Hogyne lenne adható válasz. Csak a válaszadónak csillagásznak kell lennie. Az világos, hogy nagy léptékben ritka, de a csillagkezdemények közelében van-e estleg egy pármillió kilométeres körzetben kézzelfogható atmoszféra, amit folyamatosan lenyel egy óriásbolygó méretû leendõ csillag magja, vagy szinplán potyognak bele az atomok egy kicsit sûrûbb közegbõl, mint a mi naprendszerünk bolygóközi vákuuma? Tehát a kérdés, hogy egy csillagkezdemény légköre pár száz vagy pár millió kilométeres, és mekkora benne a nyomás?
Akkor felejtõs, 20-25 centis távcsõre aligha lesz mostanában pénzem :)
Mindig ez tart vissza, hogy komolyabb távcsõ, amivel nem csak a Holdat látom, nagyon drága.
Naszóval, szabadszemmel ilyent nem látsz, mert ezeknél az expozíciós idõ meglehetõsen hosszú. Erre a szem ugye nem képes :) Mellesleg épp minap nézelõdtünk nem alap (cuccal, a saturnus hófehér volt. Viszont saját szemeddel látni egy bolygót ami körül gyûrû van ... még ha piciben, és fehérben akkor is lelégzetelállító élmény.
Nézd, az elfogadott nézet szerint a csillagködökben nem egyenletesen oszlik el az anyag. Van benne gáz és porfelhõ, meteorit, aszteroida, bolygókezdemény, még születõ, vagy valódi csillag is. Viszont a legtöbb köd térfogata csak köbfényévvel mérhetõ, és a tömeg/térfogat aránya igen kicsi. A ilyen ködök számított, vagy becsült átlagsûrûsége alatta van a földi ipari vákuuménak, és nem több, mit a Naprendszer átlagsûrûsége.
Ha olyan helyen laksz, ahol kicsi a fényszennyezõdés(pl. a Mátra) akkor olyan 20-25 centi átmérõjû tükrös távcsõvel már tudsz ilyen képeket csinálni.
Persze tudni kell, hogy hova érdemes nézni, azaz kell némi szakirodalom is, meg háttérkutatás is.
A jól belegondolsz, akkor erre nem adható válasz, hiszen amikor a köd elkezd csomósodni, akkor a sûrûsége folyamatosan nõ. Nem vagyok szakértõ, de egy Jupiter méretû csillagmagban megkockáztatom, hogy pont akkora a nyomás mint a Jupiterben.
"Vágülis igazak a képek, és tényleg léteznek, csak nem látjuk õket. :)"
Azert a teddybear altal belinkelt lathato tartomanyu felvetel az emberi szemmel is lathato es szep szines is.
Köszönöm szépen a válaszokat. Szóval akkor a szabad szem nem láthat ilyen gyönyörû dolgokat. Csak is ha az említett 3 tartomány valamelyikét hívjuk segítségül. Vagyis léteznek ezek a színes ködök és láthatóak, de mégsem.
Vágülis igazak a képek, és tényleg léteznek, csak nem látjuk õket. :)
Bámulatos amúgy! :))
Oké, sejtettem, hogy ritkák, de biztos van olyan kicsi szegletük, ahol lokálisan csillagok keletkeznek, ahol emberi léptékben vett nyomás van csillagászati értelemben véve egy rövid ideig. Például még egy csak Jupiter méretû csillagmagba, amiben semmilyen fúzió nincs, potyognak bele az atomok. Erre vonatkozott a kérdésem.
Csak hogy azért ne ijesszük meg a laikusokat hogy ez az egész csak photoshop mágia, itt egy kép az orionról ahogy az a gépbõl kiesik mindenféle feldolgozás nélkül: Orion nyers
Ahogy minden, amit a képernyõdön látsz, ezek a képek is 3 színbõl állnak össze. Egy rövidebb, egy közepes és egy hosszabb hullámhosszú képbõl, amiket aztán megfeleltetnek a kék, zöld és vörös színeknek. Hogy ezeknek az intenzitását hogyan tekergetik, vagy hogy valójában melyik 3 hullámhosszat használják, azt ízlés dolga - Herschelnél a felbontás miatt a PACS mûszer 70 és 160 mikronos képét szeretik kombinálni a SPIRE 250 mikronos méréseivel. Általában direkt úgy állítják be az értékeket, hogy szép legyen. Photoshopnak van külön csomagja az ilyen csillagászati képekhez. Valójában, szabad szemmel nem látsz semmit. Sõt, az az érdekes, hogy tényleg a nagy SEMMIT látod, holott ott is csillagokat kellene észlelned. De ezek a porból és gázból álló felhõk elnyelik a bennük, vagy mögöttük található csillagok fényét. Tehát nézel-nézel-nézel körbe az égbolton (távcsõvel persze), és mindehol csillagok-csillagok-csillagok, egyszercsak hopp, ott meg nincs semmit. A csillagközi por a látható fényt ugyan elnyeli, szétszórja, de van hõmérséklete, tipikusan 20-50 K körüli, ami azt jelenti, hogy infravörösben, különösen a távoli-infravörös tartományban már ordítóan fényesen világít.
Változó, de földi viszonyításban nagyon ritka gáz és porfelhõk ezek. Egy adott ködre általában sûrûség gradiens modellt számítanak (hacsak nem valamelyik konkrét atom, molekula sûrûségeloszlása a kérdés). A Lófej Köd sûrûség gradiense P ~ 4 × 10 cm-6 K -3.
Informatika és tudomány
