Ez pontosan így van, a rómaiak még az orális szexben résztvevõ férfit is lenézték, mivel a nõ volt az "irányító" ez esetben. Az passzív, gyáva mód volt, ezzel szemben a közösülést meg dicsérték.
Nem tudom melyik kultúrára gondolsz pontosan, a homoszexualitás fogalmát a 19. században találták fel, addig nem is létezett ez a kifejezés. Persze homoszexuális aktusok mindig voltak, nyilván. Az ókoriak nem ítélték el, de a passzív felet megvetették, hiszen "nõi" szerepet vett fel, megszûnt igazi férfinak lenni (egyébként ma is létezik ez a megkülönböztetés, csak nem gondolunk rá, a "köcsög" az egész pontosan passzív homoszexuális férfit jelentett, illetve jelent ma is, pl. a börtönökben), az aktív fél viszont semmilyen társadalmi megvetésben nem részesült (ahogy szintén a börtönpéldával élve ma sem, de pl. az afgán törzsi társadalomban sem). Az ókori görögöknél a pederasztia létezett, azaz idõsebb érett férfiak jóval fiatalabb fiúkkal/férfiakkal létesített szexuális kapcsolata, amely alá-fölé rendeltségi viszony volt és egyfajta mester-tanítvány, beavatási jellege volt, és társadalmilag bevett volt. Szóval a lényeg, hogy a passzív felet szinte mindig és mindenhol lenézték, az ilyen szerepet önként vállaló/keresõ férfiakat megvetették, férfiatlan, puhány alakoknak tartották, ahogy ma is a köznyelvben a "buzi" egyik jelentése éppen ez, és nem szó szerint homoszexuálist értenek rajta feltétlenül, hanem (a használója szerint) nõiesen viselkedõ, gyáva stb. férfit. Az eredeti felosztás csak behatolót és a behatolást "elszenvedõt" ismert, pusztán a saját nemhez vonzódást nem tekintette külön kategóriának. A behatoló a férfi, a passzív fél a nõ vagy a nõies, férfiatlan férfi. Ahogy az állatvilágban is létezik a dominancia azon kifejezése, hogy az egyik hím a másikat "meghágja", ez szokás volt a primitív társadalmakban is, ahogy az is, amit a köznyelv is megõrzött a "kapd be a f.om" trágársággal. A rómaiaknál pl. konkrétan volt ilyen szokás, hogy a fizetni nem tudó adós vagy a fõnökének csalódást okozott alárendelt személynek bizony orálisan kellett kielégítenie a "sértettet". Akit ugye senki nem nevezett "mocskos buzinak" ezért, de a magát így megalázó ezzel elismerte férfiatlanságát és teljes alávetettségét.
A vallás nyilvánvalóan befolyásolja az embereket, de ahogyan a jog sem képes betiltani olyasmit, amit a társadalom többsége nem tekint bûnnek (lásd: alkoholtilalom az USA-ban), úgy a vallás sem képes olyan erkölcsi normákat erõltetni a társadalomra, amit a többség nem támogat. A vallás lényege, hogy hagyományok, rítusok, közösségi események, stb. segítségével rávezeti az egyént, hogy a társadalom erkölcsi normáit _önmoderációs_ alapon tartsa be. Amikor egy vallás erõszakossá válik, az már válságtünet, amikor az egyház, mint intézmény szembe kerül a társadalom többségének igényeivel. Azaz megváltoznak a társadalmi normák, de az egyház képtelen azokat követni. Ez viszont már alapvetõen nem a vallás, hanem az egyházi intézmények és a többségi társadalom közötti konfliktus, ami politikai kérdés és nem sok köze van az erkölcsi normákhoz. Ami a rómaiakat illeti, több sztereotípiát is érdemes tisztázni. Egyrészt az orgiák és általában a szexuális kicsapongás akkoriban sem számított mindennaposnak. A társadalom kétségtelenül toleránsabb volt a szexualitással szemben, mint mondjuk a középkorban, de a fûvel fával kefélõ, tivornyázó római ugyanolyan extremitásnak számított akkoriban, mint ha most valaki rendszeresen sado-maso klubba jár. A másik, hogy az ókorban a rabszolga vagyontárgynak számított, így a velük folytatott szexuális viszony semmilyen erkölcsi megítélés alá nem esett, mert egyszerûen nem számított. A házasságot és a házastársi hûséget ugyanakkor nagyon komolyan vették, sõt egy apának törvény adta joga volt megölni azt a férfit, aki beleegyezése nélkül, házasságon kívül közösült a lányával. A kereszténység amúgy önmagában nem foglalkozott komolyabban a szexualitással. A szexualitást erkölcsi alapon korlátozó elõírásait szinte egy az egyben a zsidó vallástól vette át. A kereszténység elterjedése és szektából állam vallássá válása pedig nem egyik napról a másikra történt. Az mondjuk egy érdekes kérdés, hogy vajon a társadalmi viszonyok változása "futtatta fel" a kereszténységet vagy a kereszténység terjedése indított el társadalmi változásokat. Valószínûleg mindkettõ: bizonyos vallási tanok túlhaladottá váltak, a kereszténység jobban rezonált a társadalom megváltozott igényeire, ezért rohamosan terjedt, amivel a zsidó kultúrából átvett erkölcsi normái is elfogadottabbá váltak, míg bizonyos dolgokat a kereszténység integrált a saját normái közé, pogány rítusokat és ünnepeket vettek át egy az egyben (pl. karácsony). Ezek tehát egymást komplex módon befolyásoló társadalmi-gazdasági-kulturális folyamatok, így nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy "a rómaiaknál még lehetett szabadon szexelni, aztán jöttek a papok és betiltották".
