonban elmondott televíziós beszédében Barack Obama amerikai elnök.
Az elnök azt ígérte, hogy a következõ hetekben az amerikai államháztartás rendbehozatalát célzó új javaslatokat fog elõterjeszteni, s leszögezte, hogy kormánya a tõle telhetõ módon támogatni fogja annak a kétpárti bizottságnak a munkáját, amelyet a kongresszus fog hamarosan felállítani annak érdekében, hogy megtalálja a deficit további csökkentésének lehetõségeit.
Reményét fejezte ki, hogy a Standard & Poor's döntése legalább ösztönzõen fog hatni a kongresszusra annak érdekében, hogy átérezze az adósságprobléma kezelésének sürgõsségét, amihez "józan észre és kompromisszumra" van szükség. Merre tovább, USA? Nem kétséges, hogy elsõ lépésként az amerikai költségvetési hiányt kell csökkenteni. Ez a hiány 2009-ben 1420 milliárd dollár volt, 2010-ben pedig 1294 milliárd. Az idei költségvetési évre 1650 milliárd dolláros hiányt vár az amerikai kormányzat. A költségvetési rést rendszeresen újabb hitelek felvételével tömik be az amerikaiak, így növelve az ország mértéktelen eladósodottságát.
Az Egyesült Államok azon országok egyike, ahol az államadósság meghaladja az éves GDP-t. A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint Japán GDP-arányos államadósság-rátája 229%, Görögországé 152%, Olaszországé 120%, Írországé 114%. Az EU 60%-ban szabta meg az államadósság felsõ határát, a túladósodott országoknak e szint alá kell csökkenteniük tartozásaikat.
Az Egyesült Államok GDP-arányos államadósság-rátája utoljára a második világháború után, 1947-ben haladta meg a hazai összterméket, 1981-re viszont 32,5 százalékra esett. Még 2007-ben is "csupán" 64,4 százalék volt, majd a pénzügyi és gazdasági világválság hatására elszabadult a mutató.
Az egyik forgatókönyv szerint Amerika nem lesz képes uralni a helyzetet és egyre mélyebben süllyed a válságba. Ezt támasztja alá a két vezetõ amerikai párt nemrégi felelõtlen idõhúzása is az adósságrendezés kérdésében. Az amerikai elemzõk további érvekkel támasztották alá a pesszimista forgatókönyvet.
Barack Obama 2011-es költségvetésének 57%-a az amerikai polgárok és családok segélyezésére megy. Ez a pénz tehát nem forog vissza a gazdaságba, hanem a fogyasztást serkenti. Idén 55 millió amerikai élvez szociális támogatást 727 milliárd dollár értékben és ezek a számok növekedni fognak a következõ években, mert a második világháború utáni Baby Boom generáció elkezdett nyugdíjba vonulni. Az amerikaiak 14,3%-a élelmezési segélyt kap összesen 44,2 milliárd dollár értékben. Míg 1950-ben 16 dolgozó jutott egy nyugdíjasra, ma csupán 3,3.
Jelenleg a GDP 1,3%-át teszik ki a felvett hitelek kamatköltségei, ez öt éven belül 3,1% lesz.
Szerintem pont te teszed azt. Várom a választ a kérdésre, visszatudod keresni?? Menni fog? Mert ha igen kapsz egy csontot kis kutya. És ha lehet nem egy cikk szöveget kérek linkelve.
Legutóbb az Egyesült Államok elveszítette AAA hitelminõsítését, a piacok zuhanása pedig ezermilliárd dollárt törölt a föld színérõl néhány nap alatt.
A következõ semmit sem megoldó kör alkalmával a helyzet sokkal rosszabb lesz. Amennyiben az USA ismét veszít hitelminõsítésébõl, a piacok komoly kockázattal néznek szembe, mivel az amerikai állampapírok jelentik a legkomolyabb biztosítékot a minimum 600.000 milliárd dolláros derivatíva piaccal szemben.
