Mi az élet értelme? Kik vagyunk? Miért vagyunk itt? Mit jelent az hogy embernek lenni.. Mit jelent a szeretet fogalma.. Mi van a halálon túl? Egyedül vagyunk egymástól elszigetelve, vagy összeköt minket valami?
Végsõ soron kik is vagyunk? Nem tudok erre tárgyilagos, tényszerû választ adni saját magamnak. Talán spirituális szellemi lények vagyunk, akik ideutaztak ebbe a világba, de a körülményekrõl még mindig nem tudunk semmit..
Vagy csak véletlenül, a hosszú idõ alatt létrejött, kifejlõdött biológiai robotok vagyunk, akik azt képzelik néha magukról, hogy lelkük van?
Írjátok le a véleményeteket, ha van, és ha értelmesen tudtok hozzászólni ehhez a furcsa témához.
Nem tudok értelmesen hozzászólni a témához ezért megkérdezem: emos vagy?
láttam azt a topikot, de az csak az élet értelmével foglalkozik..de ott se sikerült kitalálni végülis.. sokan sok féle dolgot mondtak..amúgy szerintem az az élet értelme, hogy szeressünk meg szeretve legyünk..enélkül eleve nem érezhetjük jól magunkat, sem boldogok nem lehetünk.
De egy csomó minden más kérdést is feltettem az élet értelmén kívül. Ezekkel is érdemes lenne foglalkozni nem?
évezredek óta minden filozófus és a mûvészek közül is sokan ezt kérdezik, nemhiszem hogy az sg fórumon fogod meglelni a választ.
tudok még a "mi az élet értelme" kérdéshez hasonlókat, ezekre is lehet keresni a választ: mi a becsület szépsége? mi a szeretet sarka? miért nincs az ölemben egy borz?
pedig biztosan ott van valahol a válasz, elzárva valakinek az elméjében, vagy belerejtve a természet valamely elemének valamelyik részébe és hogy ha elég sokáig keresed, akkor megtalálhatod, csak NAGYON sokáig kell keresni néhányan furcsa illúziókat táplálnak
Egyszerû a válasz. Viszont, ha csak emberben gondolkodunk, akkor nem tudjuk megmondani, mert annyira komplexek lettünk már, s nem látunk át rajta. Nézzünk egy egyszerûbb élõlényt. Mit csinál? Van, táplálkozik és szaporodik. És miért van és táplálkozik? Hogy szaporodjon. Végy egy növényt, ezt csinálja. Végy egy moszatot, ezt csinálja. Végy valami egyszerû emlõst. Ezt csinálja + területet véd. Végy egy bonyolultabb emlõst. Ezt csinálja + területet véd + játszik / szórakozik. Na és itt az ember, aki ezt csinálja + még egy csomó mindent, mert az agyi és testi kapacitásából többre is futja, mint lenni, táplálkozni és szaporodni. Hát nem? Hát de. Topic close.
és mi van az új tudományos eredményekkel, mint a biocentrizmus, a holografikus világegyetem, és az alain aspect kísérlettel mi van? A tudomány állása szerint a világegyetemet, a valóságot a tudattal rendelkezõ megfigyelõ hozza létre.
Egészen addig nem létezik valóságosan semmi ebbõl a világból, amíg közülünk valaki meg nem figyeli. Az nem elég, ha egy berendezés, detektor figyeli, méri a valóságot, muszáj hogy tudattal rendelkezõ megfigyelõ legyen.
Ez felborít mindent elvileg nem? Ezek szerint nem a világ hozott létre minket embereket.. Hanem mi..a tudatunk hozta létre a világot, valami képen.
épp ez az, hogy nem.. nézz utána az alain aspect experiment nek Gyakorlatilag a megfigyelés hatására jön létre minden, a tér, az idõ, az anyag, minden
a múlt eseményei is a megfigyelés hatására realizálódnak az egész világegyetem úgy mûködik mint scrhödinger macskája.. (a macska egészen addig nem halott vagy élõ, amíg ki nem nyitjuk a dobozt és meg nem figyeljük) A múlt is akkor válik megtörténtté, amikor a jelenbe meg nem figyeli valaki elõször a múlt eseményeinek a hatásait.
Ezek ma már tényszerû megállapítások. Tehát ha ez így, van, hogy mi a tudatos megfigyelõk hozzuk létre ezt az egész kócerájt ami körül vesz minket.. akkor mégis, kik vagyunk mik? Egy hatalmas szimulációban létezünk?
