"Amíg az embernek nincs saját családja (élettársa, gyereke), addig szinte akadályok nélkül válthat munkát ha van rá lehetõsége"
Ez talán a legfontosabb. Azt szokták mondani a magyarok nem mobilisak. Ha valaki "megállapodott" akkor már nagyon nehéz bármerre lépni. Ezért akinek még nincs családja az igenis keresse a jó munkahelyet ameddig teheti ... akár külföldön is. Ha valahol belekényszerítik a sok túlórába, és/vagy sok a feszültség, akkor lépni kell. Ez nem a "ha valami elromlik, dobd el és cseréld újabbra, jobbra" szemlélet. Egyszerûen egy kilátástalan munkahelyen dögleni nem éri meg. Az idõt senki nem adja vissza. A próbaidõ nem csak annyit jelent, hogy addig el lehet küldeni a melóst. Ha nem tetszik a hely addig illik kilépni. Az ilyet a CV-ben sem kell feltüntetni. Aki ezt késõbb zokon veszi azzal nem érdemes foglalkozni.
A cikk vége szintén tanulságos és nem meglepõ. A magyar kkv-kat rossz munkahelynek tartják a fiatalok ... és nem alaptalanul. Tisztelet a kevés kivételnek 99.9%-uk 1-2 év alatt képes kiégetni a legkreatívabb embert is. Nyugaton a multikra mondják ezt, de a magyar kkv-nál a multi is jobb.
Az elsõ hozzászólással teljesen egyet tudok érteni. Nem is olyan rég olvastam egy felmérést a magyar ifjúságról (Magyar Ifjúság 2012 tanulmánykötet), valahol kétharmad körül volt azoknak az aránya azoknak, akik 29 éves korukig nem igazán tudtak elköltözni otthonról. Ami gondolom sokszor anyagi okok miatt késik, így érthetõ az opportunista hozzáállás terjedése. Amíg az embernek nincs saját családja (élettársa, gyereke), addig szinte akadályok nélkül válthat munkát ha van rá lehetõsége, és ezt a szabadságot én sem szeretném addig feladni, amíg nincs megalapozva a jövõm anyagi része. (Mondom én ezt a 22. életévemben.) Lehet hitelt felvenni, de köszönöm szépen, inkább nem fizetnék vissza egy banknak 20 millió forintot 20 év alatt 10 millió forint hitelre.
Azért a HR-es meg egyéb szakértõk értékrendjét se lehet megfejteni. Most azt sugallják, hogy a fogyasztói társadalom "használd és dobd el" attitûdje köszön vissza, hogy könnyen váltanak munkahelyet a fiatalok. Elõtte mintha lett volna olyan sírás, hogy az emberek nem elég mobilisak. Akkor most mi lenne a kívánatos? Amúgy meg miért kéne egy fiatalnak vergõdnie egy szar munkahelyen, ha van lehetõsége váltani? Ha nem tud javítani rajta, miért kéne feláldoznia fiatalságát? Nem tartom önzésnek, ha jól akarják érezni magukat a munkahelyükön, életünk nagy részét töltjük ott, miért jó az, ha fogcsikorgatva, gyomorgörccsel tesszük azt, csak azért, hogy elmondhassuk, mennyi áldozatot vállaltunk és a munka hõsei vagyunk? Ha meg akad jobb fizetésért állás nyilván azt választja egy fiatal, mert szeretné megalapozni az életét. Elvárni, hogy kevés pénzért pusztán a munka szeretetébõl ne váltson valaki munkahelyet, eléggé álszent nem? Szóval nagy a fluktuáció, mindenki hajtja a boldogulását, ki így, ki úgy, de a legutolsó szempont legyen ebben a kérdésben az, hogy ki mit szól hozzá. :)
Informatika és tudomány