Bármelyik, a származékos piacon alapbiztosítékkal kereskedõ bróker megmondhatja, hogy, amikor valakinek megkérdõjelezik a biztosítékát, az ügylet másik oldalán késedelem nélkül követelni fogják, hogy a kereskedõ több tõkét mutasson fel az ügylete biztosítékaként. Ez könnyen az eszközök tömeges eladásához vezethet (mint a Lehman bukásakor is történt) és innen a helyzet rendkívül gyorsan el tud fajulni.
A hitelminõsítés újabb lerontásának egy másik komoly következménye a kamatok esetleges emelkedése lenne. Egy 100 bázispontos emelkedés azt jelentené, hogy az USA további minimum 100 milliárd dollár kamatot lesz kénytelen fizetni az adóssága után. 2013-ban az Egyesült Államoknak hozzávetõlegesen minimum 300 milliárd dollár kamatot kell kifizetnie. A kamatok emelkedése esetén ez az összeg robbanásszerûen emelkedhet.
Az USA GDP arányos államadóssága már most is 100%. A GDP arányos deficit csaknem 10%. Ezek Görögországéhoz hasonló számok. Miközben az Egyesült Államok számos elõnyt élvez, amit Görögország nem (például, hogy a világ jelenlegi tartalékvalutáját állítja elõ és a világ legnagyobb gazdaságával rendelkezik), a kötvénypiacok nem könnyen bocsátják meg a fiskális kicsapongásokat.
Az amerikai politikusokat azonban úgy tûnik, mindez nem érdekli. Tudják, hogy az ország gazdasága egy katasztrófa és egyre inkább az, de nem a helyzet korrigálásával, hanem a megfelelõ bûnbakok felkutatásával töltik az idejüket.
A lényeg, hogy az amerikai adósság helyzetét nem fogják megoldani. Két út lehetséges: Vagy átlépik az adósságplafont vagy sebtében elfogadnak egy újabb törvényjavaslatot a plafon ismételt megemelésére. Egyik változat sem fogja megoldani a helyzetet.
Juppi, tudod használni a ctrl+c ctrl+v kombót. Juppíí. Nagyon ügyes vagy. Biztos megdicsérnek érte:D. Erre vered magad?:) Szánalmas.
Kína megszabadult rövidlejáratú amerikai állampapírjainak 97%-tól, így már csak 5,69 milliárd dollár értékben rendelkezik ezzel a típusú amerikai állampapírral a 2009-es 210,4 milliárd dolláros rekordhoz képest, áll az Amerikai Államkincstár 2011. márciusi jelentésében.
A kincstárjegyek az államkincstár által kibocsátott, az állam adósságát megtestesítõ értékpapírok, ami után az állam éves, féléves gyakorisággal fizet kamatot.
A Kína tulajdonában lévõ amerikai kincstárjegyek elszámolása az államkincstári jelentés 9. oszlopában található.
Egészen tavaly októberig a kínaiak általában az eladott kincstárjegyek árából hosszúlejáratú amerikai állampapírokat vásároltak, így teljes amerikai állampapír állományuk értéke nem változott, sõt október elõtt még növekedést is mutatott.
Október óta azonban Kína a hosszúlejáratú állampapíroktól is elkezdett megszabadulni, így az államkincstár jelentése szerint a novembertõl márciusig terjedõ öt hónap folyamán Kína értékpapír állománya folyamatosan csökkent.
A 2008-as esés elõtt, az amerikai pénzügyminisztérium adatai szerint Kína csupán szerény mennyiségû rövidlejáratú kincstárjeggyel rendelkezett, ami 2008 augusztusában mindössze 19,8 milliárd dollárt jelentett. Amikor George W. Bush 2008. októberben aláírta az amerikai pénzügyi szektor kimentésére szánt 700 milliárd dolláros mennyiségi enyhítõ csomagról szóló törvényt, amit 2009 februárban Barack Obama intézkedése követett egy újabb 787 milliárd dolláros csomag jóváhagyásával, Kína rövidlejáratú amerikai állampapír állománya az egekbe szökött.