"Ha a tudatunk hozza létre a világot" akkor hogy lehet, hogy az összes tudattal létezõ egyénre azonos "szabályok" vonatkoznak? Pl a melletted lévõ emberre ugyanaz a gravitációs erõ hat mint rád, ha leugrik 2-3m magasságból pontosan ugyan az fog vele történni mint ami veled ha leugrasz. Persze a valóság mindenkinek másképp képzõdhet le a tudatában, de ha nem lenne egy "közös valós világ" amiben élünk, akkor a másik egyén akár lebeghetne amíg te leesnél arról a 3M-rõl. A gyakorlatban ilyeneket nem nagyon látni :-))
Egyébként jó a téma, néha én is szeretek filozofálgatni haverokkal. Az ember jelenleg nagyon sokat tud a világról amiben él, de nagyon sokat még mindig nem ért. Megfigyelni megfigyeltünk már sok mindent az elmúlt 3-4000 évben, sok mindenrõl tudjuk hogy mûködik, meg hogy van, de azt nem értjük hogy miért. Pl tudjuk, tudományosan kimutattuk hogy az univerzum nagy részét egy ún. sötét anyag teszi ki. Tudjuk hogy egy bolygón élünk, ami egy naprendszerben van, ami egy galaxisban, ami csomó más galaxisnak a szomszédja. De hogy ezek pontosan mik, miért alakultak ki, hogyan jöttek létre és miért, arról halvány lila gõzünk sincs. Szerintem az alapvetõ állati ösztönök mellett - szaporodás, személyes fejldõdés mellett mindig ezeknek a dolgoknak a megértése és felfedezése motiválta az embert és vitte elõre. Sokkal többet tudunk és értünk mint pár ezer éve, de rengeteg minden vár még megválaszolásra.
azért van ez így, mert amirõl a topiknyitó beszél,az csak mikroméretekben igaz, a részecskefizikában olyan folyamatok zajlanak le, amik a józan észnek ellentmondanak, ugyanakkor a makroszkopikus világra továbbra is érvényes a newtoni fizika. nem tudni, hogy miért van ez így.
A helyzet az, hogy a késleltetett választásos kvantum állapot törlés és az Intergalaktikus késleltetett-választásos kvantumradír kísérlet óta úgy néz ki, hogy a kvantumfizika elvei makroszkópikus körülmények közt is mûködnek.. és nem csak térben makroszkópikus ..hanem idõben is visszafeléható..vagyis idõben korlátlanul ható..
A tudatunk hatására jön létre minden..a tér az idõ, és az anyag is. Nem csak kvantumos szinten..
Nem arról van szó, hogy ki mit hisz..hanem az információról. Ha a szék akár milyen módon kapcsolatban van a tudattal.. Akár csak a több milliárd ember közül egy is látta azt a széket, akkor az létezni fog a többi ember számára is. A másik meg, hogy ha csak akár egy kevés mennyiségû foton, vagy kirepülõ, lebomló részecske is kölcsönhatásba kerül a tudatos megfigyelõvel, akkor is létezni fog a szék, akkor is ha nem tudunk róla közvetlenül.
Nagyon nehéz valamit kikapcsolni a világunkból, de nem lehetetlen. Eddig komplex molekulákat, és kezdetleges életformákat, vírusokat sikerült már teljesen leválasztani a valóságról, annyira, hogy eltûnjenek a világból és valószínûségi hullámmá leépüljön.
De ne ezen vitatkozzunk, hanem inkább fogadjuk el ezt a "lehetetlen" állítást, és beszéljünk arról, hogy ha ez így van.. akkor mi tulajdon képen kik is vagyunk?
volt idõ mikor úgy gondoltam, hogy az életem értelme az epres milka csoki evés.. úgy éreztem, ez az egy feladatom van az életben..elpusztítani az összeset, egy gép vagyok, ami epres milkacsokit eszik..de aztán rájöttem hogy ez hülyeség..
A barátom meg cigiszívó gépnek képzelte magát.. addig amíg meg nem mutattam neki ezt a kis videót:
Bocs, lehet félreérthetõ volt a kicsit szarkasztikus megfogalmazásom és egyszerû példám, nem vitatkozni akartam, csak meg akartam érteni mirõl van szó. Elolvastam a linket és ezt egy nagyon érdekes teóriának gondolom. Viszont a kérdésedre a választ "tulajdonképpen kik is vagyunk?" még ennek az elméletnek a kegismerése elõtt, és most se tudom :)
"Eddig komplex molekulákat, és kezdetleges életformákat, vírusokat sikerült már teljesen leválasztani a valóságról, annyira, hogy eltûnjenek a világból és valószínûségi hullámmá leépüljön."
Errõl tudsz valamit linkelni, vagy megmondani hogy kik végezték ezeket a kísértleteket hogy rá tudjak gúglizni? Érdekel ez a téma.
double slits experiment erre keress rá.. ha jól tudom ilyen óriás molekulákkal bécsben végeztek kísérleteket, bizonyítandó a kvantummechanika makroszkópikus szinten is megállja a helyét..