már az is érdekes, hogy ma a homoszexualitás ennyire megvetendõ, betegségként kezelendõ. vajon ki és mikor ültette el azt a fejekben? az õsi civilizációk, kultúrák normái szerint abszolút elfogadható volt - legalább is férfi-férfi viszonylatban, mert a vágy, a szépérzék vagy éppen a szimpátia volt a kapcsolat alapja, indítéka, ami nem tesz különbséget.
Én sem értem, hogy az evolúciót és a szocializálódást egy ezzel a témával foglalkozó ember, miért mossa így egybe.
"A szexualitáshoz köthetõ bûntudat már jóval a kereszténység elõtt beágyazódott az európai kultúrába. Ennek alapja az öröklésen alapuló magántulajdon, illetve a nõk tulajdontárgyként való kezelése."
Ez így nagyon zavaros, és nem is stimmel. A római birodalomban lazán vették a szexualitást (orgiák, teljesen normális és megszokott volt a bordélyba járás, fûvel-fával nyomták, nem szégyellõsködtek), majd jött a kereszténység és hirtelen az ellentétére változott minden. A vallás az emberek befolyásolására való, és nem fordítva mûködik.
Amúgy érdekes, hogy az un. pick-up-artist mûfaj, mint alkalmazott pszichológia elvei/eredményei a fenti kutatással tökre egybevágnak.
Ezzel foglalkozó írásokban, már jó pár éve lehet ilyeneket olvasgatni. Van köztük egész mélyenszántó és némelyik szintén egyfajta evolúciós logikát visz az elméletbe, kb hasonló tartalommal.
Az egész mûvészet mondhatni arról szól, hogy a nõk fenti félelmeit hogyan oldja fel az emberfia, és elvezet a magunk és a másik nem megismeréséhez. Sokkal inkább, mint a szokásos, "hát ezt most akkor beszéljétek meg" párkapcsolati terápiák és hasonlók.