2008. augusztusban, a banki mentõcsomag és a gazdaságélénkítõ program beindítása elõtt, Kína összesen 573 milliárd dollár értékben rendelkezett amerikai adósságalapú befektetéssel. Ez az összeg 2009 májusa után is, amikor Kína elkezdte a rövidlejáratú papírok állományát csökkenteni, tovább növekedett, egészen októberig, amikor az ázsiai óriás összesen 1,1753 ezer milliárd dollár értékben rendelkezett amerikai állampapírral.
Március végére, amikorra Kína már megszabadult amerikai kincstárjegyeinek 97%-ától, a rekordállományhoz képest, az USA értékesíthetõ államadóssága majdnem megduplázódott a 2008. augusztusi összeghez képest, azaz elérte a 9,11 ezer milliárd dollárt. Ebbõl a 9,11 ezer milliárdból 5,8 ezer milliárd közepes lejáratú kincstárjegy, 1,7 ezer milliárd rövid lejáratú kincstárjegy, 931,5 milliárd hosszúlejáratú államkötvény és 640,7 milliárd pedig TIPS, azaz inflációhoz igazodó amerikai állampapír volt.
Az amerikai államkincstár 2012 márciusáig kénytelen lesz 1,7 ezer milliárd dollárnak megfelelõ állampapírt visszavásárolni és azokra új vevõket találni. Egyelõre úgy tûnik Kína nem fog sorba állni értük.
A naponta kiadott kincstári adatok szerint múlthét csütörtökön az Egyesült Államok teljes államadóssága 14,34 ezer milliárd dollár volt, amelybõl 9,74 ezer milliárd köztulajdonban, míg 4,61 ezer milliárd más kormányok tulajdonában van.
Mondtam hogy fogd vissza magad. Attól hogy apád molesztál még nem kell személyeskedned. Keresd vissza. Vagy talán nem megy. Látom már habzik a szád. Nem mondtam hogy összefügg de mit várok tõled? Értelmezni nem tudsz erre már rájöhetett mindenki. Feltettem egy kérést lehet rá válaszolni. Remélem arra is annyi baromságot fogsz írni mint a gazdaságra, legalább lehet rajta nevetni.
Ehhez nincs köze az tény. De nem kifogás. Többször feltettem egy egyszerû kérdést de nem akaródzik neki válaszolni. Van ez így amikor megáll a tudomány.
Mert ezek a tenyek, bar azota eltelt +1 ev a megjelent iras ota. Es azota az USAkok helyzete tovabb romlott. Eves szinten 1.3 trillio dollarral no eves szinten az adosaguk.
De megtörtént, attól hogy te nem tudsz olvasni ez van. És mondtam hogy fogd vissza magad mert ennek nem lesz jó vége. Nem félre besszélést várok hanem a lényeget. Menni fog? Na és mi is van Koreával?
Megtortent a jo kurva anyad az. Semmit nem irtal le eddig ide csak ures fecsegest, es amikor belinkelik az USA penzugyi adatait, jossz a kamu szoveggekel, hogy ki mit allitott, ami nem igaz, mert senki nem allitott itt olyat, hogy az allampapir az lebecsulendo vagy sem, csak annyit, hogy az is kihatassal van az allam adossagallomanyara.
Hiaba erolkodsz te kis faszkalap, attol meg nem irtam semmi olyat amit allitasz. Es nem fog erdekelni hogy mit vinnyogsz azzal kapcsolatban ha elkuldenek a jo kurvaanyadba, ha hazudozol.
Mondom szopkodhatod az USA farkat bonyallal es ketmarokkal, hiszen latom szeretsz szopni, hiszen ide visszajarsz a tovabbi adagokert. Az USA amiota Kina visszadobta a papirjait, majdnem megketszerezte az adossagallomanyat (2009 es 2013 kozott)es a DGP adossaga deficites (105.7%), ami annak is koszonheto, hogy Kina nem finanszirozta tovabb az adosaganak egy reszet.