Tehát a gyakorlatban, ha mondjuk egy kiló almát 100% os hatásfokkal izolálni tudnánk a világunktól.. teljesen lehûteni 0 fokra, kiiktatni a tömege által keltett gravitációs kölcsönhatásokat, blokkolni minden belõle érkezõ bomlási és sugárzási anyagot, akkor gyakorlatilag megszûnne létezni ebben a világban, addig a pontig amíg újra kölcsönhatásba nem lépnénk vele egy tudatos megfigyelõ által.. és abban a pillanatban "dõlne el" válna a valóság részévé az is, hogy amíg meg nem figyeltük az almákat, mi történt velük. Tehát a múlt is abban a pillanatban jönne létre a tudatos megfigyelõ által...
De tök mindegy.. Úgy tûnik hihetetlen nagy isteni erõ bírtokában vagyunk mindannyian, hogy mi generáljuk az egész világot. és még csak nem is tudunk róla.. viszont ha mi ilyen képesség birtokában vagyunk, akkor mi elvileg valami szuperlények vagyunk.. de még mindig nem tudom hogy kik is vagyunk..honnan jöttünk, és miért vagyunk itt ahol.. vagyis pontosabban, miért hozzuk létre magunk körül ezt a világot ami körül vesz minket?
Úgy, hogy az összes tudattal rendelkezõ valamit is a te tudatod hozza létre. Pontosabban az enyém hoz létre titeket. Még pontosabban ti csak az én tudatomban léteztek. És akkor a 40millió forintos kérdés: mi vagyok én?
Amúgy meg az élet értelme, hogy értelmet adj az életnek.
Az élet értelme maga a feltétel nélküli szeretet, annak kimutatása és, hogy a lelkünket minél magasabb és minél több területen lehetõleg a maximumra fejlesszük. Tudom ez maga a végtelen út, de hát errõl szól "normális" esetben a Létezés. Mi is önmagunknak halhatatlan lelkek vagyunk, akik ide leszületnek és minden lehetséges formációban élnek. Legalábbis az alap koncepció így szól(na). Magunk Istennek (Univerzumnak) egy kicsike porszemnyi darabja vagyunk a sok-sok számtalan milliárd közül az Univerzumban.
Az én szemszögembõl embernek lenni annyit jelent, hogy te magad tudod, hogy te is az vagy. Más szóval szeretet teljes vagy mindenkivel és mindennel magad körül még a legnagyobb nehézségek közepette is. Tudom nem egyszerû a mostani külvilág szerint, de szerintem nem a külvilággal, hanem a belvilággal kell foglalkoznunk, ha rendbe akarjuk magunkat hozni. Magam ebben érzem és látom a megoldást. Ezért is élem az életem, de mellette mindennaposan próbálok változtatni a régi rossz szokásaimon és berögzültségeimen. Természetesen új dolgokat is tanulok mellette.
A szeretet fogalma. Ezt szerintem nem megfogalmazni, hanem pusztán megélni önmagunkban és megosztani a körülöttünk lévõkkel. Nem kell ehhez vallásosnak lenni, hanem pusztán csak élni az életet ezzel a tudattal mindennaposan.
A halálon túl is van élet. Ahány dimenzió van, annyiféle létezési forma is. Már alapjában az is egy helytelen kifejezés, hogy csak ilyen van és ilyen vagy olyan nincs. Miért ne volna? Az univerzum önmagában egy végtelenség, mert tágul. És mivel tágíthatjuk az Univerzumot? A tudatunkkal.
Magunkban Egyek vagyunk, de együtt meg Egységet alkotunk. Csak ezt az illúziók, amiket az valamilyen izmusok illetve valamilyen isták generálnak aztán táplálnak okozza az elkülönülést. Maguk a gondjainkért is csak mi magunk vagyunk a felelõsek. Maguk a véletlenek nem léteznek. Maga az Univerzum(Isten/Forrás/Teremtõ Atya/Anya...Tök mindegy egyrõl beszélünk.) tart össze minket. Hiszen belõle eredünk és oda-vissza alapon a részei vagyunk.
Magam ezeket a dolgokat élettapasztalatok alapján rakom össze. Így jönnek ki a válaszok pár darab kérdésre. Természetesen nekem is még sok-sok megválaszolatlan kérdésem van, de úgy érzem az Univerzum a válaszokat a maga idejében és összefüggéseiben megfogja nekem adni.
El kell hogy keserítselek. Az egyszerû igazság az hogy a tudatod nem generál az ég világon semmit... nem hoz létre semmit és nem teremt valóságot sem. A tudatod csupán észleli azt, ami körülötted van, amiben létezel... csupán felfogja és érzékeli azt, nem pedig teremti vagy függésben tartja veled. A villámhárító sem generálja vagy létrehozza villámot csak felfogja és elvezeti... a televízió és a rádió sem hozza létre az elektromos jeleket amik az adóból jönnek, csak észleli és feldolgozza. Itt te sem vagy más csak vevõ... és ahelyett hogy orbitális marhaságokat találnátok ki valóságteremtõ tudatról, meg isteni természetrõl, egyszerûen csak nézzetek a tükörbe és fogadjátok el az igazságot: egy biológiai szervezet vagytok amiben tudatos élet van... ennyi.