Utolsó bekezdést is illett volna elolvasni és nem írsz okosságokat :P "Haselton megjegyzi, hogy ezek az õsi múlt szaporodási következményeibõl eredõ érzelmi reakciók ma már nem feltétlenül helytállók. "Vannak például megbízható módszereink a fogamzásgátlásra, ez azonban nem törölte el a nõk és a férfiak nemi reakciói közötti különbségeket, melynek igen mély evolúciós történelme lehet" - összegzett. "
Az ösztöneink korlátozása minden civilizáció alapja. Minden valamennyire is funkcionáló társadalomban - és itt most teljesen mindegy, hogy amazóniai indiánokról, vagy svéd egyetemistákról van-e szó - az ösztöneiket direkt módon és kontrollálatlanul csak a gyerekek, a bûnözõk és az elmebetegek élik ki. Ennek semmi köze tehát az egyházakhoz. Ami viszont civilizációnként változik, hogy mely ösztönöket tolerál egy adott társadalom. Ebbe már belebonyolódik a vallás is, de alapvetõ tévedés azt hinni, hogy az egyházak határozzák meg, hogy egy társadalomban mi a bûn és mi nem az. Valójában a társadalom íratlan szabályai intézményesednek egyházakká, amelyek aztán természetüknél fogva igyekeznek konzerválni ezeket a szabályokat. A szexualitáshoz köthetõ bûntudat már jóval a kereszténység elõtt beágyazódott az európai kultúrába. Ennek alapja az öröklésen alapuló magántulajdon, illetve a nõk tulajdontárgyként való kezelése. Egyes népek pl. az önzést és a tulajdonlás iránti vágyat tekintik a legaljasabb emberi ösztönnek és ezen vágyak elfojtása a társadalmi elvárás. Ezekben a társadalmakban ugyanakkor a szexualitás teljesen nyílt, mivel a párkapcsolatokban a másikhoz való ragaszkodást is egyfajta birtoklási vágynak fogják fel. Pl. náluk is bûn a nemi erõszak, de nem azért, mert az elkövetõ nem tudta visszafogni a nemi vágyát, hanem mert akaratának ellenére _birtokolni_ akarta a másikat. Amikor ezek a kultúrák találkoztak az európaival, kölcsönösen lenézték egymást, mert az európai számára a "vadak" lopnak és fûvel-fával kefélnek, a "vadak" számára az európaiak pedig önzõ, hitvány emberek, mert akkor is ragaszkodnak a dolgaikhoz, amikor másoknak nagyobb szükségük lenne rájuk, ráadásul a nõket nem embereknek, hanem vagyontárgyaknak tekintik, mert birtokolni akarják õket.
Ne feledd: a gésák és a kiszengek nem fekszenek le mindig a vendégekkel [fontos: tiszteletben tartott vendégekrõl beszélünk, akik ráadásul nem is mindig dugni mennek be ezekbe az egykor-volt teaházakba] - a gésáknak, kiszengeknek tudni kell táncolni, énekelni, társalogni [nem keverendõ az 'aha', 'ja, dugjunk' magyarral] bármirõl, ami a vendéget érdekli, sõt, lelki támaszt adni, vigasztalni [egyik sem csak testileg]. Nem véletlen, hogy Dél-Koreában, és Japánban az ezt a szakmát ûzõ hölgyek nagy tiszteletben vannak tartva - még ha bizonyos értelemben mûvészi szinten is ûzik az õsi szakmát -, és a környezet is szükséges feltétele a szolgáltatásaiknak. Persze, elmennek rendezvényekre, megjelennek a vendég lakásán is, de szigorú idõpontokra, szertartásosan stb.
Egyébként ennek még olyan utóhatása is van, hogy a mainstream médiában nincsenek szex/szexi dolgok annyira, ahol van, annak már van egy olyan mellékíze, hogy "az már a média alja" (mondjuk ahogy itt csinálják tényleg az) A másik, hogy amennyivel kevesebb az "amerikaias" mainstream médiában az erotika, annyival több az erõszak, bizonyos pl videojátékos oldalakon pl a legbrutálisabb/legbetegebb jelenetek mondenkinek rendben vannak, de amint egy kissé erotikusabb (általában japán) játék kerül szóba, mindjárt jönnek olyan kommentek hogy azt azért nem kéne, mert kiskorúak is látogatják az oldalt .. hát gratulálok, emberek százait brutálisan legyilkolni azt lehet kiskorúaknak. A harmadik utóhatása az az, hogy a magyar kurvák talán sohasem lesznek annyira megbecsülve, mint a japán gésák, vagy a koreai kiszengek (mert amilyenek nem is érdemlik meg, illetve olyanok választják azt a szakmát akik alapból nem érdemlik meg a keresztény kutúrális gyökerek miatt. (és ezzel lehet cáfolni a legjobban, hogy a tanulmány az emberiség egészére igaz lenne, csak mondanak valamit, ami logikusan hangzik, de nem az).
Hát igen. A megbánás egy dolog (miért vele, miért ott, miért akkor...stb.), de hogy bûntudat? Ha a másik fél tudatos beleegyezésével történt az aktus akkor nincs helye a bûntudatnak. Ha meghágtál 1 üveg tömény után egy részeg, öntudatlan tyúkot a diszkó sarkában akkor lehet bûntudatod (meg Hepatitiszed, AIDS-ed :D ), de az megint egy más témakör. Bûntudat =/= Megbánás mint ahogy lentebb kifejtették.
Ez a legnagyobb vicc, hogy az embernek egyáltalán bûntudata van a szex miatt... köszönjük az egyházaknak...