Szoval tolhatod te itt az orures bofogesedet arrol, hogy az nincs kihatassal az USA adosaggallomanyara, mikozben aki nem olyan retard idiota mint te, az mindenki tisztaban van azzal, hogy az allampapirok pont az adossagallomany csokkentesere szolgalnak es ha visszadobjak vagy nem kell senkinek, az bizony a belso adossagallomany novekedeset fogjak eloidezni.
De megtörtént. És fogd vissza magad, attól hogy hangosabban beszélsz és mocskolódsz még nem bizonyítasz semmit és igazad se lesz ahogy most sincs. Nem nem tudja mindenki. Szóval jobb ha kicsit elgondolkodsz Oké. Tanulj meg értelmezni, miegymás.
És ha már így itt vagy. Miért is volt Korea vesztes háború. Erre nem válaszoltál.
Te szerencsetlen, meg is ki irt ket ellenkezo ertelmezesu mondatot ? Felolem szopkodhatod az USA farkat fenyesre az engem nem erdekel. Az viszont kurvara feltud duhiteni, hogy , beakarod meselni, hogy mas ellenkezo elojelu ertelmezest ad valamilyen kijelentesenek, ami egyszeruen nem tortent meg.
Meg is ki becsulte le az allampapirt ? Senki sem. A megallapitas, hogy az allam adosaganak a finanszirozasa, az lebecsules te idiota ?
Es megis ki akarta azt megmagyarazni, hogy van e kolcsonos gazdasagi fugges vagy sem ? Mikor mindenki tudja hogy van.
Na akkor most újra és érthetõen. Nincs ebben semmi terelés. Mellesleg az egyik hozzászólásodban mást kioktatsz hogy milyen fontos az állampapír, most pedig lebecsülöd. Gratulálok. Na és persze eddig semmit olyat nem tudtál mondani ami azt bizonyítaná hogy nincs köztük kölcsönös gazdasági függés.
Hat akkor meg is minek van koze ? Tudod te egyaltalan mi az allampapir, tudod te hogy az gyakorlatilag az allam adossaganak a finanszirozasa ? :D
"Másrészt egy ketyegõ bomba az államadósság finanszírozása. A rövid futamidejû államkötvényekre 2012-ben 0,1%-os hozam körül fizetett Washington, míg a tíz év feletti futamidejû kincstárjegyek átlaghozama 2,5-3% körül alakult. Ez az októberben lezárult pénzügyi évre tavaly 360 milliárd dolláros bruttó kamatterhet jelentett, ami kevesebb volt, mint az elmúlt évek kamatai, holott az USA adóssága azóta csak növekedett. Az adósságszolgálat lecsökkenése a történelmileg alacsony kamatszint következménye. Ha azonban a mostani rekordmélységû kamatkörnyezet a válság elõtti évek szintjére visszaemelkedne, akkor az adósság finanszírozása egybõl drámai méreteket öltene. Tehát nem csak a lakosság fogyasztása és a vállalatok beruházási hajlandósága, de az állami költségvetés is a rekordalacsony kamatok vékony jegén egyensúlyozik."
Amugy meg nem az a lenyeg hogy eddig is nott az USA allamadossaga, hanem a merteke az elmult idoben. A lassu emelkedest felvaltotta egy iszonyat gyors spiral.
Megegyszer javaslom elolvasni a mar korabban belinkelt cikket:
"Az az 1120 robbanófej is több, mint a kétszerese annak a 250-450 bevethetõ robbanófejnek, amennyivel a szakértõk szerint Kínának összesen van."
Melyek kozul csak nagyon kevesnek van eselye arra, hogy egyaltalan elerje a CONUS-t. Kinanak az ICBM/SLBM-eken kivul szinte zero eselye van arra, hogy barmilyen kart okozzon katonailag az USA-nak.
"Csak megduplazodott azota az USA adossagallomanya. 3-4 ev se kellett hozza."
Csakhogy ehhez semmi köze Kínának. Már több, mint húsz éve folyamatosan nõ az adósságállománya az USA-nak. Kína csak az egyik, és nem is a legnagyobb haszonélvezõje a folyamatnak. Japán például ennél többet hitelez.
Különben meg nem a hitelteher nagysága számít, hanem az, hogy hogyan tudják a törlesztést kifizetni.