Ebben hittem én is régebben. De tudományos kisérletekkel bebizonyították, hogy a tudatunk, a megfigyelés által hat a valóságra. Vagyishogy mi nem egy rádió vagyunk, ami csak felfogja a jeleket. Hanem inkább egy számítógép vagyunk, ami a saját maga által generált szimulációban éli az életét.
Még egy furcsa dolog jutott eszembe.. tehát tegyük fel, hogy mi tudatos megfigyelõk..emberek, generáljuk a valóságot magunk körül.. szóval ha minden tõlünk függ, akkor elvileg valamikor választhattunk hogy milyen valóságot hozunk létre magunk számára.. de akkor miért ilyen világot csináltunk? Úgyértem, minek ez a sok szenvedés, fájdalom.. sok ember nyomorékként éli le az életét..vannak emberek akik nem kellenek a kutyának sem, és magányosan élik az életüket, vannak akik éheznek, nyomorúságos szegénységben élnek..értelmetlenül.
Mi ennek az oka? Mi ennek az értelme? Ha már választhatnék, hogy milyen világot teremtek magamnak, akkor olyat csinálnék, vagy olyanhoz csatlakoznék, ahol boldogok vagyunk, nincs szenvedés, nem kell robotolni hogy élhessünk, minden készen áll a rendelkezésünkre.
Az élet értelme mindenképpen olyan mint egy "átlag vírusé" szaporodni és terjeszkedni ... fejlõdni.(at már más kérdés hogy elég komplesz szervezet fejlõdött már ki és öntudatra is ébredtünk...) De ha az emberek végre ráébrednek a saját céljukra... ami 100% hogy nem más mint a terjeszkedés, akkor sem fog változni... mert mi mást csinálhat egy fejlõdõ életforma. A bolygón is csak olyan fertõzés az élet mint pl: egy paradicsomon a gomba amitõl fekete lesz. Ez a genetikai program alapja... csak ezt annyian vitatják és nem fogadják el hogy szinte senki.
Ezzel mindenki vitatkozhat, de ha ven egy kis esze akkor rá fog döbbenni hogy nincs más értelme.
A szeretet meg mindenféle hasonló dolgok csak az egyre komplexebb agyi kapacitás mellékterméke, azthisszük az életnek ettõl van értelme. Éppen ezért nem hiszi el a valódi értelmét, mivel amennyi ember anyi változata a céljának. De a genetikai célodat nem értheted csak tudatlanul segítheted elõre.
... most ezt még írnám egy darabig de lusta vagyok és úgy is csak lehurrog mindenki.
ez logikusnak tûnik.. de nem vagyok biztos benne hogy csak biológiai gépek vagyunk..
ott vannak a modern fizika újabb eredményei, amit már lentebb is leírtunk
ott vannak a halálközeli élményesek, többek közt olyan dolgokról is beszámolnak amikrõl nem lehetne tudomásuk haláluk közben.. pl mi történt a mûtõszobában, vagy a másik szobában, a folyosón.. Mind hasonló dolgokról számolnak be, ami kizárja a véletlenszerûséget, és a kósza halucinációkat, álmodást.
Akkor.. maga a világ elvileg nem is létezhetne, mert az ok-okozat szerint nem lehetséges az okozat (a világ létrejötte) ok nélkül (teremtõ erõ)...
nem vagyok vallásos.. (nem tom mire mondod hogy gáz amit a gitározásba írtam)
Engem csak érdekel, hogy most akkor mivan. Mert itt vagyunk egy rakáson..és csak nézünk ki a fejünkbõl..és azt se tudjuk hogy mi van. Nem vagyunk tisztában semmivel. A legalapvetõbb dolgokra nem tudunk válaszolni magunkkal kapcsolatban. Nincs önazonosságunk, semmit nem tudunk magunkról..magyarul csak növünk bele a világba mint a gaz. És ez engem kurvára zavar hogy ilyen tudatlanok vagyunk.
Figyelj ha te ilyen kísérletekben hiszel akkor kezet foghatsz a téma indítójával szerintem :) Ezek tele vannak feltételezésekkel meg elméletekkel, engem nem tudnak meggyõzni az Einstein kaliberû tudósok... kevesek õk ehhez a témához. Azt hiszed egy nyúlfarknyival is közelebb állnak õk a megoldáshoz mint te? Ha a tudatod megfigyelés által hatna egy kicsit is a valóságra, akkor nem ilyen lenne semmi. Ez a világegyetem már akkor is kész volt mielõtt bármi élt volna itt ami hasson rá... és akkor is ilyen volt... ergo barátom, a te jöttöd nem befolyásolt ezen semmit.