Ezen kár is agyalni. A férfiak úgy vannak elõkészítve gyárilag, hogy mindent megdugjanak ami mozog, a nõknek meg elég ha adott idõszakban egy hím megtermékenyíti õket és utána egy jó ideig el van intézve számukra a dolog. Ez az alapprogramunk. Minden más csak civilizáiós máz, tanult erkölcs és morál. Egyik sem részünk genetikailag, hanem a környezet/társadalom kondícionálja belénk. Ha más társadalomban növünk fel, mások lesznek ezek a szabályok/gátak. Nagy ügy.
Vagy mégsem. Rájöttem hogy van más szavuk rá, de szerintem nagyon azonos értelemben használják, vagy pedig a pszichológusok szeretik egyként tárgyalni a kettõt.
Egyet értek. Lehet hogy csak a fordítás nem megfelelõ, bár lehet az is, hogy azért kezelték ezeket a kérdéseket egyként, mert angolban ugyanazt a szót használják a két jelenségre. "regret"
Szerintem a cikkben (vagy a fordításban) keverik a fogalmakat. A "bûntudat" és a "megbánás" nem szinonimái egymásnak. A bûntudat akkor jelentkezik, amikor az illetõ belsõ etikai normáival ellentétes dolgot cselekszik. Ez egy az embert belülrõl emésztõ, kellemetlen érzés. A megbánás ezzel szemben egy múltbéli döntés utólagos értékelése, ami sok esetben hasznos tanultságok levonásához vezet így akár pozitív kihatása is lehet az emberre. A bûntudatnak inkább a kognitív disszonanciához van köze (a cselekvés és a belsõ értékítélet konfliktusban áll egymással), a másiknak a szimulációs heurisztikákhoz (végigfut az agyamon, hogy a történtek máshogy is megtörténhettek volna, ha máshogy döntök). Azaz teljesen különbözõ pszichológiai folyamatok zajlanak a két esetben. Ha mondjuk dupla áron veszek valamit, mert nem nézek körül alaposan az üzletben, és emiatt megbánom a döntésemet, az nem ugyanaz, mintha elloptam volna és emiatt bûntudatom lenne. Ebbõl a szempontból a cikkben a férfiak válaszai mind a "megbánás" kategóriába, míg a nõké inkább a bûntudat kategóriába esnek. A "fiatal korában nem használta ki az adódó lehetõségeket" teljesen más kérdés, mint hogy érez-e bûntudatot amiatt, hogy megcsalta a párját vagy hogy egyéjszakás kalandba bocsátkozott olyannal, aki iránt nem érez semmit. Azaz két különbözõ témában készült felmérést hasonlítanak össze, vagy egy felmérésen belül amatõr módon keverték az egymással nem összevethetõ kérdéseket.
Amerikai a kutatas, tehat amerikaiakat kerdeztek meg. Ebben benne van az europai, az afrikai es az azsiai szarmazasu amerikai lakossag. Kulturalisan a texasiak jellemzoen az amerikai kulturat kovetik. A kutatok ennek ellenere probaltak az osztonos (genetikai) szintu viselkedest vizsgalni, ami fuggetlen a kulturatol vagy vallastol.
Ja igen, mégegy dolog jutott eszembe, ami alátámasztja, hogy a szexualitás csak európai kulturákban volt ennyire bûnnek kezelve: a káromkodások.
Itt kb mindegyik szexuális töltetû, míg Japánban van egy általános indulatszó, ami kb talán semmit sem jelent (cá vagy có)
Szerintem megint az van hogy megkérdeztek a kutatók jópár amerikait, és az eredmény kiterjesztik általánosan az emberiségre.
Európában az is hozzájön még ehhez, hogy a középkorban a katolikus egyház bûnnek tartotta a szexualitást, gyakorlatilag még a házaspárok között is néha, míg máshol ilyen nem volt (ez még olyan szinten is kijön, hogy ha megnézzük a mahou shoujo lyrical nanoha a's fõcímének a végefelé azt a jelenetet ... európában elképzelhetetken ilyent csainálni "mainstream" mûben)
(egyébként ez is olyan tanulmány, amit mindenki tud kb)
Csak az nem világos, hogy a meleg és leszbikus illetõk ha a nemiségüket tekintve nem a saját nemük biológiai mintázata alapján létesítenek szexuális kapcsolatot, akkor a bûntudatnál miért mégis a saját nemükre illõ bûntudatot éreznek?
Informatika és tudomány