Ah dehogy erezte meg. :P Csak megduplazodott azota az USA adossagallomanya. 3-4 ev se kellett hozza. Mennyi is most ? 16500 milliard dollar korul van ? De a legszebb az egeszben hogy 3 ev alatt azota, hogy a Kina az allampapirjait eladta, az USA GDP aranyos allamhaztartasi hianya eves szinten 70%-rol, 105% fole emelkedett, ami tehat azt jelenti, hogy az eves termelesi mutatojuk erosen minuszos, es a deficitet gorgetik maguk elott.
"003-as adat volt, már ezek szerint túlhaladott. Mindegy. Az az 1120 robbanófej is több, mint a kétszerese annak a 250-450 bevethetõ robbanófejnek, amennyivel a szakértõk szerint Kínának összesen van.
"Az amerikaiaknak tengeralattjáróra telepítve több, mint 5000 robbanófejük van."
IIRC, az iden eletbelepett START szerzodes ertelmeben a 14 Ohio SSBN-nek SLBM csoveit 20-ra merseklik es a SORT ertelmeben a Trident II D5-osokon maximum 5 robbanofej szallithato, tehat optimalis esetben 1400 db W76 vagy 1120db W88 lehet egyszerre a vizen, de mint tudjuk az ERO-k es a karbantartasok miatt ez sohasem teljesul.
túlságosan naív vagy... az a kb. 20000 ember aki mer blogolni errõl és kijut a nagy kínai tûzfalon, hogy mi pár ezer km-re tõlük ebben a kis országban halljunk róluk... egyáltalán nem jelenti azt (esetleg csak a te kis fejecskédben), hogy összesen csak 20k ember elégedetlen a néppárttal szemben...
szerinted nálunk az elõzõ rendszerben csak az a néhány újságíró és sportoló volt elégedetlen a rendszerrel, akikrõl azóta hallottál (vagy olvastál róluk egy könyvben) vagy legszívesebben az egész ország a K anyjába küldte volna vissza az egypártrendszert a köcsög, komcsi politikusokkal együtt???
Kína az USA-fele államkötvényekbõl pert pillanat 5,69 milliárd dollárnyit birtokol. Nemrég viszont még 210,4 milliárd dollárnyi volt a kezükben. Aránylag rövid idõ alatt eladták, de a piac szinte meg sem érezte. Szóval Kína már nem a legnagyobb hitelezõje az USA-nak.
Viszont Kína exportjának legnagyobb részét az USA-ba szállított áruk jelentik, így ha az USA nem venne tõlük, azt igencsak megszenvednék.
Ami pedig a két ország között háborút illeti, azt inkább nem próbálnám ki. Biztos, hogy Kína jobban megszenvedné, az amerikaiak jóval több robbanófejjel rendelkezik.
Pl. Kínának egyetlen rakétahordozó tengeralattjárója van, annak is kétséges a státusza. Az amerikaiaknak tengeralattjáróra telepítve több, mint 5000 robbanófejük van.
1: A kína usa gazdasága csak addig lesz kölcsönösen egymásra utalt, amíg a kínai belsõ piac rendesen meg nem erõsödik. Amerikának nehezebb lenne kiváltani azt a rengeteg hitelt.
2: egy kína - usa háborút nem nyerne meg senki, mert: inkább nukleáris világvége lenne egy ilyen ma már.
Forr az internet mert 20.000 kis kínai pattogott egy több mint 1 milliárd fõs országban? :D
A vezetés úgy le tud verni egy pár milliós kis lázadást, hogy te még csak hírt sem kapsz róla.
Usa jelenleg katonailag a legerõsebb, de az idõ nem neki dolgozik. Ahogy gyengül gazdaságilag, úgy fog tönkremenni a katonai ereje is. Tehát, ha meg akarja õrizni a világban a vezetõ szerepét, akkor a többiek gazdaságát le kell rombolnia a katonai ereje segítségével. Így azok katonai képességeit is lecsökkenti egyidõben.
Ez az eset betudható ürügykeresésnek is egy világháború kirobbantásához.