Nagyjából én is ezt gondolom, kiegészítve azzal, hogy szerintem valamiféle bio-robot kreálmány lehetünk. Vagyis, valamikor létrehoztak bennünket, hogy képesek legyünk az információt tovább vinni, fejleszteni magunkban (pl. az "elõzõ élet" fogalmát is ezzel magyarázom), de ügyesen arra programozva, hogy csak a szûk, saját mozgásterükben tehessük mindezt, ezzel nem veszélyeztetve a valódi célt. Mint, amikor megvizsgáljuk a hangyák szervezet életét, csodáljuk õket, de valójában csak mi tudjuk róluk, hogy hangyák..
És természetesen gondoskodtak arról is, hogy ne is "ugráljunk" túl sokat, kaptunk cserébe szerelmet, szexet, vágyakat, amik mind a saját étvágyunkat táplálják.
Engem nem is nagyon az elméletek meg feltételezések érdekelnek. Hanem az, hogy ez a (double slit) kísérlet teljesen ellentmond minden racionalitásnak, és kurva nagy kérdéseket tesz fel, amikre azóta se tudjuk a választ.
Röviden megfogalmazva a kísérlet lényegét (ha már nem vagy hajlandó utánaolvasni): a fény (foton) hullámként viselkedett amikor nem figyelték meg, nem mérték az áthaladási ponton, és részecskeként amikor mérték (hullám és részecske más jellegû mintát rajzol ki az "ernyõn" amire kilövik õket két résen át). Ez még annyira nem vad dolog, de amit ez után csináltak az már az: elvégezték úgy a kísérletet, hogy mértek az áthaladási ponton, és rögzítették a mérés eredményét egy mágneses szalagra. Tehát a mérés megtörtént. Ezután ha senki nem nézte meg a mérés eredményeit, és megsemmisítették a mágneess szalagot, akkor a fény hullám tulajdonságú mintát hagyott az ernyõn.. Ha megnézték a mérés eredményeit, akkor részecske mintát! Ezt többször is kipróbálták, mindig ez lett az eredmény! Tehát ha a kísérletet végzõk a mérés eredményének tudatában voltak, csak akkor viselkedett részecskeként a foton.
A fény meg ugyebár az alappillére a világnak amit látsz. A tárgyakról, dolgokról visszaverõdõ fénymolekulákat "gyûjti be" a szemed, és a különbözõ mennyiségû és minõségû molekulák alapján készít egy képet a világról az agyad. Namost ha ezek a molekulák bizonyítottan másképpen viselkednek, ha nekünk - embereknek - tudomásunk van bizonyos ponton a létezésükrõl, akkor jön a kérdés, hogy most mi a fasz is van?
még annyit hozzátennék, hogy nemcsak fotonokkal sikerült elvégezni a kísérletet, hanem elektronokkal, különbözõ anyagi részecskékkel, és újabban már mikro élõlényekkel, vírusokkal is.
A feltétele a valószínûségi hullámba lebomlásnak, az hogy a vizsgált tárgy, részecske, a vizsgálat idejére semmilyen kapcsolatba, kölcsönhatásba ne kerüljön egy tudatos megfigyelõvel..
bazz.. azért elég durva, hogy mi emberek ennyire alapszinten határozzuk meg a körülöttünk lévõ valóságot.
Ha nem lennénk mi emberek, nem lenne senki aki megfigyelje ezt a világot, akkor az egész világ egy fogalmi állapotba zuhanna vissza, amit tudományosan valószínûségi hullám állapotnak, vagy szuperpozíciónak hívnak.. ami egy olyan képzõdmény mint a matematikában egy halmaz.. mint a számok, nem megfoghatóak, nem materiális, hanem fogalmi képzõdmény.
szoval ha nicsn kapcsolatban senkivel akkor nics is..tegyuk fel hogy ez így van.. akkor ezek szerint kiiktatni ki tududnk goldokat igaz? .. ha kiiktatni tudunk, akkor teremteni is igaz? akkor miert nem tud senki teremteni semmit? .. pl kerek 1 protont ide elém ..csak uy onmagaban.. kepzeld el, .. mefgigyeled es ittlesz?
Ejha, ti aztán értetek a szar felhabosításához. Elõ a turmixgépet, aztán bele a bilibe.
Nagyon meglepõdtök, ha azt mondom, hogy a kvantumfizikás balfaszkodásnak az égvilágon semmi köze nincs ahhoz, hogy te, mint ember miben találod meg az életed értelmét?
Mondjuk jobban átgondolva ezt a teóriát, az hogy a "tudatos megfigyelõ" befolyásolja a mérés végeredményét csak egy opció.
Mi van akkor, ha a megfigyelõknek semmi közük a kísérlet végeredményéhez, hanem akkor történik valami változás, amikor a mérés eredményét rögzítjük? Mert ugye az történik, hogy ha a mérés eredményét töröljük, akkor megváltozik a kísérlet végkimenetele (a minta az ernyõn).
Mi van akkor, ha a rögzítés folyamán történik valami? A fény vagy más részecske kapcsolatba lép a mérõmûszerrel, az továbbítja és rögzíti az adatot egy memóriába. Valamilyen szinten hozzányúltunk, módosítottuk a részecskét ezzel a beavatkozással, és ha töröljük a memóriából az adatot, akkor minden vissza kerül az alapállapotbs, ezért változik vissza a minta.
De ez még nem bizonyítja, hogy az emberi agy módosítmvalamit ezen az egész jelenségen vagy sem.
Pár mérésbõl te arra a következtetésre jutsz hogy az egész univerzum csak fogalmi lenne ha az emberek nem léteznének? Nagyon durva... szerintem meg ugyanolyan lenne. A dolgok ugyanis nem így mûködnek. A világ amiben élsz objektív. Számít is neki hogy megfigyeled-e vagy nem... vagy hogy egyáltalán élsz-e benne vagy sem. Nem tõled függ, nem az agyadtól meg nem a megfigyeléseidtõl... csak objektívan létezik... csak te ezt nem tudod elfogadni.
amennyit én errõl tudok, az az, hogy már több száz különféle kísérletet elvégeztek, annak megállapítására, hogy mirõl van szó..mindig az jött ki eredményül, hogy nem a mérés hatására ugrott össze részecskévé a vizsgált dolog, hanem a tudatos megfigyelõvel való kölcsönhatás során.
A legújabb kísérletek már úgy tudják megállapítani egy részecske helyzetét, állapotát, hogy a mérõ mûszer nem lép vele semmiféle kölcsönhatásba.. pl elõállítanak egy összefonódott részecskepárt, és csak a pár egyik részével végeznek méréseket, miután a pár másik része már a múltban becsapódott az vizsgálóernyõbe, vagy egy detektorba.
Azt fontos megállapítani, hogy ezekben a kísérletekben, a vizsgált tárgyak, a kilövésük, és a becsapódásuk között nincsenek kapcsolatban semmilyen tudatos megfigyelõvel.. tehát nem kapunk róla információt.. csak arról tudunk, hogy honnan lõttük ki a részecskét, és hogy hol csapódott be, vagy mit mért végül a detektor.
Ha megmérjük a részecske útvonalát, vagy bármilyen információt nyerünk ki a berendezésbõl arra vonatkozóan, hogy milyen állapotban van a vizsgált részecske, akkor a részecske csak részecskeként viselkedik, és nem áll elõ a hullámjelenség.
Ha semmilyen információt nem kapunk a részecskérõl, ( a tudatos megfigyelõ elszigeteli magát tõle) még abban az esetben sem, ha detektorral végig mérjük a részecske állapotát, de aztán ezt az információt a tárolás után letöröljük, úgy hogy semmilyen tudatos megfigyelõ nem kerül vele kapcsolatba, akkor viszont a részecske hullámfüggvény szerûen viselkedik.
A kísérletek megállapították, hogy a jövõben tett választás arra vonatkozóan, hogy megismerjük e a detektor által mért eredményeket, kihatással van a múltban történt (de még tudatos megfigyelõ által nem ismert) eseményekre.
Tehát a jövõben hozott döntésünk, befolyásolja a múlt olyan eseményeit, amik valószínûségi állapotban vannak vagyis olyan eseményeket, amik a múltban még nem szilárdultak meg a valóságunkban.
Tudom, hogy zavaros.. és szembe megy a józan ésszel, talán úgy tûnik, hogy a logikával is.. de ez a valóság, amit el kell fogadnunk..
De gyakorlatilag, és kísérletileg tudományosan is bebizonyították, és ellenõrizték többször is, hogy a valóság amiben élünk nem objektív. És hogy a valóság csak is azért létezik, mert mi megfigyeljük, azaz benne élünk. Pontosabban, a körülöttünk lévõ valóságnak csak az a része létezik amivel kapcsolatban vagyunk, információt szerzünk róla.
Tehát ha van egy kavics egy tõlünk 100 millió fényévre lévõ lakatlan bolygón, amirõl semmilyen információt nem kapunk..a 7 milliárd élõ ember közül senki.. akkor az a kis kavics nem része a mi világunknak..csupán egy matematikai valószínûségi képzõdmény.. olyan mint egy szám. De ha odautazol erre a lakatlan bolygóra és megpillantod ezt a kis kavicsot, akkor abban a pillanatban ahogy információt kapsz róla, kapcsolatba kerülsz vele, ez a kis kavics a valóság részévé válik, nemcsak számodra, hanem minden tudatos élõlény számára.