A törvényt már égebben meghozták, hogy a cybertámadásra lehet katonai válaszcsapással reagálni. Már csak a döntés hiányzik a válaszcsapás megindításához.
Az meg, hogy a kínaiak kémkedtek-e, ki tudja. Könnyû elhinni, meg könnyen igaz is lehet, de sose tudjuk meg mi a valóság.
"Az Egyesült Államoknak már csak az a sovány vigasza marad, hogy elõreláthatólag a kínai GDP csak 2030 környékén fogja túlszárnyalni az övét"
Elõbb fog Kínában egy forradalom kialakulni a néppárt ellen, már most izzik az internet a lázadozásoktól (az olaj ár, a korrupció, a szmog, az éhbér és a munkanélküliség miatt, stb.)
Jo lenne tisztazni valamit. ;) A haborut nem az vesziti el, akinek tobb a halottja, hanem az, aki nem erte el a celjat vele. Gyakran mindket fel vesztese egy haborunak. Aki nyer rajta, az pedig sokszor egy harmadik fel. A kozgazdasagtan alapja, hogy a haboru, vegso soron nyereseget hoz. Valakinek. De a halottakal, a szetvert csaladokkal, tarsadalmi sokkal stb. ez a tudomany nem fogalkozik.
Nem is mondtam, hogy vedted az USA-t, sot szerintem te eppen olyan jol latod a helyzetet, mint en. Csak tobbek belekevertek a gazdasagot is, es a tema se az USA haburoirol szol amugy, ezert irtam kicsit a gazdasagrol is es ezert tettem fel neked a kerdest, hiszen olyan kreteneknek mint puppy csula, csak nem tehettem fel, hiszen az egeszrol fingja nincs. :D
Es mit szolsz a frappans irashoz a gazdasagi tenyezokre nezve a #59-ben ? :D
"Az Egyesült Államoknak már csak az a sovány vigasza marad, hogy elõreláthatólag a kínai GDP csak 2030 környékén fogja túlszárnyalni az övét, ezalatt viszont a kínaiak egyre másra halmozzák a termelési, építési és tõkefelhalmozási rekordokat. Hovatovább már csak három rekord marad, amelyet az amerikaiak a magukénak mondhatnak: pro primo õk a világ legnagyobb fogyasztói/pazarlói, mivel pedig életmódjukat jórészt hitelbõl fedezik, pro secundo õk a világ legeladósodottabb „ingyenélõi”, :DDD
Miért kapálóznak egyesek hogy Vietnám az nyert háború, ha még maga a szerelmetes USA sem jelentette ki hogy megnyerték? Kivonultak, emrt kibaszott szarul álltak és nem akartak még több veszteséget.
Szerinted ha megnyerik nem kürtöltek volna mindent tele azzal, hogy megnyertük ezt is? Hát de. De mit tettek? Semmit. Bekussoltak és kivonultak, mert tudták esélyük nincs.
Ezek után, hogyan állíthatja bárki is azt, hogy nyertek? A kedvenc országuk szerint sem nyertek baszdmeg :D
Egy ideje már keleti szél borzolja a világgazdaság kedélyeit, éspedig egyre erõsebben, különösen a 2008-as válság óta, amelybõl a Nyugatnak a jelek szerint nem igazán sikerül kilábalnia, miközben a Közép Birodalma viszonylag gyorsan túllépett rajta. Minden gazdasági indikátor azt mutatja, hogy „hosszú menetelése” után Kína rövidesen a csúcson landolva fejezi be a gazdasági modernizációját célzó „nagy ugrását”.
Az Egyesült Államoknak már csak az a sovány vigasza marad, hogy elõreláthatólag a kínai GDP csak 2030 környékén fogja túlszárnyalni az övét, ezalatt viszont a kínaiak egyre másra halmozzák a termelési, építési és tõkefelhalmozási rekordokat. Hovatovább már csak három rekord marad, amelyet az amerikaiak a magukénak mondhatnak: pro primo õk a világ legnagyobb fogyasztói/pazarlói, mivel pedig életmódjukat jórészt hitelbõl fedezik, pro secundo õk a világ legeladósodottabb „ingyenélõi”, a helyzet tartósítása végett pedig pro tertio õk költik a világon legtöbbet fegyverkezésre (egyedül ugyanannyit, mint a világ maradéka együttvéve) - ami persze csak tovább súlyosbítja a helyzetüket.
Amíg a hozzá hasonlóan legatyásodott vazallusaival körülvéve Barack Obama parádézik és játssza a hollywoodi gengszterfilmekben népszerûsített „kemény fickó” (tough guy) szerepet többek között Afganisztánnal, Iránnal, Venezuelával, Líbiával, Szíriával, Kubával, Észak-Koreával, Oroszországgal és alkalmasint Kínával szemben, addig a kínai imperializmus feltartóztathatatlanul folytatja elõrenyomulását a világ minden szegletében, leplezetlenül a piacok, a nyersanyag- és energiahordozó-lelõhelyek újrafelosztására, valamint a nemzetközi munkamegosztás és a többletérték-elosztás újratárgyalására törekedve. Ez a gigászi küzdelem a hanyatló, de ideig-óráig még domináns transzatlanti blokk (USA, Kanada, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium stb.) és a Sanghaji Szövetség köré csoportosuló aspiránsok (Kína, Oroszország, Kazahsztán, Irán, Brazília, Venezuela stb.) között zajlik a globális imperializmus vezetõ pozíciójáért.
Ebben a geostratégiai játszmában közép- és hosszútávon mindenképpen Kína kezében vannak az aduászok: momentán a világ devizatartalékainak egyharmada, benne 1400 milliárd dollárral, valamint több mint 900 milliárd dollár értékû amerikai kincstárjegy. Egyáltalán nem lebecsülendõ 1,3 milliárd fõs demográfiai súlyával a kínai „élettér” a világ legnagyobb komplett felvevõpiaca, az ázsiai gazdasági növekedés lokomotívja, a globális árutermelés központja. Világszinten Kínában kel el a legtöbb televízió és (az USA után) a legtöbb számítógép, a távol-keleti gigász gyártja a világon eladott fénymásolók, cipõk, játékok és mikrohullámú sütõk kétharmadát, a televíziók és hordozható telefonok egynegyedét.
A kínai sárkány azonban nem csak abból meríti erejét, hogy fogyasztási cikkekkel árasztja el a világot. Külföldi stratégiai beruházásait az ideológiai-politikai meggondolásokat háttérbe szorító vegytiszta pragmatizmus vezérli minden irányban. Ennek jegyében nemrég kétoldalú együttmûködési megállapodást kötött Tajvannal 5,6 milliárd dollár értékben, 15 milliárd dolláros hitelt adott az APEC-országok (Brunei, Kambodzsa, Laosz, Vietnam, Fülöp-szigetek, Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Thaiföld, Indonézia) infrastrukturális fejlesztésére, Afrikába majdnem 12 milliárd dollárt osztogatott szét koncessziós hitelként, és még Szerbiának is jutatott bagatell 200 milliót egy Duna-híd építésére. Óriási devizatartalékaira támaszkodva nagyvonalú kölcsönöket nyújt azoknak az országoknak, amelyeket be akar vonni a befolyási övezetébe vagy amelyekre szüksége van ahhoz, hogy biztosítani tudja nyersanyag- és energiaellátását. Így például 2009-ben alig két hónap alatt 25 milliárd dolláros hitelt adott Oroszországnak, 4 milliárdot Venezuelának, 1 milliárdot Angolának és 5 milliárdot Kazahsztánnak. (Jól látható módon a kínai olajstratégia radikálisan különbözik az amerikaiak által választott opciótól, akiknek már több mint 800 milliárdjukat emésztette fel az iraki kõolajkincs lenyúlása érdekében indított, de a végeredményt tekintve igencsak kétséges kimenetelû háború.) 2009 januárjában Kína Afrika nyersanyagokban leggazdagabb országának, a Kongói Demokratikus Köztársaságnak (ex-Zaire) is kölcsönzött 34 milliárd dollárt, a kínai Exim Bank két évvel korábbi 8,5 milliárdos hitele után.