Ez továbbra is csak azt bizonyítja, hogyha fizikailag tárolva van egy mérés eredménye, akkor az kihatással van a világunkra amiben végeztük a kísérletet. De ez nem 100%-os bizonyíték arra, hogy az emberi tudatnak ehhez köze lenne.
Amikor megméred a fényrészecskét, akkor az kölcsönhatásba kerül a mérõmûszerrel, ami kölcsönhatásba kerül a mágnesszalaggal / memóriakártyával amire a mérés eredménye kerül. (Az sem számít ha vesznek egy részecskepárt és csak az egyiken végeznek mérést, pont az általad linkelt Alain Aspect kísérlet bizonyítja hogy ha az egyiken elvégzik akkor a másik is ugyanúgy fog reagálni, még ha fényévekre vannak egymástól akkor is.)
Amit ezek a kísérletek bizonyítanak az annyi, hogy amíg fizikailag ott csücsül a memória kártyán a mérés adata, addig mérõernyõn részecske jellegû minta lesz látható. Amint töröljük a memóriakártyát, a mérõernyõn megváltozik a minta. Ez rengeteg kérdést felvet, és ezekre csak 1 lehetséges válasz hogy az emberi tudat befolyásolná ezeket az eredményeket. Az is lehet hogy semmi köze hozzá a mi tudatunknak, csak egyszerûen ahogy a részecskék kapcsolatba lépnek a mérõmûszerrel és a tárolókkal, az kihatással van az általunk érzékelt világra folyamatosan, még ha a múltban történt meg a mérés akkor is. Úgyhogy bocs, de én maradok szkeptikus :) egyébként is túl keveset tudok a quantum-fizikától, a mérési módszerekrõl, a tárolási mechanizmusokról és hogy milyen kölcsönhatások zajlanak le ilyenkor a részecskék és a tárolö eszközök között, és amíg ez a helyzet addig egy érdekes teóriának fogom venni hogy az emberi tudat befolyásolná ezeket a folyamatokat, de nem fogom készpénznek venni.
Azért örülök hogy felvetetted ezt a témát, mert nagyon érdekesnek találom, és biztos sokat fogok még olvasni róla.
még alaposabban olvasd át, több forrásból is nézz utána.. a késleltetett választásos kvantum törlés kísérletnek..
Amit én megtudtam, arról van szó, hogy ha meg is mérjük a részecske állapotát, majd ezt az információt rögzítjük egy adathordozón.. akkor ez az információ is "szuperpozícióba kerül" magyarán ez az információ is lebeg a semmiben a lehetséges mért állapotok szuperpozíciójában. Nem tudom ezt jobban elmondani..tehát maga az információ sem létezik addig a pontig amíg meg nem ismerjük ezt az információt.
Tehát ha detektorral lemérem a részecskét, majd eltárolom a mért adatokat, de soha senki nem nézi meg a tárolt információt, akkor az végig nem válik valósággá, és a lemért részecske is valószínûségi hullámként fog végig viselkedni a berendezésben, mintha meg se mértük volna.
Viszont ha az eltárolt adatokat megnézzük, akkor az információ valósággá válik, kapcsolatba kerülünk vele, és ezért a részecske is beugrik egy pontba a valóságba..és részecskeként viselkedik.
Errõl szól ez a kísérlet.. é azért durva nagyon a következtetés, mert itt a dolgok az idõben visszafelé hatnak.. ezért van a nevében a "késleltetett választásos".. tehát hogy a jövõben tett információ megismerése, eldönti, hogy a múltban lezajlott események mi volt a kimenetele.
Nem pedig fordítva.. nem a múlt van hatással a jelenre és a jövõre.
Nem a mérés okozza a részecske beugrását egy adott térbeli pontra ( a hullámfüggvény összeomlását) Hanem az ha egy tudatos megfigyelõ megismeri a mért adatokat, vagy ha valami képen kapcsolatba kerül vele.
Látod, már megint szubjektív vagy, épp errõl beszélek. Õk meg nem bizonyítanak ezzel semmit... de hagyjuk is, nem értek egyet, mindegy milyen tudományos "bizonyítékot" hozol fel. Úgy látom elsiklasz az egész elmélet abszurditása felett. Bár amennyi nyakatekert elméletrõl már olvastam ilyen témákban... ez sem különbözik a többitõl.
Mi az élet értelme? -Az, amit épp adsz Neki, anélkül nincs értelme, legyen ez egy utazás, egy párkapcsolat, üzlet, stb... Kik vagyunk? -Élõlények. Miért vagyunk itt? -Miért lényeges ez? Mit jelent az hogy embernek lenni.. Ösztönlényként, gondolkodó lényként élni. Mit jelent a szeretet fogalma.. -A szeretet nem létezik, csak egy önámítás, ebben a témában Sartre-t ajánlom. Szerinte a szeretet az, amikor az egyik fél dominálni kezdi a másikat. Mi van a halálon túl? -A halál utáni élettel azért foglalkozunk, mert félünk az elmúlástól és az örökkévalóságban próbálunk választ találni. Egyedül vagyunk egymástól elszigetelve, vagy összeköt minket valami? -Szerintem el vagyunk szigetelve, és ugyanakkor össze is köt minket valami...
Remélem segítettem valamiben.
Ezt a benyomást kelti, hogy objektív.
De az objektivitásnak pont ez a lényege... hogy nem lehet "azt a benyomást kelteni." Pont ez a lényeg hogy nem lehet szubjektívként kezelni, mert alapvetõen nem az... én sem tudom jobban elmagyarázni, bocs.
Te tudod azt a benyomást kelteni hogy élsz? Nem tudod, mert élsz. Ha ezt a benyomást tudnád kelteni akkor valójában nem is lennél... akkor te is csak egy fogalmi állapot lennél és nem tudnád sem látni sem felfogni sem értelmezni amit most írok. Érted mit jelent ez a szó hogy objektív? Azt jelenti hogy az önnön jelentését nem lehet megváltoztatni. Tudod milyen lenne a világ ha minden csak az információ tudatosulása által lenne a mindenség részévé? Ne akard tudni.
értem, hogy mit mondasz, de a világ a tudomány szerint akkor sem létezik tárgyilagosan.. minden akkor dõl el, és akkor jön létre amikor kölcsönhatásba lépünk vele.
A világ nem létezik addig amíg meg nem figyeljük.
és én arra keresem a választ, hogy ha ez így van akkor mi nemcsak emberek vagyunk, hanem többek annál.. vagyis hogy mik vagyunk mi, ha ilyen tulajdonságokkal rendelkezünk, hogy a tudatunk miatt lesz valóságos a világ.
Netán istenek vagyunk? Vagy valamiféle programok vagyunk, és egy szimulációban létezünk, miközben csak azokat a dolgokat számolja ki a szimulátorunk amikkel kölcsönhatásba kerülünk?
Az az állítás már nem elfogadható, hogy a világ tõlünk, tudatunktól függetlenül is létezik.
te kevered a valo eletet a kvantum szintu elettel,, attol meg mert a kvantum szintu dolgok a torvenyeket meghazuttolva viselkednek, ez nem mondhato el a valodi eletre..
szal te a vilagrol beszelsz ugy mintha kvantum szintu lenne.. ez így egyik tudos se mondja, aki meg mondja az belezakkant a munkajaba.. es nem latja at az egeszet ..már mindent kvantum szinten nez.. es mehet is a gumiszobaba .. gondolkozz el ezen..
"A világ nem létezik addig amíg meg nem figyeljük."
Pár éve én is eljátszottam ezzel a gondolattal, mikor elõször olvastam a két rés kísérletekrõl. Tegyük fel, csak akkor teremnek oda a galaxisok pár milliárd fényévre, amikor valaki belenéz a Hubble teleszkópba...
De aztán kilõttem ezt a verziót. Nem logikus.
Egy aszteroida, amit még senki sem látott nem akkor terem ott, amikor egy csillagász felfedezi. A fizika törvényei már akkor is mûködtek, amikor az ember még semmit sem tudott róluk. A növények már akkor is fotoszintezáltak, amikor még senki sem tudott a fotonokról és a molekulákról. Az örökítõanyag már akkor is a DNS volt, amikor még a fehérjékre tippeltek és már akkor is kettõs spirálban csavarodott, amikor még ezt nem fedezték fel. A tudományban olykor évtizedekig hisznek egy dologban és mégsem az válik valósággá.
A Fizikában lehet, hogy elõfordultak olyan dolgok, hogy valaki hasraütésszerûen bemondott valami írtó nagy baromságot, de aztán jött Newton és kitalálta a Tudományos módszertant, ami a tényekre épít. Azóta nincs helye a fizikában olyan dolgokban hinni amik kísérletileg nem ellenõrizhetõek.
A késleltetett választásos kvantum kísérletek tényszerû eredményeket adnak. Amikkel nem lehet vitatkozni, nem lehet hinni vagy nem hinni benne. Csak elfogadni tudod, vagy megtagadni a valóságot.
De ez most ne legyen vita tárgya. Fogadjuk el..aztán beszéljünk arról, hogy mi következik ebbõl ránk nézve.
Átolvasgattam én is ezt a témát, hogy mire akar kilyukadni ez az elmélet, de aztán rájöttem hogy a saját logikátlanságába fullad.
Ha valami nem létezik míg információt nem szerzel róla megfigyelés által, akkor hogyan szerzel róla információt? Hogyan szerzel információt arról ami nem is létezik, hisz még nem figyelted meg... ez a 22-es csapdája. Értelmetlen.
Én elmegyek a boltba és hozok onnan 2 liter tejet holott nem is lehet kapni. Meg visszatérek valahonnan még mielõtt elindultam volna oda. Következetlen és zagyvaság.