A kínaiak azonban nemcsak a fejlõdõ országokra vetették ki a hálójukat. Az állami Chinalco konszern 19,5 milliárd dolláros beruházással 18 százalékra növelte részesedését a világ második legnagyobb bányavállalatában, az angol-ausztrál Rio Tintóban, a China Development Bank pedig 10 milliárd dolláros hitelt nyújtott a Petrobras brazil állami olajvállalatnak, amely cserébe évi min. 100 ezer hordó kõolaj szállítására vállalt kötelezettséget, és Kína hasonló megállapodásokat kötött Oroszországgal, Venezuelával és Iránnal is. Kanadában különösen lendületes a kínaiak gazdasági térfoglalása (38 százalékos részesedés a Tech Resources óriáscégben, bányák Nunavutban, erdõk Brit-Kolumbiában, vízerõmû Albertában, közremûködés a québeci Plan Nord fejlesztési megaprojektben).
Mindez persze egyáltalán nem tetszik az amerikaiaknak, akik minden áron igyekeznek útját állni a kínai expanziónak. Példáénak okáért Kínát mindeddig nem kooptálták sem a legfejlettebb államokat tömörítõ G8-as csoporthoz, sem a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD), nincs vétójoga a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF), amelyet pedig jelentõs összegekkel dotál (legutóbb 50 milliárd dollárral a fejlõdõ országok támogatására), és elhanyagolható tényezõként kezelik a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO), noha a világ elsõ exportõre és második importõre, ahogyan a Világbanknál is, pedig a világ (messze) legnagyobb valutatartalékait birtokolja csaknem 2500 milliárd dollár értékben, és egymaga többet kölcsönöz a fejlõdõ országoknak, mint a Világbank. Kína pillanatnyi függése az amerikai piactól és valutától azt eredményezi, hogy versenyezni ugyan versenyezhet az Egyesült Államokkal, de csõdbe nem döntheti. Legalábbis egyelõre. És ez az amerikaiak egyetlen szerencséje. Legalábbis egyelõre.
"Március végére, amikorra Kína már megszabadult amerikai kincstárjegyeinek 97%-ától, a rekordállományhoz képest, az USA értékesíthetõ államadóssága majdnem megduplázódott"
Igy is lehet manipulalni mas gazdasagat. Raadasul nem veletlenul rinyal az USA, hogy Kina szandekosan tartja alacsonyan a valutajat. Marpedig Kina ezt nagyon okosan csinalja.
Ha a hadsereg fele odaveszett es gyozott az USA, akkor miert huzta be a farkat a labai koze es huzott el a pocsbe ? Elmondom neked, mert veszitettek es minnel kisebb presztizsveszteseg nelkul akartak a latszatat megorizni a nagy mitoszukbol. DE az oda lett, amikor egy letszamban feleakkora hadsereg, megszivatta oket a jol felepitett taktikajukkal.
Latom sikerult elolvasnod az altalam linkelt wiki cikket, de megertened mar nem... Kina fenn akarta tartani a Khmer Rouge uralmat Cambodiaban, mely veszelybe kerult az vietnami invazio miatt. Ez nem sikerult nekik... ergo Kina elvesztette a haborut, mert nem erte el a celjat fegyveres ero alkalmazasa ellenere sem.
Pont ugy, ahogy az USA is kivonult Vietnambol, annak ellenere, hogy csak kisebb osszecsapasokat vesztettek. Ok raadasul tenyleg joval kisebb veszetesegeket szenvedtek az NVA-vel szemben.
Szoval vagy mindketten elvesztettek a haborut, vagy egyikuk sem :)
Szerintem katonailag sem az USA, sem Kina nem vesztette el a haborujat, de politikailag mindketten.
"igy is kb 10szeres volt a Vietnami oldalon a veszteseg."
Forras?
ps: Szemelyeskedesed szanalmas es csak teged minosit ;)
Informatika és tudomány
